Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-17 / 271. szám

VILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 68. évfolyam 271. szám 1978. november 17., péntek Ara: 80 fillér Folytatódtak Kádár János párizsi BRibeszéiései Az MSZMP KB első titkára találkozott Georges Marchais-val, az FKP főtitkárával Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tagja — aki Valéry Giscard D'Estaing köztársasági elnök meghívására tartózkodik Pá­rizsban — csütörtök délelőtt megkoszorúzta az Ismeret­len Katona sírját. A Champs Elysées-t és a Charles De Gaulle-Etoile teret fél órára lezárták a ceremónia alkal­mából, s az államfői szintű protokollnak megfelelően kétoldalt ötven díszegyenru­hás motoros kettős oszlopa fogta közre az MSZMP KB első titkárának és kíséreté­nek gépkocsioszlopát. A ke­gyeletes aktusra a vendég­látók részéről Maurice Plantier, a hadviseltek ügyeinek államtitkára kisér­te el Kádár Jánost. A Diadalívnél O'Mahonny tábornok, Párizs helyettes katonai kormányzója és az örökmécses bizottságának tagjai fogadták. Kádár János ezután a vendéglátók kalauzolásával megtekintette a francia impresszionista festők reme­keinek állandó kiállítását a történelmi emlékű Jeu de Paume-ban (labdaházban). Látogatás a párizsi városházán Kádár János a déli órák­ban felkereste a párizsi vá­rosházát. ahol Jacques Chi­rac polgármester és felesé­ge köszöntötte. A magyar és francia zászlókkal díszített épület gobelinszalonjában a polgármester bemutatta Ká­dár Jánosnak a városi ta­nács tagjait és Párizs más vezető közéleti személyisé­geit, maid a Központi Bi­zottság első titkára beje­gyezte nevét a francia fővá­ros aranykönyvébe. A városháza impozáns dísztermében — a párizsi diplomáciai kar számos tag­jának és sok ismert francia közéleti személyiségnek a jelenlétében — a Himnusz és a Marseillaise hangjai után Jacques Chirac mon­dott üdvözlő beszédet. — Franciaország fővárosa örömmel üdvözli az ön sze­mélyében Magyarországot, kontinensünk egvik legré­gebbi nemzetét. Párizs an­nak is örül, hogy az ön sze­mélyében azt a férfit fo­gadhatja, aki több mint két évtizede irányítja e Francia­országgal baráti nép sorsát, és aki olyan hatékonyán já­rult hozzá országa gazdasá­gi, társadalmi és emberi fej­lődéséhez. Ön honfitársai kö­rében olyan tekintélynek ör­vend, amelyet csak a bölcs, kiegyensúlyozott és a mél­tóságra és haladásra vágyó emberek törekvéseinek tisz­teletben tartásával lehet ki­vívni. A polgármester a további­akban rámutatott, hogy Eu­rópa nemzetei ugyanahhoz a civilizációhoz tartoznak és ugyanazokból a szellemi, er­kölcsi forrásokból meríte­nek. Ebből a távlatból néz­ve, nincsenek kicsiny vagy nagy nemzetek, hanem csak nemzetek vannak, amelyek vigyázva ő~dk méltóságukat és becsületüket. Kádár János csütörtökön Párizsban megkoszorúzta az Isme­retlen katona sírját. Mellette a francia kormány képvise­letében Maurice Plantier államtitkár. (Telefotó: UPI—MTI —KS) — Ez a közös meggyőző­dés még egy újabb érzelmi vonást kölcsönöz a bennün­ket összefűző kapcsolatok­nak. ön első titkár úr. en­nek az évszázados barátság­nak a nevében látogat el hozzánk, és ez a látogatás történelmi esemény lesz a francia—magyar kapcsola­tokban — jelentette ki a polgármester. Jacques Chirac szavaira vá­laszolva Kádár János a kö­vetkezőket mondotta: Tisztelt Polgármester Ürl Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, és szívből vi­szonzom üdvözlő szavait. Tisztelettel köszöntöm önt, polgármester úr, és Párizs város tanácsának jelenlevő képviselőit Örömmel jöttem ebbe a nagy múltú, hagyományok­ban gazdag, nevezetes és szép városba. Élek az alka­lommal, s átadom önöknek, fővárosuk lakóinak és veze­tőinek a magyar főváros, Bu­dapest lakosságának és veze­tőinek üdvözletét. Párizs nagy szerepet ját­szott a magyar szellemi és kulturális életben. Sok ma­gyar alkotónak adott otthont a francia főváros. Közös múltat idéz a mun­kások és az ellenállók Pári­zsa is. A századfordulón, az I. világháborút követően itt keresett menedéket és mun­kát sok hazánkfia, a II. vi­lágháborúban itt harcoltak vállt vállnak vetve a magyar és a francia antifasiszta el­lenállók. Közös múlt, hogy mindkét főváros közvetlenül is sokat szenvedett a második világ­háborúban. A felszabadulás után Budapest romokban he­vert. Bakosai a szabadság légkörében nagy lelkesedés­sel, de 6Úlyos nélkülözések árán építették újjá. Ma egyik büszkeségünk fővárosunk, amely hazánknak politikai, gazdasági és kulturális köz­pontja, s országunk lakossá­gának egyötöde számára nyújt munkát és otthont. Amikor a második világ­háború után a magyar— francia kapcsolatok fejlődés­nek indultak, a két főváros, Párizs és Budapest is felvet­te egymással a kontaktust, közvetlen érintkezés kezdő­dött képviselőik között. Az országépítő tevékeny­séghez békére van szükség. A magyar kormány kitartóan az új háború veszélyének el­hárításán, az enyhülés meg­szilárdításán fáradozik. Je­lenlegi utam is ezt a cél szol­gálja. Mind a magyarok, mind a franciák sokat szen­vedtek már háborúktól, bé­kés, alkotó munkát akarnak. Ebben biztosan egyetértünk és együtt is működhetünk. A Francia Köztársaság elnöké­vel, s más felelős tényezői­vel folyó tárgyalásainkon a francia—magyar > jóviszony fejlesztését, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok bővítését kívánjuk elősegíteni. Polgármester úrnak és va­lamennyi munkatársának sok sikert és jó egészséget kivá­nok felelősségteljes tevékeny­ségükhöz. Kívánom, hogy Pá­rizs városa, az emberi kultú­ra, a szellemi kincsek egyik évszázados központja ne is­merje többé a pusztítást, a viszontagsagokat, békében fejlődjék és virágozzák to­vább, lakói jólétben éljenek — fejezte be a beszédet Ká­dár János. A városházáról az MSZMP (Folytatás a 2. oldalon.) Dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizott ság első titkára az ünnepi beszédet mondja Ölést tartott a megyei pártbizottság Ünnepi megemlékezés a KMP 60. évfordulóján Tegnap Szegeden, a párt­iskolán ülést tartott az MSZMP Csongrád megyei Bi­zottsága, amelyen részt vett Tóth Szilveszterné, az MSZMP KB tagja és Horváth Árpád, a Központit Bizottság mun­katársa is. A pártbizottság ülésén Gyárfás Mihály, a megyei pártbizottság titkára elnökölt, meleg szavakkal kö­szöntötte az ülésen reszt ve­vő veteránokat, majd dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára em­lékezett meg a Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának közelgő 60. év­fordulójáról. Beszédében töb­bek között a következőket mondotta: —• Ezekben a hónapokban ünnepeljük a magyar forra­dalmi mozgalom, a dolgozó magyar nép történetének há­rom jelentős évfordulóját. Az 1918. október 31-én győzedel­meskedett magyar polgári de­mokratikus forradalom, a Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 24-i megalakulásának és az 1919. március 21-én létrejött Ma­gyar Tanácsköztársaság 60. évfordulóját — kezdte ünne­pi beszédét, majd így foly­tatta: — Emlékezünk tiszte­letadással a 60 év harcának és harcosainak. Emlékezünk a tanulságok áttekintésével, vá­laszt keresve i ebből á ma problémáinak megoldására, á jövőbe vezető út meghatáro­zására. — A hat évtized eseményéi bizonyítják, hogy pártunk ki­állta a történelem próbáját. A magyar történelemben sok politikai párt létezett, de egy­nek sincs olyan maradandó hatása népünk életére, törté­nelmünk alakulására, mint a mi pártunknak. A párt meg­alakulása és harca — annak tanulságai túlmutatnak ha­zánk határain. Már megala­kulásának is nemzetközi je­lentősége volt. Tevékenységé­vel bizonyította, hogy a leni­nizmus nemcsak orosz, ha­nem nemzetközi érvényű ta­nítás. Az • ünnepi megemlékezés további részében szólt arról a korról, amelyben a forra­dalmi erőknek szüksége volt olyan pártra, amely követke­zetesen és megalkuvás nélkül tudta szolgálni a munkás­osztály forradalmi célkitűzé­seit. A KMP ilyen pártként alakult, tevékenykedett. Hangsúlyozta, hogy a párt létrejövetele új fejlődési sza­kaszt jelentett a magyar munkás- és forradalmi moz­galom, a magyar nép törté­netében. A pártnak az 1918— 19-es forradalmi időszakban a polgári demokratikus for­radalom és szocialista forra­dalommá való átfejlődésáben meghatározó szerepe volt. Sjzólt azokról a szocialista vívmányokról, amelyet a párt kezdeményezésére valósítot­tak meg, illetve határoztak el a Tanácsköztársaság 133 na­pos fennállása alatt. Emlé­keztetett arra, hogy a magyar munkásosztály, a magyar nép hősies kísérlete 1919-ben el­bukott, de a nép szívéből és tudatából a párt beültetett érzések és eszmék továbbra sem vesztek ki. Ennek volt köszönhető, hogy a Horthy­fasizmus negyedszázada alatt is mindvégig élt a forrada­lom eszméje. Ennek tulajdo­nítható, hogy a második vi­lágháború végén a szovjet hadsereg által felszabadított országunkban az új népi ha­talom azonnal tömegbázisra tudott támaszkodni. Részletesen foglalkozott dr. Komócsin Mihály a forrada­lom legkövetkezetesebb har­cosai, a kommunisták elleni terrorral. Méltatta annak je­lentőségét, hogy a folyamatos súlyos veszteségek ellenére egy pillanatra sem szünetelt hazánkban a párt munkája. Ha nem is ? ikerült az egész ország területét átfogó, cent­ralizáltan irányított szerve­zeti hálózatot létrehozni, minden jelentősebb városban, de különösen az üzemekben működtek a kommunista sej­tek, a kommunista csoportok. A negyedszázados illegalitás harcaiban megedződött kom­munista párt később az új forradalmi helyzetben, köz­vetlenül a felszabadulás után világos programmal lépett a nép elé. Vezető szerepet ját­szott a régi rendszer marad­ványainak felszámolásában, az új népi hatalom kiépíté­sében, az infláció felszámo­lásában, a háborús romok el­takarításában. Szövetségi po­litikájával a különböző erő­ket fel tudta sorakoztatni az ellenforradalmi reakciós erők újraéledése és támadása el­len, a demokratikus és szo­cialista vívmányok érdeké­ben. A továbbiakban ismertette azokat az eredményeket, gon­dokat, problémákat, amelyek jellemezték a párt harcát, te­vékenyságét a felszabadulás utáni országépítő, gazdaságot fejlesztő munkát. Visszate­kintett a hat évtizedes múlt­ra, amely nem volt könnyű, hiszen győzelmek és veresé­gek, sikerek és kudarcok vál­togatták egymást. Kiemelte: eddigi utunk bizonyítja, hogy a párt történelmi misszióját csak úgy töltheti be, ha rendszeresen elemzi ipunká­járak tanulságait, ha a mar­xizmus—leninizmus alkotó alkalmazásával választ ad az élet által felvetett új és új kérdésekre. Majd így íoly*. tatta: — A párt helyes politiká­jának gyakorlati végrehajtá­sa elsősorban a part erején, a feladatokra való alkal­masságán múlik. Ezért min­denkor figyelmet kell fordí­tani a párt összetételének, egységének, ütőképesságének erősítésére. Pártunk a mup­kásosztály pártja, de egyben a nép pártja is. Magvát, de­rékhadát a munkások alkot­ják. Tömegbázisában, fey a párt összetételének alakulá­sában is jelentős szerepet játszik a másik nagy dolgo­zó osztály — a munkásosz­tály hű szövetségese —, a parasztság. A párt megala­kulásakor és azóta is a ma­gyar szellemiség számos ki­válósága lépett a párt sorai­ba vagy szimpatizánsként köz­vetlenül segítette a párt munkáját. Magától értetődő dolog, hogy a kommunista párt, amely a jövőt építi, a jövő nemzedékére mindig nagy figyelmet fordított és fordít ma is. Megtalálható^ a párt soraiban: a két világ­háború közötti áldozatos har­cokban részt vett kommunis­ták; a felszabadulás utáni of­szágépítő munkában, a múlt rendszer és a háború romiai­nak eltakarításában példa­mutatóan tevékenykedők: aa ellenforradalmi lázadás kö­vetkezményeinek felszámolá­sát, a politikai és gazdasági konszolidációt végigvivők. És pártunk soraiban ott vannak az utóbbi két évtizedben fel­nőtté vált fiatalok. E generá­ciók harmonikusan együtt­működve valósítják meg a párt politikáját A párt egy­sége, fegyelme, a lenini nor„ mák, különösen a kollektív vezetés, a bírálat-önbírálat, a demokratikus centralizmus elveinek alkalmazása, a kom­munisták példamutatása mind-mind olyan kérdés^ amely a párt ütőképességét^ vezető szerepének érvényes­ségét eredményezheti. — Történelmi tapasztalata* ink bizonyítják, hogy a párt vezető szerepének érvényesü­lésével kapcsolatban megha­tározó a párt mindennapos gyakorlata, módszerei. A párt csak úgy lehet a nép veze­tője, ha szolgálja a népet Ezután arról szólt, hogy pártünk hat évtizedes tevé­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents