Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-11 / 240. szám

4 Szerda, 1978. október 11. Irány u vízi űt! Hajókatanti szárazon — Fiúk, van egy óriási ötleten.. Hallottatok már arról, hogy öszi nagy szállítások? Igen, gondol­tam. Arról ls, hogy micso­da Izgalom van akkor, ami­kor a vállalatok sorban áll­nak vagonokért, a vasút meg egy darabot se ad? Na, ml marad még? Marad a köz­út, amelyiken egymást érik a teherautók. Na és még mi? Hát a víz. Párthatá­rozat, kormány-állásfoglalás használjuk ki a vízi utat. A DÉLÉP kezdeményezett. Ka­vicsot szállít uszályon. Meg­beszéltem a hajóssal, lejö­vünk vele a kavicsbányából Szegedre. Jöttök? — Hurrá, megyünk. Csapat Indul. Üzenet, le­vél, telex, telefon. Mindenki vár, mindenki nyilatkozik. Rajta, két nap utazás a Ti­szán. Halló, Miskolc. Arany­esillag-szólló? Kellene ne­künk egy kétszemélyes.. i — Van, háromra is, csak jöjjenek. Mentünk. Vé3h László, a tévéhíradó operatőre fel­málházva és nem kevésbé megrakodva Várkonyl Ba­lázs, a rádió tudósítója. — Fiuk, ez nem a Ho­tel Interkontlnentál. — Hót nem. Mit ne­vetsz? — Kőművesek aludtak a szobában. — Hogyhogy? — Tégla van az ágyad alatt. — Ne viccelj, ez a lá­ba... Nem esik bele a szú. Ismered József Atti­lát? — Miért? — ... aludj el szépen, kis Balázs... — Aludnék, de csíp. — Az nem lehet, egy nagyvárosi szállodában Ilyen nincs. Ez az átkos múlttal együtt kipusztult — Jó, maradunk annál, hogy poloska nincs, de ezek a piros pöttyök olyanok, mintha az átkos múlt­bóí... Kétmillió év demográfiája Magyar modell a nemzetközi vitafórumon Rónai László, a tiszake­szl Tisza menti Tsz szál­lítási osztályvezetője vár, és elmondja; nagy gondjaik voltak a téesz kavicsbá­nyájából kitermelt sóder ér­tékesítésével, pontosabban annak elszállításával. Sok­szor előfordult, hogy a MAV-tól, érthető okok mi­att (bár a magyarázattal ők nem voltak kisegítve) nem kaptak vasúti kocsit, s hiá­ba tervezték azt, hogy a ka­vicsbányájukat fejlesztik, és fokozzák a kitermelést, bi­zonytalannak látszott a Jö­vő. Jelentkezett a szegedi Délmagvarországi Magas- ós Mélvépítő Vállalat, ho-v szállítsunk oda nagyobb mennyiségű bányakavicsot. Az áru a vizsgálatnak és az Igényeknek megfelelt, a szállítást megkezdtük, csak épp ide is közbeszólt a va­gonhiány. Ekkor jött az öt­let, szállítsuk vízen. Mi megszerveztük a berakodást, a DÉLEP az áru fogadását és a nyáron megkezdtük a szállítást. — Jó, köszönjük. Irány a kikötő. Ülünk a hajóra és... Fábián Gyula, a téesz el­nöke kölcsönös előnyöket emleget. — Hosszú távú szerző­dést kötöttünk, amely szeptember 1-től érvényes, és legalább öt évig bizto­sítja a kétoldalú kapcso­latot Ezek szerint a DÉ­LÉP folyamatosan kapja az építőanyagot, a téesz­nek pedig állandó vevője van. Amióta a megállapo­dás érvényben van, nagy tételben nem is adunk másnak kavicsot Szerepel többek között a megállapo­dásban. hogy közös erő­vel fejlesztjük a kavicski­termelést — Ha a DÉLÉP segít a kitermelésben, ez nemcsak a téesznek hasznos? — Nem, mert ha mélyebb rétegekből termelhetünk, akkor onnan jobb minőségű anyagot szállíthatunk, de a vállalat ezt ugyanolyan áron kapja, mint a mostani, har­madosztályú sódert Meg­éri mindkettőnknek. — Mit jelent ez konkré­tan? — Az első ütemben egy nagyobb kapacitású kotrót állítanánk be közös beru­házásban, másodikként úszókotrót, majd pedig ka­vicsosztályozót. Ha a körül­mények engedik. — A vízi szállítással si­került-e a vagonhiányt „ki­heverni"? — Igen. Most már fo­lyamatosan rakjuk az uszá­lyokat. Ott a kikötő, néz­zék me® s — Jó munkát! — Köszönjük, nincs. — Mióta? — Tegnap ment el az utolsó uszály. — Nekünk azt írták, má­ra jön. — Hát ha irták, akkor várják. — Várjuk. Mi csak várunk, várunk, az uszály mintha tudomást sem venne arról, hogy szá­mítunk rá. Telex ide, tele­fon oda, naptári egyezte­tés, „hajóskapitányi" bizta­tás, olyan üres a Tisza, mintha befagyott volna. — Hideg van. — Végre egy hitelt ér­demlő kijelentés. Menjünk Innen. — Mondja bátyám, hol az uszály? — Jön az. Valahol. — Akkor tudjuk meg, hol? — Halló, Szeged, halló, MAHART, halló, Szolnok, halló, Kisköre. Keresünk egy uszályt. — Muszáj? — Ajjaj. Rohanás buszhoz, vonat­hoz, kocsi, szekér, autó­stop, Kisköre. Konténeres szállítás a levantei tengeren Az NDK Kereskedelmt A több mint 25 éve meg­Flottájának újabb szolgálta- alapított Rostocki Hajózási tása áll a partnerek rendel- Vállalat 200, összesen 1,8 kezésére a Földközi-tenger millió tonna hordképességü térségében. Ez év íebruárjá- hajóval rendelkezik. A Föld­ei közt-tenger afrikai területén tói kezdve rendszeres konté- „i,^,,, a a u.u nerszolgálatot látnak el — Nem látták? — Elment. -r Stop! Elvinne? — Gyerünk. Szolnok. — Nem látták? — Elment, Szegedre. — Megyünk mi is. Autóbuszon Vásárhely fe­lől. át az algyői hídon. — Fiúk, ha most meg­látom az uszályt, megüt a guta. — Ott van. Éppen rakják ki, amint az a képen is látható, mert­hogy Somogyi Károlyné fo­tóriporter nem ment el azért Miskolcra, hogy a szegedi hajót fotózhassa. Kapovits Gábor, a DÉ­LÉP szállítási osztályveze­tője óvatos: — Az biztos, hogy hosszabb távra ellát­nak építőanyaggal, de a képlet nem olyan egysze­rű, mint ahogy az Iskolás­könyvekben leírják. Egyelő­re nem olcsóbb a vízi szál­lítás, viszont tény, hogy van. Tudomásul kell ven­nünk, hogy az élet rákény­szerít erre a megoldásra is Szándékosan nem írtunk árakat, mert ezek azok, amelyekben folyik a „hu­zakodás" és bizonyára min­den érdekelt elmondja er­ről a véleményét, de a DÉ­LÉP és a tiszakeszi téesz kezdeményezte akció már­is visszhangra talált több szegedi vállalatnál, és ér­deklődnek a tiszai szállítás lehetőségeiről. Érdemes odafigyelni! Igriczl Zsigmond Nem mindennapos tudo­mányos esemény szinhelye volt Sárospatak. A „bodrog­parti Athénban" a vilá­gon első ízben megrende­zett paleodemográíiai ta­nácskozásra 16 országból — a tengeren túlról is — több mint félszáz kutató sereg­lett össze. A nemzetközi mé­retű eszmecserén a demog­ráfusokon kívül antropoló­gusok, régészek és anató­musok vettek részt. A „paleodemográfia" je­lenleg még alig ismert fo­galom; értelmezése olykor a tudósvilágban is gondot jelent. Ennek az a magya­rázata, hogy viszonylag fiatal tudományág, amely a kétszázéves múltra vis­szatekintő, nagy hagyomá­nyokkal rendelkező demog­ráfiából fejlődött ki. Az új diszciplína azonban már­lában rövid, 25—40 év alatt játszódik le. A leletek arra engednek következtetni, hogy fejlő­désünknek ebben az idő­szakában az átlagos élet­kor alig érte el a húsz évet, 45—50 évig pedig minden százezer ember közül leg­feljebb néhány élt. A cse­csemőhalandóság a mainak ötvenszerese volt, a gyer­mekkor későbbi szakaszában százhúszszor többen hal­tak meg, mint korunkban. Az emberi nem megma­radásának ez a csökkent: előbb száz, ké­sőbb 25—40 évre fogyat­kozott. A népességkutatás jelen­leg alkalmazott módszereit elemezve, megvitatták azt a modellt, amelyet magyar antropológusok készítettek. Törvényszéki boncolások kapcsán ugyanis az de­rült ki, hogy életkor-meg­állapító módszereink kor­szerűtlenek, rendkívül fél­revezetőek és csak egészen pontatlan becsléseket ered­ményeznek. Ennélfogva az válságos időszaka a csi­szolt kőkorszakig tartott. Utána az életfeltételek ja­vulásával a népesedés üte­me gyorsulni kezdett: a megduplázódás Ideje 500— 1000 évre csőkkent. Nagyon rendkívül ásatásokkal feltárt forrás­anyagok vizsgálata is hely­telen módszerekkel törté­nik. Nemeskéri János egye­temi tanár és munkatársai olyan eljárást dolgoztak ki, amely különböző — eddig jórészt elhanyagolt — té­flgyelemreméltó változást n.vezők figyelembevételével idézett elő a népesség ösz­t* merész ívelésű pályát szetételében a bronzkor: idő­futott be. óriási — eddig nem remélt — távlatokat ryitva a további kutatá­sok számára. Nem keve­sebbet tett lehetővé, mint azt, hogy a régészeti és antropológiai leletek fel­használásával — mintegy kétmillió évre visszame­nőleg — megbízhatóan nyo­mon követhessük szaporo­dásunk bonyolult folya­matát. A pataki tudósplénum a kezdetektől egészen napja­inkig áttekintette a né­pességszaporodás fejlődés­menetét, és tudományosan elemezte annak valameny­nyi jelentős fázisát. Min­denekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az emberiség tör­ténetének „hajnalán" milyen feltételek határozták meg a halandóságot, az élettarta­mot és a lélekszám növe­kedését. Megállapította, hogy az ővilágon belül a szaporodás sajátosan, nagyon lassú itemben történt: Európá­ban, Afrikában és Ázsiá­ban fél- és egymillió év között az egy nemzedék­ben élt népiesség száma alig haladta meg a né­hány százezret. A lélekszám hosszú tízezer éveken át csak igen mérsékelten nö­vekedett, megkétszereződése pedig százezer évekig tar­tott. Ezt ma már még el­képzelni ls nehéz, külö­nösen, ha figyelembe vesz­szük, hogy napjainkban ugyanez a folyamat álta­számításunk előtt 1900— 1500 évvel — ellentétben a mával — a férfiak élet­tartama megnövekedett, a nőké viszont — főként a gyermekágyi szövődmények következtében — kissebbe­dett A római korban a szaporulat már differenci­ált; nagy területi különb­ségek jellemzik: a Föld­közi-tenger mellékén, az an­tik Rómában, a Közel-Ke­leten és És-ak-Afrikában jó­val kedvezőbb volt a ha­lálozási arány, mint Ázsiá­ban vagy Európ» belse­jében. A népesedés ütemének az időszámításunk utáni VI— VII. század adta a legna­gyobb lendítőerőt. A szapo­rodás gyors tempója az egész középkoron át tar­tott, sőt, egyre fokozódott; a XIX—XX. század fordu­lóján a biológiai tudomá­nyok és a társadalom ál­talános fejlődése előké­szítette a később bekövet­kező demográfiai robba­nási Ekkorra a népesség megduplázódásának ideje rendkívüli mértékben le­— koponyavarratok, vég­tagcsontok szivacsos állo­mányának felritkulása, szeméremcsont felületi vál­tozása — pontosabb meg­közelítésre ad módot A né­pesedési folyamat megfe­lelőbb értelmezését előse­gítő eljárásukat a gyakor­"at már igazolta is. Egy ko­ra Árpád-kori temető fel­tárásakor nagy pontossággal tudták megállapítani, hogy milyen halandóság mellett, milyen ütemben fejlődött egy kis település népiessé­ge. Sőt, azt is kikövetkeztet­ték, hogy a nemzedékek so­rán hogyan alakult a lélek­szám, és a nemek és élet­kor szerint hogyan oszlott meg. A „magyar Iskola* mo­delljét a nemzetközi szak­értők megfelelő módosí­tásokkal elfogadták. Leszö­gezték, hogy antropológu­saink ajánlott módszere a kutatómunkát lényegesen megkönnyítheti és ponto­sabbá teheti. Erre va16 te­kintette! a jövő kutatások módszertanát ennek alap­ján dolgozzák kl. Oláh Béla Automata hegesztő Szovjet szakemberek nagy több mint 100 munkást ha» átmérőjű csöveik hegesztésé- lyettesít, és így évente köze! hez automata berendezést 1 millió rubel megtakarítását készítettek. Egy-egy ilyen eredményezi. berendezés mindenféle he­gesztési műveletet elvégez, A családi segélyről például 48 rostocki hajó vesz i at, ha a sorkatonával a részt a forgalomban, 342 298 7ös háztartásban élő levantei kereskedelemben, tonna rakodási lehetőséggel.' tartott B. L.-né szegedi olvasónk fiát sorkatonai szolgálatra hívták be. Olvasónk me­nye és pár hónapos uno­kája eltartó nélkül ma­radt. Kérdezi: ilyen eset­ben a sorkatonai szolgálat­ra bevonult hozzátartozók milyen segélyre Jogosultak, s honnan kell azt kérni? A sorkatonai szolgálatot teljesítő személy munka­képtelen és eltartásra szo­ruló hozzátartozója részére családi segélyt kell folyó­sítani. A családi segélyre jogosultság szempontjából a bevonult feleségét, élettársát akkor kell munkaképtelen­nek tekinteni, ha legalább *3y gyermek eltartásáról kell gondoskodnia, va3y legalább hat hónapja ter­hes, vagy veszélyeztetett terhesnek nyilvánították, vagy pedig ha felsőfokú oktatási Intézmény nappa­li tagozatán tanul, illető­leg szakmunkástanuló. A családi segély össze­kö­el­hozzátartozónak jö­vedelme, keresete nincs, ha­vi 1100 forint Minden to­vábbi személy esetén ez az összeg személyenként havi 550 forinttal emelke­dik. Ha a hozzátartozónak jövedelme, keresete vagy nyugdíja van, a családi se­gély olyan összeg, amely a különböző forrásokból szár­mazó jövedelmet egy el­tartott esetén 1100 forint­ra, két eltartott esetén p>e­dig 1650 forintra egészíti ki, rendelet szerint Annak vizsgálatánál, hogy a hozzátartozó eltartásra szorul-e, mindennemű rendszeres keresetét és jö­vedelmét a kérelem be­nyújtását megelőző há­romhónapi átlaga alapján kell figyelembe venni, Ide nem értve persze a sorka­tona bevonulása előtti ke­resetét. Egész évre vonat­kozó kereset és jövedelem esetén az átlagszámításnál az egyévi jövedelem ti­zenketted részét kell ala­pul venni. Nem kell ke­resetként számításba ven­ni a családi pótlékot, a tanulmányi ösztöndíjat, a gyermekgondozás céljából fizetés nélküli szabadságon levő (gyermekgondozási se­gélyben részesülő) nőnek az idegen gyermek gondozása fejében kapott díjazást, a lakbér-hozzájárulást és a vakok személyi járadékát. A családi segély megál­lapítása a lakóhely sze­rint illetékes községi, vá­rosi tanács egészségügyi szakigazgatási szerve ha­táskörébe tartozik. Ide kell a kérelmet is benyújta­ni A tanács egészségügyi szakigazgatási szerve a be­szerzett bizonyítékok alap­ján a kérelem benyújtásá­tól számított 30 napion be­lül határozatot hoz a csa­ládi segély megállapításá­ra. A kérelem elutasítása esetén a határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezést le­het benyújtani a határoza­tot hozó tanácsi szervhez. A családi segélyt legko­rábban a bevonulást kö­vető hónap első napjától kezdve lehet megállapítani és folyósítani. Dr. V- M. Jelenleg a Szovjetunióban a csővezetékek hossza meg­haladja a 170 ezer kilómé* tért, és naponta 40—50 kilo* méterrel lesz hosszabb. A hegesztőik évente 3 millió varratot készítenek. A mun­kaigényes műveletek jelentőa részét Nyugat-Szibériában, a legfőbb kőolaj- és földgáa­lelőhelyeken, szigorú éghaj­lati viszonyok között végzik il. Hasonló az éghajlat Kö­:ép-Ázsiában is. Napjainkban Tyumeny kö­zel felét adja a szovjet kő­olajnak, és több mint har­madát a földgázkitermelés­nek. E termékek szállításá­hoz az 1976—1980. évek idő­szakában több tízezer kilo­méter távvezetéket keli ki­építeni. Fel kell használni mindazokat a tartalékokat, amelyek a távvezeték-építési és -szerelési munkálataiban rejlenek, többek között meg kell gyorsítaná a esővezeték hegesztését. Ma már a mun­ka termelékenységét jelentő­sen növelni és a munkakö­-üiményeket megjavítani rsak a hegesztési folyamait 3épiesítésével és automatizá­lásával lehet. Az új szovjet hegesztőbe­rendezést a cseljabinszki és a kárpiátaljai munkahelye­ken próbálták kl — sikerrel, ÍAPN) > 4 V

Next

/
Thumbnails
Contents