Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-15 / 244. szám

KDM 10 Vasárnap, 1978. október 15; A magyar-szovjet barátság erősítéséért (Folytatás az 5. oldalról.) építésében nagyszerű eredményeket elérő dolgozóira. Ezért törekszünk arra, hogy hazánk közvéleménye ls minél többet tudjon meg róluk és kapcsolataink fejlődéséről. Kezdeményezésünkre hazánk minden jelentősebb országos napilapjában, folyóiratában jelentek már meg cikkek, híranyagok testvéri területünk életéről, együttműködésünk fejlődéséről. Kapcsolataink fejlődésében nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy megyénk felszabadulása 34. évfordulójának időszakában — ez év október 13-20-a között — Odeszsza megyében „barátsági hét" megrendezésére kerül tor. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy ebből- az alkalomból lebonyolításra került politikai, kulturális és egyéb rendezvényeken, írásban és élőszóban, kiállításokon, hivatásos és öntevékeny művészeink és más képviselőink fellépésein keresztül szerény ízelítőt adhatunk munkánkról, életünkről. Reméljük, hogy e bemutatkozásunkból Odessza megye lakói érezni fogják irántuk és az egész szovjet nép iránt táplált baráti érzelmeinket Hisszük, hogy e rendezvénysorozat újabb lendületet ad kapcsolataink fejlődésének. Együttműködésünk még sokoldalúbbá válása területeink lakosaihoz még közelebb hozza és legbensőbb ügyükké teszi a magyar—szovjet barátság — már eddig ls oly gazdag gyümölcsöket érlelt — nemes eszméjét. Nem titkoljuk, hogy Odessza megyei látogatásainkat, találkozásainkat felhasználtuk és a jövőben ls fel kívánjuk használni a szocialista, a kommunista építés tapasztalatainak minél jobb megismerésére. Nem kívánjuk másolni szovjet elvtársaink módszerét, de tanulni akarunk azokból, hasznosítani azokat a magunk sajátos körülményei között. Köszönjük odesszai elvtársainknak, hogy az eddigiekben erre lehetőséget nyújtottak és szeretnénk e lehetőségekkel továbbra is élni. Természetesen nemcsak kapni akarunk e baráti kapcsolatok révén. őszinte szívvel adjuk baráti érzéseinket és készséggel ismertetjük meg odesszai barátainkkal szocialista építőmunkánk szerény, de sokszor talán figyelemre méltó tapasztalatait. Kínáljuk népünk e tájon is tradicionálisan érvényesülő vendégszeretetét, a hozzánk látogató odesszai barátainknak. Felajánljuk természeti szépségekben gazdag területünk élményt nyújtó, pihenést adó tájait turistaprogramok szervezésére. Az évenként megrendezésre kerülő Szegedi Szabadtéri Játékok — nemzetközileg is nívósnak elismert — kulturális programjain szívesen látjuk testvérmegyénk lakóit. Múzeumaink, képtáraink ízelítőt adnak a magyar kultúrából. Képzőművészeti értékeinket annál is Inkább szívesen ajánljuk barátaink figyelmébe, mert a megyénk területén sok évtizeddel ezelőtt kialakult, úgynevezett „alföldi képzőművészeti iskola" mindi® és napjainkban is a realista művészeti Irányzatok követője, hirdetője, megvalósítója. Számos egyéb kulturális értékeink is joggal érdemlik ki a hozzánk látogatók figyelmét. Megyénk gazdag történelmi emlékekben. A magyar államalapítás egyik legjelentősebb emlékhelye területünkön fekszik. Itt folyamatban van a magyar nép történelmi múltját, haladó hagyományait bemutató múzeumi komplexum kiépítése. A Szegeden kétévenként megrendezésre kerülő ipari vásáron a jövőben szeretnénk — gazdaságunk legújabb eredményeinek bemutatásán túl — képet adni testvérmegyénk fejlődéséről is. Mi, Csongrád megyeiek, ez alkalomból is szívből köszöntjük a magyar—szovjet barátság nemes tüzének Odessza megyei élesztőit. Közöttük első helyen az Ukrán Kommunista Párt Odessza megyei és városi bizottsága, az Odessza megyei és városi tanács vezetőit, a testvéri területen élő kommunista elvtársainkat, a szovjetmagyar baráti körök aktivistáit, a testvérüzemek, Intézmények és szervezetek vezetőit. Köszöntjük Odessza megye munkaszerető, szorgalmas, kommunizmust építő dolgozóit. Kívánjuk, hogy fejlődjenek tovább testvérmegyei kapcsolataink, erősödjön ezáltal is az örök, megbonthatatlan magyar—szovjet baráttá® Megyei utazások Volt egyszer egy gépállomás „Július végéfg öt traktorállomás létesül Csongrád mesvében — A Földművelésügyi Minisztérium gépszolgálatának kiküldötte néhány nao óta lenn tartózkodik Csongrád megyében és tá-gvalásokat folvtat az illetékesekkel a közeliövőben fe'állí'andó traktorállomások ügyében." Szalagcím emberöltővel ezelőttről, a Vásárhely Nénéből. Történelem. Emlék. A HÓDGÉP még ennél is régebbről számítja a maga történelmét. Az ős egy kicsike műhely a Nagv Varga-féle tanyán. az alapítók Szabó Péter és Szűcs Sándor vásárhe'vi géplakatosok; a Földműves Szövetkezet megbízásából Javították itt a gazdák gépeit. Dokumentumokat nézegetek a mai gyárban. Egy másik újságban látom a címet: Akire büszke lehet a megye. olvasom, s nézem a fényképet alatta. Spisák Laios munkaruhában. sapkában. Üzemvezető volt akkoriban. — Ml lett vele? — kérdezem —, itt van még? — Itt hát — mondja egyik kalauzom a vállalat marketing osztályáról. — És milyen beosztásban' — Üzemvezető. — Találkozhatnék vele? Az osztály egyik munkatársa máris felpattan. — Át kell mennünk a Rárósl útra. Megyünk tt a Vevőszolgálat furgonjával. Elég sok időbe telik, míg végigutazunk a törzsgyár csarnokai között — Csodálkozik? — kérdezi Dezső Sándor kiállftásszervező, most alkalmi gépkocsivezető —, két eset van, vagy soha sem járt itt, vagy már régen. — Nagyra nőttek — mondom. — Akkor az utóbbi. A Rárósi úton levő gyámban még nagyobbat fog csodálkozni — mondja aztán. — Mióta dolgozik itt? — Kábé húsz éve, a dieseleseknél kezdtem mé® — Most meg? — Ország-, világjáró vagyok. Mi visszük el a gyár termékeit megmutatni a vásárokra... — Szégyenkeznek néha? — Már úgy gondolja, a termékek minősége miatt? — Ügy! — Nem, a nyugati gépek sem igazán jobbak, csak ... — Mi az a csak? — A csuda se tudja, de az az érzésem, hogy valamivel rafináltabban tudják eladni a portékát. — Mi a dolga a vásárban? — Sokféle. Először annak a megszervezése, hogy ott a helyben minden összejöijön. ezután meg ha kell, bemutatom a gépeket működés közben ls a vevőknek. Szóval ez a dolgunk, a többi a kereskedőké. A Rárósi útra érve valóban meghökkenek; Idevarázsolódott egy szép. nagy gyártelep. A közepében találkozom Spisák Lajossal. Munkaköpenyben van most is, mint a negyedszázaddal ezelőtti képen, a fején ott van a sapka is, csak most az van ráírva: HÓDGÉP. — Mi volt, hogy volt akkoriban? — Rossz a kérdés! — Hát már hogy a manóba volna rossz, mi a hibája? — Hát csak az, hogy úgy kellett volna feltenni, hogy volt, mi nem volt. mert inkább az volt a jellemző, hogy nem volt semmi. E

zúttal saját magamat ínterjúvolom meg, mert úgy érzem, nénány érdekes adattal tartozom a — történelemnek ... Egy évforduló emlékeztetett „tartozásomra". X044. október ll-én szabadult fel Szeged a második világháború felejthetetlen szenvedései után — majdnem puskalövés nélkül. Amikor konszolidálódtak a viszonyok és az élet vtsszalendült a normális kerékvágásba, legfontosabb teendő volt a fasiszták által március 20-án betiltott „Délmagyarország" megjelentetése. Hogyan fogtunk hozzá 1944 novemberében, arról még soha sem írtam. Most. hogy elgondolkoztam az újjáéledt ..Délmagyarország" élesztgetőtnek névsorán, kicsit döbbenten állaoftottam meg. hogy — egyedül én vagyok még az élők sorában az Immár történelminek nevezhető korszak szereplői közül. Ezért neveztem tartozásnak, amit elmondandó vagyok, mert kl tudja, meddig törleszthetek... Budapesti levél Hat az úgy történt, hogy egy szép napon hívtak Szeged város új polgármesteréhez: Valentlny Ágoston ügyvéd volt az. Kiállították számomra a „Délmagyarország" napilap megjelentetési engedélyét. Jogfolytonosság, hiszen a németek kívánságára tiltották be' márciusban. (Időközben én megjártam a fasiszták börtönét és a szovjet csapatok győzelmes közeledtére engedtek szabadon.) No Jó, én kora ifjúságomtól kezdve újságíró voltam. De egy lap megindításához kiadóhivatal) szakember, főszerkesztő. meg politikai szerkesztő kellett. A polgármester szobája mellett két Ismeretlen férfi várt reám. Bemutatkoztak: Révai József és Erdei Ferenc. Megkérdeztek, hogyan képzelem a „Délmagyarország" újraindítását. Elmondtam, hogy elsősorban is kiadóhivatali lapszakember kell. Révai megkérdezte: — Tud-e ilyen szakembert, akit előhozhatnánk? — Igen, tudok egyet: Balogh István alsótanyai plébánost. Révai és Erdei összenéztek. Révai így szólt: — De hiszen az pap! Elmosolyodtam: , • — Az nem is olyan pap... — mondtam, mire Erdei Ferenc helyeselt: — Valóban, Balogh István lapszake.mter, egy ideig 6 irányította a Délmagyarország kiadóhivatalát. Vezércikkeket ls írt, úgy tudom, kisgazdapárti... — Hát akkor kimehetünk Alsókozpontra, ott majd megtárgyaljuk a továbbiakat. Gépkocsit kaptunk a szovjet városparancsnoktól és kimentünk Alsótanyára, a plébánoshoz. Hogy ott mi történt a lapindítas ügyében, hogyan egyezkedtek a szerkesztő bizottság tagjai: Révai József, Balogh István és Erdei Ferenc — az már nem titok a történelem múzsája előtt... Később Révai helyett Dénes Leó került a szerkesztő bizottságba, amikor Révai Józsefet elszólították Szegedről országos gondjai, majd Balogh plébánost is. Erdei Ferencet szintén. Szerkesztő munkatársaim voltak Gárdos Sándor, Magyar László, ők is eltávoztak már... Előrementek ... Maradtam nyugdíjas magányomban egyedül, nélkülük, az élharcosok nélkül — annyi legyen mentségemre hogy én voham a legün'alabb ... És ma is sokat gondolok a „hősi napokra" — mint az iménti visszaemlékezés ls mutatja — s kedves Szegedemre, ahogy említeni szoktam: atyáim városára... CSANYI PIROSKA Nem volt öltöző, fürdő, aztán a legtöbbször munka se nagyon. — Emlékszik-e még, mennyi volt akkor a termelési érték? ötvenezer forint, néha száz. Nehezítette a dolgot az is, hogy ritka volt. amikor egy egész félesztendőre előre tudtuk, hogy mit is fogunk majd csinálni. — Mesél ezekről az időkről a fiataloknak? Legyint. — A változás akkora, hogy ti. magam sem hiszem néha. Kigondolta volna még néhány éve is, hogy a zöldbabot, a zöldborsót meg a paradicsomot gép vett, gép takarítja be. Ma meg? Nem nagyon találna erre embert. A körmük alá megy a föld, tán ezért... Emlékszem, az ötvenes években még azért is harcolni kellett, hogy az emberek elfogadják a kombájnt. — Hosszú volt az út idáig? — Az envlm hosszú. Az árpádhalmi uradalomban voltam géplakatos tanonc, most meg üzemvezető vafvok. A gyár útjának hossza te történelemnyi. Először gépállomás volt, aztán mezőgazdasági gépjavító vállalat Diesel-motorokat javítottak a szerelők, s rendelkeztek cseremotorállománnyaf te. A legnehezebbek a profllátalakítás évei voltak, 1969. 70. 71. Az elhatározás után a Diesel-üzem nagyon rövid idő alatt szereidévé alakult, ahonnan már az első hónapokban mezőgazdasági gépek, közúti és speciális rendeltetésű pótkocsik kerültek ki. Hogy mindezt mi tette lehetővé? A gyár vezetői szerint a munkások és műszakiak szakmai felkészültsége, a vállalati kollektíva előrelátása. Ezekben a hónapokban kerültek a rajzasztalokról a műhelyekbe soha nem gyártott gé-ek, utánfutók tervei, s kötöttek számos kooperációs szerződést hazai és külföldi cégekkel." Hazánkban elsőként a HÓDGÉP gyártott kerti kístraktorokat A mezőgazdasági rendeltetésű, billenőplatós pótkocsik különböző típusaiból már a kővetkező évben elkészült a huszonötézrödik darab. A HÓDGÉP emblémája ismertté vált itthon és külhonban. Amikor a termékskálákról kérdezősködtem. mutattak egy prospektust. nézzem meg abban. Feladtam. Ennyi terméket egyetlen újságcikkben nem lehet felsorolni. A lényeg, ahogyan ezt még a Szegedi Ipari Vásáron Nyámádl Gábortól, a vezérigazgatótól hallottam, alapvető profiltisztításra nincs szükség. Jó. nyereséges termékeket értékesít a vállalat a piacokon. S újabban már nemcsak szállítóeszközöket és komplex zöldségbetakarító géoeket exnortál. hanem szellemi tőkét te. ók tanítják meg a vásárlót a gépi növénytermesztéshez és betakarításhoz szükséges i agrotechnikára fejlődő országokban. A gyártmányfejlesztőkhöz azért nyitottam be. hogy azt te megtudjam. mi ennek a ma már nagyon nagyra nőtt, sok telephelyes gyárnak a jövője. — Mikor épült ez a csarnok? — Az idén készült el. januá-ra, de már a tervezéskor az volt a szempont, hogv a nyolcvanas évek színvonalát képviselje... — Nem nagy előrefutás ez az időben? — Ellenkezőleg, sok tervnek az a hibája éppen, hogy nem előremutató. Születése pillanatában korszerűtlen, megvalósulásáéban pedig már anakronizmus. — így gondolkodnak akkor te, ha gyártmányokról van szó? Másképp nem lehet — mondja Pető Imre. — A világszínvonal? — Jobb alapanyagok kellenének. Konstrukcióban már álljuk a versenyt. Hogv te van? Töprengek Vásárhelyről visszafelé a kocsiban M't is hallottam? Meg kell szerem! a jó anyagot, aztán gépet csinálni belőle a gyárhoz hü szakemberekkel és okosan eladni. Ez volna a világszínvonalú gépgyártás képlete? Ez az P. V.