Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

83 Vasárnap, 1978. szeptember 10. Hazánk és az emigráció Beszélgetés Kerékgyártó Lászlóval, a Magyarok Világszövetsége titkárával ID. SZABÓ ISTVÁN SZOBRAI Budapesti levél S

zegedről indult el magasba ívelő pályafutásén — a Kossuth-díjig: Lakatos Gabriella prímabalerina, a mozdulatok avatott költője... Gellérthegyi. ízléssel és minden kényelemmel berendezett emeletes villájában kerestem fel, hogy — Szegedről beszélgessünk. — Őszinte legyek? — így kezdi visszaemlékezéseit a pályája zenitjén, még mindig fiatalon, bár tengernyi emlékkel nyugdíjba vonult művészasszony. — Szeretem Szegedet, bár részemre a csalódások városa volt. amikor oda kerültem több. mint 3 évtizeddel ezelőtt. A felszabadulás után Vaszy Viktor balett-társulatot szervezett operaszínpadóra. A gázsink másnap, amikor megkaptuk, már gyufaskatulyát ért! A legnagyobb infláció kellős közepén nagyon sokat éheztem, fáztam a nagyanyámmal együtt, aki Budapestről velem Jött abban a reményben, hogy vidéken inkább lesz élelem... Kifejező, őszinte tekintete elborul, amikor szegedi emlékeiről mesél. Miután az egész ostromot végigkoplalta nagyszüleivel együtt Budapesten, Zsedényi Károly balettmester biztatására Szegedre szerződött Vaszy Viktor megszállottként válóban nagyszerű színházat csinált. de az inflációhoz ő sem értett, és a társulat tagjai az ablaktalan szállásokon, egy tányér híg leves mellett nagyon sokat nélkülöztek. Az, hogy 3 napig utaztak Budapestről Szegedig nyitott vagonban, ma már mosolyra készteti a művésznőt. Hiszen azóta bejárta néhányszor a világot, mindenütt felejthetetlen sikereket aratva. — Sohasem akartam balerina lenni, — mondja mosolyogva. — A nagyszüleim neveltek, nagyon szegények voltunk, s nekem olyan pályára kellett törekednem, amelyen már kezdetben annyit tudok keresni, hogy eltarthatom őket. A rádióban én voltam az első gyermekszereplő, a filmen, gyermekszínházban játszottam már 4 éves koromban. Egyszer valaki szólt a nagyszüleimnek, hogy az Operaház balettnövendékeket keres. Akkor 7 éves voltam és — képzeld, örültem, amikor a balettiskolába nem vettek fel... Az indok az volt, hogy nagyon kicsike és vézna vagyok. Persze, akkor még nem sejtettem, hogy a balett olyan nehéz fizikai munkát jelent, ami csak a bányászokhoz, élsportolókhoz vagy a berepülő pilóták munkájához hasonlítható. Nyolcéves koromban Ismét megpróbáltam bejutni a balettiskolába, nem sikerült... Még mindig vézna, fejletlen, csúnya kislányka voltam... Kilencévesen, amikor harmadszor próbálkoztam, az említett okok miatt ismét el akartak tanácsolni, de Nádasdy Kálmán, ez az áldott emlékű, nagyszerű művész akkor került mint balettmester az Operához, meglátta bennem a tehetséget Két évig az Operaház gyermek-baleltiskolájában tanultam, akkor — ismét el akartak tanácsolni, de Nádasdy felvett a Gresham-palotában működő magán balettiskolájéba azzal, hogyha szorgalmas leszek, ingyen tanít, sőt még a ruháimat. étkeztetésemet, lakásomat, mindent ö fizetett És megértette velem, hogy a balett sokkal több művészi lehetőséget nyújt mint a prózai vagy akár zenés színház, mert mindazt, amit ott szavakkal fejeznek ki. a balerinának mozdulatokkal kell kifejezni. Így lett Lakatos Gabriella a mozdulatok művésze, 14 éves korában már szerződése volt az Operaházzal. Eleinte persze a balettkarban, onnan szerződött Szegedre, ahol az első nagyobb magánszámot a Carmenben táncolta, a második felvonásban, az asztal tetején. Itt Bartos Irén volt a priinabalerina. Kolozsvárról hozta el Vaszy igazgató. Lakatos Gabi hamarosan megkapta Oláh Gusztáv megkeresését, hogy jöjjön Budapestre az Operához. Vasúti jegyre sem volt pénze a kis balerinának, teherautóval érkezett Budapestre, ahol Nádasdy és Oláh Gusztáv felújították a Háromszögletű kalap című balettet. Ez volt Lakatos Gabi első nagy sikere, szólótáncosként. A legemlékezetesebb sikere a Páris lángjaiban volt Szegeden, a Dóm téren, a mésik pedig Moszkvában, a Bolsojban, ahol a Csodálatos mandarinban táncolt. — A Mandarin bartóki metronómja 28 perc, Moszkvában az ünneplésünk hosszabb volt, mint az előadás: pontosan fél óráig tartott az ováció. Térdig álltunk a virágesőben! Nagyon kellemes volt a londoni Fesztivál-balettel vendégszerepelni Barcelonában, ahol a Don Quijote-balett főszerepét táncoltam. A kritika kiemelte, hogy magyar létemre tioikus spanyol nő voltam. És felejthetetlen élményem volt. amikor Kekkonen, a finn köztársasági elnök átnyújtotta nekem » Fehér rozsa-rendet, amit csak akkor kaphat meg valaki kiemelkedő teljesítményéért, ha a már kitüntetettek közül valaki meghal... Kitüntetései között első helyen szerepei természetesen a Kossuthdíj, azután az Érdemes művest cím es a Munka Érdemrend arany fokozata. A Kossuth-díjat a Csodálatos mandarinbeli magasrendű művészi alakításáért kapta. CSANYI PIROSKA A Nyugaton élő magyar emigráció politikai nézeteinek változásairól, a Magyarországgal szembeni magatar. tasuk alakulásáról készített interjút munkatársunk Kerékgyártó Lászlóval, a Magyarok Világszövetsége titkárával — Közismert, hogy nagyon sok magyar él a világ országaiban. Politikailag milyen tömegnek tekinthető főleg a nyugati tőkés országokban élő emigráció, hogyan vélekednek rólunk, miként változtak a nézeteik az elmúlt évtizedekben? — A nyugati országokban édő magyarok számát mintegy 1,2— I,5 millióra becsüljük. Nagy részük az Egyesült Államokban él: mintegy 800 ezer fő. Emellett Kanadában 100—150 ezren, Ausztráliában 35—40 ezren, Angliában ós Svédországban körülbelül 10— 10 ezren élnek, a többiek más európai országokban és LatinAmerika különböző területein élnek. Viszonylag kevés magyar van Afrika és Ázsia országaiban. Tehát valóban szerte a világon élnek magyarok, akik természetesen különböző csoportokat alkotnak, politikai nézeteik, velünk való viszonyuk és magatartásuk igen különböző. — A magyar közvélemény egy jelentős részében azonban olyan kép él a Nyugaton élő magyar emigrációról, hogy annak zöme, ha nem ls ellenséges, de legalábbis negatív állásponton van a szocialista Magyarországgal szemben. Ez a nézet ma már mindenképpen hamis, hiszen az elmúlt egykét évtizedben komoly változások történtek az emigrációban is. Természetes, hogy ezek a változások, véleményátformálódások különbözőek az emigráció egyes rétegeiben. Például azokkal, akik Magyarországot a század első évtizedeiben — főleg gazdasági okokból — hagyták el, a legkönynyebben és legeredményesebben sikerült rendeznünk kapcsolatainkat Ezeket, a ma már idős embereket — számuk persze immár jelentősen csökkent — szocialista társadalmunk konszolidálódása, politikai, gazdasági viszonyaink javulása, bel- és külpolitikánk eredményei nagyon korán a hazánkkal meglévő kapcsolataik bővítésére ösztönözték. Még a Horthy-rendszer idején távozott emigránsokat is javarészt ehhez a réteghez sorolnám, mert általában nekik sincsenek politikai fenntartásaik a mai Magyarországgal szemben. — Az emigráció egészen más beállított.-/ágú rétégét alkotják a II. világháborút követő években eltávozottak csoportjai, amelyekben megtaláljuk a Horthy-rendszer uralkodó köreinek képviselőit. Ez az a csoport, amellyel nem tudtunk közös hangot találni, s így kapcsolatokat kiépíteni, mivel legsnagyobb részük kitartott, az új Magyarországgal szembeni ellenséges magatartása, elítélő véleménye mellett Hozzáteszem, hogy a korona visszakerülése és a magyar —amerikai kereskedelmi egyezmény megkötése után többen közülük gondolkodóba estek. A harmadik nagy csoport végül az 1956-ban, illetve a közvetlen ezutáni években tévozottaké. Talán meglepő, de tény, hogy éppen közöttük vannak manapság a legtöbben, akik intenzíven törekszenek a hazánkkal való.kapcsolatok fejlesztésére, akik szívesen és gyakran látogatnak haza, s akik nagyon sokat tesznek a magyar nyelv és kultúra terjesztéséért abban a környezetben, amelyben élnek. — Az lehet ennek az oka, hogy esek az emberek a külföldön töltött, viszonylag rövidebb idő miatt még viszonylag jobban kötődnek Magyarországhoz? — Minden bizonnyal ez, hiszen míg az évtizedekkel ezelőtt emigráltaknak baráti, ismerősi körük többnyire már nincs Magyarországon, addig az emigráció „legfiatalabb" rétegét még nagyon sok ilyen közvetlen szál fűzi hazájukhoz. Másrészt már egy egészen más országot hagytak maguk mögött, s ezért van az is, hogy közülük számosan valóban őszintén örülnek politikai-gazdasági sikereinknek, büszkék Magyarország tekintélyének növekedésére, s ez már önmagában is megteremti az alapot a közeledéshez. — Vajon ebbe a rétegbe sorolhatjuk-e azokat, akik a legutóbbi másfél évtizedben, mondjuk főleg a hatvanas években hagyták el Magyarországot? Ok hogyan tudnak beilleszkedni az emigrációba, és Magyarország fejlődő kapcsolatainak rendszerébe? — Nos, kétségtelen tény, hogy ez a csoport némileg különbözik az előbbiektől, hiszen számszerűleg is kisebb csoportról van szó. Tapasztalataink szerint azonban nagy részük rövidebb-hosszabb idő alatt megtalálta egzisztenciáját a befogadó országban, s miután megfelelő életkörülményeket biztosított magának, törekszik a Magyarországgal való kapcsolatok bővítésére. Ezek az emberek rendszeresen igénylik a magvar könyveket, újságokat, érdeklődéssel fogadják a hazánkból származó híreket, s igyekeznek bekapcsolódni a Nyugaton működő, különböző magyar egyesületek munkájába. Ez általában zökkenőmentesen sikerül is nekik azokban az egyesületekben, amelyek intenzív ós jó kapcsolatokat alakítottak ki velünk. Érdekes azonban, hogy a hazánkkal szemben ellenséges csoportok bizalmatlanul, idegenkedve fogadják őket Persze, az is igaz, hogy a hatvanas években távozottak jelentős része nem is kívánt csatlakozni a reakciós magyar szervezetekhez. — Mindenesetre le kell szögeznünk, hogy az emigráció zömének véleményváltozásában, hozzánk való közeledésében a legdöntőbb szerepe Magyarország elmúlt évtizedekben elért eredményeinek van. Sikereink komoly hatást gyakoroltak az emigrációra, ösztönözték a kint élő magyarokat a kapcsolatok fejlesztésére, anyanyelvük és nemzeti kultúrájuk ápolására. Ehhez hozzájárult a nemzetközi élet pozitív változása, az enyhülés, amely kedvezőbb feltételeket teremtett a kapcsolatok kiterjesztésében. — Milyen konkrét eredményei vannak a közeledésnek? — 1970-ben a Nyugaton élő magyar pedagógusok, tudósok és a magyarországi szakemberek közreműködésével létrejött az anyanyelvi mozgalom, amely azt tűzte ki célul, hogy elősegítse a Nyugaton élő magyarok anyanyelvének ápolását, megőrzését és fejlesztését, a magyar kultúra terjesztését a nyugati országokban élő magyarok között A legkülönbözőbb művészeti ágakban (néptánc, népzene stb.) fejt ki a mozgalom egyre komolyabb és hasznosabb tevékenységet Az anyanyelvi mozgalom évről évre terebélyesedik. Rendezvényein minden évben többen vesznek részt Egyre többen veszik igénybe segítségét, vásároljak tankönyveit kiadványait. Megemlíthetem a kétévenként sorra kerülő igen sikeroe néptáncfesztiválokat, amelyeken a Nyugaton működő magyar együttesek vesznek részt. Tavaly a legutóbbi fesztiválon 16 együttes 260 táncosa lépett fel. — Politikai viszonyaink fejlődese lehetővé tette tehát, hogy mind nagyobb gonddal, törődéssel forduljunk a Nyugaton élő magyarok felé. Nyilvánvaló, hogy a szocialista Magyarországnak vállalnia kell a Nyugaton élő magyarságot, függetlenül attól, hogy mikor távoztak hazánkból. Figyelembe kell venni azt is: menynyire fontos számunkra, hogy egy Magyarországgal szemben lojális, vele kapcsolatot tartó emigráció éljen Nyugaton. Ezért vált egyre nyíltabbá, közvetlenebbé a magyar politika emigrációnk irányában, s a jövőben is igyekszünk egyre többet tenni a kapcsolatok bővítése érdekében. — Milyen szerepet vállal ebben a Magyarok Világszövetsége? — Azt hiszem, kevesen tudják, hogy szövetségünk 1938 ota letezik. Feladatunk, hogy kapcsolatokat teremtsünk mindazokkal a kint élő magyarokkal, akik nem ellenségesek a mai Magyarországgal szemben, s igénylik a Jobb viszonyt hazánkkal. Számtalan területen tudunk nekik segíteni, anyanyelvük és kulturális hagyományaik megőrzésében, fejlesztésében. Többféle, rendszeres rendezvényünk, táborunk van Magyarországon, s ezekben minden évben sokan vesznek részt a Nyugaton élö magyarok közül Ilyenek például a balatoni nyelvművelő táborok, a sárospatai nyári kollégiumok, vagy a debreceni pedagógus-továbbképző tanfolyamok. Az elmúlt években új Jelenségnek számít, hogy a külföldön élő magyarok Igénybe veszik u befogadó állam segítségét a nyelvoktatásban. Például az egyesült államokbeli Loulslana állam Albán y nevű falujában, ahol kétszáz magyar család él, a szövetségi kormány támogatásával megszervezték a magyar nyelvű oktatást az általános iskolában. Az Idén is három tanárt kértek Magyarországról ebbe az iskolába. Hasonló a helyzet Ausztráliában is, ahol a kormány ugyancsak támogatja a magyar közösségek törekvéseit. Szövetségünk meghívására már két miniszter is járt hazánkban, hogy tárgyaljon az aktuális kérdésekről. — Említette, hogy az emigrációnak vannak olyan csoportjai, amelyek változatlanul ellenségesek a szocialista Magyarországgal szemben. Közismert, hogy ezek a körök jelentős propagandát fejtenek ki ellenünk. Miként hat ez az emigráció zömére? — Ezek a csoportok — sajnos — a kezükben tartják a nyugati magyar újságok, rádió- ós tévéadások jelentős részét. Ennek segítségével nagyobb lehet a hangjuk, mint amilyen valójában a politikai súlyuk és befolyásuk az emigráció egészében. Sokféle módszert alkalmazó kampányukat azonban egyre több kudarc éri. Nem tudták megakadályozni például, hogy évről évre többen látogassanak haza Magyarországra Ma már évente 180—200 ezren jönnek haza. Azt sem sikerült elérniük, hogy az Egyesült Államok kormánya ne adja vissza a magyar népnek Szent István koronáját, s ne kösse meg velünk a legnagyobb kedvezményt biztosító kereskedelmi szerződést. A sikertelenség nyomán komoly nézeteltérések robbantak kl ezekben a reakciós magyar csoportokban, ami még élesebb propagandahadjáratra ösztönözte őket ellenünk és a velünk kapcsolatokat tartó, kint élő magyarokkal szemben. — Hogyan összegezné tehát a inagyar emigráció egészének magatartását és véleményét a szocialista Magyarországgal kapcsolatban? — Ma már nyilvánvaló, hogy a Nyugaton élő emigránsok túlnyomó többsége elfogadta a mai Magyarországot, amelyhez mély gyökerek fűzik, ée amellyel változatlanul igényli a jó « széles körű kapcsolatokat. A többsegnek nincsenek immár olőiteletej, örömmel ápolja a kapcsolatokat velünk, a kérj segítségünket a magyar nyelv és kultúra megőrzéséhez.