Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-03 / 208. szám

30 Vasárnap, 1978. szeptember 10. Megyei utazások Automata gépsor és íróka Finomkerámiaipari Művek, Alföldi Porcelángyár, Hódmezővásárhely. No igen, bólogattam annak idején mindent megértő és megérteni akaró földrajztanárom szavaira, világos, Vásár, hely régi fazekasközpont, ott a helyi kerámiakultúra hagyománya, ott az alapanyag, települjön hát a városba porcelángyár. Bólogattam, s még eléged«tt is voltam, lám, talál az ember öszszefüggést mindig — ha nagyon •kar. Járom a gyárudvart, a végeléthatatlan Üzemcsarnokokat Olasz Imréné programozóval. Emeletmagasan darumarkoló száguldozik. Vadul kalapáló őrlőgépek csattognak. amott csővezeték kígyózik, mázat, masszát továbbít a lüktető gumiartéria, agy másik teremben automata gépsoron gipszminták keringőznek. csarnok, műhely, labor, raktár... mikor lest ennek vége (?) ... hol vagyok! Kezdjük az elején, ott. hogy visszaköszön földrajztanárom okoskodása, „ott az alapanyag", mondja 6, és én kétkedve bámulom a kétemeletnyi betontárolók feliratait: sirisápi kaolin, zettlitzi agyag, wtldsteini IBHagyag, hollóházi Iliit, fehérvárcsurgói homok.., — Ide mindent vasúton szállítanak — hallom a kísérőmtől. — Tehát az alapanyag szempontjából akár Szeghalmon vagy Kübekházán is lehetne a gyár? — Lehetne. Ennyit az összefüggésekről Egy azonban világos: a hatvanas évek ipartelepítésének jő területet jelentett Hódmezővásárhely. Volt munkaerő. • Kaolin, agyag, ilyen homok, olyan homok, hogy mi minden, a gyárban sem tudja mindenki. A porcelán anyagút, az alkotórészek adagolásával, őrlésével, vízzé1 keverésével készülő masszát és a tükörfényes porcelánmázat avatott szakemberek keverik, „kotyvasztják", szigorúan meghatározott recept szerint. Olyanná, amilyent a gyártás megkíván. Tejfelsűrűsegű az öntőcsarnokban, agyagszerű a korongozóknál, keményebb a csempét formázóprésgép slatt. Massza — amelyből mindent lehet. Például szaniteráru. Szanitéc — Így hívták az egészségügyi katonákat. Szaniter, ezek szerint, ha nehezen forgó eszemmel nem jöttem volna rá. hogy most az egészségügyi kerámiákat előállító gyáregységben azédelgek, Rácz Imre öntőmunkás rövid magyarázatából akkor Is minden kiderülne. — Azt mondjuk mi itt, hogy le van a mi munkánk... — Ki ne mondja! Tudom! — De ez nem baj. tudja. Ügy veszik, mintha ingyen adnák. Sok az új ház. kell az országnak, meg külföldre ls a ... — Na, most mondja szebben! ... — ... fürdőszoba-berendezés. Mert hogy ez is az. Csaba Árpád főkönyvelő mondja ugyanerről: — A gyér egészségügyi porcelángyártmányai iránt nagy és agyrr növekvő a kereslet. Oly annyira, hogy nem ritkán ide a gyárba Jönnek „kopogtatni", adjunk iskolának, óvodának. Mintha ez nem a kereskedelemre tartozna! A gyártás 1967-ben indult olasz licenc alapján. Akkor ezt évi 6 ezer tonna kapacitásra vásároltuk. Most 8 ezret termelünk, de az itteni technológiai újításokkal elértük, hogy nemsokára 13 ezer tonnányi árut gyárthatunk. Ehhez már elfogadott beruházási programunk is van. • Folyik a massza, mint a sűrű tejföl. Pár perc múlva kancsó lesz belőle a gipszformában. Folyik, folydogál. Most elakad. Bujákl Sándor emelgeti • 25 kilós gipszformakat és az öntőmasina tetején álló szerelőre pillant, homlokát ráncolva. — Was ist geshtfh? — kérdezi amaz és már hajol is le a ezerelőládáért. Rolf Lehmann, a Meissenben gyártott öntőgép szerelésének vezetője mozgósítja a meisseni és a sonnebergí gépexport vállalat szerelőit, és már. i« kezdődik a beállítás Űj gép — próbaüzem. A gyár fejlesztéséhez szorosan hozzátartozik a gyártósorok bővítése. Az edénygyáregységben rövidesen munkába áll az NDK-ból érkezett nagy teljesítményű öntőgép, a BGM— 23. Addig ls azonban „a termelés az építkezés ideje alatt zavartalanul folyik". Ezrével hagyják el a csarnokot a tányérok, tálak, étkészletekMelyiket hogy hívják, nem tudom, de a sokféleségben is látok valami rendet, ügy ..hasonlítanak" ezek itt egymásra. — UNISET-készlet, vendéglátóipart termékcsalád — mondja a főkönyvelő nem kis büszkeséggel. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság értékelemzési pályázatán IL díjat nyert együttes. — Értékelemzés? — Tizenhárom tagu munkacsoport mérte fei, hogyan lehet a funkció megőrzése mellett a leggazdaságosabban gyártani,., — Nálunk nem minden terméket így készítenek? — Hm... Csaba Árpád int, teremtsek rendet a rámzúduló jníormáeióözönben, nehogy elvétsem a .nagyságrendeket", azaz nem biztos, hogy az a gyáregység a termelés szempontjából a legfontosabb, amelyik nekem szemrevalóbb. Jó, legyen rend. A piacon legjobban „futó" áruk rangsora (a számok nyelvén ez ezeket gyártó gyáregységeké is?): szuniteráru, falburkoló csempe, padlóburkoló lap (mettlachi), tűzálló segédeszköz, porcelán edény és dísztárgy, vörösagyag edény és dísztárgy, kalocsai porcelán... Vörösagyag edény .,, csak nem cserép? De igen. Majolika. Nos, hát mégiscsak visszajutok földrajztanáromhoz, minthogy Vávásrhelyen a kerámiagyártás hagyománya megteremtette a lehetőséget .,. Persze, tiltakoznék újból, hogy az agyagköcsögnek semmi köze a porcelán W. C.„ kagylóhoz, de látom a címkét, s meggyőz, egy cég a kettő. FIM Alföldi Porcelángyár majolika gyáregysége. Egyik hatvan-egynéhány éves, másik alig több mint tíz. Egyik világhírű, másik „kóstolgatja" a világpiacot — s mégis, a hagyományőrző „fazekasgyár" utolsó Mőtti a nem hivatalos gyári rangsorban ... Számok, tények: mint Csaba Árpád mondja: a majolika évi 40Ő ezer dolláros exportja ellenére sem a legtöbbet hozza a közös konyhára. A 82^33 milliós árbevétel eltörpül amellett, hogy ugyanez csak szaniteráruból 800 millió forint... •j » Ml lesz veled, Majolika? A számok ridegek, s elfeledik a mögöttük levő tartalmat. Ha e termelékenységét néznénk, aligha venné fel a manufakturális Majolika az automata gépsorral berendezett üzemekkel. Mégis elképesztő lenne például, ha egyszerre valami kompjúter ..kieüt. né", gyártsanak a fazekasok mosdókagylót. Azt jobban veszik, több keli a piacon, még külföldön is, a haszon ennyi és ennyiszeres lesz... Ne folytassuk, erről szó sincs, fejlesztésről viszont igen. Annál is inkább, mert az 1971-ben a FIM-hez csatolt gyár az egyesülés óta épített öltözőket leszámítva alig változott. Elavult, zsúfolt. Kinőtték. Az SZMT év végéig kötelezte a vállalatot a fejlesztési javaslat benyújtására. Fejlesztés, de hogyan? Bővítsék a szűk Majolikát ott helyben, vagy épüljön új gyár a duplájáért három kilométerrel odébb, a porcelángyár területén? Ifjú nagyüzem legyen, ahol az automaták szomszédjában írókával díszítgetnek, vagy vérátömlesztést kapott, fiatalított nyugdíjas? Elbírja-e a „fazekasműhely" a tömegtermelést... A javaslat készül — a nem hivatalos vita lapzártakor még tart IGRICEI ZSIGMOND Nem tudunk magyarul? G

yötörjük szépséges szép nyelvünket. Deresre vonjuk, karóba húzzuk, kerékbe törjük, mintha latorságon kaptuk volna rajtn. Tűri, föl se jajdul, ha szíjat hasítanak halából. Kínzóinak áldott szép szóval felel, de egy csalfa észjárás, természetrajza nyomódik bele az egyetlen szóba: bükkfanyelv. Ha annyi bükkfánk lenne még, ahányan ezt a nyelvet beszélik, erdőink rengeteggé állnának össze. Beülünk egy értekezletre, és nem vesszük észre, hogy nem figyelünk, — Belénk markol az önvád, hogy munkaidő alatt munka nélkül lopjuk a napot. He a mozdonyvezető ieszállna Útközben szilvát szedni, annyit vétkezne, mint mi ilyenkor, hiszen messzi árokpartokat ugrál át képzeletünk, miközben éppen valaminek a helyzetét tár. gyalják. Nem u kórhazakról beszélnek, nem orvosokról, nem betegekről, hanem a kórházi ellátás helyzetenek állásáról. A füvekről, legelőkről? A gyephaszíjosítás kialakult helyzetéről. Visszaeróltetjük eszünk kerekét az előadó beszédének csapósába, de megint kizökkenünk Harmadszor is próbát teszünk, aztán ráhagyjuk. Ha valaki otthon hagyja olvasó szemüvegét, nem tudja el. mondani „gondolatait". Hányszor látjuk, hazulról hozza öcsi vagy bácsi a hozzászólását. Nem tudhatja otthon, mit mond majd az előadó, és mit mond az előtte szóló, de ő már előre hozzászól. Görcs ül belénk, ha nem írhatjuk le, amit mondani akarunk. Az a gyanúm, nem is mondani, csak szólni akarunk. Csak azért, hogy lássanak bennünket? Gyöngyözött a azép beszéd a szegény húz mestergerendája alatt, ahonnan mi jöttünk. Mezítláb jártunk, mert nem volt cipőnk, keveset ettünk, mert nem volt mit, de szívben, szóban, gondolatban nálunk gazdagabb nem volt. Hová lett a szívünk, szavunk és gondolatunk? Mert ez a három együtt jár. Ha valamelyik hjányzik, oda a másik is. Olvasok egy jelentést, és tekergetem a fejem. Nem lehet megerleni. Sok okos gondolat. javasLat belekerült egy elsivárító nagy kádba, és masszává változott. Aki az utolsó változatot írta, anyatejjel szívta magába a legszebb magyar nyelvet. Apját-anyját nyelvészek és néprajzosok kerülgetik mikrofonnal, magnetofonnal, hogy beszélni tanuljanak tőié. Ha 6 mikrofon elé áll, irányt vesz, tevékenységei fejt ki. más aspektusból közelít. ilyeneket mond, és azt az emberi elme be nem vehetL renyhe gyanakvással figyct? lem Nagymamát, amint tllagyulva gyönyörködik legidősebb unokája kekiszinü ruhadömpingjében. A Nagylány, kiélezve a helyzetet — miközben tankadtan lejt egy-Izét lépést a tükör előtt —, igy szól szemrehányóan: — No, tátod? Nagymamának tetszik — Több keki pedig nincs — mondom erélyesen, de elfordulva még látom. ahogy Nagymama cinkosán hunyorít. Az a gyanúm, meg az iden sem akar nyugdíjba menni. Nagymama az én gyermekkoromban igazán nem számított a „modern" felfogású szülök közé. Hajthatatlansága tizenéves koromban majdnem megőrjített: míg osztálytársaim színpompás kockás kábátokban feszitettsk, én egy örökölt puddingrozsaszin ka balban gyötrődtem, melynek látásától is émelygést kapNagymamák « és unokák attt. Emlékezem arra a félelmetes júliusi napra is, amikor szinte elé vonszoltam pirosra gyulladt szívem választottját, Nagymama a hoszszú haj és roggyant Roy-Rogers farmer láttán, kritikája jeléül szótlanul elejtette dédelgetett levesestálat. Miközben kavargatom a Kicsi tejeskávéját, lopva Nagymamára nézek: — Pedig ráférne már a pihe ne s — gondolom szégyenkezve, ahogy örökmozgó kezeit figyelem. Rakosgatja a vasalt ruhát, ét amikor megszólal, arcon fia tal mosoly tündököl: — ... Es még a nagyautói ls megveszem a KözépsőnekI — mondja lagyan. Kitör az ujjongás. A Középső vadul rángatja nővérét, a Kicsi boldogan cselllk-botllk — ijedten tottyanok a kit sr ékre. Ahogy elnézem őket, a krónikus ernyedtségéből feléledt Nagyot, és a két kisebbet, vad indiántáncukat nevető Nagyanyjuk körül, szeretnék valamit én is tenni. hogy Vagymama örüljön. — Levágatom Középső ha- I 'át! — mondom nagylelkűen ; \agymama felé. — Úgyis mindenki lánynak nézi. Nagymama, hirtelen megöli. gyengéden nézi a Középső hosszú, szőke fürtjeit, és rámemell döbbent tekintetét. — Elcsúfítanád a flúúnokámat? — kérdezi hitetlenül. Nem tudok szólni. Csak nézem, ahogy ott áll unokái körött, sokkal, de sokkal fiaalabban, mint az én gyermekkoromban. BOGÁR Dl MARTA Elfelejtette volna apja-anyjs szavát? Ha hazamegy, a falu végén visszavált az agya, és mint a tarka rét, olyan lesz szíve, szava és gondolata. Dobja le • nyakkendőt, mert szorít, rúgja le a nyikorgó cipőjét, mert az ls szorít, és a nyeldeklőjén olyan beszéd kanyarodik elő, amilyet csak nagyapjától hallott. Tudja tehát. érti. és érzi is, de ha eljön hazulról, ha belül a hivatalba, elkezdi riszálni magát. Előkelő akar lenni. Bizonyítani akarja, hogy így (s tud. Fájdalom, azt hiszem, ez az ember beteg. Küldi sorozatba az olyan pecsétes írásokat, hogy fél utca ha összeül, az se érti. Mert így hivatalos. .Sivatagot csinálni ott, ahol azelőtt oázis voit? Kiheverte ez a nyelv a latint, saját lábéra állt, amikor az osztrák előtti hajbóltolásunk révén a nemet szorította, és amikor legszebb virágkorát élhetne, akkor nyomorítja meg a hivatal? Eszembe sincs ezt hinni, hogy romlik a nyelvünk. Ereje a régi. a törzsébe nem juthat féreg, új hajtásai frissek és szepek. Ezt a nyelvet megsavanyítani nem lehet. Ennél szebb nyelven szeretni, gyűlölni, pörölni és meghajolni magyar ember talán nem ls tud. Simogat, mint a lágy hullám; körülvesz, mint az áradat, belénk ivódik, mint az akácvirág Illata, és kitör belőlünk, mint a tűzhányó. Magukat íliegetők nem ronthatnak rajta. Csak gazt szórhatnak közé, acalot, mácsonyát. Egy-egy pattanás lehet csak szép testén az órákon át mondott semmibeszéd. Gyönge emberektől én a nyelvel tehát nem félthetem. Másért szól a harang, nem édes anyanyelvünkért Fáj a legkisebb karcolás is rajta, és kezére ütnék annak, aki a tollai arra használja, hogy a nyújtó csigán még csavarjon egyet, dc másért jobban aggódom. Emberek vannak, akik beszélnek, és lemondanak arról, hogy megértsék őket Hogy egyelertsenek velük. Mennék arra. amerre 6 mondja, egyszeresük észreveszem, hogy barázdát szántott elém. összerándulok, ha egy osztályvezető ezerpéldányos körlevelét olvasom, és látom, hogy az ezret egy ember se képes megérteni. Azt tartja „sikknek", ha őt nem értik? Nem is akarja, hogy megértsék? Attól fél, nem hiszik el, hogy ő osztályvezető, ha tisztán, szépen, ha magyarul beszél? A sokat áhított demokrácia első szála ez lehet: értsük meg egymást emberek i Politikában, gazdaságban — emberségben és tisztességben. Érstük meg egymást? Beszéljünk úgy, hogy megértsenek bennünket Az előző századok tollforgató! azt panaszolták, pallérozatian a nyelvünk. Igaz. az ámbitusról nem hajollak lefelé mindig, hogy megszámlálják, a napáldozatot hányféleképpen mondja, aki figyeli, hogyan faragja ki .bicskaheggyel" vaskos beszédét a csürhés vagy kanász. Sokat köszönhetünk így is akkori panaszuknak, simogató ujjuk lenyomatát mai nyelvünk őrzi. Alig van a léleknek olyan rezdülése, amit kimondani nem lehet úgy. hogy fodrozza a hallgató leikéi: is. Értelemhez is tudunk szólni. értelmes szóval. Szivemböí sajnálom azokat, akik szürke aszfaltba fojtják nyelvünk virágait mert azt hiszik, így lesznek mások. Aki nem tud magyarul — mondhatnám, tanuljon meg. Inkább azt mondom, aki nem tud magyarul, szakadék van közte és a társadalom között. Aki direkt riszálja magát, maga ássa a szakadékot. Az ilyen ember nem összefon, hanem szétszór, széjjelrobbant. Beszél, és rákényszerít sok embert, hogy ne hallgassa. Leír. hogy meg ne értsék. Szánom az ilyen embert. HORVÁTH DEZSŐ