Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-26 / 227. szám

4 Kedd, 1978. szeptember 26. Úttörők a járásban A tanév induiasaval az úttörőmozgalomban ls új év kezdődött. Az idei tervek, faladatok kidolgozása előtt mindenütt értékelik az út­törőcsapatoknak az előző 12 hónapban végzett munkáját, a mozgalom szervezeti hely­zetét. tárgyi, személyi fel­ételeit. A KIS2 szegedi járási bi­zottságának legutóbbi Ülé­sén csaknem nyolcezer út­törő és kisdobos életét, a járás területén működő 33 úttörőcsapat 1977/78. evi te­vékenységét beszélték meg, a járási úttörőelnökség be­számolója alapján. Az 1977/78-ás úttőrőév az Együtt — egymásért moz­galom második esztendeje volt, melynek főbb felada­talt az MSZMP KB tit­kársága 1974. április l-t határozata, az MSZMP XI. és a KISZ IX. kongresszusa, valamint az úttörővezetők VI. országos konferenciájá­nak állásfoglalása határoz­ta meg. A csapatok többségében minden kisdobos és úttörő különféle megbízatásokat vállalt, ezek teljesítését fo­lyamatosan ellenőrizték. A rendszeres raj- és őrsi ösz­sMjövetelek biztosították, hogy a gyerekek aktív kö­zösségi életet élhessenek és önkormányzatukkal maguk intézhessék ügyeiket Saj­nos, néhány csapatban a he­lyi körülmények — a vál­takozó tanítás, teremhiány, tanyáról bejáró tanulók utazási lehetősége — gátol­ták az előbbiek maradék­talan megvalósítását A szegedi járásban min­den csapatvezelóség és út­törőtanács meghirdette a bu­kásmentes őrsmozgalmat, az őrsök között pedig tanul­mányi versenyeket szervez­tek. Ebben az evben ren­dezték meg először a Tu­dományos-technikai úttörő­szemlét. A vetélkedőkön nem egy-egy tantárgy legjobbja­it keresték, hanem a való­ság, az élet egy-egy terü­letének — például a tár­sadalom, az élő és élette­len természet, a technika, a mezőgazdaság — ismerőit. Fontos szerep hárul az út­törőcsapatokra, a gyerekek munkára való nevelésében. A járás általános iskoláinak 7—8. osztályos diákjai 10­12 napon keresztül segítet­tek a termelőszövetkezetek­nek az őszi betakarításban. A Teremtsünk értéket ak­cióban valamennyi úttörő­közösség részt vett: társa­dalmi munkát végeztek az őrsért, a rajért, a csapatért és a faluért A kisteleki paj­tások például a sportpálya és az úttörőotthon építésén dolgoztak kiemelkedően, a sándorfalviak pedig az épü­lő tornatermükön. A csapa­tok szép eredményeket ér­tek el a hulladékgyűjtésben is. A munkával való is­merkedést szolgálta, hogy a barkácsbrigádok végezték az iskolapadok, a kerékpárok karbantartását, úttörők árul­ták az iskolatejet, az őrsök, m ikroszkó pok Mi az oka? — Adott a megoldás Hogy mit tud egy jő mi­nőségű kutatási, avagy or­vosi célokra hasznalatos op­tikai mikroszkóp, arról a szakemberek hosszan tud­nának beszélni. Bizonyára azt Is behatóan el tudnák magyarázni, hogy milyen gondokat okoz, amikor té­ved, Illetve rosszul műkö­dik a szerkezet. S azzal, hogy elromlott a mikroszkóp, meg nincs vége n bosszúságnak, a hibás műszert meg kell ja­víttatni. Mivel az országban egyedül a budapesti köz­pontú Foto Optika Vállalat foglalkozik a külföldi gyárt­mányú száloptikás műsze­rek, orvosi és kutató, pél­dául a Zeiss-mikroezkópok javításával, bizony hosszú napokig, akár hetekig is hiá­nyozhatnak műszerek a la­boratóriumokból. Mert Idő­be kerül, amíg a mikrosz­kóp utazik (gazdájától a szervizbe és vissza), illetve, amíg a szerelő utazik, a megérkezik a „beteghez". A javítás költségei nem cse­kélyek. lévén legtöbbször igen érzékeny, komoly szak­tudást, s nemegyszer ritka alkatrészeket tgénylö, drá­ga szerkezetekről szó. Szegeden Ismerősek a mikroszkópok javításéval, karbantartásával kapcsola­tos gondok, hiszen a két egyetemen, a főiskolákon és az újszeged! Biológiai Ku­tató Központbun számtalan optikai műszert használnak, értékük több millió forintot képvisel. Indokolt és éssze­rű volt a Fotó-Optika Vál­lalat vezetőinek elhatározá­sa, melynek eredményekép­pen a budapesti cég kiren­deltséget nyitott Szegeden. A Komócsin Zoltán téren megvettek egy üzlethelyisé­get, a ellátták több százezer forint értékű műszerrel, al­katrésszel. Az üzlet vezető­je optikai műszerész: ez­után már nincs szükség ar­ra, hogy a fővárosból utaz­zon le szerelő a meghibáso­dott. műszerek Javítására. Így nem csupán a Pestről ér­kező szerelő utazási és szál­lodai költségeit lehet meg­spórolni, a mikroszkópok kezelőinek sem kell hosz­szabb időre nélkülözni mun­kaeszközüket. A hiányzó al­katrészeket — amennyiben nem lelhetők fel az üzlet raktárában — telexen ren­delik meg a gyártó cégtől. Javítás mellett karbantar­tást ls vállalnak a fotóopti­kások, így megelőzhetőek az esetleges meghibásodások, s persze a nagyobb költségek is. (Szolgáltatásaira az üz­let különbögo módon Igye­kezett felhívni az érdekeltek figyelmét). Eddig a magyurazat a sze­gedi fióküzlet kialakításá­nak történetéhez. S most következhetne a folytatás. Csakhogy: a Szeged külön­böző oktatási intézményei­ben és kutatólaboratóriu­maiban használt optikai mű­szerek Jó rézzé ma ls uta­zik, s nem a helyi, hanem a budapesti szervizbe. Hogy kinek jő ez? A Fotó-Optiká­nak nem: a komoly anyagi áldozat árán létrehozott fióküzlet kihasználatlan. A mikroszkópoknak sem: a drága, valutáért vásárolt szerkezetek meglehetősen ké­nyesek, nem „szeretik" az utaztatást, annál inkább „igényelnék" a rendszeres karbantartást. A kutatóknak sem érdekük a kerülő, szá­mukra nyilvánvalóan az a fentos, hogy a munkájukhoz szükséges műszerek mindig kéznél legyenek és tökéle­tesen működjenek. A mikroszkópok, s az egyéb optikai műszerek gaz­da: Szeged különböző tudo­mányos intézményeiben nem élnek a fotőoptlkások ál­tal felajánlott szerződéskö­tés lehetőségével. Több he­lyütt pénzügyi, adminiszt­ratív, vagy szervezési ne­hézségekre hivatkoznak —, pedig a műszerek javításá­nak új rendszeré lényegesen egyszerűbb a korábbinál. b Zs. a rajok tartották rendben saját környezetüket. Az úttörőcsapatokban a politikai, a társadalmi ün­nepekre való felkészülés az egész éves munka szerves része volt. A különböző év­fordulók méltó megünnep­lését más-más raj szervezte, bevonva a munkába minden pajtást Az úttörőcsapatok együtt­működési szerződést kötöt­tek a KISZ-bizottságokkal, alapszervezetekkel, ezzel ts elősegítve az úttörők és a KISZ-esek jó kapcsolatát. A járásban jelenleg 225 ifi­vezető dolgozik, a legkiemel­kedőbb az üllési ifik tevé­kenysége. Az 1977/78-as tan­évben több mint 1300 út­törő vett részt különböző honvédelmi foglalkozásokon. A csapatok többségében tartalmas kulturális élet fo­lyik. Megközelítőleg 20 ön­tevékeny művészeti csoport működik a járásban, 19 csa­patnak tartós, kölcsönös kapcsolata van valamelyik közművelődési intézmény­r.yel. A gyerekek az évközi kirándulásokon, országjáró túrákon kívül különböző tá­borozásokon vettek részt. A nyár folyamán Zánkán, Csil­lebércen, Sikondán, Velen­cén, Nagymaroson százan üdültek, építőtáborokban pe­dig 80-an dolgoztak. A sportmunka fejlődését mutatja, hogy a szegedi já­rásban 6400 -úttörő és kis­dobos szerepelt sportverse­nyeken. A csapatok bekap­csolódtak az Edzett Ifjúsá­gért mozgalomba, benevez­tek az úttörőollmpiára, az ügyesség-bátorsági verseny­re. a VIT-túrára. Az 1977/78-as úttörőévre a rendezvények színvona­lának emelkedése, a honvé­delmi nevelés és a sport­munka fejlődese volt a jel­lemző. Javult a kisdobos- és az úttörőéletre való felké­szülés színvonala is. A járási úttörőelnökség tartalmas szervező, irányí­tó munkája nyomán lehe­tőség nyílt a járásban élő gyerekek közösségi, közéle­ti tevékenységének kibon­takoztatására, egyéni fele­lősségtudatuk fokozására. R. I. Hajnali történet A dűlőúton a tócsákat és a kátyúkat bravúrosan ke­rülgetik a biciklisek. Olykor csak arasznyi széles átjáró­kon egyensúlyoznak át. A kormányra aggatott vödrök jókorát zörrennek minden döccenőnél. Az út mentén a 'hajnali harmattól lucskosan nyúj­tózkodik a disznóparéj, a be­tyárkóró, meg a vadrezeda. A sok sárgásfehéren illatozó tarlóvirég szőnyegként borít­ja a még feltöretlen földet. Közöttük, iránt megannyi csősz, tekintget szerte a liba­top és az ökörfarkkóró. Szeptember van, mégis no­vemberi a hangulat. A hű­vös éjszakákat is csak bo­rongós nappalok váltogatják. Pedig nagyon elkelne az ér­lelő verőfény, hogy kedvük­re cukrosodhatnának a sző­lőszemeik. Szívesen pirulná­nak már az almák is, ha len­ne miitőiL A paprikaföldnél állnak meg a biciklisek. Ügy mond­ják, részes művelőik vala­mennyien. Ezért indultak már kora hajnalban a határ­ba. Van közöttük téesztag, boltos, eljáró gyan munkás, meg kubikos. Sőt, még a fa­lu postáskisasszonya is ker­tészkedik, ha nincs szolgálat­ban. Egy idős ember már haj­long a paprikatövek között. Hatvanéves is elmúlhatott. Fején valamikor jobb sorsú kiszürkült kalap. Hosszan el­gyalogol, mire megtelik vöd­re. Aztán indul a földön szerteszórt ládák legközeleb­bikéhez. Ide önti a vödör tartalmát. Elégedetlenül nézi a ládákat. Javarészt guba­csos, apró, úgy mondják högypaprikával tele. Meg­markolja az üres vödröt s újrakezdi a hajlongását. Durva keze leheletfinoman érinti meg a bogyókat. A ta­pintással érzi, megérett a húsa, vagy sem. Háromszor is lehajol, mire érett papri­kára lel. A biciklisek láttán az órájára pillant — Fél hat — nyugtázza az időt. — Ezt a sort még kihajtom — sietősebbre fog­ja mozdulatalt. A kertészeti telepre megy hét órára. Aznap már el­kezdik a saláta vetését. Ké­szülődnek a téli hajtatásra. Ketten szokták vetni, ő meg Gyura bácsi. A markukkal szinte dekára pontosan tud­ják kiparciózni az apró kerti magokat. Egyenletesen, laza karmozdulattal terítik be a magágyakat. A hangoskodó csapat szét­széled. Kiáltoznak az öreg­nek az arrajárók. / — Tán kint aludt, Imre bácsi? — s jót nevetnek ezen. Aztán ki-ki a részes paprikájába megy, hogy mi­előbb munkához lásson. Aki­nek jutott láda, szorgalma­san töltögeti. Akinek nem, az először csak szidja a té­eszt, a főkertészt, meg a ládagyarat, s aztán beletö­rődve tép a sorközökben vi­ruló gazokból. Földre teríti, hogy erre kupaoolja majd a paprikákat. Uras pöfögéssel tűnik elő az erdő alól egy traktor. Mö­götte még frissen ugrándo­zik a pótkocsi. Megáll a táb­la szélén. Kiugrik a zetoros, széjjelnéz, van-e beszállíta­navaló. Imre bácsinál akad meg a tekintete. — Rakodhatsz nálam — int felé az öreg. A súlyos paprikásládákat nem valami fiatalosan emel­geti már a platóra. — Nem nehéz, Imre bácsi?, — Nem — válaszolja ko­nokul a traktorosnak. De­hogy is vallania be az igazat Pedig elfárad, de még meny­nyire. Csak úgy remeg a lá­ba. — Az utolsó is fenn van? — Mehetsz a mázsára, In­dulok utánad. Az öreg a tábla szélén egy akácsuhángosnál hagyta cók­mókját. Felállítja nem éppen legújabb típusú biciklijét. Csengője még madzag oe, csak meghúzza a zsinórt, az­tán egy apró kerék a gumi­hoz nyomódik és máris úgy csenget, akár a pedellus az iskolában. Vödrét és vihar­vert aktatáskáját a kor­mányra akasztja. Átemeli lá­bát a kopott vázon, igazit valamit az ülésnél, s aztán elindul. Görcsösen szorítja a kormányt, ahogy erőteljeseb­ben próbálja taposni a pe­dált. Lába még mindig re­meg. Jobbról és balról jókora pocsolya. Bátortalanul céloz­za meg a nadrágszíj vékony átjárót. Már-már átér, mi­kor a hátsó kerek alatt meg­roggyan az átázott föld. A bicikli egyensúlyát vesztve elvágódik, nyergéből jókorát zuhanva landol a tócsa kö­zepén hajtója. Még a kalap is messze repül. De ezt már az öreg se tűri szótlanul, igen cifra káromkodás sza­lad ki a szajan. Fogdossa ia a jobb kezét keservesen. — A kezem! Mintha apró­fát hasogatnának rajta úgy fáj. — Alig bír kikászálódni a sárból. A közelben dolgozóik pillar natok alatt összesereglenek. — Mit csinált Imre bácsi? — Azt hiszem, eltart a kezem — mutatja erőtlenül lecsüngő jobbját. Lesz erre sopánkodás, siránkozás, hangzavar. — Vigyük orvoshoz! — Nem! Inkább Terka szaladj az elnökhöz taxiért! Alig telik el egy negyed­óra, jön az elnöki autó. — Mi történt magával, Imre bácsi — kérdi a sofőr. — Elvágódtam. — Azt látom. — Pedig ma mái- vetni kellene a salátát Mit gon­dolsz, meddig lesz a kezem gipszben? — Ezzel a kézzel egy ide­ig nem vet. — Előkerül a mentődobozból a sín, gyor­san rögzítik a törött kezet. — Kertészsors ez is — só­hajtja. Bevágódik az ajtó, s az autó_ meglódul. Az asszonyok még vitáznak egy darabig, ki, hogyan látta az esetet. Aztán újra szétszélednek, hogy folytassák munkájukat a paprikaföldön. Radics Ferenc Tallinni városháza A Balti-tenger partján fek­vő Észtország fővárosa, Tal­linn jelképes kulcsát a régi városházán őrzik. Maga a városháza a XV. századi gó­HAZASSAG I. kerület Szeged: Rácz Tibor es Gaodi Etelka, Vajgel László és Katus Magdolna, dr. Hegyes Péter és Csomány Mária. Palur Andor és sípos Edit Etelka, Szűcs József és Keresztes Julianna Veronika. Zámbo Nándor és Jáger Edit, Pataki latvan «e Kováca-Zimany Zsuzsanna, Somogyi Akót Fe­renc és Borsos Klára, Lovászi László Fararc es varad: uona, AJmeal László ás Hegedda Ju­dit, Farkas Imre ét Vaas Edit Margit, Sípos Géz* és Buba Edit. Félti Mihály Láss tó es Petrovics JuUanna, Llpjvd La­jos ét rogas Ildikó Erzsébet házasságot kötöttek SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Kiss Antal Istvánnak és Varga Maria Terezlanuk Pet­ronella, Sepp Sándor Frigyesnek es Gyuris Évának Krisztián, Molnár Lajos Sándornak és Sza­bó Editnek Richárd. Petrov András Istvánnak és Busa Ju­liannának Balázs, Tornai Jó­zsefnek ás Zakar Mariának Do­monkos, Wagner Andrásnak és Tasnádt Jolánnak Tamás, dr. Vecset Bálának és dr. Vasa Hed­vig Máriának Béla Zoltán, Elek Pálnak és Mocsári ldanek At­tila, Szanlszló Imrének ea Ta­más Editnek Imre Gábor, Bá­nyai László Miklósnak és Ban Gyöngyi Klárának Zsolt, Vaas Károlynak es Görög Sarolta Irénnek Ildikó, Nemes-Nagy Sándornak ás Mészáros Rózának Helga, Fodor István Lászlónak ás Bognár Katalinnak Katalin Regina, Var«a Istvánnak ás Zsoldos JuUannánsk Szilvia Pa­tyl Istvánnak és Tornán Iloná­nak Krisztina, Veszel ka Sándor­nak ás Szél Máriának Anita. Molnár Laloanak ás Korsmár Ilonának Krisztina. Tóth József latvannak és Simondán Kata­linnak caaba. Fodor Zoltann.sk ós Kiszely Ma na Annanak Ta­más Zoltán, Gyulai Ferencnek aa Garamvölgyt Klára Dórának Emil Ferenc. Kanyó Gábornak és Csányi Máriának Gabriella Családi események Peregi Istvánnak át Godzsák Máriának Rudolf, Joó Sándor nak ás Gion Erzaebet.nck Csaba, Dudás István Nándornak ás re­zeka: Ilonának Szilvia. Kunos Zoltán Lajosnak es Navrasics Mártanak Holtan.) Masa László­nak és Godo Joiannak Krisztián, dr. Lamper Pál Gézának és Hajducsák Kornéliának Pál Ba­lazs, Kiss Lajosnak és Kálmán Klárának Zsolt, Vlrag Sándor­nak és Süli Idának Gyöngyi, Börcsök Ernőnek és Takács Ilo­nának Andrea, Bartók István­nak és szogl Ilona Évának Zita. Makra Szilveszternek és Hevér Ilonának Róbert, Vörös István­nak és Bárkányi Hona Máriának Zsuzsanna Márta, Brutyo Imré­nek és Kelemen Juliannanak Im­re, Gergely Istvánnak és Paszt Zsuzsanna Magdolnának Orso­lya. Kucsora Mihálynak és Takó Gyöngyinek Szilvia Gyöngyi, Nyerlucz Györgynek éa Plplcz Martának Zsanett Márta. Majo­ros Gábornak éa Börcsök Ho­nának Zsuzsanna, Horváth Zol­tán Józsefnek ás Tóth Francis­kának Katalin. Szécsl Antalnak és Huszka Jolánnak Bernadett, Bérezi Tamásnak és Etek A»­nesnek Zsuzsanna, dr. Rzabádl Laiosnak és dr. Makó Gabriellá­nak Ildikó Katalin. Ven ««rt Ist­vánnak és SzabO Rózsának Ro­land. Ga'aóezkt Lászlónak át Krobák Márta Annának Zsolt nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: rteák Sándor István­nak éa Malkocs Erzsébetnek Tamás Imre Réoát Józsefnek 6* Bába Ibolyának Márta. Naay Imre Pálnak ás Kürtösi Aran­kának Andrea. Kálmán Vencel Dánlelnek es Gyuris Margitnak Kulalin, Király Imre Pálnak és Balog ti Juditnak Imre, Mundo­vits Lászlónak cs Berenyl Etel­ka Honának Mónika. Gárgyán János Pálnak ás Bogár Etelká­nak Péter Pál, Márkus Imrének aa Kin Etelkának Caaba. Lévai István Jánosnak ás Túrt Mária Juliannának Krisztián Márk. Doktor Lajosnak és Bárányos Annának Mónika, SzabO JOzscf Sándornak és Szöllösi Ilona Lenkének Adára. Peter Mátyás Lászlónak es SzabO Irénnek Ákos, Mohácsi Imrének as Kis Katsllnnak Szabolcs Imre. Bo­zólcl Gyula Zoltánnak és Koesls Katalinnak Zoltán, Fapp Kál­mánnak és Hegedűs Saroltának Diana, Kálmán László Sándor­nak és Kormos Juliannának László, Tornóczky Péter István­nak és Bitó Maria Rozáliának Csaba Jenő. Juhász Jánosnak és Lele Rozáliának Péter nevü gyermekük született. HALALOZA8 I. kerület Szeged: Nyári Erzsébet, Lisz­tes Sándor, Chorus Rezsőné Fl­eserls Margit, Vass István. Fa­zekas Lajos. Veröcl Györgyne Benedek Karolin. Bárkányi György, Szarka Zöltán. Kotogán Ferenc. Halasz Kláru. Auer La­jos Jozsetné Sebők Márta Teré­zia, Czauner Ferencne Berenyl Hona Anna, Ott Józael, Csonka JOzsef, Sörös Mihály. Buksi Ferencne Btndls Anna, Franki Márta. Koszó Palné Terhes Má­rta, Péter Zoltanné Brunner Ilona Eva. Szüca Károlyné Sze­keres Julianna meghalt. m. kerület Szegéé: Buborék József, Ko­szé Istvánná Szeles Etelka Sza­bó János. Ke"*' Ferenc. Naiv Béla. Bodonyl Károlyné Knmize Marán. Német Ferencne Török Erzsébet, Pál Armandné Pintér Margit, Móra István. Kálmán Mátvás, Retkes Andrátné Csikós Márta. Rábt János. Szünyog J6­zsef. Koncsek József. Nagvivé­Ferenené Farkas Mária. Bodó József. Hegyes Mátyásné Czár Margit. Tari József meghalt. tika páratlan gyöngyszeme, amihez később, barokk stí­lusban majolika borítású tornyot építettek. A második világháborúban a városházát lerombolták. Építészek, művészettörténé­szek, mérnökök, építők vál­lalkoztak arra, hogy az épü­letet eredeti formájában helyreállítsák. Most befeje­ződött az újjáépítés. A vá­rosháza szerkezete, termei, árkádos folyosója, amely haj­dan a kereskedők birodalma volt. a korabeli bútorok és eszközök, valamint « közép­kor egyéb rekvizítumai mint­ha újjáéledtek volna, vissza­nyerték eredeti, Ő6i arcula­tukat. Az előcsarnokban a lá­togatókat a XV—XIX. század divatos kosztümeibe öltözte­tett bábuk fogadják. A régi városháza ma min­denekelőtt múzeum, de ren­deltetése nem csupán ez. Itt ünnepélyes környezetben köt­nek házasságokat, tartják meg a gyermekek névadó ünnepségeit, s a tágas pol­gármesteri teremben hang­versenyeket, estélyeket, foga­dásokat rendeznek. Acéllelet Kétezer évvel ezelőtt az afrikaiak már közepes minő­ségű acélt állítottak elő a Viktória-tó partján. Az ön­töde maradványait két ame­rikai régész tanzániai ásatá­soknál találta \ » i I

Next

/
Thumbnails
Contents