Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-26 / 227. szám

Kedd, 1978. szeptember 26. 5 Meghalt Dévény István Az 1890-ben született Dévény István vasdiplomás mérnök szeptember 23-án váratlanul meghalt. Szeptember 11-én adták át számára a Budapesti Műegyetemen a tanulmányok befejezését követő 65 munkás évet dokumentáló vasdiplomát, szeptember 19-én a Hidrológiai Társaság elóadó ülésén még szokott lendületes stílusában elnökölt. Senki sem gondolhatta, hogy ilyen hirtelenséggel távozik körűnkből. Dévény István életpályáját a vízügyi mérnöki hivatásnak szentelte. ' Közelebbi munkaterülete a folyószabályozás volt. Szegeden kívül, amely szülőhazája és otthona volt, rövidebb időn át Sátoraljaújhelyen és Nyíregyházán működött, utóbbi helyen vízügyi igazgatóként. A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének alapítása óta, 26 éven át sokak által megbecsült elnöke, az MTESZ megyei szervezetének hosszú időn át alelnöke volt. Városunk műszaki életének 88 éves korában is tekintélyes alakja. Temetéséről később intézkednek. Magyar—kubai tudományos együttműködés Vasárnap elutazott Buda- csak eredményesek azok a pestről Wilfredo Torres Yribar, a Kubai Tudományos Akadémia elnöke, aki a Makutatások is, amelyekkel kubai és magyar szakemberek tenger alatti területet térgyar Tudományos Akadémia képezik fel, kialakulásának vendégeként szeptember 14- mikéntjére keresik a vátől tartózkodott hazánkban, laszt. Az e téren született Budapesten a két akadémia eredményeket a magyar fö'dkozötti tudományos együtt- tudományi szakemberek is működési megállapodás 1979 jól kamatoztatják, például az —80. évi munkatervéről tár- oktatómunkájukban, a geoiógyalt, s aláírta az erről szóló jegyzőkönyvet. gusok képzésénél. Magyar botanikusok sikeres kutatásokat végeztek a kubai flóra feltárásában. Hasonlóan gyünos, az MTA elnöke, Márta "S?"?*, , ^üttolúködés L1 ai-ovtt /•» nra AlUorlAmín f Ai í 4 aiaiKun. ki a Ket ország tudoA vendéget a Ferihegyi repülőtéren Szentágothai JáFerenc, az Akadémia főtitkára búcsúztatta. Ott volt Jósé Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. saa között az elektrotechnikában, az analitikai kémiában. — A magyar tudományos élet vezetőivel nemcsak edWilfredOi Torres Yribar el- ,._. , . . . , , utazása előtt nyilatkozatot ^eredményemet tekinadott. A többi között hangsúlyozta: — Nagyra értékeljük Kubában a magyar geológusok tettük át, s a közeljövő feladatait fogalmaztuk meg, hanem szót váltottunk arról is, hogy kapcsolatainkat, együttnathatós segítségét országunk működésünket hogyan tehetnyersanyagkincsénék feltérképezésehez, s a kubai szakemberek képzeséhez. Ugyan- ra is. jük még gyümölcsözőbbé, hatékonyabbá hosszabb táv(MTI) . flz első segítség Hol, mikor lehet megtanulni ? Az éjszakai műszak gép- csoportnak tartottak előadá- mény vezetője teljesen elzárzaján át is hallatszott a fáj- sokat — a mentőállomás kőzik attól, hogy a napi 8 dalom kitörd jajgatása. A szakemberei, üzemorvosok, órán belül támogassa a Vömegserült asszony köré oda- nővérek — mintegy 4300 röskereszt törekvéseit. Nehéz sereglő munkatársak közül ember részére. Az elsajatí- eldönteni, melyik csoportnak az egyik rögtön fölé hajolt, tandó anyagot rugalmasan van igaza. Mindenesetre tény, s óvatosan megtapintotta a állítják össze: a vasöntödé- hogy tavaly Szegeden — temegadagadt bokát. „Aligha- ben természetesen többet hát az üzemekben fe a lanem törés lesz" -— mondta, hallanak a résztvevők az kóterületeken — 14 ezer 722 fe nem engedte, hogy bárki égésről fe a züzódásos sérü- alkalommal használták fel megmozdítsa. Amíg odaér- lésekről, az olajosok pedig tudásukat ós a vörÖskereszkeztek a mentők, egy hideg- az esetleges robbanas követ- les láda tartalmát az elsősevizes ruha enyhítette az asz- kezményeinek kezeléséről. gélynyújtók. Azt kellene elszony fájdalmát. Vitás kérdés, hogy mikor dönteniük a vacillál óknak: Egy másik vállalatnál kéz- tanuljók meg ezeket a tud- "ú * nagyobb veszteség: a zúzás miatt riasztották a nivalókat egy-egy vállalat 16 naP tanulásra fordított mentőket. Az erős vérzést dolgozói. A vállalatok egy- ldo- vagy az, hogy tudatlannem nézték tétlenül a kolle- harmada 16 órát szentel a f4* ™latt hosszabb orvosi gák, akadt, aki tudta, hol es munkaidőből erre. A méso- Kezelesre szoruló emberet hogyan kell elszorítani a dik harmad úgy döntött, egy veszíti el sok-sok órára, hetkart, hogy csillapodjék a óra munkaidő, kettő a sza- re. hónapra a vallalat. vérzés. De nemcsak a mun- badidőből. A többi intéz- Chik&n Ágnes kahely lehet veszélyes az —m^raam i m« i ember számára: háztartásunkat is meghódították a gépek, velünk felnőttekkel is könnyen megesik a baleset, gyerek meg szinte föl se nő ilyen-olyan sérülések nélkül. Csakhogy nem mindegy, tisztában van-e a közelben levő felnőtt azzal, hogy adott esetben • mi a leghelyesebb teendője, mivel 6egit fe nem árt a gyereknek. Szóval: a laikus tudásától, a belesetet követő elsó segítségtől is függ majd az orvos munkájának sikere, a beteg jövője Nem véletlen tehát, hogy a Vöröskereszt egyik fő feladatának tartja az elsősegélynyújtás Ismereteinek terjesztését. Sőt — 1972-ben — egészségügyi miniszteri rendelet is jelent meg, amely az egészségügyi törvényre hivatkozva kötelezővé tette a vállalatok, intézmények számára, hogy képezzen ki elsősegélynyújtókat Szegeden jelenleg a legtöbb nagyobb üzemben eleget tettek ennek a nagyon humánus követelménynek, így minden műszakban van egy-két ember, aki tisztában van ezekkel az < ismeretekkel. Követendő például a MAHART Intézkedése: a társadalmi elsősegélynyújtóknak némi anyagi ellenszolgáltal/S5sl 7 'J. . " képernyő Apáink kenyere Kiss Róbert leiveieM Vidéki múzeumokban Kis nemzeti galériák Országos jelentőségű műgyűjtemények Kis Nemzeti Galériát ren- múzeum közül a Csongrád deznek be Baranya, Borsod, megyei, a szegedi nyári tárFejér, Hajdú-Bihar, Pest, lat a vásárhelyi őszi tárVas megye múzeumaiban, lat, a Maros menti művészEzekben a múzeumokban telep kiállításaihoz gyűjti az gazdag országos jelentőségű alföldi művészek végi és műgyűjteményt létesítettek inai műveit. (MTI) az utóbbi évtizedékben, s Mi lenne más, alkalmatosabb eszköz, mint a televízió: megörökíteni a hagyományvilágot, a közkinccsé tétel céljából. Messzire vezetne az indoklás, mi szükségünk van manapság arra, hogy lássunk-halljunk valamit a régi népéletből, eleink gondolkodásvilágát némileg ismerjük, értsük, babonáikat és művészetüket ne idegenként szemléljük. Szép szavak sorakozhatnának a folytonosság fontosságáról, a gyökerek éltető erejéről; sokan, szebben mondták már. Amúgy is, hiszünk benne, vagy nem, a hagyományismeretnek és őrzésnek nem egyszerűen létjoga van; szükségszerű. Amit a tévé „észrevesz" és felvesz a ma még fellelhető hagyományokból, az a legegyszerűbben és hosszú ideig konzerválható, újabb fe újabb nemzedékeknek hozzáférhető. ,. , Tánc Tápén — kameraközeiben Mindezekert is dicséretes a szegedi stúdió vállalkozása: re: anélkül, hogy el akarta Dezső irta) révén bizony odokumentumfilmet készített volna hitetni, így sütik ma san; dicsértük előbb a témaa város környékén valaha Tápén a kenyeret — a film- gazdagságát, de említenünk létezett, a „mindennapi ke- idö nagyobb hanyadában a kell „felfedezését", az élnyerünkhöz" kapcsolódó szo- hitelesség élményét sikerült ményszerüen mesélő (nemkásokról, hiedelmekről, népi adnia. Az emlékidézés köz- csak szóval, az arcával, geszművészetekről — Apáink ke- vetlenül, természetesen hanyere címmel. A szándékon, tott mindaddig, amíg a rentémaválasztáson kívül ezút- dezői tudatosság nem váltott tal a megvalósítást is dicsér- önkénybe. Vagyis: a kedvvel, hetjük — ami a film első természetes beszéd- és makétharmadát illeti. Bizonyos, gatartasmodorban hogy készítői alapos feltáró- idéző asszonyok előkészítő munkát végeztek, egyszerre csak, szemmel lát- csináltságot. A látványosnak, látszott ez abból, hogy a 30 hatóan utasításra, elkezdtek csattanósnak, „szép befejepercbe alig fért a sokféle természetellenesen viselked- zésnek" szánt kenyérünnep.,kenyeres" munkafolyamat, ni, kényszerűen ingatták a lós táncok a film végén (rászokás, hiedelem. Amelyeket fejüket a dal ütemére, aztan adásul funkciótlan művfezazért sorba is kellett rendez- meg minden dramaturgiai kedéssel, felülnézetből íényni, a kemence begyújtásától indoklás nélkül táncba szök- képezve), idegenek maradtak a kenyérszegésig tartó folya- kentek. Azért mondjuk ilyen az előzményektől, . megbonmat dramaturgiáját is meg- hangsúlyosan: nagy kár, tották a produkció egységét, teremteni (szerkesztő: Var- a film a stúdióban MMÉMM konyi Balázs). „Szabályos" eddig készülteknek könnyen és kitűnő dokumentumfilm- a legelejére kerülhetett volnék indult az Apáink kenye- na. A forgatókönyv (Horváth tusaival is!) Gémes Esztert, a tápéi népi együttes tagjait, akik — mikor tehették — hitelesen „játszottak" ,.. De: dokumentumban nincs naemlékeket gyobb hitelrontó a műviségfe férfiak nél, ez a műfaj nem tűri a Az Apáink kenyerét a kolás Konter László dezte. S.E. főisrenSütő Andrást hallgatva Őszintén szólva, nem túl- módositasra szorul az efféle ta. Továbbgondolandó: hazottan kedvelem az írókkal, interjúkról alkotott felfogas, sonló közösségi alapállás nem művészekkel szóban, rádió- Vannak ugyanis „vallomásos volna-é üdvös párszáz kiloban-tevében készített interjú- emberek". Vagyis olyan írók, méterre nyugatabbra is? kat. Állandó a szorongás: a akik műveiken kívül is képekönyörtelen műsoridő és a sek arra, hogy elgondolkodriporter mindenkori „koncep- tató módon számot adjanak cióvonala" leszűkíti, más- önmagukról, múltjukról, célAmit még megtudhattunk ezen a vasárnap délutánon, az többé-kevésbé illeszkedik felé viszi, tehát torzítja, vagy jaikról, elképzeleseikről. Saj- ^^ ezín^^ Gveí legalábbis felszínesíti egy-egy nos. a hallott egy órat kővető a fel^^dulás utáíról világ megnyilatkozásá- hiányérzet éppen ebből fa- mekkor- a ^íszabadulas nak hatását. Meg aztán; ki kad: a riporter Albert Zsuzsa tudja, mennyit is mond el mintha nem profitált volna ni lelkesültség, azok a bizonyos ötvenes évek — s legbelsőbb lényegéből az a kellőképpen ebből az örven- StirLl ra^lS művész, aki helyett kéretle- detes tényből. Már ami a hömokp!rfre vLtt ^ nül is műve, beszélnek iga- kérdésekkel történő orientá- h^gú kallóként r „„.v, i* is** <11; nangu KugyioKeni megmazán? Lehetséges, nem is ke- lást illeti, nyere a közvetlen, egy-az- Hogy milyennek tűnt Sütő egyben kitárulkozás. András, vallomását hallgatSíitő Andrásról, az erdélyi va? Kél tulajdonság kívánmagyar irodalom vezéralak- kőzik eiöre, egyik sem meljáról, korunk legszebb szavú iőzhetó, jóllehet „termfezeradt müvekben: „Engem egész életemben egyén fe közösség, ember fe hatalom viszonya izgatott." S közben az Anyám könnyű álmot ígér, a nagy drámák. magyar prózaíróiáról is ta- tesnek" tartjuk mindkettőt. I^VihT^JÍ!^*.; * ián elmondható mindé. Az egyik: a szerénység. Min- S*' ' Mégis, vasarnap délután a den mondatan, átgondoltrázslat, az Kossuth rádióban, az Irószo- megfontolt, okos válaszán kiértenek1 Engedjétek a szavakat hozízei hám-adásban vallomását érezni lehetett, s talán nem hallgatva úgy tűnt, némi fölösleges aláhúzni eme je„Minden iró így vagy úgy, gyűjtik a XIX—XX. századi magyai- képzőművészeti alkotásókat, néhol a XVIII. századiakat is. A jövőben ezekben a múzeumokban elsősorban az országos jelentőségű gyűjteményt gyarapítják, a többi megyei múzeum viszont főleg helyi Jellegű müveket gyűjt. A Baranya megyei múze- i um, amely a Nyolcak, az .Aktivisták, a Konstruktivistáik, az Európai Iskola képviselőinek szép számú művét őrzi, a XX. századi képzőművészeti alkotásokat jyűjti. A közeljövőben megnyitják az Uitz Múzeumot is. tóTis"adaa v^llatat^vezető- A ^rsod megyei múzeum tóst is ad a vállalat vezető gyűjteménye csaknem 300 év sege- magyar festészetéről, száz év Hol, mikor lehet megtanul- Grafikájáról, szobrászatárói ni: mi az első teendő, ha nyújthat átfogó képet. A környezetünkben valaki meg- Hajdú-Bihar megyei gyújtesérüi. rosszul van? A na- mény már jelenleg alkalmas gyobb üzemek rendszeresen a XVIII—XX. századi képszerveznek elsősegélynyújtó zőn.űvészet bemutatására, tanfolyamokat. Tavaly 136 A többi helyi gyűjtőkörű Októberben Nemzetközi öntéstechnikai kongresszus Harmincöt ország több mint logiai eredmenyek elterjesz1200 szakembere jelezte rész- tésót. A mostani tanácskozavételi szándekát az október son az aeélöntvényeket he1-e fe 6-a kőzött Budapesten lyettesitő vasöntvények előmegrendezfere kerülő 45. állításának technológiai kérnemzetközi öntéstechnikai déseiről, az öntödei olvasztás kongresszusra A tanácsko- elektromos megoldásairól, a zásról hétfőn Budapesten, a formázó anyagok korszerűsítéTechnika Házában sajtótájé- ssről fe a formakészítés techkoztatót tartottak a szervező nológiai berendezéseinek bizottság tagjai. automatizálásáról lesz szó. Az öntfetechnikai Egyesü- Ez különösen hasznos lehet a letek Nemzetközi Szövetsége magyar szakemberek számá1927 óta tömöríti á világ e ra, mert a folyamatban lévő témakörrel foglalkozó szak- öniödei rekonstrukcióknál embereit, s elősegíti a leg-- felhasználják az itt szerzett korszerűbb kutatási, techno- tapasztalatokat lenséget, egy-két ifjú titán de voltaképpen egész életémegnyilatkozásaira gondolva, ben ugyanazt, a magáét A másik dolog: rendkívül mondja" — vallotta meg téhatározott, megdöbbentő el- máiról Sütő András. Amiket tökéltséggel megfogalmazott fe ahogyan mond, hosszú hitvallása arról, hogy az írás évek óta, az gyönyörű példa — közösségi küldetés. S jó lehet a Duna-medence minnéhány korábbi interjú bizo- den' sokat szenvedett népényitja, mi minden is rejlik nek. Akiknek sorsából Sütő e mezőségi ars poetica mö- írásai is úgy világlanak elő, gött. Jó néhány hónappal ez- ahogyan az Anyám könnyű előtt az Elet fe Irodalomban álmot ígér utolsó mondata: vallott erről Sütő András. „Nézeget ki belőlünk a lélek. Akkor olyan összefüggésben: mint toronyból a bakter." szabad-e a nyelvből kultuszt Hűségesen őrt állva, figyelcsinálni? „Ahol én állok, on- meztetvc. nan igaznak látszik" — mond- Domonkos László Szüreti karnevál Vasárnap, több mint tíz- lain, a kosztümökbe öltözőt: ezer néző előtt, lezajlott a résztvevők felvonultatták a soproni szüreti napok fő ese- „X1 , ménye, a színpompás, látvá- ^pron, szolótermesztes es a nyes karnevál. A menet vé- borkészítés történetét a rógigvonult a varos főútvona- mai kortól napjainkig