Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-02 / 207. szám
I Szombat, 1978. szeptember 2. Kibővített ülést tartott az MSZMP Csongrád megyei bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) bizottság saját kérelmére, érdemeinek jegyzőkönyvi elismerése mellett kérésének megfelelően felmentettea titkári, a végrehajtóbizottságtagsági és a munkabizottsági elnöki funkciójából. Ezt követően Gyárfás Mihály, a megyei pártbizottság pártós tömegszervezetek osztályának vezetőjét választotta meg a pártbizottság titkárává, a végrehajtó bizottság tagjává, a pártépítési munkabizottság elnökévé. Majd kérésének megfelelően Tóth Ferencnét. a Volán 10-es számú Vállalat dolgozóját, mivel munkahelyet változtatott és Csongrád megyétől elköltözött, munkájának elismerése meilett felmentette a pártbizottsági tagsága alól. Végül a pártbizottság az ifjúságpolitikai bizottság tagjaivá választotta Papp Istvánt, a szegedi József Attila Tudományegyetem tanársegédét és Fehér Zsuzsannát, a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola hódmezővásárhelyi állattenyésztési karának harmadéves hallgatóját. Dr: Németh La fos kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Németh Lajosnak érdemes és eredményes munkája elismeréseként a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A magas kitüntetést pénteken Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője adta át. Tolmácsolta a Központi Bizottság elismerését, tö'ob évtizedes, a szocializmus építésében, a pártmunkában kifejtett áldozatos, eredményes munkájáért. A kitüntetés átadásánál jelen volt dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára. Tanácskozott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Az egészségügyre háruló feladatok jobb, hatékonyabb ellátása érdekében jelentős tartalmi, módszertani és szervezeti változások kezdődtek el az egészségügyi oktatás minden szintjén — állapította meg az a beszámoló, amelyet Zsögön Éva egészségügyi államtitkár terjesztett az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága elé pénteken a Parlamentben. Pesta László elnökletével tanácskozott a bizottság, amely az orvosképzés időszerű kérdéseit tekintette át. Hazánkban a hatéves orvosképzés az első három évben magas színvonalú elméleti alapképzést nyújt, s erre épül a második hároméves ciklusban a klinikai, azaz a gyakorlati képzés. A cél az, hogy hazank négy orvosegyeteméről az orvostudomány elméleti és gyakorlati alapelemeit jól ismerő orvosok kerüljenek ki. A budapesti, a szegedi, a debreceni és a pécsi egyetemen jelenleg összesen mintegy 8100 hallgatót képzenek, közülük az általános orvoskarokon mintegy 6500-an tanulnak. Évente közel ezer általános orvos, valamint 150 fogorvos és 200 gyógyszerész szerez diplomát. A képzésnek azonban állandóan fejlődnie kell, lépést kell tartania a gazdasági, társadalmi és tudományos fejlődéssel. Ezt szolgálja például az ismeretanyag korszerűsítése. A felszólalók szinte mindegyike szólt arról, hogy a magas színvonalú oktatással egyidejűleg háttérbe szorult a leendő szakemberek nevelése. Cserháti István, a Szegedi Orvostudományi Egyetem oktatási rektorhelyettese az egyetemi oktatómunka megbecsülésének fontosságáról szólt. A vitában elhangzottakra Lukáts Jenő, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője, Forgách Iván osztályvezető és Zsögön Éva államtitkár válaszolt. (MTI) IIKIOSZ jubileuma Az idén 30 esztendős a magyar kisiparosságnak — a felszabadulást követően a kommunista párt által kezdeményezett — 1948-ban megalakult érdekképviseleti szervezete. A KIOSZ országos választmánya a jubileum alkalmából pénteken az új városháza dísztermében tartott ünnepi ülést, amelyen részt vett Bonifert Adám, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Dobrotka László, könnyűipari miniszterhelyettes és S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is. Molnár József, a KIOSZ elnöke, ünnepi beszédében méltatta a megtett utat, az elért eredményeket. Kiemelte: jelenleg csaknem kilencvenezer kisiparos egyre javuló feltételekkel végezheti népgazdaságilag fontos munkáját, mely nélkülözhetetlen elsősorban a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésében. , E tevékenység értéke az idén várhatóan megközelíti a 8 milliárd forintot. A kismesterek nagyrészt importot pótló árutermelésének értéke már a múlt esztendőben 13,4 milliárd forintot tett ki, s a megtermelt áruk jelentős része évről évre növekvő mértékben exportra készül. A KIOSZ elnöke hangsúlyozta: a kisipar tevékenységét szabályozó most egyesztendős új törvényerejű rendelet kedvező feltételeket teremtett a továbbfejlesztéséhez. * A Kisiparosok Országos Szervezetének Csongrád megyei vezetősége a megalakulás 30. évfordulójára ünnepséget rendez szeptember 4-én, hétfőn 9 órakor a KIOSZ klubban. Az ünnepélyes megemlékezés után emlékplakettek átadására kerül sor, majd a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utca 5. szám alatti Képtárában Berta István, a városi pártbizottság titkára megnyitja a megyei szervezet jubileumi kiállítását. A több évtizedes céh mesterlevelek, vándorkönyvek, valamint a legremekebb régi §s mai iparosmurikák gyűjteményét dr. Juhácz An'a' lépraizkutató, a Móra Ferenc Múzeum igazgatóhelyettese mutatja be. A kiállítás szeptember 4—10-ig. napon, ta 10—11 óráig díjtalanul megtekinthető. A túlórák ára Tanácstagok időközi A megye városaiban, községeiben elköltözés, lemondás. halálozás miatt 39 választókerületben a tanácstagok helye megüresedett. A megyei tanács legutóbbi ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel és a tanácstagok időközi választását október 8-ra tűzi ki. Szegeden négy választókerületben üresedett meg a tisztségviselők helye. A választókerületek területi beosztása a következő: a 10-es számú tanácstagi választókerület, ehhez tartozik a Lenin körűt páro6 oldala a Dugonics tértől az Aradi vértanúk teréig — Aradi vértanúk tere 1—2. — Dóm tér 5—6. — Eötvös utca páros oldala a Dóm tértől az Árpád térig — az Árpád tér és a Dugonics tér által határolt terület. A 40. számú választókerület: ebhez ta-tozik az Alsó Kikötő sor a Csanádi utcáig — a Csanádi utca páros oldala az Alsó Kikötő -o-tól a Vedres utcáig — a Vedres Utca páratlan oldala a Torontál tértő! a Csanádi utcáig — a Torontál tér — Népkert sor — a Kállay Albert utca páratlan oldala a Pillich Kálmán utcától a Népkert sorig — Pillich Kálmán utca páratlan odala a Kállay Albert utcától a Jankovich utcáig — Jankovich utca páratlan oldala a Közép Kikötő sortól a Pillich Kálmán utcáig — Közép Kikötő sor a Torontál tértől a Jankovich utcáig határolt terület. Az 51. számú választókerület: a Szerb utca 15— 139-ig és 28—138-ig — Gyár utca 1—37-ig — Templom tér 5—6/A — Rózsatő utca 1—17-ig és 2—40-ig — Magyar utca 137—199-ig és 134—196-ig — Üjvilág utcai 21—77-ig terjedő szakasz által határolt terület. A 103. számú választókerület: aTolbuhin sugárút páros oldala a Moszkvai körúttól a Veresács utcáig — a Hajnal utca páratlan oldala a Veresács utcától a Móra utcáig — a Veresács utca páros oldala a To'buhín sugárútról a Hajnal utcáig — a Móra utca pá»-dlan oldala a Hatóal utcától a M-is^Vval kö-útis. valamalnt a Moszkvai körút -Óratlan oldala által határol! te" i let. Szegeden a tanácstagok időközi választása 3 ezer városlakót érint, akik értesítést kapnak majd a tanácstól a névjegyzékbe való felvételről és a jelölőgyűlések idejéről. helyérőL A névjegyzéket szeptember 21—22. és 23-ár. közszemlére teszik a kerületi hivatalok helyiségeiben. A szegedi járás területén a következő helyeken tartanak időközi tanácstagválasztásokat: Ásotthalom 43-as választókerület, Baks 8-as, Domaszék 16-os, Rúzsa 45-ös, Sándorfalva 9.. 30-as, Tiszasziget 26-os, Üllés, Forráskút 8., 23-as, Zsombó 9-es választókerületben. A z úton összetorlódtak a járművek. Baleset — érkezett el a hír onnan, elölről. A busz összenyomott egy kis Pol;ki-FIAT-ot. ezért állunk. Csakhamar megjött a rendőrség, kezdődött a már szokásos procedúra a mérőszalaggal, a szondával, a fényképezőgéppel. A busz vezetője, jó ötvenes, ősz hajú férfi, szomorúan diktálta az adatokat. Nem, nem ivott. Jogosítványa, menetlevele rendben. Az utóbbi három évben nem volt még koccanása sem. „Fáradt vagyok, alhadnagy elvtárs!" — tárja szét a kezét a buszsofőr, és ez nem panaszkodásul nangzik. Inkább megállapításul. Az alhadnagy bólint, s korrektül feltett kérdései mögül kitűnik: együttérez az „elkövető"vel. Hét év után — szó szerint — megtört a buszvezető balesetmentes sorozata, s bár kétségtelenül megszegte a KRESZ szabályait — nem tanúsitott kellő figyelmet —, az az összetört kisautó aligha csak neki róható fel. A menetlevele, válaszai elárulják: túlórázik. A rendőr elmegy, a sor megindul, a buszvezető, a már kiürült járművel óvatosan a garázs felé veszi az útját. Az apró, mindennapos történet eszembe juttatja a túlórák ügyét. Köztudott, hogy a munkaerőgondokkal küzdő közlekedési vállalatok — a rendkívül szigorú szabályok dacára — néha kénytelenek igénybe venni ezt a módszert is, hogv feladataiknak egyáltalán megfelelni tudjanak. A sofőrök volán mellett töltött órái egyre gyakrabban túllépik azt a határt, amely fölött már lazul a koncentrálóképesség, a figvelem, s a több évtizedes rutin, a jó szakmai felkészültség sem képes már megmenteni a sofőrt a balesettől. Sajnos, csak a vizsgálat után derül ki: a túlóráztatás gyakorlata, a túlhajtottság nagymértékben okozója volt a kárnak, nem egyszer a tragédiáknak. De senki se higyje, hogy ez a sajátosan hozzánk tapadt gyakorlat kizárólag a közlekedésre jellemző. A közelmúltbeli országos munkavédelmi tájékoztatóból vált ismeretessé, hogy az elmúlt évben, sőt 1978 eddig eltelt hónaoiaiban, nem változott a helyzet — a vállalatok, üzemek rendszeresen túlóráztatják dolgozóikat. Hovatovább, merő fikció lesz néhány helyen a rövidített munkaidő, a 44 órás munkahét is. A könnyűiparban, építőiparban gyakorlatilag az ötvenórás munkahét sem ritka, negyedévek, félévek „előestéjén". A ' Központi Statisztikai Hivatal havi jelentései arról árulkodnak, hogy az ioarhan, a közlekedésben a dolgozók 40 száza1 éka rendszeresen túlórázik! Ez persze csak a hivatalosan is tú'órának elkönyvelt többleteket foglal ia össze, ám ki tudná pontosan meghatározni, hogv valóiában menynyi is a túlórák mennvisége? Ha a munkaerőhiányról nyilvánosságra hozott adatokat figyelembe vesszük, akkor becslések szerint a negyven százalékhoz legalább még 15—20 százalékot hozzá kell adni. Ez pedig elképesztően magas arányt mutat — s így valóban igaznak látszik a megállapítás: egy-egy vállalatnál csakugvan papíron létezik már a rövidített munkaidő. Erre enged következtetni egyébként az is, hogy a túlóráztatás oly annyira beépült a munkaerő-gazdálkodásba, hogy ma már olyan bérezési rendszereket is alkalmaznak az üzemek, amelyek elfedik a túlóráztatás tényét, kijátszva a túlóraszabályokat Ami egyébként nem nagy művészet ma már — éppen az ellenőrzés gyengesége, vagy „megértő volta" miatt. Mert amikor az asztalra kerülnek az érvek: „Megengedhetjük azt hogy néhány száz fekete túlóra árán elvesszen a prémium, ne teljesüljön egy átadási határidő?!" — hangzik el a kérdés. S a válasz legtöbbször nyilván az érintettek egyetértése abban: nem. S a túlórát megszervezik, a szükséges pénzt előteremtik: vállalkozó mindig akad. Ha nem, akkor egyszerűen elrendelik a túlóráztatást Hogy mennyire súlyos mindennek a helyzetnek a következménye erre — a már említett szakszervezeti fölmérés ls utal azzal, hogy összefüggést állapit meg az 1978. évi eleji, aggasztóan megszaporodott súlyos és halálos baleketek száma és a túlóráztatás gyakorlata között A fél év környéki „ráhajtás" napjaiban kivált tapasztalható jelenség azonban nem csupán a megnövekedett balesetek, a súlyos tragédiák miatt érdemel nagvobb íigyelnjet. (Bár önmagában ez is elég lenne arra, "hogy végre alaposabban megvizsgálják, föltárják okait.) Legalább ilyen súlylyal esik latba az a közismert tény, hogy a túlórák száma a közben növekszik, hogy a rendes munkaidőben eltöltött idő — üzemektől, iparágaktól függően ma sem haladja meg a hat-hét órát naponta. Vannak olyan munkahelyek, ahol a különféle igazolt és igazolatlan távolmaradások miatt a munkára könvvelt idő személvenként mindössze öt és fél órát. S még hol vagyunk a munkahelyen eltöltött idő hasznos kitöltésétől?! Hiszen szintén országos fölmérések igazolják, hogy a munkahelyen csupán a munkaidő átlagosan 70 százalékát használják ki munkára, értékképzésre. Ezzel összefüggésben szemlélve azt, hogy a túlóráztatás ma gazdaságunk hétköznapi eszköze — ugyancsak elgondolkoztató dolog. De maradiunk egy kicsit a túlórák felhasználásánál: a vizsgálatok bizonyították, hogy ezek 75—77 százalékát a termelési feladatokra, 13—15 százalékát karbantartásra, 7 százalékát anyagmozgatásra, a fennmaradó részt egyéb feladatokra alkalmazzák. S a papiron legalább is kimutatják, hogy a plusz időben mit sikerült megoldani, hogyan pótolták a rendes műszakokban keletkezett elmaradást stb. Tény, sokszor kézzel fogható az eredmény, de az is: a túlórázás nagyon drága és egyáltalán nem termelékeny, nem hatásos eszköz. Ergonómiai vizsgálatok tudományosan dokumentálták, hogy az ember biológiai ritmusa súlyosan károsodik a normális ütem megbontásával, következésképpen a teljesítmény rendkívüli mértékben lecsökken. Gyakorlati példák igazolták, hogy az ember sehol nem képes napi 10—12 órás, azonos intenzitással végzett munkára. Ha ugvanis a rendszeresen tizenkét órát foglalkoztatott ember munkaidejét 9 órára mérséklik, akkor teljesítménye úgy megnövekszik, mintha 12 órát dolgozna... Mindehhez vegvük figvelembe: a túlórákat álta'ában jóval nagvobb összegekkel fizetik ki, mint a „rendes" műszakok óráit. Magas órabérért alacsonyabb teljesítményt kap a munkáltató — s ez aligha ösztönző a rendes műszakok idején végzett hatékony termelésre. Itt bezárul a kör, csupán a rend kedvéért is megfogalmazandó a kérdés: akkor miért? Miért rendelik el, szervezik növekvő számban a túlórákat országszerte? A válasz talán közhelyszerű — ám mélységesen igaz. Az ok a könnyebb megöl dáa keresése a kínzó munkaerőgondok gyógyítására. Hiányzik ennyi ember — a hiányzók számát szorozzuk meg naoi 7,5 órával, és megkapjuk, hogy hány túlórát kell kiírni... C sakhogy az élet egyre kevésbé tört az efféle leegyszerűsítéseket, a pusztán mennyiségekkel való számolást Még akkor is, hogy a vállalatok felső és középirányítói — tisztelet a kivételnek — nem tudják, vagy nem akarják alkalmazni a felsőbb matematikát: a árendes" műszakokban elvesző, rejlő munkaórák föltalálását munkaszervezéssel, korszerű technika, technológia kialakításával, akár az ésszerűbb és fegyelmezettebb munkaerő-gazdálkodással. Pedig ideje volna már — a túlórák ügyében ls — szigorúbban számolni — és elszámoltatni Ezzel nem csupán a gazdaság nyerne, ha. nem maga a dolgozó ember is, aki látszó, lagos napi anyagi előnyei ellenére váltó, zatlanul abban érdekelt hogy a kor színvonalán éljen — ne agyonhajtottan, hanem hatékonyan dolgozzon is pihenjen. M.L Palánkvár Pécsett, a Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói újszerű grundot varázsoltak Üj-Mecsekalja lakónegyedé nek beépítetlen területére Mind a kicsinyek, mind r tizenévesek egyaránt jó! érezhetik itt magukat, mivel nemcsak focipálya, kézilabdapálya épült, hanem csúszda és rönkvár egészíti ki a játszótér „berendzéeét". Szovjet újságírók látogatása A Szovjetunióban ez év ászén rendezendő magyar gazdasági napok el ő!:észí tóiéként a Magyar Kereskedelmi Kamara meghívására izovjet újságírók küldöttsége tanulmányozta a magyar gazdasági életet. A szovjet vendégek pénteken elutazlak hazánkból.