Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-10 / 187. szám

l 8 Csütörtök, 1978. augusztus 10. Portugália Független politikus alakít kormányt • Lisszabon (MTI) Alfredo Nobre da Costát bízta meg tegnap este Antó­nia Rahalmo Eanes portugál köztársasági elnök azzal, hogy megalakítsa az ország új kormányzatát Alfredo Nobre da Costa független politikus és 1977. március 25-én Ipart miniszterként lett tagja Soa­res 1976-ban alakult előző kormányának. Eanes szerdai döntésének megismerése után Soares látható felindultság­gal távozott a Belem-paloté­ból és újságíróknak kijelen­tette, hogy az államfő „nem tartotta tiszteletben az alkot­mányt". Diogo Freitas do Amarol, a CDS vezére vi­szont közölte, hogy pártja el­fogadja Eanes választását, és „teljes támogatást" nyújt majd az új kormányfőnek. BEFEJEZŐDÖTT VANCE LATOGATASA Cyrus Vance amerikai kül­keltsen a kínai—vietnami ha­tár mentén, és hogy elhintse a nemzeti gyűlölködés mag­Albán levél Kínához ügyminiszter befejezte leg- vait a boák és a vietnami nép újabb közel-keleti látogatá- soraiban", •át, s szerdán reggel egy Alexandria közelében levő légi támaszpontról hazauta­zott. Elutazása előtt nem nyilatkozott. ÁTTÖRT A GAT Kelet-Boszniában, a Drtna folyón működő „Bajnia Bas­ta" vízi erőművet környező falvakban 30 lakóházat, szá­mos gazdasági és középüle­tet romba döntött a mester­séges tóból kitört víz okozta földcsuszamlás. A katasztró­fának emberáldozata nem volt. A tóból minden víz el­folyt. A HANOI RADIÖ A HATARINCIDENSRÖL A hanoii rádió szeTdán vi­etnami nyelvű adásában kommentálta a Bac Luan ha­tárátkelőhelynél kedden este kínai provokáció következté­ben kirobbant incidenst. A hanoi rádió kommentálja megállapítja, „az incidensnek a célja, hogy feszültséget BVI­nyilatkozat 9 Helsinki (TASZSZ) A békeszerető erők hatá­rozottan sikraszállnak az atomfegyverek, elsősorban a neutronfegyver gyártása el­len, valamint az atomfegy­ver-kísérletek betiltásáért — mutat rá a Hirosima és Nagaszaki ellen végrehaj­tott atomtámadás 33. évfor­dulója alkalmából kiadott nyilatkozatában a Béke­világtanács. Világszerte folytatódnak a tiltakozó gyűlések és fel­vonulások, az atomfegyver­kísérletek beszüntetését, a neutronfegyver betiltását követelő aláírásgyűjtő-kam­pányok. E mozgalomban a legkülönbözőbb meggyőző­désű emberek milliói vesz­nek részt és tiltakozó ak­cióik a jövőben tovább szé­lesednek — hangsúlyozza a nyilatkozat. Háború vagy béke Eritreában? Nem túl határozottan cáfolta az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője azt az etiópiai bejelentést, hogy ame­rikai katonai tanácsadók érkeztek Eritreába, az ottani sza­kadárok kiképzésének irányítására. Függetlenül attól, hagy valóban érkeztek-e amerikai tanácsadók Eritreába, vagy sem, köztudott, hogy Washington, bár látszatra igyekszik helyreállítani megromlott kapcsolatait Etiópia forradalmi kormányával, lelke mélyén azoknak drukkol, akik alkotó elemeire szeretnék szakítani a forradalmi változások korát élő Etiópiát. Állításunk alátámasztására hadd hivatkozzunk itt most csupán a Szomáliának szállított fegyverekre. # Moszkva (TASZSZ) Az Albániában dolgozó kí­nai szakértők hazahívása és az Albániának nyújtott kínai segítség beszüntetése kapcsán az Albán Munkapárt Köz­ponti Bizottsága és az albán Minisztertanács levelet inté­zett a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához és a KNK államtanácsához. A „Zeri 1 populllt" cfmű lap, az Albán Munkapárt sajtó­orgánuma által ez ev. július 20-en ismertetett levél feltár­ja a pekingi vezetésnek á Balkán félszigettel kapcsola­tos, a térség népeinek érde­A vérbíró távozik Végre lemondott a 77 éves Hans Filbinger, az NSZK Baden-WUrttemberg tarto­mányának miniszterelnöke. Végre — mondjuk, mart az ügy tengeri kígyóként hú­zódott, húzódhatott, ugyan­is sokkal többről van szó, mint egy háborús bűnös szemérmetlen hazudozó iái­ról és ragaszkodásáról a ha­talomhoz. Ahhoz, hogy Filbinger — és sajnos, annyi más hason­szőrű társa — Ilyen nagy­ságrendű karriert futhasson be, ahhoz, hogy leleplezése után ls ennyi Ideig hatal­mon maradhasson, többre volt szükség, mint az 6 múltjából és egyéniségéből következő agresszivitásra — arra a sajátos NSZK-közeg­ro, amelyben ez mindmáig lehetségesnek bizonyul. Filbinger története rru» :nár közismert. Baden­WUrttemberg most távozott ormányföje a második vi­lágháború alatt a flottánál seolgált — nád vórbiróként Ez azonban — megint csak azt mondjuk: annyi társá­hoz hasonlóan — nem aka­dályozta meg őt abban, hogy a háború után „anti­náclként" ne jelentkezzék az akkori kancellár, Konrád Adenauer CDU-Jába, és ne fusson be fényes pályát Rolf Hochhuth, a világhí­rű antifasiszta nyugatnémet író anyaggyűjtés közben, vé­letlenül bukkant rá arra a dossziéra, amelyből kitűnt: Filbinger 1945 májusában, tehát napokkal a nád fegy­verletétel előtt még halálra ítélt „defetizmusért" egy Grüger nevű, húszéves mat­rózt és az Ítéletet szinte a háború utolsó pillanatában, végre is hajtották. A bizonyíték elég volt ah­hoz, hogy az NSZK-ban is felháborítson minden becsü­letes embert — de ahhoz nem, hogy Filbinger tarto­mányi trónja meglnogjék. Pártja, a CDU körömsza­kadtáig védte illusztris tag­ját — egészen addig, amíg néhány nappal ezelőtt újabb Fllblnger-akta került napvilágra. Ebből kiderült, hogy a CDU-honatya 1943­ban ugyancsak halálra ítélt egy fiatal matrózt olyan kis vétségért, hogy — az előke­rült bizonyítékok szerint — még a nád admiralitás is kénytelen volt felülvizsgál­ni és börtönbüntetéssé vál­toztatni az ítéletet Ez már a CDU-nak ls sok (vagy legalábbis túl kelle­metlen) volt és dr. Fl'bin­ger visszavonul. Hogy miért csak most, azt meglehetősen nehéz megválaszolni. Pedig — sokmiüiomodmagával — ezt kérdezi a béke küszöbén Filbinger által megölt mat­róz anyja, frau Gröger is. Harmat Endre keivel szöges ellentétben álló manővereit. A kínai vezetők — állapít­ja meg a levél — 1968-ban azt javasolták Albániának, hogy „lépjen katonai szövet­ségxe Jugoszláviával és Ro­mániával" és „alkalmazza a partizánháború taktikáját". Javaslatukat arra a vélemé­nyükre alapozták, hogy Albá­nia „sohasem lesz képes ön­erőre támaszkodva megvéde­ni magát egy külföldi agre?®* szlóvai Szemben" Albánia — mutat Ta a levél — elutatf­totta a kínai vezetósnek ezt az „albánellenes és ellenfor­radalmi javaslatát". Ennek ellenére a kínai ve­zetés 1975-ben, egy albán de­legáció pekingi útját kihasz­nálva, újból megkísérelte rá­erőszakolni Albániára a Ju­goszláviával és Romániával kötendő „katonai szövetség" gondolatát, „megpróbálva ez­zel lőporos hordóvá változtat­ni a Balkán félszigetet" — hangoztatja az Albán Mun­kapárt Központi Bizottságá­nak Kínához írt levele. Mielőtt az eritreai problé­ma mai vonatkozásairól szól­nánk, vessünk egy pillantást a bonyolult történelmi háttér­re. A közel kétmillió lakosú, 129 ezer négyzetkilométer ki­terjedésű területet mint a Vö­rös-tenger kijáratát, ősidők óta hiaba próbálták megsze­rezni az etiópiai uralkodók. Ami nem sikerült Menelik császárnak, sikerült a térség európai gyarmatosítójának, Olaszországnak. Igaz, kissé nehezen jutott hozzá az áhí­tott területhez. 1869-ben tűn­tek fel a Vörös-tengernek ezen a partvidékén az első olasz expedíciós csapatok. 1890-ben Eritrea olasz gyar­mat lett. Hat esztendővel ké­sőbb megpróbálták legyűrni Etiópiát is, de az amhara har­cosok Aduénál (1896. április 6-án) döntó vereséget mértek a náluk jobban felszerelt olasz betolakodókra. A má­sodik világháború egyik em­lékezetes előjátékaként Olasz­ország ismét megtámadta és ezúttal közel 800 ezer etióp halott árán le is igázta, s Eritreával egyesítve Olasz­Kelet-Afrika néven kormá­nyozta Etiópiát. A brit és etióp csapatok kö­zös erőfeszítései nyomán 1941-ben mind Etióplát, mind ErUfrett"- leiszabadították a2 olasz rnegszálláa alóL Halié Sítettsszié visszakerült trón­jára, de Erietreában csak a megszálló változott: a térség Ugyanis brit katonai közigaz­gatás alá került A második világháborút követő években a gyarmatosílásellenea hul­lám eredményeként 1950. de­cember 2-án az ENSZ-kóz­gyűlés határozata megszün­tette a brit protektorátust, ugyanakkor kimondta, hogy Eritrea lépjen unióra Etiópiá­val. Az így létrehozott 68 ta­gú eritreai nemzetgyűlés 1052-ben meg is szavazta a 100 cikkelyből álló alkot­mányt, amelynek értelmében Eritrea önkormányzatot ka­pott a terület ügyeinek inté­zésére, kivételt csak a kül­ügy, a hadügy és a pénzügy képezett. Hailé Szelasszié reakciós monarchista rendszere idején Eritrea népe semmivel sem élt jobb körülmények között, m'nt az idegen megszállás idején. Ráadásul a hivatalok­ból kiszorították az arab és a tigrinya nyelvet, helyettük az amharát vezették be. S ami­kor 1962-ben megszüntették az államszövetséget és Erit­rea t tartománnyá fokozták le, a demokratikus erők újból fellázadtak. A császári ön­kény körülményei között a hazafias erők nem láttak más kiutat, folytatták a harcot a területen élő népek demok­ratikus jogaiért, és az önren­delkezésért. Ezt használták ki a tartomány reakciós erői. A térségben érdekelt impe­rialista hatalmak támogatá­sát élvezve a tartomány tel­jes elszakitására törekedtek, és azzal sem törődtek, hogy az általuk kirobbantott fegy­veres harc óriási áldozatokat követelt anyagi javakban és emberéletben egyaránt. Leg­alább tízezer ember vesztet­te életét, százezrek váltak hajléktalanná, visszaesett a mezőgazdasági termelés és az Ipari tevékenység. Miután 1874 szeptemberé­ben Etiópiában az ideiglenes katonai kormányzótanács vet­te kezébe a hatalmat, a köz­ponti kormány kinyilvání­totta készségét a múlt igaz­ságtalanságainak felszámolá­sára az egységes államszer­vezet keretében. Annak bi­zonyítására, hogy a forradal­mi kormány őszintén óhaitja a rendezést, 1978. Július 7-én létrehozta a Különleges Erit­reai Bizottságot. Ennek fel­adata lett volna, hogy az erit­reai nép képviselőivel tar­Rfiarfsztyn Nyugati rágalmak Moszkva (TASZSZ) tozatok Afganisztán helyzeté- és Afganisztán között sikert Jurij Kornyilov, a TASZSZ röi. A Times arról szónokol, sen fejlődnek a baráti és jó­hirmagyarázója Írja: hogy az „oroszok behatolnak szomszédi kapcsolatok. Az A mnga nemében megszo- Afganisztánba". Egy másik utóbbi időben a két állam Uottá vált, hogy ahányszor londoni lap, a Guardian egye- több egyezményt kötött egy országban vagy a világ nesen azt állítja, hogy a mai a gazdasági-kereskedelmi és valamely térségében olyan Afganisztán nem más, mint kulturális kapcsolatok fej­fejlemények következnek be, „tranzitút a Szovjetunió szá- lesztéséről. amelyek nem felelnek meg a mára az Indiai-óceán felé". A Szovjetunió és Afganisz­nyugati imperialista körök A Daily Telegraph egyes tán jó kapcsolatai ugyanúgy, törekvéseinek, e körök meg- cikkíróinak fantáziáját az ahogy a Szervjetunió és bár­próbálják fellelni az esemé- mozgatta meg, hogy állítólag mely más ország kapcsolatai nyekben „Moszkva kezét", „az oroszok kulcspozíciókat a szocialista diplomácia meg­Frissen példázzák ezt azok a foglaltak el az afgán hadse- lngathatatlan elveire, azaz rágalmak, koholmányok, ame. regben". az egyenjogúságra és az egy­lyek nyugaton és különösen Ezek a koholmányok nem más ügyeibe való be nem Londonban terjednek Afga- újak: emlékezetes, hogy má- avatkozásra épülnek, nlsztánnal kapcsolatban. jus elején közvetlenül az af- „Kapcsolataink a Szovjet­Mint ismeretes, Afganisz- ganisztáni forradalom után unióval azért barátiak, mert tanban az áprilisi forrada- a londoni konzervatív sajtó ez az állam soha nem avat­lom az ország előtt me'.nyi- telis-tele volt olyan állttá- kozott be belügyeinkbe, és totta a gyors gazdasági és sokkal, hogy a Szovjetunió sokoldalú gazdasági segitsé­társadalmi fejlődés útját, „részt vett" az afgán esemé- get adott nekünk, minden­Először az afgán történelem- nyekben, és az ázsiai ország fajta politikai fettétel nélkül ben népi kormányzat jött „Moszkva csatlósává vált". — jelentette kl Afganisztán létre, a politikai hatalom a Az afgán vezetés már akkor miniszterelnöke, Nur Moha­dolgozók kezébe került. Je- határozott választ adott ezek- med Taraki a szovjet televí lentős haladó társadalmi- re a koholmányokra, leszo- ziónak adott interjújában, azdasági átalakulás megy gezve: az afgán forradalom Aml a nyugatl rágalmakc mindenfajta külső beavatko- ,llefi Taraki figyelmeztette nélkül győzedelmeske- -ket' jobban tennék, ha tab A rlualmolt i7or7níi a végbe ebben az országban. A kormány számos intézkedést tett a dolgozók létfeltételei­nek, életkörülményeinek a megjavítására. Afganisztán nemzetközi téren független és békeszerető politikát foly­tat. Eközben a Temze partjain egyre-másra látnak napvilá- ja volt. got rágalmakkal zsúfolt vál- Tény, külső beavatko­rilfeifeH dett. A rágalmak szerzőit a , . , ... , . ... . , kabuli vezetők arra emlékez- bet fogla,koznanak saját do1" tették, hogy a „csatlós" kife- gaikkal pl. Észak-Írország jezést a nemzetközi reakció gal, az angol zsoldosok An­abból az időből merítette, goiába toborzásával, vagy a A'tonisztán még gyarmatosítás kiszolgáltatott­hogy a Zaire-ben történt legutóbbi NATO katonai beavatkozás Szovjetunió saL gyalóasztalhoz ülve, megte­gye javaslatát a rendezés elő­készítésére és végrehajtására. Ez a demokratikus kísérlet azon bukott meg, hogy a kör­nyező reakciós arab országok egy része azon a címen, hogy az Eritreában élő ugyancsak mohamedán népcsoportot tá­mogatják, jelentős pénzügyi és fegyveres segítséget nyúj­tott a szakadár csoportoknak. Egyiptom, Szaúd-Arábia és néhány más arab ország, va­lamint Szomália, mind a mai napig nem szüntette be a fegyverszállítást az eritreai szakadároknak. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok szerepét talán köny­nyebb megérteni, ha utalunk rá, hogy az Ideiglenes kato­nai kormányzótanács beza­ratta az asmarai támasz­pontot és felszólította az amerikai kormányt, hogy vonja ki az Asmarában tar­tózkodó mintegy 1500 főnyi amerikai katonai szakembert. Erre azután került sor, hogy ae amerikai kormány meg­tagadta a forradalmi etió­piai kormánynak azt a kéré­sét, hogy szállítsa le a ko­rábbi egyezményben vállalt fegyvereket és alkatrészeket, amelyekért Etiópia a szerző­désben kikötött 40 millió dol­lárt átutalta az Egyesült Ál­lamoknak. Amerikai résBrő1 e követelésnek azért nem tettek eleget, mert már akkor kibontakozóban volt a szo­máliai—etiópiai ellentét és úgy vélték, ha megvonják az utánpótlást az etiópiai hadseregtől, az legfeljebb he­tekig tud csak ellenállni a szomáliai támadásnak, s egy­kettőre összeomlik az etiópiai forradalmi rendszer. Mint tudjuk, nem így történt. A szomáliai agresszió eev időre ugyan háttérbe szorí­totta az efltreal kérdést, amint azonban elhárult a külső veszély, az etiópiai kor­mány megújította tárgyalási ajánlatát az eritreai szaka­dár csoportoknak. Megfigye­lők azt. is tudni vélik, hogv ezzel egy időben az etiópiai kormány közvetítők útján az érintett arab országokat is ar­ra kérte, ne akadályozzák a szigorúan etióp belügyet ké­pező kérdés békés rendezé­sét. Az említett források sze­rint e felhívásra ez Ideig nem érkezett kedvező válasz Nem felelnek meg azonban a valóságnak azok a nyugati híresztelések, hogy kubai csa­tiatok bevetésére készülnének Eritreában. Miután a forradalmi kor­mány tárgyalási kísérletei nem vezettek eredményre, Addisz Abebában ismét fel­vetődött a katonai megoldás szükségessége, a polgárhá­ború megszüntetése, az or­szág területi egységének helyreállítása érdekében Menglsztu és a katonatisztek többsége szívesebben helyez­né előté-be a békés rende­zési. A iqlek szerint az erit­reai szakadárok és az őket támogató reakciós erők .azon­ban nem akarnak lehetőségei adni a választásra, nedig el­sősorban ra'tuk múlik, béke vagy háború lesz-e Eritreá­ban. Kanyó András SflLT­tsrgyaiások 9 Genf (MTI) Szerdán Gen*ben a Szov­Lunió és az Egyesült Álla .nok küldöttsége megtartofi soron következő megbeszélé­sét a támadó hadúszati fegy (•érrendszerek korlátózásáró; 'olyó tárgyalássorozaton. A következő találkozóra au­3usztus 15-én kerül sor, majd séhány hetes szünet után a tárgyalásokat szeptember 7-én lolytaják Genfben. »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents