Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

4 Vasárnap, 1978. augusztus 6. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A Magyar Állami Népi Együttes műsora. Klóadás a Dóm téren, ma este 8 órakor. Italára Irén textllkiállftása a Hartok Héla Művelődési Központban. Megnyitja ma délelótt 1 órakor Menyhárt László újságíró. Meg. tekinthető naponta 10—18 óráig. Hamu Géaa szobrászművész, kiállítás* a Bartók Héla Művelődési Központ, ban, naponta 10—18 óra kö. •Mi Alföldi festők kiállítása a GuMciy Lajos Teremben. Megtekinthető 0.30 és 14.30 között. 8*ép könyv '77. Kiutas »z MTESZ Technika HázáhaOn naponta 10—18 óra között. A 18. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, naponta 10— 19 óra között. Medgycssy Eerene-emlékkiá'.litás a November 7 Művelődési Központban, megtekinthető naponta 10 —18 óra között. Kiss Hoóz Ilona keramikusművész kiállítása a Juliász Gyula Művelődési Központban, mindennap 10 —18 óra között. Váró Márton szobrászművész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában, naponta 10—IS óra között. A Víz előtti Szeged, a Somogyi-könyvtár kiállítása. naponta 10—IS óra között. A Szegedi Szabadtéri Játékok húsz eve. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum dísztermében, valamint a múzeum állandó kiállításai. Ember és olaj címmel Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása, az algyői Ady Endre Művelődési Házban, naponta 10—18 és 18—28 óra közölt. Az állami népi együttes műsora Közelebb az ősforráshoz Fel-alá jár a színpadon, csoportot hív össze, azlán külön-külön is tárgyal, hoszsaapan, alaposan. Hol itt, hol ott túmk fel, a nézőtérén )s. Később Koos Iván il iszlel tervezővel konzultál. Sorra korülnek a technikai személyzet emberei is: „Ruhlkam, meg van mondanivalóm magának, várjon!" Nehéz hozzáférni, pedig még csak a próba kezdeténél tartunk. — Ötfajta János vitézt láthatunk az iden... — Több évtizedes játékfelfogas „merevítette meg" a daljátékot. Az első felvonás népszínműnek foghaló fel, a második egy bécsi operettnek., a harmadik Csajkovszkij-féle tündérbalettnék. mesejelenetnek. Koós Ivánnal vissza akarjuk vinni a darabot az operettől a népi daljátókhoz, ügy, hogy a népmeséhez közelítünk, vagyis még pontosabban Petőfihez, az ősforráshoz. Az ő csapongó, gazdag mesefsntázlája. a sok meseszerű elemmel együtt Is jó adag egészséges, valós népi látásmódot tartalmaz. így a rzínpadon, konkrétan is ezt kívánjuk megvalósítani. Például a francia király udvarát, eddig mindig korhű, stílusos díszlettel-jelmezzel mutattuk be, Pedig amit a népnek a francia „udvar" jelenthetett — vagy akár az ilyen sorok: „Franciaország és Iiidtó határos" —, az afféle folusl módos gazda házának udvara, tyúkokkal, malaookk«l, galambdúccal é* tornáccal. Paraszti életmód, amelyben a királykisasszony nem hímzéssel foglalatoskodik. hanem a kondért kavargatja. Vagyis a teljesen naiv néni fantázia, a na'v népművészet stílusában, ..paraszti éss/el-Kzemmel" vis/.s'ijk most színre a Tónus vitézt. Természetesen a Kncsóh—Heltai-féle dal látók marad ez. hls«en a-rendkívül népszerű dalok mit sem változnak .,, Csupán valami módon Petőfit szeretnénk kicsit visszacsempészni — Mit használnak fel még a gyakorlatban az új koncenciőhoz? — Hosszű Idő, 1984 óta először • király szlnházbell, 11104. november 18-i ősbemutató szövegét. mindenféle átdolgozás nélkül. A századelő korának — irodalomban megfigyelhető, gondoljunk c ap Ernőre. Bródy Sándorrá — volt egy ízesebb ha ÚHV tetszik, „népiesebb" le Ívj világa. Ezt ls elképte, i'lünk részének tartjuk..* Vámos László egy másféle János vitézről — A Fővárosi Operettszínház fiatal művészeivel kertil közönség elé a János vitáz... — Akik korábban játszottak a daljátékban, egy készen kapott séma szerint dolgozhattak. Hagyományt vettek át, az operettes hangvétel tradícióját. Egészen természetes, hogy ha valami újat akarunk, csak olyan művészekkel szeretnenk létrehozni, akik ilyenben még nem vettek részt, akiknek maguknak is friss a darab újraértelmezése. — Egyetlen kérdés még: milyen gyakorlati gondokkal kell megküzdenie ilyen helyzetben annak a rendezőnek. akit eddig a szabadtérin is más fajsúlyú, más műfajú darabok irányítójaként ismertünk? — Hát... Túl nehéz a kérdés. Minden műfajjal szemben eszményem és egyben alapkövetelményem a népszínház, a közérthető, megismételhetetlen élményt adni akaró produkciót A gondok gyakorlatban, a próbákon sorra jelentkeznek ... Egyébként tudja, mit? Maradjon itt Végig és figyelje meg... Tíz óra elmúlt. A második felvonás legtöbb jelenete már vagy ötször-hatszor „futott". De még mindig a közepe táján járunk A hangszóróból ugyanaz, a hang hallatszik, szinte egyfolytában, idővel nem is halljuk, annyira megszokott már Vámos László áll a mikrofon mögött. D. L» Szerencsések vagyunk ezzel az epületkolosszusok közé zárt. emberezrekre nyíló színpadunkkal: segített, hogy tanúk lehessünk: hogyan hajtottak ki az „ősbimbóbóí" új ágak. Amikor világban-országban újjászületett a mozdulatművészet, ebben a században, egyszeriben helyet kért magának a színpadon ip a néptánc. A faluvégi, ünneplős-szomorkodós. örömöstragikus, ftnom meg duhaj mozdulatrengeteg térben és időben kötött színpadi kompozíciókba került, alkotók, előadók és nézők találtattak, találkoztak — új művészet született. Szerencsések vagyunk a színpadunkkal, mert itt kísérhettük, ahogy az emlegetett mozdulatreneszánsz a neptánemüveszetet egyre fel jebb emelte. Rügyfakadástól a virágzást — sőt, a másodvirágzást is — titkokat feltáró nagyítólencse alatt szemlélhettük. A titkol hatatlanul nosztalgiás távolbapillantásra az állami népi együttes idei. kettős jubileumra szerkesztett műsora késztet. Ne kerülgessük: ez is a múltat idézte, egyszersmind ma kívánta felragyogtatni a müveszeti ág letisztult értékeit, új bizonyságot adni a színpadi néptánc ielenidejűségéról. mostani életéről és hatóképességéről. Mindezekkel azt is mondjuk: nemigen érhetett most bennünket meglepetés, nem várhattunk varazsos újdonságokat; „csak" a megnyugtató ismétlődést, nekünk kedves értékek megunhatatlan újraszemlélését. Ez a tizedik Dóm téri bemutató: mint szívbéli barátok bensőseges találkozója. Akik már mindent tudnak egvmásról. Hiányzik hát az ismeretlenség izgalmának vibrációja, a felfokozott kíváncsiság játékai. De él a meghitt érdeklődés. Hogyne, hiszen a jubileumra biztos arányérzékkel, a szimmetriák visszafogott, szolid harmóniájába szerkesztett műsor (a rendezó-koreográfus: Leíai Dezső, az együttes művészeti vezetője) több klasszikus és klasszist képviselő, közismert és közbeeső kompozíciót tartalmazott. Kezdjük a sort a Háromupróssal? Talán okkal, és nemcsak azért, mert Rábai Miklós egyik méltán leghíresebb koreográfiája; de a kristályszerkezetű és ragyogású gyöngyszemet teljes pompájában, az est fénypontjaként láthattuk meg újra. A többi Rábai-mű (az elsők a színpadi néptáncművészet születésének korszakából) szintén kellemesen idéződött, az évfordulók fényében. Ilyen az Este a fonóban vagy a táncjátékok idejének másik emlékezetes darabja, az Első szerelem; a műsornyitó Drágszéli táncszvit, ez az igényes Vujicsicszenére komponált patinás tánc. és a „nekünk-mégisúidonság", az erdélyi férfitáncok. Ez a Rábai-mű Szegeden először kei-ült színpadra. négy virtuóz táncos elóadásában. És sokadszor bizonyult: az óriás teret megtöltheti egyetlen emberi test, ha kötött mozdulatainak üzenete mindenkit elér. aki látja. A sort Létai Dezső koreográfiáival folytatjuk, melyek egyúttal folytatasai a népi együttes és a hajdani művészeti vezető életművének is. Kunsági pasztorbotoláia, a Calga menti táncok ismertek már több összeállításból, legutóbb itt az Ecseriben meg a Táncra, muzsikára bemutatóján láttuk. Premierje volt viszont a Kanalas cigánytáncnak. amely sokszínűségével, temperamentumával még eklektikájával ts kellemesen hatott. A pontozók: mindig sikerszámok. A dómszinpadon szintén elöször bemutatott. lőrincrévi is tapsra ragadtatta a közönséRet, akár a műsorzáró lakodalmas, hisz ennek is annyi a hagyománya... Akárha koncerten ülnénk — a zenei betétek és énekkari számok a megszokott magas színvonalon hangzottak (zenekarvezető: DaróciBárdos Tamás, vezető prímás: Berki László). Hogyne, hisz megint a klasszikusok! Kettő a Kodály-életműből, a Mátrai képek és a Kállai kettős. Az énekkarvezető Pászti Miklós műve is most csendült fel először a téren, a Három régi nóta stílusban, előadásmódban ls illeszkedett a programba. Mindez: Székely László geometrikus formákkal ölelt, hol a nap, hol a hold szerepét jatsszo gömbbel egybefogott képkeretszerű színpadán. Amelynek felületei nem szín-, de vízfoltokat mutattak, a zsúfolt ház persze amúgyis „értesült" a délutá'ni viharról, a nyitány után meg a bőrén érezte a „fönti áldás" folytatását A rövid esőszünet talán még elnézőbbé tette az egyébként is megértő közönséget: a felázott, csúszós színpad ludas abban, hogy a jubileumra nyugodtünneplős. „nagy élmény- és nagy bukás-méntes", visszafogottan szerkesztett műsort az előadásmód tekintetében is az okkal óvat06 visszafogottság jellemezte. Az izgalmasan pikáns ízeket (látványokat-hangulatokat) — talán eső mosta. Sulyok Erzsébet Az 1979 - 80-as tanévtől Új tanterv a gimnáziumokban Korszerűsítik a gimnáziumi oktatást: az 1879—80-as tanévtől tanulmányaikat megkezdő diákok már az új tantere, „A gimnáziumi nevelés és oktatás terve" alapján sajátítják el az Ismereteket. Az új dokumentum — amely várhatóan nyomtatásban már ez év őszén megjelenik — a fakultatív rendszerű oktatás bevezetésével összhangban készült, s az 1972-es oktatáspolitikai párthatározatnak megfelelően a tanulók nevelését helyezi az iskola és az iskolánkivüli munka középpontjába. Korszerűsítették — a társadalmi követelményeket és a tudományos-technikai forradalom úi eredményeit figyelembe Vyye — az egyes tantárgyak tantervét is. A gimnáziumi nevelésoktatás szervezeti rendje is módosul. Az I. osztályban megkülönböztetett figyelmet fordítanak a nevelők a tanulók képességeinek és felkészültségének a felmérésére és szükség esetén segítséget nyújtanak az ismeretanyagban tapasztalható hiányok pótlásához. A diákok a tanév elején felmérő dolgozatokat írnak. Az érdemjeggyel nem minősített dolgozatok a többi között választ adnak arra, hogy a tanulók mit tudnak, s mit nem, mely tantárgyakból és milyen mértékben hiányosak az ismereteik. Az arra rászorulóknak délutánonként, a tanulószoba keretében kötelező, úgynevezett felzárkóztató foglalkozásokat tartanak, A II. osztályban minden eddiginél nagyobb szerephez jut a pályairányítás. A gimnáziumi oktatás történetében először szerepel önálló óraként a „Pályairányítás" című tantárgy. A heti egy óra a tanulók pályaorientálását, önismereteik fejlesztését, és a különböző pályák jellegzetességeinek bemutatását szolgálja. A tanulók részletesen megismerik a többi között a főbb pályák — a pedagógiai, az egészségügyi, a jogi, a közgazdasági, az ügyviteli, a műszaki, a mezőgazdasági, a kereskedelmivendéglátóipari-szQlgáltató, az elméleti természettudományos, illetve társadalomtudományos, a matematikai és a művészeti pályák — követelményeit, szépségeit és nehézségeit is. Az új tanterv szerint a gimnáziumok I—II. osztályaiban azonos óraszámban azonos ismereteket nyújtanak minden diáknak. A III. osztálytól lép életbe a közvetlen fakultáció. A harmadikosok a heti kötelező óraszámukon belül érdeklődésüknek, képességeiknek ép felkészültségüknek megfelelően két vagy három fakultatív tantárgyat választanak. Ezeket együttvéve heti 7, illetve 9 órában tanulják. A tanulók érdeklődése szerinti választás, valamint a kiscsoportos foglalkozás a nevelőmunka hatékonyságát szolgálja és segíti őket a választott pályára való felkészülésben. A választható — fakultatív — tantárgyakat a többi között az egyes iskolák lehetősségeinek figyelembevételével határozzák meg. Fakultatív tárgyként tanulhatják a diákok az óratervben szereplő szinte valamennyi tantárgyat, így a magyar nyelv és irodalmat, a történelmet, a ír (tematikát, a biológiát stb. F, kultatíve választhatnak ugyanakkor különböző speciális tantárgyakat ls, például pszichológiát, logikát, ábrázoló geometriát, kibernetikát, gépírást, műszaki rajzot, könyvtárosi ismereteket 6tb. A gyakorlati jellegű pályák iránt érdeklődők csak egy elméleti fakultatív tantárgyat választanak, emellett azonban gyakorlati jellegű tantárgyak kisebb csoport jóval ismerkednek meg mélyebben. A továbbtanulni szándékozók a három választható tantárgy kőzött egy második idegen nyelvet ls felvesznek stúdiumaik közé. Az oroszt a gimnázium négy osztályában minden diák továbbra is a mai gyakorlatnak megfelelően tanulja. Az új tantere és ezzel együtt a fakultatív rendszerű oktatás életbe lépéséről szóló miniszteri utasítás bevezetése előtt több mint egy évvel korábban, a napokban jelent meg. A fakultáció kidolgozásánál a 8 éve folyó kísérletek tapasztalatait vették alapul. Az orszáC 13 gimnáziumában folyó kísérletek eredménye egyértelműen kedvező. A tanulóknak például két évvel „kitolódott" a pályaválasztásuk. Az eddigi 14. év helyett 16. éves korukban kell dönteniük arról, hogy milyen „pályairányban" tanulnak tovább, képességeiknek és felkészültségüknek mi felel meg a legjobban. Az új rendszerű gimnáziumi oktatás hatékonyabb és mélyebb ismeretekhez juttatja a diákokat. Ezt bizonyítja, hogy a kísérleti iskolák érettségizettje! közül a korábbinál 50 százalékkal több felelt meg aj egyetemi, főiskolai felvételik követelményeinek. A Magyar Hét Csongrád megyei száma Hogyan születik a vásárhelyi korsó? — Mi kell az igazi szegedi pontypörkölthoz? — A téliszalámi szabványa. — Magyar siker Karlovy Varyban — ez néhány cikk, információ címe és témája a hazánkba érkező külföldléknek készülő, öt nyelven — oroszul. lengyelül, csehül, szlovákul és németül — megjelenő Magyar Hét legújabb számának. A lap, ez alkalommal. írásai zömében Csongrád megyét mutatja be az olvasóknak. Vezető anyagaiban felvázolja azokat a hatalmas változásokat, amelyek az ország délkeleti szegletében veg bementek. Külön tudósítás foglalkozik Szegeddel, mint egyetemi várossal, egy másik pedig az egyre jelentősebb szegedi olajfeltárasi munkákról számol be. Csongrád megyében gz Élelmiszer Minőségvizsgáló Intézet a húsáru vizsgálatának feladatát kapta, munüájukról színes riportban számol be a Magyar Hét 23. száma. Értelemszerűen a kulturális rovat fókuszában a hagyományos Szegedi Ünnepi Hetek, még konkrétabban az ünnepi játékok vannaa. A lapszám idegenforgalmi rovata ez elkalommal a szőke Tisza partjára és a Maros folyó mentéi-e invitálja a hazánkban túrázó Külföldit. Szcanálas Krisztus régóta térdelhet az Olajfák Hegyén, mert már megrepedezett. Most meg még a por is lepi. Nehéz ez a Megváltó, különösen a vastag aranyveretes kerete. Egyik kézből a másikba vándorol húszléoésenként. Aztán homloktörlés, szusszanás. Néha belekap a szél, mint egy finn dingi vitorlájába, s az idős tulajjal együtt odébbtoljq egy utcasaroknyit. Az öreg megveti a lábát — a szél is eláll. Fegyverszünet. Rajtafelejtem a szemem a különös kettősön. — Tetszik? — Igenl — Meghiszem azt! Nézze meg, ez egy igazi... hogyhivják... ez egy valódi neves festő műve, nézze meg. — Ki festette? — Nem látja? Egy valódi neves festő. — Ha neves, akkor maga tudja, ki. — Hát mondom, hogy kii Ott van aláírva. Nem tud olvasni? — Hová viszi? — Értékesíteni, uram, oda ni, a tartományiba. Veszik, mint a cukrot. A nagynenérné volt, és ő idegennek oda nem adta volna százezer forintért sem, olyan értékes. — Mennyit szeretne kapni érte? — Úgy ezerötöt. Odaérünk a bízi elé, benyit. Még be sem ért teljesen az ajtón: — Köszönjük, ezt nem kérjük! Eloldalog dörmögve, morogva. — Micsoda érték, is nekik nem kell. Pedig ha csak a keretet nézzük,,, no meg a vászon! Borzasztó. Egy ilyen igazi... neves ... — Miért akarja eladni? — Miért, miért? Mert nem fér! Szanáltak. Üj lakás. Nem fér a kép. Már van másik. No igen. Kis lakás — kis szentkép! I. Zs.