Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

35 Szombat, 1978. augusztus 5. Szállítják a tankönyveket A Könyvértékesítő Vállalat raktáraiból a tanév kezdetéig harminckétmillió tankönyvet szállítanak kí a könyvesboltokba, iskolákba. A budaörsi raktárból napi két és fél millió darabot szállítanak az ország háromszáz könyvesboltjába. Az idén csaknem hetvenfé'e új tankönyv várja a tanulókat a tanév kezdetén. Képünkön: szállítás előtti egyeztetés. A gép barát, de... A gép jó barát. Elvégzi a munka javát az ember helyett — ha gondosan bánnak vele. De ellenséggé válhat, ha nem vigyázunk eléggé. Erről szomorú baleseti statisztikák tanúskodnak. Kiknek kell vigyázniuk? Legfőképpen a munkásoknak, de sokat tehetnek a biztonságért a művezetők, az üzemi szakszervezeti bizottságok. Egy-egy kisebb közösségben a brigádjuk föl és ne kapkodjuk el a próba pörgetést- Nálunk ezzel nincs is baj. — És később, munka közben? — Ha az ember nem vigyáz a kezére, vagy a térdére, könnyen elveszít pár négyzetcentiméternyi bőrt. Ez még elviselhető dolog. Sót azt tartjuk, hogy nem is igazi csiszoló az, aki legalább egyszer nem „köszörülte el" a vezetők is. Mit tehet egyetlen térdét. errjjer? Például Lakatos Vince, aki a Szegedi Kéziszerszámgyár talán legveszélyesebb üzemrészében, a fémcsiszolóban brigádvezető. Olyan helyen, ahol pusztán jelen lenni is félelmetes, a röpködő szilánkok miatt. Ha mindehhez hozzászámítjuk a jókora pörgő korongot — kész pokol. Vajon a brigádvezető is így látja? — Nem egészen így. A szilánkok ellen ott a szemüveg. — A fémcsiszolók gyakran méltatlankodnak a szemüveg miatt! — Nyáron hamar beleizzadunk, ez igaz. Mégis azt mondom, hogy megéri viselni. Pláne durva köszörüléskor, amikor nagy szemcsék válnak le. A finomításnál már nincs akkora jelentősége, inkább csak azért kell, mert a szomszédos gépről is jön pz áldás. Szóval a vitának nincs helye, a szemüveg kell! — A csiszolóknak a kő ad kenyeret, de néha halált is oszt, mint nemrég Félegyházán ... — A keramitkötésű kövektől féltünk, de azokat hála az istennek, kivonták a forgalomból. A mostaniak jobbak. Nem robbannak szét. Persze ehhez az kell, hogy jól rak— Ha a forró reszelék a bakancsba hullik — kezdődik a köszörűs tánca. Itt is előfordul? — Néha igen. Elkerülhető lenne, ha mindnyájunknak egyforma lenne a lába. — Ezt nem értem. — A lábszárvédők mind egyformák, ezért nem mindenki tudja használni. Tudom, nem a mi vezetőink tehetnek róla, hanem a gyártók. (Azt hiszem, a gyártók nincsenek tisztában a munkaerőhelyzettel. Talán úgy gondolják, hogy a lábszárvédökhöz lehet felvenni dolgozókat. Pedig egyszerűbb lenne, ha az emberre méreteznék a védőeszközt!) Mire kell vigyázniuk a gé- _ pek javítóinak? basztál And- ^^ ra? rás, a Szabadság karbantartó brigád vezetője: — Nekünk akkor kell óvatosnak lennünk, amikor a gépeket csúsztatjuk. A rosszakat az üzemből a műhelyünkbe, a jókat vissza. Tudja, mindig sok az okos ember. Adnának tanácsot, vagy elvonnák a figyelmünket. Én irányítom a munkát, vezényszóval. A kotnyeleseket elzavarom. — Veszélyes így dolgozni... — Amiért pájszerrel megyünk a nehéz gépek ellen? — Azért. Nincs biztonságosabb módszer? — Sokáig ez volt a kérdés a brigádban, míg végül egyik társam újított, praktikus kis kocsit készített a gépek talpa alá. Sajnos, nem minden géphez jó. — Kell-e győzködni a brigádtagokat, hogy legyenek óvatosak? — Nem. Ritkán szólok, csak ha muszáj. Társaim nem csupán magukért éreznek felelősséget, hanem a többiekért is. Minden évben vállalják az energia- és munkásvédelmi örséget. — Ez a rendkívül okos kezdeményezés több vállalatnál megbukott, mert azok sem vették komolyan, akik vállalták. — Mi komolyan vesszük. — Tud példát említeni az őrök intézkedésére? — A festő és a csomagoló nagyoh tűzveszélyes, tilos is bennük a dohányzás. Mégis rágyújtanak az ott dolgozók, őreink többször figyelmeztették őket — Most már nem gyújtaVendég Odesszából Szegedre érkezett tegnap D. M. Masarova, az Odessza területi pártbizottság kulturális osztályának vezetője, akit dr. Tamasi Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője fogadott. D. M. Masarovát délelőtt a szabadtéri játékok igazgatóságán Horváth Mihály igazgató tájékoztatta a játékok történetéről, munkájáról, majd megtekintették a szegedi Dóm teret. Délután a megyei pártbizottságon Szabó Sánd,or, a megyei pártbizottság titkára fogadta az odesszai vendéget, aki ezután ellátogatott a Szegedi Nemzeti Színházba is. Ott Giricz Mátyás igazgató ismertette a színház életét, tevékenységét, s megtekintették a Kisszínházat is. Este D. M. Masarova a szabadtérin a Magyar Állami Népi Együttes műsorát tekintette meg. Ma reggel a megyei pártbizottságon az odesszai barátsági hét előkészületeit tárgyaló megbeszélésen vesz részt D. M. Masarova, majd délután ellátogat a város közművelődési intézményeibe. Este Erkel Ferenc: Hunyadi László operáját tekinti meg a Dóm téren. Vasárnap délelőtt a szegedi Füvészkertbe és az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkba látogat. Délután a mártélyi képzőművészeti táborral ismerkedik majd az odesszai vendég. — Ritkán fordul elő, inkább az újakkal. — Még egyetlen kérdés: a 12 tagú brigádból mikor ért valakit baleset utoljára? — Nem emlékszem ilyenre. Jelentéktelen karcolásokról tudok. Azoknak, akikkel beszélgettem, valóban jó barátja a gép. Mégis, sem ők, sem mások nem feledkezhetnek meg arról, hogy könnyen válik ellenséggé. Min múlik, hogy ne érjen senkit baleset? Nem sokon. Talán csak annyin, hogy a kezdő esztergályos sem felejti el kivenni a tokmánykulcsot; ha a textilgyári munkásnő mindig a helyére teszi a védőrácsot; ha a fémcsiszoló nem gorombán megy a kőnek; ha a darabológép kezelője nem bámészkodik el... Szirák József ntés végrehajtás A

pártalapszervezetekben mindenütt jól tudják, hogy — a Központi Bizottság ez évi áprilisi határozata értelmében — most a legfőbb feladat a határozatok végrehajtásának további javítása, minden területen. Tudják, hogy a fő figyelmet a végrehajtás megszervezésére, az ehhez szükséges feltételek kialakítására kell fordítani. E feladat azonban csak akkor oldható meg jól, ha helyesen értelmezzük, ha nem egyszerűsítjük le a teendőket, ha világosan látjuk, mit jelent a pártmunkában, a politikai munkában a végrehajtás. Az ugyanis csak igen ritkán, kivételes esetekben egyenlő valamilyen utasítás tudomásul vételével és annak a cselekvésben történő azonnali, közvetlen realizálásával. A politikai tevékenységnek más a természete. Egyrészt azért, mert általában öszszetett, sokrétű folyamatokra kíván hatni, másrészt pedig mert fő módszere a meggyőzés, az érvelés, a gondolkodásmódra való hatás. Ezért a politikai életben a végrehajtás sok tekintetben mást jelent, mint a termelés folyamatában, vagy mondjuk a hadseregnél. A pártmunkában a végrehajtás nem különül el mereven a döntéstől, az irányítástól. Ha egy alapszervezet tovább akarja fejleszteni a végrehajtás színvonalát, akkor ennek során — mondhatjuk: ennek szerves részeként — fejlesztenie kell döntéshozatali, irányító tevékenységét is. Merő tévedés lenne tehát olyasmire gondolni, hogy ha egyszer a végrehajtás kerül előtérbe, akkor az alapszervezetekben kevesebbet kell gondolkozni, a helyzetet tanulmányozni, elemezni, s inkább csak arra kell figyelni, milyen „ukáz" jön felülről. A felsőbb szervek határozatai ugyanis nem hajthatók végre minden áttétel nélkül, hiszen azok túlnyomó többségükben több — és hosszabb időtartamú — folyamatra vonatkoznak, különböző típusú és szintű pártszervek és -szervezetek számára határoznak meg tennivalókat. Ezért intencióikat „le kell fordítani" a helyi körülmények „nyelvére", meg kell határozni, hogy ott és akkor milyen teendők megoldását igénylik. Mindezek alapján pedig konkrét döntéseket kell hozni, amelyeket nevezhetnek — a dolog jellegétől függően — határozatnak, ajánlásnak, megbízatásnak, intézkedési tervnek, cselekvési programnak és így tovább. De bármi is az elnevezés, a dolog lényege az, hogy a végrehajtás egyúttal konkrét döntések meghozatalát igényli a helyi pártszervezettől, vagyis a helyi döntéshozatal a párthatározatok végrehajtására irányuló tevékenységnek elengedhetetlen eleme. A pártalapszervezeti munkáról tartott tavaszi országos tanácskozás éppen ezért bírálta azt a felfogást, amely az alapszervezeteket kizárólag végrehajtó szerveknek tekinti. A pártban ugyanis nincsenek csak irányító és csak végrehajtó szervek. Valóban, a helyi pártszervezet áll a végrehajtás első vonalában, de feladatköre szélesebb, több ennél. Dönt a működési területén felmerülő lényeges társadalmipolitikai-ideológiai kérdésekben, irányítja a helyi politikai életet, s egyúttal végrehajtja a felsőbb szervek határozatait Ám ha itt megállunk, még mindig leegyszerűsíthetjük a dolgot. Hiszen ez a szélesebb feladatkör oly módon is felfogható, hogy van, amikor dönt, irányit a helyi pártszervezet, s van, amikor végrehajt Holott — mint utaltunk rá — a dolog lényege éppen ennek a kettőnek a szétválaszthatatlansága. S e két folyamat éppen ezért nem különíthető el mereven, mert a központi párthatározatok sem kezelhetők függetlenül az alapszervezeti élet mindennapi folyamataitól, valóságos szükségleteitől. Az előbbiekben említett tanácskozás zárszavában figyelemre méltó gondolatok fogalmazódtak meg erről: „...célszerű lenne eljutni oda. hogy az alapszervezetek számára a határozatok ne jelentsenek konkrét politikai feladataiktól független, elvont, kampányszerű akciót A határozatok nem szolgálnak mást, mint elvi alapot, útmutatást a konkrét valóság problémáinak megoldásához. Általában nem a határozatok diktálják, hogy mit kell tenni, hanem az élet helyi szükségletei szabják meg a feladatokat, amelyeket a határozatok szellemében kell megoldani." Vagyis a kiindulópont nem az, hogy kaptunk egy határozatot „felülről", amelyet végre kell hajtani. Hanem az, hogy a mindennapi munkában ilyen és olyan feladatokkal birkózunk, emilyen és amolyan kérdéseket kell megoldanunk, s az iránytű, az útmutatás a konkrét célok megjelöléséhez és a megoldási módok megleléséhez az e kérdéskörrel foglalkozó határozatban keresendő és található meg. M1 "ostanában tanácskoztak a mezőgazdasági üzemek pártszervezetei a Központi Bizottság ez évi márciusi — a mezőgazdasággal és élelmiszeriparral foglalkozó — határozatának végrehajtásáról. Taggyűléseik jól tükrözték, hogy a végrehajtás csak akkor lehet jó, ha a pártszervezetek átgondolt és konkrét döntéseket hoznak a helyi — rövidebb és hosszabb távra szóló — feladatokra. S azt is hozzátehetjük, hogy e döntések ott segítik igazán a végrehajtást, ahol szorosan kapcsolódtak a helyi szükségletekhez: a Központi Bizottság határozata szellemében vázolták fel a cselekvés irányát a helyileg lényeges, időszerő, figyelmet és állás, foglalást igénylő kérdésekben. A végrehajtás további javítása tehát lé. nyegét tekintve nem más, mint a helyi szükségletekből adódó teendőknek a határozatok útmutatásai szerint történő elvégzése, a helyi problémáknak a határozatok szellemét és betűjét híven tükrözd megoldása. E tevékenység nem nélkülözheti a gondos szervezést, intézkedést, cselekvést, ellenőrzést, de nem kevésbé igényli az átgondolt döntéshozatalt is. Gyenes László Épül a felüljáró Az év végére Budapesten elkészül az Üllői út egy része, s ennek keretében átadják Budapest egyik legnagyobb közúti felüljáróját, amelyen most az utolsó munkaszakaszokat kezdték meg a Hídépítő Vállalat dolgozói. A kétszer kétsávos felüljáró előregyártott elemekből készül, déli részének megépítése van még hátra. Emlékezés Schcas&B Sándorra Schönstein Sándor kom- csolódott be az illegális pártmunista orvosra emlékeztek munkába. Nevéhez fűződik — születésének 80. évfordu- az első baloldali orvoscsolója alkalmából — pénteken port megszervezése, vezetőa fővárosban, az orvosto- jeként ő irányította az 1932vábbképző intézetben. Schön- es egyetlen hazai orvosstein Sándor 1926-ban kap- sztrájkot. Lassan az eV:öltözéshez készülődnek az idei gólyafiókák. Próbálgatják szárnyai'cat, a bátrabbak már el is hagyják a fészket néhány percre. Képünk Kecskeméten, a Magyar Naiv Művészek Mú' eumának kéményénél készült ( l l