Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

IHL DM MAGAZIN Vasárnap, 1978. augusztus 27; Botár Attila Zelel Miklós Onmetszet Baltacsend < i Bennem virrad a szerelem * a gyűlölet — kikeltem anyám szive alól 1 Bennem vezekll egy folyó: lehetett volna tenger, de csak dalol Huszárik Zoltánnak nem marad meg más a nagy futásból; ,a zabla a patkók kantár kengyelek Hol mindnyájunknak az emberszeretet takaros hűs vesztőhelyet ácsol Bennem éjszakázik a vas és bennem a gyökér is. mit elsarabol Bach muzsikája mögül a ráspoly a fejsze a kés nem hallatszik ide Lehessen vigan vacsorálni hite menekülőben fagyöngyhaláltól; mikor jelenléte mögött ténfereg s hű szeszek derítenek benne kde eget Holdjai ki vérző sápadt állatok ölelték magukhoz hóemberek óvja múlékony kristályrettenet Almaiban kimondta — Nem álmodok Ságvári Endre Szegeden Integráció a nevelésben Általános iskolások pedagógiai szerepjátéka a klubkönyvtárban Az utóbbi időben rádióban, te­levízióban és különféle újságok­ban sok szó esik a közművelődé­si intézmények integrációjáról. Szerte az országban, épp úgy, mint Szegeden, sokrétű, de nem kiépült intézményhálózat szolgál­ja a művelődés ügyét A tárgyi feltételek és személyi ellátottság területén nagy különbségeket le­het tapasztalni. Különösen rossz a helyzet a peremkerületekben, az új lakótelepeken és a kis lé­lekszámú településeken, a Bel­város kulturális kínálatához ké­pest. Tarjánban, s még Odessza városrészben sem épült önálló közművelődési intézmény. Szeged külvárosaiban átalakított, toldo­zott, bővítgetett egyszemélyes művelődési házak és kis fiók­könyvtárak állnak a lakosság rendelkezésére Alfák a láthatáron Tudomásul kell venni minden­kinek, hogy a lakásépítés növek­vő üteme az egészségügyi ellátás fejlesztése és az alapvető kom­munális ellátás biztosítása az anyagi eszközök döntő részét le­köti. Ennek ellenére a szocialista nevelőtevékenység célja: a sok­oldalúan fejlett szocialista öntu­dátt-' rendelkező közösségi em­ber — hasonlóan fontos a felté­teleiben jól ellátott, de a fogya­tékos környezetben egyaránt Ez a felismerés jut kifejezésre a párt- és állami irányítás állás­foglalásaiban, amelyekkel zöld utat biztosítanak a nevelés új otthonainak, formálnak és mód­szereinek. Ezeknek az állásfogla­lásoknak az a közös alapelve, hogy a legelőnyösebb adottságú intézményre támaszkodva kell az alapvető kulturális ellátást bizto­sítani... Nemcsak az új, „kacsa­lábon forgó művelődési paloták­ban" lehet a feltételeket kiegyen­líteni. Ma még kellően nem érté­kelt lehetőséget rejt magában az integráció, a közös szervezés egy­re magasabb színvonala. Ezt nem csak a gazdaságosság követeli, de például az iskolaépítés jövőjét kutató munkaközösség megállapí­tásai szerint a holnap iskolája ki­lép eddigi elzártságából és egy­egy lakóterület az egyetemes kul­lúrbázls szerepét is magára vál­lalja. Mint ahogy Vészi János a Népszabadságban írta: — az Alfa a jövő közművelődési intézménye iskolát, mozit, könyvtárat és sportlétesítményt egyaránt magá­bafoglaló komplex nevelési köz­pont Együttműködés és feltételei Az igény, a szükséglet a leg­fontosabb, de nem egyetlen jel­z.őoszlop. Az elképzelés hasznát világosan igazolja, hogy az ilyenfajta nevelési központ a na­pi oktatási feladatokat, a felnőtt­nevelesi szükségleteket és a sza­bad idős igényeket az anyagi és szellemi kapacitásokkal való ész­szerűbb gazdálkodással, korsze­rűen látja el. Szegeden több helyen is alkal­ma* feltételek fogadnák az új megoldásokat. A komplex intéz­mény létrehozására háromféle mód ls nyílik. 1. Alkalmas épületegyüttes megléte esetén (iskola, könyvtár és művelődési ház) az intézmé­nyek szervezett együttműködése, sőt egybekapcsolása. Erre mutat példát Petőfitelep kulturális ellá­tása. Itt az Iskola udvarán épült fel Szeged ez ideig legmodernebb közművelődési intézménye, egy új klubkönyvtár. A Petőfi Sán­dor Általános Iskola, a klub­könyvtár, illetve a könyvtár egy éve működik együtt. A közös te­vékenység tapasztalatai a tovább­lépést sürgetik. Igen sok energiát kötött le a különféle intézmény­rendszerhez tartozás külön irá­nyú tendenciáinak kivédése. Saj­nos, a lehetőségek maradéktalan kihasználásától még távol va­gvunk. Nem alakult még ki pél­dául az iskolai és közművelődési könyvtár közös, átgondolt, egy kézből irányított állománvfejlesz­tése — ez pedig helyet pénzt és energiát tenne szabaddá. Másik, jövőre váró lehetőség az iskolai oktatás hagyományos eszközeinek bővítése a klubszerű keretek fe­lé. Ezt példásan sikerült megva­lósítani a nemrég lezajlott olva­sótáborban. Hasonló integrációs tendenciát rejt magában Alsóváros kulturá­lis ellátására a Vasutas Művelő­dési Központ a Somogyi-könyv­tár ott levő fiókja és a szomszé­dos általános iskola szépen alaku­ló együttműködése. 2. Az integráció másik útja, amikor a már meglevő önálló in­tézményt más irányú funkciók el­látására alkalmas épületszárnnyal bövitenek. Errefelé kell haladni a lakótelepi iskolák esetében. 3. Űj varosrészek, alsófokú re­gionális központok esetében már a tervezés idején előnyben kell részesíteni a komplex intézményt Felépítése és működése a lakóte­lepek demográfiai hullámzásait jól tudja követni. Utópia vagy valóság? A kérdés korántsem költői. Az általános nevelési központ meg­valósulásában a legkisebb lépcső az építészeti, technikai feltételek megteremtése. A siker záloga az emberi hozzáállás és az irányítás megkülönböztető figyelme. Min­den közreműködő nyitott korsze­rű szemlélete. Az új befogadására és segítésére felkészült vezető, pedagógus és közművelődési szak­embergárda. Csak ennek megléte esetén kerülnek felszínre a neve­lési központ igazi előnyei. Sorol­junk fel befeiezesképpen ezekből néhányat elsősorban most az is­kolai oktatás szemszögéből: — a tanítás eszközeinek (tan­terem, könyvtár, tv, vetítő stb.) többcélú felhasználása; a szülők­kel való állandó kaocsolat mű­velő hatású kihasználása; a fel­nőttnevelésbe az értelmiség mind szélesebb rétegeinek segítő be­kapcsolódása: Természetesen az általános ne­velési központoktól nem lehet elvárni, hogy a magyar közneve­lés. vagy éppen Szeged közmű­velődésének minden problémáját megoldják. Sőt nem is foglalják magukban az integráció minden lehetőségét Csupán olyan, nap­jainkban aktuális, égető gondokra adnak végiggondolásra érdemes választ melyek megoldatlansága a ma és holnap fehér foltjait sza­porítják. ESZIK ZOLTÁN, a petőfitelepi klubkönyvtár igazgatója (Folytatás az 5. oldalróU illegalitásban élt — a színház­terem felé el lehetett távozni. Ságvári Endre, a szegedi talál­kozón beszámolt a nemzetközi helyzetről, a Szovjetunió nehéz­ségeiről, s útmutatásokat adott, hogy milyen módszerekkel kell végezni a polltikai-agitációs ifjú­sági munkát, s ezzel kapcsolato­san milyen feladatok hárulnak a szegedi ifjúkommunista fiatalok­ra. Ság vári az alábbiakat mond­ta: „Nem azonnali politikai állas­foglalást kell kicsikarni a fiata­loktól, hanem kultúr- és sport­munkával kell magunkhoz szok­tatni a fiatalokat, énekelni, elő­adást kell tartani. A megbízható­ság után lehet őket bevonni a polltikai-agitációs munkába, a politikai képzéstől a plakátra­gasztásig.' Nagyon meg kell néz­ni, hogy az egyes fiataloknál meddig mennek el, nehogy lebuk­janak. Nem kereskedelmi mun­ka a Népszava-agitáció — ez Miilóknak mint kiadónak fontos, mert a párt anyagi alapját is nö­velni kell —, de elsősorban a mun­káscsaládok körülményeivel kell megismerkedni, a fiatalokkal po­litizálni, arról a háborúról be­szélni, amelyet a Szovjetunió el­len viselünk." Ságvári Endre kö­zölte, hogy a négy ifjúkommu­rusta fiatal keresse a kapcsolatot vele, és ő megtalálja a módját, hogy értesítést küldjön. 1942 augusztusában, Schön­herz Zoltán kivégzése után Boda József, Komócsin Zoltán és Len­gyel Gusztáv Pestre érkezett Ságvári Endréhez. A Gellérthe­gyen találkoztak vele. A találko­zó tárgyán szerepelt kérdések: a terror nyomán előállott új hely­zet, a szegedi ifjúsági mozgalom helyzete, a munkásszínpadon való szereplés, a politikai-agitá­ciós munka és a politikai élő­adások szervezésének napiren­den levő ügyei voltak. Ezt kö­vetően, ugyancsák X942 augusz­tusában Móriczné Rosenberg An­na Budlán, a Hűvösvölgyben ta­lálkozott Ságvári Endrével, aki egy röplap csomagot adott át számára, melyet az éjszakai vo­nattal Szegedre hozott Komó­csin Zoltán feladata volt a röp­lapok szegedi terjesztése, melyet Mison Nándorral szervezett meg 1942 telén Ságvárí Endre le­jött Szegedre, hogy a helyi Ifjú­kommunistákkal megbeszéljék a fronton bekövetkezett változáso­kat és a teendőket A szervezke­dést a Szegedi Nemzeti Színház epületében bonyolították le úgy, hogy több elvtárs részére jegyet váltottak. Ságvári rendkívüli konspirációs tehetséggel rendel­kezett, amelyet ragyogóan páro­rosított közismert merészségével, harcias elszántságával, a fiata­lokra gyakorolt emberi é6 poli­tikai hatóerejével. Azon ritka emberek közé tartozott, akikben a nem mindennapi okosság, nem közönséges jellemerővel és ru­galmassággal fonódik egybe. Másképp hogyan lett volna el­kepzelhető, hogy a Szociálde­mokrata Párt keretében, vezetői­nek közvetlen szomszédságában, azok bizalmát élvezve, évekig irányítsa az OIB kommunista te­vékenységét És hogy a legta­pasztaltabb nyomozók csak 1942­ben kapjanak észbe: Ságvári • KMP egyik kiemelkedő harcosa. De ezt követóleg mégis két évig hiábavalónak bizonyult minden igyekezetük Ságvári kézrekerí­tésére. A Ságvári által szorgalmazott politikai előadások tovább foly­tak, munkája nem volt hiába való. Hamarosan szavalóesteket rendeztek a Munkásotthonban a szegedi ifjúkommunista fiatalok. 1943-ban ezeken a szavalóeste­ken Halász György, ifj. Komó­csin Mihály, Markovlts Tibor, Győriné Strack Éva és Telkes CWiegner) György politikai elő­adásokat tartottak „Történelmi sorsfordulók" témakörben, amely­nek agitatív hatása a fiatalokra nyilvánvaló volt. A szegedi de­tektívtestület tagjai ezekre több alkalommal váratlanul beléptek. Ilyenkor Amigó István ártatlan verseket kezdett el szavalni. Ságvári a legmélyebb illegali­tásban élt, csak felső és alsó kapcsolata volt, műtétet hajtot­tak végre az arcán. Az üldözés közepette is hü maradt jelsza­vához: Az élet cselekvés. A jobb élet még több cselekvés. Ez az én utam." 1944. július 27-én dél­után, amikor a súlyosan sebe­sült Ságvári összeesett, az egyik nyomozó ráordított: „Hogy hív­nak?" A sebesült, haldokló Ság­vári így válaszolt: „Harminckét nevem volt, találjátok ki, melyik az igazi. — Éljen a magyar sza­badság!" DR. PERNEKI MI HALT Qtwanssonni a következö­A képpén kezdte vallomá­sát: — Éppen lefelé készültünk az ebédlőbe, ami­kor belépett az inas, és jelen­tette, hogy egy úr kíván be­szélni a férjemmel. Harry megkérdezte, hogy hívják, mi­re az inas azt felelte: „Az úr nem mondta meg a nevét, csak annyit közölt, hogy élet. halál kérdéséről van szó." — Akkor a férjem megkért — folytatta Swanssonné —, hogy kísérjem le a könyvtár­ba. Amint beléptünk, az isme. retlen felugrott a karosszék­ből, zsebéből pisztolyt rántott elő és háromszor lőtt. Harry holtan esett össze. — Es maga nyugodt ma­radt. asszonyom? — kérdezte a felügyelő. — Nem. özvegy maradtam — felelte méltóságteljesen Swanssonné. Foster felügyelő folytatta a kihallgatást: — Hozzányúlt i>alaki vala­mihez a könyvtárban? — Igen. A lányom. Mint Harry Swansson halála mindig, most sctti tudta tür­tőztetni magát, és megfogta... — Mit? — A holttestet. Mikor látta, hogy az apja mozdulatlan, ki­vett a zsebéből egy pár bank­jegyet. Ez már egy olyan ref­lex nála. érti? — ön telefonált m rendőr­ségnek? — Nem. Amikor az ismeret­len lőtt. az első dolgom volt, hogy bevegyek két nyugtatót. — Hit akkor ki értesítette a rendőrséget? — A bátyám. Éppen nálunk volt ebédelni. — És most hol van a ked­ves bátyja? — Azt mondta, rögtön jön. mihelyt végez a desszerttel. Mivel gyermekkora óta nincs úgy oda az édességért, gondo­lom. hamarosan itt lesz. Meg. lehet, hogy már jövőre... Tudja, olyan ideges, szegény. „Húgocskám — mondta —, jobb lesz. ha nem most. ha­nem egy kicsit később beszé­lek a felügyelővel." Es eluta­zott. Most már útban van Me­xikó felé. Apropó, nem tudja véletlenül, mikor zár a bank? — Mi dolga a bankkal, asz­szonyom? — Ö, csak azt szeretném megtudni, mikor kapom meg a szegény férjem után járó pénzt. Képzelje, még két he­te sincs, hogy félmillió dollá. ros életbiztosítást kötött — és milyen szörnyű véget ért! A felügyelő gondterhelten vakargatta az állát. — Nem akarok szomorúsá­got okozni, asszonyom, de ed­dig semmi gyanús szálat nem latok... Legalább lenne vala­mi nyom, amin elindulhat­nánk1 MITJANS

Next

/
Thumbnails
Contents