Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

Vasárnap, 1978. augusztus 27. MAGAZIN Takáts Gyula Áldozat Onnan hoztam ezt a szép mohát Zöld hűs... Az asztalomra tettem. Barlang a forró hegyen át: oly teljes iv és oly egész világ... Csak álltam ott — még itt —, de szárnya máris vitt oda, akik szabad homályodon voltak egész. Emelt e hűs a mohás kőlapig, ahol vadorzó és méhész lakott Kénjárta méz, őzek szívének asztala s a tépett cifraszűr tükrén, ha nézte, nem magát a tölgy fölött már látta, azt a fát... Kékkánya rajt... Gerincemen — szikláról könny peregve —, mint jeges szóda, vert a forrás... S a sok galamb s a sok korallt aranyló rókagombát, mit jószerencsém megadott, magasra tartva kosaram, letettem, mint az áldozatot... Csupán e szép kerek mohát, kis sünt a szén és mészégetők útján, ezt hoztam csak a tüzes hegyen át: zöld húst... Az asztalomra tettem. Az erőművész Újdonságok az iskolaévben Szakmunkásképzés, új tantervek, szabad szombat Az üj tanév: rendkívüli jelen­tós állomása annak a folyamat­nak, amelyet összefoglalóan „az oktatás korszerűsítése" szókap­csolattal szoktunk megjelölni, és amely az 1972-es oktatáspolitikai párthatározatban megfogalmazott tervek szerint halad. Minthogy az iskolaügy tervszerű reformjá­nak ez az idei szakasza fokozott érdeklődésre tart számot — hisz jószerivel a lakosság: tanulók, szüleik, tanítóik —, tájékoztatást kértünk a középfokú, valamint az általános iskolai képzésben szep­tembertől „élő" változásokról, új­donságokról dr. Müller Józsefné­től, a megyei, illetve Csanádi Gé­zától, a városi tanács művelődés­ügyi osztályának vezetőjétől. — Központi rendelkezés alap­ján az ipari, mezőgazdasági és élelmezésügyi szakközépiskolák­ban, a szakképzés egyes ágaiban széptember 1-tól meg kell kezde­ni a szakmunkásképzést. A kö­zépfokú oktatás eddigi struktúrá­ja (gimnáziumi, szakközépiskolai, szakiskolai oktatás és szakmun­kásképzés) nyilvánvalóan meg­változik. Hogyan? Dr. Müller József né: — Az ipari, mezőgazdasági és élelme­zésügyi szakközépiskolákban be­vezetendő új képzési forma lé­nyege, hogy a tanulok az érett­ségi mellé szakmunkás-bizonyít­ványt is szerezhetnek. Ezekben •z úgynevezett szakmunkáskép­zési célú szakközépiskolákban, következésképpen, megerősödik a szakmai gyakorlati képzés; nő a szakmai elméleti, de főként a gyakorlati órák száma, néhány, úgynevezett közismereti tantárgy óraszámának rovására. Mind­azonáltal az első két osztályban aincs különösebb változás — a korábbi, szakközépiskolai kép­zéshez viszonyítva. A harmadik­negyedik évfolyamok viszont többet járnak gyári, üzemi szak­mai gyakorlatra, melyhez az is­kolák és vállalatok szoros együtt­működése szükséges. A fiatalok a második évtől ugyanazokat a kedvezményeket kapják, mint a szakmunkástanulók, tanulmányi eredmény és munkateljesítmény alapján: ösztöndíjat. Az új kép­zési formában tanulók felkészült szakmunkások lesznek, másrészt lehetőséget kapnak felsőfokú, szakirányú továbbtanulásra. A középfokú képzés struktúrája te­hát a következőképpen változik: megmarad természetesen a gim­náziumi, valamint az érettségit adó szakközépiskolai képzés; az újdonság: az érettségit és szak­munkás-bizonyítványt nyújtó „szakmunkásképzési célú szakkö­zépiskola". Maradnak a szak­munkásképzők, és bizonyos válto­zásokkal a szakiskolák. — A Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztálya két évvel ezelőtt vizsgálta: mennyi­re felelnek meg a megye társa­dalmi-gazdasági szükségleteinek a középiskolai képzési profilok. A központi rendelkezések végre­hajtásakor nyilvánvalóan figye­lembe vették ennek a felmérés­nek a következtetéseit is. Ezek alapján: milyen konkrét profil­változásokkal, vagy módosítások­kal kezdődik el az új tanév? Dr. Müller József né: — A fel­mérés alapján megállapíthattuk, hogy lényeges korrekciókra nincs szükség, a képzési profilok válto­zásai jórészt követték a gazdasá­gi-társadalmi változásokat A megye munkaerőhelyzete, az is­kolázottság szintje, a gazdasági fejlődés és az oktatás korszerű­sítése azt viszont megköveteli, hogy változtassunk a beiskolázá­si arányokon, ós módosítsunk né­hány képzési profilt is. Olyan be­iskolázási rendszert kell alakita­nunk, amely egyszerre szolgálja a népgazdaság szükségleteit és az egyén érdekeit Kinek-kinek olyan iskolában kell tanulni, amelyből nyílt útja van tovább. A megyei párt-végrehajtóbizott­ság állásfoglalása Szerint a kö­vetkező beiskolázási arány a kí­vánatos: a gimnáziumokba és a hagyományos, középfokú képzési célú szakközépiskolákba a tanu­lók 42 százaléka, a szakmunkás­képzési célú szakközépiskolákba és a szakmunkásképzőkbe 58 szá­zaléka kerüljön. A megye közép­iskolái közül a következőkben in­dul szeptembertől az érettségit is adó szakmunkásképzés: a makói 601-es szakmunkásképzőben, a mezőgazdasági gépszerelő osz­tállyal; Vásárhelyen, a növény­termesztő és állattenyésztési szakközépiskolában indul az ál­lategészségőr-képzés. A követke­ző tanévben, 1979-ben, profilbő­vítéssel géplakatos osztály kezd a csongrádi faipari szákközépis­kolában; a vásárhelyi Kossuth Zsuzsanna szakközépiskolában géplakatos, esztergályos, műszer­gyártó és karbantartó szakmákat tanulhatnak; a szentesi mezőgaz­dasági szakmunkásképzőből szak­középiskola lesz, dísznövényker­tészeknek ad szakmát. Itt jegyez­ném meg, hogy a növénytermesz­tők és állattenyésztők középisko­lai képzése központi intézkedésre megszűnt, ezentúl a felnőttokta­tásban lehet e szakmákat meg­szerezni. Ezért a vásárhelyi szak­középiskola említett profilválto­zása, valamint, a következő tan­évtől, a makói Juhász Gyula szakközépiskoláé, ahol kertészeti helyett mezőgazdasági áruforgal­mi szak indul. — A szegedi változások? Csanádi Géza: — A Pebrits Lajos szakközépiskola hat osztá­lyából négyben indul szákmun­kásképzés: vasúti távközlő és biztosítóberendezési műszerészek, vezetékes távközléstechnikai mű­szerészek, valamint két osztály­ban Diesel-mozdonyszerelők vé­gezhetnék itt. A Rózsa Ferenc szakközépiskolában egy villany­szerelő és Íjét gépjárműtechnikai szerelő osztály induL A Fodor József szakközépiskolában hús­feldolgozó szakmát szerezhetnek a tanulók. A növénytermesztők és állattenyésztők középiskolai képzésének megszüntetése szin­tén érint szegedi iskolát: a Kiss Ferenc szakközépiskolában nö­vénytermesztő helyett még egy erdészeti osztályt indítunk 1979 szeptemberében. A szakiskolai képzésben említett módosulás ugyancsak érvényes szegedi in­tézményekre is: a gyors- és gép­író iskolákban heti háromnapos helyett 6 napos oktatás lesz, az eddigi szakmai tárgyak mellett gazdasági és jogi, történelmi és társadalmi ismereteket, matema­tikát és fizikát is tanulnak. A képzési idő két év. — Az általános iskolákban szeptembertől bevezetik néhány tantárgy új tantervét; a pedagó­gusok már kézhez kapták az is­kolai nevelömunka két új alap­dokumentumát; kiterjesztik a szabad szombatos munkarendet. Mindezekről a legfontosabb tud­nivalóink? Dr. Müller József né: — A pe­dagógusok júniusban befejezték a tanfolyamokat, amelyeken fel­készültek az új tantervek beve­zetésére. A szeptembertől érvé­nyes tervek korszerűek, figye­lembe veszik a tantárgyi integ­ráció követelményeit A tanköny­vek és az új, jegyzékben is rög­zített alapeszközök elkészültek, megrendeltük ezeket, legfeljebb szállítási gondok lehetnek. Az el­ső osztályosok valamennyi tan­tárgyukat új tervek szerint ta­nulják szeptembertől. A harma­dik-negyedik osztályban beveze­tik az osztályfőnöki órákat új a negyedik osztályos rajz és testne­velés tanterve, valamint a hato­dik osztályos fizikáé. A mate­matikáról annyit, hogy az első­sök természetesen már az új, a kísérletire épült tanterv alapján dolgoznak, és a megyei gyerek­létszám 5—6 százaléka tanulja új tanterv szerint az ötödikes mate­matikát. — A nevelőmunka két fontos dokumentuma: Alapelvek az ál­talános iskolai nevelés és oktatás munkájához; A tanítási órán és az iskolán kívüli nevelés terve. Ezek tulajdonképpen a nevelő is­kola megvalósítását célzó doku­mentumok; az iskolatípus egész munkáját átfogó alapelveket fo­galmaznák meg az egységes ha­tás, a neveléscentrikus oktatás érdekében. A szabad szombatok­ról, pontosabban a tizenegy na­pos tanítási rend kiterjesztéséről már tájékozódhattak a szülők a lapokból is. Ezúttal csak azt sze­retném hangsúlyozni; bár a köz­ponti utasítás értelmében a pá­ros heteken lesznek szabad szom­batok, az első szülői értekezlet megbeszélései alapján, a szülők túlnyomó többségének kérésére, iskolánként módosíthatják ezt. Mindenképpen az a cél, hogy a gyerekek többet lehessenek a családjuk körében. SULYOK ERZSÉBET A külvárosi kiskocsma, egy­kori izgalmas biliárdcsatá­ink színhelye jóformán semmit sem változott az elmúlt harminc év során. Az asztalok, a bárpult, a tükör is ott áll, ahol emlékezetem őrzi. De a csapos, a jó öreg Frédi bácsi nincs már; helyén most fiatal, álmos képű férfi könyököl a pultra, aki a köszönést s a rendelést lusta fej­biccentéssel nyugtázza. Egyéb­ként vendég nemigen zavarja e kora délelőtti órában a kocsma csendjét. Csak ketten ülünk a sarokasztalnál, a régi, megszokott helyen: Kaják meg én. Becsületes neve Gyovai Sán­dor. A Kaják csak úgy, a nagy erejéért ragadt rá. Mert akkori­ban, amikor mint ifjú legény, még azt hittem, én vagyok a vi­lág közepe, nálánál erősebb fér­fi nem „futott" mifelénk. Beszél­ték róla, hogy évekkel azelőtt a hazai bokszvilág nagy reménysé­ge volt, de hogy miért állt meg félúton, miért nem lett „nagy" belőle, azt sohasem tudtam meg. Kajakra akkoriban mint vala­mi félistenre néztünk fel. Szeret­tük, mert vele egyenrangú fel­nőttként kezelt. Maga köré gyűj­tött s bokszolni, birkózni, súlyt emelni tanított, sőt néhányunkat vidéki turnéira is magával vitt. Mert Kaják artista volt — mint mondotta: erőművész. A turnék során mi bokszol­tunk, birkóztunk, de az előadá­sok fénypontja ő volt „Most pe­dig kedves közönségünk, megis­merik Alexandert, a világ leg­erősebb emberét" — cseng fülem­ben a műsorszámokat bejelentő Rácz Pisti hangja, és szinte ma­gam előtt látom Kajakot fekete, rövid klottgatyában, félmeztelen, amint kilép a színpadra és mo­solyogva. hajlongva mutogatja hatalmas izmait Aztán következ­nék a „nagy számok". Vasat haj­lít láncot szakít, foggal húzza ki háromujjnyi vastag deszkából az öklével beütött szeget fát vá­gunk a fején tartott tüskön, és így tovább... Hol van már az az idő, hol az a régi Kaják?! Klhizott nehéz mozgású lett, fekete, hullámos haja megőszült arca fáradt meg­tört csak a szeme, a hangja, a nevetése a régi, ahogy rám szól: — Halló kispajtás! Merre ka­landozol? — Bocsáss meg..i — Jó, jó, de üres a poharam. 1. Nem, nem konyakot rumcsit Olcsó, és nem ráz... Hej, de rég nem láttalak kispajtás! Pedig sokszor gondoltam rád. De hát te elkerültél, én meg tudod... Biz­tosan mondták a fiúk. — Mondták. — Jó pár mázsát ültem kis­pajtás. Ártatlanul... Mit vigyo­rogsz? Hidd el, ha mondom. — Ne kormozz, Kajak! — Én kormozok? Becsület sza­vamra... Intek, hogy ne folytassa, hiszek neki. Pedig tudom mi, hogyan történt meg aztán jól ismerem Kajakot... Világéletében olyan ember volt aki az utolsó falatját is megosz­totta bárkiveL De csak józanuL Egy-két deci rum már teljesen kicserélte: belekötött fűbe-fába, s a legkisebb ellenállásra tört­zúzott futásra kényszert'tett egy egész vendégsereget Ment ez jó ideig még a felsza­badulás után is. Ám, ahogy nor­malizálódott a helyzet egyre szi­gorúbban büntették a botrányhő­söket De Kajak sehogy sem tu­dott megbékülni az új renddel: úgyélt tovább, mint azelőtt Az ötvenes évek elején erősen ivásnak adta a fejét Üton-útfé­len világgá kürtölte bánatát hogy azok a tetvesek — mármint a hatóságok — azt merték taná­csolni neki: hagyja a szélhámos­kodást, nézzen valami becsületes munka után. Egy este pedig, ami­kor egész napi poharazgatás után éppen egyik ivócimboráját pofoz­gatta, a beavatkozó rendőrt úgy helybenhagyta, hogy az több he­tes kórházi kezelésre szorult Le tartózta ták, és elítélték. Pár év múlva, miután kiszaba­dult Jó ideig úgy tűnt megjött a jobbik esze. Akkor meg az tör­tént hogy, életében először, sze­relmes lett egy erkölcsileg nem éppen tiszta múltú, nálánál jó­val fiatalabb asszonyba. És ezzel megindult a lavina. Mert a szép­asszonyt hidegen hagyta Kajak késői lángolása, s ő szerelmi bá­natában ismét az italban keresett vigasztalást... Aztán egy éjsza­ka, erősen kótyagos állapotban, félholtra verte az illető hölgyet és a szeretőjét s a lakásban is összetört, összezúzott mindent... Ismét bezárták. Mikor kijött a maga módján, megpróbált beilleszkedni a tár­sadalomba. Engedélyt kapott és szabad úszóként folytatta régi mesterségét. Járta a falvakat nagy csinnadrattával reklámozta „világszámait", de gyengén ment az üzlet, hisz maga sem volt már a régi. Ráadásul egy alkalommal a lába is eltört ami hónapokig tétlenségre kárhoztatta... És most itt ül a régi kiskocsmában, s szemrehányóan szól rám: — Mi van veled, megkukultál? Figyelj már ide, kispajtás. Van néhány óriási új számom! Ha el­múlik ez a nyavalya a lábomoól, meghülyítem a világot! Te is be­szállhatsz a buliba. Konferálsz, besegítesz esténként három szá­zasért ... Sőt a kaját és a kéglit is én állom. Na, mit szólsz hoz­zá? — Ne szédíts. Kaják. Csodálkozva néz rám, mint aki nem akar hinni a fülének, aztán sértett ábrázattal nagyot húz a pohárbóL — Látom téged is meghülyítet­tek ezek — szól végül morcosan. — írkálsz-firkálsz, gyötröd ma­gad havi három-négyezerért ahe­lyett hogy az élet könnyebbik ol­dalán sétálgatnál... — Hát igen, én már ilyen bo­lond vagyok. — Jó, jó, nem kell mindjárt begerjedni. Az ember már szót sem válthat veled, pedig valami­kor a tűzbe is utánam jöttél vol­na... Szomorúan, semmibe révedő tekintettel mondja az utolsó sza­vakat aztán jó ideig szótlanul, magábaroskadtan ül, mintha tel­jesen megfeledkezett volna ró­lam. — Az igazat megvallva, érzem én a szívem mélyén, hogy luft­ballon ez az én nagy tesrvezgeté­sem — töri meg végül a csendet mintegy önmagának beszélve. — Világszámok, siker, sok pénz — nem lesz belőle semmi... El­rontottam az életem valahol, és most már késő újrakezdeni. Vén hülye vagyok, szédítem még ón­magamat is... Na, de eleget sír­tam, megyek. Szevasz kispajtas. Feláll, megölel és mosolyog, valahogy úgy, hogy belésajdul a szivem. Aztán elfordul, megrázza ősz fejét, és bicegve megindul az ajtó felé. IZSÁK ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents