Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

\ Vasárnap, 1978. augusztus 20. 39 A szeri ünnepre M

a elmegyünk Pusztaszerre. Elmegyünk egy történelmi főhajtásra, a honfoglalók és a földosztók megidézésére. Megyünk személygépkocsival és autóbusszal, pótkocsis vontatóval és kerékpárral, családosan vagy csoportosan. Gyárból, téeszből, hivatalból. Megnézzük a vezérek sátorának elképzelt helyét, a romkertet, az Árpádnak emelt oszlopcsarnokot, s megállunk a simára gyalult nagy parcella mellett: itt ml épül? itt mi lesz? Szánunk egy órát a politikának ls az emlékezés mellett, s jó kedvvel eltöltjük a napot. Tízezren ls eljárunk ide esztendőnként, s most először éppen augusztus 20-án. Hiszen melyik ünnepünkkel ölelkezne úgy egybe az itt törvénykező vezérek emléke, mint éppen az alkotmány napjával? Ha jól meggondoljuk, tán azt is mondhatnánk: amit Anonymus megörökített, lehetett volna az első magyar alkotmány is. „Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is...'* S most hogy ilyen kedvvel, szinte már tavaly óta rászámolva összejövünk az Árpád-ligetben, Ady Endre híres ellenkezése jut eszembe. Belőle más indulatokat hajtott az alkalom, amikor leírta 1907-ben: „Nem megyünk Pusztaszerre, az urak ünnepére nem megyünk ... Ünnepeljenek a római pápa magyar püspökei, akiké lett a Pannóniáért fizetett aranyos nyergen és féken kívül a föld, a víz, a fű. Ünnepeljenek a Pallaviciniek és Wenckheimok, a Rákosi Jenők és a Güntherek ..De persze, nem Pusztaszerre haragudott a költő, hanem azokra, akik az ősi nemzeti jussot magukhoz ragadták. KI is mondta kopogva, mint a jégverés: „Ezt az orszáaot ma még talán meg lehetne váltani ... De csak akkor, ... Ha püspökbe és grófba belegázol Árpád és Tuhutum méltó utódja, a büszke magyar polgár és még büszkébb munkás..." A megváltott ország jár most • szeri ünnepeltre. A büszke magyar munkás és paraszt, aki véghez vitte a második honfoglalást, s új értelmet, új nemzeti tartalmat adott a szeri ünnepnek. Két honfoglalás Nem kell újra fogalmazni, csak ki kell keresni itt elhangzott szavakat — s máris világos előttünk a történelmi képlet. „A törvényt alkotó, országot szervező Árpád népének tetteire és a felszabadult magyar nép történelmet formáló cselekedeteire gondolunk, ha két honfoglalást említünk. Mindkettő közös jellemzője, hogy új rend kezdetét jelentette." (Sarlós István) „Mágyarország történetében legnagyobb és legjelentőségteljesebb ez a hely, itt vették" szerbe az ország dolgait. Sok viszontagság után a nép itt építi a mát, a jövőt... új történelmet, új korszakot épít az ember" (Péter János). Pusztaszer neve egybefonódott hazánk történetével, annak komor, vigasztalan illetve reményteljes, dicsőséges napjaival egyaránt... Azok a cövekek és karók, amelyek megszabadítottak bennünket a hitbizományok és uradalmak nyomasztó légkörétől, örökre összeforrtak Pusztaszer immár újszerűen, felszabadultan csengő nevével" (Dimény Imre). „A ma élő nemzedéknek fontos kötelessége, hogy Pusztaszert, ahonnan történelmünk nagy eseményei indultak el, az egész nemzet méltó emlékhelyévé tegye. A párt és a kormány támogatja azt a törekvést, hogy a Hazafias Népfront védnökségével á következő ötéves tervek idején kiépüljön a történelmi emlékhely, C olyan nemzeti park létesüljön Itt, amely méltó Pusztaszer múltjához és jelenéhez" (Apró Antal). „E történelmi hely munkánk révén formálódik méltó emlékhelylyé, válik a honfoglalás, a felszabadulás, a földosztás és szocialista jelenünk összekötő hídjává" jGyőri Imrei. Történelmünk során sokfajta tolakodás és marakodás volt Pusztaszer körül. Nemcsak e táj birtoklásáért, hanem szellemének megerőszakolásáért is. Minden kor a maga képére igyekezett formálni, s ennek hordalékaiban jelen volt a feudális gőg éppúgy, mint az álhazafiság. Csak a szocializmus tudta egybegyűjteni és méltó nemzeti keretbe foglalni a hagyomány kristályszemeit. A rendezés útja A múltban a dolgok meglehetősen összekeveredtek, úgyannyira, hogy Erdei Ferenc már „nemzeti indolenciáról" (nemtörődömségről) beszélt. Pallavicini uradalmi községet szervezett az ősi történelmi földön — s elkeresztelte a régi Szert Mi köze is volt hozzá? De tehette, mert magyarkodó hatalmasságaink tűrték. Pusztaszer azonban kellett a magyarkodó legendákhoz — csináltak hát másikat. Ahogyan Erdei Ferenc írja: „A régi Szer város földjén, a honfoglalók államalapítása helyén tehát uradalmi község lett más néven. S a millenniumra készülő ország urai — az országgyűléssel és a történelemtudósokkal együtt — tűrték, hogy egy jöttment őrgrófcsalád meghamisítsa annak a helynek a nevét, ahol a magyar államalapítás döntő aktusa lezajlott, ahol ennek nyomán egyházi és világi központ épült, s ahol ennek a tiszteletére az emlékművet is felállították. Ez a Ferenc József-i kor, az Osztrák— Magyar Monarchia számláját terheli. De megterhelte a maga számláját a Horthy-korszak is azzal, hogy a felső-pusztaszeri területen (a volt kecskeméti birtok, részen) 1934-ben űj községet szerveztek, amit Pusztaszernek neveztek. Ezzel teljes lett a komédia: a szeri helyszín nevét az őrgróf kedve szerint meghamisították, az igazi nevet pedig átvitték egy másik területre, ahol Kecskemét már felállította a maga ellen-emlékművét" Fölrótta aztán Erdei Ferenc a magunk mulasztásait is. Nevezetesen, hogy késlekedtünk az öszszekevert szálak kibogozásával és az emlékhely méltó kialakításával. Azóta már a történelmi tisztázás is elvégeztetett s a hely is megkapta méltó nevét (ópusztaszer), meg a nemzeti emlékpark kiépítése is elkezdődött Véglegessé vált, hogy a magyar államalapítás történelmi színhelye, emlékhelye az Arpád-liget; a másik emlékmű pedig megmarad ,.a hét vezér emlékoszlopának". S Ópúszta szeren kell kiépíteni a második honfoglalás, a felszabadulás és a földosztás emlékhelyét is. A nemzeti emlékpark terve A történelmi helyre már vagy száz éve megálmodtak egy emlékparkot. „Legalább száz holdas nagyobb rendű díszkertet" ajánlott egy gyulai lelkész; Árpád-várost és templomot akartak Ide az Árpád Egyesület korifeusai; Móra Ferenc adta hírül 1902-ben, hogy a régi apátság romjai fölé tervezték. Az ide tervezett „országos város" ötletéről Adynak is volt néhány gúnyos szava. Egy „lelkes" magyar ugyanis hét templomot akart rakatni. Ám minden fölbuzdulásból végül is csak a ma is álló műkő építményre futotta, meg az Árpád-kútra, és a hét vezérnek ültetett, de kiszáradt hét hársfára. Ünnep azért volt, egyházi áldással, hatökrös szekerekkel, bőgatyás cselédekkel, Árpád-áldomással, új vérszerződés ötletével. Az úri cifrálkodásnak 1945 vetett véget, annak is március 29éje, a földosztás hivatalos és országos ünnepe, az egykori őrgrófi birtokon, ahol a nemzet újonnan kezdte „elrendezni az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is." Országos döntés, határozat azután 1972-ben született arról, hogy itt valóban föl kell építeni a honfoglalásainkhoz illő nemzeti emlékparkot, 55 hektár területen, amely magába foglalja majd a jelenlegi emlékművet, az Árpád-kutat, a romkertet, továbbá a felszabadulás és a földosztás emlékművét, a restaurálás alatt álló Feszty-körképet Az emlékpark részletes rendezési terve alapján már el is kezdődött a hosszabb időre szoío munka. Egyelőre egy térképvázlat a kalauzunk. Erről leolvashatjuk, hogy az Árpád-emlékműtől balra lesz a Feszty-körkép csarnoka, a romkerttől jobbra pedig régészeti múzeum, agrár múzeum, régi foglalkozásokat (kovács- és bognármesterség) bemutató kiállítás és kocsiszín, egy működőképes szélmalom, makói és szegedi papasztház, szentesi tanya örökíti meg a népélet múltjának színhelyeit. E skanzenszerű együttest az Árpád-szobor mögött, balra halászati szabadtéri múzeum egészíti ki. A felszabadulási és földosztási emlékmű a jelenlegi liget főbejáratánál jobbra nyíló út középtáján emelkedik majd. A jelenlegi Árpád-ligettől a szeged—csongrádi út felé eső táblákat is hozzácsatolják a nemzeti emlékparkhoz. Itt most a földmunkákat végzik már. A térképvázlat szerint itt lesz majd a népgyűlések tere, a felszabadulási emlékmű előterében, kintebb pedig lovaspálya, strand, kemping és étterem épül, ligetes környezetben, megfelelő úthálózattal, közművekkel, parkírozó helyekkel. Mindez együttesen méltó és alkalmas környezetet ad majd arra, hogy nemzeti múltunk nagy fordulataira emlékezhessünk és azokkal Ismerkedjünk; olyan programokat szervezhessünk, amelyek az ismeretszerzés mellett kellemes látványosságokat és jó szórakozást is ígérnek. Mikor, hogyan s mennyiért? Az ismertetett terv — mint említettük — vázlat, ami egyúttal azt is jelenti, hogy korántsem minden részletében végleges. A beépítés során kínálkozhatnak célszerű változtatások. A koncepció azonban él és elfogadott. Nemzeti ügyről van szó, s természetesen nemcsak az érdeklődés nemzeti, hanem a megvalósítás is ilyen rangon és ilyen támogatással történik. Egy nagy tájvédelmi körzetbe illesztett nemzeti parkról van szó, amelyről a műit évben kiadott Pusztaszer című ismeretterjesztő kiadványban ezt olvashattuk: „Az emlékpark létrehozása nagy adósság törlesztése és ez az adósság országos adósság. De azt is látnunk kell, hogy a kijelölt feladatok között bőven akad táj- és helyi jellegű, melyeknek a megoldása elsősorban a mi feladatunk. Nekünk, helyieknek, mint a terület gazdáinak és tulajdonosának nyilván többet kell tennünk, nagyobb áldozatot kell vállalnunk, mint távolabbi országrészek lakosságának" (Hantos Mihály). Ugyanitt olvashatunk arról is: mikorra valósul meg ez a nagy elképzelés s lesz-e rá anyagi erő? Nos, a vállalkozás sokkal, nagyobb annál, semhogy gyorsan a végére jutnánk. Tíz-tizenöt esztendő eshet egymástól a kezdet és a befejezés, s talán azt lehetne mondani, hogy a terminus egyharmadát már bizonyosan múltnak minősítjük. A pénzről pedig még nehezebb beszélni. Mindent összeadva bizonyosan szédítően magas summa kerekedne — ám itt nincs realitása a számolgatásnak. Egyrészt azért, mert időben meglehetően elnyúlik a fedezet előteremtésének kötelessége, másrészt mert több forrás is táplálja a költségeket Állami hozzájárulás, megyei pénzeszközök, társadalmi munkál;, az érdekelt intézmények, vállalatok legnagyobb tétel eddig éppen a társadalmi munka volt — közel kétharmad. A régésztáborok, melyeken még külföldi fiatalok is dolgoztak; a szocialista brigádok megújuló felajánlásai; az ország más részén dolgozó munkaközösségek hozzájárulásai mind-mind azt bizonyítják, hogy valóban lélekben is nemzeti üggyé növekedett az ópusztaszeri nemzeti emlékpark sorsa. 8Z. S. S. Ma: találkozó az emlékműnél Az Arpád-ünnepség és a munkás-paészt-érteípiiségi találkozó, me'yet a H za'ias Népfront Csongrfl megyei bizottsága, a megyei tanács é~, Opuiztaszer tanácsa rrn'ez. ma 9 órakor térzenéve! kezdőd k. Közrcműl ödlk a Ma-yar Néphadsereg hódmezővásárhelyi fce'yőrr.égi fávórzenekara, Hegyé Gyijrgy vezényletével. Az ünnepi nagygyűléi 10 órakor veraj kezdetét. Először Váci Mihály verrét halva'hatják meg az e-yhelültek, majd Nagy István. a Hazafias Népfront megyei bizottságpak elnlyke mond megnyílót. v Az ünnepi beszédet Lo-onczi Pál. eu MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az E'r.iiki Tanács e nök tartja. Az ünnepi nagyrryű"é3 után kezdődi! a kulturális pro -'am. Elsőként a Budapett táncegyüttes muVtezik be. Magyar képeskönyv című mű órával, majd a Szegedi Nfizeti Színház művészei. Karika Teréz, Juhárz József és Kovács jpos lépnek föl. Utánuk a zákányszék! para-z kórrsé, a sándoríaM piterazenefcaré, a csongrádi szöve'kc-e'i nín4árce-yüt'e~é. ma'd a hódmezővásárhelyi szövc'kczc'i tánce-yü *e é le z a kul "ralispódiuuü ,A rendezvény sorozat vcgéi lowsbcmuta tóban gyönyöfcödhetnck az Öpusztaszerre látogatók. Acs s sundor felvételei Kepek az ópusztaszeri nagygyűlésekről