Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

40 Vasárnap, 1978. augusztus 20* WC DM 1Sipos Mihály! Idegesít, ha nincs rend... > MA LGAZI |y H allottam egy története; egyik munkahelyen .íu. cin. a sárban ha^ytai. én Tvi 7 . ) m ponyvát a dolgozók. és 'hasin tek. Valaki arra járt meglátta és oeldgyürkőzött. hogy o^szehajtogatva biztos helyre vigye. 'Erőiedül nem bírta, elhívott a likasáról egy osztályvezetőt <*. kjrtáűn — nyakig sárosan — bevonszmták az utcáról. A főnök Volt.' Hallott már ilyen iónokról4 — Azt hiszem, igen. £p voltam — Szimpatikus póz: az álruhás királyfi... — Semmi póz! Egyszerien ide. Resít. ha nincs rend. Ncn £scit ic az aranygyűrű az uitanyOL megfogtam egy ponyva^. Jobb lett volna, ba szólok X-nrk. hogy szóljon Y-nak. aki felhívja Z-t fogja meg a ponyvát? Addigra rég ellopják. Az pedig ért vagy ötezer forintot Nem attól vezető a vezető, hogy nem csinál „alacsonyabb rendű" munkát mint a beosztása engedi. — De attól sem. ha kiveszi a kőműves kezéből a vakolókanalat. — Ne azt vegye észre az igazgató. hogy a kőműves nem jól tartja a kalapácsot hanem azt miért dolgoznak itt húszan, ha őt is elég lenne? — Es akkor tizenötnek: felmond? — Ha konkrétan a szakmára gondolunk: biztos, hogy nem. Átcsoportosít! De tágítsuk a fogalomkört Ha valahol csak „többen" vannak, de nem „sűrűbben". akkor azt aki nem oda való. arrébb kell állítani. — Aki így beszél, azt vagy nem szeretik, vagy félnek tőle. Volt Ilyen ügyben összetűzése? — Lehet hogy volt vagy van. aki orrol rám, ezt nem tudom, én inkább az ellenkezőjéről győződtem meg. A népszerűséget nem mosolygással kell megvásárolni, hanem őszinteséggel, nyíltsággal kell kiérdemelni. Amikor tizenöt éve a vállalat élére állítottak, azt láttam, hogy klikkek, csoportok. érdekszövetségek és emberek közti szakadékokon át kell hidat verni, kapcsolatot teremteni, no és elsősorban dolgozni. Egyszerűen erőszakosan, igen, ellenkezést nem tűrve vállaltam új és új munkákat Volt aki azt mondta. ezt nem lehet megcsinálni. En pedig azt: aki nem bírja, álljon félre! — Érthetem úgv is, hogv Sipos Mihály, a DÉLÉP vezérigazgatója azt aki ellenvéleményt mondott félreállította... — Az üzemi demokráciára céloz? Ne gondolja senki, hogy ezzel lehet takarózni. Illetve nevetséges lenne, ha az épp a feladatok elsumákolásának lenne az eszköze. Nekem — nem is nekem, hanem —, a vállalatnak, de az egész társadalomnak is azokra van szüksége, akik azt keresik, hogyan oldjuk meg a feladatainkat s nem azokra, akik a „hogyan nem" lehetőségeit a kibúvókat latolgatják. — Tehát egyetértést kíván. — Tisztázzuk! Nem vagyok egoista. Én évekkel előbb megalakítottam az igazgatói tanácsot fizikai dolgozókat is bevonva, mint azt országosan előírták, „leszabályozták", körülírták, ügyrendet állapítottak meg a működésükhöz. Nekem véleményekre igen is szükségem van. ezért gon. doltam rá. Csakhogy amíg ..csak úgy" mindenféle agyonszabályozás nélkül működött addig eleven viták, ellenvélemények, életre való ötletek hangzottak el az ilyen beszélgetéseken. Mostanában inkább jól fésült „hozzászólások". Kinek Jó ez? — Tizenöt éve megyei vállalat volt 250 millió forint termelési értékkel, ma az ország harmadik építőinari nagwállalata a DÉLÉP. Két és fél milliárddal. A számok a fetlódést tükrözik, ez egyértelmű. Ml van mögöttük? — Harc az újért. Néha a megszokások. sőt rossz rendeletek ellen. — Nem tiszteli a „felsőbb" előírásokat? — Csak annak van tekintélye. ami ésszerű. — Például. u — Hódmezővásárhelyen, a főtéren építenünk kellett egy házat. Mellesleg. az első kivitelezői munkám v*lt új igazgatóként, s előtte én készttettem á terveket tervezőként, mint a CSOMITERV igazgatója. — Ez az. amikor a hóhért akaszt.jak. Tervezőből kivitelező — Legalább nem szidtam a tervező igazgatóját Tehát megkaptuk a tervet és a feladatot: tavaszra készüljön el a ház. Közben meg volt egy tél. no és egy rendelet: mínusz 5 fok alatt fagyszabadságra kell küldeni a dolgozókat. Rendelet Ide. rendelet oda. nem küldtem. Inkább fűtöttünk. És a munka elkészült. Azóta nincs téli szünet — Más? — Megepült a központi telep, de kihasználatlan volt. Központi betongvárat szerveztünk: ne a munkahelyeken kevergessék lapáttal a dolgozók, hanem kész betont szállítsunk ki. Egyszerű, mégis csatázni kellett Féltették a dolgozók a pénzüket. Erre kifizettük azt is. antit nem végeztek el: a helyi bekeverést — Csaltak? — Neveltünk! Még így is nyertünk. összeszedtük a kis betonkeverőket és koncentráltan végül is fele annyival dupla mennyiségű betont gvártottunk. — Korszerű munkaszervezés. — Jelenleg az énítóipari vállalatok közül egyedül nálunk van számítógépes termelésirányítási rendszer. s mindemellett csatát nyertünk a technológiai üzemszervezés bevezetésével is. — Ez mit jelent? — Röviden annyit szakosodott brigádokkal dolgozunk, számokban pedig azt. hogy ennek hatására ötven százalékkal nőtt a termelékenységünk. — A jövő feladata? — Minél jobb szakosítás és gépesítés. Bevezetni a vázpaneles építési technológiát az ipari létesítményeknél pedig a könnyűszerkezeteket Ennek meg kell teremteni az anyagi feltételeit — Mi úgy látjuk, a DÉLÉP építi a rengeteg méregdrága lakást tehát ez egy gazdag cég. nem gond a beruházás. — Jelenleg 400 millióra volna szükségünk ahhoz, hogy a jövő feladatait maradéktalanul ellássuk. Ebből 280 milliót igényelne a házgyár, s akkor évente ezerrel több lakást gyárthatnánk. Ha i A kör nyomában nem sikerül a házgyári rekonstrukciónk. lehet, hogy lemaradunk a hatodik ötéves tervben a lakásépítéssel. Most még nincs baj. mert időarányosan teljesítettük az ötödik ötéves terv eddigi feladatait tehát két és fél év alatt átadtunk több mint 5 és fél ezer lakást. Ez jó. de túl nyugodtak nem lehetünk: hátravan még 6 es fél ezer — és például 86 iskolai tanterem, és vagy 20 ezer négyzetméter üzlethelyiség és szolgáltatóház. — Tehát most a DÉLÉP is „sir"? — Azt nem, de ne higgye senki, hogy dúskálunk a pénzben. Ez a pénz most sincs! — Három megyében dolgoznak, most készülnek a negyedikbe. Részt vesznek a paksi atomerőmű építésében. A vállalat már betáblázta jó előre a feladatokat. Vállalják? — Ez nem kérdés. Vállalni kell! Még akkor is, ha ez a vállalat vagy az egyes megrendelők érdekeit sérti. Ha most csak a szűkebb hazánk vagy Csongrád. Békés. Szolnok megye pillanatnyi érdekeit néznénk, a DÉLEP maradna. ahol volt, s csinálja az atomerőművet, aki akarja. Megvan a magunk feladata. Csak éppen az maradt ki a számításból. hogv az atomerőműnek mielőbb termelnie kell, hogy Magvarország energiagondiait megoldjuk. S ha ehhez a DÉLÉP-re is szükség van, hát akkor vállalnunk kell. — Elvonják az erőket más építkezésekről? — Lényegében igen, de szereti nénk. ha ezt minél kevésbé éreznék meg a beruházók. — Lesz-e szegedi munkás, aki Paksra jár ingázni? Nem fél, hogv e'mennek a vállalattól? — Bízom a dolgozóinkban, hogv megértik a feladat fontosságát. Megkérjük őket... IGRICZI ZSIGMOND „Felhívás! A szegedi üzem területén létre kívánjuk hozni az irodalom barátok körét. Ehhez várjuk minden érdeklődő jelentkezését, aki íennti társaságban ténykedni kíván, kortól, nemtől és részterülettől függetlenül. Jelentkezés: Jéga Szabó Ferencnél, a központi étterem könyvterjesztő helyiségében, a nyitvatartási időben." A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat algyői központjának épülete izzik a déli kánikulában. Fiatalember a könyvek között, mellén kigombolva a farmerdzseki. — Milyen kör?! Ja, a plakáton ... á, nincs itt semmi... Legyint — Te vagy az első, aki érdeklődik felőle. — Nem is volt? — Nem hát. A plakátot még az elődöm, a Feri tette ki. — Hogyhogy, hát te mióta vagy könyvterjesztő? — Egy éva — Ezek szerint a plakát... — ... legalább másfél-két éve kint van. Jól bírja az időt, nem? — A Ferit hol találom? — A beruházásnál É barakk. Jó tíz perc barangolás a barakklabirintusban. Mire Jéga Szabó Ferencet megtalálom, már útbaigazítóm is az irodában ül. Jéga Szabó Ferencből ömlik a szó: — A legmaximálisabb közönybe fulladt az egész. Igen, az én kezdeményezésem volt. Én kis naiv... úgy gondoltam, összegyűjtünk 20 —30 fiatalt, ki a prózát szereti, ki a verseket Megbeszéltük volna, mit olvasunk, mit olvassunk... író-olvasó találkozók, előadóestek stb Sütő Andrást szerettem volna meghívni mindenáron. Akkor még az olajos klub se volt hát legyen valami... Egyszerűen senki se jelentkezett Senki az 1600-ból. Vártam egy darabig, aztán beleuntam ... Abbahagytam a könyvárusítást is, megnősültem, már három gyerekem van. Tavaly a „körből", ahelyett, létrejött egy színjátszó csoport... — Az megvan még? — Nem tudom... Három hőnapig csináltam, nagy részük nem is olajos volt Kimaradtam belőle. — Nem fáj a szíved egy kicsit a sosemvolt irodalombaráti kör után? — Egy kicsit... Szép álom volt Stadiontörténet 1921. Az Lm. tc. kilátásba hclvezi a Nemzeti Stadion építését. — 1928. Január 1. A Kultuszminiszter a Nemzeti Stadion felépítését az Országos Testnevelési Tanács gondjaira bizza. 1932. Karafiátli fenő: „Teljesül bö úbajunk, a Régi Lóversenytéren felépül a Nemzeti Stadion". — 1934. A stadion felépítésére as Aranyhegy kornyékét szemelik ki. — 1939. január 20. Prera Lóránd a kormányzó fogadásán: „Es itt van a budapesti stadion, amelyet oly tökéletesen szeretnénk felépíteni a Lágymányoson, a Főméltóságú Urunkról elnevezett hid budai hídróje közelében, ahogy azt a F6mcltóságu Cr elórelátó bölcsessége már elképzelte ..." A történet második része jóval egyszerűbb: 1987. Az MKP sportprogramja szükségesnek tartja a Népstadion felépítését. 1953. Felavatják a Népstadiont. augusztus 20. Gondolkoztam az okokon, persze. Szerintem akármilyen lehangoló és furcsa dolog is ez, inkább 35től fölfelé lehet érezni az emberekben, hogy megmozdult valami... A könyvárusításnál is ez a korosztály adja a forgalom javát, sok rendszeres vásárlóm volt közülük ... Egy szekrényben elfért a „bolt", amikor átvettem, a Sanyinak ma már évi félmilliós forgalma van. Logikus, hogy az idősebb. családos emberek nehezen ugranának már bele bármiféle szakkörösdibe..., bár már sokszor azt hiszem, jobb lenne, ha ők lennének fiatalabbak ... Természetesen a fiatalokra, az én generációmra, a huszonévesekre számítottam. Tudod, mi a helyzet velük? Amelyik családot alapit, azzal foglalkozik ... Szedi össze a pénzt, hajt, ezért-azért. Akik egyedülállók, azokat meg legjobb esetben csak olvasásra érdeklik a könyvek .., Aktivizálni nemigen lehet őket... Az életkörülményeik egyáltalán nem ideálisak ahhoz, hogy klubformaban ösezefoghatók legyenek. Igaz, a szemléleti dolgok ennél is fontosab bak... Idegesít, hogy mikor erről van szó, mindig az átlagfiatalra gondolnak ... Ilyen pedig nem létezik... Azt hiszem, mélyre vezetne, ha tovább nyomoznánk... De ha érdekel, Mészáros János az üzemi nepművelő... ...aki rögtön arról a bizonyos „utódról", a színjátszó csoportról kezd beszélni. — Tíz-tizenkét fővel alakult meg, Lét évvel ezelőtt Vezetőt kerestünk, a módszertani központ nerh adott, végül a színháztól Gyürki István vállalta el. A KISZÖV-klubban levő irodalmi sziiw padosoktól, a Minervásoktól is „ideolvasztottunk" néhány embert. A mieink nagyon rövid időn belül kimaradtak, de úgy gondoltuk, ha már egyszer létrehoztunk egy „olajos" színjátszó csoportot, hát ilyen állapotában se szüntessük meg ... Szépen helyt is álltak a tavalyi olajbányász napokon, Hajdúszoboszlón... Azután Gyürki István nem vállalta tovább. Most papíron ugyan még létezik a csoport, de gyakorlatilag egyáltalán nem. Hát ez „nőtt ki" az irodalombarátok köréből... — Nem túl felemelő eredmény ... — Széles körű jelenség ez is. Túl korán, túlságosan erőltettük... A közösségi művelődési fórumoknak nincs rangja, a munkahelyeken nem ismerik el őket eléggé. — Hibásnak érzi magát a kudarcban? — Hozzám tartozik az egész munkásművelődés, vállalati szinten ... Szakterületenként, specializáltán nem vállalhatom... A körülmények megteremtése az én feladatom. Azok megvoltak. — Mi lehet emögött? — Gyakran olyan dolgokat kérnek az emberektől, ami azért már túlzás... önálló differenciálási lehetőséget nem engednek nekik... Egy idő után persze hogy megunják! Anyagiasság, nem megfelelő „agitáció" meg a többi... — Jéga Szabó Ferenc kezdeményezése mégis szép volt... — Szép, szép, de..., mire ment vele? A csalódottsága elég kárt okozott... Ö is idegenített el embereket a színjátszóktól... Nem értettek egyet a vezető módszereivel. mondtam nekik, gyerekek, üljünk le. beszéljük meg. ^rre Jégáék nem jöttek el... A többit már tudod. Tudom. Tudom? Az irodalombarátok körébe hívó plakát távoztomban még egyszer, utoljára felvillan a 6zemem előtt Szép, kallgrafikus írással, némi apró helyesírási hibával ugyan, mégis aránylag frissnek látszóan, akár legnap tették volna oda. Igen, ez egy kör plakátja, a köré, amit mindenkoron lehet négyszögééitoni is. Egyelőre azonban, úgy tűnik, a kör bezárult. DOMONKOS LASZLO I j