Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

4 Péntek, 1978. július 14; Több harisnya készül A Budapesti Harisnyagyár az idén hárommi'lió pár ha­risnyával többet gyárt, mint tavaly. A választék is bővül, tizenkét korszerű, új ter­mékkel jelennek meg a pia­con. A szocialista piacra húsz százalékkal, a tőkés piacra tíz százalékkal gyár­tanak többet a tavalyinál. Képünkön: a körkötő üzem, ahol az úgynevezett finom­harisnyák készülnek. wmm A társadalmi ellenőrzés hatékonysága Mérlegen a városi-járási NEB munkája A népi ellenőrzés bizonyos mértékig a társadalom lel­kiismerete. Maga az, hogy társadalmi szorgalmon alap­szik, s a párt- és KlSZ-szer­vezetek delegálják az akti­vistákat — önmagában is ki­fejezi szándékait: megtalálni és fölmutatni a példaadóan pozitív, előre lendítő voná­sokat, és fölkutatni a visz­szatartó, a tipikus hibák kútfejét Ezt a nehéz, de szép küldetést, amelyhez nagy er­kölcsi bátorság is kell, egy­re több munkás is szorgal­masan és hivatástudattal gyakorolja. Szegeden és a szegedi járásban összesen 350-en dolgoznak a népi el­lenőrzésben, hat szakcso­portban, s közülük töBben részesültek magas elismerés­ben kiemelkedő társadalmi munkáért. A népi ellenőrzés intézmé­nye az idén töltötte be hu­szadik évét, s számosan van­nak, akik azóta egyfolytá­ban népi ellenőrök, mert munkájuk társadalmi hasz­nosságát és megbecsülését folyamatosan érzékelik. Nemrégiben tájékoztatóban foglalta össze a városi-járá­si NEB elnöke a Szegeden végzett vizsgálatok tapaszta­latait. A népi ellenőrzés tár­sadalompolitikai és gazda­ságpolitikai szerepét koráb­ban a városi párt-végrehaj­tóbizottság értékelte — s még magasabb követelmé­nyeket fogalmazott meg. Ha­tározott és kritikus szemlé­letre ösztönözte a népi ellen­őröket, s a munka gazdaság­politikai és várospolitikai szerepének növelésére. Az adatok mindig jellem­zőek. A városi-járási NEB két év alatt 26 téma- és cél­vizsgálatot végzett, és 268 közérdekű bejelentést, pa­naszügyet vizsgált meg. A lakosság bizalmának növe­kedését illusztrálja és a köz­ügyek iránti érzékenységét is kifejezi, hogy a bejelenté­Bek jórészt fontos közérde­kű sérelmet, szabálytalan­ságot, visszaélést tartalmaz­nak. Ebben csak az szomorú kissé, hogy még mindig sok e névtelen jelzés (38 száza­lék!), de ebben nemcsak egyéni indítékok hatnak. Előfordul, hogy retorziótól tartanak, más esetben a bi­zonyítás erőtlen. Legtöbbször a gazdálkodás elveivel ellen­tétes magatartás szűr szemet a bejelentőknek. Érdekes azonban, hogy a névtelen jelzések tartalmának igaza is bebizonyosodott az esetek háromnegyed részében. Mire van panasz legin­kább? Az építőipar, a ke­reskedelem és a szolgáltató­ipar ad mostanában legtöbb munkát a NEB-nek. Sok azonban az ide címzett pa­nasz a lakáshivatal ügyinté­zőinek munkájára és stílusá­ra, az itt is kötelező határ­idők be nem tartására is. A NEB nemcsak konkrét ügyeket vizsgál, hanem ten­denciákat is tanulmányoz. Megállapította például, hogy a szolgáltatások általános fejlesztésén belül elmaradt a gépjárműjavítás és az építő­ipari szolgáltatás. Figyelem­mel kísérte a telekárakat, és jelzéseire intézkedett a vá­rosi tanács vb új építési te­rületek kialakítására. S ter­mészetesen pozitív megálla­pításokat is tartalmaznak a vizsgálatok. Igy például megnyugtató summázattal zárhatták az üzemi demok­rácia munkahelyi fejleszté­sét tanulmányozó vizsgála­tot, az ifjúságpolitikai ha­tározat szegedi végrehajtását, a fizikai dolgozók és a több­gyermekesek lakásigényének kielégítését, az időskorúak szociális ellátását. Hasznos tapasztalatokat tárt fel a NEB a beruházá­sok frontján. Minőségi hi­bák. a technológiai fegyelem lazasága, a szerződéses fe­gyelem gyöngeségei még ma is kísérik az építőipart. Ugyanakkor nagyot lépett a mezőgazdaság a munkaszer­vezés fejlesztésében, az ipar­szerű termelési rendszerek kialakításában. Gazdálkodásunk gyöngesé­gei szépen kimutathatók a vizsgálatok „röntgenernyő­jén". Legtöbb hiba még mindig a belső ellenőrzés elégtelenségében rejlik — s ebből gyakran fakad vissza­élés. A megállapított hibák felszámolásában is kevés az erély, a következetesség és a számonkérés — gyakori az elnézés. A közvélemény a népi el­lenőrzést gyakran összeté­veszti a nyomozati munká­val, pedig egészen más a rendeltetése. Következmé­nyei is mások: inkább a megelőzés, a korrigálás, a fi­gyelemfelhívás. A városi-já­rási NEB két év alatt 70 esetben élt javaslattal, né­hány esetben felsőbb szintű rendelkezést kezdeménye­zett, fegyelmi eljárásra 12, kártérítésre pedig 5 esetben tett javaslatot. Büntetőeljá­rást 8 vizsgálat során látott indokoltnak. Kezdeményez­te nemegyszer jogtalan ha­szon visszafizettetését. A népi ellenőrök munká­jának fontos mozzanata, hogy vizsgálataik eredmé­nyét és következtetéseit gyakran ismertetik a dolgo­zó kollektívákkal taggyűlé­seken, közgyűléseken és ve­zetői fórumokon. A jelentés — melyet leg­utóbbi ülésén a Szeged vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága elfogadott — tar­talmazza a városi-járási NEB elhatározásait is. Esze­rint növelni kívánják a komplex vizsgálatok számát, és az ellenőrzési tapasztala­tok általánosítását; célvizs­gálataikkal közvetlenül hasz­nosítható információkhoz kí­vánják hozzásegíteni a veze­tést; szükségesnek tartják az ellenőrzések koordinálását, és végül a vizsgálatok haté­konysága érdekében több utóvizsgálatot terveznek. Lánctalpas a gabonában Tessék gondolkodni: me­lyik a legfontosabb eszköz az aratásnál? Felelet: ...! Nos, a nyertes nem az, aki kombájnra tippelt, az sem, aki kaszát vagy esetleg pót­kocsis teherautót szándéko­zott volna beírni. A lánctal­pas traktor! S hogyan lehet ezzel aratni? Sehogy. De nélküle mégsem boldogulnak az aratók — majdhogynem egyetlen közös gazdaságban sem. A deszki Maros Tsz bo­káig érő keréknyomokkal szabdalt dűlőútján a szoká­sos cammogáshoz képest szá­guldva dübörög végig egy DT. Száradó sárgöröngyök repülnek a lánctalpak végé­ről a levegőbe. Szabó Mihály traktoros teljes gázzal siet — Hová igyekszik? — Az árpatáblához. Arat­nak. — És minek oda a lánc­talpas traktor? — Villog a kombájn lám­pája. — Az mit jelent? — Elakadt. Eddig a takar­mányosokat huzigáltam ki, most a kombájnosokon a sor. Felbőg a százlóerős motor, reszketve rugaszkodik neki az útnak, a „kombánjmentő" széles talpára vastagon ra­gad a deszki vendégmarasz­taló fekete sár. * Csanádi Vendel a kombájn nyergében káromkodik. (Nem idézzük.) Hörög a motor, na­gyot zökkent az SZK négy­méteres vágóasztala. Egy nagy gázfröccs a masinának, í kísérletképpen hátramenet, 1 újra előre, aztán mint egy magát megadó halálragyön­gült ló, nagyot szusszan a házmagas vasszörnyeteg és erőtlenül elcsendesedik. De­rékig érő gödröt vájt a két első kereke, a gumibarázdák­ban fényes, zsíros sár. For­mázni lehetne, de ilyen gye­rekség senkinek sem jut eszébe, elvégre nagyobb a baj annál... ötödik napja vágják a huszonöt hektár ár­pát, de az öt napból nem dolgoztak hármat sem végig. Eső, sár, napsütés — remény, eső, sár, de sár akkor is, ha süt a nap, s a kirándulók fürdőnadrágra vetkőzve he­verésznek a makói műút menti vadkempingekben. Az árpa, búza közt ragad a föld. Csanádi Vendel bekapcsol­ta a villogót, kisvártatva odacsattogott a lánctalpas. Drótkötél a kombájn végére, hozzákötve a DT-hez,- pilóta a nyeregbe, aztán rajta! Megemelkedik a lánctalpas orra, mintha ugrani akarna, köhögve fújja a kék füstöt, s lassan, araszolva vontatja ki a kátyúba ragadt kombájnt a keskenyebbik végénél, hát­rafelé húzva. A vontatóve­zető elégedetten törülgeti homlokát, lám, most megint dolgozott, a kombájnos vi­szont dühös, nem tud halad­ni. Akkor meg nincs pénz. * — Kitolt ez a rohadt idő velünk! — sistereg a szó a fiatal teherautósofőr foga között. Tornán Sándor tavaly kombájnos volt, most szállí­tó. Nem csupán a szaktársi együttérzés adja a keserű kifakadás magyarázatát. — Nem mindegy a sofőr­nek, mit szállít? — Mindegy lenne, de ha aratásra állítják rá az em­bert és öt nap alatt csak négy fordulót tesz, csak fel­megy neki a pumpa, nem? Ha nincs árpa, nincs mit vinni, akkor meg? ... — Végül is ugyanannyi árpát, búzát vágnak le és szállítanak el, amennyit el­vetettek. — Az rendben van,' de nem mindegy, hogy az érte járó pénzt tizenöt nap vagy másfél hónap alatt keressük meg. Nacsa József az új SZK— 5-ös kormánykerekénél ugyanezt mondja, majd az árpában küszködők felé for­dítja a tekintetét. — öt nap alatt csak eny­nyit? Tavaly ilyenkor ekkora táblának egy is elég volt Nem hogy learatni, megenni is elég tizenkét kombájn­nak! „Tavaly ilyenkor". Vissza­térő mondat. Mindenki ha­sonlít. Kanalas Sándor, a Maros Tsz elnöke a kom­bájnszérűn alig észrevehető, fóliával takart halomra mu­tat. — Árpa. Négy nap termé­se, mindössze hét vagon. Egy évvel ezelőtt harmincöt­negyven érkezett be. De naponta! Csanádi Vendel, hallván a „hét vagont", odabiggyeszti. — Tavaly egy nap ledör­göltem hét vagonnal. Felmászik a vezetőülésbe, s lassan, mint egy lámpa­lázas tanulóvezető a vizsgán, nekiereszti a sár fogságából megszabadult gépet az árpá­nak. * Háztető magasságból, a ve­zetőtfülkéből gyönyörködni­való a határ. Búzavirág, pi­pacs, koronafürt-erdő lilás, fehérfoltos virágokkal, üde­zöld bükköny tisztakék für­tükkel. Mégsem örül nekik senki — vázában szép a vi­rág, nem a búzában. De most ott díszlik, s helyenként ki sem látszik tőle a kenyérga­bonái, csak imitt-amott egy véznán árválkodó kalász — zöldet nevelt a sok eső. A búzatábla szélén a tűzvédel­mi sávot arató kombájn ve­zetője Nacsa József a leg­kisebb sebességre fogta • gépét. — Van itt egy nyugdíjas tanár, azelőtt kántortanító volt, most meg tarlófelelős. Azt mondja nekem az öreg: Józsikám, csak áhítatosan menjél. No, hát én most olyan áhítatosan megyek, hogy a körmenetben sem különben. Nem lehet itt ro­hangálni! Ott a Misi bácsi, a másik kombájnos. Az első méterben bemackózott, — Bemackózott? — Mackót fogott. Mondjuk úgy is, hogy medvét. Azt je­lenti, beleakadt a sok zöld a dobba, és beszorult. Addig nem mozdulhat, míg ki nem szabadítják. Gázt ad, s „áhítatosan", de halad. Világosbarna és zöld búzaszemek ömlenek a gyűj­tőtartályba: éi'etlen még a búza. * Az imént még eaerágra sütött a nap, most meg el­borult. Hegymagas fekete felhők száguldanak végig a szőke táblák felett. Az ara­tók bizalmatlanul kémlelik az eget. Már szemerkél az eső, a szélső kombájnos le­áll, a felhő felé rázza az öklét. Csanádi Vendel le­gyint és dühödt akarással nekiront a vágóasztallal az újabb sornak. A lánctalpas motorja be­vetésre készen berreg. Arat­nak. Igriczi Zsigmond B ontják, szeletelik az aszfaltot az új téren. Az emberek botladoz­nak, ijedezve szökkennek át a túlsó oldalra, vagy a közé­pütt levő villamosmegállóba. Az úttesten terelőtábla, ösz­szetorlodnak a gépkocsik. Egy férfi: „Nafene! Máris bontják." Egy nő: „Nem új­donság, a gyár előtt is így történt. Pedig annak idején még jutalmakat is osztogat­tak a jó munkáért." Ilyen és hasonló megjegy­zéseket gyakran hallani. Va­lamit elrontottak az aszfal­tozásnál, valamit nem jól számítottak ki, különben most nem kellene nekiesni a légkalapáccsal. Akik az új­raaszfaltozással bajlódnak, azok sem értik az egészet, vagy nem akarják. „Miért törik?" — kérdeztem az egyiktől. Cinikusan válaszolt: „Hogy tudjuk hova rakni az Újat." Időben s jól! S nem is tudom mi a na­gyobb kár: az anyagi vagy az erkölcsi? Ügy érzem az utóbbi. Sietve összecsapták a munkát, hogy egy ünnepre átadhassák. Csak az a bai, hogy ilyen formában nem lehet igazán ünnepelni. Az ilyen megoldás pontosan a visszájára fordítja a jó szán­dékot, s többet árt, mint használ. Ellenkező példa. Az év elején kitettek egy táblát a József Attila sugárút és a Retek utca sarkára, ezzel a szöveggel: „Itt nyílik meg a csemege áruház az első ne­gyedév végén. Eladókat, pénztárosokat felveszünk." A szándék nyilván az volt, hogy fölszabadulásunk ünne­pére elkészülnek az építke­zéssel. A befejező munkák­kal azonban lassan haladtak, s inkább dicsérendő. hogy nem csapták össze a határ­idő föltétlen betartása vé­gett. Nem lettek készen má­jus elsejére sem, hanem jú­nius 28-án nyitották meg a korszerű, áruval bőségesen ellátott üzletet. Nem járat­ták le magukat azzal, hogy a nyitás után bezárnak, és hetekig foltozgatják a hibá­kat. Emberek vagyunk, nem gépek. Néha nem sikerül úgy, ahogyan eltervezzük. De legalább önmagunkat ne csapjuk be! Nem azzal ün­nepelünk méltón, ha sebté­ben összehordunk valamit. Sokkal inkább azzal, ha mindenkor rendes munkát végzünk. G. I. Gépjárművizsgálati díjszabás A pénzügyminiszterrel egyetértésben a közlekedés­és postaügyi miniszter és a belügyminiszter adta ki a rendeletet, amelynek mel­léklete — egyebek mellett — tartalmazza a járművek mű­szaki vizsgálatainak új díj­szabását is. A járművek kü­lönféle vizsgálataival kap­csolatos új díjakról — a KPM autófelügyeletének köz­lése szerint — az üzemelte­tők felvilágosítást kaphatnak a postahivatalokban a közeli napokban kifüggesztésre ke­rülő hirdetményből vagy az autófelügyelet megyei (fő­városi) szerveinél. A rendelet a Magyar Köz­löny ez évi 42. számában olvasható. A hatálybalépés­kor már folyamatban levő eljárások során a korábbi jogszabályokban megállapí­tott díjakat kell alkalmazni. A július 6-a — a rendelet közzététele — után műszaki vizsgára jelentkező jármű­üzemeltetők, amennyiben a korábbi díjszabás szerint fi­zették be a díjat, a különbö­zetet átutalási postautalvá­nyon, esetleg a jármű vizs­gáztatásának helyszinén — egy összegben — befizethetik. V Uj népfrontkörzetek Szegeden Eddig huszonhét népfront­körzet fogta össze a • lakóte­rületi munkát Szegeden. De ahogy bővült, gyarapodott a város, úgy bizonyult egyre szűkebbnek a keret, s ezért űj körzeteket kellett létre­hozni. A napokban folynak a választások. A múlt héten Újszegeden, Odessza városrészben vá­lasztottak új bizottságot a régi mellé. A Csongrádi su­gárút két oldalán épülő ház­tömbök lakói pedig a rókusi pártházban adták le szavaza­tukat a jelöltekre. Fodortele­pen a már meglévő bizott­ságba új embereket kértek fel a funkciók ellátására. Itt éppen tegnap tartottak vá­lasztógyűlést. A gedói álta­lanos iskolába jöttek össze a környékbeliek, hogy vélemé­nyüket, javaslatukat elmond­ják, s válasszanak. Tarján­ban pedig a jövő héten dön­tenek az emberek a pártház­ban tartandó összejövetelen, hogy egyetértenek-e körzeti titkárok, elnökök jelöltjeivel vagy sem. Amint azt Kulcsárné Kiss Piroska, a Hazafias Nép­front Szeged városi bizottsá­gának titkára a rókusi párt­házban tartott összejövetelen mondta, a választásokkal erősíteni szeretnék a nép­frontmozgalmat Az új vá­rosrészek lakóit is be szeret­nék vonni a lakóterületi munkába. Így érhető csak el, hogy a város tovább épüljön és szépüljön. A bizottságokat a lakóte­rület nagysága és a lakók száma szerint alakítják. Je­lölőlistát készítenek, amelyet a választógyűlésen ismertet­nek a lakossággal. Ott bárki élhet állampolgári jogával, hogy ellenvetését avagy egyetértését fejezi ki a bi­zottságba jelölt személlyel. Az újonnan megválasztott tagok ellátják a lakóterüle­tükön a népfront feladatait. Igy például társadalmi mun­kára mozgósítanak, és a kü­lönböző foglalkozású embere­ket igyekeznek bekapcsolni a közéletbe. Több mint 600-an munkál­kodnak a jövőben a népfront körzeti bizottságaiban Szege­den.

Next

/
Thumbnails
Contents