Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

4 Péntek, 1978. július 14; Túl a Tiszán Kezdjük ott a sétát, ahol máskor befejeznénk: az illetékei válaszánál, ezúttal a városi tanács vb építési és közlekedési osztályónak munkatársai a kalauzaink. 11. B. olvasónk ugyanis korábban azt tette szóvá, hogy a Füri utcával párhuzamosan tutó erdősávban kivágják a fákat. Nos, tudnunk kell, hogy e szóbanforgó terület kezelője u KISZ vezetőképző tábora, s hogy ott Jelentős építési és fejlesztési munkák folynak: parképítés, sportpálya kialakítási. „Az erdorendezöség szakembereitől kapott vélemény szerint a 15—20 évvel ezelőtt odoteiepitett kanadai nyárfák úgy elöregedtek, hogy a legtöbb már balesetveszélyessé vált. A helyszíni vizsgálaton megállapítottuk, a terület kezelője a kivágott fák helyére újakat telepített. ídőtállóbb fafajokból. Örömmel vettük az olvasói észrevételt, s jó lenne, .ha minél több ilyen érzékenyen reagáló városlakó tartaná szívügyének a fik védelmét." Folytassuk utunkat, s maradjunk még Újszegeden. Csórja Gyula csatlakozott hozzánk, pontosabban ahhoz a véleményhez, miszerint Intézményre és nem magánszemélyekre kellene bfznl a gyerekek szünidei úszóoktatását. „Senki előtt sem kétséges, hogy az iskolai képzés még sok kívánnivalót hagy maga után. Ezzel a nyárt szervetett oktatással ezekst a hiányokat lehetne pótolni." Tehát, vállalkozó kerestetik I S még egy újszegedi „iskolás" téma. O. J. Vedres utcai olvasónk megfogalmazásában: „Több száz gyerek es szülő nevében szeretném felhívni az illetékesek figyelmét a Mező Imre Általános Iskola környékének vlstlvezetési problémáira. Csapadékos időjárás esetén a gyerek szinte akrobatikus ügyességgel kénytelenek kijönni az iskolából, mert az úttesten boWip ér a viz. Az iskolát körülvevő betonkerítésre felmászva segítenek magukon, a felnőttek aggódva lesik, mikor esik le valamelyikük a másfél méter magas kerítésről. A türelmetlenebbja belegázol a vizbc. Gondolom, szegény anyja — első mérge elmúltával. hogy tudniillik a gyerek cipője, ruhája csurom viz — azon izgul, megussza-c a gyerek betegség nélkül az átázást. Szeretnénk, ha mielőbb megszűnne ez az áldatlan állapot." A Belvárosban Ha átértünk a hídon, könnyen kipihenhetjük utunk eddigi fáradalmait az újjáalakított Boszorkánykonyhában. B. A. Maros utcai levélírónk szerint a régi zsúfoltságot azért sikerült megszüntetni, mert drágábban adják a sört. Ezzel aligha érthetünk egyet — szerintünk ugyanis napokon belül, az ünnepi hetek kezdetére megnő az ételbár forgalma, még akkor ls, ha 4 forint 80 fillérért adnak egy pohár sört. (Mondják, a Hiltonban is elég aok kávét főznek, pedig le sem merem írni, mennyiért adják. A Virágban is kérünk fagylaltot, s ülve fogyasztjuk el, pedig tudjuk: 7 forint 30-be kerüli) Az Oroszlán utcai BAV üzlet felé csak egy kérdés feltevésének idejére kanyarodjunk el: Huszta Miklós ott vöaúrolt mosógépe az üz. létben működött, oduhazn fél órai járatás után már nem. Mi hát a teendő? Valóban az, amit javasoltak olasónknak: vigye vissza a losúgépet, megpróbálják ra eladni? De hát az már •emképtelen lett! A Bajcsy-Zsilinszky utcai cenyérboltban a finnyásabb ílvasók ne kísérjék el Petrás Pétert, akinek július 0in már csak „sváb kenyér" útott. S ne a németujkúak eledelére, hanem egy bogúrral egybesült táplálékra tessenek gondolni. Brrr, még rágondolni is rossz! A Centrumig akár el is postalada társszerzőnk az olvasó Amikor az e heti Postaláda összeállításához fogtam, még elképzelésem sem volt, miként lehetne kis lemaradásunkat behozni: vagyis közreadni minden olyan levelet, amely megjelentetésre vár, hosszabb-rövidebb ideje, de mindeddig nem „fért be", vagy nem illett az éppen adott téviakörök egyikéhez sem. Nos, a mentőötletet épp a levelek adták: szinte mindegyik a város egy meghatározott helyeröl, intézményéről szúl, s ha a képzeletbeli térképen bejelölt pontokat összekötjük, egész rendes sétaút adódik. Körsétára hívom tehát az olvasót, hogy olvasótársai közreműködésével — s ha szükséges, „idegenvezetői" magyarázattal — levélírói szemüvegen át nézhessen utána: mi is történt Szegeden az elmúlt egy-két héten. Juthatunk, olyan közel van, ám a 108 forint áru textiliához a 208 forint már nincs olyan „közel". Blokkal szemléltetheti olvasónk az elárusítói tévedést, amelyről azért hadd mondjuk el: nem látunk rossz szándékot & háttérben, legfeljebb figyelmetlenséget Még jó, hogy Németh Vincéné. Római körúti levélírónk jól figyelt, a a pénztártól visszafordult, meg sem állva a pultig, ahol persze kijavították a hibás blokkot. A Belvárosban, ahol sűrűn található jelzőlámpával is szabályozott kijelölt gyalogosátkelőhely," gyakran megfigyelhető, mint kerülgetik egymást a zöld jelzésben igyekvő, de mégis sok időt vesztő gyalogosok. H. Miklós javaslatát megfontolandónak tartjuk — a jugoszláviai Magyarkanizaán látta: a zebrákon is kétirányú a forgalom. Az azonos irányba tartók, mintha <pak járművet vezetnének, a zebra menetirány szerinti jobb oldalán haladnak — s nem ütköznek minduntalan össze. Milyen egyszerű..'.' A tértől kifelé Ahogy távolodunk a Széchenyi tértől... De hogyan távolodjon el például a füvészkert felé a Szegedet nem ismerő idegen, amikor a főtéri autóbuszmegállókban semmilyen tábla sem jelzi, honnan melyik busz, merrefelé indul... Egyik olvasónk az Elit cipőbolt előtti várakozóhelyre tippelt, s persze lemaradt Nos tehát, ha eddig úgy is véltük, a Széchenyi térrel már nincs semmi gond, vizsgáljuk felül eddigi meggyőződésünket, s kérjük meg a Volánt, értsen egyet olvasónk javaslatával: jelezze a megállók közti lényeges különbséget, hogy ugyanis az egyiknél megáll az X számú autóbusz, a másiknál nem. Ott ellenben az Y... És most már igazán menjünk kifelé a városból, keressünk valamilyen hűvösebb vidéket. Üt közben azért nem art, ha betérünk a Tanácsköztársaság útján az illatszerboltba. De csak óvatosan, nehogy félig már az Üzletben kiürült desodoros flakonnal legyünk „gazdagabbak". Mert aztán csak egy megoldás marad, mint Ambrus Miklós olvasónknak ls: felkeresi levélben a Déiinagyarország közeli szerkesztőségét, s a lap közvetítésével kéri vásárlótársait: ne használják a spray-ket az üzletben, csak ha már kifizették ... Ha a desodorosdi lehűtött volna bennünket, fel ne nézzünk az Arany János utcai irodaház emeleti ablakaira, mert még a vér 16 meghűl bennünk: mint egyik ott dolgozó levélírónktól megtudtuk, az ablakot tisztító brigád tagjai védőkötél, „biztonsági öv" nélkül végzik munkájukat Vajon nem kaptak, vagy nem hordják? A munkavédelem ilyenfajta hiányossága nem való a kirakatba, akarom mondani az emeleti ablakokba... A kirakatba kerül az idén nyáron a Hungária szálló, valószínűleg sok vendéget fogad majd az ünnepi hetek idején, autóparkolója pedig sok gépkocsit Ezért érezzük jogosnak Cs. Gyula megjegyzését: az épület háta mögötti terület eléggé elhanyagolt, gondozni kéne, legalább olyan gondossággal, mint az igazán nem elhanyagolt, szintén nemrégiben elkészült kereszteződést amelyet lám, máris feltörtek, felbontottak, feltúrtak a gondoskozó kezek. A példás szorgalmat ki kellene terjeszteni a Hungária egész környékére. A város szélén Hogy mennyire van a város szélén Tarján, arról bárki meggyőződhet, ha egy pillantást vet a térképre — ha éppen lehet kapni... Arn ez a „városszéli" megállapítás mégiscsak sántít, a lakótelep igazán nagyvárosias, íok ember, család örömére. Az épületek közé sikerült néhány parknak, Játszótérnek is helyet szorítani. Vigyáznunk kéne ezek tisztaságára — írja tarjáni kalauzunk, Holló Lászlóné. „Bár l in nem eszem jégkrimet. csokoládét, mégis így írom: több szemetet dobálunk szét, mint amennyit a szeméttartóba teszünk. Naponta elmegyek a Lila Akác Étterem előtt: én annak a környékét tisztának még nem láttam. Annyi papír, cigarettavég elhajítva, a díszes virágtartókba dobva — talán tiz szeméttárolót is megtöltene. A bokrok alja, a fű sem kivétel, megemlíteni is röstelli az ember: a muskátlik virága letörve, elhajítva. A figyelmeztetést az ifjabbak szemtelenül elutasítják, visszabeszéléssel nyugtázzák. A záporkerti tavat takarítók ennek igazi bizonyítói. Felvetődött már többször is, hogy parkőrök kellenének, de talán jobb megoldás lenne az önfegyelemre nevelés, a tisztaság igényének felkeltése, környezetünk épségének őrzése, a munka kölcsönös megbecsülése. S még lenne egy kérdésem is: mikorra várható a záporkert teljes rendbehozatala? Szép színfoltja lesz a városrésznek, ha majd nem lesz a gyerekek háborúsdijainak színtere.. Körsétánkat most már nagyobb léptekkel folytatva „Rókusi klubház" jeligére üzenjük érdeklődő olvasónknak, hogy nem az újság szerkesztőségén múlik, lesz-e is. mét nyugdíjasok klubja Rókuson. Kérését — ez talán elkerülte figyelmét — nyilvánosságra hoztuk, higgye el ennél többet nem tehetünk. Mint ahogy ifj. B. M-né lakásügyének sem lehetünk patrónusai, még helyzetének nyilvános részletezésével sem. A Postaláda ugyanis magánügyek Intézésére csak akkor vállalkozhatna — lenne intéznivaló bőven —. ha „ügyfélszolgálati irodánkat" iklbővítenénk. Tanácsként is csak a legkézenfekvőbbet mondhatjuk: keressék fel a város, tanács lakás- és helyiséggazdálkodási hivatalát. De hát ezt már nyilván megtették ... Kiskundorozsmai levélírónk esete kapcsán pedig hadd írjuk Ide ismét: a Postaléda sok esetben lehet közvetítő, de soha nem pótolhatja az illetékesek intézkedését. Felhívhatja valamire a figyelmet, de meg nem oldhat problémákat. Ezért hát elnézést, ha néhány levélírónk elutasító választ kap soraira: szeretnénk, ha ettől nem rendülne meg bizalma, csak világosabban látná, mit lehet a sajtó nyilvánosságától várni. Hajdán János esetében például csak utólagos magyarázat kérését — ezúttal a Tüzép vezetőitől. Olvasónk lengyel szenet szeretett volna venni a Petőfi Sándor sugárúti telepen, de nem kapott mert „csak annak adnak. akinek törzsnyilvántartó lapja van. Rendelet pedig, hogy új tagot nem vesznek fel". Hogy is van ez hát? Ki tehet róla, hogy eddig nem volt szüksége törzsnyilvántartásra, de most bizony elkelne az ls. Meg a lengyel szén is. amit ef'éb. ként hirdetnek is a telepen, mint kanható szénfajtát. S a séta végén következEz végleges? W8f * IM- * Éf \ , •.i mm •' • ín .: JgH i§K mM m í{/\ .. . , i r* || : > "< 'f**-,™ Tí^j j • S. A. olvasónk, mintha csak tudta volna, hogy körsétára hívjuk ma szerzőtársainkat, fényképezőgéppel indult útra, hogy megörökíthesse kéréseit. Az első: a Tanácsköztársaság útján, a gimnázium udvarának sarkánál terelő nyilak jelzik, ne tovább! Pedig tovább mehet, aki várakozóhelyet keres a két iskola közötti úttesten. Nem kellene hát a Zsákutca és a Várakozóhely táblát kitenni inkább? Olvasónk másik észrevetele: ha marad az autóbuszmegálló a Hungária szálló bejárata előtti járdánál, akkor miért ideiglenes táblával jelzik ezt? zék egy túraélmény, D. I-né, az Északi városrészből. Öpusztaszerre kirándultak július másodikán, de a kért 3 üveg kőbányai sör helyett csak egyet kapott a büfében. „Ha a többi vendég meglátja, ládaszám viszik a sört" — volt a válasz csodálkozására. Meglepődni délután is volt alkalma levélírónknak: mindenki annyi sört kapott, amennyit csak akart. Talán, hogy ki ne maradjon a forgalommentesebb hétköznapokra. Tetszenek látni, a szomszéd rétje sem zöldebb, Öpusztaszeren sincs béke a fák alatt, sörüayben persze. Ennek megállapító, sával búcsúzik — a maf Postaláda szerzőgárdája nevében is — a séta kalauza, vagyis aki a levelezési rovatot összeállította: PALFY KATALIN Gémes Eszter: Mindig magam 73. Ahogy felült. Időközönként füleltem én, hogy kavargatja-e a tojást? De felülés után az volt neki az első. Egy hétre még négy tyúktojást bekupartnttnm vele. Vannak olyan ülős tyúkok, melyek csak állnak a tojáson, le kell őket borítani, összerugdossa őket, megfázítja, tiz ilyen tyúkot jobb nem elültetni. Közelgett a költögetési idő. Olyun szépen szóltak a tojások, mintha csak diót kavargatott volna. Nem volt abban egy üveghang sem. Kikelt az mind egv szálig, szép, eleven kis jószágok. Leengedtem őket a gödör szélére, a korpát, darát oda tettem. A négy kiserirke meg is állt ott, de a kacsák kibe, ki-be, mindig foglalkoztak. A szegény kendermagos meg körbe-körbe a kis gödröt, amerről köze'ebb bfrt hozzájuk menni. Meg is kísérelte, hofután tk megy, de ha térdig ért a lábának a víz, visszalépett. Mindig a kacsák után bolondult, a négy csirke meg úgy járkált utána. Nagyon szépen nevelkedtek a kacsák, valóbun nagy példányok voltak. Hathetes korukban keresztbe volt a szárnyuk téve. Volt egy tiszta fehér kis süldő kutyám, fekete szemekkel. Lator volt a neve. 0 a belső kerítésbe nem járhatott be. Este, már sötét volt, mentem a testvéreméktől, a kapálásból hazafelé. Hallok olyan rívogús kuesahangokat. Gondolom, birkák ls vannak ott, tyúkok ls, malac is, valamitől megijedtek. Beköszönök. — Rendben vannak a jószágok? — kérdem. — Rendben — van rá a felelet. — A kacsák rivognak, hozd, Jenő, a viharlámpát, nézzük meg. Ahogy kilépek, Latort nem látom. — Hun a Lator, Jenő? — Mit tudom én — feleli. A vizesgödör mellett mentünk el, én már elsikoltottam magamat. A gödör szélére katonásan, szépen lerakva a kacsák, megfojtottam Akkor hozta a tizenegyediket. Letette, ahogy csak bírta, verte a mancsával. Nem is úgy fojtotta az meg, hanem tetszett neki, hogy menekülnének. Azt hitte, Játszanak vele. Addig verte, amíg mozogtak. Aztán másikért ment. így hordta ki őket, szépen, sor a. A Lator még beszaladt, egyet hozott ki, nagy örömmel elém tette. A kacsát viszszavittem az istállóba, a kutyát a külső kerítésbe kirekesztettem. Másnap mentem kapálni, de az uramra ráparancsoltam, hogy a kutyát lövesse a vadőrrel agyon. Elpanaszoltam a testvéremnek a tragédiát. Azt mondja: — Azért kár volt azt a jó kiskutyát eltetetni láb alól, hát nem ette meg őket! Kölyök kutya. Játékból verte agyon! Akkor meg azon bánkódtam, hogy se kacsák, se kutya. Este megyek haza, szalad elém Lator, de úgy megörültem neki. Az a közmondás járja: csak akkor külön gazda a házaspár, ha kutyája meg macskája van. Hát nekünk volt. Mikor hazamegyek. azt mondom: — Nem ütötted agyon a kutyát? — Nem hát. Én végezzem a hóhérmunkát? — Mért nem lövetted agyon? — Kell az itt. Majd megkötöm. — Ügy ls jó — mondom.' De nincs ám még a kacsaügy befejezve. Nagyok voltak már, akartam belőlük magnak Is hagyni. Egy alkalommal núdlit főztem, nem láttam, hogy a belső udvaron vannak a kacsák. Tésztaszűrőben lemostam, bementem a mákért, meg a cukorért. Addig kikapdosták a tésztaszűrőből a núdlit, alig maradt annyi, amit a gyerek megevett. (Folytatjuk)