Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-12 / 162. szám

Szerda,' 1978, július 12. 83 Rádiótelefon, A Budapesti Rádiótechnikai Gyárban nagy sorozatban ké­szülnek a rádiótelefonok, amelyek a tűzoltó-, a mentő-, a taxigépkocsikba egyaránt beépíthetők Vásárhelyen Ünnepélyes zászlófelvonás­sal megnyílt tegnap a KISZ címerezőtábora a Hódmező­vásárhelyi Főiskolai Tangaz­daságban. Az ifjúsági szövet­ség vásárhelyi bizottsága, va­lamint a tangazdaság vezető­ségének képviselői köszöntöt­ték a fiatalokat, akik a most következő három hétben igen nagy feladatot hajtanak végre. Mint ismeretes, a vásárhe­lyi állami nagyüzem vetőma­got termeszt Ennek egyik legfontosabb és egyben leg­nehezebb, ugyanakkor leg­több munkáskezet igénylő fázisa: a hibrid kukorica cí­mereaése. összesen 1500 hek­tárom termesztenek az idén vetőmagot a gazdaságban. A KISZ-szel kötött szerződés alapján ehhez nyújtanak nél­külözhetetlen segítséget a cí­merezőtábor ifjú lakói, fiúk és lányok, akik a Csongrád megyei középiskolák többsé­gét képviselik. A feladat hasonló a tava­lyihoz, amikor azonban ke­vesebben voltak a címere­zök. Az akkori mintegy 400­zal szemben idén 700—750 főre számítanak a gazdaság­ban. Számvetés évközben Mit tesz a szegedi textil­művek KISZ-bizottsága, és mit tesznek az alapszerveze­tek tagjai a termelés haté­konyságának növeléséért? — erről beszélgetünk Gajda Évával, a gyár KISZ-bizott­ságának idén májusban meg­választott titkárával. — Gyárunkban a harminc éven aluli fiatalok száma 1400, közülük több mint fél­ezren ifjúkommunisták. Lét­számát tekintve a legnagyob­bak közé tartozik Szegeden a mi KISZ-szervezetünk. KISZ-tagjaink túlnyomó többsége nő, 359-en a ter­melésben dolgoznak, a töb­biek szakmunkástanulók. Az 1978—79-es mozgalmi évben kiemelten foglalkozunk az if­júsági és a szocialista brigá­dokban dolgozó fiatalok te­vékenységével. Ezt megfogal­maztuk akcióprogramunkban is, melyet a KISZ KB útmu­tatása és a gyári pártbizott­ság gazdaságpolitikai cselek­vési programja alapján állí­tottunk össze. Elsőrendű fel­adatunknak tartjuk, hogy a fiatalok megismerjék és meg­értsék a gyár gazdaságpoli­tikai célkitűzéseit. Mindenek­előtt a szocialista munkaver­senyben kell helytállnunk, ahol főleg a minőségi válla­lásokat szorgalmazzuk. — Milyen feladatok vár­iak még a textiles KISZ-ta­gokra, túl azon, hogy mun­kaköri kötelezettségeiket pél­damutatóan ellátják? — Az idén más névvel, de a korábbi évekhez hasonlóan ismét szervezünk különböző ifjúsági egyéni munkaver­senyformákat. Az egyetemet, főiskolát, szakközépiskolát végzettek a „Ki minek szak­értője?", a fizikai dolgozók pedig a „Ki minek mestere?" szakmai és politikai vetélke­dőn vesznek részt. E verse­nyek célja, hogy mindenki a saját szakterületén fejlessze tovább tudását. Igyekszünk minél több KISZ-en kívüli fiatalt is bevonni ebbe a fél évig tartó vetélkedésbe, ami aztán tavasszal vizsgával és értékeléssel zárul. Működik gyárunkban a Fiatal Műsza­kiak és Közgazdászok Taná­csa, melynek feladata ugyan­csak a munka hatékonysá­gának és minőségének javí­tása korszerű termelési mód­szerek elterjesztésével. A „Dolgozz hibátlanul?" mun­karendszerre épülő „KISZ­radart" hamarosan kiterjeszt, jük az egész fonodára, a szö­vődére és a kiskundorozsmai szövődére is. Ennek lényege a munkaidő és a gépek jobb kihasználása. Az ,„Alkotó if­júság" pályázaton és kiállítá­son való részvételünket az előző években nem sok siker koronázta, az idén el aka­runk mozdulni a holtpontról, számos fiatal szakember be­vonásával. Az 544 KISZ-ta­gunktól KISZ-bizottságunk 10 ezer óra társadalmi munka teljesítését várja. Márciusban két kommunista vasárnapot tartottunk, áprilisban pedig VIT-műszakot szerveztünk. Az első kettőn több mint 1300-an, a legutóbbin csak­nem 900-an vettek részt. A 260 ezer forint bevétel egy részét a VIT- és a lakásépí­tési alapra utaltuk át, másik részét a széksósfürdőn levő üdülőtelkünk beépítésére for­dítjuk. Kiemelt feladat még a dolgozó alapszervezeteink számára, hogy tovább mé­lyítsék az eddig kialakult kapcsolatokat a szakmunkás­tanuló alapszervezetekkel, ez­zel is elősegítve a munkássá válás folyamatát — A fonó- és szövőgépek nyolc óra hosszat tartó za­katolásának hallgatása után jólesik egy kis kikapcsolódás. Milyen szórakozási lehetősé­get találnak itt helyben a textilművek fiataljai? — Elsősorban a tavaly aranykoszorúval kitüntetett ifjúsági klubunk várja őket. Az utóbbi időben csökkent a látogatottsága, ezért a klub­vezetőség új, színes progra­mokat dolgozott ki. Szep­tembertől várhatóan újra megnő majd az érdeklődés a klub iránt. Nem lesznek töb­bé „száraz" előadások, me­lyeknek a hallgatóság csupán passzív részese, helyette szak­körszerű programot szerve­zünk, bevonva mindenkit egy­egy téma feldolgozásába, ősszel irodalmi kört indí­tunk, lesz önálló fotószakkö­rünk, s indul a vezetők klub­ja, valamint a kismamaklub. 450 körül mozog a gyesen levők száma. Szeretnénk, ha nem szakadnának el a gyár­tól távollétük idején sem. Amíg a kismamák a gyer­meknevelésről hallgatnak elő. adást, vagy éppen a kozme­tikai bemutatót nézik, addig a bölcsődével és az óvodá­val közösen gyermekfelügye­letet szervezünk. Az általá­nos klub filmvetítéssel, disz­kóval, kiállításokkal várja látogatóit. KlSZ-szerveze­tünknek van egy 20 szemé­lyes saját autóbusza, mellyel hétvégeken kirándulni men­nek a legjobb KlSZ-aktivis­ták; járják az országot. A munka és a szórakozás mellett a tanulásra, az ön. képzésre is gondot fordíta­nak a textilművek fiataljai. A KISZ-tagok közül 50-en végezték el a marxizmus— leninizmus középiskolát, öten a marxizmus—leninizmus esti egyetemet (3 fő a szakosítót is), titkárképzőt 22-en, me­gyei KISZ-iskolát 16-an, köz­ponti KISZ-iskolát pedig ket­ten végeztek. Hatvannégyen párttagok. Működik a gyár­ban egy Ifjú gárda század is, amely a korábbi években jó néhányszor első helyezést ért el a megyei, városi szem. léken. Sportolási lehetőségeik igen jók a textiles fiatalok­nak — saját maguk tették azzá. A futballpályán kívül atlétikai pályájuk is van, a régebben salakos kézilabda­pályát pedig egy kommunista műszak bevételéből átalakí­tották bitumenesre. A textilművek KlSZ-szer­vezete most a szegedi ifjúsá­gi napokra készül, ősztől a szakmunkástanulók iskola­kezdése, az új alapszerveze­tek megalakítása ad majd munkát, s rövidesen megkez­dik a fölkészült a munkahe­lyi ifjúsági parlamentekre is. Rózsa Imre Becsület dolga... A munka becsület dolga — mondogat­tuk lelkesen valaha, s akkoriban nagyjából-egészéből elsősorban va­lóban az volt: Becsület dolga! Hiszen egy háború utáni, a háborús pusztításokat és a társadalmi elnyomorodottságot egyaránt fölszámolni akaró országban valóban ége­tő szükség volt minden munkáskézre, aki lapátot vagy csákányt képes volt fogni. S nem is csak az országépítés kínkeserves feladataihoz volt múlhatatlanul szükség a munkára, hanem az új, születőben levő szocialista társadalomhoz alakuló asszimi­lálódás útjára indításához is. Mert hiszen olyan társadalmat akartunk ebben az or­szágban, ahol bűn és erkölcstelenség lesz a munkátlanság, s ehhez mindenekelőtt az emberek fejében a felemelkedésről élő ha­mis képzeteket kellett megváltoztatni, ami minden bizonnyal nehezebb volt, mint az országot újjáépíteni. S ehhez akkor, az új­jáépítéssel együtt mindenekelőtt munkára volt szükség Ám szinte mindegy, hogy milyen munkára. Lapátot, csákányt, kaszát forgatott akkor a fél ország s lehetősé­geink és igényeink akkori határai között, no meg társadalomformáló-nevelő célja­ink érdekében akkoriban mindenekelőtt magára a munkára koncentráltunk, kevés­bé annak eredményére. A munka becsület dolga — mondogattuk teljes joggal és hittel akkoriban, s hogy ebben akkor maradéktalanul igazunk volt, azt mi sem bizonyíthatja jobban eredmé­nyeinknél, mai, minden eddiginél jobb és szebb életünknél. Csakhogy sokat változott közben a világ Ma már lapátot, csákányt, kaszát alig-alig forgatnak ebben az ország­ban, s hogy ezt még mindig jóval többen teszik a kelleténél és a számunkra megen­gedhetőnél, az egyik tünete a sok közül annak, hogy mai, minden eddiginél jobb és szebb életünk ha biztos alapokon nyug­szik is, csak akkor maradhat maradandó és főként fejlődésre képes, ha mi, a tár­sadalom is bizonyságot adunk a változások iránti fogékonyságunkról, a fejlődés iránti készségünkről. Hiszen amikor ma már az emberek nagy része százezreket érő gépe­ket kezel, számítógéppel, szerszámgéppel, kombájnnal dolgozik, s mivelhogy a mun­kátlanságot is sikerült nagyjából kiküszö­bölni ebből a társadalomból, ma már alig­ha praktikus egyszerűen a becsület dolgá­nak tartani a munkát, sokkal inkább hasz­nos, ha azt mondjuk: a munka eredmény dolga. Sajnos, ez a nézet, az eredményre orien­táltság meglehetősen lassacskán kap teret minálunk. Még mindig gyakran hallani fő­nöki dicséretét annak a sokat nyüzsgő, ám keveset produkáló típusnak, amely fölös számban létezik ebben az országban. Hi­szen valóban sokat dolgozik a szerencsét­let, majd a lelke szakad bele... — csak­hogy minek? Hiszen fele annyit sem pro­dukál értékben ennek a társadalomnak, mint nyugodt, csöndes, de határozottan és céltudatosan újító, változtató, alkotó kollé­gája. Igen, nálunk egy időben sokakat el­kapott a cselekvés misztikája, amikor va­lóban politikai és társadalmi értéke volt a cselekvésnek önmagában is, mert példát mutatott, mert vonzott, s így valóban al­kotó erővé válhatott a puszta cselekvés is. S lapáttal, ásóval, kaszával valóban már a cselekvés tempója is értékes'terméktöbb­letté válhatott. Mostanra azonban sokat változott a világ, hiszen már rendre azt kell mondanunk a megfelelő vezetőknek: az istenért, ne többet, hanem mást és job­bat! Változott a világ. Valaha az volt a leg­főbb célunk, hogy többünk legyen, hogy többet termeljünk, hogy legyen elegendő, mit elosztani. De ma már, hogy sok min­denből — a mennyiséget tekintve — ele­gendővel rendelkezünk, a hagyományos többet nemhogy eladni, elosztani sem igen tudjuk, mert nem kelL Üjra és jobbra van tehát szükségünk szinte mindig és mindenből, hogy talpon maradhassunk, hogy eladhassuk terméke­inket, hogy kiküzdött életszínvonalunk ne csökkenjen, hanem emelkedjék. Csakhogy ehhez sokat kellene változnia a szemlélet­nek, a cselekvés misztikájában és egyed­uralmában fogant, kivirágzott szemléle­tünknek. Izgalmas vita kezdődött erről nemrégiben az újítások ürügyén az Élet és Irodalomban. Vita, amelynek központjában nem is az újítások, találmányok oly sokat emlegetett, s nálunk gyakorta oly keserű sorsa áll, hanem a szabályozók kérdése: az emberi, a társadalmi és a gazdasági sza­bályzóké. Nyilván ebből a szempontból a gazdasági szabályzók kérdése a legköny­nyebb, hiszen azokat a legegyszerűbb meg­változtatni. Igaz, ebben a kérdésben, az új és a jobb követelményének égető idősza­kában föltehetően a gazdasági szabályozók tehetnek a legkevesebbet. Annál több mű. lik viszont az emberi és társadalmi beideg­ződéseken, belső beszabályozottságokon. Hogy milyeneken? Például azon, hogy mi­től függünk, hogyan értékelik teljesítmé­nyünket, munkánkat? Nézzük meg csalt példaként, hány főnöke van ma nálunlt egy kisebbfajta vállalat igazgatójának! Mi­nimum egy tucat, az illetékes tanácsok il» letékes főelőadóitól az országos főhatósá­gok és minisztériumok illetékes munkatár­saiig. S ha az alapszempontok és érték* mérők minden szervnél véletlenül ugyan* azok is lennének, az egyéni igények, szarv, dékok, elvárások és akarások már bonyo­lultabb dzsungelt alkotnak az Amazonas rengetegénél. Ennek pedig midenképpen a produktivitás látja kárát, hiszen a sokféle és sokirányú muszáj-kötődés csak bénító hatású lehet egy vezetőre, s a nyüzsgés, a nyüzsgésért allűrje ilyen bonyolult szituá­cióban olykor hasznosabb lehet a számára, mint valami új gondolat világra segítése. T ermészetesen, ha nem is könnyen, idővel még egy olyan társadalmi beszabályozottságon is lehet változ­tatni, mint az előbbi példa, hogy a sok­irányú kötődés helyére is egyetlen érték­mérő kerüljön a vezetői önállóság és egy­személyi felelősség jegyében: a produk­tum, a létrehozott, a tisztességesen megal­kotott érték. Ami az igazán nehéz: az egyéni beszabályozottságon, a sokszor pusz­ta cselekvésre irányuló misztifikáción túl tennünk magunkat, az igazi produktum érdekében. Igaz, itt már él és nyilván hat­ni is fog — amennyiben hathat — egy fi­lozófiai alapelv, amely szerint a lét hatá­rozza meg a tudatot. Ha ugyanis a jelen­legi gazdasági igényeinkhez képesek le­szünk hozzáalakítani a társadalmi „besza­bályozottságot", közös tudatunkat, akkor minden remény megvan arra, hogy az egyéni tudat is saját jól felfogott érdekel szerint az értelmes, és a csak egyedül ér­telmes cél irányába alakul és fejlődik. S e fejlődés eredményeként remélhetőleg hamarosan ismét teljes szívből és joggal elmondhatjuk: a munka becsület dolga! Egyetlen, de nagyon lényeges kiegészítés­sel: az eredményes munka — becsület dolga.., Szávay István A nehézipar szociálpolitikai tervei A dolgozók lakásépítkezé­seinek támogatását tekintet­ték legfontosabb szociálpoli­tikai feladatuknak a nehéz­ipari ágazat vállalatai — ál­lapította meg az a felmérés, amelyben a tárca vezetői az ötéves szociálpolitikai tervek Országos cipőbörze A nagy sikerű bőr- és cipőipari kiállítás után újabb rangos „bőrös" esemény há­zigazdája Pécs: kedden megnyílt az országos cipő­börze, az 1979 első félévére szóló belföldi cipőipari köz­ponti üzletkötések sorozata. A Jókai utcai általános isko­la tornacsarnokában és elő­terében tizennégy állami, tanácsi és szövetkezeti cipő­gyártó másfél ezer modelljét kínálja a kereskedőknek. A börze megnyitása alkal­mával a Könnyűipari és a Belkereskedelmi Minisztéri­um képviselői egyaránt han­got adtak annak a vélemé­nyüknek, hogy a választék gazdagabb a korábbiaknál és tükrözi azokat az erőfe­szítéseket, amelyeket az ipar tett a Minisztertanács ta­valyi határozata és az ága­zati vezetés intézkedései nyomán. A tárgyalásokon részt ve­vők figyelmét nyomatékosan felhívták: az üzletkötéseknél a lakosság minden rétegére gondolni kelL időarányos teljesítését vizs­gálták. A vállalatok részese­dési alapjukból ebben az időszakban kétszer annyi vissza nem térítendő támo­gatással járultak hozzá a dol­gozóik lakásgondjainak eny­hítéséhez, mint amennyit a a tervekben előirányoztak. A vállalati lakásépítési alapból viszont a tervezettnél valami­vel kehesebbet kölcsönöztek a dolgozóknak, de ebből a forrásból a felhasználtnak többszörösével segíthették volna őket, ha lett volna ele­gendő építési telek, kivitele­zési kapacitás. Az. ötéves tervidőszak első két évében a nehézipari tárca 5342 dol­gozóját segítették lakásgond­jaik megoldásában. A tárca vállalatai az öt­éves tervidőszak első évé­ben több mint ötmilliárd fo­rintot költöttek szociálpoliti­kai célokra, tavaly csaknem hatmilliárdot, a bérköltség 41,6 százalékáit. Az idén már a hatmilliárdot is meghalad­ják ezek a kiadások, ame­lyeknek egy részét a terme­lési költségből, s a többit a jóléti, kulturális és a fejlesz­tési alapból fedezik. Jóléti alapjuknak átlagosan 43 szá­zalékot használták fel étkez­tetésre. Tavaly az előző évi­hez viszonyítva, mintegy 6 ezerrel bővítették a munka­helyi étkeztetéssel ellátottak számát. A többi között ked­vező változás történt az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint a Magyar Villamos Művek Tröszt sza­badtéri munkahelyein dolgo­zók meleg étellel való ellátá­sának fejlesztésében. Teljesí­tették az előirányzatot a gyermekintézmények és az üzemegészségügy fejlesztésé­ben, a dolgozók üdültetésé­ben. Az új szociális létesít­mények, főleg a kulturális és sportcélú beruházások építé­sében azonban jelentős a le­maradás, amit a tervidőszak második felében pótolni keil.

Next

/
Thumbnails
Contents