Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-11 / 161. szám

2 Kedd., 1978. július 11: Mongólia nemzeti ünnepén Magyar vezetők üdvözlő távirata JUMZSAGIJN CEDENBAL elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének; ZSAMBIN BATMÖNH elvtársnak, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének; ULÁNBÁTOR Kedves Elvtársak! A mongol nép nagy nemzeti ünnepe, a népi forradalom győzelmének 57. évfordulója alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép-" köztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket küldjük Önöknek, és az Önök személyén keresztül a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Nép­köztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének, Miniszterta­nácsának és az egész mongol népnek. A magyar nép őszinte tisztelettel és elismeréssel tekint azokra a nagyszerű eredményekre, amelyeket a népi for­radalom győzelme óta a mongol nép a Mongol Népi Forra­dalmi Párt vezetésével a szocialista építésben, a népgazda­ság és a kultúra sokoldalú fejlesztésében elért. Ezek az eredmények szilárd alapjait képezik a Mongol Népköztár­saság békeszerető külpolitikájának, amely tevékenyen hoz­zájárul a nemzetközi béke és biztonság erősítéséhez. Jól szolgálja a társadalmi haladás ügyét és elősegíti a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés együttműködé­sének fejlődését az egész világon. Örömmel állapithatjuk meg. hogy pártjainknak, orszá­gainknak. és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein nyugvó testvéri barátsá­ga napról napra mélyül, sokoldalú együttműködésünk erő­síti a szocialista országok közösségét, hozzájárul a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalomnak az imperializ­mus ellen, a nemzetközi enyhülésért, a békéért a biztonsá­gért és a haladó erők befolyásának növekedéséért folytatott közös harcához. Forradalmi győzelmük 57. évfordulóján kívánjuk Önök­nek és a testvéri mongol népnek, hogy további kimaRasló eredményeket érjenek el a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusa nagyjelentőségű határozatainak valóra váltásában, a Mongol Népköztársaság felvirágoztatásában, a szocializmus ügyének szolgálatában. KADAR JANOS. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; I.ÁZAR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke • Az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte a mon­gol partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Taná­csa. a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ és a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa. ötvenhét esztendeje, hogy Mongóliában győzelmet arat­tak a Szuhe Bátor vezette forradalmi erők, s a távoli ország népe átléphetett a középkor kapuján. Nem túl­zás ez, hiszen köztudott: a közép-ázsiai ország évszá­zados elmaradottságban ten­gődött. Mongólia ebben az időben félgyarmat volt — kínai hadurak és cári kor­mányzók tartották ellenőr­zésük alatt a hatalmas te­rületű országot, ahol a job­bágy pásztorok felett helyi hatalmasságok — kánok és buddhista kolostorok — Uralkodtak. A forradalom megnyitotta az utat egy ko­rábban soha nem volt tár­sadalmi fejlődés előtt. Mon­gólia „átlépte a kapitaliz­must." A mongol kommu­nisták a feudalista marad­ványok felszámolása után hozzáláttak a szocializmus alapjainak lerakásához. Ebben az országban va­lósággá vált a történelmi közhely: évtizedek alatt szá­zadok lemaradását küzdöt­ték le. Mongólia fejlődése példát mutat az ázsiai, af­rikai országoknak. A Mongol Népi Forradal­mi Párt következetesen va­lósítja meg az ország sok­oldalú társadalmi-gazdasági kulturális fejlesztésének programját. A párt XVII. kongresszusa kiadta a jel­szót: „A gazdaság a párt­munka fő frontja". Ezért továbbra is a mind gyor­sabb ütemű gazdasági fej­lesztésre koncentrálják az erőket. Jól jellemzi ezt az adat: a jelenlegi, hatodik ötéves tervben a társadalmi össztermék 40—44 százalék­kal lesz magasabb, mint 1971—75-ben. Mongólia kezdetektől fog­va élvezi a szocialista szo­lidaritás gyümölcseit. A Szovjetunió már a húszas évek elején megkezdte a szomszédos népi állam tá­mogatását. Ez a segítség ki­terjedt az élet minden te­rületére. A Szovjetunió több ízben nyújtott katonai se­gítséget a Mongol Népköz­társaságnak, amikor azt ag­resszió fenyegette. De szov­jet szakemberek segítették Mongóliát a társadalmi élet megszervezésében, az első üzemek, iskolák, nyomdák felállításában. A második világháború után, a kisíéle­sedett szocialista közösség európai országai is részt vettek ebben a tevékenység­ben. Magasabb szintre emel­kedett mindez azzal, hogy Mongólia belépett a KGST­be. A szocialista integráci­ós szervezet kiemelt mun­kaprogramként kezeli a Mongol Népköztársaság fej­lesztését. Jól példázzák azok a gyárak, ipartelepek, egész városok, amelyeket len­gyelek, bolgárok, NDK-beli­ek, magyarok hoztak létre Mongóliában. Hazánk hús­feldolgozót, állatgyógyszer­gyárat, ruhaipari kombinátot epített Mongóliában, ma­gyar geológusok részt vet­tek a mongol ásványkin­csek feltárásában, vizet ku­tattak és találtak a sivatag­ban. Ez ' a sokoldalú együttmű­ködés, amelynek a KGST legutóbbi XXXII. ülésszaka új munkaprogramot is adott, tovább folytatódik. Nem utolsósorban azért is, mert Mongólia tartalékainak feltárasa fontos gazdasági érdeke a szocialista közös­ség európai országainak is. Hazánk kapcsolatai a tá­voli országgal tovább fej­lődnek. Ma már megszokott látvány Magyarországon, az itt tanuló mongol diák, s a Góbiban is szíves barátként köszöntik az életet adó vi­zet kutató magyarokat. A távolság országaink kö­zött több ezer kilométer. De ebben a messzi országban közeli barátaink élnek. Me­leg szeretettel köszöntjük őket nemzeti ünnepükön. MARJAI JÓZSEF PRÁGÁBAN Marjai József, a Miniszter tanács elnökhelyettese hét­főn Prágában tárgyalt — a magyar—csehszlovák gaz­dasági és műszaki-tudomá­p.yos együttműködési vegyes bizottság elnöki munkata­lálkozóján — Rudolf Roh­licekkel, a csehszlovák kor­mány elnökhelyettesével. Megvitatták a két ország kö­zötti gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésének idősze­rű kérdéseit. Marjai József hétfő este haza érkezett a csehszlovák fővárosból. A BÉKE-VILAGTANACS ÜLÉSE Mától a szovjet főváros­ban tartják meg a Béke­világtanács elnökségének idei ülésszakát. A kedden kez­dődő moszkvai ülésszak a le­szerelés problémái állnak majd a tanácskozás közép­pontjában. A Béke-világta­nács küldöttségének az F.NSZ-közgyűlés leszerelési ülésszakán kifejtett tevé­kenységéről Romes Csandra elnök számol be. A BVT el­nökségének ülésszakán részt­vevő magyar küldöttséget Sebestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács főtitká­ra vezeti. Kommentár ü Gromiko—Y&me találkozó előtt MEGKEZDŐDÖTT FILATOV PERE A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának katonai taná­csa hétfőn Moszkvában megkezdte a hazaárulással és kémkedéssel vádolt A. Fi­latov ügyének bírósági tár­gyalását. Az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Bíró­saga ugyancsak hétfőn meg­kezdte Anatolij Scsaranszkij ügyének tárgyalását. Scsa­ranszkij hazaárulás, kém­kedés, egy külföldi állam­nak szo'vjetellenes tevé­kenységhez való segítség­nyújtás, valamint szovjetel­lenes agitáció- és propa­gandatevékenység vádjával áll a bíróság előtt ADY­EMLÉKPLAKETT A magyar—nyugatnémet kulturális kapcsolatok fej­lesztése terén kifejtett mun­kásságáért Kővári Péter, a Magyar Népköztársaság bon­ni nagykövete vasárnap Kölnben Ady-emlékplakettel tüntette kl Alfons Spielhoff­ot, a kultúrpolitikai társa­ság főtitkárát, Dortmund város nyugalmazott kultu­rális tanácsosát. NAJEF HALÁLA Abdel Razak Najef volt iraki miniszterelnök, aki el­len vasárnap Londonban me­rényletet követtek el, hét­főn belehalt sérüléseibe. Mint azt a hírügynökségek jelentették, egy feltehetőleg arab származású férfi az egyik londoni szálloda előtt pár lépésről többször rálőtt Najefre és többek között a fején is eltalálta. A me­rénylőt letartóztatták, a rendőrség részleteket nem közölt. e Moszkva (MTI) Bonyolult, sőt aggasztó helyzetben kerül sor Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter találkozójára — mu­tat rá Gennagyij Geraszimov, az APN szem leirója a küszö­bönálló találkozóval kapcso. latos kommentárjában. A szemleíró emlékeztet a szov­jet külügyminiszter ezzel kap­csolatos, következő kérésére: „Az enyhülés épületét, ame­lyet hosszú időn keresztül építettünk, most szilárdsági próbának vetik alá." — Az enyhülés ellenségei most a tárgyaló felek közötti bizalom kérdésébe kapasz­kodnak bele. Ezt vonják két­ségbe, amikor a Szovjetunió Afrika-politikáját kifogásol­ják, vagy az állítólagos „szov­jet katonai fenyegetésről" be­szélnek, azt akarván bizonyí­tani, hogy a „Szovjetunióban nem lehet bízni". Allitásuk szerint a Szovjetunió, „úgy tűnik", nem teljesíti a stra­tégiai fegyverzetek korláto­zásában vállalt kötelezettsé. geit. Az ezt megállapítani hi­vatott kétoldalú konzultatív bizottság azonban egyetlen ilyen esetet sem észlelt. A szovjet külpolitikában nincsenek a partnereket ne­héz helyzetbe hozó cik-cak­kok, a nemzetközi élet részt­vevőit zavarba ejtő éles for­dulatok. A Szovjetunió kö­vetkezetesen a béke irányába halad, felelősséget érezve az egész emberiség sorsáért. Ezt a poggyászt viszi magéval a szovjet diplomácia a külügy­miniszteri találkozóra. De vajon mit hoznak az ameri­kaiak? — kérdezi az APN kommentárja. — Washingtonból — ottani szóhasználattal élve — ellent­mondásos „jelzések" érkez­nek. A The New York Times kommentátora ezzel kapcso­latban megjegyezte: az arne. rikai újságírók maguk sem értik kormányuk külpolitiká­ját Feltételezhető, hogy erre a politikára különböző, el­lentétes érdekektől vezérelt csoportok gyakorolnak nyo­mást. s benne a nemzetközi kapcsolatok szubjektivista megközelítése tükröződik, amely teret enged önös szá­mítások, vagy személyes elő­ítéletek érvényesítésének. — Ezeket a jelenségeket értékelve a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának, ülésén a felszólalók hangsúlyozták, hogy a nukleáris korszakban egy állam külpolitikájának ilyenfajta befolyásolhatósága különösen nagy veszélyt je­lent. Reménykednünk kell azonban, hogy mindezen té­nyezők végső eredője az ész­szerűség, vagyis az enyhülés irányába fog mutatni, éa hogy a genfi külügyminisz­teri találkozó hasznos és eredményes lesz — hangoz­tatja az APN kommentárja. Székelyföldi fürdők M V Irta: Dr. Ábrahám Ambrus 1 Székelyföld. Egy darab • föld Romániában, ahol égig érő hegyek tövében for­rások fakadnak, a források felől kicsi patakocskák be­szélgetve, mondogatva, ke­rek fejű kövecskékkel küzs­dölőve, fenyőerdő alján, vi­rágos mederben lefelé sza­ladnak. Egy darab föld, ahol a fenyő susogásába havasi kürt hangja vegyül, egy da­rab föld. melynek minden orma, minden gödre, minden élő sejtje és szálló porsze­me mesét mond. De hát hol van az a föld, mit közönségesen Székely­földnek mondanak? A Szé­kelyföld tulajdonképpen nem más, mint a Hargita vidéke, s az Aranyos mente, ahol egységes tömegekben széke­lyek laknak. Földrajzilag csak a keleti határ mondha­tó élesnek, s ez nem más, mint a keleti Kárpátok ge­rince, amely a régi Romá­nia felé határolja. Általában Csíkot, Háromszéket, Maros­tordát. Udvarhelyt és Ara­nyosszéket foglalja magaba. Felszíne hegyes-völgyes, lan­kás, dombos, itt-ott sziklás, máshol lapos, termékeny róna. A hegyeket hatalmas erdőségek borítják, amelyek­nek túlnyomó része fenyő, a kisebb bükk-, nyíl'-, nyár-, tölgy-, gyertyán-, borsi ka-, égerfa, s a folyók és a pata­kok mentén elég sok a fűz­fa. Mint afféle hegyes vidék, vízben általában gazdag, és gazdag természeti kincsekben ls, amelyek közül elsősorban kell megemlítenünk a kony­hasót, a rezet, a márványt és nem utolsó helyen a sok szénsavas és kénhidrogénes forrást, mely utóbbiak a klimatikus gyógyhatással együtt a Székelyföldet szinte a maga egész terjedelmében különböző ideg, szív, gyo­mor, bél, máj, vese és geni­tális eredetű bántalmaknak egyik leghatásosabb. légér­Elutazott a vietnami népfrontküldöttség Hétfőn elutazott Budapest­ről a Vietnami Hazafias Front " Központi Bizottságá­nak küldöttsége, amely Nguyen Van Tien fótitkár vezetésével, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának meghívására június 29—jú­lius 10. között hazánkban tartózkodott. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára búcsúztatta. Jelen volt Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztár­saság budapesti nagykövete. tékesebb és legmegbecsülen­dőbb gyógyhelyévé teszik. Maga az egész Székelyföld természeti szépségekben, el­ragadó tájakban, természeti csodákban, természetes pót­és gyógyszerekben, helyhez kötött gyógymódokban any­nyira gazdag, hogy szinte merész feladatnak látszik ér­ről egy rövid cikksorozat keretében akár csak elfo­gadható képet is rajzolni. Örülök szívből, hogy a ma­gyar nyaralóközönségnek be­mutathatom a legszebb, a legjobb, 8 a leghatásosabb nyaraló-, üdülő- és gyógy­helyeket a Székelyföldön. De hát melyek azok a he­lyek, hol nyugtot, üdülést és gyógyulást talál az erre vá­gyó ember? Tulajdonképpen nagyon nehéz erre megfelel­ni, hiszen vannak egyszerű kis faluk, hol a mezőn, a ré­ten fenyőfából, égetett, vagy kőből faragott küpüben bu­gyog fel a borvíz, melynek kimondott és elsőrendű a gyógyhatása, de viszont kö­rülötte a mezőn, vagy az erdőn, de még a faluban sincs semmiféle olyan helyi­ség, amely alkalmas volna arra, hogy az idegenből jö­vőknek szállást és kényel­met biztosítson. Ezért ma­gától értetődöleg csak azok­ra a nyaraló- és gyógyhe­lyekre. illetőleg fürdőhelyek­re fogok kitérni, ahol min­dent meg lehet találni ah­hoz, hogy az üdülni, pihenni és gyógyulni vágyó jól érez­ze magát, s meglegyen min­dene, amit gyógyulásra szo­ruló szervezete megkiván, s a javulás érdekében megkö­vetel. Célomat úgy vélem el­érhetőnek, ha előbb Maros­Tordába tekintek át, majd innen visszatérve végigme­gyek a Maros és az Olt mentén, s szólok azokról a klimatikus gyógyhelyekről és fürdőkről, melyeket úgy a nyaralóknak, mint az egészségkeresöknek megis­merésre és használatára ajánlani merek, de ahol a látni s a természet ezerszínű arculatában gyönyörködni akaró is nyugodt, vigaszt s igaz örömet talál. Szászrégen felől kiinduló­lag Maros-Torda megyében világhírű gyógyhely és hí­res fürdőtelep Szováta. A székely sóvidéknek legis­mertebb, leglátogatottabb, legkulturáltabb és legszebb telepe, egész, közel ahhoz a helyhez, ahol a Szováta-pa­1ak a Kisküküllőbe szakad. Fő látványossága és termé­szeti csodája a Medve-tó. Helyén nem is olyan régen kaszálók voltak. 1878-ban történt, hogy a réten átfutó sós patak, mivel útjába om­ladék került, feldugult, s az egykor buja rét helyén nagy tó keletkezett. A nép elma­radt a tájról, s az eset is lassan a feledésbe ment. Csak a kilencvenes években vette észre az egyik földbir­tokos, hogy a tó vize meleg. Az ő elbeszélése nyomán de­rült ki, hogy a Medve-tó va­lóságos természeti csoda. Mint Hankó Vilmos írja: „csoda, mint látvány, csoda, mint tünemény. Egy nyolc kat. hold területű pompás tó; vize kék, mint az égbol­tozat, tiszta és átlátszó". Tó, melynek vize a felszínen hi­deg, lejjebb azonban meleg, s egy méteren alul annyira forró, hogy az ember lábát valósággal égeti. Mikor a csodálatos jelensé­get észrevették, először arra gondoltak, hogy a vízbe alulról meleg források tör­nek, azonban később a vizs­gálatok kiderítették, hogy a víz, amely 1,30 méter mély­ségen eléri a 85 Celsius-fo­kot, lejjebb ismét hideg. Volta* olyanok is, akik vegyi bomlásokkal próbálták ma­gyarázni a szokatlan jelen­séget, míg aztán 1902-ben Kalecsinszky Sándor, a bu­dapesti Földtani Intézet ve­gyésze állapította meg, hogy a viz a melegét a Naptól kapja. A sós viz ugyanis ösz­szegyűjti a Nap melegét, s mint höakkumulátor raktá­rozza. Kalecsinszky ezt a magyarázatot később kísér­letekkel is igazolta. Ezzel a felfedezéssel a Medve-tó s vele együtt Szo­váta világhírű fürdőhellyé változott. A fürdőtelep fej­lődését nagyban elősegítet­te az is, hogy körülötte gyö­nyörű lomberdőségek van­nak. A csodálatos természe­ti koszorúból, mint hatal­mas világítótornyok emel­kednek ki a kopasz sószi li­lák. A Medve-tó mellett a Mogyorósi-tó s a Fekete-tó hideg vize is nagyban hoz­zájárul ahhoz, hogy a für­dőzőközönség a sós vizet üdítő és gvógycélra minden formában 's gazdag változa­tosságban kedve szerint használhassa. Különösen a nem úszók élvezik a sós ta­vat, mert ezekben minden úszómunka nélkül a felszí­nen maradhatnak, vagy pe­dig, níint Szent Péter ma­dara, a 10—12 méteres mély­ség felett szabadon sétálhat- . nak. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents