Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

Szombat, 1978. július 8. 9 4 3 Esők és aratás Határszemle Vásárhelyen A 49 ezer hektáros vásár­helyi határ legjelentősebb ga­bonatermő tájain tartottak tegnap határszemlét az ara­tási felkészülés és a betaka­rítás kezdeti tapasztalatainak összegzése céljábóL A földek egy részén már a péntek dé­lig tartó váratlan esőzés előtt munkához láttak a kombáj­nosok, és csupán néhány nap kérdése az is, hogy minden gazdaságban teljes kapacitás­sal megkezdjék az új termés betakarítását. A határszemlén részt vett dr. Perjési László, a megyei ta­nács elnöke, és Horváth Ká­rolyné, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, valamint Vásárhely párt- és állami ve­zetői. A kedvezőtlen időjárás Hódmezővásárhely környékén is alaposan megnehezítette a betakarítást. Sok a megdőlt gabona, vizes a talaj, de sze­rencsére a termés nincs ve­szélyben. Ez annak köszön­hető, hogy a körzet gazdasá­gainak rendelkezésére álló géppark, szállító- és szárító­kapacitás bőségesen elegendő a 13 000 hektárnyi kalászos le­aratásához. De csak abban az esetben, ha az összes rendel­kezésre álló erőket koncent­ráltan használják fel, s a kombájnokat, 6zállító jármű­veket a szükség szerint cso­portosítják át. A határszemle résztvevői ennek érdekében javasolták a gazdaságoknak, hogy a gabonák dőltsége sze­rint sorolják be a munkát. Az elfekvő búza között ugyanis kezd kinőni a gyom, s itt kell először menteni a termést. A mostani kedvezőtlen idő­járás ellenére is jó termés ígérkezik a vásárhelyi határ­ban. 50 mázsa körüli termés­átlagot ígér a búza, és rend­Molnái József felvétele Jóval a szemes termények betakarítása előtt igyekeztek kijavítani a gazdaközösségekben a szárítóberendezéseket. Indulásra készen várja a búzát Hódmezővásárhelyen is a Rákóczi Termelőszövetkezetben a DSZP—32-es ikresített gabonaszárító kívül szépen fejlődtek az őszi földekről, kihasználva az ele­kalászosok is. Most az a leg- gendő szárítókapacitás adta fontosabb feladat, hogy mi- lehetőségeket és valamennyi előbb lekerüljön a termés a rendelkezésre álló gépet. Úton a Progressz 2 # Moszkva (MTI) Lélegzetvételnyi szünet sincs a szovjet űrkutatás­ban. Az Interkozmosz-prog­ram keretében végrehajtott második nemzetközi, szov­jet—lengyel űrkísérlet sike­res befejezését követő má­sodik napon, pénteken, moszkvai idő szerint 14 óra 26 perckor, a Szovjetunióban felbocsátották a Progressz— 2 jelzésű automatikus ve­zérlésű teherűrhajót. Mint emlékezetes, a Prog­ressz—1 február 20-án in­dult az űrhajózás történeté­ben új fejezetet nyitó útjára. Mintegy másfél tonna hasz­nos terhet és 1000 kilo­gramm súlyú üzemanyagot juttatott el a Szaljut—0 űr­állomásra, am cl Ível fc! vár i 22-én kapcsolódott össze. 15 napos együttes ke. . I után a kiürült teherűrhajót, amelybe az űrállomás sze­mélyzete, a világűr-tartózko­dás rekordját tartó Jurij Romanyenko és Georgij Grecskó, elhelyezte felesle­gessé vált tárgyait, a fel­adatukat betöltött berende­zéseket és műszereket, levá­lasztották a Szaljutról. A Progressz—2 teherűr­hajót hasonló céllal küld­ték Föld körüli pályára pén­teken. A teherűrhajó, amely fedélzetén ismét üzem­anyagot, tudományos beren­dezéseket, műszereket, a tar­tós űrtartózkodáshoz szük­séges „közszükségleti" cik­keket, élelmiszert és friss ivóvizet szállít, előrelátha­tólag vasárnap csatlakozik a Szaljut 6—Szojuz—29 űr­komplexumhoz. A teherűrha­jó viszi az űrpostát is Ko­valjonoknak es Ivancsenkov­nak, köztük a legközelebbi hozzátartozóktól küldött vá­laszleveleket is. A Progressz—2 fedélzeti berendezései a telemetrikus adatok tanúsága szerint ki­fogástalapul működnek. JAMAICA ÁLEAMMINISZTERE BUDAPESTEN Huszár Istvánnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének, az Országos Tervhi­vatal elnökének meghívására pénteken hazánkba érkezett Richárd Fletcher, Jamaica államminisztere, pénzügyi ós tervezési miniszter. SZOLIDARITÁS DÉL-JEMEN MELLETT Pénteken a Magyar Szo­lidaritási Bizottság elnöksé­ge ülést tartott Belgrád-rak­parti székházában . Megvi­tatták a bizottság előtt álló aktuális feladatokat, majd állásfoglalást hoztak nyilvá­nosságra a dél-jemeni hely­zettel kapcsolatban. Az ál­lásfoglalás hangsúlyozza: A Magyar Szolidaritási Bizott­ság elnöksége a leghatáro­zottabban tiltakozik az arab reakció és a nemzetközi im­perializmus legújabb manő­vere ellen, felhasználva a reakció által okozott dél­jemeni belpolitikai nehézsé­geket, teljes politikai-gazda­sági blokád alá akarják he­lyezni az országot. A Ma­gyar Szolidaritási Bizottság elnöksége egész szolidaritási mozgalmunk nevében, a je­lenlegi súlyos helyzetben to­vábbi támogatásáról és ak­tív szolidaritásáról biztosítja a baráti dél-jemeni népet, SZÁDAT BÉCSBEN Dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár meghí­vására pénteken délután hét­napos hivatalos látogatásra Bécsbe érkezett Anvar Sza­dat egyiptomi köztársasági elnök. Tervek szerint az egyiptomi államfő vasárna­pig Bécsben marad — ha a tárgyalások elhúzódnak, eset­leg hétfőig is —, majd né­hány napot pihenéssel tölt Salzburgban. KOMPROMISSZUM Péntek hajnalra enyhült, a helyzet Ausztria határállo­másain, miután a kormány tagjai és a hétfő óta sztráj­koló közúti szállítási válla­latok képviselői hajnalig tartó ülésükön kompromisz­szumos megállapodásra ju­tottak. A kormány továbbra sem hajlandó visszavonni a közúti szállítási adóról jú­lius 1-én életbe léptett tör­vényt, hajlandó azonban kártalanítani a szállítmá­nyozókat abban az esetben, ha más országok is — az osztrák intézkedésre adandó ellenlépésként — adóval sújtják az osztrák teher­járműveket. Á vasutasnap előtt Szolgcalni Kórházban találkoztam vele. Néhány napja volt még a nyugdíjig. Egyetlen munkahelye volt egész életében. Feküdt — súlyos fájdalmak között — a kórházi ágyon, és reménykedett: szeretnék még legalább egy hetet szolgálni. Így mondta: szolgálni. Később, amikor jobban összeis­merkedtem vele, pontosan megértettem ennek a szónak az értelmét. A nyugdíj felé közeledő vasutas azt fogalmazta meg ebben a szóban, amit tanult, megszokott, élt A munkáját szolgálatnak tartotta. Pró­báltam vitatkozni is vele... Nevetett A jó ügyet nem támogatni kell, nem dolgozni érte, hanem egyszerűen csak szolgálni, mondta. A kisembereknek — folytatta — és ilyenek majdnem 140 ez­ren vagyunk a vasútnál — senki sem fi­gyel a nagy eredményeire, mert ilyenek ta­lán nincsenek is. Az utasok, az egész or­szág lakossága soha nem veszi észre azt, hogy jól dolgozunk, mert az természetes. Csak azt látják, ha néha fáradtak va­gyunk, s nem olyan udvariasak, mint ahogy elvárják... A mi munkánk: szolgá­lat. Ez adja nekünk az erőt. Tudja, vala­mikor ez nyugdíjas állás volt s ezért jöt­tek ide szívesen az emberek. Ma már mindegyik nyugdíjas állás... De a szolgá­lat a vasutasok készsége az ország szolgá­latára — ez változatlan. És nem a sok pénzért csináljuk. Egyszerűen azért mert tudjuk, hogy fontos a munka. Én még ma is úgy vagyok néha, hogy egy-egy távoli városban járva, ha meglátok egy hasonló egyenruhában járó szakit, megdobog egy kicsit a szívem. Testvéremnek érzem. Nem tudom, hogy a mai fiatalok hogy vannak ezzel; félek, hogy ezt a közösségi szelle­met talán nem őrzik már úgy, mint mi, a régiek. De nem vagyok pesszimista sem. A vasutasoké mindig nagy család volt — az is fog maradni. Hogy miért? Egy idő óta egy könyvből is tudjuk: mert „a mozdony füstje meg­csapta őket". P.F. Ma karenkóékná I Nagylaposnál kiugrott a gép, felszaggatta a sírteket, összetörte a talpfákat a kilo­métereken át vonszolt acél. monstrum. A mozdony csak húzta, húzta, s mire a vezető észrevette a bajt, már több százezres kár keletkezett. Vá­gányzár, sokórás vonatkésé­sek: bosszús utasok hada szidta a MÁV-ot. — Ez lehetett úgy három éve Akkor már érvényben volt a brigádnak az a válla­lása, hogy minden tagja bead egy újítást. Mi ezt a balese­tet, mármint a pályaépítő gép kisiklását nagyon komoly esetnek tartottuk, s tudtuk azt is, hogy nem egyedülálló. Spekuláltunk, és rájöttünk, azon' nem tudunk segíteni, hogy a gép ne ugorjon ki egy rosszul sikerült váltóáthala­dásnál. De azon már igen, hogy a mozdonyvezető ne a sínek mellett vontassa a ki­siklott gépet! Szerkesztettünk egy jelzőberendezést, amely tudtára adja a vezérnek, hogy baj van, állj. Azóta a mi te­rületünkön nem volt nagy­laposi katasztrófa. Pedig az­óta is siklott ki ilyen gép. — Vagy itt van például a pályaalap-tömöritő gép. En­nek a kapcsolószekrénye olyan félresikerült megoldá. sú volt, hogy rendszeresen elromlott. Köztudott volt: a tömörítógép hetenként 3—4 napig „pihen". Javították a kapcsolószekrény meghibáso­dása miatt. No, ezt átalakí­tottuk. Két éve elfogadták az újítást kísérletre, az idén pe­dig megtudtuk: országosan bevezették az összes ilyen tí­pusnál. Most a gépek folya­matosan dolgoznak. — Ez minden? — Sorolhatnánk százig. Unalmas lenne. Ha unalmas nem is, de hosszú. Helyette annyit: a MÁV Szentesi Építési Főnök­ség szegedi gépállomásának Makarenko szocialista bri­gádja fennállása — 1959 — óta száznál több újítást dol­gozott ki. Az üzem megta­karítása az újítások nyomán 2 millió 300 ezer forint volt. Életbe lépett a magyar—amerikai kereskedelmi egyezmény A Magyar Népköztársaság kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya között Budapesten 1978. már­cius 17-én aláírt, a Magyar Népköztársaság és az Ameri­kai Egyesült Államok közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló megállapodás életbe lép. tetésére vonatkozóan 1978. jú­lius 7-én Budapesten jegyzék­váltásra került sor. Ezzel a magyar—amerikai kereske­delmi egyezmény életbe lé­pett. (MTI) oda hívhatnak még egyszer társadalmi munkára! — Hazudnánk, ha azt mon­danánk, hogy nem szeretünk keresni. Ilyen ember nincs. De vannak dolgok, amelyeket nem lehet pénzben kifejezni. Amikor a balástyai nevelő­otthonnak elkészítettük az udvari játékokat, és azok a kis gyerekek a nyakunkba ugrottak, hát elfelejtettünk minden fáradtságunkat. Hol az a normás, aki ezt mun­kabérre átszámítja? — Így igaz. Nekem a má­sok öröme is érték. És ezt itt a brigádban tanultam, meg­érteni. Érezni ?... Ha a tár­sadalmi munka púp a hátun­kon, hát olyan az akkor, mint a púpostevének. Attól teve a teve. — Közösség? — Ha most erre azzal kel­lene példálózni, hogy mozi­ba, színházba, hangverseny­re, tárlatra, állatkertbe (ho. va még?) mindenhová együtt járunk, akkor baj lenne. Azt nekem senki ne mesélje, hogy „névsorolvasással" lehet kö­zösséget csinálni. Különbö­zők vagyunk, egyiket ez ér­dekli, másikat amaz. Gye­rünk moziba, színházba, de csak hárman, ha annyinak van hozzá kedve. Így vesz­szük tudomásul, nem erőlte­tünk senkit. Inkább igaz úgy a közösség, mint a létszám­jelentésből ... — Mondok egy példát. Az egyes gyerek mindig nyűgö­sebb, mint akinek van test­vére. Kell, hogy legyen, aki­nek kibeszélheti magát, aki­nél visszhangra talál. Ez a mi brigádunkra érvényes. — Ügy ám, mégpedig any­nyira, hogy nekem a legne­hezebb családi problémám, a válásom „kiheverésében" se­gített Nem voltam egyedül. Pontosabban: nem marad­tam egyedül. — Makarenko nevelő volt. Nevel-e egy brigád? — önfegyelemre! Ez nem pirosbetűs szöveg, hanem tény. Egy makarenkós nem támolyoghat részegen az üzemben... Nekem voltak előzőleg — hogy mondjam — kilengéseim. Azóta, hogy tag vagyok, nincsenek. — Szigorral nevel? — Segítséggel. — J.-nak munkafegyelml problémája volt. Elrontott egy széria munkadarabot, mert „elnézte". Fegyelmi szaga volt a dolognak. A bri"'-a bízták, intézze el sa.i atáskörben. — Simítsa el?... — Szó sincs róla! Vállal­tuk, hogy újra gyártjuk, ami nem sikerült neki. Brigád­tagról volt szó... — A brigádvezető? — Vincze János, a Szocia­lista Munkaverseny Győzte­se. A 6zovjet párt- és szak­szervezeti kitüntetést a Szov­jetunió fennállásának 60. évfordulója tiszteletére kap­tam. Szerintem csak azért én, mert brigádvezetőnek jár. A brigádomé az érdem. — A brigád? — Kétszeres aranykoszorús a Makarenko brigád, 1973­ban és 1974-ben a Magyar Államvasutak Kiváló Brigád­ja, 1975-ben a Közlekedés, Posta és Hírközlés Kiváló Brigádja címet érte el. Hadd soroljam név szerint: Lajos Lajos hegesztő, Sári János esztergályos. Kun Sándor motorszerelő, Gémes Sándor esztergályos, Jármai András villamossági műszerész, Kis­péter József esztergályos, Koncsek László szerelő, Tóth László, Börcsök György, Si­mon Ferenc és Budavári Ist­ván és Bálint Béla motor­szerelők, s végül, de nem utolsósorban: Hegyi Katalin üzemmérnök. S még valamit. Nehogy azt higgyék, hogy a gépállomáson csak a Maka­renko brigád létezik. A Zója és a Zalka Máté ugyanolyan jó brigád. — Vasutasok ók is? — MÁV dolgozók! Mi is. Igriczi Zsigmond — A brigádnapló arról ír, hogy 1977-ben nyolc helyen 1489 óra társadalmi munkát végeztek. Tizenöten vannak. Mindig öröm az ellenszolgál­tatás nélküli munka, vagy púp a hátukon? — Púp! De nem ám „csak úgy általában" a társadalmi munka, hanem az, amelyik kedvét szegi az embernek. Igen, most mit néztek, meg kell mondani! Százötven órát dolgoztunk a SZVSE-pályán a rúgófal körüli munkákon. Minek? Most mit látok, rossz ránézni. Felverte a gaz, olyan, mint az őserdő. Hát engem Kiváló vasutasok kitüntetése Hagyomány már, hogy jú­lius második vasárnapja a vasutasoké. Tegnap a 28. vasutasnap alkalmából a Nyugati-pályaudvaron tar­tott ünnepségen Pullai Ár­pád közlekedés- és postaügyi miniszter 51 vasutast tünte­tett ki a kiváló címmel. A 71 miniszteri és 125 vezér­igazgatói dicséretet ma szol­gálati helyükön adják át a feladataikat példamutatóan ellátó vasutasoknak. A MÁV Szegedi Igazgatóságának dol­gozói közül Kiváló Vasutas lett Sebők Ferenc raktár­nok, Vajna József asztalos, Oláh János osztályvezető. Hegyest Mihály vizsgáló íő­kalauz és Maróti János fő­pályamester. A Kiváló Mun­káért kitüntetést kapta Jávor Imre állomásfőnök és Samu József mozdonyvezető.

Next

/
Thumbnails
Contents