Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

Szombat, 1978. július 8. 9 4 3 Esők és aratás Határszemle Vásárhelyen A 49 ezer hektáros vásárhelyi határ legjelentősebb gabonatermő tájain tartottak tegnap határszemlét az aratási felkészülés és a betakarítás kezdeti tapasztalatainak összegzése céljábóL A földek egy részén már a péntek délig tartó váratlan esőzés előtt munkához láttak a kombájnosok, és csupán néhány nap kérdése az is, hogy minden gazdaságban teljes kapacitással megkezdjék az új termés betakarítását. A határszemlén részt vett dr. Perjési László, a megyei tanács elnöke, és Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság osztályvezetője, valamint Vásárhely párt- és állami vezetői. A kedvezőtlen időjárás Hódmezővásárhely környékén is alaposan megnehezítette a betakarítást. Sok a megdőlt gabona, vizes a talaj, de szerencsére a termés nincs veszélyben. Ez annak köszönhető, hogy a körzet gazdaságainak rendelkezésére álló géppark, szállító- és szárítókapacitás bőségesen elegendő a 13 000 hektárnyi kalászos learatásához. De csak abban az esetben, ha az összes rendelkezésre álló erőket koncentráltan használják fel, s a kombájnokat, 6zállító járműveket a szükség szerint csoportosítják át. A határszemle résztvevői ennek érdekében javasolták a gazdaságoknak, hogy a gabonák dőltsége szerint sorolják be a munkát. Az elfekvő búza között ugyanis kezd kinőni a gyom, s itt kell először menteni a termést. A mostani kedvezőtlen időjárás ellenére is jó termés ígérkezik a vásárhelyi határban. 50 mázsa körüli termésátlagot ígér a búza, és rendMolnái József felvétele Jóval a szemes termények betakarítása előtt igyekeztek kijavítani a gazdaközösségekben a szárítóberendezéseket. Indulásra készen várja a búzát Hódmezővásárhelyen is a Rákóczi Termelőszövetkezetben a DSZP—32-es ikresített gabonaszárító kívül szépen fejlődtek az őszi földekről, kihasználva az elekalászosok is. Most az a leg- gendő szárítókapacitás adta fontosabb feladat, hogy mi- lehetőségeket és valamennyi előbb lekerüljön a termés a rendelkezésre álló gépet. Úton a Progressz 2 # Moszkva (MTI) Lélegzetvételnyi szünet sincs a szovjet űrkutatásban. Az Interkozmosz-program keretében végrehajtott második nemzetközi, szovjet—lengyel űrkísérlet sikeres befejezését követő második napon, pénteken, moszkvai idő szerint 14 óra 26 perckor, a Szovjetunióban felbocsátották a Progressz— 2 jelzésű automatikus vezérlésű teherűrhajót. Mint emlékezetes, a Progressz—1 február 20-án indult az űrhajózás történetében új fejezetet nyitó útjára. Mintegy másfél tonna hasznos terhet és 1000 kilogramm súlyú üzemanyagot juttatott el a Szaljut—0 űrállomásra, am cl Ível fc! vár i 22-én kapcsolódott össze. 15 napos együttes ke. . I után a kiürült teherűrhajót, amelybe az űrállomás személyzete, a világűr-tartózkodás rekordját tartó Jurij Romanyenko és Georgij Grecskó, elhelyezte feleslegessé vált tárgyait, a feladatukat betöltött berendezéseket és műszereket, leválasztották a Szaljutról. A Progressz—2 teherűrhajót hasonló céllal küldték Föld körüli pályára pénteken. A teherűrhajó, amely fedélzetén ismét üzemanyagot, tudományos berendezéseket, műszereket, a tartós űrtartózkodáshoz szükséges „közszükségleti" cikkeket, élelmiszert és friss ivóvizet szállít, előreláthatólag vasárnap csatlakozik a Szaljut 6—Szojuz—29 űrkomplexumhoz. A teherűrhajó viszi az űrpostát is Kovaljonoknak es Ivancsenkovnak, köztük a legközelebbi hozzátartozóktól küldött válaszleveleket is. A Progressz—2 fedélzeti berendezései a telemetrikus adatok tanúsága szerint kifogástalapul működnek. JAMAICA ÁLEAMMINISZTERE BUDAPESTEN Huszár Istvánnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének meghívására pénteken hazánkba érkezett Richárd Fletcher, Jamaica államminisztere, pénzügyi ós tervezési miniszter. SZOLIDARITÁS DÉL-JEMEN MELLETT Pénteken a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöksége ülést tartott Belgrád-rakparti székházában . Megvitatták a bizottság előtt álló aktuális feladatokat, majd állásfoglalást hoztak nyilvánosságra a dél-jemeni helyzettel kapcsolatban. Az állásfoglalás hangsúlyozza: A Magyar Szolidaritási Bizottság elnöksége a leghatározottabban tiltakozik az arab reakció és a nemzetközi imperializmus legújabb manővere ellen, felhasználva a reakció által okozott déljemeni belpolitikai nehézségeket, teljes politikai-gazdasági blokád alá akarják helyezni az országot. A Magyar Szolidaritási Bizottság elnöksége egész szolidaritási mozgalmunk nevében, a jelenlegi súlyos helyzetben további támogatásáról és aktív szolidaritásáról biztosítja a baráti dél-jemeni népet, SZÁDAT BÉCSBEN Dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár meghívására pénteken délután hétnapos hivatalos látogatásra Bécsbe érkezett Anvar Szadat egyiptomi köztársasági elnök. Tervek szerint az egyiptomi államfő vasárnapig Bécsben marad — ha a tárgyalások elhúzódnak, esetleg hétfőig is —, majd néhány napot pihenéssel tölt Salzburgban. KOMPROMISSZUM Péntek hajnalra enyhült, a helyzet Ausztria határállomásain, miután a kormány tagjai és a hétfő óta sztrájkoló közúti szállítási vállalatok képviselői hajnalig tartó ülésükön kompromiszszumos megállapodásra jutottak. A kormány továbbra sem hajlandó visszavonni a közúti szállítási adóról július 1-én életbe léptett törvényt, hajlandó azonban kártalanítani a szállítmányozókat abban az esetben, ha más országok is — az osztrák intézkedésre adandó ellenlépésként — adóval sújtják az osztrák teherjárműveket. Á vasutasnap előtt Szolgcalni Kórházban találkoztam vele. Néhány napja volt még a nyugdíjig. Egyetlen munkahelye volt egész életében. Feküdt — súlyos fájdalmak között — a kórházi ágyon, és reménykedett: szeretnék még legalább egy hetet szolgálni. Így mondta: szolgálni. Később, amikor jobban összeismerkedtem vele, pontosan megértettem ennek a szónak az értelmét. A nyugdíj felé közeledő vasutas azt fogalmazta meg ebben a szóban, amit tanult, megszokott, élt A munkáját szolgálatnak tartotta. Próbáltam vitatkozni is vele... Nevetett A jó ügyet nem támogatni kell, nem dolgozni érte, hanem egyszerűen csak szolgálni, mondta. A kisembereknek — folytatta — és ilyenek majdnem 140 ezren vagyunk a vasútnál — senki sem figyel a nagy eredményeire, mert ilyenek talán nincsenek is. Az utasok, az egész ország lakossága soha nem veszi észre azt, hogy jól dolgozunk, mert az természetes. Csak azt látják, ha néha fáradtak vagyunk, s nem olyan udvariasak, mint ahogy elvárják... A mi munkánk: szolgálat. Ez adja nekünk az erőt. Tudja, valamikor ez nyugdíjas állás volt s ezért jöttek ide szívesen az emberek. Ma már mindegyik nyugdíjas állás... De a szolgálat a vasutasok készsége az ország szolgálatára — ez változatlan. És nem a sok pénzért csináljuk. Egyszerűen azért mert tudjuk, hogy fontos a munka. Én még ma is úgy vagyok néha, hogy egy-egy távoli városban járva, ha meglátok egy hasonló egyenruhában járó szakit, megdobog egy kicsit a szívem. Testvéremnek érzem. Nem tudom, hogy a mai fiatalok hogy vannak ezzel; félek, hogy ezt a közösségi szellemet talán nem őrzik már úgy, mint mi, a régiek. De nem vagyok pesszimista sem. A vasutasoké mindig nagy család volt — az is fog maradni. Hogy miért? Egy idő óta egy könyvből is tudjuk: mert „a mozdony füstje megcsapta őket". P.F. Ma karenkóékná I Nagylaposnál kiugrott a gép, felszaggatta a sírteket, összetörte a talpfákat a kilométereken át vonszolt acél. monstrum. A mozdony csak húzta, húzta, s mire a vezető észrevette a bajt, már több százezres kár keletkezett. Vágányzár, sokórás vonatkésések: bosszús utasok hada szidta a MÁV-ot. — Ez lehetett úgy három éve Akkor már érvényben volt a brigádnak az a vállalása, hogy minden tagja bead egy újítást. Mi ezt a balesetet, mármint a pályaépítő gép kisiklását nagyon komoly esetnek tartottuk, s tudtuk azt is, hogy nem egyedülálló. Spekuláltunk, és rájöttünk, azon' nem tudunk segíteni, hogy a gép ne ugorjon ki egy rosszul sikerült váltóáthaladásnál. De azon már igen, hogy a mozdonyvezető ne a sínek mellett vontassa a kisiklott gépet! Szerkesztettünk egy jelzőberendezést, amely tudtára adja a vezérnek, hogy baj van, állj. Azóta a mi területünkön nem volt nagylaposi katasztrófa. Pedig azóta is siklott ki ilyen gép. — Vagy itt van például a pályaalap-tömöritő gép. Ennek a kapcsolószekrénye olyan félresikerült megoldá. sú volt, hogy rendszeresen elromlott. Köztudott volt: a tömörítógép hetenként 3—4 napig „pihen". Javították a kapcsolószekrény meghibásodása miatt. No, ezt átalakítottuk. Két éve elfogadták az újítást kísérletre, az idén pedig megtudtuk: országosan bevezették az összes ilyen típusnál. Most a gépek folyamatosan dolgoznak. — Ez minden? — Sorolhatnánk százig. Unalmas lenne. Ha unalmas nem is, de hosszú. Helyette annyit: a MÁV Szentesi Építési Főnökség szegedi gépállomásának Makarenko szocialista brigádja fennállása — 1959 — óta száznál több újítást dolgozott ki. Az üzem megtakarítása az újítások nyomán 2 millió 300 ezer forint volt. Életbe lépett a magyar—amerikai kereskedelmi egyezmény A Magyar Népköztársaság kormánya és az Amerikai Egyesült Államok kormánya között Budapesten 1978. március 17-én aláírt, a Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló megállapodás életbe lép. tetésére vonatkozóan 1978. július 7-én Budapesten jegyzékváltásra került sor. Ezzel a magyar—amerikai kereskedelmi egyezmény életbe lépett. (MTI) oda hívhatnak még egyszer társadalmi munkára! — Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nem szeretünk keresni. Ilyen ember nincs. De vannak dolgok, amelyeket nem lehet pénzben kifejezni. Amikor a balástyai nevelőotthonnak elkészítettük az udvari játékokat, és azok a kis gyerekek a nyakunkba ugrottak, hát elfelejtettünk minden fáradtságunkat. Hol az a normás, aki ezt munkabérre átszámítja? — Így igaz. Nekem a mások öröme is érték. És ezt itt a brigádban tanultam, megérteni. Érezni ?... Ha a társadalmi munka púp a hátunkon, hát olyan az akkor, mint a púpostevének. Attól teve a teve. — Közösség? — Ha most erre azzal kellene példálózni, hogy moziba, színházba, hangversenyre, tárlatra, állatkertbe (ho. va még?) mindenhová együtt járunk, akkor baj lenne. Azt nekem senki ne mesélje, hogy „névsorolvasással" lehet közösséget csinálni. Különbözők vagyunk, egyiket ez érdekli, másikat amaz. Gyerünk moziba, színházba, de csak hárman, ha annyinak van hozzá kedve. Így veszszük tudomásul, nem erőltetünk senkit. Inkább igaz úgy a közösség, mint a létszámjelentésből ... — Mondok egy példát. Az egyes gyerek mindig nyűgösebb, mint akinek van testvére. Kell, hogy legyen, akinek kibeszélheti magát, akinél visszhangra talál. Ez a mi brigádunkra érvényes. — Ügy ám, mégpedig anynyira, hogy nekem a legnehezebb családi problémám, a válásom „kiheverésében" segített Nem voltam egyedül. Pontosabban: nem maradtam egyedül. — Makarenko nevelő volt. Nevel-e egy brigád? — önfegyelemre! Ez nem pirosbetűs szöveg, hanem tény. Egy makarenkós nem támolyoghat részegen az üzemben... Nekem voltak előzőleg — hogy mondjam — kilengéseim. Azóta, hogy tag vagyok, nincsenek. — Szigorral nevel? — Segítséggel. — J.-nak munkafegyelml problémája volt. Elrontott egy széria munkadarabot, mert „elnézte". Fegyelmi szaga volt a dolognak. A bri"'-a bízták, intézze el sa.i atáskörben. — Simítsa el?... — Szó sincs róla! Vállaltuk, hogy újra gyártjuk, ami nem sikerült neki. Brigádtagról volt szó... — A brigádvezető? — Vincze János, a Szocialista Munkaverseny Győztese. A 6zovjet párt- és szakszervezeti kitüntetést a Szovjetunió fennállásának 60. évfordulója tiszteletére kaptam. Szerintem csak azért én, mert brigádvezetőnek jár. A brigádomé az érdem. — A brigád? — Kétszeres aranykoszorús a Makarenko brigád, 1973ban és 1974-ben a Magyar Államvasutak Kiváló Brigádja, 1975-ben a Közlekedés, Posta és Hírközlés Kiváló Brigádja címet érte el. Hadd soroljam név szerint: Lajos Lajos hegesztő, Sári János esztergályos. Kun Sándor motorszerelő, Gémes Sándor esztergályos, Jármai András villamossági műszerész, Kispéter József esztergályos, Koncsek László szerelő, Tóth László, Börcsök György, Simon Ferenc és Budavári István és Bálint Béla motorszerelők, s végül, de nem utolsósorban: Hegyi Katalin üzemmérnök. S még valamit. Nehogy azt higgyék, hogy a gépállomáson csak a Makarenko brigád létezik. A Zója és a Zalka Máté ugyanolyan jó brigád. — Vasutasok ók is? — MÁV dolgozók! Mi is. Igriczi Zsigmond — A brigádnapló arról ír, hogy 1977-ben nyolc helyen 1489 óra társadalmi munkát végeztek. Tizenöten vannak. Mindig öröm az ellenszolgáltatás nélküli munka, vagy púp a hátukon? — Púp! De nem ám „csak úgy általában" a társadalmi munka, hanem az, amelyik kedvét szegi az embernek. Igen, most mit néztek, meg kell mondani! Százötven órát dolgoztunk a SZVSE-pályán a rúgófal körüli munkákon. Minek? Most mit látok, rossz ránézni. Felverte a gaz, olyan, mint az őserdő. Hát engem Kiváló vasutasok kitüntetése Hagyomány már, hogy július második vasárnapja a vasutasoké. Tegnap a 28. vasutasnap alkalmából a Nyugati-pályaudvaron tartott ünnepségen Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter 51 vasutast tüntetett ki a kiváló címmel. A 71 miniszteri és 125 vezérigazgatói dicséretet ma szolgálati helyükön adják át a feladataikat példamutatóan ellátó vasutasoknak. A MÁV Szegedi Igazgatóságának dolgozói közül Kiváló Vasutas lett Sebők Ferenc raktárnok, Vajna József asztalos, Oláh János osztályvezető. Hegyest Mihály vizsgáló íőkalauz és Maróti János főpályamester. A Kiváló Munkáért kitüntetést kapta Jávor Imre állomásfőnök és Samu József mozdonyvezető.