Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

•v VILÁG PROLETÁRJAt^EGYES ÜLJETEK! fSf oj i - "a, .. / \ o V Vf* xV/ DELMAGYARORSZAG 68. évfolyam 159. szám 1978. július 8m szombat Ara: 80 fillér MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka Folytatódott a vita a Minisztertanács beszámolójáról Törvény a tavalyi költségvetés végrehajtásáról Pénteken délelőtt 10 órakor a Parlamentben folytatta tanácskozását az országgyűlés nyári ülésszaka. Legfőbb törvényhozó testületünkülésén megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A tanácskozáson részt vettek a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az elfogadott napirendnek megfelelően a Minisztertanács elnökének beszámolóia fölötti vitával folytatta munkáját az országgyűlés. Elsőként Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter emelkedett szólásra. A vitában ezután • felszólaltak: Nagy Miklós (Pest megye), Szépvölgyi Zoltán (Budapest). Bodnár Ferenc (Borsod megye), Szabó Imre (Heves megye) országgyűlési képviselők, majd Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter emelkedett szólásra. A továbbiakban a Minisztertanács beszámolójának vitájában felszólaltak Horváth Lajos (Baranya megye). Szigeti István (Somogy megye), Boza József (Bács-Kiskun megye), Tóth Géza (Szabolcs-Szatmár megye), Marjanek József (Fejér megye) és Orlovácz György (Tolna megye) képviselők. Ezután — mivel a beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett — az elnök bezárta a vitát és megadta a szót Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének. (Lázár György válaszát lapunk 2. oldalán ismertetjük.) A válasz után határozathozatal következett: az országgyűlés a Minisztertanács elnökének a kormány munkájáról adott beszámolóját, az abban ismertetett további kormányfeladatokat, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt követően az országgyűlés áttért a második napirendi pont, a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A törvényjavaslatot Faluvégi Lajos pénzügyminiszter terjesztette elő. (Beszédét lapunk 2. oldalán ismertetjük.) Pethő Ferenc, a törvényjavaslat bizottsági előadója bejelentette, a bizottság a tények és törekvések ismeretében, a Pénzügyminisztérium és a kormány képviselőinek meghallgatása után a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elfogadását javasolja. Mivel hozzászólásra jelentkező nem volt, határozathozatal következett. Az országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadta. Ezután interpellációk következtek. (Ezekről lapunk 2. oldalán számolunk be.) Az interpellációkkal az országgyűlés nyári ülésszaka — amelynek pénteki ülésén az elnöki tisztet felváltva töltötte be Apró Antal, Raffai Sarolta és Péter János — befejezte munkáját. ÁZ építés rendkívüli korszaka Ábrahám Kálmán felszólalása Mezőgazdaságunk teljesíti feladatait Romány Pál felszólalása Romány Pál bevezetőben az agrárviszonyok alakulásával foglalkozott. Mint mondotta, beszédes számok jelzik: meghatározó a szocialista nagyüzemi rendszer. — Nagyüzemeink rendszeresen bővítik termelésüket, javul gazdálkodásuk. Idei — eddig mért — vágóállat- és ailatitermék-eladásuk 11 százalékkal haladta meg a múlt évi azonos időszak eredményét, amely hasonló fejlődest tükrözött az 1976. évihez képest. Ez persze akkor jelentene igazán nagy előnyt, ha a növekedést változatlan menynyiségű és értékű takarmányfelhasználás mellett ér. tük volna el. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatáról elmondotta, hogy a mezőgazdasági termelés és feldolgozás, általában az együttműködés alapformája a szerződéses rendszer. E hagyományos, bevált formát a jogalkotás új tartalmi elemekkel ls bővítette az elmúlt években. A szerződések megtartásának, a vállalások tiszteletének rangját emelnünk kell. A nemrég alkotott vállalati törvény, a társulási jog átfogó újraszabályozása, a termékforgalmazás rendjének tökéletesítése minden bizonnyal elősegíti az agrártermelésben nagyon fontos gazdaságközi kapcsolatok erősödését is. Elősegíti úgy, ahogyan azt a termelőszövetkezetek III. kongresszusa is sürgette 1976 decemberében. — A beszámolási időszakban tovább terebélyesedett a termelési rendszerek hálózata. Az ipari jellegű termelési módszerek terjesztéséből részt kértek egyes ipari vállalatok, cukorgyárak, húsipari vállalatok, gyógyszer- és vegyipari gvárak, vagy például a len- és kenderipar is. A továbbiakban a mezőgazdasági és az élelmiszeripari fejlesztés fő irányairól szólva kiemelte: a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar fejlesztésében már évek óta csak az intenzív fejlesztés útját járhatjuk. Ennek lényege a hatékonyság fokozása. — Az intenzív fejlesztés — a mi viszonyaink, külpiaci lehetőségeink között — azt a követelményt állítja elénk, hogy az egy termelőegységre (földre, haszonállatra) jutó termékmennyiség alakulását mindenkor a munkafelhasználás és az eszközráfordítás összefüggésében értékeljük. Óriási tehát a jelentősége a ráfordításokkal kapcsolatos hatékonysági vizsgálatoknak, és az erre alapozott döntéseknek. A magyar mezőgazdaság termelési többletének mind nagyobb hányada kerül kül. földi piacokra. Azoknál a termékeknél, amelyeknél már jelenleg is nagy — 50—60 százalékos — az exportarány, különösen fontos a gazdaságosság, a minőség, a tervszerű, szerződésekkel megalapozott, a kölcsönös érdekekkel egybeeső fejlesztés, ~a versenyképesség növelése. A kertészeti ágazatokban, a tartósítóiparban több ilyen termék van, de ide sorolható a baromfiipar is, amelynek termékeiből 60 százalék kerül külföldre, vagy például a dobozolt sonka, amelynek 80 százalékát exportáljuk. A nemzetközi agrárpiac mozgását, hullámzását, erővonalainak alakulását jól kell ismernünk. Keresnünk kell az exporton, s ez nem egyedül a külkereskedelmi vállalatokon múlik. Csak a korszerűen feldolgozott, kiváló minőségű élelmiszer, a vevő igényeinek megfelelő mezőgazdasági nyersanyag szállítható jó áron külföldi piacokra. — Élelmiszerexportunk jövője érdekében meg kell szilárdítani üzemeinkben a technológiai fegyelmet, a minőségellenőrzést, az áruelőkészítést és csomagolást. Lényegesen javítanunk kell a gazdálkodási egységek szervezettségét, informáltságát, érdekeltségét, és technikai felszereltségét ennek megfelelően kell változtatnunk. Ez utóbbit, benne iparunk szerepét különösen hangsúlyozni kell, hiszen jórészt ettől függ a hazai fogyasztók vélemé. nyének alakulása, elismerése is. A hazai ellátás, a belföldi kereslet kielégítése ugyanis hasonló igényeket támaszt. Az élelmiszer-termelés több cikkből — rendszeresen vagy időnként — a keresletnél nagyobb. Bővíteni kell a közvetlen árukapcsolatokat, gyorsítani a gyártmányfejlesztést, a szállításokat, több árut kell fogyasztói csomagolásban árusítani. Mindennek elvégzésére fokozatosan alkalmassá kell tenni vállalatainkat. — E célokat és feladatokat a Központi Bizottság márciusi határozata tartalmazza. A mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek, valamennyi kollektívánk mindinkább érti ezeket a célokat, elérésükhöz lelkiismeretes munkával, a közösség és saját javára dolgozik. A miniszter ezután az időszerű mezőgazdasági munkákról beszélt: — Július Európának ezen a táján a kalászosok aratásának ideje, s — mióta elterjedtek a kombájnok — egyben a cséplésé is. Az idén a múlt évinél később, több gonddal és nagy várakozással látunk ehhez a munkához. A gond azért több, mert az aratási feltételek rosszabbak, a gabona jelentős része ledőlt, a talaj felázott. Ez segítheti majd a tarlóvetést, de nehezíti a gépi munkát. A várakozás pedig azért nagy, mert a tavalyi 38,5 mázsás hektáronkénti tervvel és 40,5 mázsás ténnyel szemben az idei terv 40 mázsa búza egy hektárról, azaz 23 mázsa katasztrális holdanként, országos átlagban. — A hivatalos becslések most arról szólnak, hogy az idei terv, a 40 mázsa körüli termés, a földeken, a búzatáblákon „ott van". Más kérdés, hogy a viharkárok után, a betakarítás során mennyit lehet majd ténylegesen learatni, elcsépelni, magtárba helyezni. Gépeink vannak, a gazdaságok, a közreműködő vállalatok felkészültek. Dr. Romány Pál befejezésül hangsúlyozta: — A kormány megtárgyalta és jóváhagyta azt a munkaprogramot, amely a mezőgazdaság és élelmiszeripar mostani fejlesztését és a következő tennivalók előkészítését össze, gezi. A különböző tárcákkal közösen kialakított munkaprogram természetesen kitér mind az ipari tényezőkre, mind a kereskedelmi, szállítási feladatokra. Hiszem, hogy a tapasztalatokat hasznosítva, a hibákból tanulva, agrárpolitikánkat valóra váltva, mindenütt sorrarendre cselekedetté érnek a kormány előírásai, a XI. kongresszus határozatain nyugvó program pontjaiBevezetőben arról szólt Ábrahám- Kálmán, hogy a miniszterelnöki beszámoló, s majd a hozzászólások ls gyakran érintették a tárcához tartozók munkáját. Nem véletlenül, hiszen az építés az ember születésétől élete végéig kíséri. Ezt követően az érdeklődés középpontjában álló tárca minisztere a jelenről szólva mondotta: rendkívüli építési korszakban élünk! A megállapítást adatokkal tamasztotta alá. Idézte a 15 éves lakásépítési terv végrehajtásának eredményét: több mint egymillió új otthon készült el, korszerű körülményeket teremtve a beköltözőknek. Arra, hogy mekkora feladatot teljesítettek az alapozók, ácsok, panelkészítők, s'zerelők — jellemző: az egymillió otthon Pécs jelenlegi lakásállományának hússzorosát, Budapestének másfélszeresét jelenti! Az ágazat a népgazdaság fejlődésében is fontos szerepet játszik, hiszen évente a nemzeti jövedelem 11—12 százalékát hozza létre, a teljes eszközállomány másfél, és a munkaerő 7,5 százalékának igénybevételével. Beszédesek az ötödik ötéves terv eddigi eredményei is, hiszen az első két esztendő mérlegében 260 milliárd forintnyi építési, szerelési munka és 20 befejezett nagyberuházás szerepel. Az idei feladatok is számottevőek, hiszen 41 nagyberuházáson dolgoznak az építők, és 150 milliárd forintnyi munkával számolnak 1978. végéig. Olyan helyzetben vagyunk, hogy sorolnunk kell, mihez kezdjünk előbb hozzá. s mihez később — hangsúlyozta a miniszter. Előnyt élveznek az infrastruktúráit, fejlesztő, a lakásállományt, a kommunális, a kulturális és oktatási létesítményeinket gyarapító fejlesztések. — Néhány témában szeretném érzékeltetni, hogy milyen intézkedésekre gondolunk, kérve az országgyűlés, és az országgyűlésen keresztül a társadalom támogatását. Az első: a gondolkodásmódbeli változás, a túlzottan beruházásközpontú szemlélet visszaszorítása. Ezt úgy is mondhatnám, hogy a beruházási igények megfogalmazásában szinte professzorok vagyunk. Ám az kellene, hogy ugyanilyen energiával dolgozzunk a beruházások feltételeinek megteremtésén, a hatékony megvalósításon, s hasonlóképpen felelősséggel gondoskodjunk az üzembevételről is. Második témakörként az építésügy függőségi rendszeréről beszélt Ábrahám Kálmán, szorgalmazva a technikai korszerűsítést. — Vannak, akik úgy fogalmaznak, hogy — a Lázár elvtárs által is említeti — létszámnövekedés nélküli 6 százalékos építőipari termelésnövekedés 2 százalékát a gépekkel és a technikával, a másik 2 százalékát a rendszerszerű építés szélesebb körű alkalmazásával, s a hátralevő 2 százalékot pedig a nagyobb fegyelemmel, szervezettséggel, a folyamatos munka feltételeinek megteremtésével lehet elérni. Nos, ehhez is elég egyetlen adatot jeleznem: az építőipar 70—80 ezer féle anyaggal és berendezéssel dolgozik. Harmadik témakörként az ágazati irányítás színvonalának emelését szorgalmazta a miniszter, kiemelve, hogy ez ma az egyik legidőszerűbb feladat. Elmondotta: az utóbbi időben nagyon sok építőipari egység jött létre, ami nagyrészt indokolható is. Gyakran a megrendelők hiába keresik a nagyvállalatokat, azok nem vállalják el a kért munkát, s más út nem lévén, a beruházók életre hívnak egy építési szervezetet. — Legutóbb egyik vendégünkkel a Hortobágyon jártunk, s ellátogattunk az Állami Gazdaságba is. Ott megkérdeztem az egyik vezetőtől, nektek is van építőiparotok? Azt mondja erre: de van ám! No, folytatom: hány tagú? azt feleli: 300. Na, gondoltam magamban, nekem éppen enynyi ember kellene ahhoz, hogy a Hajdú megyei Építőipari Vállalat a nagy feladattöbbletét meg tudja oldani. — Ügy vélem, tudomásul kell vennünk: az irányítási munkában koncentrálni kell erőinket. Nem szervezeti alapon, hiszen nem a forma a lényeges. Sok szervezet fog a jövőben is részt venni egyegy munkában. A testre szabott feladatok maradnak, a résztvevőknek csupán együttműködésük színvonalát kell emelniük, társulásokat kezdeményezniük, megteremteni a közös gépparkot és a szakén ibercserét az egymás segítését, vagyis egy termé(Folytatás « 2. oidalonj