Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

8 Péntek, 1978. július 7. Lázár György expozéja (Folytatás az 1. oldalról.) kát, a szervezetlenséget, a társadalom javainak pazar­lását, s ami a belső tartalé­kok mozgósítására, a gazdál­kodás szüntelen javítására ösztönöz. Mindezek tudatá­ban a kormány eddig is fon­tosságuknak megfelelő figyel­met fordított a gazdasági feladatokra. A tények azon­ban azt mutatják, hogy cél­tudatos munkával tovább kell javítani mindazokat a végrehajtási feltételeiket, melyek elősegítik gazdaság­politikai elveink teljesebb érvényre jutását. A kormány elsődleges fel­adatai közé tartozik a nép­gazdasági tervezés, a közgaz­dasági szabályozás, az ága­zati gazdaságszervező munka egyidejű továbbfejlesztése. A gazdaság központi irányításá­nak a népgazdasági terv az alapja. A mai bonyolult vi­szonyok között a tervezés sze­repe, a tervező felelőssége kétszeresen megnő. Ezért a népgazdasági tervezés gya­korlatát is tovább kell fej­lesztenünk, úgy, hogy növe­kedjen az előrelátás bizton. Tanácskozik az országgyűlés i sága, a döntések megalapo­zottsága, a tervezés még in­kább betölthesse koncepció­alkotó, Irányt kijelölő és ösz­szehangoló funkcióját. A központi irányítás hatás­fokának növeléséhez a másik fontos tennivalónk a közgaz­dasági szabályozó rendszer továbbfejlesztése. Elsősorban a termelői ár­rendszert kell továbbfejlesz­teni, alkalmassá tenni arra, hogy pontosabb mércét és orientációt adjon a fejlesztés, valamint a folyó termelés gazdaságosságának megítélé­séhez. Más szavakkal kife­jezve, az ésszerűbb gazdálko­dáshoz olyan termelői árakra van szükség, amelyek a je. lenleginel jobban tükrözik a valóságos ráfordításokat. A termelői árak Változtatása hatással van a fogyasztói árakra is, ezért ez nemcsak fontos gazdasági, de egyben nagy horderejű politikai ügy is, amely gondos előkészítést kíván, s amelynek során — úgy, ahogy azt eddig is tet­tük — a termelési és az élet­színvonal-politikai érdekeket együttesen kell mérlegelni. kakörülmények, a munkavé­delem további javításával, az ösztönzés, de ha kell, a fegyelmezés eszközeivel is el kell érnünk a munkaerő­gazdálkodás tartalékainak feltárását és hasznosítását. Olyan helyzetet kell terem­teni, hogy a vállalatok szá­mára érezhető hátránnyal járjon a munkaerő pazarlása, és több érdekük fűződjön az ésszerű takarékossághoz. A kormány az év elején külön munkaprogramot hagyott jó­vá a munkaerő-gazdálkodás javítására. A fő figyelmet most ezek következetes vég­rehajtására kell fordítani. Az idei esztendőről Korszerűbb termelési szerkezetet Tisztelt Képviselő Elvtár­sak! Az ötéves terv végrehajtá­sának, távlati céljaink eléré­sének gyakran hangoztatott és nélkülözhetetlen feltétele, hogy a Központi Bizottság múlt év októberi határozatá­nak szellemében meggyorsít­suk az anyagi termelés, kü. lönösen az Ipari és a mező­gazdaság termelési szerkeze­tének korszerűsítését. A szocialista gazdasági in­tegráció fejlesztésének új lendületet, biztató perspektí­vát adnak azok a célprogra­mok, amelyek az energia- és nyersanyagtermelés, a mező­gazdaság . és élelmiszeripar, valamint a gépipar fejleszté­sét szolgálják, s amelyeket a KGST legutóbbi bukaresti ülésszakán fogadtunk el. A célprogramok közös megvaló­sításában elsőrendűen érde­keltek vagyunk, mert azok növelik jövő terveink meg­alapozásának biztonságát, és új lehetőségekkel bővítik a szocialista országokkal foly­tatott gazdasági együttmű. ködésünket. A termelési szerkezet kor­szerűsítése a vállalatok ál­landó és alapvető feladata, amely azonban összehangolt központi irányítást kíván. Nagy nyomatékkal szeret­ném hangsúlyozni, minden gazdasági vezetőnek — akár a kormanyban, akár válla­latnál dolgozik — tudatában kell lennie: a termelési szer­kezet korszerűsítésének elő­revitele nem átmeneti, ha­nem tartós, nem egyik, ha­nem a legfontosabb feladata. Nem kevesebbet, mint azt kell elérnünk, hogy megújít­suk, a világpiac magas mér­céjéhez igazítsuk Iparunk és mezőgazdaságunk termelé­kenységét, termékeink korsze­rűségét és minőségét. Javítani a beruházási tevékenységet Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy időben végre­hajthassuk a fejlesztési fel­adatokat, eleget tegyünk a hatékonysági és az egyensú­lyi követelményeknek, to­vább kell javítani a beruhá­zási munka minden fázisát, a döntéstől a befejezésig. A mai helyzettel nem lehetünk megelégedve. Az ötéves terv első két évében a beruházási folyamatban — részben a központi Irányító munka gyengeségei miatt — a terv­szerűséget zavaró aránytalan­ságok keletkeztek. Az elő­irányzatokat összességében túlteljesítettük, és a növeke­dés gyors üteme jellemző az idei év eddig eltelt időszaká­ra is. Önmagában véve nem a túlteljesítés a probléma, sőt mivel a tervezettet meghala­dó növekedés elsősorban a vállalati forrásokból és az exportfejlesztő hitelek na. gyobb arányú felhasználásá­ból ered, ez még bizonyos előnyt Is jelenthet. A mérték az, ami gondot okoz. A be­ruházások növekedése tudni­illik lényegesen meghaladja a népgazdasági erőforrások bővülésének ütemét, és a be­ruházási kereslet növekedé­sével a kivitelező kapacitás sem tart lépést. Ezt nemcsak a visszautasított építési ren­delések magas aránya, de az üzembe helyezések még min­dig jellemző elhúzódása és sok más kedvezőtlen tény is mutatja. Nyomatékosan hangsú­lyozni kívánom: az aktív fejlesztési politikáról a to­\ábbiakban sem mondha­tunk le. A nemzeti jövede­lem növelése, a termelés kor­szerűsítése, a lakásépítés, az infrastruktúra fejlesztése ér­dekében a jövőben is nagy összegeket kell beruházni. Felelősen gondolkodva azon­ban nem engedhetjük meg; hogy a túlméretezett és rá­adásul lassan kivitelezett beruházások megbontsák a nemzeti jövedelem elosztásá­nak fő arányait és még to­vább szétforgácsolják az erő­ket. Ezért a kormány, fel­mérve a helyzetet, a közel­, múltban utasította az illeté­keseket, tegyenek intézkedé­seket a beruházási vásárló­erő növekedésének mérsék­lésére. Gazdasági életünk követ­kező fontos területe, ahol átfogóbb és mélyrehatóbb javulást kell elérnünk, a munkaerő-gazdálkodás. Az utóbbi években rendszeresen foglalkoztunk a munkaerő­gazdálkodás kérdéseivel. Az ismert bérintézkedések mel­lett küiönbözö kedvezmé­nyekkel támogatjuk a mun­kaerőt felszabadító beruhá­zásokat — közbevetőleg meg­jegyezve, ezzel a lehetőség­gel a vállalatoknak eddig csak kis része élt —, Buda­pesten, de vidéken is a kor­szerűtlen telephelyek egész sorát számoltuk fel. Admi­nisztratív eszközökkel is korlátozzuk az indokolatlan munkaerőmozgást és az al­kalmazotti létszámnövelést, jobban ösztönözzük a nyug­díjkorhatárt elérők munká­ban maradását. Tárgyilago­san nézve azonban átütő erejű sikerről nem adhatok számot. Érdemleges előre­haladást csak ott sikerült elérni, ahol a vállalatok ve­zetése maga is teljes ko­molyságában fogta fel az ügyet. Mindezek miatt úgy és abban a szellemben, aho­gyan azt a Központi Bizott­ság ez, év áprilisi határozata megfogalmazta, tovább kell lépnünk, központi és valln­lati intézkedésekkel, műszaki fejlesztéssel, hatékonyabb munkaszervezéssel, a mun­Kedves Elvtársak! Amint az elmondottakból kitűnt, az elmúlt években — nagy erőfeszítések árán — jelentős gazdasági feladato­kat oldottunk meg, de a hatékonyság javulásával és az egyensúlyi helyzettel nem lehetünk megelégedve. E té­ren az 1978. évi-népgazdasá­gi terv végrehajtásának ed­digi tapasztalatai sem mu­tatnak lényeges változást. Az ipari termelés öt hó­nap alatt közel 7 százalék­kal emelkedett, és a terme­lékenység növekedése is el­fogadható. A kivitelező épí­tőipar a tervnek megfelelően, mintegy 5 százalékkal növel­te termelését. Az állami gaz­daságok és a termelőszövet­kezetek — bár a szeszélyes időjárás időinként megzavar­ta a munkát — jó minőség­ben elvégezték az aktuális feladatokat, a háztáji és ki­segítő gazdaságok ez évben is jelentős mennyiségű áru szállítására kötöttek szerző­dést, a felvásárlás időará­nyos előirányzatai teljesül­tek. Szervezetten és jó szín­vonalon megtörtént a nyári nagy munkára való felké­szülés, megkezdődött az aratás. A termelés tehát megkö­zelítően a terv szerint ala­kul, az elosztásról azonban már nem mondhatjuk el ugyanezt. Ez abban mutat­kozik meg, hogy a belső felhasználás és benne az import — főleg a beruházá­sok túlteljesítése miatt — a tervezettnél gyorsabban nő, a kivitel viszont — főleg a tőkés viszonylatokban — elmarad az előirányzatoktól. Ezeken az arányokon min­denképpen változtatni kell, ezért az elkövetkező hóna­pokban a beruházási vásár­lóerő mérséklésére elhatáro­zott kormányzati intézkedé­sek következetes végrehajtása mellett mindenekelőtt az exportteljesítmény fokozá­sára van szükség. Kedves Elvtársak! A jövedelmek növelésében egyaránt fontos szerepe volt a vállalatok nyereségéből és a központi pénzalapokból va­ló bérfejlesztésnek, a társa­dalmi juttatásokra és a szo­cilális ellátásra fordított ösz­szegek növelésének. Több fontos intézkedést ha. túloztunk el és hajtottunk végre a bérarányok és egyes foglalkozási ágak kereseti vi­szonyainak javítására. Fel­emeltük és egységesítettük az iparban, az élelmiszer-keres­kedelemben és a vendéglá­tásban a műszakpótlékot, központi bérintézkedésre ke. rült sor a villamosenergia- és a ruházati iparban. A műve­lődés. az oktatás és az egész­ségügy területén több mint 400 ezer dolgozó részesült béremelésben. Ez évi ter­vünknek megfelelően július elsejei határidővel újabb szakmákra terjesztettük ki, s ezzel általánossá tettük a fel­emelt műszakpótlékot. Már megszületett a határozat, ami szerint ez év október 1-től fel kell emelni azoknak az egészségügyi dolgozóknak a bérét is, akik tavaly a ren­dezésből kimaradtak. Az életszínvonalról szólva átlagmutatókról tettem emlí­tést. Jól tudjuk, az átlag nem minden társadalmi rétegre, aládra jellemző. Ezért a kormány évről évre megvizs­gálja a kereseti arányok ala­kulását, és külön figyelmet fordít a munkások, a dolgo­zó nők, a fiatalok helyzetére. Ugyancsak rendszeresen tá­jékozódik az egyes családtí­pusok, az idős emberek élet­viszonyainak alakulásáról is. A lakosság élétkörülmé­nyeiről szólva, úgy gondolom, elengedhetetlen kötelessé­günk számot adni az elhatá­rozott lakásépítési terv meg­valósításának helyzetéről. Az ötödik ötéves terv első két évében összesen 187 ezer, a tervezettnél mintegy 17 ezer­rel több lakás épült fel. Két év alatt több mint félmillió ember költözött új otthonba. A megépült lakások felsze­reltsége korszerűbb és több a háromszobás lakás. Az épí­tés ütemével — ezer lakosra számítva 8,8 lakás — tovább­ra is az európai élvonalban vagyunk, s ez nem kis tel­jesítmény. Sajnos, a múltból örökölt lakásállományunk műszaki állapota olyan, hogy különösen a fővárosban szük­ségszerűen — bár esetenként talán indokolatlanul is —ma­gas a szanálások aránya. Az új lakásigénylők kéréseit ezért is csak lassúbb ütem­ben tudjuk kielégíteni, így a várakozók száma változatla­nul magas, sőt még emelke­dett is. lisztéit Országgyűlés! Jelentőségének megfelelően nagy figyelmet fordítottunk a lakosság egészségügyi és szo. ciális ellátására, a gyermek­intézmények, az oktatási há­lózat fejlesztésére. Lehetősé­geinkhez mérten javítottuk a személyi feltételeket, tovább bővítettük az anyagi alapo­kat az egészségügyi, szociális és oktatási célokra fordított költségvetési összeget csupán az utóbbi két évben 17 szá­zalékkal növeltük, s ennek mértéke ma már megközelíti a 33 milliárd forintot. Kedves Képviselő Elvtár­sak! A fejlett szocialista tár­sadalom építésének felada­tai, a fejlődés újszerű és magas követelményei a tár­sadalom és a gazdaság min­den területén megalapozott valóságismeretet és megbíz­ható előrelátást követelnek. Ennek a szükségletnek a kielégítésében már ma is, de a jövőben még inkább nö­vekvő szerepe van a tudo­mánynak. A célokhoz vezető út megtervezése, a nagy horderejű döntések előké­szítése, az anyagi termelés fejlesztése a vezetés minden szintjén egész sor olyan bcu nyolult kérdést tesz fel, ami­re csak a tudomány aktív közreműködésével talál ha ti­iuk meg a helyes választ. Ezért a kormány nemcsak igényli a tudomány segítsé­gét, hanem nagy figyelmet is fordít a fejlesztésére. Hazánk külpoütikájáról A kormány elnöke ezt kö­vetően külpolitikánk idő­szerű kérdéseivel foglalko­zott. Többek között hang­súlyozta : — Kormányunk alapvető külpolitikai törekvései az elmúlt két és fél évben is arra irányultak, hogy kedve­ző nemzetközi feltétekelet biztosítsunk népünk békés, alkotó munkájához. Az el­múlt időszakban még szoro­sabbra fűztük testvéri kap­csolatainkat a szocialista kö­zösség országaival, minde­nekelőtt a Szovjetunióval. Nemzetközi kapcsolata­inkban növekvő szerepet töl­tenek be a fejlődő országok. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvének szem előtt tartásával bővítjük kapcsola­tainkat a fejlett tőkés or­szágokkal is. Kormányunk e téren is elvi politikát folytat. Kormányunk aktív részt vállal az enyhülésért folyta­tott küzdelemből. Ott vol­tunk és hallattuk szavunkat minden olyan nemzetközi fórumon, ahol a béke meg­szilárdításáról volt szó. Ml ugy véljük, hogy az európai béke és biztonság megerősí­tése szempontjából elsőrendű fontossága van a helsinki záróokmányban lefektetett elvek maradéktalan valóra váltásának. A nemzetközi színtéren kialakult bonyolult helyzet ellenére meggyőződésünk, hogy az enyhülésben észlel­hető megtorpanás átmeneti jelenség. De elengedhetetle­nül szükségesnek tartjük, hogy az enyhülés minden híve összefogjon és határo­zottan fellépjen a béke és biztonság védelmében. Még jobb munkával Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, a beszámolóból kitűnik, hogy a munka, amit elvégeztünk, nem kevés, de az is, hogy a feladatok, amelyeket a jövőben meg kell oldanunk, még nagyob­bak. Az eredmények mellett leküzdésre váró nehézség is van bőven, mégis bizakodás­sal nézhetünk a jövőbe, mert szilárd alapokra építhetünk. Van helyes politikánk, vilá­gos célunk és programunk. Erősödik a szocialista nem­zeti egység, gyarapodik né­pünk tudása, növekszik a közéleti felelősség és a cse­lekvőkészség. Népgazdasá­gunk nagy tartalékokkal rendelkező, dinamikusan fej­lődő szocialista gazdaság. Erőnket, biztonságunkat megnöveli, hogy megbecsült tagja vagyunk a szüntelenül fejlődő szocialista közösség­nek. Az előttünk álló felada­tok igényesek, de vonzóak is, eredményes megoldásuk­hoz azonban a vezetés min­den szintjén, minden mun­kahelyen még fegyelmezet­tebb, még jobb munkára van szükség. A kormány azon lesz, hogy a Központi Bizottság áprilisi ülésének határozata szellemében to­vább javítsa a végrehajtás feltételeit. Ehhez kérjük az országgyűlés és egész dol­gozó népünk segítségét és támogatását. Parlamenti jegyzetek A Parlament bordó szőnyeges fo­lyosóján Juratovics Aladár szegedi képviselővel beszélgetünk. Látom, hogy melege van. „Szorítja a nyak­kendő." Legszívesebben levetné, za­kójával együtt... Az országgyűlés ülésszaka mindig érdekes, nemcsak a nagy jelentőségű törvényt alkotó, jelenünket elemző, jövőnket meghatározó tevékenysége miatt hanem a csöngetés előtti be­szélgetések. a szünetekben elhangzó eszmecserék miatt is. A tegnapi ülés első napirendi pontja a kormány be­számolója volt. Lázár György mi­niszterelnök a kormány — megvá­lasztása óta végzett — munkájáról számolt be a képviselőknek. Igen nagy felelősséggel, alaposan és rész­letesen. Szerényen említette ered­ményeinket, s azt kérte, hogy vé­gezzünk jobb munkát, minden terü­leten. Kissé talán paradox, hogy eb­ben a hőségben az energiagzdálko­dás igen komoly hangsúlyt kapott. Erről beszélt Juratovics Aladár sze­gedi képviselő is. Fővárosi kollégám mondta tréfásan a szünetben, hogy nem furcsa ilyen nyári melegben a fűtőolajról, a földgázról, a szeriről, a termálvízről beszélni? Talán in. kább a hűtőipari, „a jegeseket" kel­lett volna tetemre hívni. Én is él­celődtem: jobb ma félni, mint hol­nap megijedni. Vannak tapasztalata­ink, nyáron nagykabátot, télen für­dőruhát; akkor van választék — majd „munka után" néztünk. Csongrád megyei képviselők be­szélgetnek. Mag Pál. a Baromfifel­dolgozó Vállalat igazgatója és Ku­rucz Márton termelőszövetkezeti el. nők. Szentesről. Az ő munkájuk Is nagy terjedelmet kapott a kormány elnökének expozéjában. Köztudott, hogy a szentesi baromfifeldolgozó és az ottani termelőszövetkezetek Is jelentős összegű beruházást végez, nek. Mag Páltól kérdem, hogyan ha­lad a 300 milliósnál nagyobb export­célú fejlesztés. — Megfelelően — mondja. — Jö­vőre már hasznát is szeretnénk lát­ni. A többlettermelés zömét exportra adjuk. — Állami dotációt kap-e a barom­fiipar? — A belföldi termelésre nem. csak az exportunkat dotálják, de azt sem „kirívó" módon. Nem oly mértékben, mint más exporttermékeket. Szeged határában jelentős a kő. olaj és földgáz, sőt az ország legre­ményteljesebb mennyiségű termálvi­ze is megtalálható. Az olajat és a földgázt jó gazda módjára használ­juk föl, de így teszünk-e a termál­vízzel? Kurucz Márton mondja: — A mi szövetkezetünk 800 ezer légköbméter területet fűt termál­vízzel. Lakóházakat, baromfi-, ser­tés- és szarvasmarhatelepeket, vala­mint zöldség- és dísznövény-üveghá­zakat. — Most milyen fejlesztést- végez­nek? — A szomszédos gazdaság 400 mii. liós beruházásba kezdett. Ügy tu­dom. minden jól halad, de a kutak fúrásával, kiképzésével bajok van­nak. Hat termálkútra alapozták az új üvegházakat. Az üvegházak építé­se lassan befejeződik, de mint hal­lottam, ez ideig mindössze két kút készült el. Ha nem tartanak lépést az üvegházak építésével a kútfúrók, akkor komoly bajok adódnak. Az országgyűlés jelenlegi üléssza­kán a közgazdasági kérdéseké a prímszerep. Amikor erről váltottunk szót dr. Antalffy György Csongrád megyei képviselővel, egyetemi tanár­ral. megjegyezte: — Nem ártana, ha a vállalati jo­gászok egy kicsit közgazdászok is lennének. Sok igazság van a professzor vé­leményében. Régi ismerősöm, Jaz­binsek Vilmos bányamérnök, pécsi képviselő. a mecseki szénbányák fejlesztéséről beszélt. Elmondta, hogy jelentős összeggel bővítik a Komló környéki bányákat, szeretnének több kokszolható feketeszenet adni a nép­gazdaságnak. Folyosói beszélgetésre azonban sok idő nincs, megszólal a csengő, foly­tatódik az ülésszak. Gazdagh István t

Next

/
Thumbnails
Contents