Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

8 Péntek, 1978. július 7. Juratovics Aladár felszólalása Tanácskozik országgyűlés Németh Károly beszéde Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! A Minisztertanács elnökének beszámolójában megállapított népgazdasági fejlődés egyik alaptényezője a kiegyensúlyozott energiaellátás volt Az energiagazdálkodás a népgazdasági igényekkel összhangban fejlődött. Az energiagazdaság az igényeket nemcsak mennyiségileg elégítette ki, hanem egyidejűleg növelte a választékot is. Az 1970-es évek elején bekövetkezett világgazdasági jelenségek miatt (mivel az olaj és olajszármazékok, valamint a földgáz ára megemelkedett) a kormány által jóváhagyott energiapolitikai koncepciójában bizonyos módosítások váltak szükségessé. Fontos módosítások Melyek voltak a legfonto. sabbak? 1. Növekvő mértékben kell támaszkodni a hazai energiatermelési lehetőségeinkre, fokozni kell a szén- és szénhidrogén-kutatásainkat. A villamos energia előállításában előtérbe kell helyezni az atom- és vízienergiát is. 2. Egyre nagyobb mértékben kell támaszkodni a szocialista integráció keretében energiabehozatalunk bővítésére, elsősorban a Szovjetunióból. 3. A felhasználásnál differenciáltabban kell kezelni az energiahordozókat, ennek érdekében benzint, gázolajat és tüzelőolajat csak olyan fogyasztóknál szabad felhasználni, ahol az más egyéb energiahordozóval nem helyettesíthető. 4. Széles körű energiatakarékosságot kell megvalósítani az élet minden területén, a fajlagos energiafelhasználás csökkentésére. Ilyenek például : az üzemanyagnormák jobb kialakítása, rendszeres ellenőrzése, a gépjárműveknél és munkagépeknél, a távfűtéses lakásoknál a hőveszteségek csökkentésére hőfokszabályozás stb. Törekedni kell arra. hogy az egyes energiafajtákat a legjobban, a legmegfelelőbb helyen használjuk fel. Ezt nemcsak a gazdaságosság, ha. nem a szükségszerűség is megköveteli. Hasonlóan az élet követeli meg tőlünk a jó hatásfokú energiaátalakítási is. Ezért helyes az a kormányhatározat, hogy a hazánkban található lignitből, barnaszénből villamos energiát állítsunk elő, s ne földgáz-, olajtüzelésű kazánokat létesítsünk. Példa erre az eocénprogram, amelynek keretében új bányanyitások és erőműépítés szerepel. A szénhidrogének felhasználásának arányai és helyei meghatározóak népgazdaságunk fejlesztésében, hiszen a kőolajnak és származékainak, valamint a földgáznak a petrolkémiában, a vegyipar alapanyaggyártásában, a műtrágyagyártásban kiemelkedő szerepe van. Juratovics Aladár ezt kö. Vetően a szénhidrogén-bányászat Csongrád megyei eredményeiről beszélt, majd így folytatta felszólalását: Tovább! erőfeszítések szükségesek Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság olaj- és földgázszükségletének kielégítésére a kormány, a Nehézipari Minisztérium eddig is nagy gondot fordított. A növekvő igények kielégítésére azonban további erőfeszítések szükségesek. A hazai készleteink csökkenése az, importnehézségek további összehangolt intézkedéseket tesznek szükségessé. Ezek közül emelnék ki néhányat. k Tovfoh feeli növelni g hazai kőolaj- és földgázkutatást, s a megtalált készleteket mielőbb termelésbe kell állítani. A kutatás világvi. szonylatban is a nagy mélységek (4500—5000 méter) felé irányul. A nagy mélységű kutatás hazánkban a műszaki és technológiai lehetőségek függvényeként tervszerűen folyik. Az eddigi mélyfúrások eredményei az Alföldön és a Dunántúlon egyaránt biztatóak voltak. 2. Számolni kell azzal, hogy geológiai adottságaink miatt több, de kisebb kőolaj- és földgázmezőt találunk, illetve találtunk. Ezek üzembe helyezését gyorsítani kell,, nem lehet 2—3 évet várni a különböző engedélyezési, tervezési, pénzügyi, kivitelezési feladatok elvégzésére. 3. A meglevő készleteink minél nagyobb százalékban történő kitermelésére fokozni kell a harmadlagos művelési eljárásokat. Elsősorban az oldószeres módszerek kidolgozásával a kihozatali 13 —15 százalékkal emelni lehet. 4. A hazai termelés szinten tartása a következő években jól átgondolt beruházásokat, rekonstrukciókat igényel. Ezek még mindig gazdaságosak lesznek, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg a hazai kőolaj 750 forint/tonna, a földgáz pedig 350 forint/1000 köbméter önköltségű, míg az importból származó szénhidrogének ára ennek négyszerese. 5. A földgáz feldolgozásánál az a célunk, hogy olyan értékes termékeket állítsunk elő, amit a vegyipar igényel. Ilyen például az etán, izobután, pentán kinyerése. Ezen feladat a meglévő technológiánk viszonylag kis átalakításával megoldható. 6. Hazánkban elég nagy készletek Vannak az úgynevezett inert, vagy más szóval kevert gázakból. Ezek széndioxid-, vagy nitrogéntartalmú földgázak. 3000 kalórias, de még éghető gázak. Megvizsgálandó ezek célfogyasztásra való hasznosítása, vagy dúsítása, esetleg szűrése. 7. A hazai erőfeszítéseink azonban nem tudják fedezni a szükségleteinket. Jelenleg kőolajból behozatalra szorulunk, zömében a Szovjetunióból. A Barátság olajvezetékből évi 7 millió tonna nyersolaj érkezik, így nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az ország legnagyobb olajmezője. Épül az Adriai kőolajvezeték, ez évben már üzemben lesz, ami lehetővé teszi a Közel-Keletről érkező import kőolaj gazdaságos szállítását. Olajfinomítóink 1980-ra 11,2 millió tonna/év nyersolaj feldolgozására készülnek fel. A földgázellátásunk bizto. sítását szolgálja a hazai 6 milliárd köbméter/év termelése mellett a szovjet importgáz. A Testvériség és azorenburgi gázvezeték üzemeltetésével 1980-ra összesen 3,8 milliárd köbméter földgázimportunk lesz. Így a földgázfelhasználás 10 milliárd köbméterre emelkedik, és az energiamérlegünkben a szénhidrogének aránya eléri a 63 százalékot. A földgáz .szezonális felhasználása azonban további hazai feladatokat igényel. A téli és nyári időszakban az ország földgázigénye és -felhasználása 50—55 százalék, ban is változik. A téli csúcsigények biztosítására föld alatti gáztárolókat kell létesíteni, ahová a nyári időszakban az egyenletesen érkező importgáz egy hányada valamint a hazai termelésből kisebb mennyiség „elraktározásra" kerül. Míg télen, a csúcsfogyasztáskor a fogyasztók rendelkezésére áll. A leríná energia hasznosításáról Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék még egy energiaforrásunkról említést tenni, amelyben Csongrád megye különösen gazdag, ez pedig a termáienergia. Megyénkben 75 termálkút van, amelyből 42 darabot a mezőgazdaság használ 35 hektár üvegház és 70 hektár fóliás terület üzemeltetésére, míg 25 kút ivóvízellátás, ipari, lakás- és kórházfűtési célokat szolgál. A felhasználás általában egylépcsős, a kutak kihasználtsága éves szinten 23 százalékos. A további hasznosításra nagy lehetőségek vannak a mezőgazdaságban, a telepszerű többszintes lakótelepek lakásainak fűtésére, meleg vízzel való ellátására. Az .eddigi vizsgálatok alapián termálvizeink gyógyászati szempontból való hasznosítása is célszerű lenne. A ' mozgásszervi, nőgyógyászati és más betegségek gyógyításában megfelelő kórházi háttérrel nagy jelentőségű lehet. E téren megyénkben lassúbb az előrehaladás más megyékkel szemben. A termálenergia hasznosításában ki kell alakítani egy komplex szemléleti módot, a többlépcsős felhasználást. Egyeztetni kell az országos és területi fejlesztési elveket, célokat, és a lehetőségeknek megfelelően biztosítani pénzügyi fedezetet. Az energiaellátás biztosítása országos je. lentőségű. A fejlesztési irányok meghatározásával, lehetőségeink felmérésével feladataink egyértelműek. A megvalósításukban közösen kell együttműködni mindenkinek a maga munkaterületén. A hazai szénhidrogén-bányászat dolgozóinak legfőbb törekvése, hogy a hazai kutatás eredményességét növeljék. A korszerű kőolaj- és földgáztermelési, valamint feldolgozási eljárások bevezetésével megtartsuk azt a rugalmasságot, amely alkalmassá tette az ágazatot arra, hogy ne csak egyik termelő, bázisa, de olyan tartaléka is legyen az országnak, amelyhez gyorsan és biztonsággal lehet energiáért fordulni. Ehhez kérjük továbbra is á megszerzett bizalmat, amelyet eddig is megkaptunk. Az elmúlt hét és fél évben 130 ezer tonnával több kőolajat, 1,5 milliárd köbméterrel több földgázt és 160 ezer tonnával több gázterméket termeltünk, mint amit a terv előírt. Ezzel csökkenthető volt a tőkés import, de olyan termékekből, melyre nem volt itthon piac, 100 millió dollár túlteljesítést értünk el. Mi, akik a kőolaj- és földgázbányászatban dolgozunk — közöttük mintegy négyezer Csongrád megyei — to_ vábbra is megtisztelőnek tart. juk a reánk eső feladatok elvégzését, és mindent megteszünk azok végrehajtásáért. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők és Elvtársak! Képviselőtársaim! A Minisztertanács — amint azt a beszámoló tükrözi — eredményesen hajtotta végre az országgyűlésben csaknem három esztendeje jóváhagyott munkaprogramját. Lázár elvtárs szólt arról, hogy a kormány munkájának értékeléséhez, a feladatok kijelöléséhez jó alapot szolgáltatott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága áprilisi ülésének határozata. A beszámolóban adott elemzés csakúgy, mint a kijelölt feladatok összhangban vannak a Központi Bizottság értékelésével, társadalmunk valóságos helyzetével. A közös munka eredményeit, a kormány beszámolójában is felsorolt, a társadalom fejlődését jellemző tényeket nagyra kell értékelnünk. Mindenekelőtt azt, hogy a fejlődés, az ismert nehézségek ellenére nem torpant meg, anyagiakban és szellemiekben egyaránt gyarapodott az ország, javultak népünk életkörülményei. Kiegyensúlyozott a politikai légkör, mind teljesebben bontakozik ki a szocialista demokrácia. Magasabb kövsteimenyek szerint Tisztelt Országgyűlés! Akárcsak pártunk Központi Bizottságának határozata, a kormány itt elhangzott beszámolója is nyíltan és Kritikusan szólt a gondokról, munkánk gyengeségeiről. Tudjuk és tudni kell, hogy népgazdaságunk külső egyensúlyának helyreállítása a korábban elképzeltnél is nagyobb erőfeszítéseket és hosszabb időt igényel. Bár igaz, hogy hatnak ránk általunk nem vagy alig befolyásolható külső tényezők, amivel a jövőben is számolnunk kell, figyelmünket mégis saját munkánk megjavításara kell összpontosítanunk. Nem várhatjuk és hiába is várnánk, hogy a világ alkalmazkodjon mihozzánk. Nekünk kell helytállnunk a világgazdaság változó, nehezebb feltételei közepette. Nincs más megoldás: hozzá kell igazítanunk gondolkodásunkat, munkánkat a magasabb követelményekhez: jobban ki kell aknáznunk lehetőségeinket, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat itthon és nemzetközi kapcsolatainkban egyaránt. Gyakran szólunk gazdálkodásunk tartalékairól. Bárhol, bármilyen munkahelyen nézünk körül, azt látjuk. mindenütt vannak tartalékok az adottságok jobb kihasználásában, a munka szervezettségében. Az emberek túlnyomó többsége becsülettel dolgozik: de jobb munkafeltételek mellett többet is tenne. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy bizony nem mindenki dolgozik képességei szerint, sőt akadnak olyanok is, akik többet szeretnének elvenni az ország asztaláról, mint amennyi munkával gazdagították azt. Ez nem engedhető meg! S ha követelmény, hogy igazodnunk kell a szigorúbb gazdasági feltételekhez, akkor az is követelmény, hogy minden szinten és az élet minden területén szigorúbb mércével mérjük a munkát. És követelmény az is, hogy ne egymásra várva, hanem kiki a maga területén felelősséggel oldja meg feladatat. Ehhez tovább kell javítanunk a munka feltételeit. A csoport- és az egyéni érdeket a társadalmi érdekek alapján még összehangoltabban kell a hatékonyság, az éoítőmunka szolgálatába állítani. Gazdaságunk már évek óta intenzíven fejlődik, de hadd tegyem hozzá: ezen az úton még eléggé bizonytalanul járunk Még kisért az a saenar lélet, hogy egy feladatot csak új beruházással lehet megoldani. Üj beruházásokra, Kőztük új, nagy létesítményeKre is természetesen szükség van. Hasznos lenne azonoan, ha a figyelem jobban a mar meglevő termelőberendezések, a lehetőségeink alaposabb kiaknázására irányulna. Az új feladatok megoldását először a meglevő, különösen a korszerű géppark jobb kihasználásában keressük. Szükséges az is, hogy a tudomány eredményeit gyorsabban alkalmazzuk a termelésben, és ily módon is növeljük a gazdaságosan értékesíthető termékek arányát. A kezdeti eredmények ellenére még nem bontakozott ki igazán a munka a Központi Bizottság tavaly októberi határozatában foglalt irányelvek végrehajtására, külgazdasági stratégiánk érvényesítésének és a termelési szerkezet .megváltozásának érdekében. Igaz, az irányelvek nem rövid távra szóló feladatokat szabtak meg, ami eddig történt a lehetőségek felrr résére, a teendők kimunká.ására, az elismerésre méltó. Ügyelni kell azonban, hogy a távlati tennivalók kimunkálása mellett maradjon idő és erő arra, amit már ma meg kell tenni e határozat valóra váltásáért. Gyorsítani szükséges a gazdaságos termékszerkezet fejlesztését, az exportárualapok növelését szolgáló, folyamatban levő beruházásokat. Nem tűr halasztást az olyan gazdaságtalan termelési tevékenységek beszüntetése, amelyek nem növelik, hanem csökkentik a nemzeti jövedelmet. Ebben a kormánynak, a minisztériumoknak, a főhatóságoknak, a vállalatoknak és a szövetkezeteknek egyaránt feladatai vannak. Szólni kell a takarékosságról is. Nem mondható, hogy a takarékosság követelményei életünk minden területén érvényesülnének, s napi tevékenységünk szerves részévé váltak volna. S megint nem csupán a termelés területére értem ezt. Nemcsak az indokoltnál súlyosabb gépekre, veszendőbe menő nyersanyagokra, az újra hasznosítható melléktermékek elfecsérlésére, a szükségesnél drágább beruházásokra gondolok, hanem mindennapi életünk megannyi, esetenként kicsinek tűnő, de hibás szemléletet tükröző pazarlásaira is. S nemcsak amiatt teszem szóvá mindezt, mert a sok kicsi sokra megy, hanem azért is, mert ahol a kicsivel nem tudnak gazdálkodni takarékosan, ott felelőtlenül szórják a milliókat is. Ez nemcsak forintban kifejeződő veszteség, de politikai kár is. Az ésszerű takarékosság nem a szegénység kényszere, hanem az okos gazdálkodás parancsszava, amely a gyorsabb előrehaladás ajtaját nyitja tágabbra. Árrendszerünkről A Központi Bizottság áprilisi határozata is utal rá, hogy. a gazdaságirányíy§ rendszere akkor működhet igazán eredményesen, ha az árrendszer helyesen orientálja a vállalatokat, ha az árarányok valóban azt fejezik ki, amibe a nyersanyagok, termékek előállítása a népgazdaságnak kerül. A legutóbbi években gyorsan és gyakorta változó világpiaci árak hatására árrendszerünk túlságosan is bonyolulttá vált, a sokféle áreltérítés, támogatás, adókedvezmény következtében a termelés valódi, népgazdasági szintű költségei gyakran alig ítélhetők meg. A termelői árak a népgazdaság legtöob területén irreálisak, nem tükrözik jól sem a hazai ráfordításokat, sem az importárakat, általános szintjük pedig meghaladja a fogyasztói árak színvonalát. E helyzeten változtatni kell. Mégpedig úgy, hogy a termelői árak jobban fejezzék ki a ráfordításokat, s — miként eddig is történt — a termelői árak rendezésével szükségképpen összefüggd fogyasztói árváltozások ne keresztezzék az életszínvonal emelésének tervét. A beszámolási időszakban végrehajtott fogyasztói árintézkedések fogadtatása arról tanúskodott, hogy népünk e téren is osztozik a kormányzás gondjában és felelőssegében. Ez a megértés és bizalom növeli a kormány, az árellenőrző szervek és mindazok felelősségét, akiknek szerepük van az árak alakításában; konkrétan abban, hogy sem indokolatlan áremeléssel, sem pedig minőségrontással ne károsíthassák a fogyasztókat. Ezt szem előtt tartva, ennek megfelelően kell dolgoznia minden kormányszervnek, hogy az árak valóban a terv szerint alakuljanak, s hogy ellenőrző munkával elejét vegyék a visszaéléseknek, illetve megtorolják azokat. Mint ismeretes, az árpolitika pártunk és kormányunk életszínvonal-politikájának része, eszköz céljaink eléréséhez. A termelői és a fogyasztói áraknak a gazdasági élet fejlődését, és azon keresztül végső fokon az életkörülmények javulását kell szolgálniuk. Árváltozások tehát a jövőben is csak a béres jövedelemviszonyokkal, szociális törekvéseinkkel összhangban történhetnek. Sok és nagy munka vár ránk Tisztelt Képviselőtársaim! A jövőbe a jelenen keresztül vezet az út. A Központi Bizottság a legutóbbi ülésén és most a kormány beszámolója is, munkánk tapasztalatait azért összegezte, hogy a jövőbe mutasson. Előrehaladásunk mindenekelőtt azt követeli meg tólünk, hogy sikeresen teljesítsük ez évi népgazdasági tervünket, majd az ötödik ötéves tervet. A párt határozataiban, s a kormánybeszámolóba" körvonalazott teendők világosan mutatják mttukánk irányát. Nem kevés, amit elvégeztünk, s nem kevesebb a munka, ami ránk vár. Megnövekedtek a feladatok, sok nehézséget kell még legyűrnünk, de a tapasztalatunk is több, és nagyobb az erőnk is, mint amennyit eddig az építőmunka szolgálatába sikerült állítani. A szocialista építés sok-sok esztendeje van már a hátunk mögött. Ennek az időszaknak a jövőbe is mutató legfontosabb tapasztalata: a párt, a kormány, a nép egysége, egyetértése mindig úrrá lett a gondokon. Meggyőződésem, hogy így lesz ez a következő években is, es sikeresen haladunk tovább az eddigi úton. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a kormány beszámolóját elfogadom, és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlom, I