Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-26 / 174. szám

Szerda, 1978. július 26. 3 Vásári mozaik Tudomány, termelés és feldolgozás As egyik sztár: a HÓDGÉP új, önjáró paradicsmbetakaritó gépe Hogy kerül a zöldborsókonzerv a Békés—Csongrád megyei állami gazdaságok kiállítására? A válasz egyszerű. Igy dokumentálható legkézenfekvőbben az 1977-ben alakult zöldborsótermelési rendszer tevékenysége. A Békéscsabai Állami Gazdaság gesztorsága mellett 11 partnerüzem több mint 3 ezer hektáron termeli a borsót hűtőházaknak és konzervgyáraknak. A mezőgazdaság és élelmiszeripar szoros kapcsolatának bizonyítékai lépten-nyomon fellelhetőek a szegedi ipari vásáron. Sorolhatnánk a példákat a hústermelésről, a zöldségtermesztésről és szinte valamennyi szántóföldi növény termesztéséről. Az állami gazdaságok pavilonjában ezért állítják ki termékeiket és terményeiket a mezőgazdasági üzemek, konzervgyárak, sütőipari vállalatok. De itt vannak a kutatóintézetek is. Az évről évre korszerűsödő agrotechnika újabb és újabb fajtákat kíván. A kutatók szeretnének együtt haladni a termelés fejlődésével. A mai igényeknek megfelelő fajták kikísérletezésével, s ezek bemutatásával hívják fel magukra a figyelmet. A legújabo búzafajta, a GK Tiszatáj minden előbbi rokonának tulajdonságait fölülmúlja. Meg is kapta a vásári nagydíjat. Kiváló fórum tehát a vásár arra, hogy lemérhessük, milyen a tudomány, a termelés és a feldolgozás kapcsolata. Nem csökkent az érdeklődés tegnap sem a szegedi ipari vásár iránt Az érdeklődök ezrei keresték fel a pavilonokat, szabadtéri kiállítóterületeket. A szakembereknek is gondoskodtak programokról. Tegnap tartott szakmai tanácskozást a Békés megyei Állami Gazdaságok központja, a HÓDGÉP és a Lignifer Ipari Szövetkezet is. * A látogatók száma nem csökken hétköznapokon sem, kedden is több mint tízezer ember kereste föl a Marx téri kiállítást. A jugoszláv cégek képviselői gyakran kedveskedtek a látogatóknak ajándékcsomagokkal. A fiatal fiúk előtt népszerű a pécsi kesztyűgyár játékterme, ahol ki lehet próbálni a bokszkesztyűket, s a DÉLÉP SC ökölvívó-szakosztályának egyik edzője segédkezik a leendő bunyósoknak. Délután megtekintette a vásárt Török István külkereskedelmi miniszterhelyettes, dr. Kovács Sándor, az MTESZ főtitkára, Vincze József, a HUNGAROTEX kereskedelmi igazgatója is, akiket dr. Csikós Ferenc, a szegedi városi tanács vb titkára, a vásárigazgatóság elnöke fogadott és kalauzolt a kiállításon. Török István miniszterhelyettes, aki igen nagyra értékelte a szegedi vásárt, elsősorban a külkereskedelmi szakember szemszögéből tájékozódott a kiállító vállalatolmáL Halászati szakmai nap Fehér-tón A zárt technológia, az iparszerű termelés a halászatban egyelőre még csak a jövő zenéje, mert a halgazdaságok jókora lépéshátrányban vannak. Ma már tervszerű gazdálkodással nevelik, hizlalják a halakat, úgy mondják a szakmabeliek; termeljük. A Szegedi Állami Gazdaságban úgy kalkulálnak, a 89-as évek elejére hektáronként tíz mázsa halat termelnek. Ennyi az ötödik ötéves terv célkitűzése. A mostani 3,5 kilogrammról 5 kilogrammra kellene, hogy emelkedjék a halfogyasztás. A jelenlegi kilátások nem biztatóak. Kevés a fizikai munkás, nehezen gépesíthető az ágazat, és a halegészségügy gyermekcipőben jár nálunk. Mindezt a szakemberek mondták tegnap, kedden a halászati száknapon, amelyet a szegedi ipari vásár eseményeként rendeztek a Szegedi Állami pazdaságbao. Részt vettek a haltermelés, a feldolgozás és az értékesítés szakember 2i, és a környék mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek elnökei is. Pásztói Lajos, a Szegedi Állama Gazdaság igazgatója a halgazdálkodás exportnövelő, importcsökkentő szerepéről beszélt. Gősi János állattenyésztési főágazatvezető ismertette a Fehér-tó haltermelését, majd Garádi Péter halbiológus, a százhalombattai temperáivizű halszaporitó gazdaság munkatársa a korszerű ivadéknevelésről tartott előadást Tasnadi Róbert halászati szakmérnök planktonok szerepéről beszélt Néhány gyakorlati példát hozott a tógazdaságban tapasztal takróL Ezután az egybegyűltek megtekintették a fehér-tói halászati üzemet, a halkeltetőt és az ivadéknevelőt A látottakról, hallottakról vitát rendeztek. A halászati szakmai nap az ipari vásár megtekintésével fejeződött be. A szatynazi példa A szatymazi Finn—Magyar Barátság Termelőszövetkezet négy kombájnja mától az ópusztaszeri Árpád Vezér Termelőszövetkezetben arat. Szatymazan az idén 30 hektáron árpát, 280 hektáron pedig búzát termeltek. Tegnapra fejezték be az aratást. Gyorsan felajánlották segítségüket az aratásban elmaradt téeszeknek, s az ópusztaszeriek megragadták az alkalmat. A szövetkezetek egymás közötti jó kapcsolatát példázza a mostani gépátcsoportosítás. Új fejtés A Borsodi Szénbányák bükkaljai üzeméhez tartozó Tervtáróban kedden megkezdték az ott összegyúlt mintegy 100 ezer köbméter víz lecsapolását. A munka célja lehetővé tenni az új, mintegy 100 méter frontfejtés kialakítását — A menü? — Tojásos leves, sárgaborsó főzelék fasírttal. — Ezzel bírják az aratást? — Szolid étel, de ehetünk, amennyi kell. Ebédidő. A part menti töltés alján, a vén diófánál jóízűen falatoznak az aratás főszereplői. A leterített pokrócokon sorban ülnek a röszkei téesz kombájnosai: Tanács Pál, Tanács Géza, Tóth István, Maksa Sándor, Bartanics Sándor, Ábrahám Tandari János, Bóka János, Barna Imre. Egyikük a műhelyből jött ki aratás idejére, máslkuk a traktort cserélte fel a kombájnnal. Van közöttük vendégkombájnos is. — Bartanics autóbuszsofőr a 10. számú Volánnál — mondják. — Írja csak meg az újságba, hogy kivette évi rendes szabadságát, amit a kombájnon tölt el — nevetnek. Itt vannak az IFA-billencsek vezetői is: Toppantó Lajos, Tóth Antal, Hódi József; Hódi János és Lovászi László. — A K—700-as „bikáról" se feledkezzünk meg. Vezetője Molnár György — pontosítják a fölsorolást. — Még mindig az első laposban tanyázhatnánk, ha ő nincs velünk. — Aztán itt van az utánpótlás is. A fa tetején, mint egy indián őrszem, figyel Csiszár Imre szerelő hatodikos fia. A pihenő gépesek között négyöt év körüli gyerkőc, Ábrahám Tandari Attila bóklászik. Sietve újságolja, szerzett egy marék sót. — Áz minek? — Barna bácsi mondta, hogy kis nyulat úgy a legkönnyebb fogni, ha besózzuk a farkát. A kemény férfiarcok felderülnek. — Az idei kenyeret nagyon meg kell becsülni! — jegyzi meg egyikük. — Ma hánykor kezdtek? Barna Imre, a rangidős válaszol. — Aratni csak kilenckor tudtunk. Akkorára száradt fel a harmat De hajnali öttől talpon vagyunk. Früstökig a kombájnokat néztük át — A műszak vége? 99 Kisdokiornő" az ablakban — DOTE-SOTE^SZOTEPOTE, meg az OTKI-EFI! — Tessék? — Csak a résztvevőket sorolom. — Lehetne magyarul? — Hogyne. Debreceni, Semmelweis — ez budapesti —, Szegedi. Pécsi Orvostudományi Egyetem és az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolája. Ezeknek hallgatói vannak most Szegeden. — Gyakorlat? — Igen. Speciális. Nézd meg, Ilona bemutatja a pengével És Ilona koncentrál, mint nagy műtét előtt a sebészprofesszor, a rendelőintézetben finom újjai közé kapja a borotvaéles (borotva-) pengét, és vág Sercegve válik fel az üvegről a festék. Farkas Ilona „kisdoktor-nő" ablakot pucoL A „műtét" asszisztenciája ugrásra készen figyel — ha Ili lekaparta, Tünde söpri. Így tökéletes az összhang Mondhatnánk, team-munka! Farkas Ilona és Csáky Tünde másodévesek Debrecenben. Szegeden pedig építenek — legalábbis segítenek az építésben. — Pontosabban: a SZOTE rendezte építőtábor keretében a lányok az Újszegeden Cetépült MÁV Rendelőintézet átadás előtti takarítását végzik — mondja a táborvezető, Rosta Gábor szigorló orvos, a SZOTE végzős hallgatója. Babik Barna dühös és ilyenkor fél hat tájban történelmi leckéi közt kutat emlékezetében. Budai Nagy Antalt csodálja.*. Munkában a fiúbrigád — Miért pont őt? — Felkelés!!! Szemei szürkék, mint egy ma született kismacskáé, s holdkóros léptekkel kibotorkál oda, ahová ilyentájt mindenki ki 6zokott botorkálni, de pár perc múlva frissen mosdva egy dragonyosezred zajával, csattogva vonul végig a folyosón, „mi az, még szunyáitok, mormoták!" Reggel hat óra, irány az ebédlő, gyors reggeli, együtt már a negyvenhárom egyetemista, begördül a különbusz a szálló elé, beszállás és irány a munkahely: Újszeged, MÁV Rendelőintézet, Szeged, orvosegyetem, mosoda és a központi elméleti tömb. Itt kap helyet több intézet. — Építőtábor építkezésen. Szójáték... — Ennél sokkal több. Azt akartuk, hogy miután orvostanhallgatók és egészségügyi főiskolások dolgoznak itt, mindenképpen az egészségüggyel kapcsolatos beruházásnál segíthessünk. A DÉLÉP ezt a két helyet biztosította számunkra, s mi örömmel vállaltuk — mondja Dósa Erika negyedéves szegedi gyógyszerészhallgató, a tábor vezetőhelyettese. — Kemény a szegedi föld! — ezt viszont Antal János, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem harmadéves hallgatója mondja és félredobja a csákány nyelét. A csákány fejétől, mert hogy eltört. — Én épp járdaépítéssel küszködöm, de voltain már kubikos, téglahordó, anyagrakodó. — Szóval esem! — Segédmunkás? Ügy van. Ki lehet bírni. Bizonyára, különösen úgy, hogy a táborozók a munka végeztével szinte minden nap más-más kulturális, vagy sportrendezvényen vesznek részt. Volt már játékos vetélkedő, közös filmest (Abba!), focimeccs, orgonákon cert, szabadtéri a fesztiválon, s mi lesz még? — Hazautazás! A hét végén a tábornak is vége. — Eredmény? — Forintban fogalmam sincs, mennyi, én csak azt tudom, hogy hatszázat keresünk fejenként, háromszáz a „tartásdíjunk", de a másik háromszázat sem utaljuk át az egyetemeknek, hisz nem sokra mennek vele. Ezt is a táborlakókra költöttük. Pontosabban. hogy az egyetemisták ismerkedtek egymással — no és a fizikai munkával! — Eredmény? — kérdez vissza a lányok „főnöke", Kispeter Tibor segédmúvezető. — Ezt a munkát el kell végezni. Mo6t volt elegendő munkaerőnk. Ez is haszon ... — Elégedett a munkájukkal. — Ez a másik haszon: elégedett vagyok, jól dolgoztak. Jöhetnek máskor is. — Jönnek is. Legfeljebb nem ide. A közös építőtábort ugyanis minden évben megrendezik, csak épp mindig más intézmény a gazdája. Most a szegedi volt, jövőre... Ki tudja, de akkor a szegedi egyetemisták utaznak — építeni. Igriczi Zsigmond , — Még látunk, nincs megállás. Este fél kilenc, kilenc óra is van, mire befejezzük, hacsak... — ... várom a folytatást. — Hacsak az idő... De kimondani se nagyon merem. Nehogy elriasszam a Napot. A múltkor is épp hogy elköltöttük az ebédet, látom ám, hogy jókora borulás közeleg. Mondom is a többieknek, jobb, ha mielőbb becsukjuk a leeresztőcsövet, még majd eső lesz Felmásztam a gépre, s éppen végeztem, mikor már erősen hajladoztak a közeli nyárfák. Jobb, ha már le sa megyek — gondoltam. Alighogy magamra csuktam a fülke ajtaját, már zuhogott is. Bekapcsolódnak a többiek is a beszélgetésbe. — A főagronómus mondta, hogy tíz perc alatt 10,2 milliméter eső zúdult a hátán®. A búzában rögtön megállt • víz. — Ma még szerencséra egyikünk sem akadt el. Tegnap volt olyan, hogy mind a nyolc kombájn elült, mint a kotlós. Cukkoltak is a sofőrök, raktunk-e elég tojást | alájuk. Közben kiderül, hogy Tanács Pál és Csiszár Imre már aratott ilyen körülmények között. — Vas megyében voltunk, ott segítettünk aratni még 1973-ban. A mostani aratás ahhoz hasonlít. — Jó az idei termés, csak annyi vihar ne jött volna. Még mindig van nálunk is vagy 300 hektárnyi aratnivaló. Tavaly ilyenkor már majdnem elfelejtettük, hogy arattunk. — Ahogy telik az idő, úgy fehéredik a búza. Megveri az eső, megdagad, aztán újra kiszárad, s egyre veszít fajsúlyából. — Van-e szabály, hogyan kell aratni a dőlt búzát? — Ha kevésbé dőlt, akkor oldalról jó nekifogni. Ha erősebben, akkor szemből. A gaz már nagyon nyújtogatja nyakát, ez is baj. Van olyan nap, amikor csak öt puttonynyal tudunk leereszteni. Jó aratáskor 20—25-tel is. Egyegy puttony húszmázsányi. — A kalászemelővel nem könnyebb? — Az is csak akkor jó, ha száraz a föld. Ilyen átázott területen a kalászemelö hamar megrakódik sárral, s megcsúszik rajta a szalma, felgyúrödik. Egy-egy nagyobb hantba is könnyebben beleakad, ami eltörheti. — A gépek ilyen aratáskor jobban „szakadnak". Két aratáskor se romlik annyit, mint az idén. Egyikünk az imént a szelelőrostáját hagyta el. Még szerencse, hogy ki tudtuk javítani. — Aratni akkor jó, amikor a legmelegebb van. Mikor félmeztelenül lehetünk a fülkében. Olyankor halad legjobban a kombájn. A jó száraz búza a dobban is kónynyebben kipereg. Az idén még félmeztelen nem is igen voltunk. Sokszor még a kabátot is magunkra kellett venni. Szabályosan fáztunk. Fiatalember jön át a tarlón. — Jobban csörög már & szalma — jelenti, ahogy hozzánk ér. — Mit jelent ez? — Most már jobb aratni, mert szárazabb a búza — magyarázza szakszerűen Toppantó László szállítójegy-felelős. Még iskolás, most megy a gimnázium negyedik osztályába. De nyolcadikos kora óta már 6 is arat. — Akkor induljunk! Felkászálódnak, s megjáratják zsibbadt izmaikat. Kiki elindul a maga arató-cséplőjéhez. Felbőgnek ismét a motorok, hogy folytassák a rövid időre abbahagyott viaskodás! Kóstolják a búzát jobbról, kóstolják balról. Próbálgatják, hogy jobb a dőlt búzával megbirkózni. Végre felzúg a cséplődob is, s aztán csomókban hullik a tarlóra az aranysárga szalma. Kadics Ferenc