Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

12 Vasárnap, 1978. július 2. SJK. Zenei anyanyelvünk Pillanatkép az optika l-es műhelyből Lazéu- Mjjiily lelvcteie Megyei utazások Mérlegen a mérleggyár A

kereskedők bizonyára nem fugluinak Írásba annak a barátomnak a nevét, aki Így jellemezte az élelmes eladót: megkérdezi, lehet-e az áru két dekával több, én bólintok, ő megnyugszik, mert tudja, hogy az már úgyis három dekával kevesebb. Igaz, nem Igaz, mindenesetre kevesen tennénk tűzbe a kezünket, hogy mindig minden áru olyan súlyú, mint amit fizetünk. Nem dekázunk, pontosabban elszoktunk már attól, hogn a gyanakvás vétkét magunkra véve, árgus szemekkel kövessük a közértmérleg ingatag mutatóját. S mindez csak akkor jut eszünkbe, amikor megszokott boltunkban egy kényes-fényes szerkezet áll a régi mérleg helyén, s mutatja nemcsak a vásárolt csomag hajszálpontos súlyát, de az egységárát és n fizetendő összeget is. Váltás. Régi helyett uj, pontosabb szerkezet: mindkettőt a hódmezővásárhelyi mérleggyár, a METRIPOND készíti... Malomból gyár. Hat évvel a felszabadulás után az államosított üzemekből létrejött Mérleg-, gyár Nemzeti Vállalat az ötvenes evek ipartelepítési koncepciójának megfelelően vidékre költözött. Hódmezővásárhelyen a Bayer-léle ma Lom nagyobb befektetés nélkül, rövid idő alatt alkalmas helynek látszott, hogy a megye első gépipari üzemének otthont adjon. Bár 1951 oU, a huszonhét év alatt sokféle átalakítás, üzenuészbövítés változtatta az egykori epület külsejét, örök emlékeztetőül áll az udvar közepén a malom több emelet magas tornya — használhatatlan múemlékként hirdetve: ez a múlt. Kísérőm, Hős Nagy Dezső, a METRIPOND szakszervezeti üzemi bizottságának titkára egy kézmozdulattal körbemutatva „befogja" huszonhét év szüntelen változásának bizonyítékait. — Ez a kis terem a kovácsműhely. Most csendes, az az egy kovács is pihen. Az indulásnál volt húsz, a kovácsműhely* pedig tízszer ekkora helyet foglalt eb Akkoriban a vasalkatrészek 80— 00 százalékát kovácsolással készítették — most hideg alakítással. Egy másik, udvarra nyílő műhelycsarnok olyan, mint a költözködés alatt levő lakás. — Itt készültek a gyorsmérlegek. Ezt a típust már csak egy kisebb helyiségben gyártjuk, s legkésőbb két hónapon beiül le is állunk vele. — Gyorsmérleg annyi, mint bolti mérleg. — Ügy van. — És mit gyártanak helyette? — Osztrák licenc alapján optikai úrkijelzős bolti mérleget. — Ez az, amelyik :.. — ... megmutatja, hány deka az áru és mennyit fifcet a vásárló érte. — Tehát a vevő jobban jár, ha ezzel mérnek. Mégis, alig látni ezeket az „okos" mérlegeket. — Igaz. hisz 1972-ben és 1976ban kétszer annyit szállítottunk külföldre, mint Magyarországra, az idén már egyenlő arányban. Ez persze nemcsak rajtunk múlik. Mi szállítanánk többet is — épp ezért állunk át az új típusra. — Melyik a drágább? — Az új mérleg. Körülbelül hét-nyolcszorosa a gyorsmérlegnek ... — Es aki mégis a régi típust venné, olcsóbban? — Veheti. Csehszlovák és lengyel gyorsmérlegeket importálunk. * Elektronika, optika. Ez a két kulcsszava a METRIPOND jövőjenek. A hetvenes évek elején a kereslet-kínálat szavára hallgatva a korábbi mechanikus rendszerű mérlegek gyártásáról áttértek az optikai, majd a struktúraváltás második lépéseként az elektronikus mérlegek gyártására. Optikai: a mért súlyt prizmák-tükrök segítségével kivetített szamok mutatják. Elektronikus: a mérendő anyag nyomását elektromos jellé alakítja egy érzékelő elem, az erőmérő cella, amely a jelet továbbítja a megfelelő elektronikus rendszeren, s a súly számjegyek formájában leolvasható a jelzőkészüléken, vagy ezzel együtt papírra nyomtatva jeleníthető meg. S itt. álljunk meg egy pillanatra, mert át keli ertekelni korábbi fogalmainkat. Szó sincs ugyanis a korábbi ismereteink szerinti mérlegekről, amelyeknek serpenyőjébe, platójára rátesszük a fél kiló akármit és... Sző sincs nála, hisz nincs se serpenyő, se plató, és semmiféle olyan szerkezet nincs, amely a mérleg szóra eszünkbe juthat. Egy henger alakú kis vastömb, abból kivezet egy kábel. Ennyit lát a laikus az elektronikus mérlegekből, no és a hozzá, csatlakozó különböző jelátalakító elektronikai berendezéseket. A hagyományostól eltérő szerkezet eltérő alkalmazási lehetőséget biztosít: ha az erőmérőcellát (a vastömböt) daruba építik, darumérleg. ha a daru vasöntödében dolgozik, öntőüstmérLeg lesz, s a kiöntött fém súlyát méri, ha ömlesztett, kevert anyagot akarnak mérni, tartálymérleget szerkesztenek ... Az elv adott, csak a gyakorlati élethez kell alkalmazni. A kiskörei vízlépcső betonkolosszusa öt éve készült el. Keyesen tudják, hogy a vásárhelyiek mérlegkomplexuma nélkül ez aligha lett volna elképzelhető. Szaiagmérieg, tartálymérleg, elektronikus vezérlés, adatfeldolgozás , programozás, mindez együtt: a kiskörei építkezést ellátó betongyári adagolómérleg, amely óránként 60 tonnás áteresztőképességű volt, s tőle függött a vízlépcsőt alkotó beton pontos összetétele. Ha lehet a betonkeveréket programozva, automatikusan készíteni, lehet mást is. Így például takarmánykeverőkben, vegyipari adagolóberendezésekben, műtrágyagyárakban alkalmazhatók a METRIPOND elektronikus mérlegrendszerei. Hős Nagy Dezső sorolja: az összes szocialista országon kívül Peru, Jugoszlávia, Nigéria, Irak, India, Törökország, Brazília szerepel a gyár üzletfelei között, s visszatekintve a rnalomépületbe települt „kócerájra", egy adatparral jelzi a megtett utat: — Az induláskor 50—60 milliós értéket termelt, ma 500 millió forint az 1978. évi tervünk. Reméljük, teljesítjük. IGRICZI ZSIGMOND N

em szeretek énekelni — ntondta 10 éves kis barátnőm, amikor szombat délután betoppant hozzám és éppen süteménykészítés közben talált. Kötényt kötöttem elébe, s munkára fogtam, majd miután sütőbe tettük az első adagot, javasoltam, hogy énekelnénk egyet. — Nem szerelek! — ismétette morcosan. — Nem szeretek, nem szoktam, az iskolában sem énekelek, azért se! Elég nekem a napi zongoralecke, azt is utálom! — Pedig éneksző nélkül olyan vagy, mint a néma madár! — Nem baj. Mesélj inkább. — Énekeljük együtt! Így hát „csőbe húztam" az én néma madaramat. Ügy kinyílt a csőre, hogy már rég tálon állt a sütemény, és még mindig zengett a konyha az énekszótól. Vajon jól kezdik-e el a szülők gyermekeik zenei nevelését? Egyáltalán töröd nek-e vele? Vagy úgy vélik, mint annyi más dologban, hogy ez is csak az iskola feladata? Nem riasztó-e a néma család, amelyben nem űzi et a fizikai tennivalók egyhangúságát az édesanya, édesapa éneke? Hogyan pótothatná ezt az igazi jókedvből fakadó dalolást akár a legszebb gépi zene is, amelyre munka közben nem is figyelnek, csak szól, mert elfelejtették kikapcsolni? Nem nevel-e figyelmetlenségre a mindig hangzó háttérzene? Es a kényszerrel űzött hangszeroktatás nem szül-e ellenállást? Pedig milyen örömforrás lehetne! Csakhogy énekszóval kellett volna kezdeni. Ahogy Kodály mondja: „a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer az énekhang". Igen, mondhatnák sokan, de mit fegyen, akinek nincs hangja? Énekeljen! Nem az „előadás" tökéletessége a fontos, hanem az összetartozás, a bensőséges hangulat, a családias, meleg együttlét, amit az énekszó is erősít. A legkönnyebb, legegyszerűbb népdalokat mindenki tanulta. A zenei anyanyelv nem más, mint a népdal. Ez a tiszta forrás, ez formálja a jó ízlést, s készíti elő az utat a komoly zene későbbi élvezetéhez. Ami pedig pótolhatatlan kincs. „A zene lelki táplálék..., aki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal..." — mondja Kodály. A zenét az ókorban medicinának tartották, s az elmebetegeket gyógyították vele. Ezt a távoli terápiát napjainkban újra fölfedezik. Olvasom Szabó Helga tanulmányában ÍMüvészetre nevelés a családban, 1976. Kossuth K.), hogy több külföldi klinikán folytatnak zeneterápiai kísérleteket, nálunk pedig a pécsi sztomatológiai klinikán a fogászati kezeléshez „adagolnak" zenét a félelem csökkentése végett. Újabb tapasztalatok szerint a zene asztmás panaszok, izomrenyheség, neurózisok esetében Is gyógyító hatású. Mindez Shakespeare igazát bizonyltja: „Mert semmi sincs oly durva, oly kemény, vad, / Hogy meg ne változtatná egy időre / A muzsika." Daloskedvű édesanyák, édesapák az igazi alapozók: nem nélkülözheti őket a legjobb iskolai tanítás sem, mert ők adják az életmód, életforma, az otthon példáit. Velük, kezükbe, hangjukba fogózva lép tovább a gyermek a lemezgyűjtés, rádióhallgatás — ha a körülmények engedik, az első hangversenyek — felé. De ez már tudatos zenehallgatás lesz és nem „háttérzene", erre már odafigyel a család, és a közősség összeforr általa. Aki így és itt szereti meg a zenét, aztán már szívesen tanul hangszeren is játszani. A legnagyobb muzsikusok többnyire ilyen házimuzsikás családokban nőttek fel. (A hatalmas Bach-nemzetség, mely mintegy félszáz muzsikust számlált, s így valóságos „zenei céh" volt, minden évben összejött egy megbeszélt napon s helyen, s a családi találkozókat a közös énekszó avatta ünneppé.) Furcsa jelenség, hogy a mai gyermekek többnyire csak a beszélt anyanyelvet hozzák hazulról, a zenei anyanyelvet ritkán, holott a mai szülők nemzedéke már Kodály-módszerrel tanult és népdalokon nőtt fel. Hová lett az altatódal, hová a játékdalok, rigmusok, köszöntők? Gyakorta unatkozó, a gyest bezártságnak érző mai madonnák ajkán elnémulna az ének? Merjük remélni: mégsem. A szülőkorba épp csak belépő nemzedék táncházvonzalma dalosabb jövőt sejtet. Természetes vonzalom ez, a közösség, a népi kultúra, a zenei anyanyelv és a belőle fakadó mozgás utáni vágy hozta létre. A táncházakba járó fiatalok olyan zenei alapozást sajátítanak el, amelyre a további fejlődés épülhet, s ami a legfontosabb: természetes lételemüknek érzik a dalt, családjuk mar nem lesz néma család. Akj kicsit is ért » zenéhez, tudja: ha egy dallamot transzponálunk, más hangnembe helyezünk, ugyanaz marad, noha minden hangja megváltozott. Az adott hangokon kívül tehát létezik még egy elem, ami a dallam lényege: ez pedig a hangok közötti viszony. Ez teszi felismerhetővé a dallamot. A családi élet is dallamhoz hasonló (ha el nem némul), amelyben az egyéneket öszszekötő kapcsolat adja a közösségi élet lényegét, s ha ezt átveszik az egymást követő nemzedékek, a dallam, az összetartozás megmarad, ha a hangok (a személyek) változnak Is. És megmarad a szépség szeretete, a sajátos hazai kultúra, amely ezt az öszszetartozást munkálja, miközben az életet megszépíti, s amelynek épp oly lényeges eleme a zenei, mint a beszélt anyanyelv. BOZÓKY ÉVA Reklám Amikor a gyár kidolgozta új termékét, a Butaiont, Rachedly.a propagandaosztály vezetője kijelentette: — Ma mar semmire sem megyünk reklám nélkül. — „Emberek!", ezzel kell kezdeni a reklámszöveget — mondta Rachedly. — Ez jelzi majd, hogy másképp csináljuk, mint a többi cég, akik elidegenedtek a vásáriétól, és talán nem túlzás, ha azt állítom, önmaguktól is. Jelzi a mi vállalatunk mélységes humanizmusát, hitét a tömegekben. — És feltétlenül legyen benne az U, hogy Butaion — sietett hozzátenni Bradányi, a belyetteKernács, az osztály öt lei mestere gondterhelten dörzsölgette a homlokát: — Valami blickfangos szöveg kellene. — „A Butaion csoda" — valami ilyesmire gondoltál? — csapott le rá Rachedly. — „A Butaion micsoda? A Butaion a csoda!", no. mit szóitok hozzá? — derült fel Kernács. — De micsoda valójában a Butaion? — kérdezte Fürj, az osztály Legfiatalabb tagja, aki mellesleg marketing szakon végzett a közgazdasági egyetemen. — Persze, te még akkor nem is voltál a cégnél, nem tudhatod — mondta nyűgösen Rachedly. — És egyébként is eladni vagy megismerni akarjuk a Butaiont? — sietett hozzátenni Bradányi. — Hát ezzel megvolnánk — mondta Bradányi. — Viszont erkölcsi kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy egy-egy jól sikerült reklám kidolgozásáért különjutalom jár az osztály dolgozóinak, amelyet a végzett munka arányában osztunk el. A szöveget átvitték a Hűha Gyorshirdető Vállalat reklámgrafikusához. A grafikus lehunyta a szemét, ízlelgette, mormolgatta a szöveget. „Emberek! A Butaion micsoda? A Butaion a csoda!" . — Nem rossz, nem rossz — mondta. — De valami még kellene bele. Közben arra gondolt: a megrendelő szava szent, nem szabad megbántani, alkotókedvét elsorvasztani, mert az a hirdetések számának csökkenésével jár, akkor pedig nincs prémium, sőt, fizetés sincs. — Én nem a toll, hanem a ceruza és a radír embere vagyok — törte meg aztán a csendet —, de hadd szúrjak bele csak egyetlen mondatocskát: „Emberek! A Butaion micsoda? A Butaion a csoda!", most jönne az, hogy „De kicsoda gyárija, kicsoda?", ide kérdőjelet rajzolnék, mintegy szünetet tartva, s jöhetne, hogy: „A Ruggyantó és Vízöblítőművek Kartácsüzeme". — Te jó ég, hogy feldobta ez a néhány szó az egészet! — álmélkodott Rachedly. — Nemhiába, profik nélkül nem megy a szekér. Mindenki elégedett volt. S ontani kezdték a szöveget a kirakatokban, a filmhíradó után, a fényújságokon, a televízióban. Egyediül Kreutzer bácsi, a gyár raktárosa kért a szakszervezettől védőruha gyanánt gázmaszkot, mert a raktárban hegyekben rothadó Butaiontól munkaidő alatt már többször elvesztette az eszméletét MARAFKO LÁSZLÓ