Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-15 / 165. szám

8 Szombat, 1978. július 15.' Szárítás után A magas víztartalom miatt a learatott gabonát először szárítani kell, csak aztán le­het továbbszállítani a Gabo­nafelvásárló és Forgalmazó Vállalatnak. Egyenlőre az átvétel folyamatos. Felvéte­lünk a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezetben ké­szült, ahol elsőként kezdték el az őszi búza aratását. A megszárított gabonát a szá­rítótornyokból billenőplatós gépkocsikra eresztik és • rög­tön küldik ls a felvásárló Vállalat telephelyére. Molnár József felvitelei Kapós lett a lánctalp Reggel az AGROKER-nél — Elcsavarodott a sebvál- E—512-höz már régóta hi- megkapta a választ és szám­tó főtengely az E—512-es kom- ánycikk a hidraulika szivaty- lát is kapott, sietősen ugrik bájnunkon. Sürgősen kellene tyú. Ideiglenesen kiszerelhe- fel a gépkocsira, s indít újabb — érkezik sietve Szö- tő a T4KB traktorból. Amíg Irány a raktár. Versenyben gi József anyagbeszerző a a szállítmány megérkezik, van most a mezőgazdaság az forráskúli Haladás Termelő- addig is használható a kom- idővel. Hiszen nem állhat szövetkezetből. bájn. hosszabb ideig egy kombájn — Nincs raktáron. De rög. — Alkatrészügyben jöttem sem azért, mert eltört a vá­tön telexezünk Budapestre, s — mondom. góasztal, megsérült a felhor­pillanatokon belül mefttud- — Mi kellene — veszi a dócsiga, meghibásodott a szál­juk, hogy az ország melyik lapot, s elneveti magát, majd mát továbbító, vagy ahogy a AGROKER vállalatánál kap- komolyra fordítja a szót. — szakzsargon mondja, a szocs­Az idén 18,2 millió forint ér- két ugráltató tengely. A mos­tékben rendeltünk a ME- tani rosszabb aratási körül-, GÉV-től kombájnalkatrésze- mény, a nagyobb erőfeszítés, ket. Ebből július 10-ig már a megnövekedett igénybevé­14 millió forintnyit értékest ható. Elmegy érte, vagy pos­tán küldjék? — hallik ki a szűk üvegablakon át a vá­lasz. — Várok. Ha a közelben van, inkább elfiegyek. Ilyen tettünk. Az aratás előtti fel­ritka szép időben nem állhat készülési időszakban a gazda­sokáig egyetlen kombájn se. Ságokat megkerestük és tájé­Füstös terem. Olajos mun- koztattuk, milyen alkatrészek karuhában kombájnos, sze- kapiiatók. Kértük azt is, relő, idegesen cigarettázó mű- hogy a hiányzókra sürgősen szaki vezető, türelmes anyag- küldjék el a pótmegrendelői­beszerző. Üldögélnek vagy ket. A gazdaságok többsége ácsorognak az előtérben. A fel is készült az aratásra tisz­büvös üvegablakok mögött tességgel. Bizonyítják ezt a gyártják a megrendelőket, a sikeres gépszemlék. Most, a sokpéldányos számlákat, főszezonban többnyire tudjuk Bentről öten is adják-veszik adni, amit kérnek a terme­a papírokat Megállni sincs lök. Ha nálunk nincs vala­idejük. mi, azt a MEGEV-központnál — Nekünk az egyik SZK— jelentjük. A számítógép hi­5-ös vágórésze hibásodott meg hetetlen gyorsan „kidobja", tegáap este. A meghajtó meg hogy az ország melyik AG­el is törött. Tudnak-e adni? ROKER-énél szerezhető be a — kérdezi Kenéz István, a keresett alkatrész. Ilyenkor makói Rákóczi Termel őszo- vagy postán adják fel, vagy vetkezet műszaki vezetője. — pedig gépkocsin a megren­Eszi a kombájnokat az idő delőhöz szállítják. Gyorsabb tel jobban szaggatja a gépe­ket. ami az embernek okoz több gondot. Radics Ferenc Gyorsmérleg a könnyűiparról A könnyűipar vállalatai mintegy 7 százalékkal ter­meltek többet 1978 első fe­lében az előző év hasonló időszakához képest, — von­ták meg a Könnyűipari Mi­nisztériumban az év első felének gyorsmérlegét. Ez megfelel az éves terv előírá­sainak. Az összteljesítmé­nyen belül azonban a len­kender-, a gyapjú- és a köt­szövőipar termelése nem nőtt, sőt egyes termékcso­portokban alatta maradt a múlt évinek. Kisebb mérték­ben nőtt a textilruházati ter­melés. Ugyanakkor igen erő­teljes a termelésnövekedés a bőr-szőrme-, a bútor-, a nyomda-, a kézmű, és a há­ziiparban. A létszámhelyzet­ben alapvető változás nem történt, ha lassúbb ütemben is, de tovább csökkent a könnyűiparban dolgozók szá­ma; mintegy fél százalékkal. Így az elért termelési több­let egyedüli forrása a ter­melékenység növekedése volt A szocialista export az előző év hasonló időszakához képest mintegy 5 százalék­kal növekedett. Gondot je­lent továbbra is az állam­közi szerződésekben előírt kötelezettségek ütemesebb teljesítése. Erre az évre a könnyűipar tervei 18 száza­lékos tőkés export növelést írtak elő. Az év első felének adatai szerint ebben jelen­tős az elmaradás. Az év első hónapjaiban nem sikerült még az egy évvel korábbi szintet sem elérni. A tőkés piacon a könnyűipar hely­zete rendkívül kedvezőtlen, számos korlátozó intézkedés nehezíti az értékesítést, nem­csak a fejlett, hanem a fej­lődő országok piacain is. Ezért a hatékonyabb piaci munka mellett változatlan fontosságú az export gazda­ságosságának fokozása. — teszi még hozzá. — Azonnal utánanézünk. Röpködnek a cikkszámok. Idegennek kínaiul hangzik. A szakemberek fülét mégsem sérti. — Van — szól ki a karton. persze, ha a téesz maga megy érte a megjelölt vállalathoz. — Ez az országos aratási ügyelet? — Igen. Tulajdonképpen reggel héttől este hétig gyor­sított ügyintézéssel adjuk ki halmok mögé rejtőzve Bálint az aratásban részt vevő gé­Mária ügyeletis. pekhez az alkatrészeket és Érdeklődésemre elmondja, műszaki árukat. Sajnos, így hogy különösen sok termelő- is akad azért hiánycikk. Az Szövetkezet keresi meg mos- E—512-höz például nincs tanában az alkatrészosztályt, cséplődvariátor, bordás hü­Dunai Árpád, az alkatrész- vely, szalmarázó láda. Az osztály vezetője éppen tele- SZK—5-höz pedig dobkosár, fonál, mikor belépek hozzá, főfékhenger, ötméteres kasza — A debreceni társvállala- és ürítőcsiga. tunkat hívom. Kapós lett a Péter Szabó Mihály, a csen­lánctalp. Az SZK—5-öson és gelei Aranyhomok Tsz mfl­& 6-oson lecserélhető a nagy- szaki vezetője már nyugodt, kerék, vagyis a kombájn kis Azért jött, hogy átvegye az munkával féllánctalpasra sze_ új SZK—5-ös kombájnt. A relhető át — hadarja, aztán a kedvezményes akció kereté­telefonba folytatja — Akkor ben vásárolták. Mindössze 10 mehet a baksi Magyar—Bol- ezer forintot kellett a terme, gár Baratság Tsz? Kapnak lőszövetkezetnek most kifi­majd csillagkereket is és zetni. A fennmaradó össze­lánckocsit is? Kompletten get két év múlva egyenlí­kellene a szentesi Termál tik ki. Termelőszövetkezetnek és az A szeged-mihályteleki Üj eperjesi Ifjú Gárda Tsz-nek Élet Termelőszövetkezet fő­is. Csillagkerékből csak egy mérnöke, Tulipán András az van, de minden mást tudnak SZK—5-öshöz hengerhüvelyt adni? Rendben, intézkedünk, keres. Importárut szeretne, Kattan a telefon. Felém mert szerinte az tartósabb a fordul, s széttárja a kezét hazai gyártmánynál. Raktá­— Nagyüzem van nálunk, ron csak magyar van. Persze, ilyenkor a műszakiak Nagy a forgalom már ko­leleményessége is sokat szá- ra reggel az AGROKER kis­mít A DT csillagkerekét pél- kundorozsmai telepén. Fur­dául át lehet alakítani, hogy gonok, teherautók, személy­a kombájnokra is felszerel- gépkocsik el sem férnek a ki. betó legyen a lánckocsi. Az jelölt parkolóban. Aki már 4 honismereti akadémián Híd a népek barátságáért A honismereti akadémián tegnap délelőtt dr. Kanyar József, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, a Somogy megyei levéltár igazgatója 'a krónika- és a hely történet­írás honismereti mozgalmon belüli lehetőségeiről tartott előadást. Tanulságos példáit többnyire Somogy megyéből hozta, fölhívta a figyelmet a községek és üzemek egyre gyarapodó krónikái mellett az iskolatörténeti kiadvá­nyokra is, amelyek létreho­zásában a tanulók is részt vesznek. Előadásában intés is volt: az üzemi krónikák szerkesztésénél néha igénye­sebb munkára lenne szük­ség; a brigád történeti fel­jegyzéseknek emberközpon­túbbá kell válniok. Fűrészné Molnár Anikó és dr. Hegyi András korreferátumát kö­vetően tagozati üléseken a településkrónika és üzem­krónika kérdéseit tisztázták Juhász Antal ny. gimnáziumi igazgató és dr. Gerelyes Ede főosztályvezető közreműkö­désével. Az akadémia részt­vevői ellátogattak a szegedi kenderfonóba, a tápéi Tisza­táj Tsz-be és a háziipari szövetkezetbe és megtekin­tették ifj. Lele József nép­rajzi gyűjteményét is. Délután a Hazafias Nép­front délszláv klubjában Mándics Mihály, a Magyar­országi Délselávok Demok­ratikus Szövetségének főtit­kára, országgyűlési képvise­lő — akit előzőleg dr. Koncz János, a megyei pártbizott­ság titkára és Molnár Sán­dor, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titká­ra is fogadott — szekcióülé­sen a nemzeti honismereti munkáról beszélgetett dél­szláv, román, szlovák, német és magyar anyanyelvűek társaságában. A mindvégig kölcsönösen őszinte beszél­getésen a más-más anya­nyelvűek vissza-visszatértek arra a gondolatra, hogy ma nem jelent hátrányt Ma­gyarországon nemzetiséginek lenni. Csak a nyelvünk vá­laszt el bennünket — mon­dották — gondjaink, örö­meink közösek és közösen eredményesen dolgozhatunk a népek barátságáért; a nemzetiségiek valóban be­tölthetik az anyaországgal összekapcsoló híd szerepét is. Buzdításképpen hangzott el, hogy különböző fesztivá­lokon ne különüljenek el a nemzetiségi együttesek, hadd váljon közös kincsünkké az ő kultúrájuk is. A honismereti akadémia ma zárul. Rugalmas munkaidő A zért némi jó érzéssel töltheti el az embert, hogy változnak a dolgok... No, nem annyira gyorsan, nem annyira radikálisan és nem mindig olyan ésszerűen, mint ahogyan szeretnénk — meg ahogy a józan ész is el­várná —, de azért változnak. Például: van annak már vagy nyolc esztendeje is, hogy a magyar sajtóban először bukkant fel egy — kizárólag külföldi példákkal illusztrált — beszámoló a rugalma* munkaidőről. Valamit — csak rövid emlékeztetőként — • módszer lényegéről: mások, másutt rájöttek arra, hogy se­regnyi munkahelyen és munkakörben nem kell kőbe vésett parancsolatként tisztelni a hagyományos — például: reggel nyolctól délután négyig, fél ötig tartó — munkaidőt. Leg­főképpen azért nem, mert ezeken a munkahelyeken gyak­ran előfordul, hogy bizonyos időszakokban egyszerűen nincs mit csinálni. A munka jellege is olyan, hogy könnyűszerrel átcsoportosítható, átrendezhető. Kitalálták tehát a rugalmas munkaidőt, ami hasonlít a mi jól bevált csúsztatás: mód­szerünkhöz. Vagyis: ha sok a munka túlórázunk, ha keve­sebb, vagy éppenséggel semmi, akkor a korábbi túlórákat „lecsúsztatjuk". A rugalmas munkaidő nem más, mint az intézményesített csúsztatás általánossá tétele. Az ötlet bevált, olyannyira, hogy Európában jelenleg vagy 15 millióan dolgoznak rugalmas munkaidőben, per­sze a módszer lényegéhez tartozó szabályok szigorú betar­tásával. A nap bizonyos időszakában, az úgynevezett blokk­időben, mindenkinek a munkahelyén kell tartózkodnia. Ezt megelőzően, illetve ezután, ki-ki saját maga határozza meg a munkaidejét. Az eredmény pedig: nyugodtabbá, fegyel­mezettebbé és szervezettebbé vált a munkavégzés, mert a munkavállalók elemi érdeke, hogy a lehető legésszerűbben gazdálkodjanak saját idejükkel. Ráadásul a minimumra csökkent az úgynevezett törtnapi hiányzások aránya, lé­vén, hogy a személyes ügyeket egyszerűbben, könnyebben intézhetik az emberek. Nyolc évvel ezelőtt azt a bizonyos újságcikket néma csend, vagy jobb esetben, a zagyva butaságoknak kijáró megvető kézlegyintés követte. Két évvel később híre jött, hogy az egyik fővárosi kereskedelmi vállalat, nagy titok­ban, és csak próbaképpen bevezette a rugalmas munka­időt — teljes sikerrel. Nem az alkalmazottak, a vállalat vezetői mondták: olyan eredményeket értek el, hogy ha rajtuk múlik, soha nem térnek vissza a merev munkaidő­höz. Szerencsére rajtuk múlott, azon egyszerű ok miatt, mert a munkarend szabályozása vállalati belügy, nem kell hozzá felsőbb engedély. Megpróbálta néhány más vállalat is, hírek érkeztek a szocialista országokból is... egyszóval napirendre került a rugalmas munkaidő ügye, s most máj nem lehetett egyetlen kézlegyintéssel elintézni. Megjelen­tek, elhangzottak az első óvatos nyilatkozatok, hogy „... igen, voltaképpen érdekes ... tanulmányozzuk..., idővel talán nálunk is, persze csak nagyon korlátozott kör­ben ..meg ilyesfélék. Aztán az illetékesek elhatározták — úgy másfél éve —, hogy hivatalos kísérletet indítanak nem is tudom hány vállalat részvételével, tapasztalatok szerzése céljából. Hogy e kísérlet végül is milyen eredményre vezetett — s hogy egyáltalán lezárult-e? — arról nem tudni, de aligha lenne érdekes. Az a néhány tucat vállalat, intézmény, ahol már évek óta alkalmazzák a rugalmas munkaidőt, tökéletes kísérleti alanyként fogható fel; egyetlen egy sem akadt kö­zülük, ahol visszatértek volna a hagyományos munkaidő­beosztáshoz. A tapasztalatok mindenütt és egyértelműen kedvezőek. S a rugalmas munkaidő mégsem terjed Magyar­országon úgy, ahogy az — a módszer előnyeinek ismereté­ben — elvárható lenne. Pedig, mint tudjuk, nem kell hozzá hivatalos, ha úgy tetszik központi engedély... Csakhogy: a kezdeményezések, engedélyezési herce-hurcák, és tilalmi táblák nélkül is megbuktathatok. Csak kellő közönnyel kell körülvenni az újdonságokat, csak éreztetni kell a „nem tiltjuk, de nem is támogatjuk..." színezetű álláspontot, csak fel kell villantani néhány jól csengő — ám lényegét tekintve üres — frázist, s máris a bátortalanság válik a jellemző magatartásmóddá. Tévhit, hogy a rugalmas munkaidő bevezetésének ' komoly anyagi, műszaki és egyéb feltételei van­nak. Egyszerűen elemi szervezési tennivalókat kell elvégez­ni. Tévhit továbbá, hogy csak bizonyos alkalmazotti munka­körökben vezethető be (s ily' módon bizonyos társadalmi feszültségek forrásává válhat, tehát politikailag is megfon­tolandó!). Gyárak tucatjaiban alkalmazzák fizikai munka­területeken, és most egy hazai vállalat is áttér a fizikai munkások körében alkalmazható változat bevezetésére. És a legnagyobb tévedés azt hinni, hogy ha egy szervezési módszer szokatlanul új, ráadásul a világ más tájain talál­ták fel, akkor azt nekünk eleve gyanakvással kell fogadni. Mert — hogy el ne feledjem —, a rugalmas munkaidő nem holmi — csak a kiválasztottak által élvezhető — luxus, hanem szervezési módszer és eszköz. Aminek számottevő összegekkel mérhető közvetlen gazdasági haszna van. Leg­alább ez ejtsen gondolkodóba mindenkit, akinek köze le­het e korszerű munkarend elterjesztéséhez. Vértes Csaba Húszszázalékos árengedmény Hétfőtől, augusztus 5-ig 20 egyaránt megfelelő iskola­százalékkal olcsóbban áru- szer-ellátást jelzett az ország sítják a füzeteket, füzetcso- 1,3 millió tanulója részére. magokat az állami kiskeres­kedelmi vállalatok, és a szö­vetkezetek — jelentették be a PIÉRT és az APISZ veze­tői pénteki sajtótájékoztató­jukon. Így kívánják csökken­teni a szeptemberi tanévnyi­tást megelőző csúcsforgal­mat. A PIÉRT és az APISZ A füzetek, könyvek bekö­téséhez 700 tonna kék papír­ról gondoskodtak, polietilén­ből 10 mülió füzetborító, to­vábbá nagyon sok és sokféle grafitiron, 1,4 millió pasztell­készlet áll a vevők rendel­kezésére. Nem lesz hiány a kisiskolások postai ron jai ból, mennyiségben és minőségben s pad ír gumiból sem. Egymillió jelfogó Elkészült az egymilliomo­dik jelfogó a BHG Híradás­technikai Vállalat debreceni 2. számú gyárában. Az új üzemet több mint 330 millió forintos beruházással ez év tavaszán a tervezett határ­időnél csaknem fél évvel ko­rábban — adták át rendel­tetésének. A debreceni üzem­ben crossbar rendszerű te­lefonközpontokhoz készíte­nek jelfogókat, kábelformá­kat és más alkatrészeket svéd licenc alapján.

Next

/
Thumbnails
Contents