Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

12 Vasárnap, 1978. július 2. A nagylengyel! kőolajmezőben most épültek meg a szénsavas másodlagos művelés bevezetéséhez szükséges üzemi kísérletek felszíni berendezései. Képünkön: mély­szivattyúhimba a nagylengyelt olajmezőben Szeged vízellátása Gondok és célok A szegedi vízművekről hosszú éveken át azt tar­tották: irigylésre méltó a helyzete, viszonylag könnyen jut vízhez. Az ország külön­böző részeiből ide érkező szakemberek elismerően bó­logattak, ha vendéglátóik eL az olvasó —, de mi lesz ad­dig? Más megoldás nem maradt: szivattyúkkal kellett a fúrott kutakat „rábírni", hogy elegendő vizet adjanak. Tavaly ősszel kezdte el a vízmű a szivattyúzást, egy­egy kútból így 1500 liter vi­Hovatovább, már csak a mesében találni az akkori látványhoz hasonlót: a föld mélyéből kristálytisztán, pa­zarló bőséggel tört fel a víz, a föld alatti nyomástól hajt­va 15 évvel ezelőtt még a felszíntől 6—8 méter magas­A javaslat szerint többféle­képpen is. Egyik variáció: a város napi vízfogyasztását 30 ezer köbméterre kell mérsé­kelni. A hiányzó mennyisé­get úgy tudnánk beszerezni, ha 30—40 kilométerre eltá­volodunk Szegedtől, s ahol még bőven van a földben víz, ott fúrunk kutat. Máso­dik változat: vegyünk vizet a Tiszát kísérő, parti réteg­ből. Harmadik megoldás: építsünk felszíni vízművet, tisztítás után igyuk a Tisza vizét. A vízművek — alapo­kísérték őket a város kútjai- zet nyernek percenként. A hoz. kényszerűség diktálta, erő­szakos beavatkozás tehát se­Kimerülő kutak í;ített',de az fröm,be arom­kevesbe elvontan fogalmaz­va: a vízbe homok vegyült. Egyik-másik kútban — lé­vén meglehetősen régi. gra­vitációra, s nem szivattyú- san mérlegelve a helyzetet zásra tervezett kutakról szó — kombinált megoldást vá­— beszakadt a szűrőháló. A lasztott, felhasználva a fen­laza, homokos, kavicsos föld- tebb említett három variáció rétegből több mázsa homok előnyeit. Eszerint az új víz­• „, ... , ___ „ onn került így a vízbe. Alsó- és mű helyét Atka-sziget alatt ' ^ wü Felsővároson sokan panasz, jelölték ki. Mély fúrású. szi­^akL I .ft"" kodnak emiatt, a homokot vattyúkkal megerősített ku­&S2?*££££t ™ üzemek" takat építenek itt. közel a Nem a föld „fukarsága" az oka, egyszerű a magyarázat; ben — így például a vágó­hídon, a szalámigyárban — komoly gondokat okoz. A lassan kimerülőben a kutak, v.-—/!™!. erőtelies öblítéssel elfogy a fúrással felszínre vlzmuveK erőteljes oputessei hozható viz. Jelenleg hat víztermelő te­lep 72 kútja látja el vízzel a várost. Ahogy nő Szeged lakossága, úgy nő „szomja" is, másfél évtizede még 22— 23 ezer köbméter vízzel is beérte naponta, tavaly nyá­ron átlagosan napi 72 ezer köbmétert fogyasztott el. Előzetes számítások szerint az ezredforduló idején má­sodpercenként 1,5 köbméter, naponta körülbelül 130 ezer köbméter vizet igényel a város. Több kell! A kutak számát ma már hiaba szaporít.iak. Szakmai nyelven így szól a megálla­pítás: egyre nagyobb a depressziós tölcsér. Közért­hetően: a kiaknázható víz­készlet véges. Más, magasab­ban fekvő városok már jóval korábban eljutottak a fejlő­dés eme — sok gondot oko­zó — stádiumába. Szolnok például már évek óta a Ti­sza vizét issza, fúrott ku­takkal itt nem tudják bizto­sítani a város vízellátását. Tavaly nyáron, a rendkí­vül száraz napokon már Sze­geden is vízhiányról beszél­tünk. Amint arról már be­számoltunk. a városi tanács intézkedést tett annak érde­keben, hogy az elkövetkező évekre biztosított legyen a város zavartalan vízellátása. A határozattal kapcsolatos feladatokat Szeged általános rendezési terve is tartalmaz­za. A lakásépítkezésekkel, a város lélekszámának növe­kedésével párhuzamosan egyre több és több vízre van s7.úkseg. mégpedig azonnal. Mert ugyan kit nyugtatna meg, hogy elkészültek a ter­vek. s 1994-re már működik az új. nagy kapacitású víz­mű. Saep, szép = mondaná próbálja a homokot a vízve zetékből kimosni — nem túl nagy eredménnyel, megoldás híján meg várni, míg ez a víz elfogy. Persze, bosszantja az embe­reket, hogy az ivóvízbe, a fürdőkádba homok is kerül, de attól, hogy ez a víz fertő­ző. nem kell tartani. Variációk Egy ideig tehát még ho mokos víz is lesz, Szeged 460 Tiszához. A munkálatokat jövőre kezdik, s a tervek szerint 1994-ben már műkö­dik is a várhatóan 800 millió forintba kerülő új vízmű. Mire lesz képes? Már indu­Jobb láskor lényegesen tehermen­kell tesíti a régi vízművet, kez­detben napi 60 ezer köbmé­ter vizet ad a városnak, 15— 20 évre biztosítva, hogy nem lesz gond a város vízellátá­sával. így a távolabbi jövő­re is időben lehet gondolni: az Atka-szigeti vízműnél ki­építik a parti szűrésre alkal­mas. sőt a felszíni vízművet is. A gyakorlatban majd elvá. kilométernyi vezetékhálóza- lik. hogy majdan, amikor a tát nem lehet teljesen végig- mély fúrású kutak kimerül­öblíteni Lássuk most már a nek, miképpen lehet viszony­jövő terveit! A szegedi víz- lag kevés költséggel jó mi. művek Budapestről, a Víz- nőségű, s elegendő vizet ügyi Tervező Vállalattól nyernj: a folyót kísérő part szakvéleményt kért arra, - . . .„ hogy miképpen lehet a vá- "megszűresével ' vaRy a ros számára a jövőben kellő sza vizenek tisztitasaval? mennyiségű vizet biztosítani. Ladányi Zsuzsa Csak a platánok ? I dős férfiak ülnek a platánok alatt Jó ott a levegő, kellemes a környe­zet, és nincs is egyedül az ember. Agyon lehet ütni az időt, annak meg part­ner is akad, aki szívesen vágja ki a hu­szonegyet vagy az ultit Sőt, a kibicnek sem drága az ideje: a nézelődéssel is tel­nek a percek, az órák, és mégiscsak em­beri arcokat lát maga körül, nem a négy falat A világért sem akarom bántani ezeket a rendszeres munkában, gyereknevelésben kifáradt sors hányta-vetette öregeket. De nem hiszem el, hogy a nyugdíjas éveket át kellene kártyázni a platánok alatt, és hogy ne lehetne tartalmasabban, szebben eltöl­teni. Mert jó levegőt, kellemes környezetet, társaságot, sőt kártyapartnert is lehet ta­lálni máshol is. Ahol persze, ha zord az idő, tető alá húzódhat az ember, s ahol ebédidőben nem a sörösüveget kell szoron­gatni, hanem a patyolat asztal mellé te­lepedni, ahol kiszolgálják, és ha szüksé­ges, gondozzák is az időseket. Ahol virá­gok és könyvek, gépekből jövő zene, értel­mes beszéd és kép várja őket, puha sző­nyeg, házi papucs és fürdőköpeny, fürdő­szoba és gőzölgő kávé, sőt orvos is, ha kell. A kép összkomfortos otthoné. De nem a papa-mama-gyerekek alkotta családé, ha­nem egy tágabb közösségé. A neve ez: öregek napközi otthona. A városban hét ilyen otthon van, ahol reggeltől estig tar­tózkodhatnak a nyugdíjasok, némi anyagi juttatás ellenében. Szegeden 182-en élnek a lehetőséggel, és mondhatni, teljes meg­elégedésükre.' Nem túlzás: nincs az a csa­ládi gondoskodás — főként, ha a felnőtt gyerek és házastársa dolgozik, és saját csemetéik nevelése is szaporítja a teendő­ket —, amely fölérne az otthonéval. A kívülállóktól gyakran hallani: „a függetlenségemet én nem adom föl", „en­gem aztán ne regulázzon senki, végre ak­kor kelek, akkor eszem, amikor akarok". Márpedig a napközi célja sem az, hogy vasfegyelemmel, kényszerrel térítsen el bárkit is megrögzött szokásaitól. Némi al­kalmazkodást természetesen megkövetel bármilyen társas lét, de hát csak ez a ma­gány föloldódásának az ára. És ez nem is olyan sok. Mert az étkezésért, gondozásért fizetett díj is maximum 480 forint lehet, rendelet írja elő. De alig akad, aki ezt a teljes összeget fizetné. A tanács egészség­ügyi osztályának szociálpolitikai csoport­ja körültekintően mérlegel mindent, s na­gyon méltányosan állapítja meg a díjakat. A nyugdíj nagyságán kívül még azt is fi­gyelembe veszik, mennyit költ havonta az idős ember közlekedésre, ad-e a saját ott­hon és a napközi fürdési lehetőséget, s ha nem, mennyibe kerül a belépő a fürdőbe, tud-e egyedül takarítani, vagy csak ho­norált segítséggel stb. És aki nem a nap­köziben étkezik, legfeljebb 150 forint gon­dozási díjat fizet. Ennek fejében melegen lehet egész nap, használhatja az intézmény összes helyiségét, berendezéseit, ruháit, amelyek tisztaságáról ott gondoskodnak, részt vehet a kulturális rendezvényeken, kirándulásokon, elutazhat üdülni. Sőt, a fölkészült, szakképzett gondozónők — is­merve az öregek munka utáni nosztalgiá­ját — munka- és pénzkereseti lehetőséget is szereznek lakóiknak. Aki akar, kötszert készít elő, vagy cipőfelsőrész-varrásban segédkezik, mikor mi kínálkozik. A tar­talmasan eltölthető napba persze belefér a kártyázás is, vagy a séta a Széchenyi té­ren. A város sokat költ az öregek napközi otthonaira. Kettő — a felsővárosi és az újszegedi — vadonatúj, a legkényesebb igényeket is kielégíti. A többit tavaly új­jávarázsolták, az utolsó munkák most fe­jeződnek be. A berendezések vásárlásakor sem filléreskednek az otthon gazdái: a legjobbat, a legszebbeket veszik meg min­denből. A napközik működtetése évi 2 milliójába kerül a városi tanácsnak. A ka­puk tehát tárva. Tárva, mert mindennek el'enére nincs telt ház egyikben sem. Az okokon lehetne töprengeni. Az bizonyos, hogy ami a társadalomtól, a tanácstól te­lik, megteszi. Még a propagandáról is got»­doskodik, a népfront, a Vöröskereszt ren­dezvényein rendszeresen ismertetik, mit kell tenni, hogy ne maradjon magányos az idős ember. U " gy tűnik azonban, ez mind: a pénz, az alkalmankénti tájékoztatás nem elég. A vállalati szakszervezetek is sokat tehetnek még. A nyugdíjra való fölkészítés idején oda kellene menni kü­lön-külön a távozni készülő dolgozókhoz: elmondani, hogyan szervezhetik életüket, ha már nem köti őket a beidegződött munkarend. A tanács illetékesei készsége­sen fölvennék a kapcsolatot a vállalatok­kal, sőt írásos tájékoztatót is készítenének részükre az otthonok napirendjéről, föl­szereléséről, a szórakozási lehetőségekről. Hasznos dolog lenne ez, hiszen a meg­szokott közösségből kivált idős embernek már nehéz kapcsolatot teremteni a hiva­talokkal. Így inkább maradnak tájékozat­lanok, s a jó szomszédra utaltak, vagy ki­ülnek szép időben a platánok alá. Pedig a taná-sházán ennél jóval többet kínál­nak nekik. Chikán Ágnes Kitüntetés A pártmunkában a makói járásban végzett másfél év­tizedes kiemelkedő tevé­kenysége elismeréséül Kocz­kás Ferencnek, a makói já­rási pártbizottság volt első titkárának — akit időközben kineveztek a Munkásőrség Csongrád megyei parancsno­kává — a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A kitüntetést szombaton délelőtt a megyei pártbizott­ságon dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első titkára adta át Koczkás Fe­rencnek. A kitüntetés átadá­sánál jelen voltak Szabó Sándor, a megyei pártbizott­ság titkára és Gyárfás Mi­hály. a pártbizottság osztály­vezetője. Befejeződtek a magyar— vietnami tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával következő években, az erre ság megállapította: ered­szombaton befejeződött a vonatkozó szerződéseket már menyesen fejlődik a ma­magyar—vietnami gazdasági megkötötték a partnerek, gyar—vietnami kereskedel­és műszaki-tudományos Fokozódott az együttműkö- mi forgalom, évről évre bő­együttmüködési kormány- dés a magyar és a vietnami vül az exportáruk válasz­bizottság VII. ülésszaka. A könnyűipari ágazatokban is, téka és a mostani üLéssza­jegyzökönyvet Borbándi Já- ennek keretében magyar kon jóváhagyták a két or­nos, és Le Thanh Nghi mi- alapanyagból készterméke- szág ilyen irányú együtt­niszterelnök-helyettesek, a ket, például férfiinget, pa- működésének 1980 utáni fej­bizottság magyar és viet- mut-alsókötöttárut, nyers- lesztését. nami tagozatának elnökei szövetet, kismamaruházati Az ülésszak jegyzököny­látták el kézjegyükkel. termékeket és sportcipőket vével egyidejűleg aláírták a Az ülésszakon értékelték állítanak elő a vietnami gyá- műszaki-tudományos egyútt­al előző ülésszak óta vég- rak. A mostani tárgyaláso- működési albizottság első zett munkát, megállapítva, kon megállapodtak: ezeket ülésszakáról készült jegy­a kapcsolatokat hosszú tá- zőkönyvet is, amely tartal­vú együttműködéssel fej- mazza az idei és a jövő lesztik. és fokozatosan ki­terjesztik több gépipari, gu­mi- és faipari termékre. Az együttműködési bizotfc­hogy tovább fejlődött a két ország közötti gazdasági együttműködés. Néhány ipa­ri létesítmény, köztük egy fonoda és egy fényforrás­gyár magyar közreműködés­sel épül fel Vietnamban a évi munkaprogramot. A tárgyalások a testvéri barátság, a kölcsönös egyet­értés légkörében folytak le. Megcáfolt remények A diabetikus ellátás gond;ai Ki saját tapasztalatból, ki kedelmi Vállalat az első ne­családtagjai, ismerősei elbe- gyedévre 4 ezer 900 kilo­szélésébol tudja: a cukor- grammot igényelt belőle, s betegeknek állandó gondot kapott 3 ezer 100 kilogram­okoz, hogy sikerül-e besze- mot. Pedig a majd 5 ezer ki­rezniük a diabetikus élelmi- logramm is kevés lett volna, szereket. Üzletről üzletre Ha a konzervek, befőttek, járnak, „összeköttetések" edességek, sütemenyek kína­után kilincselnék, telefonál- Jatát vizsgáljuk, megállapit­nak, míg a számukra leg- natjuk, hogy ezekből a ké­szükségesebb diabetikus ké- szítményekből hasonlóképpen szítményeket sikerül — ha keveset tudnak az üzletek sikerül — megvásárolniuk, számára biztosítani. Az első Sokan már afféle érdekszö- félévre igényelt cukorka­vetségben, megveszik isme- mennyiségből — 2 ezer kiló réseiknek is a régóta kere- — egy gramm sem, a négy­sett, s csak néha-néha fel- ezer kilogramm csokoládé­btrkkanó, hiánycikknek szá- ból alig 2300 kilogramm „íu­mító ízesítőket: legalább mi tott be" a FÜSZÉRT-hez. A segítsünk egymáson, ha lisztesáruk — sütemények — másképpen nem megy — esetében sem különb a hely­mondják. zet: az első félévre igényelt A diabetikus ellátás gond- 3600 kilogrammból 863 kilo­jaival a városi tanács vb ke- grammot kaptak meg. Im­reskedelmi osztálya is fog- portárukkal időnként sikerül lalkozott. Az év elején be- valamit behozni a lemara­számoltunk arról, hogy a dásból, ezek a termékek cukorbetegek érdekében szü- azonban még drágábbak, kitették a diabetikus készít- mint a hazai készítmények, ményeket árusító üzletek kö- A cukorbetegség pedig rét. Jogosan reménykedhet- igen „drága mulatsag", kú­tek az érdekeltek: koncent- lönösen a nyugdijasok, az rálják a készleteket, nagyobb idős emberek tanúsíthatjak lesz a választék, s kiegyen- ezt. Gondjaikon mindenkéo­súlyozottabb a kínálat. A pen könnyíteni kell. Leg­gyakorlat megcáfolta a re- alább annyiban, hogy a kap­ményeket, a gondok má sem- ható árukhoz kevesebb utá­ni ivei nem kisebbek, mint na járással jussanak hozzá, fél évvel ezelőtt. Megoldásnak kínálkozik: a Pedig a cukorbetegek szá- kereskedelem szaküzletben ma nem csökkent, az SZTK Lenin körúti rendelőjében 4500. a Zöld Sándor utcai rendelőintézetben pedig át­forgalmazza a diabetikus élelmiszereket! így az ille tékesek is könnyebben fi­gyelemmel kísérhetnék a k? lagosan 2500 cukorbeteget nála^ot, nem anrózódna el a gondoznak. Számukra úgy­szólván létkérdés, hogv hoz­zájussanak a legszüksége­sebb, cukor helyett sorbittal ízesített árukhoz. Ezzel szemben mi a valóság? Glu­készlet A je^n'egi gyakor­lat nem vezetett eredmény­re. Az egyes üzletek vezetői — lévén más. hasonlókép­pen fontos feladatuk is —, úgy látszik, nem tudnak kel­konont például hónapok óta lő gondot fordítani a cukor­se égen. se földön nem kan- betegek ellátására. ni. A FÜSZÉRT Nagykeres- L.Za. a

Next

/
Thumbnails
Contents