Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

12 Vasárnap, 1978. július 2. Ilona nyugdíjban — Na mondja nekem foly- wgawm^*^^ egymás kezét fogva léptünk fon, hogy szolgalat. Végtere be a pártba. 1939-ben. Tini szavaiban ott a tüske, s zenhat éves fejjel, akkor a az eszmekert nem kap cse- szervezeti szabályzat ezt leresznyet a Szent István téri lietővé tette, ám a tagságo™ az _,. , , jS> mat később csak 18 éves - Mondom én podig, kü- f^nfflEP'jjl kortól Ismerték el. Sikeretonben úgysem értené. Ne- | JBBBfl sen indult pályámat családi mes szolgálat nekem a szí- E .QHafMI^H tragédia szakította félbe, nészet.mndigaz marad. Ftaü^— Kisfiam paralízist kapott, Apám tuplalta belém: annyit ^fJKf^HIH^H nekem kellett ápolnli ötéves ér az ember amennyit a fl| Ig^^^^B korában meg is halt, s köztársadalomnak használ Azt JL jM^I^^^H ben ikreket szültem. Fél évhiazi, enelku túléltem volna JH JH^^^H tized színház nélkül - s aztengernyi kint, szenvedést? »\ tán is csak verejtékesen keApam 1912-től, anyám 16-tol V ,.Mt& iWMm ó^M rültem vissza, karakter szekommunista, én a Maros ut- V * .1 repkörre. A főiskolán indult cai munkásotthonban szülét- . MT levelező kurzus, végén hártem, a mozgalom melegagya- W % V man szereztünk diplomát: • "tal?Anel" s leh«" ÉBFlSm: í ^ ^rács Mart, Kátay Bandi tflii'n hnpl^ képzelni egyól- j és én. Nehéz esztendők jártalak hogy 14 testvérem WB tak. Az 1953-54-es évad véhalt meg csecsemőként, s BV • W ' gén taggyűlésen tettem szómaradtam meg Uzenotodik- . ,Jk vá a tájelöadások és egvéb nek, egyedül? RrliV \ j M 1 színházi nroblémák megolA J- , WA A J A IÉ rn IV I datlanságát. „Racionalizál^U.l0,U .Ülfén az isa/- Ll lWf ^ " * kenyerem, a városi tanács gató bejelentette: Bányász ' — felkérésére falusi színjátszóHon^srinmüvfaznő nyugdíj- w a párizs k t pátyolgattam, havi kéttöttek üv A .Sí te bolondjában "ózért. Ez. is a szolgálathoz L^LIKAÍ . b€" tartozott, mag hogv 1956 ndvanyaból. Betöltőm az Bányász Ilona az ország nvarán szervező titkárként ?IAX£' A TI. ' 8 ,mivel az először talpra áUt színhézá- Visszakerülhettem a színházutóbbi években úgyszólván nak nyitó óvadjun 13 fösze- hoz. iegvaket árultam, bérsemmi művészi feladatot vep€t játszott. leteket. Lontay Margit ka"1 í8ptrv„ Wl\eTT\ * rolt fel. 8 a Dulszka asszony augusztus 1-től szíveskedjék istentelen hidegben. va- erkölcsében végre megint hozzájárulni nyugdíjba való C08Va. fázva, de megszépül- színoadra kerültem. Pórtnvozasomhoz. 1944-ben ve-megújulva az élet és a alnns/erveztünk öt taggal Kezdtem itt, Szegeden a pa- játék visszakapott lehelősé- alakult újlá 1957-ben, s halyurnát, munkusszmjats/óbol gétól, mámorától — az első marosan titkárnak válaszlort színésznőként. l9.)7-1ol közönség őszinte, zajos, há- tottak. Ma sem felelten nyolc éven at a wmnaz párt- lás. Sebesült szovjet kato- hogy 1958. november 8-án titkára voltam Teljes erőm- „ák a ne/ötéren, nagykabát- miiven bansöséires összetörnél és tehetségemmel min- ban. „a tetszik valami, stol- £ dlg a színház érdekeit he- verUot dobáinak a színpadra. vetelel1 «™epeltuk meg az lyeztem előtérbe, sohasem a Lassacskán benépesül a tár- Optimista tragédia bemutamagamét. Ennek köszönhe- KUiat. hazatérnek a színészek, tóját, tőén az utolso három év át- frontról vagy fogságból. Sa- . lagut kiszamitva kb. 3500 inmon Béla erősködik, ezzel forint nyugdíjalappal mehe- a {ekete szemű kislánnyal Lassan felderül, mit jelent tett ei7(vvÍf " yOSan ^ 3«u.za Náti Károly darab- Bányász Rónának a szolgáiét szívvel,,. ját a Nyitott ablakok Beregi .. m„,„ , színháztól bszkár - van ki e nevet lat' Életet' hivatást, mozgalrendkivüli nem ismeri? — a Tiszazug mat- Egyszerre és elvalasztrendezésére készül. Az első hatatlanul. Soha semmiféle próbán magához kéreti Bá- kitüntetést vagy valamelyest nyás/. Ilonát: úgy kezdünk, nléltényolható hivatalos el— hogy koporsot visznek át a . .' , 7 „, S/egeden 1944 októberében színen, rövid szünet, aztán "tmerest nem kapott. Három színházi előadást tartottak, te j.^z egyedül, s csak utá- évtizedét hagyta a szegedi Zilahyt játszottak (Süt a na a falu népe. Ha úgy mégy színházban. Ezért aztán fönapj női főszerepében a Sá- kereszául a színpadon hogy lösleges névsorolvasást ríkat alakító Bányász Ilona, a nézőtérén libaboros leszek. Képtárépítők Átlépte a 3000-et a kétéves Szombathelyi Képtárépítő Egyesület taglétszáma. Derkovits szülővárosa társadalmi összefogással teremt otthont a szocialista képzőművészetnek. A 3000 egyéni tagon kívül 333 szocialista brigád, 97 intézményi közösség is támogatja a maga nemében egyedülálló kezdeményezés megvalósítását. 164 vállalattal és szövetkezettel öt évre szóló megállapodást kötött az egyesület, amelynek értelmében évente meghatározott összegű anyagi támogatást adnak. Egészségügyi dolgozók kitüntetése Tegnap, szombaton az Or- soncz Lászlóné, a SZOTE vos-Egészségügyí Dolgozók fül-, orr-, gégeklinikájának Szakszervezetének székházá- osztályvezető főnővére es ban megtartott Semmelweis- Torma Istvánná, a földeáki ünnepségen az egészségügyi községi közös tanács körzeminiszter az egészségügyben ti védőnője, végzett kimagasló munkójá- A Szegedi Orvostud óméért Kiváló Orvos kitüntetést nyi Egyetem Semmelweisadományozta Csongrád me- ünnepségét pénteken tartotgyéből dr, Kahán Ágost ta a szemészeti klinika előegyetemi tanárnak, a SZOTE adótermében. Az egyetem szemészeti klinikája igazga- rektora a szakszervezeti tatójénak és dr. Pokorny Ala- náccsal egyetértésben törzsjósnak, a csongrádi városi gárdatagokat tüntetett ki. tanács rendelőintézete kör- Harmincketten aranykoszozeti orvosának. Kiváló Mun- rús, 58-an arany, 79-en káért kitüntető jelvényt ka- ezüst, 110-an bronz törzsgórpott Katona Istvánná, a dajelvényt kaptak. Elismerő szegedi egészségügyi gyer- oklevéllel 152 dolgozót jumekotthon gondozónője, Lo- talmaztak. szívvel. Bányász Ilona a színháztól 6 ezer forintos jutalmat kapott. • if ~ Az országban dörögtek a fegyverek, de a felszabadult tarakjről az első kritika: „szin te el sem hinné a néző. színpadi szüzbeszédét mondja". — Újsághirdetésre jelentkeztem. Némi színpadi rutinnal, hiszen eleget verseltem, énekeltem, játszottam a munkásotthonban. Délelőtt u cipőgyárban dolgoztam, délután a keresetemből tanulhattam. Gyors- és gépírást végeztem, különbözeti vizsgára készültem magánúton, mígnem jött a német megszállás. a kommunistákat sietve összeszedték. Apámnak addig is kijutott a börtönökből. a házkutatásokból, holmija otthon mindig összekészítve állt, sose tudtuik, mikor viszik. Miután internálták, nekem felmondtak a cipészeknél, bezárták a munkásotthont is, anyám mellett maradtam. 80 fillérért hímeztem egy-egy blúzt, hogy éhen ne te játszod az öreg bábaasz- tani Mwapaíről, majdhonyszonyt." Ügy lön. nem mellékes, lényegtelen. Eletének története a főszeTorz térképek Régi mániája a városjáró helyen is található ugyan- hogy is áU. Csak abban nem városlakónak, hogy legyen az a házszám. A felsővéro- ju' in'c dűlőre, ha már csijól látható térkép az új, az st táblán pedig nem esik ná ták, miért nem csinálépülő városrészekben is. minden kézre. Mondom a ták meg tisztességesen. Azt Nem maga miatt kérte, hi- magamét a városgondnoksá- mondja, nem érzi magát feszen ő anélkül is eligazodik, gon: például a Retek utca lelösnek, arról nem tehet, inkább a hozzá látogató más sarkán levő. Felsővárost hogy elírták a számokat, tájékbeli tájékoztatására, körvonalazó táblát meg a A címfestők se tagadják. Ami volt, azt az idő vas- bérházakat összevetem, hogy hibázhattak, de tőlük foga megtépte, s annyit vál- könnyen felfordulhat velem átvették a munkát, és fel tozott, fejlődött egy-egy vá- a világ. Ha bel kéz felé in- évig leüt volna idő ellenrospész, hogy mindenkép- dúlok, nem oda jutok, aho- őrizni a térképet. Többször pen elkel az új útmutató, vá a tábla mutatja. A tár- is pótoltak hiányt, a hazA helyzet javításéra nem- kép szerint nekem a József számokról nem szóltak. Teréglben a jártabb tarjáni Attila sugárútra kellene ér- lefonfülkét rajzoltak beutóós felsővárosi utak mellé nem, a valóságban pedig a lag, amit az eredetin nem táblányi térképeket raktak Csillag tér felé megyek. Az jelölt a rajz. és épületeket ki. (Év végéig Odesszába és ellenkező irányba. Északra színeztek másképp, kérésa Csongrádi sugárút men- tájolták, dl fOtdí* re. • tén épülő új városrészben is tották, akárcsak a szomlesz.) Csakhogy, nem min- szádos városrészben, den stimmel a táblákon! Azt mondja erre az ilÜgy, hogy vissza kell ka- jetékes. nem a táblában a nyarodnunk az induláshoz, hiba, mert az mindegy, hogy Tavaly év végén a város- ,€l lehet igazodg'tíndnokság ilnegbízásából a nj, c*^ tájékozódási ponvárosgazdálkodási vállalat tol kell keresni. Nem is vicimfestői eLkészítették átér- tatkozr.m az illetékessel,mert nál< Az eeész munka körülbelül ötvenezer forintba került. Kellő figyelemmel, jobb összhanggal az apróbb hibák is javíthatók lettek volna. s a térképek a járókelőket is jól tájékoztat— Későbbi férjemmel, Ti- repe • blvel es Komócsin Zoltánnal, Nikolénvi István Megkezdődtek az előkészületeik az idén negyedik alkalommal Kazincbarcikán megrendezendő ifj váth István országos pestről, Szegedről, Balassagyarmatról, Esztergomból érkeznek, az Egressy Hor- Béni Művelődési Központ szín- színháztermében mutatják Szegény öregem 45 áprilisában meghalni jött haza. Visszatérve tehát az újsághirdetésre, szorongva kopogtattam be Herczeg Vili bácsinál, a színházi konzorcium vezetőjénél. Nincs Jobb ruhád? — förmedt rám morózusan, aztán megenyhült, alaposan kikérdezett, s másnap reggelre berendelt a színpadra. Odaállok halálsápadtan, koromsötét mindenütt, egyszerre csak vakító fény a szemembe, s fölkiáltana^ a nézőtérről: tessék kezdeni. Elmondtam a Kései siratót, fogalmam sincs, hogyan. Kértek még mást Is, mogénekeltet'ek. s hazaküldtük azzal, hogy írásban értesítenek. Keserű szájízzel távoztam, rossz emlékeim voltak a felvételikről, munkahelyekről. Gépelést vállaltam a Kálvin téri pártszékházban. oda mentem másnap, s hallom a folyosóról a nevemet, egy elvtárs keresett, mint kiderü't, n színháztól. Csomagot h< "VI. alá kellett írnom az átvételi elismervényt. Kibontom, hát ott a'szerződés, melle mindjárt a Zilahv-darab. Lehetetlen felidézni azt az érzést... látszó-fesztiválra. Tizenhét be műsorukat, csehszlovák, hazai és öt külföldi cso- , , Krrw ... .. , port jelentette be részvéte- lengye1' és lét. Az együttesek, ame- francia öntevékeny színpusztuljunk. lyek többek között Buda- játszókkal együtt. képtáblákat, szám szerint tízre szólt az alku. Az idegenforgalmi tájékoztatásból ót került Felsővárosra, ugyanannyi Tarjánba. Mielőtt végleges helyükre állították volna az útbaigazítókat, bizottság megvizsgálta a helyszínt. Három hivatal — a városgondnokság, a városi tanács és a U. kerületi hivatal képviselői, valamint a városgazdálkodási vállalat illetékesei szemügyre vették a terpet, mondván, jó helyre kerüljenek a táblá.k. Jegyzőkönyvet is készítettek róla. hogy le. gyen nyoma a bejárásnak, Megnézték tüzetesen, meggondolták, megfontolták mindenféle szempontból mérlegelték a helyzetet, s aztán döntöttek. Kifogásolni valót nem is találhat benne még a kúkacoló természetű sétáló sem. Csakhogy mégis becsúszott a körömnyi hiba! A térkép nem mindig mutatja a valóságot. Tarjánváros kópiájában két alapjában véve igaza van. A térkép az térkép, akárMég most sem késő! Majoros Tibor f E L S 0 V A R 0 S !IINIIrll!/«f •lialtlilf! a Hurutul •siriiirnis •iiiuiia • IHIHIÍIMUHIII Kin ilriiimlrrii — Ilin = Ilit mi Cl Ml IIIIMII KB IKUKIiMfl m uttiic ma Egy térkép a tízből Gótros Eszter: Mindig magam 64. Hatan jártunk egy bandába, öten maradtak, mert egynek az ura bevágódott az erdészetbe, ennek a helyére soroltak be engem. Jöttek is az asszonyok délután. Kerestél-e kötelet? Kettőt is! — mondom. Szokatlan volt nekem, de hamar átint : m a titkát. Éppen olyan kévét szedtem, mint ők, még az onvémnek az az előnye is megvolt hogy két helyen kötöttem, és tömören állt a vállamon. Felállítottam azt a hatalmas nagy ké\ e rőzsét, volt két méter hosszú, melléálltam, a vállamra billentettem. Ugyanúgy tettem le, mikor pihentünk, állva hagytam. Mikor odahaza betiueltem vele, örömömben még sírtam is. Karácsony felé járt az idő, de még most volt kedvem előszűr elheveredni. Milyen jó volt. Nem fagyoskodtam tovább. Ü.,y :•..> /."Iliik meg, hogy estére gyermekkori ismerő -vei mennek futleréké. Börtönbe aitn t Juttatni ' I'In n<?m lopok| Nem is rne..t el. Télen a száraz pöttyé nem üldözték a 'ak«»sságot, mert a szél letördeli, és úgyis olt korhad el. Három kilométerről hoztuk a gallyat, olyan vastagokat, mint a karom. Olyan messzire a többi restellt elmenni, mi meg egy-kettőre megpakoltunk, volt miből. Karácsonyra is tudtam odahaza készíteni. Életemben először élveztem az otthon melegét. Az anyám háza sem volt otthonom, az anyósoméké sem, ez az én otthonom, itt azt tehetem, ami jólesik. Attól kezdve nem volt tűzrevalóhiányomAkkor kezdték a gallyhordókat üldözni, mikor a fácánok költöttek. Leginkább pár éves erdöirtásban szerettek költeni, de lepakoltak azok nagy fák tövébe is. Nem sokat fordítottak fészekrakásra, egy kis avas levél, avarszerűség, és kész. Az erdőkerülő csak azt figyelte, merre Urecseg a fácán szárnya, akkor már tudta, merre járnak az asszonyok, lőtt is, de a levegőbe. Ha közelített valaki a fácánfószekhez, olyan zúgással röoült felfelé, leheletlen volt meg nem hallani. Ha lövést hallottunk, mentünk ki az erdőből. Nemcsak a gallyasok járták az erdőt, hanem a gombások is. Aztán az is megtörtént minden esetben, ha a fácán felrepült, az illető megnézte, tiszták-e a tojások, és hazavitte. Gyönyörű sárga tésztát lehetett vele gyűrni. Ha pedig véresek voltak, fához vagdosták a gombások is, a gallyasok v=. Árulójukat látták bennük és irtották őket ilyen módon nem volt elég, hogv élvezhették az erdőt, de tetemesen rongálták is. Viriusságbél, ro^sz-szívűsóeből, bosszúból. 1933 telén sok hó esett, de nem fagvott, puha, mélv hó veit. A fácánok repülni sem tudtak, mert ők jobban földön járó szárnyasok voliak Menni nem tudtak a nagy, puha hóban, a fejüket meg amennyire bírták, bedugták a hóba, csak a farkuk volt ki a hóból. Ment a falu lakossága este, zsákokkal, csak nyúlt le a hóba, ahol barnállott a fácán fara. Tette a zsákba, azCán ment a másiké, tíznél többet beleraktak egy zsákba. Vitték haza, főtt a jó fáoánleves. Volt olyan, aki még őzet is fogott. Persze, a fülébe jutott az erdőmérnöknek. Korán tavasszal fölemelték a vadőrök számát. Júliusig senki nem ment be az erdőbe. Pálost arról felülről hozta a gróf, annak nagyon jó helye volt itten, sok tehene, szép, jó lakóhelyiségek, sok kedvezmény, jó fizetés. Németajkúak voltak, nem nagyon tudtak magyarul. Mondta Pálos úr: egy kettő gazember, szenvedni jó uraság, nincs szükség se gally, se bomba (gomba), de kár tenni madár! Egy alkalommal megfájdult Pálos úr lába. Valaki kereste, a felesége ment ki. Pálos úrral szeretnék beszélni, mondja az illető. Az asszony felel: Pálos úr nem peszél, fájni láp, nem pir hágni! No aztán meg is maradt közmondásnak, ha valaki nem bírt menni, nem bír hágni, mint Pálos úr. Aki őzet hozott, azt csak kinyomozták, nagyon megbüntették, Tűzrevalóm volt, de még mennyi hiányom' Edényeim lent a földön, tarhonya, liszt zacskókban, tepsik, fűszertartók, minden a földön. Kül sőleg: vályú, talicska, fűrószbak, szerszámok. Két malacot, két bárányt vettünk, elment a 20 pengő, ami még a szolgálnfomhó! volt. Akárhogy nélkülöztem, nem véltem eló, (Folytatjuk.)