Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-01 / 153. szám

8 Szombat, 1978. július 1: Az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakán Elkészült a záróokmány • New York (MTI) Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaka záróokmányának szövegegyeztetési munkálatai helyi idő szerint csütörtök estére eredményesen befejeződtek, jóllehet az ülésszak eredetileg tervezett zárónapjára — június 28-ra — a küldöttségek nem tudták befejezni az egyes szövegrészekkel kapcsolatos vitákat. A záróokmány négy részből áll: a bevezetőből, o nyilatkozatból, az akcióprogramból én a leszerelési tárgyalisok nemzetközi mechanizmusával foglalkozó fejezetből. Carlos Ortiz de Hozás, a rendkívüli ülésszak záróokmányának szövegegyeztetési munkálatalt koordináló ad hoc bizottság argentin elnöke pénteken bejelentette, hogy a testület — helyi idő szerint — hajnalig tartó ülésén elfogadta a záródokumentum végleges tervezetét, és azt a közgyűlés plenáris ülése elé terjesztette jóváhagyás végett. Hírügynökségek a rendkívüli ülésszak egyik legfontosabb eredményének tekintik azt a megállapodást, amelyet négy atomnagyhatalom és a vezető el nem kötelezett országok képviselői értek el a genfi leszerelési bizottság átszervezésének kérdésében. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország javasolta, hogy az eddigi 31 tagú genfi testületet bővítsék ki újabb hat országgal. Az el nem kötelezetlek ajánlása ezerint a genfi bizottság 40 tagúra bővülne. A genfi leszerelési bizottság az átszervezés után januárban ül össze először, s akkor már jelen lesz a testület munkáját eddig bojkottáló Franciaország képviselője is. (Párizs 1961 óta nem vesz részt a bizottság tevékenységében.) Diplomaták ugyanakkor megkérdőjelezték, hogy vajon Peking az átszervezés után kész lesz-e bekapcsolódni a bizottság munkájába — noha eddig nem foglalt állást a négyhatalmi javaslattal szemben. Szerződéskötés Moszkvában • Moszkva (MTI) Moszkvában pénteken aláírták azt a szerződést, amelynek értelmében a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát 60 millió rubel értékben szállít baromfitenyésztő telepeket a Szovjetunióba. Az új megállapodás fontos része annak a tárcaközi megállapodásnak, amelyet a magyar—szovjet kormányközi bizottság legutóbbi ülésén Budapesten kötött a két szakminisztérium. Brezsnyev - Afrikáról • Moszkva (MTI) Pénteken elutazott Moszkvából Didier Ratsiraka, a Madagaszkári Demokratikus Köztársaság elnöke aki munkával Kommentár Ünnepélyes nyilatkozat és közös ..közlemény elfogadásával befejeződött a KGST XXXII. Ülésszaka. A szocialista gazdasági integrációs szervezet legfelsőbb szerve optimista hangon ítélte meg a tagállamok gazdasági életének fejlődési tendenciáit, s szokat a momentumokat, amelyek ma és a jövőben meghatározzák a további közös munkát. Közös munka. Talán ez az egyik legfontosabb a kiemelendók közül. Hiszen ebben a szervezetben a tagállamok nem csupán kereskedelmi megállapodások kötésére törekednek. Céljuk az, hogy valamennyien, közösen járuljanak hozzá a szocialista társadalom építéséhez. A jelen szakasz az építőmunka új fázisát jelzi. További célprogramokat elfogadva, közös beruházásokat megválósftva a KGST-tngországok arra törekszenek, hogy bizonyos mértékig semlegesítsék a világgazdasági helyzet kedvezőtlen hatását is. Jól példázza ezt a közös energiatermelő és -szállító rendszerek fejlesztése, a tagállamok nyersanyagkincsének kiaknázására tett együttes lépések. A KGST. amely közel harminc esztendeje, mint az európai szocialista országok gazdasági szervezete jött létre. ma már további két földrészen tevékenykedik. Tagjainak sorába lépett MonRória és Kuba, s most az egységes Vietnami Szocialista Köztársaság is. Ez a tény sok mindent kifejez. Ismeretes, hogy a szocialista közösség országai a kezdetelctől fogva erejükhöz mérten támogatták Vietnam népét. A gazdasági segítség azonban egy időre a katonai segítség mögé szorult. A háború hosszú éveiben a szocialista vívmányok megvédése volt a feladat az indokínai országban. Ma, az immár újra egységes Vietnam 50 milliós népe a szocialista építés hatalmas feladatainak megvalósítását tűzte ki célul maga elé. Nyilvánvalóak a nehézségek. Nem csupán azért, mert az évtizedes háborúskodás súlyos sebeket .okozott, s visszavetette az országot a gazdasági fejlődésben. Vietnam a történelmi elmaradottság, az évszázados gyarmati múlt terhét is viseli. A Vietnami Kommunista Párt, a kormány ah;a törekszik, hogy a nép' energiáit, az ország kincseit a fejlesztés szolgálatába állítsa. Erre meg Is vannak a feltételek, s Vietnam bizton számíthat a szocialista közösség segítő támogatására is. Sajnálatos azonban, hogy az ötvenmilliós vietnami nép még ma, győzelme után több mint három évvel sem koncentrálhat a gazdaság kérdéseire. Ismeretes: a kalandorpolltlkát folytató soviniszta kambodzsai vezetés háborús öszsze tűzéseket provokált ki szomszédjával, s kiéleződött a vietnami—kínai viszony is. Nem titok: Peking nem utolsósorban azért folytat Vietnammal ellenséges politikát, mert Hanoi nem szolgálja ki a maoisták szovjetellenes céljait, s a szocialista közösség részének tartja magát. A bukaresti tárgyalóasztalnál megfigyelőként más országok képviselői is ott voltak. Különösen fontos tény, hogy az afrikai szocialista orientációjú államok közül Angola és Etiópia is érdeklődik a KGST munkája után. Arra mutat ez, hogy megvan a lehetőség a széles körű kölcsönösen előnyös együttműködésre a fejlődő országokkal is. Magyarország a KGST alapító tagjai közé tartozik. Hazánk. amely nyersanyagban és energiahordozókban szegény ország, élvezi azt a lehetőséget, hogy Ilyen szükségletei jelentós részét kedvező feltételek mellett a KGST-n belül elégítheti ki. Jól bizonyítja ezt az olaj- és gázvezetékek hálózata, a VInyica—Albertirsa villamosvezeték. s az országunkba szállított nyersanyagok, ércek tömege. Természetesen a gazdasági Integráció elősegíti iparunk fejlesztését, piacot biztosít számunkra. A tanácsülés megállapította: az együttműködésnek nagy tartalékai vannak még kihasználatlanul, melyek a tagországok gazdasági fejlődését, az életszínvonal emelését szolgáltatják. Az 1960-ig érvényes célprogramok következetes végrehajtása is ezt szo'gálja majd. Miklós Gábor csütörtökön érkezett rövid hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. A madagaszkári elnök tiszteletére a Kremlben csütörtökön este adott díszvacsorán pohárköszöntőt mondott Leonyid Brezsnyev, afc SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és a madagaszkári államfő. Az SZKP KB főtitkára méltatta a Madagaszkári Demokratikus Köztársaság imperialistaellenes politikáját, azt a törekvést, hogy imperialistaellenes, gyarmatosításellenes alapon kívánja megszilárdítani az Afrikai Egységszervezetet. Brezsnyev emlékeztetett a szovjet kormáity Afrikával foglalkozó nyilatkozatára, amely kimondja, hogy az imperialisták elképzelései veszélyeztetik az afrikai népeket. ál lanak a békének és az enyhülésnek. Nincsenek önző érdekeink Afrika földjén. Szilárdan fellépünk az ellen, hogy az imperialista monopóliumok elrabolják az afrikai országok természeti kincseit. 1 Határozottan ellenzünk mindenfajta beavatkozást az afrikai országok és minden más ország belügyeibe. A szovjet államfő kijelentette: a két ország nézetei azonosak a béke megszilárdítása és a nemzetközi biztonság feladatait illetőUtemszerűen halad a' • Budapest (MTI) Pénteken ért véget Magyarországon az a négynapos látogatási program, amely szerint az Albertirsa és Vinyica között épülő 750 kilovoltos távvezeték közös beruházásában részt vevő hat szacialista ország szakértői delegációja megtekintette a szovjet és a magyar területen végzett munkálatokat. A magyar küldöttséget Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes vezette. Két napot töltöttek a szovjet és ugyancsak két napot az építés magyar szakaszán. A látogatás befejeztével a küldöttségek vezetői elismeréssel szóltak mind a szovjet, mind a magyar területen látott építési munkálatokról, a korszerű berendezésekről és technológiákról, s annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy az utemszerűen végzett munka alapján a távvezeték határidőre, az év végére elkészül. Hazaérkezett Portugáliából az MSZMP küldöttsége # Budapest (MTI) Június 28—30. között a Portugál Kommunista Párt meghívására Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának a Központi Bizottság titkárénak vezetésével, látogatást tett Portugáliában, a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége. A delegáció tagja volt: Frank Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a Békés megyei pártbizottság első titkára és Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A küldöttség megbeszéléseket folytatolt a Portugál Kommunista Párt Alvaro Cunhal főtitkár vezette tárgyalócsoportjával. A két párt képviselői megerősítették, hogy a magyar és a portugál nép kölcsönösen érdekelt a Magyar Népköztársaság és Portugália közötti sokoldalú együttműködés fejlesztésében, s kifejezték pártjaik készségét, hogy továbbra is c^élekvően hozzájárulnak ehhez. Az MSZMP küldöttségének portugáliai látögatása hozzájárult a kél párt testvéri kapcsolatainak, internacionalista együttműködésének erősítéséhez. A magyar pártküldöttség pénteken este visszaérkezett Budapestre. Sorompót esz atom elé Az lenne a kívánatos, ha több ország nem fejlesztene ki atomfegyvert, akinek pedig van, megsemmisítené. Ennek, az óhajtott folyamatnak első fele megkezdődött. Most. az atomsorompó-szerződés aláírásának 10. évfordulóján elsősorban ez érdemel méltatást — vigaszul — a fegyverkezési' hajsza és a rendkívül nehéz leszerelési tárgyalások közepette. Népszerűen hívják e megállapodást „atomsorampónak", hivatalosan a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés, amelyben a vele rendelkezők — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és NagyBritannia — vállalják, hogy nem adják át másnak. a többi aláíró pedig kötelezi magát, hogy nem veszi át, nem fejleszti ki és más módon sem szerzi be ezt a fegyvert. Valóban az első fontosabb lépés volt ez a pusztító eszközöktől szabad világ felé, s valamivel több mint száz csatlakozott is a múlt esztendőkben a szerződéshez. Lehetséges tehát ezen a területen is a közeledés, elképzelhető olyan szöveg megfogalmazása, amelyet az egyébként ellentétes érdekű államok elfogadhatnak, még átfogóbb érdek, az emberiség fennmaradása szolgálatában. De mint minden politikai folyamatnál, itt is a visszaesés veszélyével jár a megállás. Kettős a baj. Nem három, hanem öt nukleáris hatalom van. de Franciaország és Kína (más-más indítékokból) nem csatlakozott a megállapodáshoz. Erinél is sötétebb képet vetít azonban a jövőbe az esetleges atomanarchia: az az állapot, amelyben tíz, húsz, vagy ennél is több államnak van atomfegyvere. Rendkívül élénk a hasadó anyagok és a reaktorok exportja-importja. olyan szigorú nemzetközi ellenőrző rendszert kellene tehát kidolgozni és kiterjeszteni, amely szigorú szabályokhoz, köti ezt a kereskedelmet, a technika legfejlettebb eszközeivel figyeli a veszélyes eszközök fc-galmát. anélkül, hogy a bé :és célú alkalmazást a! adályozná. Vagyis: „teljesen le kell engedni a sorompót" az atomfegyver elterjedésének útjára. Alva Myrdal svéd diplomata mondta: ,,öt atomhatalom, az öttel több, mint amennyire szükség van". Igaz. Ezért javasolta a Szovjetunió az ENSZ rendkívüli leszerelési ülésszakán : vállalják valamennyien a nukleáris fegyverzet valamennyi fajtája gyártásának megszüntetését. Ez lenne az igazi atomsorompó! Tatár Imre 5. Egy Santa Clara-i szivargyárban A Santa Clara-i szivargyár, amelyet meglátogattak, egy mellékutcában volt. Az utas régóta nem dohányzott már, úgyhogy hideg szívvel lépte át az üzem küszöbét. Mindannyian kezet fogtak a portással, akiről később kiderült, hogy ö a gyár vezetője. Beléptek a munkaterembe. Igazi kézműves hely. Egymás mögött elhelyezett asztalsorok, éltjükön polcok, kisebb-nagyobb fakkokkal. S munkások — férfiak, nők vegyesen —, legalább százötvenen. Kis dobogó állt a munkaasztalokkal szemben, rajta asztal, az asztalon rádió, mikrofon. A munkavezető lépett oda a mikrofonhoz: — Üdvözöljük kedves vendégeinket. akik a távoli Magyarországról érkeztek. Alacsony, kövérkés ember volt- a munkavezető, és mindezt olyan éles spanyolsággal tolmácsolta, akárha egy Neruda-verset mondana. Álltak, mosolyogtak. Kicsit megilletődötten, kicsit zavartan, kicsit természetellenesen — már ahogy ez ilyenkor szokás. S akkor megszólaltak a kések. A kések olyan tízcentis forma acéldarabok voltak, lekerekített véggel, fogó nélküliek. Csak élük fénylett, a felület nagyobbok része elfeketedett már a sok használattól. Nem számítva a kis kézi préseket, a kések voltak a legfőbb munkaeszközök ebben a teremben. Most száz-egynéhány munkás kopogtatta velük az asztalt. A koppartások gyors egymásutánban követték egymást, mintha valaki nagyon fontos szöveget morzézna és .annyira belemerült az üzenetközvefítésbe, hogy még a szavak közötti megállásra sincs Ideje. A vendégek — válaszul az üdvözlésre — tapsolni kezdtek. S a taps és a kopogás kis időre összekapcsolódott. Kint perzselő hőség. Délután hórom óra. A szieszta ideje ez országszerte. Bent, a nagyteremben, nyomasztó forróság és nehéz dohányszag. Szivart készíteni tulajdonképpen nem nehéz Ki kell választani az előzőleg lepréselt, megfelelő dohányleveleket, azokból öszszesodomi az úgynevezett „alapszivart". Azt présbe tenni, majd utána mutatós színű dohánylevélbe burkolni, a végén leragasztani — és már kész is. Mehet az áru a csomagolóba. hogy díszes dobozba kerüljön, majd elszállítsák a világ sok tájára: néhány latin-amerikai országon kívül persze elsősorban Európába. A valóság azonban azt mutatta még a felületes szemlélőnek is. hogy szivart gyártani sem nem egyszerű, sem nem könnyű. A teljesltménynormák ebben a gyárban meglehetősen magasak, és ugyanakkor kényesek a minőségre is. Nyolc órán át tartani az iramot a feneketlen hőségben, nehéz szagban, ehhez bizony alapos erőfeszítésre van szükség. Az utas elnézte a munkások arcát: eléggé elgyötörtnek látszottak, igaz, mára műszak vége felé Járt az idő. Most újra felhangzott a munkavezető hangja. — Mi történt? — érdeklődtek a vendégek. — A figyelem hamar ellankad ebben a melegben — felelték nekik. — Ilyenkor előáll a művezető, elsorol néhány időszerű jelszót. Vagy éppen mesél valamit. Néha még viccet is persze. Vagy feltesz egy indulót, tánclemezt... S valóban, a lemezjátszót csak most fedezték fel, a rádió oldalánál, közel az as-'tal széléhez. Ez űj volt nekik. Mint sok-sok más minden ebben az országban. Az utas nézte a munkásokat. Rövid idő alatt is sok mindent megtudott róluk. Például azé, hagy keresetük megfelel a kubai munkás átlagbérének, ám azok a régi munkások, akik már a forradalom előtt is a szakmában dolgoztak, korábbi, a mai átlagnál jóval magasabb fizetésüket kapják ma is, amit akkoriban kiharcoltak. — És mit szólnak a többlek ehhez? — Elfogadják. Az utas azonban azt gondolta magában: azért nem lehet ez valami egyszerű dolog. Politikai bölcsesség rejlik abban, hogy egy vívmányt nem fejlesztettek vissza — ám annak, aki a teljesítményt nézi (esetleg épp a maga teljesítményét), nem lehet könnyű mindezt hónapról hónapra újra megemészteni. Azt is megtudta, hogy milyen jelentős szociális ellátásban részesülnek ezek a munkások. Hogy régen csak három-négy hónapot dolgoztak a legszerencsésebbek. ma viszont már egész évben, van munkájuk, és ezt tartják az egyik legnagyobb vívmánynak. Az utas olyan szereplőnek érezte most magát, mint aki úgy lép le a színről, hogy a legfontosabb kérdésekre választ kapott volna. S kissé zavartan, sőt tanácstalanul forgatta ujjai közt a szivart, amit ettől az öreg négertől egy félig titkolt mosoly kíséretében ajándékba kapott. A vezetőség a gyárkapuban, már kint az utcán búcsúzott tőlük. Három férfi, egy nő — bőrük különböző árnyalatú volt, a fehértől egészen a sötétbarnáig terjedően. És sokáig integettek a busz után, ebben a Santa Clara-l mellékutcában. Az utas tétova mozdulattal visszaintett nekik, miközben megpróbálta újra felidézni magában a dohányvágó kések ütemes kopogását. Papn Zoltán (Folytatjuk.) 4