Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-01 / 153. szám

8 Szombat, 1978. július 1: n háztartástól a pártéletig Amikor 22 évvel ezelőtt hátat fordított Pálfi Lászlóné a csak háztartásbeli munká­nak odahaza, és bekerült az újszegedi szövőgyárba a cér­názó üzembe, majd a kereszt­orsózógép mellé állították, ál­mában sem gondolta volna, hogy valamikor 1300 dolgozó, közöttük elsősorban a kom­munisták képviseletében be­leszólhat a gyár gazdasági és politikai életébe. Csomózott, ahogy a gépe irama diktálta, ahogy a norma megkövetel­te Neki sem volt könnyű be­leszokni a közös munkahely rendjébe, egyáltalán össz­hangba hozni önmagában és a munkájában a kollektív életformát és akaratot, illet­ve feloldódni benne anélkül, hogy az egyén, az egyéniség elveszne benne Akkor még nem, ma már tudja: ezt úgy sikerült elke­rülnie, hogy éppen a közös­ségért végzett munkában for­málódott, öltött határozott arculatot egyénisége. Megle­pődött, amikor éppen őt, az üzemrész legkésőbben odake­rült dolgozóját választották meg szakszervezeti bizalmi­nak. Ettől fogva azok ügyes­bajos dolgát képviselte, akik mellette szóltak, hogy beszél­jen helyettük minden fóru­mon, ahol csak hallathatja hangját. Gond, probléma ak­kor is volt elég, küszködve geppel és anyaggal a jobb kereset reményében. A cér­názó üzem akkori párttitká­ra hamar felfigyelt Pálfi Lászlónéra, aki munka után nem sajtálta az időt társa­dalmi elkötelezettségétől. Ak­kor még egy évi tagjelöltség volt a pártban. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy meg le­hessen tanulni a párttagság­gal járó kötelezettségeket, és addigra 'az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kiválasztás ala­pos-e, a kiválasztott érde­mes-e a párttagságra. Pálfi­né érdemesnek bizonyult rá olyannyira, hogy röviddel utána műhelybizottsági tit­kánként magasabb fokon és szélesebb hatáskörben végez­te a szakszervezeti munkát, de akkor már pártmegbíza­tásként. Erről az időszakról ezt mondta most: — örültem, ha bármit si­került megoldani, legyen az közösségi, vagy egyéni prob­léma. Nem szerettem függő­ben hagyni dolgokat és ne­met mondani sem, de olykor meg kellett tenni, ha olya­nok voltak a körülmények. Annak idején ebben a gyárban is csúcsvezetőség irányította a pártalapszerve­zetekben a kommunisták munkáját. 1966-ban Pálfi Lászlónét megválasztották a csúcsvezetőség titkárának, amely lényegében azonos az üzemi pártbizottság titkárá­nak tisztségével, amelyet ma — az MSZMP XI. kongresz­szusa után — betölt, csak na­gyobb, felelősségteljesebb ha­táskörben. — Megijedhettem volna a még nagyobb feladatoktól — emlékezett most vissza —, ha nem érzem mellettem azo­kat, akik előlegezték bizal­mukat a munkámhoz. Akkor tanultam meg, amely ma is elvem és gyakorlatom, hogy a legerősebb üzemi pártbi­zottság és végrehajtó bizott­ság tevékenysége mellett is a legfontosabb: egybehangol­tan dolgozni az alapszerve­zeti párttitkárokkal. Rajtuk, az alapszervezet vezetőségén múlik minden határozatunk maradéktalan végrehajtása. Ha ők jól dolgoznak, akkor nincs, vagy kevesebb a prob­léma. Nyert ügyünk van, ha gazdasági és politikai célki­tűzéseinket megértik és meg­értetik a párttagsággal, amely tekintélyével magával tudja ragadni a pártonkívülieket. Munkánk úgy hozta, hogy sokszor találkoztam már Pál­finéval, főleg üzemi tanács­kozásokon. Most elnéztem a maga egyszerűségében, ahogy beszélt, mintegy ars poeticá­ját adva saját pártmunkájá­nak, munkastílusának, em­berismeretének. Azon tűnőd­tem, honnan merít nap mint nap erőt felelős posztja be­töltéséhez. Hogy mindig jó­kedélyű, mosolygós arcú és bizalmat kelt maga körül ak­kor is, ha vitában tisztulnak le a véleménykülönbségek, azt másoktól tudom róla. Azt is, hogy két fiút nevelt, sőt már unokájának is örülhet. Otthon olyan munkamegosz­tást kellett meghonosítaniuk, amely őt, a feleséget és anyát biztonsággal segítette és se­gíti egy nagyüzem gazdasági és politikai életének vitelé­ben. Amikor reggel eljön ott­honról, tudja, hogy tegnap mit hagyott meg mára a munkából, és hogy holnap milyen feladatokat kell meg­oldania a közösség erejével. Kommunista - műszakok alatt azonban félretesz minden „hivatalos" teendőt és a cér­názóban odaáll a gép mellé kötözni. Nem felejtette el a munkaműveletet, mint aho­gyan azt sem, hogy honnan jött és mit várnak tőle. Ar­ra a legbüszkébb, hogy a Könnyűipar Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést még a kereszt­orsózógép mellett kapta, és a Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatát is. Az üzemi pártbizottságban és végrehaj­tó bizottságban többen ott vannak már, akiket ő nevelt, s akik előtt az ő példája von­zó. Lődi Ferene MEDOSZ-ülés Szentesen Tegnap délelőtt a MEDOSZ Csongrád megyei Bizottsága ülést tartott a Pankotai Ál­lami Gazdaság újvárosi ke­rületében, amelyen megje­lent és felszólal az országos központ képviseletében Fü­leki Sándor. A két ülés kö­zötti munkáról Sulyok Jó­zsef, a MEDOSZ megyei tit­kára tájékoztatta a testület tagjait. A soron levő felada­tok közül a dolgozók rend­szeres munkahelyi informá­lását hangsúlyozta, mint az üzemi demokrácia erősítésé­nek fontos mozzanatát. Az ülés további részében fő napirendként tárgyalták a munkavédelem és üzemegész­ségügy helyzetét a Pankotai, valamint a Szegedi Állami Gazdaságban, egyúttal me­gyei értékelést is adtak eb­ben a témában. Az írásos be­számolóhoz szóbeli kiegészí­tést fűzött Pásztói Lajos, a Szegedi ÁG igazgatója, majd válaszolt a testület tagjai­nak kérdéseire, akárcsak Ge­réby József, a Pankotai Ál­lami Gazdaság igazgatóhe­lyettese. Az említett két gazdaság­ban sokat emelkedett az el­múlt időszakban az üzemi balesetek száma. A testületi ülésen olyan ál­lásfoglalás született, hogy erősíteni kell a szakszervezet ellenőrző és operatív tevé­kenységét az üzemi balesetek csökkentésére. Sulyok József összefoglaló szavai után jelentés hangzott el a tömegpolitikai oktatás tapasztalatairól, majd a tes­• tület egyéb tájékoztatókat I hagyott jóvá. A MÉSZÖV küldöttközgyűlése Acélra jobb ellátása Tan" cselnek! értekezlet a Parlamentben Az üzemekben és a gyá­rakban az eddiginél fokozot­tabban ellenőrizzék a mun­kavédelmi előírások megtar­tását, és szigorúbban járja­nak el a felelőtlen mulasztók ellen — hangsúlyoztak a fő­városi, a megyei és a megyei városi tanácselnökök értekez­letén, amelyet pénteken tar­Diplomakiosztó ünnepség a rendőrtiszti lőlskolán Az idén mintegy 200 hall­gató végzett — ezúttal az ötödik évfolyamon — a rend­őrtiszti főiskolán, ahol pén­teken tanévzáró és diploma­kiosztó ünnepséget tartottak. A tanévzáró ünnepségen — amely a Himnusz hangjaival Pártunk Központi Bizottsága 1978. március 15-én tár­gyalta a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetét; ugyanakkor meghatarozta a továbbfejlesztés feladatait. Szó volt a többi között a fogyasztási szövetkezetekről is. A Központi Bizottság a termelésszervezés javítására, a ter­ménértékesítés zavartalanságára és a feldolgozás fokozásá­ra hívta fel a szövetkezeti mozgalomban dolgozók figyel­mét. A fogyasztási szövetkezetek Csongrád megyei szövet­ségének elnöksége tegnap a Tisza-szállóban küldöttközgyű­lésen vitatta meg tennivalóit. Vitaindítót Ocskó Imre, a MÉSZÖV elnöke mondott. A legfontosabb cél a la- adata, hogy differenciáltan kosság ellátásának javítása, állapítsa meg, milyen ter­A zöldségtermesztésben pél- mékszerkezet az optimális, iául valamennyi ÁFÉSZ- A tapasztalatok ugyanis azt nek az a legfontosabb fel- bizonyítják, hogy karfiolból, ^mam^^^bimbós kelből és padlizsán­ból kevesebbet termelnek, mint amennyire piaci igény van. Törekedni kell arra is, hogy egyes növényfajoknál — paradicsom, paprika — olyan fajtákat termesszenek, amelyek eltérő termesztési idejűek, tehát biztosíthatják a folyamatos ellátást. Sze­ged környékén az utóbbi időben igen sok gondot okoz az áttelelő saláta termeszté­se. Űj fajtákra volna szük­ség. Az állattenyésztésről szól­va mondotta: szükség volna, hogy a nagytestű, nagy hús­hozamú galambokat tenyész­szék. Feladatként állapítot­ta meg: növelni kell a ser­tésfelvásárlást. Kiemelte az előadó az ÁFÉSZ mezőgazdasági tag­csoportjainak szerepét. Ezek a megfelelő irányítás mellett ma már az ellátás 40 száza­lékát biztosítják. Továbbra sem szabad elfeledkezni ar­ról, hogy a fogyasztási szö­vetkezeteknek milyen integ­rátori szerepük van gazdál­kodásuk megszervezésében. Egy-egy kisgazdaságból ugyanis nagyon nehéz át­látni azt, hogy milyen ter­mékekből mennyire van szüksége egy-egy városnak, megyének. tottak Papp I.ajos államtit­kárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével a Parlamentben. Az üzemi balesetek és a munkavédelmi helyzet ala­kulásáról Főcze Lajos, a SZOT osztályvezetője tájé­koztatta a résztvevőket. kezdődött — Benkei András belügyminiszter a végzős hall­gatók feladatairól szólva hangsúlyozta: idősebb elvtár­saikkal vállvetve, magas fo­kú politikai elkötelezettség­gel védelmezzék az alkotmá­nyos rendet, dolgozó népünk szocializmust építő munkáját. Az ÁFÉSZ-ek létérdeke, hogy megteremtsék termé­keik értékesítési biztonságát. Ezt csak úgy érhetik el, ha tervszerű munkával felmé­rik a keresletet, az áruszük­ségletet, s gondolnak a több csatornás értékesítés lehető­ségeire is. Nagy szerepe le­het annak, ha több éves szerződések alapján termel­hetnek. Ocskó Imre elmondta azt is, hogy a kistermelők csak akkor fognak igazán kedvvel termelni, ha helyben is meg­vásárolhatják a számukra szükséges eszközöket, anya­gokat, hozzájutnak a meg­felelő vetőmaghoz, palántá­hoz, szaporítóanyaghoz, fó­liához, növényvédő szerhez. Ennek természetesen az is feltétele, hogy a takarékszö­vetkezetek kölcsönnel is se­gítsék a kisgazdaságokat eb­ben a tekintetben. Ahogyan a küldöttközgyű­lés elején Vass Imre, a MÉ­SZÖV elnökhelyettese is emlékeztetett reá. két nap múlva rendezik meg világ­szerte a szövetkezeti napot. Ez az alkalom is tükör tu­lajdonképpen, hogy a megye szövetkezeti mozgalma meg­mérje önmagát Eredménye­ik nyilvánvalóak, de- nagy feladatok állnak előttük. A küldöttközgyűlésen ott volt Perjést József, a megyei pártbizottság munkatársa, Farsang Lászlóné dr., a megyei tanács osztályvezető­je és Dinnyés József, a SZÖ­VOSZ főosztályvezetője is. Ugyanezen a napon, ugyancsak a Tisza-szállóban a fogyasztási szövetkezetek belső ellenőrzésének tovább­fejlesztéséről tanácskozott az ÁFÉSZ, a takarékszövetke­zeti és a lakásszövetkezeti választmány is. Szövetkezők napja H agyomány, hogy július első vasárnapján világ­szerte szövetkezeti napot tartanak. A világ 66 országának több mint 330 millió szövetkezője emlékezik e napon a szövetkezeti gondolatra. Felmé­rik azt is, hogy milyen célok megvalósításáért fogtak össze, s mit sikerült abból megvalósítaniuk. És szám­ba veszik azt a sokoldalú hozzájárulást, azokat az idő­szerű feladatokat, amelyekkel a szövetkezeti öntevé­kenység, a kölcsönös segítség, a társadalmi, gazdasági haladás nagy ügyét szolgálják. A világ szövetkezőinek közösségéhez erős szálak­kal kapcsolódik a nagy múlttal rendelkező magyar szövetkezeti mozgalom. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének a mi szocialista szövetkezeteink orszá­gos érdekképviseleti testületei is tagjai. Szövetkezeti mozgalmunk képviselői helyet kaptak az SZNSZ vezető szerveiben és a különféle bizottságaiban, és tevéke­nyen, a többi szocialista ország képviselőivel együtt egyre hatékonyabban befolyásolják a nemzetközi szö­vetség működését. Tevékenységük, s a szövetkezeti mozgalmunk eredményei is hozzájárultak ahhoz, hogy egyre növekvő az érdeklődés a világban szövetkeze­teink iránt. Minden negyedik felnőtt korú magyar állampolgár tagja egy vagy több szövetkezetnek hazánkban. A szövetkezetek foglalkoztatják nálunk az összes kere­sők egyharmadát, és állítják elő a nemzeti jövedelem 24 százalékát. A magyar szövetkezeti mozgalom fejlődésének alapját a párt XI'. kongresszusán a fejlett szocialista társadalom megteremtése érdekében kialakított elvek, feladatok, távlati célok, a kongresszuson megerősített lenini szövetkezeti politika képezi. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről szóló márciusi köz­ponti bizottsági határozat a szövetkezetek széles kö­rét is érinti. A határozat megállapítja: „A szövetkeze­tek mint szocialista közösségek, kedvezően befolyásol­ják a falu társadalmi, gazdasági életét. Meggyorsult a falvak általános fejlődése. Változott a falusi eletmód, emelkedett a kulturális és a műveltségi színvonal." Pártunk és államunk minden segítséget megad a szövetkezeteknek a társadalom érdekeivel megegyező céljaik eléréséhez. Ez érthető, hiszen az 1370 mezőgaz­dasági szövetkezet állítja elő például a mezőgazdasági termelés 72 százalékát. A termelőszövetkezetek jelen­tősen közreműködnek a belföldi ellátásban, az export árualapok növelésében, a szövetkezeti parasztság élet­színvonalának fejlesztésében, s fontos segítői a mun­kás-paraszt szövetség erősítésének. Növekvő szerepet tölt be a 908 ipari szövetkezet az állami ipart kiegészítő, a piacképes exportterméke­ket, és a hazai áruválasztékot bővítő termelésben, és a szolgáltatási tevékenység ellátásában. A fogyasztási szövetkezetek a kiskereskedelem 33 százalékát bonyolítják le, a mezőgazdasági termékek­nek pedig mintegy 20 százalékát vásárolják fel. A 313 takarékszövetkezet a lakossági betétállomány 12 száza­lékát kezeli, a hitelezéssel fontos termelési, szolgálta­tási tevékenységet segít elő. Az 1400 lakásszövetkezet csaknem 160 ezer lakást kezel, évente pedig 5000 la­kást ad át. A magyar Országos Szövetkezeti Tanács felhívás­sal fordult a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmá­ból hazánk szövetkezeteihez. Ebben a felhívásban em­lékeztet arra. hogy a szövetkezeteknek úgy kell szer­vezniük az idén is a tevékenységüket, hogy a nép­gazdasági tervekkel összhangban álló éves célkitűzé­seik maradéktalanul teljesüljenek. Ezt azonban csak akkor képesek elérni, ha nagy gondot fordítanak az intenzív irányú fejlődésre — céltudatos üzem- és munkaszervezést, a korszerű vezetést alkalmazó, az erőforrásokat mindinkább kibontakoztató — gazdál­kodásra. A szövetkezetek törekedjenek kiváló minősé­gű termékek előállítására, ezzel is segítsék az ország exportterveinek a teljesítését. A közös célokat akkor lehet csak megvalósítani, ha az eddiginél is fokozottabban használják fel az egymással, valamint a többi társszervvel való együtt­működés lehetőségeit. A termelés fő lendftője tovább­ra is a szocialista munkaverseny, érthető tehát ha még nagyobb figyelmet fordítanak a munkaverseny ki­szélesítése, a szocialista brigádok munkájára. C sakis a munka, a termelékenység hatékony ja­vítása hozhat további sikereket. Ez teremti meg az alapját a szövetkezeteink további erő­södésének, s a szövetkezeti tagok boldogulásának. És így növekedhet szövetkezeti mozgalmunk rangja, te­kintélye a világban. A nemzetközi szövetkezeti nap jó alkalom arra, hogy a nemzetek közötti barátsági és gazdasági kapcsolatok tovább szélesedjenek, s még eredményesebben vegyék ki részüket a magyar szö­vetkezetek is a nemzetközi munkamegosztásból, ered­ményesen működjenek közre a béke és barátság meg­teremtesében. Cserkúti Ferene Országgyűlési bizottság ülése A fő termelőágazatokban meggyorsult a termelés nö­vekedése, a nemzeti jövede­lem is a tervezettnél gyor­sabban, mintegy 8 százalék­kal emelkedett — summázták a tavalyi eredményeket az országgyűlés terv- és költség­vetési bizottságának pénteki ülésén. Bővült a külkereske­delem, a lakosság jövedelmei 10 százalékkal emelkedtek, és 8,9 százalékkal több árut vá­sároltunk, mint 1976-ban. A költségvetés hiánya kismér­tékben meghaladta az elő­irányzatot, s ebben nagy sze­repet játszott, hogy beruhá­zásra a tervezettnél jóval többet fordítottak. Az idén is kedvezőtlenül hatott népgaz­daságunkra a további csere­arányromlás. Az ülésen az országgyűlés állandó bizottságainak az 1977. évi költségvetés végre­hajtásáról és a népgazdaság fejlődéséről kialakított állás­foglalásaikat ismertették a bizottságok képviselői. Pesta László a szociális és egész­ségűéi bizottság véleményét tolmácsolta. Javasolta, hogy az egészségügy távlati fej­lesztési tervének megvalósí­tása során minél több. a köz­gazdasághoz is értő szakem­bert vonjanak be az irányí­tásba.

Next

/
Thumbnails
Contents