Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-21 / 144. szám

AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ^ 68. évfolyam 144. szám 1978. június 21m szerda / ra: 80 fillér Tovább fejlődik a megye élelmiszeripara Elutazott a mongol külügyminiszter Kadhafi hazánkba látogat Több lesz az export Javulnak a munkakörülmények A legjelentősebb élelmi­szeripari beruházás — a Szegedi Szalámigyár és Hús­kombinát fejlesztése — ko­rábban befejeződött, de a többi élelmiszeripari válla­lat folyamatosan fejleszti üzemeit, javítja a dolgozók munkakörülményeit. Az ÉDOSZ megyei bizottsága tegnap, kedden megtartott kibővített ülésén áttekintet­te a tervezett rekonstrukciók és fejlesztések helyzetét. Ál­talában jónak ítélték meg az elkezdett beruházásokat, többségük a meghatározott összegért és időben elkészül, sőt néhányat már át is ad­tak rendeltetésének. így pél­dául a kisteleki krémfehér­sajt üzemet, ahol évenként 1500 tonna ízletes sajtot gyártanak, és szállítanak külföldi piacokra. Ezt az üzemet o tervezett 39 millió forint helyett 34,3 millióért készítették el. A tejipar fejlesztései kö­zött szerepel a szentesi üzem új helyen történő fel­építése, és a makói üzem szociális létesítményeinek korszerűsítése. Köztudott, hogy a szentesi tejüzem, amely a város központjában van,' elavult és életveszé­lyessé vált. Az épületeket aládúcolták, s a szakszerve­zetek munkavédelmi osztá­lya — ha az időszakos el­lenőrzések nem hoznak ked­vezőtlen eredményt — a jö­vő év végéig engedélyezte a használatot. Az új üzem fel­építéséhez megtették az elő­készületeket, a beruházási alapokmányt jóváhagyták, az építési területet megsze­rezték. a kivitelezési terve­ket elkészítették, „mindösz­sze" a pénzt kell előterem­teni az üzem felépítéséhez, mint ahogyan a makói tei­üzem feléoítendő fürdőjé­hez és öltözőiéhez ls. A legnagyobb beruházást a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat valósítja meg. amelvnek eredményeképpen bővítik a kapacitást, és kor­szerűsítik üzemeiket. A há­rom ütemben megtervezett feilesztés során úi csoma­goléi'i7emet építenek. maid elkészül az úi feldolgozó­iizem. a folvamatos evnnfa­gvas'tő. bővítik a hűtőházat és kisznieáló létesítménve­ket empinok. A három ütem m."niialá^tására ös.'"<"e n 28? 5 milMó forintot költe­nek. Ebből az összegből ta­vaiv már fölhnsznéitak 2?" m'fh'ót. az idén körülbelül 90 milliót terveztek, a töb­bit pedig jövőre és 1980­ban fizetik ki a beruházást megvalósító vállalatoknak. A baromfifeldolgozó vállalat saját kasszájából 52 milliót, bankhitelből pedig 230,5 milliót biztosít. Ha elkészül­nek a beruházással, akkor a szentesi vállalat termelése 325 millió forint értékű áru­val bővül, melynek három­negyed részét exportra ad­ják. A baromfifeldolgozó mun­kásainak körülményein is javítanak; tavaly már vásá­roltak részükre egy autó­buszt és egy mikrobuszt, s az építkezések során az új üzemeknél külön étkezőket alakítanak ki, a leendő hű­tőháznál pedig külön öltö­zőket, fürdőket és étkezdét létesítenek. A Szegedi Sütő­ipari Vállalat is gondot for­dít a dolgozók körülményei­nek javítására. Nemrégiben vásároltak egy üdülőházat a mélykúti vegyesipari szövet­kezettől, amelyet a Tisza partján állítanak föl. Az l-es számú szegedi kenyérgyár­ban hamarosan említésre méltó beruházáshoz kezde­nek: 6 millió forintért új öltözőt, munkásszállást, gép­kocsiszerelő műhelyt és szak­üzletet hoznak létre. A gabonafeldolgozó fel­újítja és bővíti a szegedi keverőüzemét, amelynek eredményeképpen a jelenlegi napi 90 tonnás termelést 120 tonnára növelik, biztonságo­sabb lesz a munka, javul a termelékenység, és jobbá válnak a munkakörülmé­nyek. A vállalatnál több szo­ciális és jóléti célokat szol­gáló beruházást végeznek. A makói üzemben több mint 2,5 millió forintért szociális épületet, a makói újvárosi üzemben ugyancsak szociális épületet és tmk-üzemet épí­tenek. A csongrádi malom­telep szennyvízderítőjét is megoldják, korszerűbbé vált a vásárhelyi üzem konyhája, a szentesi üzemben melege­dő helyiséget építettek a dol­gozóknak. A Szegedi Konzervgyár­ban a jelenlegi tervidőszak­ban új paradicsomsűrítő üzemet építenek. Az első feldolgozó gépsor már a he­lyén áll, s az idén így na­ponta 30 vagonnal több pa­radicsomot dolgozhatnak föl, jövőre pedig újabb 15 vago­nos kapacitással nő a napi teljesítmény. A konzervgyá­ri bővítésen tíz kivitelező vállalat dolgozik, s komoly erőfeszítéseket igényel az összhang megteremtése. A Dél-alföldi Pincegazdaság több üzemét bővíti, korsze­rűsíti. A csongrádi pincé­szetben a villamos berende­zéseket kicserélték, hasonló­an cselekedtek a szolnoki üdítő italokat palackozó üzemben is. A szőregi üzem­ben 7.2 milliót fordítanak az iparvágány bővítésére, beto­nozásra és térvilágításra, fel­újítják a szőregi tar.kpince villamos hálózatát, s az el­avult borpalackozó berende­zés helyett az NDK-ból vá­sároltak egy 3000/óra telje­sítményű palackozó génsort 12 millió forintért. Közel 100 millió forintot költenek a szegedi Márka üdítő ital na­lackozó üzem felépítésére Az építkezéssel lassan ha­ladnak, aligha készül el az üzem a tervezett határidőre sz idei esztendő végére. Ed­dig csuoán a rendelkezésre álló nénzös--egnek a felét használták föl. Kedden elutazott hazánk­ból Mangalin Dügerszüren, a Mongol Népköztársaság kül­ügyminisztere, aki Púja Fri­gyes külügyminiszter meghí­vására hivatalos, baráti lá­togatást tett Magyarorszá­gon. Búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megielent Púja Frigyes, Házi Vencel külügyminiszter-helyettes és Szerencsés János, a Magyar Népköztársaság ulánbátori nagykövete. Jelen volt Bamdarijn Dügerszüren, a Mongol Népköztársaság bu­lapesti nagykövete. * Mangalin Dügerszüren el­utazása előtt nyilatkozott. A több között megállapította: — Sikeresnék, eredmé­nyesnek értékelem a Ma­gvar Népköztársaságban tett látogatásomat. Púja Frigyes elvtárssal kölcsönösen tájé­koztattuk egymást országa­ink belső helyzetéről, s vé­leményt cseréltünk kétoldalú kapcsolatainkról, a tovább­fejlesztés lehetőségeiről. Kü­lönösen nagy figyelmet for­dítottunk gazdasági együtt­működésünk értékelésére, a kapcsolatok további bővíté­sére. Tárgyaltunk a nemzet­közi helyzet legfontosabb kérdéseiről, s örömmel álla­píthatom meg, hogy kormá­nyaink álláspontja minden megvitatott kérdésben meg­egyezik. — Mély benyomást tett rám találkozásom Kádár Já­nos elvtárssal, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárával, s hasznos volt az eszmecsere Lázár Gvörgv elvtárssal, miniszterelnökkel. Beszélgetéseink során nyil­vánvalóvá vált, hogy az MSZMP Köznonti Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársaság kormánya az országaink kö­zötti kapcsolatok bővítése, fejlesztése érdekében mun­kálkodik. Mindkét ország párt- és állami vezetői a szocialista országok egységé­nek, együttműködésének erő­sítésére, szorosabbá fűzésére törekednek, s ezáltal hozzá­járulnak a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításá­hoz is. — A magyar—mongol po­litikai, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok a kétoldalú megállapodások alapján és a KGST-ben való együttműködésünk során is sikeresen fejlődnek. Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának, a Magyar Népkör­társaság Elnöki Tanácsa tag­jának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására a közeli napok­ban hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Muammar al-Kadhafi ezredes, a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsa­mahirija általános népi kongresszus főtitkárságának főtitkára. Termelékenyebb kötélgyártás A döntés több mint egy esztendővel ezelőtt megszü­letett: fokozatosan felszámol­ják a szegedi kenderfonó­gyárhoz tartozó Tolbuhin sugárúti kötélüzemet. Ez nem jelenti azt, hogy meg­szűnik a kötélgyártás Szege­den — annál is inkább, mert az ország egyetlen kötélüze­me a szegedi — pusztán ar­ról van szó, hogy a kötél­Magyar-csehszlovák vízügyi tárgyalások Magyar—csehszlovák víz­ügyi tárgyalások kezdődtek kedden Sopronban. A napi­rendjén a határmenti folyó­kon — a Dunán, az Ipolyon, a Hernádon és a Sajón — végzett és tervezett közös érdekű munkák szerepelnek. A két baráti ország között a legjelentősebb határfolyó a Duna. Az 1954-es és 1965­ös árvizek után mindkét partján jelentős gáterösítési munkákat hajtottak végre. A magyar oldalon az idén fejeződött be — 1954 óta — a második nagyszabású gát­erösítési program. A Duna szigetközi és csal­lóközi szakaszán hosiszú évek óta összehangolt terv alap­ján végzik a hajózás bizton­sága érdekében szükséges folyamszabályozási munká­kat. Már az idei szabályozá­si programot, s azt követően a következő évekét is a gab_ cikovó—nagymarosi erőmű- és vízlépcsőrendszer megépíté­sének függvényében tervezik és oldják meg. A Dunán és a többi ha­tárfolyón a vízszennyeződés csökkentésére irányuló el­képzeléseket is megvitatják Sopronban a két ország vízügyi szakemberei. gyártók beköltöznek a ken­derfonóba. Az első ilyen berendezés már dolgozik is a kender­gyárban. Érdekessége, hogy eredetileg drótsodrásra ké­szítették, ám a gyártók — a diósgyőri Április 4. Drótmű­vek — egy ötletes újítással kötélfonásra is alkalmassá tették. A gép összehasonlít­hatatlanul jobb a régi kötél­gyártó berendezéseknél: ki­szolgálása, üzemeltetése rend­kívül egyszerű, kezeléséhez műszakonként két ember is elegendő, ök mindössze hat méteres körzetben dolgoznak, ellentétben a régi technoló­giával, ahol napi tíz kilomé­teres utat kellett megtenniük a kötélsodrót kezelőknek. Ez egyben azt is jelenti. hogy a kötélgyártás hely­igénye töredéke a réginek. A gép előnye még, hogy a pászmagyártást és a kötél­sodrást egymenetben, folya­matosan képes elvégezni. A két művelet összevonása ala­posan lerövidíti a gyártási időt, s ezzel a gép jóval ter­melékenyebb elődeinél. Az egymenetes kötélsodrón mű­anyag, perion és kenderkö­telet egyaránt, elő lehet állí­tani, vastagabb kötelek gyár­tására azonban nem alkal­mas. Miután a hazai és kül­földi megrendelőknek ilyen igényeik is vannak, a hama­rosan megvásárolandó má­sodik kötélgyártó gépet már úgy tervezgették meg, hogy ezeket a kéréseket is teljesí­teni tudiák vele. Munkában az áj kötélgyártó berendezés Ötnapos munkahét a Szaljnton Vlagyimir Kovaljonok űrhajóparancsnok és Alekszandf Ivancsenkov fedélzeti mérnök munkában a Szaljut—6 űr­állomáson ötnapos munkahetet ve­zetnek be a Szaljut űrállomá­son, Kovaljonok és Ivancsen­kov számára. A döntést Ro­manyenko és Grecsko tapasz­talataira alapozták, s így az űrállomás személyzetét még közelebb hozzák a megszo­kott földi életformához. Az első munkahéten az űr­hajósok már átálltak a moszkvai időszámítás szerin­ti munkanapra: az ébresztő számukra reggel nyolc órakor van, a takarodó este 11-kor. Ezt az időt nem folyamatos munkára kell fordítaniuk: bőven van idő a tisztálkodás­ra, az étkezésre, az aktív pi­henésre. • Több mint húsz különböző műszerirányító berendezést próbáltak ki kedden a Szal­jut űrállomáson az új sze­mélyzet tagjai: Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov. Az irányítópul­tok működése kifogástalan volt, és így nem lesz akadálya a tudományos vizsgálatok folytatásának, amikor az elő­írások szerint erre sor kerül majdIJ Ugyancsak ellenőrizték az űrállomás légzsilipjének működését is, hogy szükség esetén — ha a feladat meg­követeli — kilépjenek a vi­lágűrbe. A légzsilip más fel­adatot is ellát, az űrállomás Szplav mini olvasztókemencé­jét is itt helyezték el, a hűtés megkönnyítésére. Az út során ugyanis terveznek a korábbi­akhoz hasonló öntvényelőállí­tási kísérleteket, más anyagok felhasználásával. A két űrhajós egyébként jól viseli el az átállási idő­szakot, bár náluk is jelentke­zik a most már jól ismert je­lenség: a vérnek a test felső részébe, a fejbe tolulása, ami időnként fejfájást okoz. Az előző űrpáros szerveze­te nagyjából egy hét alatt al­kalmazkodott a tartós súlyta­lansághoz, ennyi idő kellett a kényelmetlen, bár a mun­kát nem zavaró jelenség meg­szokásához a szervezetnek. Egészségi állapotuk ettől el­tekintve kifogástalan, s az al­kalmazkodás során jól hasz­nálják fel Romanyenko és Grecsko tapasztalatait. Az előző űrkettős egyébként igen részletes használati utasítást hagyott az újaknak a Szal­juton, az egyes munkafolya­matok ismertetésével. Egy kedves emléket is otthagytak a Szaljut falán: egy Moszkva környéki erdős-ligetes tájat ábrázoló képet, rajta egy szép fiatal lánnyal. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

Next

/
Thumbnails
Contents