Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

Oldás és kötés K

ezdjük a közepén: történt volt, éppen tíz éve, hogy a Jancsó-kollégiumból Bartók művelődési központ lett. Telt s>últ az idő, négy évvel később a tanácsi művelődési házak (a Bartók, a November 7., illetve az utóbbihoz tartozó ságváritelepi és mihályteleki) száma kilencre szaporodott Szegeden, ötöt hoztak az idecsatolt községek. A már korábban örökölt áldatlan helyzet (a kevés és korszerűtlen épület rossz területi megoszlása, a feladatokhoz képest nem elég népművelő, még kevesebb a szakképzett) megváltozott. Nem javult, ellenkezőleg. A November 7-hez csatolt, volt községi épületek meglehetősen elhanyagoltak voltak, társadalmi munkában, vagy tiszteletdíjért dolgoztak a munkatársaik. Miért ez a visszatekintés? Adalék a mára kialakult helyzet magyarázatához. Hogy mi a „helyzet"? A város kulturális életének részesei, a művelődő szegediek nap mint nap érzékelhetik: rések vannak a művelődési igények és a lehetőségek között. Ha igények helyett szükségleteket mondanánk, a rések helyett szakadékot kellene. Mindez legszembetűnőbb a művelődési házak vonatkozásában — beszéljünk most csak ezekrőL Adott tehát az ,;örökség", amelyet nemigen köszönnek meg az örökhagyóknak, hiszen a gond nagy vele, meg a kiadások. Föl kellett újítani a községi művelődési házakat, szakembereket kellett felvenni — biztosítani a működés alapfeltételeit. Itt tartunk most. Vagyis: nagyjából stabil a munkatársi gárda, megszűnt a sűrű vándorlás, a fluktuáció. A November 7. művelődési központ hálózatához tartozó hét ház „profilt" választott, megindult a korábbinál tartalmasabb, minőségi munka. Csakhogy: jóformán mindegyik peremkerületi házban egy, azaz egy fő állású munkatárs dolgozik. Az időközben felépült új városrészek lakosságát a régi hálózatnak, változatlan létszámmal kellene ellátni. Tíz év alatt jócskán gyarapodott Szeged lakossága — a művelődési házak és a népművelők száma nem változott (közben megnyílt ugyan a petőfitelepi klubkönyvtár, Tarjánba azonban nemigen „ér be"). Az építésről közismert okok miatt le kellett mondani, a közeljövőben sem lehet erről szó (lakás kell, még mindig, iskolák, óvodák, bölcsődék). Talán ezért is hajlunk arra: ha egyszer nincs új intézmény, meg kell próbálni a meglevőkben sokkal szervezettebben, célratörőbben .hatékonyabban dolgozni. Igen ám, de ez kizárólag jól képzett, nagy gyakorlatú, megfelelő létszámú népművelői gárdával kepzelhető el. Szeged művelődési házaiban (a kilenc tanácsi és a három szakszervezeti intézményben) összesen tizenöten vannak szakmai munkakörben. Köztük csak hárman, akik tíz éve, vagy annál régebben, az összes többiek az elmúlt öt évben kerültek a helyükre. Nyolcan vannak a szakképzettek, tizennyolcan a felsőfokú végzettségűek. A szakképzettség aránya csak az utóbbi öt évben javult, a felvett fiatalokkal (az átlag életkor 30 év). Mielőtt számba vennénk, mi mindent jelentenek ezek a kellemetlenül kopogós adatok, érdemes még néhány számmal megismerkednünk. Egy kis összehasonlítás: a Szegedhez hasonló megyei városokban, kiemelt felsőfokú központokban is van „helyzet". Debrecenben huszoneggyel több a szakember, Pécsett tizenhárommal, Miskolcon öttel. (A művelődési házak gazdasági és kisegítő munkaköreiben foglalkoztatottak száma Debrecenben harminccal több mint Szegeden.) Milyen következtetésekre kényszerít a meglehetősen lehangoló adathalmaz, amelynek idezsúfolása bocsátassék meg ezúttal, hiszen mi más lehet a kályha, ahonnan indulhatunk? A tanács végrehajtó bizottsága tárgyalt a minap Szeged közművelődési intézményeinek személyi ellátottságáról. A jelentésben az áll, Szeged peremkerületi művelődési otthonaiba hét szakmai munkatárs kellene, négy a belvárosiakba, minimálisan öt technikai alkalmazottra van szüxség. Ha tegnap kerültek volna a helyükre, akkor is késésben lennénk. Az űj városrészek pedig ellátatlanok maradnak mindaddig, amíg nem épülnek új intézmények., De megint itt van egy: csakhogy! Rendelet mondja ki, hogy létszámfejlesztés — központi erőforrásból — csak feladatbővüléssel lehetséges. A gyakorlatban ez a feladatbővülés új intézmény „belépését" jelenti. Az meg nem lesz, mint tudjuk. Az így előállt gubancot csak növeli, hogy a szakképzett népművelők egyáltalán nem tolonganak, hogy művelődési házakban kapjanak állást. Sehol az országban, de legkevésbé nálunk, Szegeden. Mert rosszabb feltételek között több munka hárul rájuk, mint más városokban. A „rosszabb feltételek" egyebet is takar, mint amiről eddig beszéltünk. Minthogy a művelődési házak nem a természetes vonzáskörzetek szerint települtek, hanem ott, ahol éppen helyiséget lehetett bérelni a közművelődés szent céljaira — a városközpontban, egymás tőszomszédságában dolgozó házak leginkább benne vannak „egymás vonzásában". Ráadásul egyetlenegy házra sem lehet ráfogni, hogy alkalmas a valóban korszerű, az igények szerinti művelődésre. A szakköröknek, a kiscsoportoknak nincs hely, de még a múltat lankadatlanul idéző „nagyrendezvényeknek" is szűkösen, hiszen átlag 200-an férnek a nagytermekben. A többihez viszonyítva a legoptimálisabb „helyiségviszonyokkal" rendelkező Bartók az épületnek még a felét sem használhatja, hiszen itt székel a Vöröskereszt, a vásárigazgatóság, a városi népfront Ez utóbbi működteti is a klubjait — a művelődési központ hasonló csoportjaival eszményi párhuzamban. A .Jeltételek" között ott vannak a bérek is. A tanácsi házak vezetőinek 5—8 ezer között mozog a fizetésük — országszerte. A Bartók igazgatói helyére tavaly egyetlenegy szakember jelentkezett, aki alkalmasnak találtatott — volna. Ha meg tudják fizetni. Hatezret kért. Egyelőre lappangó belső feszüLségeket okoz, hogy a szakszervezet által fenntartott házakban átlagosan 700 forinttal nagyobbak a fizetések, mint a tanácsiakban. Eddig senki sem tudta kimutatni, hogy ez a több munkáért járna. Azt sem, hogy a fontosabbért, hiszen körülbelül sejtjük: a szakszervezeti Juhász Gyula művelődési központ körüli lakott területer nem lehet több a munkás, mint a Bartók körül. (Ki ne tudná, hogy a két ház között egyetlen úttestnyi a távolság.) Adódik a kérdés: ha mindenki tudja, akire tartozik, hogy a rossz körülmények miatt ennyire nehéz megkapni a szakképzett, rátermett népművelőket, kapnak-e különös figyelmet és segítséget, akik már itt vannak? Hogyan becsüljük, aki hivatás- és városszeretetből vállalja a nehezét, évek alatt bizonyít? Mostanában elkezdődött valami; többen garzont kaptak, tanulhattak, megemelkedtek a bérek. Az eredmény: a népművelők még nemigen jönnek, de már nem is mennek el annyian. Erősebb a kötés! Hogyan lehetne hát a gubancot oldani? Fontos, hogy tartós legyen ez a fokozott irányítói figyelem, hogy meghozza a nagyobb társadalmi megbecsülést. A városi „tartalékokat" ideje lenne használni (lásd például a Bartók „félépületét"). A városi erőfeszítéseket meg kellene toldani: a megye és a kulturális ágazat erőforrásai nélkül, közös gondolkodás és cselekvési egység nélkül aligha javulhat a helyzet; enélkül aligha lehet a megyei művelődési központot életre hívni, ami pedig sürgetően szükséges; vagy közösen (tanácsok, szakszervezet) működtetni végre egy (vagy több) valódi művelődési centrumot SULYOK ERZSÉBET Géczi ónos Füvek s csillagokkal homlokon ütött lovak Füvek s csillagokkal homlokon ütött lovak kitörtek a szélbe, pusztába — csattog november keményre .agyott Vaszno fehér zászlóként, de pirosat üt a hideg gyökerekre, felsértett patákra. Kaszák s köte'ek ellen — homlokon ütött világban — marad pvökér és pata a megmaradásra, itt maradásra — zuhog a hó tejfehéren agancsos fák közt patanyomokra, torzsok alatti párás gyökerekre. 0 Nyári színház Pécsett S

zeged, Gyula, Szentendre; az Agria-napok, a Győri nyár és más sorozatok immár kialakult hagyományai mellett vajon lehetséges-e újjal gazdagítani az ország nyári színpadainak eleven és karakteres tablóját? Pécs városa az idén válaszolni szeretne a kérdésre. Azzal, hogy július 13—31. között (első alkalommal) megrendezi a Pécsi Nyári Színház eseményeit. Eck Imre Kossuth-díjas művész, az új intézmény művészeti igazgatója így körvonalazta az eseménysor koncepcióját: „A város kulturális arculatának szellemisége, mondhatjuk, európai nyitottsága, régóta érleli és kínálja azt, hogy létrehozzunk egy művészeti rendezvénysorozatot, amelynek központi témája a tánc, az oratorikus balett lenne. Olyan műfajt szeretnénk meghonosítani — kórussal, nagyzenekarral, énekes szólistákkal —, ami monumentalitásával csak nagy térben valósulhat meg. Ugyanakkor komplexitásra törekszünk: a próza mellett a tánc, a zene, a képzőművészet is fontos hangsúlyt kap. E profil kialakítását meghatározza városunkban a Pécsi Balett..." Folynak az előkészületek, szabad téren is megkezdődtek a próbák: összesen hat színhelyen. A fő helyszínen (Szabadtéri Táncszín) az oratorikus forma és a modern balett összekapcsolásával szeretnének műfajilag is újat adni az aLkotók. Pécs megújított szabadtéri színpadán három oratorikus balett (Monteverdi: Tankréd és Klorinda párviadala Tóth Sándor; Bach: Parasztkantátája és C. Orff: Carmina Buranája Eck Imre koreografálásában) kerül színre. A három balett július 15., 16., 20., 22. és 24-én este látható. A főbb szerepeket a Pécsi Balett és az Operaház szólistái táncolják, a Pécsi Filharmonikus Zenekart és a Pécsi Liszt Kórust Mihály András Kossuth-díjas művész vezényli. A másik fő műsor ebben a műfajban Oscar Wilde—Eck Imre—Petrovics Emil Salome című fantasztikus játéka, a címszerepet Galambos Erzsi érdemes művész játssza. Ez a bemutató kelti bizonyára a legnagyobb érdeklődést. Ugyanis a műhöz, amely a rendkívül népszerű R. Straussopera révén ismert, Petrovics Emil most új, merőben más, szólisztikus karakterű zenét komponált, a háromszor húszperces balettblokk zenéjeként. A három balett alappillére a produkció egészének. A Salomét július 19-én, 23-án, 25-én, 27-én és 28-án játszszák. A harmadik bemutató a Szabadtéri Táncszínen a Központi Nemzetiségi Táncegyüttesének, valamint a Pécsi Tanárképző Főiskola Baranya Táncegyüttesének •modern hangvételű néptánc műsora, július 29-én és 30-án. A Salome az alapkoncepcióban is jelzett komplex színpadi törekvések jegyében születik meg. Csakúgy, mint Székely János, az Erdélyben élő magyar író Caligula helytartója című drámája, amelyet a Gyulai várjátékok után Pécsett is bemutatnak: július 22-én, 23-án, illetve 26-án, 27-én a festői hangulatú barbakán egyik pontján. A tettyei palotaromok nem kevésbé hangulatos környezetében a komplex színház újabb két produkciója készül amatőrök és hivatásosok előadásában. Pécsett ugyanis másodszor rendeznek az idei nyáron amatör színjátszó tábort, ahol tekintélyes rendezők, dramaturgok tartanak előadásokat. Gyakorlatként pedig két előadásra is fölkészülnek. A munkába pécsi és kaposvári művészek is bekapcsolódnak. Idei két bemutatójuk: Euripidész Hekábéja (július 14., 16., 17., 18.) és Paul Foster I. Erzsébet című drámája (július 21., 22., 26., 29., 30.). Művészeti vezetőjük Babarczy László, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója. A rendezvénysorozat különlegessége a korhű atmoszférában játszódó Reneszánsz vigasságok sorozat. (Minaret-udvar, július 22., 23., 24., 25.) Ez a XV. századi francia „fácán-ünnepségek" ceremóniáját eleveníti fel. Jó Fülöp burgundi herceg udvarában pompázatos reneszánsz lakomával, tánccal, muzsikával búcsúztatták a pogány török ellen hadba induló lovagokat, akik egy földíszített eleven fácánra ünnepélyesen megesküdtek, hogy bátran harcolnak majd a kereszténység védelmében. Az est közönsége hatfogásos vacsorát kap, korhű környezetben és a középkorban is használatos fűszerezésű ételekből. A fogások között az U-alakú asztal középső terében zenészek, táncosok és jokulátorok szórakoztatnak. Valamennyi résztvevő egy erdélyi fejedelem vendége — személyenként 200 kemény forintokért... A fő műsorok része a pécsi Bóbita Bábegyüttes bemutatója szabad téren, a Csontváry-udvarban, A hazai bábjátszásban most rendeznek először esti szabadtéri előadást. Műsorukban a hagyományos bábjáték éppúgy megjelenik, mint a kesztyűbábozás vagy a marionett. Három bábdarabot adnak elő: Az Elet és Halál játékai, a Falusi ballada és a Romeo és Júlia egy műsorban látható (július 14., 22., 25. és 28-án). Gazdag a kiegészítő műsor is. Az V. Országos Kerámia Biennálé anyaga; szabadtéri kiállítások, ezenkívül cserépvásár, nyári egyetem, zenélő udvarok, dzsesszkoncertek, orgonakoncertek, utcaszínház stb. színesítik a programot. Végül egy sajátosságról: a nyári színházi előadásoknak Pécsett nincsenek hagyományai. Előzményei vannak csupán, de ezekre csak a legidősebbek emlékeznek, A harmincas években több alkalommal — szegedi mintára — előadták Üjházy György dramatizált Missa Solemnisét a pécsi székesegyház előtt (a Nemzeti Színház vezető művészeivel, 8—900 személyes kórussal, statisztériávalj óriási méretekkel). A világháborúval itt is megszakadt a sor, s most, amikor a Tisza parton a felújított szabadtéri játékok 20. jubileumát ünneplik, itt csupán elsőket lépnek egy régóta várt, de szellemében és formájában új hagyomány teremtésében. YVALLINGER ENDRE A barbakán környezetében kap te drámának ret a Caligula helytartója című pécsi előa." sa Dr. Lajos László fofcrétóte