Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

4 Vasárnap, 1978. június lí; Megkezdődött a munka a szabadtérin Hétfőn lezárják a Dóm teret Két díszlet készül egyszerre A nézőtéren mindig van javítanivaló A Bánk bán árkádsorának elemeit az asztalostár készíti Ha igaz az, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot, ak­kor már értem, az Eötvös utca felé járva miért látok napról napra több díszleiele­met a kollégium oldalához pakolva. Vastagh Attila, a szabadtéri játékok műszaki vezetője ugyanis jó gazda módjára rendre szemrevéte. leaí, hogy haladnak az asz­talostar mesterei, akik közül csak ketten színháziak, a töb­biek — 14-en — a szabadté­rire rendszeresen visszatérő nyugdíjasok, s fiatalok. A dóm előtti színpad aszfaltjá­ra költözött díszletfestőket is naponta meglátogatja, benéz a varrodákba, s közben a tervezőkkel is állandó kap­csolatban áll. A szálak az ő kezében futnak össze, a mű­helyekben tett körutunkon szinte alig volt mondata, amit be tudott volna fejezni egy szuszra. Székely László színmintát küldött, ezt meg kell mutat­ni Novak András festőmű­vésznek, Farkas Pál szob­rásszá! azon töprengenek, miből kéne a János vitéz ló­tejeit kifaragni, Dankó Ist­ván a varrodából az énekka. ri lányok fejböségének listá­ját hozza, hogy a díszek mé­retre készüljenek, azután kö­zösen megmásszuk Koós Iván daljátékdíszletének favázas elemeit, hogy a dombok lej­tését, az emelkedő biztonsá­gút kipróbáljuk — beindult hát a téren is a nagyüzem. „Hunyadi toronyemelvény. Jobb", „Hunyadi bal, vár" — olvasom az utcára pakolt díszletelemeken; bent, az Apáthy kollégium udvarán l>edig már a Bánk árkádso­rának jelzőszámokkal deko­rált darabjai sorakoznak. A nyitódarab, a Hunyadi dísz- , ­leteivel ls Jól haladnak az dot, hasznoe tanácsokkal lét. Megkezdődött a világítási asztalosok, diszletvarrók. hattá el E. G. Sztenberget, a rendszer felújítása a reflek­Varga Mátyás a húsz évvel Coppélia tervezőjét. torok fokozatos cseréjével, s ezelőtti Erkel-bemutató dísz- Az Allami Népi Együttes a hangosítók is hamarosan lettervezője a színpad két műsorához Székely László munkához látnak, hogy a ká­oldalára várszerű emelvény- készített díszlettervet, ő is belek, mikrofonok, erősítők, rendszert képzelt, el, kőután arra törekedett, hogy színes, hangszórók útvesztőjében a zatú, plasztikus borítással, á májusfaszalagos színpadképe hang valahogy el ne vesszen, színpad közepén pedig a ko- az együttes táncosainak meg- AZ előkészületek „nagyüze­csln gördülő bástya mozga- 'elélő játékteret is adjon. mének" minden évben biztos lásával alakítják majd kl a A téren folyó munkálatok jele, hogy lezárják a Dóm különböző színhelyeket. sorából ne hagyjuk ki a töb- teret, s az Eötvös utcát a köz­A próza-Bánk tervezőkettő- bl műszaki készülődését sem. úti forgalom elől. Holnap, sc Fehér Miklós és Míal- A nézőtér szokásos felújftá- hétfőn reggel nyolc órától ko'vszky Erzsébet érdekes san kívül az idén az első pá- egészen a szabadtérié lesz a szinhatusokkal „mozgatja holysor cseréjére is sort ke- színpad, s a nézőtér környé. meg" a színpad perspektivi- rítenek, mivel a szerkezet ke, a forgalmi változásokat kus árkádsorának sötét szűr- V!>*" faelemei ls jubilál- táblákkal is jelzik, kéjét. Az egves képeket kü- nak = hüsz évet öregedtek. P. K. lönbózó színű függönyök be­húzásával jelzik majd, a tex­tíliák révén a nagy színpad­tér tetszőlegesen szűkíthető, s lengyel György világítási el. képzetesei is a Játéktér va­riálhatósagát szolgálják Így. Az augusztusi bemutatóig majdnem kéf hónap van még hátra. Dóm téri sétánkon te­hát jórészt csak a dlszletraj­zok voltak a kalauzok. A Já­nos vitéz dimbes-dombos tá­ja vetített hátterében, s jel­mezein a 'vásárhelyi majoli­ka motívumai Jelennek majd meg stilizáltán. A ruhák a szabadtéri és az Operettszín­ház varrodáiban készülnek, s a szegedi bemutató után a jövő évadban a Nagymező utcai színház közönsége is láthatja Koós Iván ruháit. Megszoktuk már, hogy a vendégségbe érkező szovjet­unióbeli balettegyüttesek nem csupán a tánctudás mester, fokával, hanem a Jelmezek pompájával, a díszlet alkal­mazkodókészségével is kivív­ják a közönség elismerését. Á táncosoknak tágas játék­teret adó színes, kérómlntás díszletfalak között az Idén Déllbes Coppélia cimfl ba­lettjét mutatja be a Nemlro­vies-Dancsenkóról elnevezett Moszkvai Allami Akadémiai Opera- és Balettszínház ba­lett-társulata. A vezető dísz­lettervező, A. F. Lusin, akli jól ismeri a szegedi színpaJ A szocialista hazáért küzdött Emlékezés Pintér Bélára A Tanácsköztársaság meg- belépési nyilatkozatát, s öten A felszabadulás után azon­döntése felbecsülhetetlenül kommunista sejtet alkítottak. nal bekapcsolódott a mun­súlyos veszteséget jelentett a Pintér Béla elvtársat az lile- kósmozgalomba. 1945-től a magyar munkásosztály, az gális sajtóanyagok terjeszté- két munkáspárt egyesüléséig egész magyar riép számára, sével bízták meg. a Szegedi Nemzeti Színház Nemzeti történelmünk egyik A szegedi kommunisták szociáldemokrata pártszerve­legnagyobb lehetősége enyé- Jáger Jenő, Csorba Mária és zetének elnöke. Az egyesülés szett el a proletárhatalom ve- mások közvetítésével kapcso- után az MDP színházi veze­reségével. Az ellenforradalmi latban álltak a KMP három- tőségének tagja. 1952-től fasiszta diktatúra negyedszá- tagú budapesti végrehajtó bi- 1954-ig a pártszervezet tit­zada alatt a magyar munkás, zottságával, majd az új párt. kára. Az ellenforradalom mozgalom, s általában a ma- vezetőséggel is. A szegediek után átjelentkezett az gyar progresszió a háború számottevő sikereket értek el MSZMP-be. 1959-ben történt előtti viszonyokhoz képest a szakszervezetekben, a mun- nyugdíjba vonulása után a összehasonlíthatatlanul sú- kás eszperantó egyesületben párt petőfitelepi I. sz. alap. lyosabb körülmények közé és a tanoncmozgalomban, szervezetének vezetőségi tag­került. A harmincas évek Szervező tevékenységüket ki- jává választották. Itt folytat­elejéig egyedülállóan brutális terjesztették Szeged-A-lsóköz- ta pártmunkáját a rá jellem­reakciós politikai és szellemi pontra (Mórahalom), Kiskun- ző lelkesedéssel és áldozat­terror nehezedett a társadal- dorozsmára, Makóra és Hód- vállalással 1976-ban bekövet­mi haladás erőire. A Kom- mezővásárhelyre is. Az egy- kezett haláláig, munisták Magyarországi kori vöröskatonák, az osz- A munkában és a mun­Pártját a munkásosztály iga- taüyharcban kommunistává kasmozgalomban eltöltött zl osztályérdekeit képviselő edződött volt baloldali szo­forradalmi élcsapatot törvé. ciáldemokraták, főként fiatal 8azda§ éleiének alkonyán nyen kívül helyezték, Ulegá- munkások támogatták, segí- 1968-ban megkapta a Szociá­lis párttá vált. Az ellenforra- tették a kommunista szerve- ij8ta Hazáért Érdemrendet, dalmi kormányok csak a szo- ző és agitációs munkát. A évvel később pedig a ciáldemokrócia jobbszárnyá- szegedi pártszervezők Kom. nak biztosítottak korlátozott mün címmel illegális kom- Munka Érdemrend ezüst fo­működési lehetőséget, amely, munista lapot akartak kiad- kozatát. 1970-ben a Felsza­nek ára a kommunistákkal ni. Az. előkészületeket azon- badulási Jubileumi Emlék, történő szembefordulás, a ban megszakította az öttagú ^pg^rimgj tüntették ki forradalmi osztályharcról va- sejt letartóztatása. A rendőr­ló lemondás volt. ség felgöngyölítette a kör- Születésenek 80. évorduló­A munkásosztály legjobb- nyékbeli szervezkedés nagy ján köszönettel és tisztelettel jáí azonban a fehérterror, a részét is. 1922 márciusaban 27 emlékezünk a szocialista Ma­fasizmus legsötétebb éveiben munkást vettek őrizetbe. Az gyarországért áldozatokat sem adták meg magukat, nem ügyészség 21 gyanúsított el- , fordítottak hátat kommunis- len emelt vádat, közöttük váUa10' frte fáradhatatlanul ta elveiknek, s az illegális voIt Pintér Béla is, akit 1922 tevekenykedó KMP hívó szavára ezer. ve- decemberében az ellenforra- elvtársra, széllyel szembeszállva kap- dalmi osztólybíróság kommu­csolódtak be a pártmunka- nista tevékenységért egy év ba. Csak erős hittel, szent fegyházra ítélt, meggyőződéssel vállalhatták e A fegyházból történt kisza­feladatot, amely számukra a badulása után rendőri fel­szocialista jövő ígéretén kf- ügyelet alá helyezték. A bal­vül egyelőre csak a börtönt, öldali szocialista mozgalom, az úri Magyarország megve- mai való kapcsolátát azon­tését. a kenyérteíenséget, báli továbbra is megőrizte sokszor családi békéjük fel- 1926-ban ott találjuk őt az dúlását hozta. Pintér Béla MSZMP-nek, a KMP legális elvtárs is e nagy hitű, a jö- íedőpártjának szegedi szerve­vőért áldozatokra kész embe- zoi körül csoportosuló szim­rek közé tartozott. patizáns körben. Az 192U-as Pintér Béla textllmunkás évt>s vé«én. a harmincas évek 1919-ben húszevesen jegyez- elején terjesztette a KMP le­te el magát a kommunista Sális folyóiratait, a 100 %-ot mozgalommal. A Tanácsköz- ás a Társadalmi Szemlét, társaság leverése után 1921- 1931. és 1934. között a Szo­ben talált Ismét kapcsolatot ciáldemokrata Párt szegedi Pintér Béla Dr. Bárány Ferenc a kommunista párttal. Tagja szervezetében dolgozott. No­ÍSd3 rSáSel,Jo^í - — tevékenységét vezette szegedi illegális kom- váltakozó lendülettel folytat­munista szervezetnek. 1921 ta, s az Illegális komr^unts­novembereben Ladvánszkt tákkal való kapcsolatát el. József építőmunkással, Jászi vesztette, a rendőrség mégis Ferenc fodrászsegéddel, Lad- számon tartotta. Bizonyítja vánszkl Vince szabómunkás- ezt az is, hogy a német meg­sal, Varsandán László nyom* szálláskor ismét rendőri fel­dásszal együtt aláirta a KMP ügyelet alá helyezték. Kedvezményes tüzelőolaj­árusítás Az AFOR az Idén is foly­tatja a hagyományt, hétfőtől 800 üzemanyagtöltő állomá­son és ásványolajterméket árusító kirendeltségén, továb­bá 2500 viszonteladójánál megkezdődik a háztartási tü­zelőolaj nyári kedvezményes árusítása: literenként 60 fil­lérrel olcsobban kapják a vásárlók. A dolgozók és a nyugdíjasok kedvezménye* tüzelőutalványalra Is érvé­nyes az olcsóbb ár. A 600 fo­rintos utalványra 400, a 900 forintos utalványra pedig 600 liter háztartási tüzelőola­jat adnak. Gémes Eszter: Mindig 47. Amikor piacra mentek, le nem engedte feküd­ni, amfg a lovakat meg nem pucolja. Ha valahol nem tetszett neki, ami kor már az udvaron be­fogta a kocsi elé őket, akkor hívta a cigány gyereket, a lovak lábát csutakolni. Ahogy ott guggolt, úgy belerúgott, mint a fociba. Talán készakarva csutakoltatta az udvaron, kedve telt benne, hogy ez a kis rongygubac hogy gurul. Ahogy ezen a reggelen legeltetek, a gyerek is legelteti a libákat. Odajön hozzám. Beszélgetünk, kérdezgetem, sorolja a sok szenvedést, azt mondja: csak az a jó, hogy már nem sokáig tart, csak addig, még legközelebb megver. — Hogyhogy? — kérdezem. Hat azt mondja: — Néköm olyan részem nincs, ahun az ű bé­lyegje rajtam nincs. Hajtószár, lóhajtó ustor, csizmatalpsarok, ökölhelyek, de ha mögver, én éccaka mnghordom a pallást szalmával, az ajtót rákötözöm, möggyújtom a szép nagy házat Még kívül ie ráeresztöm a vörös kakast. Azután ma­gam fölakasztom. Az istállóajtókat kinyitoga­tom, mög elerögetöm a jószágokat. Néköm ussé nincs sénkim sé! — Nem úgy lesz az, Sándor! Ha legközelebb megver, azonnal gyere át hozzánk. Sémmi mást né cstnájj! Nem is gondoltam, meg azon az estén elver* te, mert nem volt vastaagon a jószág alatt a szalma. Meszelés volt a ml helyiségünkben, nem voltam még bepakolva, gondoltam, hadd szárad­jon meg rendesen. A folyosón aludtunk mi I*. Tíz óra tájon felrohannak a kutyák a kapuba. Kimegy Imre, vezeti be Sándort — Itt vagyok, Nénje. Nagyon megvert Pista bácsi! Nyihelőztem ám én is, de hamar bekövetkezett, amitől féltem. Mindegy, ez ígv van! Véres a gyerek arca, össze volt verve. Hoztam neki vizet, egy ronggyal megmosogattam. A kocsin jó szé­na volt, leterítettem egy zsákkal, feküdj rá, föl­ugrott a kocsira, abban a percben elaludt. Na. aztan volt szorulás, mindenki engem szidott. Mert akkoriban aki bosszút akart állni, fölgyúj­totta a takarmányt, a kazlakat, tanyát, vagy ki­szorította valahol valamelyik családtagot, úgy el­lupálta, hogy az lett a sírba eresztő kötele. Mondtam nekik: nem lesz kedve a bosszúál­láshoz, mert a menhely majd megbünteti szigo­rúan. — Annál inkább lesz! — mondják nekem. Három óra tájon felköltöm a gyereket, úgy. ahogy volt, azokban a rongy göncökben, elindul­tunk Kistelek felé. Emberi test, lélek, ilyen bol­hás, piszkos rongy fészekben. De a mieink se el nem vittek, sem el nem kísértek a tanyák közt. — Majd eldángál! — mondogatta az uram. — De meg is érdemled. Puskája van, még le is lő­het! Észre se veszed, honnan. — Érzéketlen, gyáva népségi szemetek láttára megtűrtök ilyet, ezt a tehetetlen, gyáva ember­férget el engeditek taposni? Lassú halállal en­geditek kínozni? — De föl vágták a nyelvét az ifiasszonynak? Ha nem állhat a nyelve, csippentünk el belőle! , Nem pötyöghettem tovább, mert tudtam, hogy úgyis nekem kell elhallgatni. Felköltöttem Sán­dort: — Gyere, Sándor, induljunk! — Hová mönyünk, Nénje? — Hiába mondom, úgyse tudod. — Lehetett vagy tíz kilométer Kistelek, gya­log mentünk. Még most is előttem van, 18 éves volt. Ha csak a vállamig ért, riadt, szomorú sze­mei, az egész arc forradásos, az orrcsont eltör­ve, azáltal félrefordult. Kezei, lábai retkesek, de kimosni a piszkot nem lehetett volna, mert vé­resre ki volt hasadozva. Emberi érzés van, vagy nincs? Leste minden szavam. — De ha Pista bácsi utánam gyünne, haza­visz, hazajig rugdalna, mire hazaérnénk én möghalnék, de nekem úgy lenne jó! — Né félj, Sándor, nem látod többet, hacsak önként el nem mégy möglátogatni! — Én soha, hacsak úgy el nem mennék, mint a főjhőbe az Ür kancsikája, hogy belevághatnék, hogy megdögölne, de másképp nem! Közel értünk a vasúthoz, jó messze jött egy tehervonat. — Micsoda az? — Vonat. — Hát milyen 16 húzi azt? -- Ott a ló gőzerőből van. Megindul a cigány gyerek, de szalad ám, meg­ijedtem, hogy eléfekszik a vonatnak. Utánakla­bálok. — Sándor! Sándor! Allj meg! Allj meg! Nem állt meg Sándor a vonatig. Én is odaér­tem: — De szép! De szép igenyössen gurunak a ke­rekek, szaladok égy kicsit utánuk, még nézőm üket! Meg akar a gyerek lódulni, elkapom a kezét. — Sehová sem! Ha éri a gyereket valami, nekem a bajom, mert nekem elvinni nem lett volna szabad. Csak feljelenteni, aztán hivatalból intézkedtek volna. De én beleavatkoztam soratlanul. (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents