Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

Vasárnap, 1978. június 11. 3 Az Adria vezeték r rm rrm epitoi A csehszlovákiai Plinostav Pardubice Konszern 300 dolgozója építi hazánkban az Adria kőolajvezeték Kára község és Százhalombatta közötti százöt kilométeres szakaszát. A csehszlovák építők jól haladnak munkájukkal. A teljes hossz felét elkészítették, a teljes szakasz építésével, valamint négy szivattyúállomás műszaki berendezésének megépítésével szeptember közepére végeznek. Képünkön: munkában a csöszigetelö gépsor Zicbyújfalu határában. Mire épülnek az ítéletek? Politikai oktatás a textilművekben A most befejeződő pártoktatási évben a szegedi textilművek dolgozói közül 1440-en tanultak különféle tanfolyamokon. Vajon eredményesen? Jelentésében Takács Imréné, az üzemi pártbizottság titkára azt mondja erről: „összességében úgy ítéljük meg, hogy kisebb zökkenőkkel, de megfelelően folyik gyárunkban a politikai oktató-nevelő munka. Az oktatási ötéves terv megvalósítása jó úton halad, azonban munkánkat nagyban befolyásolja a textilipar helyzete, a nagyarányú fluktuáció." És hogyan látják ezt a Szeged városi pártbizottság propaganda- és művelődési osztályán? „A textilművekben folyó politikai oktatómunkát jónak értékeljük." Egyértelmű, világos beszéd. Érdemes azonban kissé részletesebben is megvizsgálni, milyen tényekre épülnek évek óta ezek a pozitív ítéletek. Az üzemi pártbizottság középfokú oktatási terv szerint végzi a dolgát, amely összhangban van az ötéves káderutánpótlási és képzési elgondolásokkal. A végrehajtást elősegítendő azonban éves intézkedési tervet nem készítettek. A gyár alapszervezetei kibővített vezetőségi ülésen beszélték meg, hogy kádernevelés szempontjából — a KISZ- és a szakszervezeti tagokat is számítva — kikkel szükséges foglalkozni, kinek melyik tanfoiyam elvégzését javasolják, tehát az alapszervezet hatáskörében mriyen oktatási formákra van szükség. Természetesen figyelembe vették az emberek körülményeit, fölkészültségét, tehát igyekeztek elkerülni a formális megoldásokat. Szépíteni, lakkozni nem érdemes. így is előfordultak hiányzások, elmaradások egy-egy tanfolyamról. Az okok közül csak egyet: egyik-másik alapszervezet nem fordított elég figyelmet arra, hogy a szemináriumok egymásra építettek legyenek, vagyis a hallgatók mindegyike magasabb fokon tanulhasson, mint korábban. Az üzemi pártbizottság agitációs és propaganda bizottsága minden évben vizsgálta a politikai oktatás helyzetét, beszámoltatta az szb vezető propagandistáját és a KISZ-bizottság szervező titkárát is. A KISZ-oktatás problémái külön is szerepelt az üzemi párt-végrehajtóblzottság előtt. A fogyatékosságok megszüntetése végett szervezték meg a pn> paganda-tanfolyamot 60 óra keretében. Ezen 25-en vettek' részt, s 17-en sikeres vizsgát tettek. A KISZ-ben és a szakszervezetben 14 propagandista tevékenykedik, akik a következő oktatási formákban oktattak: Ifjúsági vitakör; Kilián körök; Titkárképző; Brigádvezetők tanfolyama; Társadalmunk időszerű kérdései. A tömegszervezetek politikai tanfolyamait az agitációs és propaganda bizottság tagjai ellenőrzik. Évente hét alkalommal az üzemi párt-végrehajtóbizottság oktatási felelőse beszámol a tapasztalatokról, s ilyenkor jelölik ki a feladatokat. Az 1977—78-as oktatási évre például a következőket határozták el: valamennyi tanfolyamon önálló témakörként föl kell dolgozni a szocialista demokrácia tartalmát, lényegét, s a továbbfejlesztéssel kapcsolatos tennivalókat. A KB 1976. október 26-i határozata értelmében a textilművekben áttekintették a párttagság marxista—leninista fölkészültségét, a propaganda feladatait. A jó végrehajtás érdekében intézkedési tervet készítettek, s ebben az alapszervezetek feladatait is megszabták. Igen nagy az érdeklődés a Politikai vitakör című tanfolyam iránt, amelyet magasabb elméleti és politikai fölkészültségű elvtársak ré- ! szére szerveztek. Ennek előadói jól fölkészült propagandisták 6 a foglalkozásokon mindig színvonalas vita bontakozik ki. Az oktatás fejlesztésére jelentős összegeket fordítanak a textilművekben. Fölépítették az ifjúsági és munkásklubot, ahol kulturált körülmények között lehet tanítani. Az oktatás hatékonyságát segíti, hogy csak hétfői napokon vannak foglalkozások, s ilyenkor a gyárban nem lehet semmilyen más rendezvényt tartani. Gondoskodnak róla, hogy a propagandisták rendszeresen járjanak a városi pártbizottság által szervezett továbbképző tanfolyamra. A propagandisták munkáját az oktatási év lezárása után ünnepség keretében könyvjutalommal köszönik meg. Ezenkívül a megyei pártbizottság által szervezett szovjetunióbeli utazásra is mindig küldtek két kiemelkedő oktatót. November 7. alkalmából szerény pénzjutalomban részesítik a propagandistákat. Legutóbbi ülésén a Szeged városi párt-végrehajtóbizottság a következőkben jelölte meg a tennivalókat: el kell érni, hogy a propagandisták mind magasabb politikai végzettséget szerezzenek, s módszertani képzésben is vegyenek részt. Gondoskodni kell az előadók utánpótlásáról. Szükséges javítani a pártoktatás anyagi, tárgyi föltételeit, fordítsanak gondot a minél több szemléltető eszköz beszerzésére. Az eddiginél jobban kell segíteni a KISZ-oktatást. Ezt az is indokolja, hogy a gyár dolgozóinak nagy része — körülbelül 70 százaléka — fiatal, s a KISZ-tagok száma is 544. Az alapszervezetek készítsenek éves intézkedési tervet is, amely elősegíti a differenciált tanulást. Pártnapok Szegeden A héten is folytatódnak a pártnapok az időszerű politikai kérdésekről. Június 12-én, hétfőn délután 2 órakor a Szegedi Cipőgyárban Topor István; Június 13-án, kedden 14.30 órakor a Volán 10. sz. Vállalatnál Réti István, 16 órakor a MÁV Petőfi Kultúrházban dr. Komócsin Mihály, 16.30 órakor a Szeged megyei városi tanácsnál dr. Ördögh Piroska; Június 14-én, szerdán 14.30 órakor a KSZV újszegedi kendergyárában Rigó Szilveszter, a Szegedi Ruhagyárban Kovács Sándor, a Szegedi Kendergyárban dr. Ágoston József, 15 órakor a SZOTE Szemklinika előadójában dr. Székely Sándor, a Móra Tsz-ben Szitás Ágoston, az Egészségügyi Szakiskolában Veszelinov Ágnes; Június 15-én, csütörtökön 14.30 órakor az Öntödei Vállalatnál Papp György, 15 órakor a Rózsa Ferenc Szakközépiskolában Hofgesang Péter, 16 órakor az MTA Biológiai Kutató Intézetében dr. Bessenyei Sándor, a Gabonatermesztési Kutató Intézetben dr. Faragó László; Június 16-án, pénteken 13.30 órakor a BM Szeged Városi-járási Rendőrkapitányságon Tolnai László, 14.30 órakor a Városi Tanács Kórházában dr. Diós József, 15 órakor a Felszabadulás Tsz-ben Biró Jánosné lesz a pártnapi előadó. Tisztesség az építőmunkának G

ondban vagyok, mit is írjak az építőmunkások ünnepének napjára? Éppen harminc esztendeje, hogy első ízben, hivatalosan ls megtartják, megtartjuk az építők ünnepnapját. Űjat már aligha mondhatok: tisztesség az építőmunkának, az embernek, aki újat alkot, aki megváltoztatja környezetünket, aki maradandót alkot, tudatván a jelennel és az utókorral, milyenek voltunk, mire voltunk képesek. A társadalom figyelme mindig is élénken követte az építőmunkát, ma is így viselkedik. Öröm, gond, bánat, bosszúság, nyugodtság, bírálat, elismerés és ki tudná megmondani milyen érzelmek, megnyilatkozások kísérik mindennapi építőmunkánkat. Egy azonban bizonyos, csak akkor jelentkeznek ezek az érzelmek, ha építkezünk és nem rombolunk. Az ember vele született természete, hogy alkotni akar, építeni akar, békében és nyugalomban. Az egyszobás helyett háromszobásat, a földszintes helyett emeleteset, a tízemeletes után százemeleteset, megmutatni mire képes, szárnyalni elméjével és alkotásaival. A mi új világunk, a szocializmus nem csupán engedi a szárnyalást, hanem igényli és kéri is minden alkotni vágyó embertől. A fölszabadult alkotó ember, építőmunkássá válhatott a szó teljes értelmében. E szép júniusi napon az építőipar dolgozóit külön ünnepeljük és köszöntjük. Tudjuk, milyen göröngyös út vezetett el addig, amíg a társadalom, az állam hivatalosan is ünneppé avatta az építők napját. Az idén emlékezünk az építőmunkások szakszervezetének megalakulására is, amely 75 esztendővel ezelőtt történt. Bár a szakma képviselői jóval korábban megkezdték szervezkedésüket, hiszen 1819-ben 300 taggal létrehozták a Pesti Kőműveslegények Segélyző Egyesületét. Majd négy évre rá a debreceni ácslegények „renitenskedtek", mivel bérjavítást merészeltek követelni. Eredmény: a császári bíróság megbotoztatta a követelés átadóit. Az elszigetelt helyi csoportok, egyletek után 1903-ban megalakították a szervezett dolgozók harcos szövetségét, a MÉMOSZ kibontotta zászlaját. Az építőmunkások mindig a munkásosztály legöntudatosabb, legforradalmibb vonalában meneteltek. Amikor kikiáltották a proletárdiktatúrát 1919-ben, a kormányzótanács elnökévé Garbai Sándor kőművest, a MÉMOSZ volt elnökét választották, Bokányi Dezső titkárt pedig munkaügyi népbiztossá nevezték ki. A munkáshatalom védelmében példásan helyt állt a MÉMOSZ zászlóalj, amelynek parancsnoka Besnyó István építőmester, politikai biztosa pedig Vági István ácsmunkás volt. A Tanácsköztársaság leverése után, az ellenforradalmi rendszer megtizedelte a harcos építőmunkások sorait, de,megsemmisíteni nem tudta a szocializmusért küzdők eszméit, eltökéltségüket, jövőbe vetett hitüket. A szocialista társadalmat építjük, szeretnénk továbblépni, ahogyan pártunk XI. kongresszusának határozata megfogalmazta, s az a programnyilatkozat, amely 15—20 évre előre fölvázolta tennivalóinkat. Ebben a munkában az építőiparra, az építőanyagiparra, a hozzájuk csatlakozó iparágakra, több mint ötszázezer dolgozóra nagy feladatok hárulnak. Céljaink igazán megnyerőek, szépek, a párt politikai vonalvezetése találkozik a legszélesebb tömegek vágyaival, céljaival, érdemes dolgozni, tenni azért, hogy valóra is váljanak azok. A mi környezetünkben, Szegeden és a szomszédos városokban, falvakban szemmel látható az átalakulás, a jobbítás hatása. Személyes élményeket is fölsorakoztathat-, nék a szűkebb pátria és a haza tájairól. Valamikor — sajnos, több mint negyedszázada már — egyik „kieső" megyénkben, Zalában katonáskodtam, s volt alkalmam tapasztalni az elmaradottságot, a gyenge színvonalat. Tavaly jártam újra legénykori életem tájain, s igencsak elcsodálkoztam azon a fejlődésen, amely elém tárult. A kis vidéki városka újjászületését láthattam. De ugyanezt tapasztalhatja bárki, aki huzamosabb ideig távol kerül környezetétől. Mire visszatér, gyakran nem ismer rá a régi utcára, városnegyedre. Említettem írásdm kezdetén, hogy gondban vagyok, nem tudom mit is írjak, hiszen harminc esztendő alatt minden fejlődésről naponta számot adunk, a közvélemény is összegez. A dicsérő és megrovó szavak ugyancsak mindennaposak. Talán megemlíteném azt a bácsit, akivel a minap találkoztam Szegeden, Tarján egyik parkjában. Fekete ruha volt rajta, fehér ing és kalap. Csodálkoztam is, hogy a harmincfokos melegben miért ez az ünnepélyesség. Szót váltottunk, elmondta, hogy itt született Szegeden, a Csillag téri, „földhöz guggoló" házikóban. Gyermekkorában került el Miskolc mellé. Felesége meghalt, gyermekei szétröpültek, a nosztalgia hozta viszsza néhány napra szülőföldjére. S nem találta helyét. Nem találta a szülőházat, • nem tudta meglelni a hajdani utcák vonalait, fáit, göröngyeit, szerényen öltözött, elhanyagolt külsejű lakóit. „Egy világ tűnt el a szemem elöl" — mondta. Fáradtak voltak vonásai, a hangsúlya is lemondónak hatott, de a szemében mégis észrevettem egy csillanást, mely azt tükrözte, hogy „hála istennek", így kellett történnie az egésznek. Később így is búcsúzott: — Érdemes volt élni, nem a régit látom, mielőtt búcsúznék mindentől. Elment az öreg, sokáig néztem nyomába és elmélkedtem magamban. Róla is, meg más dolgokról is. Mivégre is élünk, mit is mondhatunk, ha úgy érezzük, hogy mennünk kell messzire. Azt gondoltam akkor, hogy az „elmenő generáció" megnyugvással, tiszta lelkiismerettel emelheti kalapját, névjegyét letette, és jó helyre tette le, egy új és szebb világ kapuit nyitotta, a szocializmus világának útjára lépve épített és nem rombolt. Valószínű, tetszetősebb és agitatívabb lenne, ha elmondanám, hogy Szegeden és környékén a mostani ötéves tervciklusban 23—25 ezer lakást építenek, hogy ebből a munkáslakások száma több mint 2000, hogy 720 bölcsődéskorú gyereknek, 1100 óvodásnak építünk otthont, 118 új általános iskolai tantermet, 900 négyzetméter alapterületen orvosi rendelőket, 650 négyzetméteren patikát, 14 ezer négyzetméteren kereskedelmi üzleteket és vendéglátó helyeket, 4 ezer és másfél ezer négyzetméteren pedig szolgáltató és egyéb közösségi létesítményeket építenek majd munkás barátaink. E számokat közreadtuk már, s havonta, évente beszámolunk a teljesítésről is. Maradjunk azonban ma, e napon, az építők ünnepén az embernél, az érző és egymással soha össze nem „keverhető" alkotónál. G

yakran szidják is az építőmunkásokat. Munkaidő alatt sört isznak, zsugáznak, tereferélnek, jönnek, mennek, fociznak és így tovább. Mindnyájunk szeme láttára dolgoznak, nagyobb a közvélemény előtti kép, de azt is mondják a járókelők, hogy nicsak, itt tegnap semmi sem volt, s ma már ott áll egy négyemeletes épület, ezt hogyan csinálták? Ügy, hogy dolgoznak az építőmunkások, nagy szakértelemmel és odaadással, a legújabb technika és technológia birtoklásával és segítségével. Az Internacionálé utolsó sorait énekelve mondjuk, holnapra megforgatjuk az egész világot, az építőmunkás azt mondja, holnapra átépítjük az egész világot. Legyen úgy! Köszöntson az emberiségre olyan világ, hogy csak építkezéssel teljen minden napja. Erre viszont, most az építőmunkások ünnepén nyugodt lelkiismerettel hörpintsük föl poharunkat. Még egyszer: tisztesség adassék a becsületes építőmunkának. Gazdagh István Befejeződött a tanítás a középiskolákban Ballagtak a végzős szakmunkástanulók Az általános iskolásoknak már egy hete tart a vaká_ ció, tegnap, szombaton pedig befejeződött a tanítás a középiskolák elsó, második és harmadik osztályosainak is. A bizonyítványt a június 12. és 20. közötti időszakban tartandó évzárókon osztják ki. Az ország gimnáziumaiban az első osztályt 22 ezren, a másodikat ugyanennyien, a harmadikat pedig 23 ezren fejezték be. A szakközépiskolákban 30 ezer, 27 ezer és 26 ezer 500 a három számadat. Ismertté vált a jövő évi tanév beosztása is. Az oktatási miniszter utasítása értelmében az 1978—79-es tanév szeptember 4-én ünnepéllyel kezdődik; az első tanítási nap szeptember 5. Szegeden tegnap, szombaton több általános iskolában megtartották az ünnepélyes tanévzárót és átadták a bizonyítványokat. Teljesült az újszegedi Mező Imre általános iskola tanárainak régi óhaja: szeptembertől megszűnik a zsúfoltság. Jó néhány osztályuk a néhány száz méterrel távolabbi új iskolában folytatja tanulmányait. A szakmunkástanulók számára is véget ért a tanítás. A két legnagyobb szegedi intézetben tegnap ballagtak a végzősök. A 600-as számú Móra Ferenc Ipari Szakmun. kásképzö Intézetben hosszú ideig nem képeztek íémöntcket, most viszont 12 öntőtr nuló ballagott — a szege öntöde örömére, összesen osztály 409 végzős tanuló és további 17 hegesztő b csúzott az iskolájától. i 624-es Ipari Szakmunkáské; ző Intézetben kilenc oszt'" 250 tanulója járta végig tantermeket. A 69 élelmisipari, a 125 textilipari, va" mint a 182 kereskedelmi t vendéglátóipari fiatal néhár. napja bailagott. Valameny nyiük számára hamarosan kezdődik a szakmunkásvizsga, majd rövid nyári szünidő után a munkásélet.