Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-11 / 136. szám

2 Vasárnap, 1978. június lí; RÁDIÚTELEX ELUTAZOTT A BOLGÁR PARTDELEGACIO Szombaton elutazott ha­zánkból a Bolgár Kommu. nista Párt Központi Bizott­ságának pártmunkásküldött-, sege, amely a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására, Kina Bojadzsleva-val, a KB tagjával, a KB művészeti és kulturális osztálya helyettes vezetőjével az élén, június 5—10. között a kulturális élet pá ráirányításának kérdé­seit tanulmányozta. A kül­döttséget fogadta Győri Imre, az MSZMP KB titkára. GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK A Magyar Kereskedelmi Kamara meghívására öt na­pig hazánkban tartózkodott a Walesi Gazdaságfejlesztési Intézet héttagú placfeltáró küldöttsége J. Altsonnak, Swansea város polgármeste­renek vezetésével. A delegá­ció a walesi cégek és magyar vállalatok közötti együttmű­ködés és a közös vállalatok alapításának lehetőségeiről tárgyalt. Megbeszéléseket folytattak az Interag Rt. és az Intercooperatton Kereske­delemfejlesztő Rt. képviselői­vel. Látogatást tettek a Kill. kereskedelmi Minisztérium­ban, valamint a Magyar Ke­reskedelmi Kamarában, ahol Kallós Ödön elnök fogadta a küldöttség vezetőjét. A walesi gazdasági szakembe­rek szombaton elutaztak ba­sánkból. ÉRTEKEZLET LUANDÁBAN Az angolai fővárosban szombat délután plenáris üléssel megkezdődött az úgy­nevezett dél-afrikai frontál­lamok vezetőinek értekezlete. A luandat tárgyalásokat fő-., ként a namíbiai kérdésnek szentelik, ennek megfelelően a namíbiai felszabadító moz­galom, a SWAPO nagyszámú delegációja tartózkodik az angolai fővárosban. A nap folyamán érkezett a találko­zó színhelyére Kenneth Kaunda zambiai és Julius Nyerere tanzániai elnök, va­lamint Mozambik képvisele. tében Marcelino Dos Santos gazdaságfejlesztési miniszter, * a botswanai küldöttség élén Quet K. J. Maslre alelnök. Az értekezlet plenáris ülése előtt a házigazda Angola ál­lamfője; Agostinho Neto megbeszélést tartott Nyerere tanzániai és Kaunda zambiai elnökkel. TÜNTETÉS IZLANDBAN Több mint ezer, Izland NATO-tagsaga ellen tüntető izlandi vonult szombaton a keflavlkl NATO-támaazpont­tól Reykjavikba. az ország fővárosába. A tiltakozó me­net résztvevői s keflaviki tá­maszpont bezárását és Iz­landnak a NATO-ból való ki­lépését követelték. ZAVARGÁS LISSZABONBAN •Több- és baloldali tüntetők csaptak össze szombaton Lisszabon belvárosában. A verekedőket a kivezényelt rendőrök figyelmeztető lövé­sekkel oszlatták szét. Azösz, szecsapasban két személy megsebesült ANGOL TILTAKOZÁS Az angol szállítóipari mun­kasok szakszervezete meg­akadalyozza. hogy a főjaví­tás után a chilei légierő szá­mára visszaszállítsanak Ang­liából négy Rolts-Royce mo­tort. A szakszervezet mind­végig élesen elítélte a chilei Junta rémtetteit és egész, rendszerét. A chilei kormány négy évé küldte el a négy haretgep motorját főjavítás­ra, amit időközben el is vé­geztek. A szállítómunkások szakszervezete azonban, más szakszervezetekkel együttmú. ködve kimondta, hogy a mo­toroka*. nem hajlandó elszál­lítani az üzemből Filbinger cinikus A miniszterelnök dicstelen múltja Nem sok újat tudott fel­hozni Hans Filbinger, Hitler egykori haditengerészeti bí­raja, a baden-württembergi tartományi kormány jelenlegi miniszterelnöke a parla­mentben is elhangzott vá­dakra, s amit mondott, az sem hangzott túl meggyőző­en. A kormány kétéves tevé­kenységéről szóló beszámoló előtt a szociáldemokrata Er­hard Eppler követelte, hogy a dicstelen múltú miniszter­elnök mondjon le hivatalé-* ról. Filbinger náci tevékeny-' sége már nemcsak személyi kérdés — mondotta — egyszerűen hitelét veszti az az. állam, amelyet olyan em­ber képviselhet, aki magá­ra nézve nem tartja kötele­zőnek a más esetében alkal­mazott mércét. A szociálde­mokrata politikus — miköz­ben több CDU-képviselő tün­tetően elhagyta az üléster­met — a foglalkoztatási tila­lomra utalva hozzáfűzte: „ha elfogadjuk Filbingernak azt az állítását, hogy diákkorában csak a »divatot követve* szajkózta a nemzetiszocialis­ta frázisokat, akkor milyen alapon lehet a mai NSZK­ban egyes fiatalokat szélső­séges kijelentéseik miatt egy életre megfosztani választott hivatásuk gyakorlásénak le­hetőségétől". Cinikus válaszában Fil­binger kifejtette: a háború­ban sokan belekeveredtek, és „szeplőtelen" csak az ma­radt, aki életét vesztette az ellenállásban. Neki, Filbin­gernek pedig csakis az te­het szemrehányást, aki bi­zonyítani tudja, hogy ha­sonló helyzetben másképpen cselekedett volna. Csakúgy, mint a Rolf Hochhuth elleni becsületsértési perben, me­gint azt fejtegette, hogy semmiképpen sem tudott volna segíteni Walter Gröge­ren — azon a motrózon, akit szökésért, néhány héttel a háború vége előtt, éppen Fil­binger ügyészi közreműködé­sével végeztek- ki. Ez utóbbi állításának né­miképp ellentmond a Die Zeit című hetilap egy nap­pal korábban megjelent szá­mában közölt Hochhuth-le­vél néhány részlete. Minde­nekelőtt az a megjegyzés, hogy amikor a Gröger-ügy a perrel kapcsolatban felme­rült, Filbinger egyszerűen nem is emlékezett rá, hiszen oly sok hasonló ítélet meg­hozatalának volt részese. A neves író, akit egy stuttgarti bíróság bizonyos kitételek megismétlésétől eltiltott ugyan, megerősítette a Fil­binger náci múltját tartal­mazó állítást, és döbbenetes részletekkel bizonyította, hogy Filbinger Hitler halá­la. a háború vége után Is mindent elkövetett a náci törvények érvényesítése ér­dekében. hét 3 kérdése Ézsaiás prófétától kezdve Hérodotoszon keresztül, egé­szen Einsteinig sok mindenkit és sok mindent idéztek az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, leszerelési ülésszakán, amely a héten eljutott öthetes tanácskozásának félidejéhez. Az ál­talános vitában részt vevő majd 140 felszólaló — közöttük sok á'lamfő, kormányfő és külügyminiszter — a legkülön­bözőbb oldalakról közelítette meg a leszerelés bonyolult kérdését, számtalan észrevételt és javaslatot tettek. A New York-i ülésszak vitathatatlan érdeme, hogy ismét a középpontba állította a fegyverkezési verseny korlátozásának és megszüntetésének szükségességét, az elfogadásra kerülő ajánlások nyilván ezt juttatják majd kifejezésre. Ugyan­akkor a tanácskozás gyenge pontja, hogy nem jogosult kö­telező határozatok hozatalára, arra egy leszerelési világ­értekezlet lenne hivatott, amelynek összehívását változat­lanul szorgalmazzák a szocialista országok, s több más ál­lam képviselői. Erskine nyilatkozata Mi van az Unifil­csapatokkal ? Emmanue! Erskine tábor­nok, a Dél-Libanonben állo­másozó Uni fii-erők pa­rancsnoka szombaton az iz­raeli rádióban adott interjú­jában kifejezte csalódottsá­gát az Unifil-erőkkel való izraeli együttműködési kész­ség hiánya felett, ugranak­kor nagyra értékelte Jasszer Arafatnak, a PFSZ VB el­nökének e téren kifejtett erőfeszítéseit. Erskine emellett súlyos aggodalmának adott hangol a térség jövőjének az izraeli csapatok kivonása után vár­ható alakulásával kapcsolat­ban: kifejtette, hogy az iz­raeli csapatkivonásokat kő­vetően a jobboldali fegyve­res keresztény milícia akar­ja birtokba venni a határ­zónát. „Általában optimista vagyok, de ez esetben úgy vélem, a legrosszabbra kel! számitanunk" — mondotta a kéksisakosok parancsnoka, és hozzátette, hogy pontosan meg kell határozni: milyen jogai lehetnek a keresztén y mllíciának. A tábornok, világosan utal­va a Jobboldali keresztények és Izrael együttműködésére, egyáltalán nem ragaszkodott a diplomáciái nyelvezet ár­nyaltságához, amikor hang­súlyozta : mi történik, ha a libanoni hatóságok nem lép­nek közbe? Az izraeliék ki­vonulnak. ez rendben van. De kivel tárgyaljunk mi? Ha parancsot kapunk, hogy a (jobboldali fegyveres) keresz­tényekkel. akkor ezt tesszük majd. De ha jelentkeznek a problémák, a helyzet válsá­gosra fordul majd és ezért Izrael viseli a felelősséget. A tábornok azt is ttfejtét­i te. hogy egyáltalán nem okoz gondot neki a palesztinai fegyveresek dél-libanoni je­lenléte, és elmondta véle­ményét, hogy az Unifil­erők dél-libanoni missziója csak akkor ér véget, ha „li­banoni regurális erők Veszik ellenőrzésük alá a területet". a Mit mutat a washingtoni SALT-állásfoglalás? Kétségtelen érdeklődés, de főként nagy hírverés előzte meg Carter elnök annapolisi beszédét, mivel jó előre kö­zölték, hogy az államfő a szovjet—amerikai viszonnyal kíván foglalkozni. A figye­lem azért is indokolt volt, mert az amerikai fővárosban az utóbbi időben meglehető­sen változatos előjelű és ár­nyalatú nyilatkozatok hang­zottak el ebben a lényeges kérdésben. Akik egyértelmű tisztázást vártak, csalódhat­tak. A New York Times sze­rint az elnök egyszerre len­getett furkósbotot és olaj­ágat. ami viszont, nem vala­miféle kiegyensúlyozottságot jelent, hanem inkább kedve­zőtlen, a kibontakozást gát­ló magatartást A szovjet—amerikai vi­szonynak ma a leglényege­sebb területe a SALT-tár­gyalások sorozata, hiszen ezek foglalkoznak az atom­fegyverkezési verseny szabá­lyozásával, a kapcsolatok különösen érzékeny elemé­vel. Az amerikai megnyilat­kozásokból megint kitűnt, hogy nem kívánják a gya­korlatba átültetni az egyen­lő biztonság elvét egyoldalú előnyökre törekszenek, s a fegyverzetkorlátozási össze kívánták kapcsolni más, oda nem tartozó ügyekkel, mint például a haladó afrikai or­szágoknak nyújtott szocialis­ta segítséggel. Ez a -nyilván­valóan elfogadhatatlan ame­rikai állásDont. Legfeljebb az a különbség, hogy ezt a kül­ügyminiszter mérsékeltebb, a nemzetbiztonsági főtanács­adó pedig meglepően éles hangnemben fejti ki. s az el­nök mind nagyobb kétértel­műségre törekszik. A SALT kétoldalú téma, közvetlenül a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat érin­ti. A szerződés megkötése Kommentár Carter beszéde Washington tovább téve­lyeg a „homályban" — ez a politikai megfigyelők véle­ménye Carter elnök Annapo­lisban mondott beszédéről — írja Thomasz Kolesznyicsen­ko, a Pravda New York-i tu­dósítója. Az elnöki beszéd fő hang. súlyai egyáltalán néma fegy­verkezési hajsza ellenfelei­nek érdekeit szolgálják, ha­nem azoknak okoznak örö­met, akiket zavar a nemzet­közi envhülés. Fontos az a körülníény, állapítja meg a továbbiakban a Pravda tu­dósítója —, hogy Carter be­széde jól tükrözi a hivatalos washingtoni politikának az utóbbi időben a militarizmus irányába történt eltolódását. Az amerikai elnöknek a Szovjetunió és Kuba elleni vádaskodásait kommentálva az amerikai lapok arra a következtetésre jutottak, hogy az elnök nem a Szov­jetunióval való békés együtt­működésre, hanem a héják örömét szolgáló ellenséges­kedésre helyezi a fő hang­súlyt — mutat rá a cikkíró. Á militarizálódás irányába történt elhajlást a megfigye. lök szerint az magyarázza, hogy az elnökre és kormá­nyara befolyást gyakorolnak a bélpolitikai bonyodalmak, az a tény, hogy Washington képtelen megbirkózni a gaz­dasági nehézségekkel és a re­kordszintet, elért inflációval. Mindez aláássa a kormány tekintélyét és fokozza a bírá­latokat. — többek között az „elnöki hatalom gyengesé­gét" hangoztató vádaskodá­sokat. Ilyen körülmények között a jobboldali erők. a katonai ipari komplexum nyomást gyakorol a Fehér Házra, hogy saját érdekében használja ki a kormány m­gadozasalt. Egyes, az amerikai kor­mányhoz közelálló körök úgy vélik, hogy az állítólagos „növekvö szovjet veszélyről" szóló koholmányokkal „hatá­rozottságot" lehet tanúsítani, és bizonyos mértékben el le­het kerülni a közvélemény bírálatát. Ezt segítik elő a tömegtájékoztatási eszközök által terjesztett valótlan állí­tások, miszerint a Szovjet­unió állítólag megkísérli „próbára tenni a carleri ad­minisztráció határozottsá­gát". Holott teljesen nyil­vánvaló, hogy nem a Szov­jetunió. hanem az enyhülés ellenfelei „teszik próbára az elnök akaratát" — hangsú­lyozza végezetül a Pravda tudósítója. azonban az egész emberiség létérdeke lenne. Hajdú-Bihar megyei látogatása során Ká­dár János ezért emelte ki olyan nyomatékkal, hogy bé­kére törekszünk s ez politi­kánk sarkalatos kérdése. „Ennek megfelelően dolgo­zunk az enyhülés megszilár­dításáért — mondotta többek között —, a fegyverkezési verseny korlátozásáért, azért, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között lét­rejöjjön a stratégiai fegyve­rekre vonatkozó megállapo­dás." Hazánk önmagában természetesen nem meghatá­rozója a nemzetközi helyzet alakulásának, de amint ugyancsak Kádár János ki­fejtette, „mégis ott van a világ sorsát formáló erők között, mert társadalmi rendszerét Illetően a nemze­tek élvonalóban halad, kül­politikai törekvéseink is a szocializmus és a béfce kö­vetkezetes élcsapatába sorol­nak bennünket." Ezért van súlya, tekintélye a magyar külpolitikának, amelyet to­vább erősíthet következetes kiállásunk — a szocialista országok egyeztetett állás­pontja alapján — a SALT—2 egyezmény mielőbbi aláírása, a fegyverkezési verseny csök­kentése és teljes megszünte­tése érdekében. § Mi a jelentősége a helsin­ki előkészítő tanácskozá­soknak? A Helsinkiből keltezett híradás, hogy a héten elő­készítő tanácskozások kez­dődtek a műhold-elhárító fegyverek eltiltásáról — jól érzékeltethetik a leszerelési kérdesek bonyolultságát. Nem titok, hogy a Földünk körül keringő mintegy ezer műhold nemcsak azt a célt szolgálja, hogy „élőben" néz­hessük a Mundialt, hanem jó részük katonai feladato­kat teljesiti A műholdak azok a „nemzeti eszközök", amelyekkel mind a Szovjet­unió, mind az Egyesült Ál­lamok ellenőrizte ct éven ke­resztül a SALT—1 betartását s ez lenne a SALT—2 kont­rolljának leghatékonyabb módja is. Mivel az egves fegvverek és harci célokat szolgáló esz­közök ellenfegyverei mindig megjelennek, van lehetőség rá, hogy megsemmisítsék, vagy „megvakítsák" (fényké­pezésre, felderítésre alkaP matlanná tegyék) a másik fél műholdjait. Ezzel nem any­nyira katonai pluszt lehet eiérni, hiszen a kozmikus térség békés felhasználásáról szóló korábbi nemzetközi egyezmény eltiltja az „úr­bombákat", hanem — mint említettük — a lehetséges SALT—2 ellenőrző rendsze­reit kapcsolnák ki. Vagyis le­hetetlenné válna a megálla­podás megkötése, illetve fo­lyamatos fenntartása. Ezért olyan jelentős a helsinki elő­konzultáció. 0 Miben áll a szocialista or­szágok bécsi kezdeménye­zése? A közép-európai haderő­csökkentéssel foglalkozó bé­csi konferencián lassan az ötödik évfordulóhoz közeled­nek, de eredmény még nem születhetett. A tárgyalások­ban közvetlenül részt vevő négy szocialista állam (a Szovjetunió, az NDK, Cseh­szlovákia és Lengyelország) számos indítványt nyúj­tott be. Am jóllehet, azon az elvi alapon készül­tek, hogy egyik fél biztonsá­ga se szenvedjen csorbát, a NATO-hatalmak mégis visz­szautasitották azokat. A szo­cialista országok, az elvi ha­tározottságot párosítva a messzemenő rugalmassággal, most új kezdeményezést tet­tek. Javaslataikba beledol­goztak több korábbi nyugati kívánságot, hogy ily módon mozdítsák elő a kompro­misszumot. Elfogadták, hogy a térség­ben állomásozó atlanti, il­letve varsói erők létszámát közös szintre, 900—900 ezer főre csökkentsék; hozzájá­rultak ahhoz, hogy a terve­zett csapatcsökkentés csalt <t szárazföldi erőkre s Hzonyos meghatározott fegyverfajták­rn vonatkozzék; lehetséges­nek tartják, hogy a csökken­tés első szakaszában csak a Szovjetunió és az Egvesült Államok vegyenek részt. Ez a gyakorlatban annyit jelen­tene, hogy miután — néhány ezer fős különbséggel — a szemben álló felek csapat­létszáma egyenként egymil­lióra tehető a térségben, két szakaszban, hozzávetőlegesen százezres csökkentéssel, ki­alakulhatna az egyenlő biz­tonságot szavatoló kilencszáz­ezres „plafon". A lecke tehát fel van ad­va, a Nyugatnak válaszolnia kell. A szocialista országok — köztük hazánk, amely, mint különleges tanácskozási joggal rendelkező részt vevő, mindenben támogatja a né­gyek lépését — őszintén re­mélik, hogy a NATO-hatal­mak nem szalasztják el a kedvező lehetőséget. Reálisan számolnunk kell azonban az­zal ls, hogv a feszültség baj­nokai, a SALT és a többi megegyezések ellenzői aligha munkálkodnak majd a bécsi sikeren ... Réti Ervin Kína fenyegetőzik A szombati pekingi lapok első oldalon közlik a kínai Külügyminisztérium terje­delmes nyilatkozatát a Viet­nami Szocialista Köztársa­ságban élő. kínai származású lakosság kérdéséről. A Viet­nami Szocialista Köztársaság Külügyminisztériuma szóvi­vőjének május 27-i nyilatko­zatára adott ötpontos kínai válasz — mint már jelentet­tük — megismétli a korábbi pekingi vádakat, amelyek szerint a vietnami hatóságok diszkriminációs politikát ..követnek a Vietnamban élő kinai származású lakossággal szemben és arra kényszeritik őket. hogy tömegesen vissza­települjenek Kínába." A kí­nai Külügyminisztérium ..kö­zönséges propagandafogás­nak" minősíti és kereken el­utasítja a Vietnami Szocia­lista Köztársaság ama javas­latát. hogy a két ország kép­viselői találkozzanak és vi­tassák meg a kínai szárma­zású vietnami állampolgárok kérdését. Azzal vádolják a szocialista Vietnamot, hogy annak „belpolitikai és nem­zetközi okokból volt szüksége a kinai származású lakosság elleni diszkriminációs politi­kára és arra, hogy tudatosan aláássa a kinai—vietnami kapcsolatokat". A kinai Kül­ügyminisztérium nyilatkoza­at első ízben hozza a köz­vélemény tudomására, hogy a kínai kormány „beszüntette a Vietnamnak nyújtott gaz­dasági segítség egy részének folyósítását". Ezt a nyilván­valóan megtorló lépést azzal Indokolja, hogy Kínának szüksége van anyagi eszkö­zökre ahhoz, hogy gondos­kodjék a Vietnami Szocia­lista Köztársaságból haza­települt kínaiakról. A nyi­latkozat végezetül a kapcso­latok „további megromlását" helyezi kilátásba, ha a Viet­nami Szocialista Köztársaság folvtatja j-topiegi politiká­ját.

Next

/
Thumbnails
Contents