Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-08 / 133. szám

'Csütörtök, 1978. június 8. 3 Az NDK Nemzeti Frontjának delenációja megyénkben Somogyi Károlymé felvételei Á német vendégek a szalámigyárban A Hazafias Népfront Országos Tanácsa vendégeként hazánkban tartózkodó NDK Nemzeti Front delegációja tegnap megyénkbe érkezett. Szegeden, a népfront megyei bizottságának székházában Nagy István, a megyei bizottság elnöke üdvözölte a Werner Kirchhoff alelnök vezetésével idelátogató küldöttséget, amelynek tagjai: dr. Hans Zillich, a CDU országos vezetőségének titkára, Hannelore Hintze, Ratenau járás Nemzeti Frontja titkára, dr. Norbert Podewin, a Nemzeti Front osztályvezetője, akiket elkísért Dinnyés Ignác, a HNF Országos Tanácsa nemzetközi kapcsolatok főosztályának munkatársa is. Fogadásukon jelen volt Gyárfás Mihály, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője. Rigó Szilveszter, a városi pártbizottság osztályvezetője, Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikus, a népfront megyei bizottságának alelnöke és Kulcsárné Kiss Piroska, a városi bizottság titkára. Molnár Sándor, a népfront megyei titkára köszöntő szavai után tájékoztatójában bemutatta a vendégeknek Csongrád megyét, megismertette őket gazdasági, társadalmi és politikai életünkkel, s beszélt az itt végzett népfrontmunkáról. A delegáció ebéd után o szalámigyárban folytatta programját Az üzemlátogatás során bepillantottak az ott dolgozók munkájaha, a gyár életébe. A nap városnézéssel, pihenéssel és közös vacsorával zárult. A német küldöttség ma folytatja megyei programját. Délelőtt ellátogatnak a József Attila Tudományegyetemre, majd Szentesre utaznak, ahol az Árpád Tsz vendégei lesznek. A delegáció délután indul vissza Budapestre. Ismerkedés a várossal Francia lakásügyi küldöttség Szegeden Az Építésügyi és Város fejlesztési Minisztérium vendégeként Magyarországon tartózkodó Francia—Magyar Baráti Társaság lakásügyi delegációja — melynek vezetője André Puyet, a Francia—Magyar Baráti Társaság titkára, az Országos Lakásügyi Szövetség titkára; a küldöttség tagjai: Louis Duchesne, St. Etienne városának lakásügyi főtanácsosa, Pierre Fleurence, St. Etienne főtanácsosa, Michel Prin, Sevran városának polgármester-helyettese, Igor Outchinnikoff, a Nemzetközi Tervező Iroda vezérigazgatója — Szegedre látogatott. A megyei tanácsházán a küldöttséget Kovács Imre, a megyei tanács elnökének általános helyettese fogadta, köszöntötte. Tegnap, szerda délelőtt a francia küldöttség a Szegedi Ingatlankezelő Vállalatnál eszmecserét folytatott a lakóházak fenntartásáról. Kószó József, a vállalat igazgatója tájékoztatta a vendégeket a szegedi helyzetről. A városi tanácsházán Prágai Tibor tanácselnök-helyettes délután fogadta a küldöttséget, és a városfejlesztés legfontosabb kérdéseit ismertette. A megbeszélésen jelen volt Korács Imre, a megyei tanács elnökének általános helyettese. A francia vendégek ezt követően városnézésen vettek részt, majd az esti órákban visszautaztak Budapestre Buszok reggeli „csúcsában „Csak" arra voltam kíváncsi, hogy az oly sokat emlegetett reggeli csúcsidőben — 7 óra és 9 óra között —, a lakótelepekről — Tarjánból, Odesszából, az Északi városrészből — milyen körülmények között utazhatunk iskolába, piacra, dolgozni, orvoshoz. „Tíz percenként" — olvasom a menetrendben. Hogy ez mennyire nem „csak", tudja, akinek emlékezetéből nem mosódott még ki a mondjuk tíz évvel ezelőtti szegedi tömegközlekedés helyzete. Sietek leszögezni, a tíz percenkénti követési időben nem volt hiba, a tegnapi reggelen a 17-es és a 80-as járat kocsijai időben értek a végállomásra. Az egy-két perces esetleges csúszás — tanúsíthatom —, nem vezetőiken múlott. Hanem kin? A 790 513 számú menetJegy tulajdonosaként figyeltem a GF 15-62-es Ikarus parancsnokát. Az utastérre irányított tükörben megnézte, elhelyezkedtek-e Víztorony téri utasai, aztán indított. Hogy a József Attila sugárútra kanyarodhasson, a 62-es járat pilótájának figyelmessége kellett, aki lemondott az elsőbbségéről. Hogy 17-es buszunk baleset nélkül folytathatta útját, az nem a 62-est türelmetlenül, erőszakosan előző Wartburg tulajdonosán múlott. Pedig, ha kicsit is gondolkodik, átláthatta volna a helyzetet. Nem tudom, utastársaim közül észrevette-e más is, hogy y^Wftiyififc ®ég Ggafc egy rosszalló féjmozdulata sem volt. A sötétkék vizsgázó ruhájába öltözött fiú, az üres kosarait a piacra vivő nagymama, a magyar csapat VB-szereplését karikás szemmel értékelő kis társaság mindenesetre időben céljához ért. Újszegedről a 7 óra 45-ös, nyolcvanas autóbusz miattam indult késve, bocsánatot kérek ezért mindenkitől, aki más megállóban türelmetlenkedett. Ültem volna én jegy nélkül, ha már megakadt a jegytömb továbbítója, de a GF 15-65 vezetője kérésem nélkül is kioldozta a papírgu'bancot. Aztán még megvártunk egy botjával kocogó nénit is, hát persze, hogy sokan vártak ránk a Vedres utcában... A Marx téri sárga villogásban — mi baja vajon a zöld hullámnak? — egy szál gyalogost is át kellett engednünk a zebrán, a Párizsi körúton meg udvariasan magunk elé tessékeltünk egy sávjában rekedt pótkocsis vontatót, úgyis megállónk következett. Hát tetszenek látni, így megy a hajsza a másodpercekért. Meg a centiméterekért, az Északi városrész 320-as épülete körüli fordulóban. Amikor a következő nyolcvanasra felszálltam a Csongrádi sugárúton, hogy egy óra alatt már harmadszor utazzam át a hídon, magam is szégyelltem, hogy a vezetőfülke üvegablakán kocogtatni kellett Kérem szépen, pontosan tudom, hogyan keli Nem beteg, csak gyengélkedik jegyet venni, és mégis... De már kitaláltam, mi legyen a teendő, ha a GC 37-11 vezetője visszaint: „nem tudok mit csinálni, tessék leülni". Az a megoldás. hogy kis cédulát függesztek az automatára: „elnézést, nem működik", így aztán nyugodtan ülhetek tovább kukán kifelé bámulva. Ne tartsálk olcsó poénnak, általános következtetések levonásától is óva intem az olvasót, de még egy ilyen utam volt, igaz, szerencsésebb kimenetelű konfliktussal. A GF 14-93-as fiatal vezetője ugyanis — némi, de tényleg gyors! — szerelés után a markomba nyomott néhány jegyet. Ennyi elég lesz? — kérdezte, látszott rajta, ilyen kicsinységek nem hozzák ki a sodrából. Kezdem érteni, mit jelenthet — s idegfeszültség, koncentráltság, fizikai és szellemi erő mértékével aligha fejezhető ez ki — félnapokon át megállás nélkül együtt utazni velünk, lavírozni a város útjain, egyik útvonalról a másikra átvaltani, ahogy az aznapi „parancs" éppen előírja, csellengő kerékpárosok, udvariatlan autóstársak, önző gyalogosok között, a szolgálat utoisó órájában is biztonságban szállítani az utasokat hazafelé, dolgozni, bevásárolni, orvoshoz Ennyit a tegnap reggeli csúcsforgalom tapasztalataiból mindenképpen érdemes a magam számára megőriznem. Hátha ragadós a példa. I Fally Katalin 1 A

z újítómozgalomról állapították meg — ha nem is ezekkel a szavakkal — a népi ellenőrök, hogy nincs szó komolyabb betegségről, legfeljebb gyengélkedésről, amelyet egy kis „borogatással" rendbe lehet hozni. Környezetünkben 14 vállalatnál, a közlekedésnél és az építőiparnál vizsgálódtak a népi ellenőrök, s megállapításaikat igen alaposan, sok gyakorlati példával fűszerezve tették közzé. Jó érzékkel hangsúlyozták, hogy a műszaki fejlesztés, a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának növelése napjainkban kiemelten fontos feladat, eredményessége nagymértékben hozzájárul az egész népgazdaság fejlődéséhez. S ebből az egészből semmiképpen sem lehet elkülöníteni az újítómozgalmat. A népi ellenőrök az újítómozgalom helyzetét a legnagyobb nyilvánosság előtt tekintették át. A vizsgálócsoportok munkáját segítették a vállalati gazdasági vezetők, a társadalmi szervezetek tisztségviselői. Több mint száz fizikai dolgozóval beszélgettek az újításokról, a gondokról és a fejlesztés lehetőségeiről, száznyolcvanan pedig írásban válaszoltak a témával kapcsolatos kérdésekre. A fő cél a jobbító szándék volt, a segítségadás, pezsdítés e fontos mozgalomban. Az alapvető kérdésekben nem is találtak bírálnivalót. Minden vállalatnál elkészítik az újítási feladatterveket, az újítási előadók képzett emberek és szívesen támogatják, segítik az újítókat. Persze, kisebb-nagyobb hiányosságok előfordulnak mindenütt Példás újítási pályázatokat az építőipari vállalatoknál nem írnak ki, a közlekedési ágazatban is csak egy-két munkahely él ezzel a lehetőséggel. Az újítási feladattervek viszont körültekintőek és összhangban vannak a vállalatok műszaki fejlesztésének vonalával, s ha valamit sikeresen megoldanak, akkor jelentős megtakarítást is elérnek. Az autójavító vállalatnál például az univerzális szórópisztolyok kialakítása különböző alvázvédő anyagok felhordására, s még több hasonló újítás, amely anyag- és energiamegtakarítást is eredményezett Talán jobb eredmények születnének, ha az újítómozgalom, a szocialista brigádverseny és a DH-mozgalom szorosabban együttműködne. Korábban is gyakori panasz volt, hogy az újítókkal sokat packáznak, az iratokat ide-oda tologatják, hosszú az elintézés ideje. A népi ellenőrök azt tapasztalták, hogy az utóbbi években valamelyest javult a helyzet A DÉLÉP-nél például három évvel ezelőtt még 145 nap kellett egy újítás elintézéséhez, az idén már a fele idő is elegendő, bár vannak kirívó esetek is. Kitűnik a vizsgálati összegezésből, hogy nagyobb emberséggel, szeretettel, megértéssel foglalkoznak sok helyütt az újítókkal. Talán ezért is szembetűnő az a példa, amelyet a vásárhelyi közúti építő vállalatnál tapasztaltak egy újítás ügyintézésével kapcsolatban, amelynél mintha hiányozna a megértés, az emberség. Csupán a tanulság kedvéért érdemes közreadni az iratok szövegéből: A kezdet: Vámos János hengerész-gépész tavaly februárban benyújtott egy újítást, hogy az úthengereknél az aszfaltutak készítése közben alkalmazzanak hidraulikus megoldású fogaskerék-szivattyút a korábbi, kézi megoldású szárnyszivattyú helyett. Az újító felsorolta az előnyöket és a várható anyagi hasznot is, valamint tapasztalatait, amelyet egy esztendőn át szerzett. A műszaki vélemény támogatta javaslatát és elrendelték a többi úthengernél az újszerű víztöltő felszerelését, az újítótól vázlatrajzot kértek, és 1000 forint díjat ajánlottak föl részére. Vámos János az ezer forintot kevésnek találta, nem fogadta el. Indoklása a következő volt: a javasolt szivattyú minden úthengernél alkalmazható, kézi szivattyúval a vízkivétel 15 percet vett igénybe, az általa javasolttal csak 3— 4 percet, a baleseti veszélyt is teljesen kizárja az új megoldás. Az egyszemélyi elbíráló válasza, tavaly júliusban: „A vállalatnál csak öt darab ilyen típusú úthenger van, naponta csak kétszer kell vízzel feltölteni, áprilistól novemberig 35 hetet dolgoznak a hengerrel, a henger műszakórai költsége 111 forint. Ezek alapján a megtakarítás évente 46 620 forint. Az újítási rendelet értelmében az újítási díj legkisebb mértéke az első évben keletkezett hasznos eredmény 2 százaléka lehet, vagyis jelen esetben ez 932 forint, s a kért 2 ezer forintot nem tudom elfogadni. Munkatársunk az újítómozgalomban első ízben jelentkezett újítással. Amennyiben nem ért egyet, panaszával a vállalat szakszervezeti bizottságához fordulhat." Az újító válasza, ugyancsak júliusban: „A kétszeri feltöltés nem felel meg a valóságnak, mert naponta 7—10 alkalommal történik. Évente nem 35 hetet, hanem inkább 42—43 hetet dolgozunk a hengerekkel. Az újítómozgalomban korábban is részt vettem, már volt elfogadott újításom. Nem fordulok panasszal a szakszervezethez, nem akarom az időt húzni. Talán szóban jobban megtárgyalhattuk volna az egész ügyet. Az ezer forintot elfogadom." Nem fűzünk kommentárt ehhez a levélváltáshoz. Nagy kár, hogy sokan nem hogy elutasítani, de olykor még elfogadni sem tudnak megfelelő hangnemben. Pedig Vámos János hengerész-gépész megérdemelte volna a magasabb százalékot is. különösen akkor, ha éppen most nyújtotta volna be első újítását. A biztatás, a bátorítás a kezdőnek jobban kell, mint a már edzett és járatos embernek. Végül is kiket becsüljünk magasabban anyagilag és erkölcsileg is, ha nem azokat az embereket, akik kötelező munkájuk mellett törik a fejüket a jobbításért, a műszaki fejlesztésért? Tudom, hogy az említett példa szélsőséges, de még az sem vált általánossá, amit a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál tapasztaltak, hogy fizetésemelést helyeznek kilátásba azoknak, akik jelentős hasznot hozó újítást dolgoznak ki. Pontosan meghatározták, hogy akinek az újítása 500 ezer forint feletti megtakarítást eredményez, az 100 forint, akinek pedig a javaslata 1 milliót is hoz a vállalatnak, az havi 200 forintos béremelésben részesül, természetesen az őt megillető újítási díjon felül. A DÉLÉP-nél az újítómozgalom eredményes résztvevőinek saját alapítású „Vállalat kiváló újítója" kitüntetést és 800 forint pénzjutalmat adományoznak rendszeresen. Az anyagi és az erkölcsi elismerés mögött igen jelentős vállalati, népgazdasági haszon húzódik meg. örvendetes, hogy csupán a múlt esztendőben — a vizsgált 14 vállalatnál — a hasznosított újítások eredményeként közel 12 milli4 forintot takaríthattak meg. É

rdemes tehát az újítómozgalmat támogatni, serkenteni az alkotni vágyA embereket. Az érvényben levő újítási rendeletek képesek biztosítani a további fejlődést. Nem fentről kell újabb mankókat igényelni, hanem a vállalati kollektíváknak, a műszaki szakembereknek, a gazdasági és társadalmi szervezetek vezetőinek kell nagyobb körültekintéssel, biztató szóval is elősegíteni e hasznos mozgalomnak az újabb fölpezsdülését, hpgy valóban értékesen járuljanak hozzá az egész népgazdaság fejlesztéséhez, a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának javításához. Gazdagh István A határidőnél két hónappal előbb Az Adria olajvezeték magyarországi szakaszának építése Az Adria kőolajvezeték majd, ami annyit jelent, magyarországi — a jugoszláv hogy a tervezett szeptember határtól Káráig terjedő 10-i határidőnél két hónapnyolcvanöt kilométeres — pal korábban adhatják át a szakaszán, amelyet a Siófo- vezetéket az építők. (MTI) ki Kőolajvezeték Építő Vállalat kettes számú főépítésSzövőgépek a Szovjetunióból Újabb 42 SZTB-típusú szövőgép érkezett a Szovjetunióból a Pápai Textilgyárba. összesen 334 darab SZTB-szövőgépet állítanak munkába, s ezzel 1975-höz viszonyítva 1980-ra két és félszeresére növelik a termelést. vezetőségének dolgozói fektettek le, befejeződött a műtárgyépítési és tereprendezési munka. Hozzáláthattak a nyomáspróbához. Harmincezer köbméter vizet szivattyúznak az óriás acélcső kígyóba az első 30 kilométeren, és nyolcvan atmoszféra nyomásnak veszik alá a vezetéket. Ezt követően megkezdődik a második — 55 kilométeres — szakasz próbája. Ez előreláthatólag július 10-ig tart Gépjárművezető-képzés A közlekedésoktatással és neveléssel foglalkozó intézmények nemzetközi szövetsége a közelmúltban Budapesten tartotta kongresszusát, 27 országból több mint 400 szakember vett részt a tanácskozáson. A résztvevők — köztük hazánk képviselői is — megállapodtak abban, hogy a gépjárművezető oktatás. képzés egységesítésére intézkedéseket dolgoznak ki, közösen. Mindez persze több éves munka nyomán születik majd meg. Addig is a hazai gépjárművezető-képzési. és vizsgáztatást tovább korszerűsítik. Erről számoltak be a KPM illetékes osztályának vezetői szerdai cajtótájékozr tatójukon.