Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-08 / 133. szám

'Csütörtök, 1978. június 8. 3 Az NDK Nemzeti Frontjának delenációja megyénkben Somogyi Károlymé felvételei Á német vendégek a szalámigyárban A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa vendégeként hazánkban tartózkodó NDK Nemzeti Front delegációja tegnap megyénkbe érkezett. Szegeden, a népfront megyei bizottságának székházában Nagy István, a megyei bi­zottság elnöke üdvözölte a Werner Kirchhoff alelnök vezetésével idelátogató kül­döttséget, amelynek tagjai: dr. Hans Zillich, a CDU or­szágos vezetőségének titká­ra, Hannelore Hintze, Rate­nau járás Nemzeti Frontja titkára, dr. Norbert Pode­win, a Nemzeti Front osz­tályvezetője, akiket elkísért Dinnyés Ignác, a HNF Or­szágos Tanácsa nemzetközi kapcsolatok főosztályának munkatársa is. Fogadásukon jelen volt Gyárfás Mihály, az MSZMP megyei bizottsá­gának osztályvezetője. Rigó Szilveszter, a városi pártbi­zottság osztályvezetője, Sző­kefalvi-Nagy Béla akadémi­kus, a népfront megyei bi­zottságának alelnöke és Kulcsárné Kiss Piroska, a városi bizottság titkára. Mol­nár Sándor, a népfront me­gyei titkára köszöntő szavai után tájékoztatójában bemu­tatta a vendégeknek Csong­rád megyét, megismertette őket gazdasági, társadalmi és politikai életünkkel, s beszélt az itt végzett nép­frontmunkáról. A delegáció ebéd után o szalámigyárban folytatta programját Az üzemlátoga­tás során bepillantottak az ott dolgozók munkájaha, a gyár életébe. A nap város­nézéssel, pihenéssel és közös vacsorával zárult. A német küldöttség ma folytatja megyei programját. Délelőtt ellátogatnak a Jó­zsef Attila Tudományegye­temre, majd Szentesre utaz­nak, ahol az Árpád Tsz ven­dégei lesznek. A delegáció délután indul vissza Buda­pestre. Ismerkedés a várossal Francia lakásügyi küldöttség Szegeden Az Építésügyi és Város fejlesztési Minisztérium ven­dégeként Magyarországon tartózkodó Francia—Magyar Baráti Társaság lakásügyi delegációja — melynek ve­zetője André Puyet, a Fran­cia—Magyar Baráti Társaság titkára, az Országos Lakás­ügyi Szövetség titkára; a küldöttség tagjai: Louis Duchesne, St. Etienne váro­sának lakásügyi főtanácsosa, Pierre Fleurence, St. Etienne főtanácsosa, Michel Prin, Sevran városának polgár­mester-helyettese, Igor Outchinnikoff, a Nemzetközi Tervező Iroda vezérigazgató­ja — Szegedre látogatott. A megyei tanácsházán a kül­döttséget Kovács Imre, a megyei tanács elnökének ál­talános helyettese fogadta, köszöntötte. Tegnap, szerda délelőtt a francia küldöttség a Szege­di Ingatlankezelő Vállalatnál eszmecserét folytatott a la­kóházak fenntartásáról. Kó­szó József, a vállalat igazga­tója tájékoztatta a vendé­geket a szegedi helyzetről. A városi tanácsházán Prá­gai Tibor tanácselnök-he­lyettes délután fogadta a küldöttséget, és a városfej­lesztés legfontosabb kérdése­it ismertette. A megbeszé­lésen jelen volt Korács Im­re, a megyei tanács elnöké­nek általános helyettese. A francia vendégek ezt köve­tően városnézésen vettek részt, majd az esti órákban visszautaztak Budapestre Buszok reggeli „csúcsában „Csak" arra voltam kíván­csi, hogy az oly sokat emle­getett reggeli csúcsidőben — 7 óra és 9 óra között —, a lakótelepekről — Tarjánból, Odesszából, az Északi város­részből — milyen körülmé­nyek között utazhatunk is­kolába, piacra, dolgozni, or­voshoz. „Tíz percenként" — olvasom a menetrendben. Hogy ez mennyire nem „csak", tudja, akinek emlé­kezetéből nem mosódott még ki a mondjuk tíz évvel ez­előtti szegedi tömegközleke­dés helyzete. Sietek leszögezni, a tíz percenkénti követési időben nem volt hiba, a tegnapi reggelen a 17-es és a 80-as járat kocsijai időben értek a végállomásra. Az egy-két perces esetleges csúszás — tanúsíthatom —, nem veze­tőiken múlott. Hanem kin? A 790 513 számú menet­Jegy tulajdonosaként figyel­tem a GF 15-62-es Ikarus parancsnokát. Az utastérre irányított tükörben megnéz­te, elhelyezkedtek-e Vízto­rony téri utasai, aztán in­dított. Hogy a József Attila sugárútra kanyarodhasson, a 62-es járat pilótájának fi­gyelmessége kellett, aki le­mondott az elsőbbségéről. Hogy 17-es buszunk baleset nélkül folytathatta útját, az nem a 62-est türelmetlenül, erőszakosan előző Wartburg tulajdonosán múlott. Pedig, ha kicsit is gondolkodik, át­láthatta volna a helyzetet. Nem tudom, utastársaim kö­zül észrevette-e más is, hogy y^Wftiyififc ®ég Ggafc egy rosszalló féjmozdulata sem volt. A sötétkék vizsgázó ruhájába öltözött fiú, az üres kosarait a piacra vivő nagymama, a magyar csapat VB-szereplését karikás szem­mel értékelő kis társaság mindenesetre időben céljá­hoz ért. Újszegedről a 7 óra 45-ös, nyolcvanas autóbusz miat­tam indult késve, bocsána­tot kérek ezért mindenkitől, aki más megállóban türel­metlenkedett. Ültem volna én jegy nélkül, ha már meg­akadt a jegytömb továbbító­ja, de a GF 15-65 vezetője kérésem nélkül is kioldozta a papírgu'bancot. Aztán még megvártunk egy botjával kocogó nénit is, hát persze, hogy sokan vártak ránk a Vedres utcában... A Marx téri sárga villo­gásban — mi baja vajon a zöld hullámnak? — egy szál gyalogost is át kellett en­gednünk a zebrán, a Párizsi körúton meg udvariasan ma­gunk elé tessékeltünk egy sávjában rekedt pótkocsis vontatót, úgyis megállónk következett. Hát tetszenek látni, így megy a hajsza a másodpercekért. Meg a cen­timéterekért, az Északi vá­rosrész 320-as épülete kö­rüli fordulóban. Amikor a következő nyolc­vanasra felszálltam a Csong­rádi sugárúton, hogy egy óra alatt már harmadszor utaz­zam át a hídon, magam is szégyelltem, hogy a vezető­fülke üvegablakán kocogtat­ni kellett Kérem szépen, pontosan tudom, hogyan keli Nem beteg, csak gyengélkedik jegyet venni, és mégis... De már kitaláltam, mi le­gyen a teendő, ha a GC 37-11 vezetője visszaint: „nem tudok mit csinálni, tessék leülni". Az a megol­dás. hogy kis cédulát füg­gesztek az automatára: „el­nézést, nem működik", így aztán nyugodtan ülhetek to­vább kukán kifelé bámulva. Ne tartsálk olcsó poénnak, általános következtetések le­vonásától is óva intem az ol­vasót, de még egy ilyen utam volt, igaz, szerencsé­sebb kimenetelű konfliktus­sal. A GF 14-93-as fiatal ve­zetője ugyanis — némi, de tényleg gyors! — szerelés után a markomba nyomott néhány jegyet. Ennyi elég lesz? — kérdezte, látszott rajta, ilyen kicsinységek nem hozzák ki a sodrából. Kezdem érteni, mit jelent­het — s idegfeszültség, kon­centráltság, fizikai és szelle­mi erő mértékével aligha fe­jezhető ez ki — félnapokon át megállás nélkül együtt utazni velünk, lavírozni a város útjain, egyik útvonal­ról a másikra átvaltani, ahogy az aznapi „parancs" éppen előírja, csellengő ke­rékpárosok, udvariatlan au­tóstársak, önző gyalogosok között, a szolgálat utoisó órájában is biztonságban szállítani az utasokat haza­felé, dolgozni, bevásárolni, orvoshoz Ennyit a tegnap reggeli csúcsforgalom ta­pasztalataiból mindenképpen érdemes a magam számára megőriznem. Hátha ragadós a példa. I Fally Katalin 1 A z újítómozgalomról állapították meg — ha nem is ezekkel a szavakkal — a népi ellenőrök, hogy nincs szó komolyabb betegségről, legfeljebb gyen­gélkedésről, amelyet egy kis „borogatás­sal" rendbe lehet hozni. Környezetünk­ben 14 vállalatnál, a közlekedésnél és az építőiparnál vizsgálódtak a népi ellenőrök, s megállapításaikat igen alaposan, sok gyakorlati példával fűszerezve tették köz­zé. Jó érzékkel hangsúlyozták, hogy a mű­szaki fejlesztés, a termelés és a gazdál­kodás hatékonyságának növelése napja­inkban kiemelten fontos feladat, eredmé­nyessége nagymértékben hozzájárul az egész népgazdaság fejlődéséhez. S ebből az egészből semmiképpen sem lehet elkü­löníteni az újítómozgalmat. A népi ellenőrök az újítómozgalom hely­zetét a legnagyobb nyilvánosság előtt te­kintették át. A vizsgálócsoportok munkáját segítették a vállalati gazdasági vezetők, a társadalmi szervezetek tisztségviselői. Több mint száz fizikai dolgozóval beszélgettek az újításokról, a gondokról és a fejlesztés lehetőségeiről, száznyolcvanan pedig írás­ban válaszoltak a témával kapcsolatos kérdésekre. A fő cél a jobbító szándék volt, a segítségadás, pezsdítés e fontos mozgalomban. Az alapvető kérdésekben nem is találtak bírálnivalót. Minden vál­lalatnál elkészítik az újítási feladatterve­ket, az újítási előadók képzett emberek és szívesen támogatják, segítik az újítókat. Persze, kisebb-nagyobb hiányosságok elő­fordulnak mindenütt Példás újítási pályá­zatokat az építőipari vállalatoknál nem ír­nak ki, a közlekedési ágazatban is csak egy-két munkahely él ezzel a lehetőség­gel. Az újítási feladattervek viszont körül­tekintőek és összhangban vannak a vál­lalatok műszaki fejlesztésének vonalával, s ha valamit sikeresen megoldanak, akkor jelentős megtakarítást is elérnek. Az autó­javító vállalatnál például az univerzális szórópisztolyok kialakítása különböző al­vázvédő anyagok felhordására, s még több hasonló újítás, amely anyag- és energia­megtakarítást is eredményezett Talán jobb eredmények születnének, ha az újító­mozgalom, a szocialista brigádverseny és a DH-mozgalom szorosabban együttmű­ködne. Korábban is gyakori panasz volt, hogy az újítókkal sokat packáznak, az ira­tokat ide-oda tologatják, hosszú az elin­tézés ideje. A népi ellenőrök azt tapasztal­ták, hogy az utóbbi években valamelyest javult a helyzet A DÉLÉP-nél például három évvel ezelőtt még 145 nap kellett egy újítás elintézéséhez, az idén már a fe­le idő is elegendő, bár vannak kirívó ese­tek is. Kitűnik a vizsgálati összegezésből, hogy nagyobb emberséggel, szeretettel, megértéssel foglalkoznak sok helyütt az újítókkal. Talán ezért is szembetűnő az a példa, amelyet a vásárhelyi közúti építő vállalatnál tapasztaltak egy újítás ügyin­tézésével kapcsolatban, amelynél mintha hiányozna a megértés, az emberség. Csupán a tanulság kedvéért érdemes közreadni az iratok szövegéből: A kezdet: Vámos János hengerész-gépész tavaly feb­ruárban benyújtott egy újítást, hogy az úthengereknél az aszfaltutak készítése közben alkalmazzanak hidraulikus megol­dású fogaskerék-szivattyút a korábbi, kézi megoldású szárnyszivattyú helyett. Az újí­tó felsorolta az előnyöket és a várható anyagi hasznot is, valamint tapasztalatait, amelyet egy esztendőn át szerzett. A mű­szaki vélemény támogatta javaslatát és el­rendelték a többi úthengernél az újszerű víztöltő felszerelését, az újítótól vázlat­rajzot kértek, és 1000 forint díjat aján­lottak föl részére. Vámos János az ezer forintot kevésnek találta, nem fogadta el. Indoklása a következő volt: a javasolt szi­vattyú minden úthengernél alkalmazható, kézi szivattyúval a vízkivétel 15 percet vett igénybe, az általa javasolttal csak 3— 4 percet, a baleseti veszélyt is teljesen ki­zárja az új megoldás. Az egyszemélyi el­bíráló válasza, tavaly júliusban: „A vál­lalatnál csak öt darab ilyen típusú úthen­ger van, naponta csak kétszer kell vízzel feltölteni, áprilistól novemberig 35 hetet dolgoznak a hengerrel, a henger műszak­órai költsége 111 forint. Ezek alapján a megtakarítás évente 46 620 forint. Az újí­tási rendelet értelmében az újítási díj leg­kisebb mértéke az első évben keletkezett hasznos eredmény 2 százaléka lehet, vagyis jelen esetben ez 932 forint, s a kért 2 ezer forintot nem tudom elfogadni. Munkatár­sunk az újítómozgalomban első ízben je­lentkezett újítással. Amennyiben nem ért egyet, panaszával a vállalat szakszervezeti bizottságához fordulhat." Az újító válasza, ugyancsak júliusban: „A kétszeri feltöltés nem felel meg a va­lóságnak, mert naponta 7—10 alkalommal történik. Évente nem 35 hetet, hanem inkább 42—43 hetet dolgozunk a hengerek­kel. Az újítómozgalomban korábban is részt vettem, már volt elfogadott újításom. Nem fordulok panasszal a szakszervezet­hez, nem akarom az időt húzni. Talán szóban jobban megtárgyalhattuk volna az egész ügyet. Az ezer forintot elfogadom." Nem fűzünk kommentárt ehhez a levél­váltáshoz. Nagy kár, hogy sokan nem hogy elutasítani, de olykor még elfogadni sem tudnak megfelelő hangnemben. Pedig Vá­mos János hengerész-gépész megérdemel­te volna a magasabb százalékot is. külö­nösen akkor, ha éppen most nyújtotta vol­na be első újítását. A biztatás, a bátorí­tás a kezdőnek jobban kell, mint a már edzett és járatos embernek. Végül is ki­ket becsüljünk magasabban anyagilag és erkölcsileg is, ha nem azokat az embere­ket, akik kötelező munkájuk mellett törik a fejüket a jobbításért, a műszaki fejlesz­tésért? Tudom, hogy az említett példa szélső­séges, de még az sem vált általánossá, amit a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vál­lalatnál tapasztaltak, hogy fizetésemelést helyeznek kilátásba azoknak, akik jelen­tős hasznot hozó újítást dolgoznak ki. Pontosan meghatározták, hogy akinek az újítása 500 ezer forint feletti megtakarítást eredményez, az 100 forint, akinek pedig a javaslata 1 milliót is hoz a vállalatnak, az havi 200 forintos béremelésben része­sül, természetesen az őt megillető újítási díjon felül. A DÉLÉP-nél az újítómozga­lom eredményes résztvevőinek saját ala­pítású „Vállalat kiváló újítója" kitüntetést és 800 forint pénzjutalmat adományoznak rendszeresen. Az anyagi és az erkölcsi el­ismerés mögött igen jelentős vállalati, népgazdasági haszon húzódik meg. örven­detes, hogy csupán a múlt esztendőben — a vizsgált 14 vállalatnál — a hasznosított újítások eredményeként közel 12 milli4 forintot takaríthattak meg. É rdemes tehát az újítómozgalmat tá­mogatni, serkenteni az alkotni vágyA embereket. Az érvényben levő újí­tási rendeletek képesek biztosítani a to­vábbi fejlődést. Nem fentről kell újabb mankókat igényelni, hanem a vállalati kollektíváknak, a műszaki szakemberek­nek, a gazdasági és társadalmi szervezetek vezetőinek kell nagyobb körültekintéssel, biztató szóval is elősegíteni e hasznos mozgalomnak az újabb fölpezsdülését, hpgy valóban értékesen járuljanak hozzá az egész népgazdaság fejlesztéséhez, a ter­melés és a gazdálkodás hatékonyságának javításához. Gazdagh István A határidőnél két hónappal előbb Az Adria olajvezeték magyarországi szakaszának építése Az Adria kőolajvezeték majd, ami annyit jelent, magyarországi — a jugoszláv hogy a tervezett szeptember határtól Káráig terjedő 10-i határidőnél két hónap­nyolcvanöt kilométeres — pal korábban adhatják át a szakaszán, amelyet a Siófo- vezetéket az építők. (MTI) ki Kőolajvezeték Építő Vál­lalat kettes számú főépítés­Szövőgépek a Szovjetunióból Újabb 42 SZTB-típusú szö­vőgép érkezett a Szovjet­unióból a Pápai Textilgyár­ba. összesen 334 darab SZTB-szövőgépet állítanak munkába, s ezzel 1975-höz viszonyítva 1980-ra két és félszeresére növelik a ter­melést. vezetőségének dolgozói fek­tettek le, befejeződött a műtárgyépítési és terepren­dezési munka. Hozzáláthat­tak a nyomáspróbához. Har­mincezer köbméter vizet szivattyúznak az óriás acél­cső kígyóba az első 30 kilo­méteren, és nyolcvan at­moszféra nyomásnak veszik alá a vezetéket. Ezt követően megkezdődik a második — 55 kilométeres — szakasz próbája. Ez elő­reláthatólag július 10-ig tart Gépjárművezető-képzés A közlekedésoktatással és neveléssel foglalkozó intéz­mények nemzetközi szövetsé­ge a közelmúltban Budapes­ten tartotta kongresszusát, 27 országból több mint 400 szakember vett részt a ta­nácskozáson. A résztvevők — köztük hazánk képviselői is — megállapodtak abban, hogy a gépjárművezető ok­tatás. képzés egységesítésére intézkedéseket dolgoznak ki, közösen. Mindez persze több éves munka nyomán születik majd meg. Addig is a hazai gépjárművezető-képzési. és vizsgáztatást tovább korsze­rűsítik. Erről számoltak be a KPM illetékes osztályának vezetői szerdai cajtótájékozr tatójukon.

Next

/
Thumbnails
Contents