Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

Vasárnap, 1978. június 25. jÜl Életvitelünk változásairól N

incs olyan mérőszám, amely százaléknyi pontossággal kifejezhetné: hogyan élünk. A statisztika sok mindenre választ ad ugyan — ismeretes például, hogy tavaly 1976-hoz képest 10,3 százalékkal nőttek a lakosság pénzbevételei; a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos bevételek 17,1, a pénzbeni társadalmi juttatások pedig 9,8 százalékkal haladták meg az előző évit, s tudjuk azt is, hogy a fogyasztói árak átlagosan 3,9 százalékkal emelkedtek —, ám az életszínvonalat csupán a számok nyelvén nem lehet jellemezni. Megannyi — már-már felsorolhatatlanul sok — tényezőn mútik e hogyan, ily módon az sem mrindegy, hogy hol, az ország melyik településén élünk. Nyilvánvaló: ahol gyors a fejlődés, ott jobbak az életkörülmények. Üj varosainkban.— Dunaújvárostól Leninvárosig — lényegesen több a komfortos otthon, mint a múlt örökségét még hofdozó, látványosan, de az igényekhez képest mégsem elég gyorsan megújuló megyeszékhelyeink egynemelyikében. De falu és falu között is különbséget lehet tenni, attql függően, hogy mennyire gazdag a termelőszövetkezet, s mit tesznek szűkebb pátriájuk felvirágoztatásáért az ott lakók. Vállalják-e a közművesítéssel, csatornahálózat építésével járó költségeket, mi több: társadalmilag mennyire akti vak? Megfelelő-e az ellátás, kulturált-e a szolgáltató és bolthálózat? S még folytathatnánk a sorolást. A különbözőségekből alakul ki ama összkép, amelyet elemezve az MSZMP Központi Bizottsága április 19—20-1 ülésén egyebek között megállapíthatta: „A lakosság életszínvonala gazdasági lehetőségeinkkel összhangban az elmúlt években is rendszeresen emelkedett." Ez tartalmazza azt is, hogy: „A kereseti arányok kedvezően változtak ... A munkásság es a parasztság reálkeresete céljainknak megfelelően, megközelítőleg azonos ütemben emelkedett"; utal arra, hogy: „A tervidőszak első két evében 187 000 (ebből 66 050 állami) lakás, az ötéves tervben előirányzottnál összesen 20 000-rel több épült. Az űj lakások 93—95 szazaléka kettő, vagy több, ezen belül 35—38 százaléka három, vagy több szobás." Szó esik arról is: „A termelőszövetkezeti tagok családi pótléka azonos lett az ipari dolgozókéval. Kiterjesztettük a gyermekgondozási segélyt a szakszövetkezeti tagokra"; továbbá, ismét más témára (egyszersmind gondjaink egyikére) utalva: „Bár a szolgáltató vállalatok teljesítménye növekedett, a kisiparosok száma gyarapodott, az igények emelkedésével nem sikerült lépést tartani." Jövedelmek, lakás, szolgáltatás — kiragadott példák a leglényegesebbek közül. Am életkörülményeinket — fogalmazhatunk ügy is: életszínvonalunkat — sok olyan tényező is befolyásolja, amelyek mellett hajlamosak vagyunk már-már oda sem figyelve elhaladni. Mindennapossá-természetessé vált — és mégsem az! —, hogy a televízióelőfizetők száma a rádiótulajdonosokéval vetekszik: elérte a két és fél milliót. Ez annyit jelent, hogy az ezer lakosra jutó televízióelőfizetök száma 233 (összehasonlításul: 1973-ban Olaszországban 208, Ausztriában es Franciaországban 238—237, az NSZK-ban 298). A személygépkocsik száma meghaladta a 700 ezret, s jóllehet megvásárlásuk, üzemben tartásuk tetemes költséget jelent, az igények az előbbi szám fölött járnak. S az autózás megkönnyítésére egyidejűleg több autópálya, korszerű autóút épül; Budapest és több nagyváros közúti felüljárókkal gazdagodik — miközben a tömegközlekedés is megűjulóban van. A vasútnál előtérbe került a gyorsabb-kulturáltabb utazást lehetővé tevő villamosítás (belföldi expressz vonatainkon immár számozott/ helyjeggyel lefoglalható ülések vannak), a Volán autóbuszai között mind több a tetszetős-kényelmes panorámabusz, több városban pedig a trolihálózat kifejlesztését tervezik. Ha közvetve is. a közlekedés korszerűsítésével a környezet fokozottabb védelmére is utaltunk. Igaz, a személygépkocsik szennyezik a levegőt, mind több helyütt létesítnek viszont — olykor parkosított — sétálóutcákat, a városok határában erdőket ültetnek, csónakázötavakat létesítenek. S aki pedig új lakónegyedben él, láthatja: ilyenkor, tavasztájt ezer számra érkeznek a néhány év múlva már árnyat adó facsemeték. Gazdagabbak vagyunk a sportolási lehetőségekben is, mint korábban: erdei tornapályák nyíltak, sok sporttelep a lakosság számára is szélesre tárta kapuját, s immár nemcsak a főváros kérkedhet rangos sportversenyekre, mindennapos testedzésre egyaránt alkalmas fedett uszodákkal. S ha már utaltunk hazánk idegenforgalmára, tegyük hozzá azt is: tavaly négy és fél milliónál több magyar látogatott küldföldre (1971-ben még csupán egymillióan, 1975-ben hozzávetőleg három és fél millióan), s az utazási irodák nemzetközi túráira már az év elején rendre lefoglalják a helyeket... Mindez adalék csupán, alig néhány — ha úgy tetszik, önkényesen — kiragadott vonás az összképből. Am jelzi az életvitelben végbement változásokat, az anyagi-tudati előrehaladás állomásait. FÖLDES TAMÁS Qjegesdi György Munkácsy,N díjas Érdemes Művészt közelesen két köztéri szobra reprezentálja Szegeden. A kettő között húsz esztendő telt el, s egy, a korral együtt lélegző izgalmas müvészegyéniség pályakezdésétől mai lehetőségeinek teljes kibontakozásáig' terjed. Az egyik szobor a tanácsköztársasági emlékmű, a másikat a jövő év márciusában avatják az átalakított partfal déli csücskében, s a száz évvel ezelőtti nagy szegedi árvíznek állít méltó emléket. Segesdi Györgyöt a nemrégiben zárult magyar szobrászati kiállítás katalógusában a következő életrajzi adatok jellemzik: „1931. július 17-én Budapesten született. Művészeti tanulmányait 1949— 1954 között Budapesten végezte. Kiállítását megrendezték Debrecenben (1972), Erlongenben (1974) és Budapesten (1977). Kitüntették Munkácsy-díjjal és Érdemes Művész címmel. Lakcíme: Budapest, XII/., Máglya köz 1." Mit fűzne ehhez a summás életrajzhoz a művész? — 1948-ban egy országos tehetségkutató pályázaton figyeltek fel munkáimra, így kerültebi a Derkovits Kollégiumba. Az első életre szóló döntő élmények itt értek. Ekkor rendezték meg az Európai Iskola nagyszabású kiállítását, ekkor került kezembe Kállai Ernő: Cezanne és a XX. századi konstruktivisták című kötete, s ekkor láttam Max Bili Örök kanyar című lemezkompozíciójának életemre és munkásságomra döntő hatást gyakorló fotóját. A kollégiumban szabadon dolgozhattunk, megvalósíthattuk saját elképzeléseinket. 1949-ben kerültem a főiskolára, ahol Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Beck András és Szabó Iván növendéke voltam. Az akkori reformok szellemében gipszmintákat másoltunk, naturalista szobrokat készítettünk. Némi ellenállás után, mint minden fiatal, én is alkalmazkodtam a feladatokhoz és az elvárásokhoz. A főiskolai évek végére a képzett romantikus naturalisták stílusában készítettem a szobrokat, diplomamunkám is ilyen, Tapolcán állították fel, Batsányi János portréja. — Nem bujkált a tudata mélyén Max Bili emlékezetes szobrának élménye? A főiskola után milyen élmények és hatások termékenyítették művészi munkáját? — Az 50-es évek végén egyre jobban figyeltem Medgyessy plasztikáját és Reg Budler emberközpontú, drótokból, lemezekből készített konstrukcióit. Figurális szobraimon is megjelentek a konstruktivista elemek. A 60-as évek elején Párizsban jártam, s felkerestem Budiért is. Aztán láttam 1963-ban a fiatal művészek párizsi biennáléját, amely az opart világméretű előretörése volt. Ez ébresztette fel bennem Max Bili Örök kanyarját és a konstruktivista emlékeket. Sodródtam e szemlélet felé, melynek jegyei Az árvízi emlékmű alkotójánál figurális szobraimon is érzékelhetők. Leginkább talán a hévízi fürdő domborművén, mely a figura és a víz ornamentális rendjére épül, de megfigyelhető a szegedi Tanácsköztársasági emlékművön is. — Ez a szemléletváltás együtt járt az új szobrászt anyagok felfedezésével is. — Valóban, új anyagokkal, elsősorban közvetlenül megmunkált fémmel és plexivel kezdtem foglalkozni. Természetesen nem előzmények nélkül, hiszen Borsos Miklós, Makrisz Agamemnon és a szegedi Tápai Antal már jelentős eredményeket ért el ezen a téren. Ebből az időből származik első, rozsdamentes acélból készített szobrom, a Daidalosz című kompozíció, s mint utolsb figurális müvem, a kőből faragott Marx— Engels emlékmű. — Mi foglalkoztatja ezekben az anyagokban? Milyen új szobrászt kérdéseket vetnek fel? — A rozsdamentes acél és a plexi szobrászi alkalmazása az anyagszerűség új plasztikai kérdéseit veti fel. így tehát foglalkoztatnak a tükrözés, az áttetszés leAkkurátus ember Tem kellett biztatni, ömlött /V a szó Zamárdiból. — Van három éve, hogy utoljára találkoztunk — kezdte. — Franciaországban voltam, az öcsémet látogattam meg, aki a 30-as évek végén vándorolt ki Párizsba. Azóta ott él. Két évet vendégeskedtem nála, ö akarta ezt, én már jöttem volna haza hamarabb. De jó testvérek vagyunk, aztán meg az időmből is kitelt, hisz tudja, hogy már nyugdíjban vagyok. Kétezerhétszáz a nyugdijam, ami nem éppen sok, de talán nem is kevés. A Zabpehelypaplan Gyár dolgozói csak addig nyújtózkodhatnak, ameddig a zabpehelypaplanuk ér. Mert ez a takaró még nem szorította ki teljesen a hagyományos pehelypaplant, a gyár tehát nem dolgozik akkora nyereséggel, hogy magasabb fizetést adhatna a dolgozóinak. Ehhez képest persze a nyugdíjak sem magasak. De mondom, én elégedett volnék. Más baj van itt most... — Micsoda? — kérdeztem alig palástolt érdektelenséggel. — Az már köztudott — felelte Zamárdi Béla —, hogy 1976 nyarán felemelték a nyugdíjakat, csakúgy, mint a fizetéseket. Ez az akkori húsáremeléssel volt kapcsolatos. Minthogy nem voltam idehaza és csak a napokban jöttem meg, én még csak most kapom kézhez először a felemelt nyugdíjat. Namármost, minden ismerősöm tudja, hogy meggyőződéses vegetáriánus vagyok. Annak jellemzéséül, hogy mennyire ellenszenves számomra mindennemű húsétel, csak két példát említek. Amatör botanikus lévén, tele van a lakásom növényritkaságokkal. De húsevő növény nem teheti be hozzám a lábát, akarom mondani a gyökerét!... Volt a házunkban egy rossz hírű talponálló, amelyben és előtte, az utcán is napirenden Voltak a botrányok. Főleg garázda elemek látogatták a kocsmát. A környék józan életű lakóinak kérelmére, hosszú évek harca után végre elhelyezték az italboltot egy másik utcába. Én nem csatlakoztam az akcióhoz, tudván, hogy rossz után ritkán jön jobb. És a történtek engem igazoltak. Képzelje, húsbolt nyílt a kocsma helyén!... Marhafelsál, fartő — micsoda fertő! — kapható egyebek közt a boltban, a téliszalámiról már nem is beszéIve. Most absztinens létemre én indítottam akciót, kérve az illetékesektől: tegyék vissza a talponállót ennek a bűnbarlangnak a helyébe... — Értem — szóltam. — De mi. köze mindennek a maga nyugdíjához? Zamárdi mutatóujja a magasba lendült. — Most fogok rátérni! — mondta. — Mivel húsfélét, felvágottat sohasem fogyasztok, a húsáremeléssel kapcsolatos nyugdíjemelés engem nem illet meg. Hiszen az én háztartási kiadásaim emiatt nem növekedtek. Ugyanez áll a többi vegetáriánus embertársamra is. Mi tehát a nyugdíjemelés elfogadásával — ha szándéktalanul is — megkárosítjuk a népgazdaságot. Jól tudom persze, hogy egy általános érvényű nyugdíjrendezés alól kivételt tenni nehéz. A vonatkozó rendelét utólag mégis módosításra szorul. Világéletemben tisztességes ember voltam. Megtörtént velem egyszer, hogy a tisztító vállalathoz beadott pizsamám zsebében bennfelejtettem egy zsebkendőt. Természetesen ezt is kimosva kaptam vissza. De csak a pizsamáért járó 6 forintot számították fel, hiszen a zsebkendőről a mosodában sem tudtak. Egy zsebkendő mosása 65 fillér. Ki akartam fizetni, de nem fogadták el a felvevőhelyen, mert a zsebkendő nem szerepelt az átvételi jegyen. Nem akarván egy tanácsi vállalat terhére jogtalan haszonhoz jutni, a 65 fillért postautalványon küldtem el a központnak. Udvarias hangú köszönőlevelet kaptam utána, némi szemrehányással azonban, minthogy a jelentéktelen összegecske bevételezésével, elkönyvelésével több munkát adtam az adminisztrációnak, mint amennyi hasznot a pénz jelentett számukra. De mondja, mi mást tehettem volna? — Nem tudom — feleltem, és magára akartam hagyni a nyugdíjemelés szánnivaló áldozatát, de neki még volt valami mondanivalója. — Növeli a zűrzavart körünkben, hogy a XXIII. kerületi Vegetáriánus Klubban, amelyhez én is tartozom, kérésemre az ügyben rendkívüli közgyűlést akartunk összehívni. Ez most elmaradt, mert a főtitkárunkat, Czékla Lajost, akit eddig valósággal a vegetarianizmus apostolaként tiszteltünk, heveny húsmérgezés tüneteivel váratlanul kórházba vitték. A magáról megfeledkezett emberről kiderült, hogy kettős életet él: parajt prédikál és karajt eszik... HEVES FERENC Wm Acs S. Sándor felvétele hetőségei. A plexi- és acélkompozíciók érdekes és izgalmas téri helyzetek megfogalmazását teszik lehetővé. Ezek az áttetsző és tükröző anyagok feloldódnak a térben, elvesztik valóságos tömegüket. Egy japán művész például tükröző felületű polírozott acélból épített emelvény tetejére hatalmas bazalttömböt helyezett. Félelmetes élmény a bazalttömb szinte lehetetlen lebegése. Azután észrevettem, hogy tiltakozik bennem a térszervező szobrász e feloldódás ellen. így kezdtem próbálkozni mobilokkal, s olyan alkotásokkal, melyek kis moegassal űj és kimeríthetetlen élményeket tartogatnak a néző számára. — Műterme inkább hasonlít egy tervezőmérnök és egy lakatos öszvérműhelyére. Mérnöki tervezőasztal, satupad, villamosgépek, fémmegmunkáló eszközök sokasága költői rendetlenségben. Ez a fajta alkotóművészet nagyon sok mérnöki elemet és eszközt igényel. — Ez a fajta kreativitás tényleg mérnöki elemeket és eszközöket követel, amelyek azonban csak addig érdekesek és izgalmasak, amíg esztétikai elemek hordozói. Kifejezik gondolkodási módomat, szemléletemet, meghatározzák megvalósítási lehetőségeimet. Sokat próbálkoztak — különösen Nyugaton — a kompjuter-művészet, a kompjuter-grafika lehetőségeinek kiaknázásával. Az okos gép a betáplált műalkotás nyomán leszűri a törvényszerűségeket és űj, szinte végtelen variációsorozatokat képes készíteni. De hol van az a művészi plusz, ami ebből a gép által elkészített ábrából műalkotást készít! Talán ott a probléma, hogy nem művészek táplálják be az információkat, de ha ők táplálnák be, akkor is, minek,..?! Viszont ez a gépi feldolgozás az ipari formatervezés rendszer- és variációs lehetőségeinek kidolgozásában óriási segítségünkre lehet. — Újabban plexi-plasztikákaí készit. Jórészt azonos elemek felhasználásával építi, szinte mérnöki' pontossággal alkotásait. — A plexiből készített alkotások azonos elemekből készülnek. Ám a térbeli helyzetük változásaival mindig űj, teljesen más plasztikai élményt adnak. Két forma látható áthatását kutatom, azokat a lehetőségeket keresem, amikor ez esztétikai élményt ad. tehát még képzőművészet marad. Ezek a térformák steril, matematikai és mérnöki megoldásaik mellett sok nyitott asszociációs lehetőségeket rejtenek. Ebből született a szegedi árvízi emlékmű terve is ... TANDI LAJOS l