Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-24 / 147. szám

4 Szombat, 1978. június 24. Az albérleti irodán Hívogató ­pályázóknak Szerelsz tekézni, pingpongozni, Vagy női focicsapat tagja kívánsz lenni ? Esetleg a tollaslabdázásban tudod megmutatni, mit tudsz, ne­tán a szellemi sportok vonzanak? Idegeid, szemed s biztos kezed akarod kispuskalövészeten próbá­ra tenni, vagy pedált tekerő lá­bad a kétnapos palicsi biciklitú­rán? Szívesen kirándulnál Gyulá­ra, vagy Pécsre kollégáid társasá­gában? Beneveznél-e arra a Ki nyer ma? versenyre, amelyet munkahelyeden közvetít a han­gosbemondó? És ha irodalom­ügyben nagyobb a jártasságod, részt vennél-e a házi Könyvről könyvért pályázaton? Ha kedved szottyan, kiállítás rendezésére is vállalkozhatsz ám... Hasonló hfvogató természetesen még egyetlen egyetemi hirdető­táblán sem jelent meg, a szokásos pályázati kiírás szövege sokkal szárazabb: „fizetés besorolás sze­rint .. „ lakást biztosítani nem tu­dunk ... a jelentkezéskor részle­tes önéletrajzot kérünk..." és így tovább. Pedig hát a diploma előtt állók szeretnék tudni, hová kerül­nek. Nem csupán azt, miért kap­ják majd a fizetésüket, hanem azt U. miféle társaságba csöppennek majd, s lehet-e ott élni ls, nem csupán dolgozni... A bevezetőben soroltak nem szerepelnek a Sze­gedi Tervező Vállalat pályázati kiírásaiban sem. pedig róluk, az ottani KISZ-esekröl szól az első bekezdés. Akkor kezdték a felso­rolást, amikor panaszolták, érthe­tetlen, milyen kevés fiatal pálya­kezdő jelentkezik álláshirdetéseik­re. Pedig hát náluk mindenféle alkalom kínálkozik az egyéniség, a képesség, a tehetség kibontakoz­tatása ra. Nagy hiány van statikusokból, építészekből, közműtervezőkből, gond, hogy a rajzolók ls gyakran cserélődnek, az ő céljuk végül is az: bejutni az egyetemre valami­kor. Vonzóvá kell hát tenni a munkahelyet, kedvező feltételeket teremteni az ittmarasztaláshoz, idekívankozashoz — a felismerést a KISZ-esek nem ismételgették sokáig, a vállalat 380 dolgozójából 118-at összefogó szervezetük tag­jai akcióba léptek. Mit tehetnek a fiatal tervező vállalatiak? Kapcsolódva a KISZ VIII. kongresszusán elfogadott, s a központi számítástechnikai fej­lesztési program felett vállalt Mai pajzs védnökséghez, a vállalati K1SZ­szervezet is védnökséget vállalt a számítástechnika vállalati alkal­mazása felett, hogy a fiatalok mi­nél aktívabban vegyenek abban részt, s feltárják a még fel nem fedezett, de lehetséges alkalmazá­si területeket. A műszaki terve­zésben a gépi programok meg­könnyíthetik a tervezői munkát, s az SZTV programozható kisgépei jó eszközök lehetnek a Fiatal Mű­szakiak és Közgazdászok Tanácsa, vagy a Fiatal Alkotók Kollektívá­ja tagjai kezében. S ha már a két szervezetnél tar­tunk: az FMKT a szakmai fejlő­dést elősegítő szervezet, hiszen az összejöveteleken a legújabb kuta­tási eredményekkel ismerkedhet­nek meg a tanács tagjai, a FAK pedig önálló feladatok megoldá­sára ad lehetőséget azoknak a pá­lyakezdőknek, akik hivatalosan még csak egy-egy idősebb, tapasz­taltabb kolléga keze alá „beoszt­va" tervezhetnek. Ez afféle kecs­ke—káposzta: azokat a kisebb munkákat, melyeket a vállalat késve kap, vagy sürgősre kellenek, a FAK tagjai vállalják el, s az ön­álló alkotási lehetőségen túl még a csoport közös pénztárcájába is jut némi pénz — kirándulásra, közös kiállításra, magnóra, köny­vekre való. A város társadalmi munkaakci­óiból is kiveszik a részüket, ezzel is közelíteni akarnak, ahogy ök mondják: nyitni, kifelé, a tervező­irodák falai közül közelebb kerül­ni Szeged mindennapjaihoz. S még versenyláz is hajtja őket, a legjobb rajzoló, a legjobb szer­kesztő cím elnyerése rangot ad. Azok a tervezőmérnökök pedig, akik az Alkotó Ifjúság pályazatra beneveztek, egyúttal a Kiváló Ifjú Szakember cimért is versenyez­nek, munkájukat majd a termelé­si tanácskozáson bírálják felülj s hagyják jóvá. S a nevek majd bi­zonyára bekerülnek a Pelikánba is, amely a vállalati pártszervezet stencilezett híradója, de a fiatalok szervezik, írják, szerkesztik. Le­het, hogy egy-két Pelikánt kül­deniük kellene a műszaki egye­temre, kedvcsinálónak? P.K. A József Attila Tudomány­egyetem KISZ-bizottsági szobá­jában működik a szegedi albér­leti iroda. Szondi Ildikó érdek­védelmi felelős felváltva lapoz­gatja az albérletet kiadók be­jegyzéseit. Körülötte többen for­gatják az asztalon heverő füze­teket! iratgyűjtőket — Nem találok olyat, ahol 1 nem laknak ott a háziak — pa­naszkodik egy lány. — Biztosan akad, azt is ráír­ják a nyomtatványra — feleli Szondi Ildikó. — Mit kell feltüntetni egy nyomtatványon ? — A főbérlő vagy lakástulaj-, donos neve, címe, munkahelye és telefonszáma mellett a kü­lön bejáratot, a fürdőszobát, a mosási, főzési lehetőséget, a szoba méretét, a fűtését, bűtoro­— Jó, legyen 700, de nót nem vihet íöl!... zottság, az egyhavi albérleti díjat és az egyéb megjegyzése­ket. — Tanév közben hányan akar­nak költözködni? — Meglepően sokan, naponta átlag hárman keresnek fel ben­nünket. Eddig 80—90 diák ta­lált albérletet segítségünkkel. Sajnos, hallgatóink rendszerint nem jelentkeznek újra. így nem tudjuk mindig ellenőrizni, hogy elfoglalták-e a szobát. — Általában milyen albérle­tet keresnek? Főleg egyszemélyeset, de sokan jönnek csoportosan is. Va­lamennyiüknek legfontosabb óhaja a külön bejárat és a füg­getlenség a föbérlőtől. Emellett elfoglaltságuk és egyéniségük alapján más-más szempontot ré­szesítenek előnyben. Tapasztal­tam, hogy az albérletben lakó diákok között kialakulóban van azoknak a rétege, akik nem szí­vesen társulnak mással. Ezt rész­ben a főbérlő kikötései, másrészt a saját életmódjuk, viselkedésük magyarázza. Nehéz ideális szo­batársra lelni, pedig a legtöbb helyre két személyt keresnek. — Hogyan vélekednek erről a főbérlők? — Legszívesebben nemdo­hányzóknak, lányoknak adják ki a szobát. Szinte mindenütt biztosítják a nyugodt tanulást, jóval kevesebben engedik, hogy vendéget fogadjon az albérlő, esetleg a menyasszony vagy a vőlegény látogatásába egyezzen bele. Jóval több ajánlat érke­zett, mint amennyire szükség lenne. Kaptunk olyat, amelyhez véleményt csatoltak az előző la­kók. Valamilyen okból fontosnak érzik, hogy az utánuk követke­zőkkel is kifogástalan viszonyba kerüljenek a főbérlők. Az értel­miségi házaspárok diákokat ke­resnek, még azon az áron is, ha fél évig nem akad jelentke­ző. Mások szívesen fogadnának házaspárokat, a pici gyermek sem akadály. Vannak, akik ki­zárólag első éveseknek hirdetnek, abban bíznak, hogy öt évig ná­luk maradnak. Különösen az idősebbek fordulnak hozzánk ezzel a kéréssel. Türelmesen, megértőn kell bánni velük, ilyenkor bizony jó lenne, ha va­laki főhivatású végezné ezt a munkát. — Hogyan változnak az al­bérleti díjak? — összkomfortos szobáért át­lagosan 800 forintot kérnek, ha többen laknak együtt, 100—150 forinttal kevesebbet személyen­ként. Lehetnek eltérések, de ezek a legelfogadhatóbb árak. Az ol­csóbbaknál, már nincs külön­bejárat és összkomfort. Előfor­dul, hogy takarításért, háztartá­si munkáért, főzésért, pótmama­ságért vagy korrepetálásért biz­tosítanak szobát. Közben két bölcsészhallgató lány érkezik, eltévesztették a cí­met, szeretnék újra megnézni. Szondi Ildikó előkeresi az egyik füzetből. H. Cs. főiskolai hallgató na­gyon elégedett' az új albérleté­vel. Lám, van ilyen is... — Véletlenül akadtam a cím­re, a háziak örömmel fogadtak, én voltam az első lány, addig csak a fiúk jelentkeztek, rájuk pedig nem merték bízni gim­nazista lányuk korrepetálását. Igaz, a ház messze van a város központjától, de a megtakarított albérleti díjból vettem egy ke­kerékpárt. Hirdetések a táblán, az új­ságban, az egyetemi épületek portáján és a menzák előtt. Át­tekinthetetlen a régi és új cí­mek káosza. Az albérleti iroda sokat segít azzal, hogy megpró­bál rendet teremteni köztük. A többi.., szerencse dolga. Jámbor Ernő „Osztály­tagozódás11 Stréber I.: Az ősi „kétkönyék-módszer" híveinek ifjú követője, akiről a többiek tudják: még sokra viheti. Mármint a módszer tö­kéletesítésében és totális, az élet minden területére kiterje­dő alkalmazásában. Nem mondhatni, hogy közszeretet­nek örvend, de azért háborítat­lanul könyököl. Legkedvesebb szava: én. További jó tulajdon­sága: habozás nélkül feketének mondja a fehéret, ha negyed­könyéknyi haladás a fizetség érte. Stréber II.: Fentinél jóval csendesebb, csak akkor szól, miután az egész osztály elhatározta: most — egy emberként — némák maradnak (a dolgozatírásról szóló előzetes értesülés letaga­dása céljából; nem szeretem tanár bojkottálása érdekében; mert Ilyen a kedvük stb.). Ide- | jét kizárólag magolásra fordít- | ja. Nem azért, mert a tudás hatalom, hanem, hogy ö lendít­hesse a kezét, amikor az más­nak nem áll módjában. Ennek ellenére veszélybe kerülhetné­nek néha az ötösei, de mindig sikerül megmentenie őket a hétköznapi szóhasználatban „nyalásnak" nevezett speciális hadművelettel. Eminens: Irigye nemigen akad, a cím ára ugyanis elég fárasztó és hosszadalmas munka. Akik er­re vállalkoznak, többfélék: L esze van, de ez nem elég neki; 2. úgy nevelték, hogy azt hi­szi; abba bele is lehet halni, ha az ember nem mindenben egyformán — kiváló; 3. túlon­túl szórakozott ahhoz, hogy az élet dolgaiból — a tanuláson kívül — bármit is észrevegyen; 4. a szülei ráparancsoltak; 5. hiszi, hogy csak így kerülhet egyetemre stb. Különös ismer­tetőjele: vézna, szemüveges és valószínűleg korán fog kopa­szodni. Mókamester: Van humorérzéke, ezért so­kan utálják. Ebből tudja, hogy nélkülözhetetlen. Nő: ötcentis, lila-arany pettyes körmökkel és egy kozmetikai szalun illatfelhőjébe burkolóz­va jelenik meg az órán — ha eszéue jut, hogy iskola is van' a világon. Ha este 10 után férfi tanárral találkozik a szórako­zóhelyen, rögtön leszólítja és fesztelenül csevegni kezd; ha tanárnővel, fintorogva végig­méri és félhangosan megjegy­zést tesz a ruhájára vagy a partnerére, Ha bukásra áll, előbb hisztérikus jelenetekkel sokkolja a tanárt, majd össze­hozza a papával ... Ha mégis megbukik, kezdődik minden elölről — egy másik osztály­ban. S.E. Hideg, csípős februári hát­széllel érkeztem az innen-túll vá­rosba, ahol már teljes gázzal folytatódtak a filmfesztivál elő­készületei. Én mint a minden­honnan kiküldött munkatárs, be­számolót készítettem. Engedjék meg, hogy felolvassam észrevé­teleimet. Egy hatalmas vetítőte­rembe sodort a tömeg, ahol az első sorban mindenkinek új — hullám volt a hajában, lassan elsötétült a nézőtér és kezdődött a csoda. De minden csoda há­rom napig tart 1. nap. Akit a szakszervezet kitagadott. Hősünk Dezső, ki olyan jám­bor, hogy falra lehet kenni, most bolyong tüskéktől tépetten a töltés aljában. Időnként az ég felé emeli tekintetét, de az is beborul. Ezt a szégyent! A göndörhajú szakszervezet kita­gadta. Gondolkodik: lője főbe ma­gát? De ez nem jó. Mert a go­lyó az egyik fülén be, a másikon ki. Igen! A Dunába ugrik. Ez sem jó, mert nem tud úszni Gyógyszer van nála, de ettől csak nem lesz gyereke. Töpreng. Távolból motoros sürgöny érke­zik. Elolvassa: A beutalót meg­Nagy Magyar Filmszemle kapta. Április egyre. Hősünknek felcsillan a szeme, a sürgönyre tagsági bélyeget ragaszt és ki­bomló hajjal elindul a Fodrász Szövetkezet felé. 2. nap. Operett 1910. Feltűnik a kastély. Az ajtó előtt lakáj áll. Kitömve. Már négy éve. Talán halhatatlan? Hirtelen megelevenedik: elné­zést kérek, kicsit talán bekávéz­tam — és szemén egy monokli­val, amit pult alól kapott, szol­gálatba áll. Ezalatt lenn a sze­mélyzeti szobában Anna, a cse­lédlány bolondos ábrándokat kerget. Egér helyett. Vágás. Az ebédlőben vacsorához ké­szülődnek. Két inas gőzölgő pa­pírmasé kolbászt majszol. Egy­más hátán. Megjelenik Attilában Béla. A kártyatiszt. Nőhadnagy. Mint a lexikont, úgy összecsapja a bokáját. Az ablak mögül kilép a Négy­sávos asszony és a Csámpás ki­rálynő. Egymást a zenekarhoz segítik és fergeteges duett a dobogón. Majd minden rendeződik. Mis­ka, a pincér összerázza magát és hangos pukkanással kihúzza a dugót. Esküvői menetet látunk, mindenki boldog, ennek ellenére kormányválság van. A kamera távolodik és az idős grófnő ke­zében csákánnyal keresztrejt­vényt fej. 3, nap. A legnagyobb cirkusz. A cirkusz sokak számára is­meretlen, de romantikus világá­val ismerteti meg a nézőt egy elsőfilmes bohóc. Cirkuszi sát­rat látunk. Belükről kifelé. Meg­gyullad a refíektorkezelő és kezdődik az előadás. Leszorított fejű harlekinek száguldanak a manézs közepén, mikor megjelenik Lépegető La­jos bácsi és a Filteres Zoli bá­csi tréfaautomaták. Rövid szü­net múlva bejön a két Guta, kik először csak kerülgetik egy­mást, majd az egyik megüti a másikat. Ügyesen játszik a lab­dával a szelídített vadgesztenye. Tüzes karikákkal a szemük alatt futkározik a Hét tigris és Euf­rátes Ferró. A kötéltáncos egy kifeszített ferró dróton egyensú­lyoz. Vége az előadásnak. Ki­hunynak a fények. És Fifi, a bo­hóc fején habostortával, kézen fogja Hátas Lolát és elindul a lakókocsi felé. Ettől az istálló­mesteí hangosan fölnyerít. Az est folyamán még bemu­tatták: A szarvassá vált tizenkét kőművest, amely a megcsalt fér­jek lelkivilágát tükrözi. A Nem erőszak a tranzisztor tudomá­nyos értekezést. Az Anonymus volt az apám lélektani játékfil­met és Az ajtót semmi sem zsa­nérozza című krimit. A fesztivál zárpvacsoráján az élmények hatására a szakács olyan boldog volt, hogy mozsa­rat lehetett vele fogktni. Végezetül: Ahogy elnéztem ezt a Filmszemlét, úgy éreztem, hogy nagyon tetszett. Nekik ... Boncz Géza

Next

/
Thumbnails
Contents