Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-13 / 111. szám

4 Szombat, 1978. május 13. Akvárium berendezése Áufó a kanyarbon Kedves színfoltja lehet egy-egy otthonnak a környezet élővilágától függetleníthető akvárium. Az üvegfalú, fémkeretes víztároló jóvoltából tanúi lehetnek olyan természeti Jelenségeknek is, amelyeket a szabadban képtelenség volna megfigyelni. Az akvárium nagy figyelemmel és türelemmel elkészíthető odahaza ls, de célszerűbb az akvarista boltokból beszerezni, mert az Itt kapható darabok mindegyike jól szigetelt, üvegük teljes biztonsággal bírja a víz nyomását. Az akváriumban tartható halak eredetileg igen eltérő környezetből származnak. Szumátra, Borneo, Celebes, az Amazonas folyó és a legváltozatosabb tavak területéről gyűjtötték az első példányokat. Ugyanúgy a csigák és vízinövények származási helye is eltérő. Az akváriumban biotóp környezetet kialakítani szándékozók számára két szakkönyvet ajánlunk, mindkettő címe Akvarisztika, szerzői: dr. Wiesinger, valamint a Horn—Zsilinszky szerzőpár. Néhány alapvető dolog az akvárium berendezéséhez: az új medencét mindenekelőtt alaposan mossuk ki. Ezután az aljzatnak szánt, mészmentes kvarchomokot szitáljuk át, majd bő vízzel addig mossuk, míg a víz erőteljes kavargása után sem marad a felszínen lebegő részecske. Az átmosott homokot a vízzel már félig töltött akváriumba kell szórni. Megvárva a leülepedést, sor kerülhet a vízinövények elhelyezésére és a talaj lejtősségének kialakítására. Ezután néhány napi várakozás következik, ez idő alatt a növények gyökeret eresztenek, a víz feltisztul, a homok teljesen leülepedik. Ha a víz már elérte a 20—23 Celsius-fok átlaghőmérsékletet, beszerezhetők a halak és csigák. A halak szállítására használt víznek lehetőleg azonos hőfokúnak kell lennie az új környezet hőfokával. A halak nem bírják a hirtelen hőingadozást. A halak két nagyobb csoportra oszthatók, a vízből lélegzőkre és a levegőből oxigént szerzőkre, azaz, ha a két típusból megfelelő számban válogatunk egyedeket, az akváriumban négy-öt literenként két hal is tartható anélkül, hogy oxigendúsítót kellene alkalmaznunk. Mindenképpen fontos a vízinövények szerepe, az oxigént termelik a halak számára. Természetesen csak akkor, ha megfe* lelő mennyiségű fényhez jutnak. Az akváriumnak, mindenütt legyen önálló világítása, neon, vagy legalább két 25-ös izzó, melynek fénye az akváriumra irányul. Végezetül pár nagy tűrő képességű, jól szaporodó akváriumi haflélét sorolunk fel, melyek egymás mellett is tarthatók egy üvegmedencében. Vízből lélegzők: kis testű, elevenszülő Guppl, fekete Tetra, Zebra Dánió. levegőből lélegző: a törpe Gurámi. Legfontosabb igénytelen vizi7iOvények: úszó májmoha. kanadai átokhínár, bokros süllőhínár. A helytelen világítás miatt esetleg elszaporodó zöld és barna algát, az elhullott halak és csigák tetemét, valamint a korhadtabb növényi részeket egyaránt elpusztítják a csigák. Jelenlétük, kel az akvárium szinte öntisztítóvá tehető. Az akvárium tulajdonosának három feladata marad csupán, a pontos és mértéktartó etetés, a víz utántöltése és a gyönyörkódé? Csáky Ida Az autóversenyeken soha nem az egyenes útszakaszokon történnek a balesetek, hanem mindig a kanyarokban. A nagy sebességnél fellépő centrifugális erő ugyanis letéríti az útról a kocsit, ha a gumikerekek tapadása nem tudja ellensúlyozni azt Éppen ezért a kifejezett versenypályákat az autógyárak próbapályáit ma már Igen számottevően megemelt kanyarokkal építik, de a közutak építésénél — különös tekintettel a hajtűkanyaros szerpentinekre — Is gondolnak a kisodródás veszélyére, annak elkerülésére. A helyenként csaknem függőleges falú kanyarokkal épített autóversenypályákon csak látszatra olyan könnyű és veszélytelen a száguldás, annak ellenére, hogy a centrifugális erő és a gravitációs hatás eredője valósággal beletapasztja az autót a kanyarba. Minden sebességhez meghatározott magasság tartozik, amelyen a kocsit nem kell fordulásra kormányozni. A külső a legjobban emelt partfalú — pályára a belépési sebesség minimálisan 110 kilométer/óra, s ezen felül a továbbiakban akár 260—280-as tempóval is száguldhat a vezető eleresztett kormánnyal is — a kanyarban. Az alsó — legbelső — pályaszakaszhoz viszont maximálisan csak 110—130 kilométer/óra sebességgel kanyarodhat az autó kockázat nélkül, biztonsággal. Különös elővigyázatosságot követel a vezetőtől az átlépés a meredek kanyarból a vízszintes egyenesbe. A centrifugális erő megszűnése ugyanis néhány pillanatig bizonytalanná teszi az úttartást. Ennek feloldása érdekében a gyakorlott vezetők már a kanyar végső harmadában az autót kissé lefelé, enyhébb dőlésszögű pályára kormányozzák. Képűnkön: a japán kisdiákok számára rendezett ötletversenyen az egyik tanuló egyszerű, talán a gyakorlatban is megvalósítható megoldást javasolt a különösen veszélyes helyi kanyarok „kibélelésére". r Úszó májmoha 50KF?05 SüllÓWÍWM R. KANAMÍ, ÁTOK HÍNÁR A NAP. A FÖLD ÉS A NITROGÉN Szovjet geofizikusok megállapították, hogy a légkörben, 100—150 kilométer magasságban található nitrogén nagyon fontos szerepet játszik az atmoszféra optikai és más tulajdonságainak kialakításában. Kiderült, hogy ezen a magasságon a nitrogénkoncentrárió elérheti a köbcentiméterenkénti 10 milliárd atomot — azaz ezerszer nagyobb a korábban feltételezettnél. Megállapították, hogy az alsó ionoszférában a nitrogénkoncentráció erősen függ a naptevékenységtől. Az utóbbi maximuma idején a nitrogénkoncentráció ezerszeresére nő. Az alsó ionoszférában található atomos állapotú nitrogén mennyiségének megváltozása alapján meghatározható a napsugárzás ionizáló képessége. ami nagymértékben befolyásolja az ionoszférát, az időjárási viszonyokat és a földi biológiai folyamatokat is. * ELEKTROMOSAN VEZETŐ GRAFIT Az Amerikai Fizikai Társaság kongresszusán beszámoltak arról, hogv a grafitot megfelelő kezelésnek alávetve elektromos vezetőképessége a rézénél nagyobb lett. A jelenség magyarázata, hogy erős elektronceptorok (néldául a stibiumfluorid) épülnek be a grafit kristályrácsába. Jelenleg azt vizsgálják, hogv ez a hatás más fluoridokkal ls el-' érhető-e. A jó elektromos vezetőkéoességö grafit előállítása azért volna nagy jelentőségű, mert a grafit a réznél és alumíniumnál nagyobb Apróságok mennyiségben fordul elő, illetve szintetikusan is előállítható. ezért olcsóbb. A grafitból viszonylag könnyű drótot előállítani, így vele a szokásos elektromos vezetők részben pótolhatók lennének. FORGÁS KÖZBEN ELLENŐRZÉS A fémből, üvegből és más anyagokból készült hosszú munkadarabok minőségi vizsgálatát eddig csak szakaszosan tudták elvégezni. Sok esetben magának a vizsgálókészüléknek a továbbltószerkezete okozott hibát Az ultrahangos félautomata hibavizsgáló bevezetése most a szovjet üzemekben megoldja ezt a problémát. Például egy 25 milliméter átmérőjű, 600 milliméter hosszú munkadarabot immerziós folyadékba helyeznek és rögzítik oly módon, hogy saját tengelye körül foroghasson Forgása közben kerekeken gördül mellette az ultrahang-kibocsátó fej. A munkadarab belsejét átvilágítja, 1 százalékos pontossággal megméri a falvastagságot ellenőrzi a tengely excentritását, kimutatja a rétegződéseket idegen zárványokat. Az ellenőrzés eredményét írásban rögzíti Amennyiben szükséges, képernyőre és eredményjelző táblára is kiírja a mérési eredményeket. * BOLYGÓNK MÁGNESES VIHARAI A bolygónkat körülvevő magnetoszféra felső rétegének kutatása korunk geofizikájának legaktuálisabb Irányzata. A magnetoszféra ernyőként akadályozza meg, hogy az életre veszélyes kozmikus sugárzás a Földre jusson. Az utóbbi tíz év kutatási eredményei vitathatatlanul bebizonyították, hogy a magnetoszférában lezajló folyamatok lé. nyeges kihatással vannak az emberek és természeti környezetük élettevékenységére. E folyamatok jellegét a nagy energiájú zavarok határozzák meg. A zavarok energiája nagyobb, mint a Föld kérgében keletkező leghatalmasabb földrengéseké. A felfedezők által feltárt jelenség a legintenzívebb zavarok, a mágneses viharok idején keletkezik, és arról tanúskodik, hogy protonok hatolnak be a Föld körzetébe, majd ott közel egymillió amperes, bolygónkat körülvevő áramgyűrűt alkotnak. Ezen energiarészecskék árama a Földhöz közeledve a mágneses tér hullámzását váltja ki, amelynek frekvenciája egyre fokozódik a részecskék közeledtével. Ezt a hullámzást, ingadozást fedezték fel a Föld felszínén a mágneses viharok finom struktúráját elemezve. A je'enséget a Szovjetunió területén, igen érzékeny műszerekből létrehozott hálózat segítségével észlelték. A feltárt jelenség elvileg új információt szolgáltat a Földet övező áramgyűrű jellegéről, s újabb lépést jelent a minket körülvevő természet titkainak felderítésében. „Hírközlő" meteoritok Az Iskolás gyerekek is természetesnek tartják, hogy nagy távolságú hírközlésre egyre inkább az úgynevezett hírközlési mesterséges holdakat használják a szakemberek. Az azonban kevésbé kézenfekvő, hogy ugyanerre a célra a világűr apróbb-nagyobb vándorait, a meteoritdarabkákat is igénybe lehet venni. Az eljárás lényegét egy „fényes" példával tudjuk „megvilágítani". Tegyük föl, hogy sötét éjszaka a jól fókuszált zseblámpa fénykévéjét figyeljük. Ha. ideálisan tiszta, por- és páramentes levegőt tételezünk fel, akkor a fénykéve valójában láthatatlan lenne. Ha egy éjszakai lepke vagy bogár repül keresztül a fénykévén, akkor azt már látni fogjuk, mert a róla visszaverődő kevéske fényt az emberi szem, mint valami nagyon érzékeny vevőkészülék, felfogja. A Kanada északi területein üzemelő hírközlő rendszerben a fénykévén átrepülő bogár szerepét a tudósok a Föld légkörébe becsapódó meteoritokra bízták. A meteoritok a légkör felső részében felhevülnek és elégnek, néhányszor száz méter átmérőjű ionizált csíkot húzva maguk után. Az ionizált levegő pedig — a fémekhez hasonlóan — visszaveri a ráeső rádióhullámokat. Mivel a centiméteres hullámhosszúságú rádióhullámokat a fényhez hasonlóan lehet irányítani, fókuszálni. az összeköttetésben csak az kell, hogy nagy teljesítmenyű adóval „megvilágítsuk" a meteorcsíkokat, és a róluk visszaverődő rendkívül gyenge rádióhullámo. kai érzékeny vevővel felfogjuk. Ennek érdekében az adó- és vevőberendezés hatalmas parabola antennáit a sarkvidék felett levő meghatározott térrendszerre irányítják. Ha a mindkét antenna sugárkúpjában levő téren átrepül egy meteorit, akkor alkalmanként, mintegy 10—30 perces összeköttetés létesíthető az adó és vevő között. Megfigyelések szerint a sarkvidékek felett eléggé gyakori, és főleg napszaktól független a me. teorithullás. Igy — bár szakaszos üzemben —, de napi 5—6 óra időtartamú összeköttetés létesíthető a „hírközlő" meteoritok segítségévek Bár ez a rendszer televízió vagy távbeszélő átvitelre nem. megfelelő, de a világtól elzárt települések, vagy tudományos kutatóállomások igényeit kielégíti. 1