Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

4 Szerda, 1978. május 10. Kíváncsi fórum ! Tízenöt I Yásárolunk... a Jövőről Gondoltuk ml is, hogy saját dolgunkat vive a Fórumra, a nagy nyilvánosság elé, J olyan lehetőséget teremtünk i a középiskolás fiataloknak, amellyel élve saját sorsuk ialukitasa felöl kérdezhetnek. [Megvitathatják a közösséggel • együtt, vagy pedig egyéni ta1 nakodás útján-módján kapf hatnak választ jövőt formáló *es önmagukat alakító kérdéVseikre. Első kérdés: Mit lehet váf'lasztani a szakmák és a íogilalkozasok százai és ezrei kö»zül? Pl. az Országos SzakI munkásképzési Jegyzék közel "kétszáz szakmája közül a í megyében hetvenegynéhányat t

oktatnak. És a többi? Aki azt választja? Annak bizony bú••csút kell mondania néhány *evre a családi háznak, hogy (

más megyében, más városban készüljön fel választott hivatására. Olyan értelmes ^egyezséget kell tehát kötni a Lehetőségek és az igények kötzött, amely biztosítja a jövő •'(kívánt irányba alakítását, ugyanakkor nem támaszt túlzott megpróbáltatást a fiatallal szemben. A megyében oktatott szakmák jegyzékét, képzési helyét, az illető szakmák rövid leírását (ún. tükrét), és a szakközépiskolai ágazatokat, a gimnáziumi tagozatokat a Pályaválasztási ^tájékoztató mutatja be a fiataloknak. Ha elolvassák a leírásokat! Az egyik általános (iskola 7. osztályában megWvórtem a fiatalokat: „Nyújtisa fel a kezét az, aki elolvasta a szakmaleírásokat a tájékoztatóban!" Sajnos, többiben kézfelnyújtás helyett lesütötték a szemüket. A középiskolások mér Í

messzebbre tekintenek. Sokan közülük nagyon határozottak Jövőt formáló terveikben. Jellegzetes ugyanakkor, hogy •tájékozatlanok a mlndennafpok apróbb kérdéseiben. Ki1

szemelnek tehát valami különös, valami „egyéni"-nek tünő foglalkozást, és elmenÍ

nek a többi "mellett. Nagy kár tehát az egy és a csak •egy foglalkozás ábrándjába (ringatnia magát uz életben thelyét kereső fiatalnak. Nem >akarom ezzel azt mondani, • hogy ne legyen senkinek bátor és merész álma, olyan lkiszemelt foglalkozásvágya az leletben, amely felé törekszik. Korántsem. Először azonban meg kell építeni mindennek ez alapját; szemre kell vételezni a lehetőségek nagyobb csoportjait. A közel kétszáz szakmát és több ezer foglalkozást nem is olyan sok, lényegében 20 pályacsoportra lőhet összevonni. A gépipar, ia mezőgazdaság, a kereskedelem, uz egészségügy, a katonai, a Jogi pályák egymástól jól elkülöníthetők tevékenységük jellegében, anyagaikban, szerszámaikban és munkamódjaikban. Mások a testet ós a lelket próbára tevő tehertételek is. Ugyanakkor ezeken a csoportokon belül a legegyszerűbb tevékenységektől a legbonyolultabbakig mindenki megtalálja a maga számára a megfelelőt. A pedagógus pálya pl. az óvónőitől a középiskolai tanáriig, az egészségügyi a védőnőitől a szakorvosiig terjed. Ilyen példát uz ipar. a mezőgazdáság és a kereskedelem is produkál. A „lehet" kérdésre adott válasz után továbbléphetünk. Második kérdés: Mit tud az Illető fiatal kezével, eszével, szorgalmúval, akadályokat leküzdő nekifeszüléseivel megvalósítani azon követelmények közül, amelyeket á már kiszemelt pálya (pontosabban annak a csoportja) vele szemben támaszt? Egyik pályán a türelem, a másikon a koncentrált figyelem, a harmadikon a gyors helyzetfelismerés a meghatározó követelmény. A testi, a fizikaiegészségügyi alkalmasság sem lebecsülendő; ezzel is számolni kell. Nem lehet figyelmen kívül hagyni — pedig sokan megteszik — a fiatal tanulmányi előmenetelét sem, mert minden szakma ós foglalkozás az értelmi képességek egy meghatározható csoportját jobban megkívánja a többinél. Hiába akar valaki autószerelő, villamosgép- és készülékgyártó lenni, ha a két legfontosabb szakmai alapozó tárggyal, a matematikával és a fizikával hadilábon áll. Az erdészjelöltektől pedig magas szinten követelik meg az élővilág és a kémia ismeretét. Tehát nem elsősorban a mindenből kitűnőség a követelmény, hanem a választott szakma, foglalkozás szempontjából alapozó tárgyak kiemelkedő ismerete. Ez azonban határozott követelmény. Ugyanilyen fontos az is, hogy a fiatal szorgalmas legyen. A „változó" szorgalom sehol sem jó ajánlólevél. A köteiességtudás, a fegyelmezettség, a nyílt és az őszinte magatartás, az önzetlenség és a másokon segítés képessége mind számításba kerül a választandó pályák és a szakmák, valamint a fiatal alkalmasságának elbírálásakor. Az egész embert kell tehát nézni; pontosabban azt a most fejlődő ifjút, aki képességeinek kibontakoztatásával alkalmassá válik valamelyik pálya gyakorlósára. Harmadik kérdés: Mit akar a fiatal? Megismerni a pólyák követelményeit és önmagunkat, választani a felismert lehetőségek közül — ez csak az alap. A pályaválasztási tevékenységnek is — mint mindennek — kiváltó oka, Indítéka (széles körben használt idegen kifejezéssel: motívuma) van. A fiatalok egyéni vonzódása a vezető indíték. Ezt követi a szakmai ismeret, a képességek felismerése ós a tanulmányi eredmény, valamint a tantárgyi vonzódás. Egyik indítékot sem helyezhetjük a többi fölé. Megítélni ezeket csak a választott pályával összevetve lehet, amikor mérlegre kell tenni a pálya emberrel szemben támasztott követelményeit és a fejlődő, a gyermeki személyiség kibontakozó adottságait. Csak az egyezőség esetén lehet reális a választás. Ezzel az egyedi vizsgálódással elejét vehetjük az Irreális, a megalapozatlan pályaválasztásnak. Érdemes a fiatalokkal elbeszélgetni a választott pálya ismeretéről, mert nagyon gyakran lényegtelen vagy éppenséggel nem is jellemző motívumok alapján döntenek. Ilyen gyakori tévedés, hogy a tanári pályán sok a szabad idő, az orvosi munka könnyű, az autószerelő pedig sokat kocsikázik ... Minden szülő könnyen beláthatja a fenti példák valódiságát, ha megkéri gyermekét, hogy mondja el: „Mit csinál az általa választott szakmában dolgozó ember egy nap alatt?" A felsorolásból majd kitűnik a fiatal konkrét pályaismeretének mélysége, a szerszámok, az anyagok és a munkamódok ismerete, Ezt a tevékenységet a szülőknek is kötelességük segíteni. Alkalmassá kell tehát tennünk a fiatalokat már az indítékok felismerésének időszakában — a képességek, a tehetségek alapján —, hogy a társadalmi igények ismeretében aíkalmassá váljanak a pályaelképzelések kialakítására, a reális és a helyes döntések meghozatalára. Ezt a döntési képességet nevezzük pályaválasztási érettségnek, amikor már messzebbre lát korábbi gyermeki dolgainál. Ebben az időszakban a társadalomba illeszkedés lehetőségeit keresik a fiatalok. Ez nagy gond és nagy felelősség szülőnek, nevelőnek és magának a fiatalnak is. Ezt kívánja segíteni a Pályaválasztási Intézet a pályaválasztási Fórumokkal, amelyek sikeres rendezvényeknek bizonyultak a megye néhány középiskolájában és kollégiumában. Zenei József Brecht munkanapiója Érdeklődéssel várták a könyvbarátok Brecht munkanaplóját, mely februárban jelent meg a berlini és 'veimari könyvkiadónál. A könyvkiadók közleménye szerint egy olyan munkanapló került a nyilvánosság elé, melyben 1938 és 1955 között készített feljegyzéseket a művész a fasizmus és a háború ellentmondásairól. A munkanapló csak egy része azoknak a műveknek, amelyeket a könyvkiadó az elmúlt hónapban olvasói rendelkezésére bocsátott, mint új kiadásokat. A 29 köteles Brecht-kiadásból 14 kötet színdarab, 4 próza, 7 színházi kézirat, 2 Irodalmi és művészeti kézirat, valamint két kötet politikai és társadalmi írás (BUDAPRESS — PANORAMA) eves a számítógépgyártás Az első román elektronikus számítógépet a temesvári műszaki egyetem kollektívája készítette 15 évvel ezelőtt. Ezt követően az országban megindult a komputerek sorozatgyártása. A román számítógépgyártás rohamos fejlődése 1970ben kezdődött a bukaresti elektronikus számítógépgyár átadásával. Az üzem fő terméke a Félix C—256 típusú számítógép, mely másodpercenként kb. 130 000 művelet elvégzésére képes. Ézt a típust elsősorban a népgazdaság kulcságazataiban alkalmazzák. A Félix C—512-es számítógép, melyet szintén a bukaresti gyárban fejlesztettek ki, elődje teljesítményének 1 tét szeresét nyújtja. A jelenlegi ötéves terv a román számítógépgyártás jelentős növelését irányozza elő, nagy figyelmet fordítva n szocialista országokkal, köztük a Szovjetunióval folytatott együttműködésre. (BUDAPRESS — AGERPRESS) II nomád népek múltjáról Mongol tudósok régóta kutatják népük eredetét. A közép-ázsiai nomád népek történetének fontos fejezetét írják meg ezzél. A neves mongol történész, H. Perle nemrég közzétett, a raongol népek etnikai eredetének problémáit elemző monográfiájában egy eddig kevéssé feltárt területre hívja fel a figyelmet. Perle az ország különböző területein felfedezett ősi barlangfestmények, rajzok tanulmányozása során több ezer sajátos tulajdonjelvényt, „tamgá"-t gyűjtött össze. A tamgákat összehasonlította más, ázsiai és európai nomád eredetű népek hasonló jelvényeivel, így az ősbolgár, ősmagyar és egyes német törzsekével. Az egykori mongol tamgák összehasonlítása nemcsak itt hozott érdekes, egyező megállapításokat, hanem a távoli, szintén nomád életmódot folytató törzseknél, az amerikai indiánoknál és egyes afrikai népcsoportoknál is. (BUDAPRESS — MONCAME) Táblák, táblák, tiltótáblák. Vevőriasztók. Az ember elindul a körúton, és beles a kirakatokon. Egy helyütt feltűnően visszautasító a bejárattal szemben kifüggesztett táblatömkeleg. Négy is díszeleg hivalkodóan a rideg üzletben: egy a falon, egy a pulton, egy a pénztárgépen és egy a polcra rajzszegezve. Csupa bekeretezett nagybetű, felkiáltójeles fiptólmeztetés. A raktárba idegenek tilos bemenni! (Jó, hogy kiírták, különben vészkijáratnak néznénk a függönyös ajtót,) Tapétát nem cserélünk! (Mindent a vevőért.) Nyilt láng használata és a dohányzás tilos! (Ugyan, ugyan, hát* létezik olyan bolt, ahol szabad tüzeskedni?) Pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el! (Fő a bizalom.) Komolyan mondom, elment a kedvem a tapétavásárlástól. Más. Ma nincs üvegvisszaváltás! — hirdeti a kézzel írott cédula az élelmiszerbolt ajtaján. Miért — járok utána —, milyen nap van ma? Hétfő, de ilyenkor nincs autó, ami elvinné a raktárban összeszaporodott üvegeket. Éppen jókor jött már a törvény; az üres betétekkel is tisztességgel illik foglalkozni. Nemcsak táblákkal riogatják a békés vásárlót. Szóval, tettel, hozzá nem értéssel, és eszi, nem eszi, nem kap mást magatartással is. Rokonommal nekivágunk a városnak, új tévét szeretne otthonába. Rövid tanakodás után az üzlet megköttetik, a képernyőn azonban másnap este már csíkok jelzik, itt valami hiba van. Néhány negyedóra múlva össze is törnek az alakok. Nyolcezerkétszázért. A szerelő tehetetlen: nincs mese,, a készüléket vissza kell vinni, másikat kérni helyette. Ugyanolyan nincs, jó, legyen kisebb. A kiszolgáló — van még ideje illemet tanulni — kicipeli a cseredarabot, lábát, meglendítve flegmán arább taszítja. A papírdobozba burkolt televízió végigcsúszik a kövön, lelassít az antennacsaitlakozónál. Várunk türelemmel a kipróbálásra. A kutya sem törődik velünk, ki szereti az ilyen okvetetlonkedőket. Nehezen, de alakulgat a vásár, igen, ez megfelelő lesz. Aztán újabb bökkenő: a különbözet több mint ezer. Rendben van, vegyünk érte rádiót, hosszadalmas volna átjavfttatni a hitellevelet. Hamar kiderül, a kirakatban kiszemelt készülék, mely árban a számlához igazodna, használhatatlan. Egy mukkja sincs. Nem véletlenül lepte be olyan vastagon a por. Fő, hogy két szép kerek gombja, sok-sok kapcsolója jól mutat, márkás neve külön reklám. „Három nap múlva tessék érdeklődni" — ebben maradunk. De ne legyen beteg se az ember (Nem akarnak szűnni a rossz példák.) A gyógyszertárban négy ablak, «a ablak mögött öt fehérköpenyes, a hatodik hátrább húzódva bámészkodik. Járvány lehet, szaporodnak a pirulákra várók. A legutolsó rekesz a „vénybeadó", a legelső a pénztár, a harmadik a „gyógyszerkiadó". Itt — mire ránk kerül a sor —. kiderül, nem ez a helyes sorrend. Hanem: négyes, egyes, kettes, hármas — a logikus számozás szerint, összezavarodunk, újra beúilunk a kétfelől kígyózó tömegbe. Ml történik a kettes ablaknál? Az üvegfal mögé ültetett úgy tűnikrendesen végzi a dolgát. Elveszi a blokkot, a gyógyszereket kis íémtálcára rakja, majd továbbcsúsztatja kolleginájának. Elidőzünk még egy keveset, mire visz-. szajutunk a hármas ablakhoz. Némi kavarodás támadhatott, mert a gyakorló patikus rákérdez a fejkendős öregasszonyra: „Mi volt a recept?" Az idős nénikenem először járhat itt, gondolkodás nélkül sorolja a latin neveket. Aki nem ilyen gyakorlott az orvostudományban, azt félreállítják. Köztük egy apukát is, aki popsikenőcsöt kér csemetéjének. „Az boraxos babakrém, kérem" — olvassák a tudatlan fejére. Meglehet, a hiba nemcsak a tiltó táblákban keresendő. Rózsa Imre Földrengéselőrejelzés A szahalini geofizikai intézet munkatársai földrengés-előrejelző módszert fejlesztettek ki. Ez a módszer 14 eset közül 12-ben pontosnak bizonyult. Mély kutak vizének szintjét mérték, s megállapítástik szerint a földrengés előtt 3—7 nappal mindig emelkedett a víz szintje. Ezzel az eljárással a talajmozgásnak nemcsak az idejét, hanem a helyét is előre lehet jelezni. A Kuril-szigeteken már megkezdték a speciális kutaic hálózatának kiépítését. Gémes Eszter: Mindig 21. Az elmaradozott eprek gyönyörűen kifejlettek. De akkor már csak egv hektót tudtunk öszszeszedni. Az fizetett ám dúsan. Aztén a szilva-, alma-, körtehulladék. Végül a törköly, ez is gyógypálinka lett. Mellbetegek ágyaspálinkának használták. Gyömbéren, sárga-fehér cukron, füveken érlelték. Nagyon jó pénz volt a pálinka abban az időben. A mi népes családunk megélhetésében is nagy szerepet játszott. Előttünk volt mindig, de mi nem kóstolgattuk, azt mondták, méreg. Tizenhat éves lehettem, nekem, meg két nénémnek adott anyám néhány cseppet. — Nem jó ez a kutyának sem! — mondom. Utánavaló nap elment anyám Szegedre. Ott sorjázott a sok pálinkásüveg, kisebbek-nugyobbak, még félliteres is volt közöttük. Nekem eszembe ötlött, hogy Gota néni mindig a padkán üldögélt, onnan a polcról szedegette le, sűrűn ivott. Utána nagyokat, cuppantott a szájával. Egyszer az unokáját, Veront megkérdeztem: — Szüléd mit iszik abból az üvegből? — Cukros pájinkát! — Jó az? — Jó jóm! — feleli. Egyszer megloptam, jól meghúztam, möglótta, jól rám húzott a botjával. Ekkor az jutott eszembe, meg hogy disznótorkor, hajnal felé zománcos tányérba öntenek pálinkát, kenyérhéjat, meg cukrot tesznek bele, meggyújtják, megégetik és úgy isszák. Ez jó lehet! Kipróbálom. Bevittem a zománcos tányért, kenyérhéjat tettem bele, rá cukrot, pálinkát, meggyújtottam, szép kékes lánggal égett. Meg sem mondom anyámnak! Mikor kihűlt, kezdem ízlelgetni. Hát ilyen jó ez? Hol az égetettből, hol a nyersből csipegettem. A nyersbe is tettem egy süvegvégből lecsapott darab cukrot. A kisebbik öcsém odaszegődött hozzám. De akkor már nem volt annyi ítélőképességem, hogy neki ne adjak! Ivott, ahányszor kért. Nemsokára lefeküdt, igen rossz állapotba kerülvén. Én végére jártam mind a két fajtának. Mentem volna a többiért is, de nem bírtam felállni. Húgom ellenkezett érte, de még meg akartam verni! Csak nem- tudtam az asztaltól felkelni. Ráborultam, ott el is aludtam. Anyám megjött Szegedről, ott talált alva. Nem írom le, hogy vert meg anyám! Csak én nagyon megbántam, szégyelltem is. most is szégyenkezve mondom el. Aztán nem ittam semmi szeszes italt, de a bort csak nekem kellett be-behozni. Kétliteres lopótök volt, én azt egy szuszra teleszívtam. Később, asszonykoromban. mértékletesen fogyasztottam szeszest, főleg kávéban. Hanem a munkából kivettem a részem. Csépléskor, a szalmakazalrakáskor, a legfelső fokon álltam. Ez a legnehezebb munka cséplésnél. Nagy, hosszú taroglya volt a szalmakazal oldalához támasztva. Legalul állt egy valaki, attól 6 fokra a másik, attól 6 fokkal feljebb a harmadik. Mivel én a taroglyával régi ismeretségben voltam. nem féltem rá felmászni, én voltam a harmadik. felülről. Akik adogatták fel a szalmát, ha valamiért irigykedtek a taroglyásokra, itt akarták megbosszulni. Mondták: — Lévöszöm a taroglyárű, az annya lde-odáját! — Lent a földön kis boglyaszerű rakást raktak, ebbe beleszúrták a vasvlllát, de még azt is tudni kellett, hogyan adják a taroglyás kezébe. A vtllafog hajlásúnak mindig a kazal felé kellett állania, mert a kazalos így le tudta róla venni. A villa nyelének, ahogy az első taroglyás kezébe adták, azt adta feljebb, az meg a harmadiknak, adás közben nem volt szabad visszafordulni. A legfelső kezében maradt az üres villa. Szépen lecsúsztatta a taroglya mellett. Oda volt szalma teve, hogy a villa ne vágódjék. Ezt nevezték véllalárásnak. Innen mindenkit intettek. Egyszer látom onnan fentről, hogy egy markos asszony ugyancsak veri. gömbölygeti a vellahegyre való szalmát. Nekiveti a földnek a villanyelet, úgy veszi fel. De még mondja is: — Lévöszöm Észtért! Nem áll többet legfölül! Meghallottam, gondolom, ha két villás nekem fel tudja nyújtogatni, engem már nem vesz le. Nem is vett le, olyan szépen felnyomtam a kazal tetejére, soha nem volt semmi baj. De ha megtörtént bárhol, hogy fordítva adták, felülről, villástól, szalmástól leesett. A taroglyán meg tudtam a lábam szilárdan vetni. Nagyon kár, hogy senki meg nem örökítette, mit műveltek akkor a fiatalok. Ügy vetették magukat a munkára, mint a keselyűk a dögre. Ott voltak a szőlőmunkáknál, metszésnél, permetezésnél, aratásnál, cséplésnél. Szomszédunk, a királyi tanácsosnak tüzérhadnagy fia, név szerint: Raggambi Fluck László. Tíz vagon trágyát is kiküldött az apja szőlőjébe. Azt mi hatan lányok elvállaltuk, hogy széthordjuk a szőlőben. (Folytatjuk.)