Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-05 / 104. szám

4 Péntek, 1978. május 5." postaláda társszerzőnk az olvasó Á szabó és a Postaláda-Összeállító munkája sokban hasonló. Abban például biztosan, hogy mindkettő a kapott anyagból dolgozik. Olyanra szabja a köntöst, amilyenre kérik, amilyenre az anyagból telik. A héten a levelek zöme a közlekedéssel a buszjáratokkal foglalkozott. Ehhez igazítottuk a Postaláda fazonját is. De akadtak a város tisztaságáért aggódók, személyes sérelemre vigaszt várók is. Mint már többször írtuk — nálunk nincsenek jelentéktelen ügyek, s ezért minden észrevételt szívesen veszünk, hiszen e rovat köntösét együtt szabjuk-varrjuk olyanra, amilyen. De hadd súgjunk egy picit a kedves olvasóinknak, a szép formájú, a jó állású írás csak a mindnyájunk boldogulását, örömét, bánatát tartalmazó levelekből születik. Tovább fejtve a kezdeti mondókát, remélhetőleg á Jövőben is sikerül megtalálni a közös anyagot, hogy jóra sikerüljön a köntös. Autóbuszokról X közlekedésről gyűjtött 'véleményeket B. I-né gumigyárt dolgozó és csokorba szedve adta tudtunkra. Hangvétele kissé irónikus: „Kedves ajándék" — hogy többszáz dolgozó nő (kisgyermekes, idős családanya) cipeli a gyerekét a víztoronyig és vissza, a 100-as és a 600-as épületektől... A munkából való hazautazás is több időbe kerül, mint azelőtt. A városba történő kl- és beutazás fél órával növekedett meg. Ügy tűnik, egyes területeken visszafejlődik a közlekedés, hiszen többszáz ember nemhogy rövidebb idő alatt érne munkahelyére, hanem később.,. További bosszús megjegyzések hangzanak el, a közlekedés helyzetéről. Javaslattal él olvasónk. Vizsgájják fölül az illetékesek, hogy — csak munkanapokon — rendszeres járat közlekedjen az előző menetrend szerint akár a víztoronytól a Csorba utcán át a 100-as és a 600-as épületeket érintve a József Attila sugárúton — Lenin körúton — a Honvéd térig. Ügy véli, ezzel megoldódna az idősebbek és a kisgyermekesek utazási gondja. Dickmann Ferenc (Szeged, Fésű u. 5/b.) szintén az új menetrendről alkotott véleményt. „Újszegeden az Odessza lakótelepien lakom. A közlekedésben eddig nem volt semmi kifogásolni való. 1977-ig a 70, 70/A, 70/Y járatok a 10, illetve 20 perces üzemelési idővel — és kiemelem — pontosságával jól szolgálta a közlekedést. Még a járatszámok megváltoztatása után sem lehetett panaszunk. Az idén életbeléptetett új menetrend, eltekintve az új számozásoktól — legalábbis Odesszában — a csúcsforgalmi időben, erősen kifogásolható. A pontatlanság. járatkimaradások, túlzsúfoltság, tehát röviden a kulturálatlan utazás a jellemzője... Kérésem az volna — ami megegyezik valamennyi utazótársaméval —, állítsák vissza a makói vonat érkezéséhez a csuklós autóbuszokat, továbbá érvényesítsék a Volán által kiadott menetrendben feltüntetett indulási időpontokat, a 10, Illetve 20 pierces menetidőközöket." Sorok egy édesanyához Nem ismerem önt. Ennek ellenére kérem, engedje meg, hogy ismeretlenül is írjak. Remélem, hogy a sorok között magára ismer, s megszívleli mondanivalóm tartalmát, főleg ha az tanulságként szolgál. Gondolom, hogy különösképpen nem kell magyaráznom önnek, hogy mit jelent a gyermek. Nem is teszem. Egyszerűen azért, mert önnek is van gyermeke. Ha jól láttam, úgy 3—4 év körüli. Barna hajú, mosolygós, mozgékony, apró kis emberke. Hogy szereti gyermekét? Egy cseppet sem vitatom. Ám a gyermeke iránti felelősségérzetéből valami mégis hiányzik. Aprónak tűnő, de nagyon komoly. Olyan, amely beláthatatlan következménnyel járhatott volna. Legalábbis abban a helyzetben mindenképpen, amit a közelmúlt napsütéses vasárnap délután tapasztaltam, illetve láttam. Újszegedről haladt gyermekével a hídon a város felé a sok sétáló között. Ám egyszercsak felkapta gyermekét és feltette a híd korlátjára. ön fogta egyik kis karját. Az emberke el is indult apró lépteivel. Gyermekének szemmel láthatóan tetszett a nem mindennapi séta. önnek is. Mármint gyermeke derűje. Csetlő-botló léptei. Nem úgy nekem. Talán másoknak sem. Bátorkodom kimondani: a gyermeke végzetét idézhette volna elő. (De jó, hogy nem következett be!) Annak a gyermeknek, akinek ön lefekvés előtt mesét mond, kinek nap mint nap tervezi jövőjét. Akkor a gyermeke életével játszott. A szó szoros értelmében. Még egyet; ne gondolja, hogy felelőtlenségével gyermeke tragédiáját idézte volna osak elő. A saját családjáét is. S a felelős egyedül csak ön lett volna! És felelősségérzetének hiánya! Ezen a napsütéses vasárnapon felelőtlensége, könnyelműsége családja száméra könnyen borút hozhatott volna. S a fekete felhő talán sohasem szakadt volna fel. Levelem tartalmával egyáltalán nem volt szándékomban megbántani. Kérem, ne vegye rossz néven: nem tudtam magamban tartani, amit láttam. Tudom, hogy gyermekét nagyon szereti. Hogy ugyanolyan féltő gonddal óvja, mint a többi édesanya gyermekét. Tisztelettel: Barna Péter Szeged, Ságvári Endre u. 13. Művelodéselméleti alapvetés w Ágh Attila tanulmánykötetéről Hirdet, nem hirdet Lóvá tett vásárlónak érzi magát Széli Györgyné (Szivárvány u. 25.). A hirdetésre kerekedett föl családjával, hogy a Széchenyi téren, a Pók divatáru üzletben leértékelt tréningruhákat vásároljon. De, amint írja, azt felelte neki az egyik eladó, hogy nincs is leértékelés. A hirdetés téves. Nem akarja elhinni. Ügy gondolja, ablakon kidobott pénz a levelezőlap nagyságú hirdetés, ha nem a valóságot mondja. A múlt heti Postaládánkban szóvá tettük K. E-né olvasónk kérdését, hogy miért nem sorolja föl hét végén az újság — hirdetés formájában a Centrum-hétfő leszállított áruit. A napokban a Centrum Áruház igazgatója elmondta, hogy így akarnak kedvet csinálni a vásárláshoz. Éppen ebben rejlik a kereskedelmi kínálat, mert ha valaki bemegy a boltba, nem biztos, hogy éppen azt veszi, ami leértékelt. Könnyen lehet, hogy más is megtetszik neki. összeállította: Majoros Tibor Váljon kötelező olvasmányává művelődésügyi szakembereinknek. Ez a kissé naiv lelkesedés töltötte el a recenzenst a tanulmányfüzér olvasásakor, noha az egyszemélyes célkitűzést már a kiadó sem támogatta túlságosan, hiszen a könyv kevés példányban jelent meg. Talán arra gondolt a kiadó, hogy mar publikált tanulmányok tematikus egybegyűjtése nem vált ki érdeklődést — ám aki belekóstolt ezekbe az írásokba, bizonyíthatja az ellenkezőjét. Tudományos-technikai forradalom (TTF) — sokan már szinte fanyalogva hallgatják a róla szóló elmélkedést, mondván, mást se hallani évek óta. mindig ezt ragozzuk ... Csakhogy kevésszer járunk a nehezebb úton, hiszen könnyebb úgy általában beszélni a TTF-ről, mint a társadalmi hasznosság alapos igényével átgondolni. Ágh Attila ismereteket, továbbadható gondolatokat közöl, s ráadásul még majd hogy nem élvezetes stílusban — igazán odafigyelésre méltó cselekedet. Korunk termelési forradalma magának a munkavégzésnek a forradalma, egyaránt jelölve mennyiségi és minőségi változásokat. Menynyiségileg a tömegtermelés, az árubőség, a fogyasztási javakban gazdag társadalom, mint megvalósítható és megvalósulóban levő modell került előtérbe, a különböző jövőképekben. Ennek a célkitűzésnek realizálási feltételé a termelés fokozódó átformálása, tudományos igényű megszervezése, minőségi jellemzőinek • növekvő jelentősége. Egy modern gépcsarnok és egy kutató laboratóriuma között mind kevesebb a térbeli és időbeli távolság, s ez nem csupán költői hasonlat. Persze, a fejlődés sohasem volt és így ma sem lehet pusztán az előnyök, az eredmények felhalmozódása, hiszen a megszűnő ellentA városért Hangulatosabb városrészt szeretne látni K. J-né, a Csongrádi sugárút 96-ból. Szerinte csak jó szándék kellene hozzá, hogy az új, az alakuló lakótelep, a város észak! részén más legyen, mint amilyen. Azt írja olvasónk, jó lenne, ha kijelölnék a játszóteret a gyermekeknek, hogy ne ordítsák fel az éjszakai műszak után pihenni vágyókat. Az se lenne baj, ha a lámpák világítanának U az új városrészben a 320-as épületek körül, mert sötétedés után csak botorkálnak az arra járók. Bús Ferenc (Hüvelyk u. 1.) azt javasolja, miután a Szamos utcát érintő buszjáratok véglegesen megszűntek, a 6-os számú háznál levő megálló helyét parkosítsák. Nem kellene egy munkából kettőt csinálni, mert most éppen csatornáznak. Bizodalma van hozzá, hogy pótolják a fákat, amit a munkák során kivágtak. Csonkított szobrokra figyelt föl Józsa Dániel (Bartók Béla tér 3.). Ügy gondolja, még időben ír, s a szabadtéri játékok megkezdéséig lehet tenni valamit. Elsőként említi a jogtudományi egyetem előtti lovasszobrot. Azon a huszárosak a kard markolatát fogja, mert a pengéjét letörték. Szerinte kevés költséggel rendbe lehetne hozni, akárcsak Dankó Pista hegedűjét. Mármint a szobron levőt a régi Hungária előtt. Mert így valós a kesergése a nótaszerzőnek: „Eltörött a hegedűm .. .* Felveti még. hogy a szabadtéri idején tartsanak Dankó Pista-estet. Onnan az ötlet, hogy olvasónk 1953-ban részt vett egy ilyen rendezvényen Hódmezővásárhelyen. Sorokban Ökrös Antalné (Alföldi u. 22.) panaszolja, hogy nem férnek egymással a lakók. Némelyek kiabálnak, szitkozódnak. Kérdi, lehet-e így élni? Sokat kell tűrni az embernek, hogy békességben eljen. Az emberi természetek változóak. Csak a közösség együtt segíthet az ilyen gondon. Lakatos Gyuláne (Tarján 513.) külföldi példára hivatkozva javasolja, hogy büntessék azokat, akik szemetelnek. Régi és gyakori levélírónk fíuszta Miklós, a Mikszáth Kálmán utca 26-ból. Most is elmondott három rendellenességet. Remélhetőleg az emberi kapcsolaton javulnak a jövőben. Két mestermunka Háromnegyed tíz körül végre elindulhatott a téesz kertészetének mindenese a tiszai vízátemelőhöz. Az üvegházak és a fóliasátrak körül reggel bőven akadt tennivaló. Szedték az asszonyok a paradicsomot, a paprikát, uborkát és szegfűt. A fóliasátrakban öntözték a palántákat. Odakinn, a szabadföldön szorgalmasan rótták a köröket a kujtivátorok. A szerelőműhely előtt kijavítva várakoztak az ültetőgépek. — Holnap ültetjük a paprikát, remélem öntözővíz is lesz addigra — mondta még, s felpattant homokfutó Toldi biciklijére. A tavaszi napsütésben elkarikázott a Tisza felé. A töltés koronájáról meszszire el lehetett látni. Sietősen járták a határt a vetőgépek. A búza haragoszölden nyújtózkodott egyre magasabbra. Már fél lábszárig ért. Jól látható volt a táblák szögietjeit hűen , követő öntözőcsatorna vonala. A csatornaparton kis csoport szorgoskodott. Ásó, lapát, kasza járt kezükben. Vágták a gazt, tisztították a medret, igazították a rézsűk Az éledő fűz és a virágzó nyárfaerdők mentén csendesen siklott tova a Tisza. Ahol a töltés a legközelebb került a folyóhoz, oda került a szivattyúállás. Az úszóművet két napja vontatták fel. A gépészek azóta szerelték a csöveket. A szerszámok koppanása. a fémek feszülése könyörtelenül törte meg a csendet. Már éppen az utolsó csődarabbal bajlódtak a szerelők, mikor a főkertész széles kerekű Toldi kerékpárja nyikorogva landolt a töltés oldalán. — Jöhet a könyökcső — s a hangot sietve vitte jó meszszire a víz, hogy aztán a szemközti nyárfák újra viszonozzák. — Ma estére indulni kell — vizsgálódik a főkertész. — Ha minden igaz, már délután víz lesz a csatornákban — alacsony, szikár termetű szerelő egyenesedik fel a folyton billegő csónakból. Kifakult svájcisapkáját megszokott mozdulattal tolta a tarkójára. Szája sarkában cigaretta lógott — Már csak a könyök van hátra. Délre azzal Is végzünk. Aztán megjáratjuk a motort. — Sárosan bukkant elő a vastag nyomócső mögül a másik gépész. — Géza bátyánk merre van? — kérdezte most, kutatva a harmadikat a kertészet vezetője. A két szerelő pajkosan összemosolygott, s aztán mindketten egyirányba pillantottak. Arra fordította fejét a kérdező is. Távolabb, egy tűzrakás mellett pokrócba burkolódzva kucorgott a harmadik. Előtte bogrács, ő meg éppen halat pucolt. — Vízbe gurult a kövér barátunk. Mindig mondtuk pedig, hogy leadhatna már pár kilót — kacarásztak a társak, s a töltésoldalra mutogattak. A napon szétteregetve száradt a nagyülepű nadrág, a gondosan foltozott munkászubbony, meg az ing. — Ha már nem segíthet, legalább vegyük hasznát — mondták. — Megbíztuk a főzéssel. — Kész leszünk időre — mondta kényszeredetten Géza bátya. Aztán halkabbra fogta a szót. — Hajnalban horogra akadt néhány potyka. csak nem hagyjuk kárbaveszni ? — Délután újra itt vagyok — búcsúzott a főkertész. A csatorna partján indult viszsza. találkozni akart a tisztítókkal is. — Sok a pézsmapocokjárat — fogadta Pista bácsi, az öntözők brigádvezetője. — Az a baj, hogy a télen többen keresték a pockot, s jól összedúrták a rézsűt, — Lesz víz délután? — kérdezte az egyik lapátos. — Ígérik. — A ti Itókát mikor hozzák? Pista bácsi engem bízott meg. hogy idejében helyére kerüljön mindegyik — szólt közbe egy másik. — A bognár délre mondta, hogy végez a javítással. Ebéd után majd a kis Zetor hozza le. Itt várja be — intézkedett elmenőben. Délután öt óra. Az úszómű motorja egyenletesen zúgott. A csatornában utat keresve indult meg a Tisza vize. — Holnap ültethetünk — jegyezte meg a főkertész. s szedett magának a halászléből. A paprika jólesően megkaparta torkát. Mestermunka volt. Kadics Ferenc mondások helyébe mindig újabbak lépnek, ritkán tisztelve a felhőtlen holnappal szembeni elvárásainkat. Nevezetesen az ember helyét kell megtaíálnuk, és mindig újra megtalálni a viharosan változó világban. És ez nem lehet egyszerű feladat, bár felbecsülhetetlen segítséget jelent az a történelmi tapasztalat, amelyet a marxista társadalomtudományok nyújtanak. Ha valaha azt hittük is, hogy a termelés forradalma nyomán létrejövő anyagi gazdagság nem okoz új típusú ellentmondásokat, akkor erre a valóság érzékletesen rácáfolt, előtérbe állítva — a hogyan éljünk kérdését. Ágh Attila úgy fogalmazza: mind élesebben vetődik fel a fogyasztás mikéntje. Erre a kérdésre válaszul a marxista filozófiai antropológiának fel kell építenie a szocialista fogyasztói modellt, kidolgozandó az árubőségben élő, de nem az anyagi javak foglyává váló társadalmi csoportok! és egyének elméleti képéi Ám ez az elmélet nem nélkülözheti a konkrétumot; pontosabban szólva az adott társadalmi valóságnak történő adekvációt, haladó, progresszív politikai elkötelezettségének megfelelően. Az elméleti modell kialakulása nem jelenti egyben a célkitűzéseinek realizálódását is, de a tervszerű változtatáshoz a modellalkotás nélkülözhetetlen. Es a marxizmus elméleti modellje éppenhogy alapvető fordulatot — a szocialista országok társadalomépítő gyakorlata által bizonyítottan hasznos fordulatot — jelentett az ember társadalmi szerepének alakításában, fejlődési folyamatának az irányításában. A marxizmus megjelenéséig lényegében művelődő és termelő részekre bontották — az objektív helyzetnek megfelelően — az egyének történelmi rendszerét, az osztálytár. sadalmat, s ezt a megosztottságot egyben véglegesnek tekintették a jövőre is. Marx viszont azt hangoztatja, hogy a kommunista forradalom éppen ezt a megosztottságot támadja, egységgé ötvözve a társadalmat. Agh Attila kifejtésében'világossá válik a marxi gondolatok mély értelme. Vagyis, hogy az ember elmélete, A német ideológiában terminológiai egzaktsággal is, művelődéselméletként fogalmazódik meg, és foglalható össze. Csakhogy művelődni és dolgozni ebben az értelemben nem két különböző tevékenységet jelölő fogalom, mint ahogy lényegük szerint mindig is egyet tartalmaztak: hasznosan élni. (Magvető.) Tráser László Földrengéselőrejelzés A szahalini geofizikai intézet munkatársai földrengéselőrejelző módszert fejlesztettek ki. Ez a módszer 14 eset közül 12-ben pontosnak bizonyult. Mély kutak vizének szintjét mérték, s megállapításuk szerint a földrengés előtt 3—7 nappal mindig emelkedett a víz szintje. Ezzel az eljárással a talajmozgásnak nemcsak az idejét, hanem a helyét is előre lehet jelezni. A Kuril-szigeteken már megkezdték a speciális kutak hálózatának kiépítését.