Délmagyarország, 1978. május (68. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-05 / 104. szám

5 Péntek, 1978. május 5." 99 Együtt csináltuk A SZOT-dijas Hagy Albert, koreográfus 99 Huszonkét évvel ezelőtt már táncolt. Legelőször a Békés megyei községben, Endrődön vezetett táncegyüttest. Valószínűleg létezik a saját, titkos, külön időszámítása; akkor kezdődött minden. Talán meglátott ott egy gyerekszemet, vette az üzenetet, megértett valami lényegeset abból, mit jelent pedagógusnak lenni. Hiszen e legelső, nagyon fiatalkori próbálkozás után megmaradt és egyre csak erősödött a vágya: mindenképpen csoportot akart; kör zösséget. amelyet — akár táncegyüttesnek nevezik, akár másnak — összetart, formál és felemel a közös munka — és művészetélmény. így történhetett, hogy karcagi katonáskodása idején Nagy Albert egykettőre öszszehozott egy tánccsoportot; hogy a katonák jó kedvvel ropják, partnereket is keresett, együtt táncoltak a kórház ápolónőivel. Ezzel a nem lebecsülhető szervezői és pedagógiai gyakorlattal már igazán gyerekjátéknak tűnt megvalósítani a leszerelés utáni nagy tervet: szülővárosában, Gyomán is kell egy néptáncegyüttes! A „katonáékat jmegjárt" gyomai szakmunkás nem tehetett mást — egyetlen esztendő alatt, társadalmi munkában, azaz szabad idejében és bérment. ve, megcsinálta a Csoportot. Igen, a nagybetűset, az álmok főszereplőjét. Közben, látszólag mellékesen. valójában kemény akarattal alaposan megtanulta a szakmát, megszűrte magának mások tapasztalatait, figyelte a mestereket, de talán jobban a „többleket", a csoportbeli ifjakat. Tudta róluk, szereplés nélkül nem igazán ízlik a munka, fárasztó a gyakorlás; készülni valamire és valamiért kell, a tánc öröme önmagában kevés lehet annak, aki éppen csak kóstolja. Folklórműsort „eladni" — akkoriban még kereskedővénát is igényelt. Hiszen tombolt a beat! így lett beat-zenekar menedzsere is. a vegyes műsort már vették, mint a cukrot, a fiúk „szerkója" megtérült lassan a bevételből és idővel a táncosok csizmáját is lehetett talpaltatni. Alakultak a dolgok — meg az emberek. Azt hiszem, Nagy Albert is ebben a műhelyben — táncpedagógussá. « Szegeden legalább úgy kezdte (már hat éve), mint akinek kisujjában van minden tudás, amit saját nagy igénye és a posztja megkíván. A városban sokan tudÁ KPVDSZ megyei bizottságának ülése Kitüntetéseket adtak át ják, hogyan folytatódott a „történet"; a szegedi néptáncegyüttes mai eredményei beszédesek: alighanem igen jól gazdálkodott a vezetőjük az emlegetett tudásanyaggal, a szakmaival meg a pedagógiaival. Nyilván ezért is mondhatja álszerénység nélkül: „Nem én csináltam, hanem együtt." Ez az „együtt": nagyon sokakat jelent. A „szűk" ÉDOSZ-on kívül a fönntartó, a munkájukat támogató, és ebben egyáltalán nem személytelen szervezeteket, intézményeket is, meg persze az egész néptánc-drukker nagyközönséget. A kezével az arcát gyűri, gond lehet temérdek, az intéznivaló még több. A szeme mégis mindig mosolyog. Különös ismertetőjele? Talán van. A dinamizmus. Minden bizonnyal ez az, ami felrázza és lefegyverzi a gyerekeket. Együttlétüket figyelve nyilvánvaló: mesterük és alkotótársuk, szellemi vezetőjük és barátjuk, példaképük és bizalmasuk — egyszemélyben. Folyton tervez és folyton megcsinálja, amit eltervezett. Az eredeti folklór szépségének és gazdagságának feltétlen hódolója, elszánt éltetője, elkötelezettje. Most azt szeretné, ha a szűkebb hazában, Csongrád megyében minél többen tartanának vele. A rengeteg néptánccsoport valamennyi tagja megtudná és megértené: amit ismerni kell, amivel dolgozni érdemes, az olyan, mint áz anyanyelv. Aki csak néhány mondatot képes elmondani magyarul, nincs köze a nyelvhez. Az anyanyelvét viszont ki-ki belülről ismeri, elemeit és egészét, színeit, zamatait, természetét Élni tud vele. Ez a terv. És minden bizonnyal az lesz a sorsa, mint a többinek. Az időt, amíg természetessé válik a minőség igénye a megye néptáncmozgalmában, körülbelül négy évre taksálja. Tiszteletre méltó vállalkozás, amelyben megint csak „együtt" lehet célhoz érni. A gyerekek és a fiatalok „Berci bácsira" emelt ragyogó tekintete mindenesetre bíztató. Uj .. • rr /. rr tejsurito Jól előkészített beruházás volt A kilencmillió forintot érő tejsűrftő berendezés Dániából, az Anhvdro cégtől érkezett a Csongrád megyei Tejipari Vállalat nemrég Élüzem címmel kitüntetett szegedi üzemébe. A szerződést a múlt év decemberében kötötték meg, és április 30-án már kezdődhetett is a tíznapos próbaüzem. Korábban 40 ezer liter tejből gyártottak tejport Szegeden, az új gép munkába állításával pedig napi 80—100 ezer literből. Ebből a menvnyiségből 83 mázsa kiváló minőségű tejpor készül majd naponta. A dicséretes gyorsasággal megvalósított beruházással zökkenőmentesen fel tudják dolgozni a megye állami gazdaságaiban és lóeszeiben termelt évi több mint 100 millió liter tejet. Május 2-től 30-ig Uzemeflészség-ügyí hónap A Vöröskereszt városi Az üzemegészség-ügyi hószervezete — a megyei nap programjának ktdolgoegészségnevelésl csoport zásához javaslatot is kaptak szakmai segítségével — ver- az üzemi aktivisták, amelysenyt hirdetett a május 2. ben már figyelembe vették és 30. közötti üzemegészség- a most aktuális témeköröügyi hónap eseményeit, ket, az Egészségügyi Világprogramját lebonyolító üze- szervezet, valamint a Nemmek. vállalatok vöröskeresz- zetközi Vöröskereszt felhítes szervezetei között. A vasait, jelszavait. A tisztaversenybe 40 szegedi terme- sági mozgalom, az egészlő üzem aktivistái neveztek ségügyi felvilágosítás, az albe. s a városi Vöröskereszt kohol izmus elleni küzdelem, programjavaslata alapján a gondozási tevékenység, a már meg is kezdődött a munkahelyi egészségvédemunka. lem, a szervezeti élet témaAz üzemegészség-ügyi ak- köreiben ad a program jació célja a munkahelyi kör- vaslat ajánlásokat, a váltónyezet egészségügyi felte te- zatos módszerekkel, s eszleinek alakítása, a betegsé- közökkel élni tudó üzemi gelk megelőzése, az egymás- vöröskeresztesek versenyésal való törődés, a felvilágo- nek értékelésére júniusban sító-nevelő célzatú propa- kerül sor, a legjobb eredganda erősítése, összhang- ményt elért szervezet kapja ban az egészségügyi törvény a városi Vöröskereszt vántéziseiveL dorserlegét. A giinSség őrei Ellenőrző szolgálat a vágóhídon A MÉM Élelmiszeripari adatot látnak el. Állategész- rülhet peszticid. Három éve Higiéniai Ellenőrző Szolgá- ségügyi, egészségügyi és nép- szerelték fel ezt a laboratólat 1976 márciusában köl- gazdasági szempontból vég- riumot országos program tözött a Szegedi Szalámigyár zik vizsgálataikat. Az állat- alapján Szegeden. Budapesés Húskombinát központi egészségügyben a járványok ten és Pápán működik haépületébe. A földszinten hatósági húsvizsgálók dolgoznak. Ugyanitt dolgoznak a trichinella-vizsgálók és a peszticid laboratórium munkatársai. Az első emeleten korszerű mikrobiológiai laboratóriumok találhatók. Az országban több mint harminc ilyen laboratórium dolgozik, s valamennyien a budapesti sertésvágóhidon levő igazgatósághoz tartozj nak. Szegeden dr. Makó Imre főállatorvos vezetésével hét állatorvos, egy vegyész és 26 jól felkészített állatorvosi szaksegéd, laboráns és technikus tartja a vizsgálatokat. De nemcsak a vágóhíd ellenőrzése tartozik hozzájuk. Itt intézik a konzervgyár és a paprikafeldolgozó Nagy Albert koreográfust az ÉDOSZ Szeged együttes művészeti vezetőjét a minap Sulyok Erzsébet Gémes Eszter: J Tegnap, csütörtökön dél- vánnét. Varga Margitot. Hu• előtt a Tisza-szálló tükörter- szonöten kapták meg a SZOT 1 mében rendkívüli ülést tar- oklevelét, tízen pedig a tott a KPVDSZ Csongrád KPVDSZ emlékplakettjét. A megyei bizottsága. A megyei közművelődési tevékenység pártbizottság képviseletében elismeréseként kulturális ott volt Perjési József mun- vándorserleget kapott a VIkatárs, s Dobóczky Károlyné, DIA Kereskedelmi Vállalat az SZMT titkára is. Forgó és a sándorfalvi ÁFÉSZ, s Gergelynek, a KPVDSZ me- oklevelet a Csongrád megyei bizottsága elnökének gyei Élelmiszer-kiskereskemegnyitója után Kopasz Jó- delmi Vállalat, a ZÖLDÉRT, „ . ,.,„..,.. .. zsefné titkár számolt be a a kisteleki ÁFÉSZ és az Ál-1 SZOT-dtjjal tüntették ki. legutóbbi választás, vagyis lami Biztosító. 1975 óta eltelt időszak eredményeiről. A megyei bizottság titkára áttekintette a szakszervezeteknek a gazdasági munkát segítő tevékenységét, beszámolt a munkaverseny-mozgalom sajátos célkitűzéseinek megvalósításáról; a munka- és üzemszervezési feladatokból, e munkahelyi demokrácia fejlesztéséből, a kollektív szerződések előkészítéséből tekintélyes részt vállaló szervezetek törekvéseiről. Szólt az üzemégészségügy, a munkavédelem, a közművelődés, a tömegsportmozgalom kérdéseiről. s összefoglalta azokat a feladatokat, amelyek a KPVDSZ-ben tömörült szervezetek aktivistáira, vezetőire az idei esztendőben várnak. megelőzése, kiszűrése a fő sonló. Most készül újabb cél. Ezért az élőállatok el- Miskolcon és Gyulán. Egyelenőrzésével kezdődik a vizs- lőre még nem, de hamaro-» gálát san várható, hogy a növény® A húsvizsgálatok az egész- védőszer-maradvány értékét ségügyet szolgálják, ami már az exportszállításoknál is a vágóüzemben kezdődik, jelezni kell. Folyamatosan ellenőrzik a Fontos feladat a higiénia* levágott állatokat. Nagy követelmények betartása, » munka ez. hiszen a Szegedi korszerű termelési környeSzalámigyár és Húskombinát zet kialakítása. A hazai és központi telepén levő vágó- az exportérdekek az előírás üzemben naponta átlagosan szerinti higiénia maradékta1200 sertést dolgoznak fel. Laboratóriumi ellenőrzéseket időszakosan, szúrópróbaszerűen is végeznek. Ezenkívül vannak a gyártás minlan betartását követelik az üzemtől. Az ellenőrző szolgálat dolgozói a korszerűen felszerelt laboratóriumok segítségével den mozzanatát követő kö- a minőséget garantálják. Eltelező ellenőrzések. Üjdonság a peszticid laboratórium, ahol a növényvédő szerek jelenlétét vizsgálják. Az késztermékeinek kiegészítő állatok húsába a növényvévizsgálalait is. Ujabban a dő szeres takarmányokkal kebaromfi-feldolgozó ellenőrző- mm se is a szolgálat feladata. [ A tervek szerint hamarosan a tejipart is ellenőrzik. A húsáruk és a különféle húskészítmények csak szigorú és rendszeres laboratóriumi minőségellenőrző vizsgálatok után forgalmazhatók. Ezért a nyersanyagnak számító vágóállatoktól a vágóhídi és az ipari feldolgozáson keresztül, egészen a készáruig tart az ellenőrzés. Tulajdonképpen hármas fellenőrzéseíkkel a húsipar munkáját segítik. Az érdek közös: megfelelő minőségű áru kerüljön a belföldi és a külföldi fogyasztókhoz. R. P. Növekvő export Mintegy tízmillió dollár nerei növelhessék exportértékű exporttöbbletre szá- termelésüket, mit az idén a Chemolimpex A vállalat mind aktívabb a termelő vállalatoknak ko- részt vállal a termékszer kerabban átengedett fejlesz té- zet korszerűsítésében is. Elsi alapok nyomán. Csak ta- sóként néhány kisebb tételű valy 40 millió forinttal já- exporttermék gazdasagossárult hozzá. hogy ipari part- gát vizsgálják meg. (MTI) Mindig magam A számvizsgáló bizottság elnökének, Mucsi Jánosnak jelentése után a megyei bizottság ülésén Nóvák Gusztávné dr., a KPVDSZ alelnöke kitüntetéseket adott át. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta dr. Cselőtei István, Forgó Gergely és Zombori Jánosné. ezüst fokozattal tüntették ki Gulyás Ferencet, Kouács Bélát, Miksi Ist17. Tíz-tizenöt tőkét bekötöttünk, én már a juh s. . .-e lettem, egyébként is utolsó sorban voltam, a hetedik. Tíz óra felé meg voltunk ám száradva, csak úgy perkált a nap. Ha valaki homokba köpött volna, íölsértyant vplna. Nyomkodtuk a lábunkat a tőke alá, de onnan elő kellett venni. Sokszor fölhólyagosodott a talpunk. Olyankor nyúlhájjal kenegettük. Mindig azt füleltem, hányat üt a templom toronyórája, ez is rontotta a munkámat. A tízet verte. Ür Isten! Mikor lesz dél? Hát este? Addig én úgyis meghalok. Hét máskor csak volt fa. vagy egy kis felhő, ami kis időre eltakarta a napot de most sehol semmi. Száz ágra süt a nap. Minden negyedóra-ütést számláitami Nagy nehezen megkondult a harang. Ilyenkor ha fél gép víz volt is elpermetezni való. ha két tőke hiányzott is a sorból, ki kellett állni, mindenki hagyta félben a munkát. Amíg harangoztak három versben, az Űrangyalát elmondta a nép. Még csak délelőtt, az éjjeli hűvös harmaton elviselhető volt a forróság. Hanem egy órakor, mikor a déli meleg felfokozta a hőséget, a tojás megsült volna a homokban. Ami út vitt be a villához, az szép gyepes volt. Ide ültünk le ebédelni. Reggelre megettem a szalonnát, délre maradt a túró, még zöld paprikával. Annyira el voltam fáradva, hogy a szám nem bírt mozdulni, hogy rágjon. Eldőltem a gyepen, el is aludtam. Amikor egyet verte a toronyóra, felébredtem. Az utolsó falat a számban volt, kiköptem, kiöblítettem a szám, könnyültem. El is kötözgettem volna én ott a hűvösön, ha a tőkék sorba bejöttek volna elébem, én bekötöttem volna őket. Szépen kimentek volna sorban. Ezt én így gondoltam. Hittem is a csodában, néztem is, nem-e indulnak még befelé? De nem. Mi mentünk hozzájuk sorban kötni. Négy óra tájban csökkent a meleg. De ekkorra olyan forró volt az egész testünk. a belső részünk is, mintha forró viz lett volna bennünk. Bizonyos alkalommal erről meg is győződhettünk. Este, amikor bementünk a hársat letenni, akkor neszeltem ki. mi az az átajjás. Beszélte ott a lányoknak, hogy neki az úr megalkudott összeget ad. ö ebből fogadja a napszámosokat, ha gyorsabban dolgoznak, neki több marad a pénzből. Végre harangozták a nyolc órát, mehettünk haza. Bércy tanfelügyelő villája is ott volt, nem messze. Éppen eléje érek, a vasút felől, bizonyára a nyolcasról, jön rám szemben egy úr. Köszönök neki, megszólít: — Kislány! Nem tudod, hol van a Bércy villája? Nézők ide, nézők oda, mondom: — Én a Bércyék villáját, ahogy gyüttem, séhun sé láttam leszúrva. Derült a feleletemen az úr, de türtőztette magát. — A házat kérdeztem. — Ehun van-e! — mutatok rá. Ekkor tudtam meg, hogy nem minden háznak ház a neve. hanem villa is van közöttük. Ahogy az úr haladt befele, utánamhozta a szél a nevetését. Rendben voltam vele, hogy engem nevet Hazaérek, anyám jön elébem, az üres szatyrot is elveszi, fogadja a köszönésem. — Efáradtá-é, lányom? — El ám! — mondom —. de holnap nem is mék! Mert ha elzavar, déli harangszókor meghalok. gyühet értem. — Hát a cseresznyeszedés? — ögyék mög a rigók. Arra sé mék. Átajjás. — No aztán? — így anyám. — Hajt, mint a kutyát, mindön sorná elmaradok tíz tőkével. Isten őrizte, hogy mög nem sültem, annyi a hólyag a talpamon. Anyám bekente vadnyúlhájjal, így megenyhült, és vissza is húzódott szépen. A lányok meg már csúfoltak: — Szegődi, nem tőti, szegődi, nem tőti! Anyám szépen beszélt, meg is szidta a lányokat, amiért csúfoltak. Nagyon jól tudta ő, hogy tizenhárom éves lány nem való még a nagy s-ölőbe. — Lányom! Itt a bérmálás, háromnak ruha kö! Mibű? Ott már a lányok a kötözésben nagyon beszélték, milyen selyemruhát vesznek bérmálásra. Én is vágytam rá. Mög ha nem is mék vissza, a mai napszámom is elvész, me akit egész hétre fogadnak, annak egész hétön mönni köll, fizetés mög csak szombat este van. — Én nem bánom, ha odavesz is, én nem mék! — Dehogy nem mégy. Híre mén, hogy otthagytad a helyet, szégyönöd lösz! Még csúfnevet Is adnak. Mönnöd köll! — Tuggya-é, hogy azok átállások? — No aztán? — No aztán? — utánozom anyámat — Engem többet átajjéshoz el né szegődtessön (Folytatjuk^