Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

Hétfő, 1978. április lyi Kossuth Termelőszövetkezet. Az alapgondolat ezért született meg: egyesülni kellene a két, azonos sorsú község szövetkezeti tagságának. Üllésen is 1949-ben kezdődött a szövetkezeti élet. Az első téesz a Vörös Csillag volt. Tagsága küzdelmes években kovácsolódott össze, s 1961-ben újabb tagokkal gyarapodva már Árpád néven, viszonylag eredményesen gazdálkodott. Abban az időben két másik termelőszövetkezet is alakult Üllésen, a Kossuth és a Rózsa Ferenc. A három termelőszövetkezet 1964-ben egyesült, s a Kossuth nevet választotta. * Az utóbbi években a homoki termelőszövetkezetekben is terjed az újabb és korszerűbb technika. Ezeket azonban sajátos viszonyaikra kell átalakítani, hogy a termelési eredményeik évről évre javuljanak. A forráskúti példa bizonyítja, hogy mindezt sikeresen lehet elvégezni. A termelőszövetkezet gesztora az Egyszerű Zöldség- és Burgonyatermesztő Társulásnak is. Zöldség és összefogás, ez volt a társulás alakulásának indítéka. Így kezdtek a körzetben a homoki zöldségtermesztés fellendítéséhez és elterjesztéséhez. Vajon többre képesek? Mindenképpen. Tavalyi eredményeik — noha nem a legkedvezőbb körülmények között gazdálkodtak — mégis kimagaslóak. Az alapító tagok mondták, akik ugyanezen a területen egyénileg gazdálkodtak, hogy az 1977. évihez hasonló időjárás akkoriban teljesen tönkretette volna őket. Tavaly a forráskúti határban az őszi árpa 48, az őszi búza 30, a kukorica 33, a burgonya 160, a fűszerpaprika 93, a paradicsom 441 és a cecei paprika 165 mázsát termett hektáronként. A téesz ma is fejlődik, épül, gazdagodik, a tagság életszínvonala nő. Ma már 13 ezer négyzetméter üveg- és 45 ezer négyzetméter fóliaháza is van a gazdaközösségnek. Üzembe állították az új fűszerpaprika-szikkasztót és -száritót. A fejlesztést folytatják, jövőre újabb 26 ezer négyzetméter üvegház felépítését tervezik. Az üllési és a forráskúti termelőszövetkezet egyesülése utáni első esztendőben már 18,5 millió forint volt a téesz tiszta jövedelme. Tavaly 53 millió, ami az 1972. évhez viszonyítva 286,4 százalék. A forráskúti termelőszövetkezet története bizonyítja, hogy hazánkban már hagyományai vannak a szövetkezeti mozgalomnak. A közös akarat és összefogás, a helyesen alkalmazott agrotechnika a jó eredmények záloga. KA DICS FERENC Téesz a homokon A napló harmadik kötete A

ligha hitték volna a forráskútiak és az üllésiek, hogy egyszer majd úgy sikerül úrrá lenni a sivár, homokos földjeiken, hogy még a feketeföldi gazdák is eljárnak csodájára. Büszkék is eredményeikre. A szövetkezeti mozgalom ideje alatt már háromszor nyerték el a Kiváló Szövetkezet címet. Ma már a homoki zöldségtermesztés modellgazdasága a forráskúti Haladás Termelőszövetkezet. Jó gazdálkodásukat nemcsak a megyehatárt n belül, hanem az egész országban ismerik. A nagyon hitvány. 5,4 aranykoronás szántóterületen évről évre többet terem a szőlő, a paradicsom, a paprika, a burgonya és a búza. Igaz, a 300 kiló műtrágya-hatóanyagot minden hektáron kiszórják, a rendszeres szervestrágyázás mellett. A homok kegyetlen tud lenni, de ha megkapja, ami neki jár, meglepetésekre is képes. • 1949 őszén alakult meg FoiTáskúton az első termelőszövetkezet, a Petőfi. Mindössze 103-an fogtak össze akkoriban, s alig 340 hold földön kezdték a. közös gazdálkodást. Talán ez nevezhető a mai termelőszövetkezet magvának. Alakult néhány szakszövetkezet ls a faluban, mint a Béke. a Haladás, a Reménység és az Üj Elet, de ezek rövid életűek voltak. A futóhomok évről évre próbára tette a Petőfi Téeszben dolgozó embereket. Sokszor megesett, hogy egyik napról a másikra, a bevetett gabonatáblát homokostól, magostól egy másik helyre hordta át a szél. Pedig nagyon szorgalmas emberek voltak az első szövetkezeti tagok. Ha azt mondták, hordják arrébb valamelyik homokbuckát, szó nélkül megtették, még csak véletlenül sem kérdezték, mire volt ez jó. Akartak is ezek az emberek, mégis nehezen mozdult A

kártolás a legporosabb és legnehezebb munka a kenderfonógyárban. Kissé sötét a műhely, mindent belep a szürke por, kattognak a gépek, a dolgozók arcán porvédő kendő, szemükön védőüveg, akár -a hajdani cséplőgépeknél a polyvások, úgy néznek ki. Pipicz Mihálynét keresem, az Ady Endre szocialista brigád vezetőjét. Kérdés nélkül mondja: — A kártolóban dolgozni nem leányálom, bár mi megszoktuk, el sem mennénk innen. Az üzemvezető: — A brigád tagjai mind régiek. A kártolóban alig találni fiatalt, aki odakerül, vagy rövid időn belüi • elmegy, vagy ottmarad végleg. Sok múlik a kártolókon, a későbbi feldolgozás érzi jó, vagy rossz munkájukat, a minőséget. Pipiczne brigádját csak dicsérni tudom. A brigádról: Tíz évvel ezelőtt alapították. Senki sem furcsállotta, hogy a legfiatalabb állt az élre. Természetében van a mozgékonyság. Valamikor a hirdi kendergyárban kívánt elhelyezkedni, de a szegedibe került. Nem bánta meg. — A hirdi gyár előtt sorba álltak fölvételre. Ide .meg toboroztak. Eljöttem, a családi körülményeim is ezt kívánTák. Megszoktam itt, szegedi lettem. Tizenkét áve dolgozom a kártolóban, a többiek mind régebb óta. Fölírná a brigádom névsorát? Rácz Lajosné, Szőke Andrásné, Lobár Péterné, Miklós Antal, Domapyik István, Juhos Jánosné, Knetyó Gyula, Tóth Lajosné, Szabó G. Istvánné és Szabó Imre. Jól öszszeszokott társaság, én vagyok a legfiatalabb, amikor megválasztottak brigádvezetőnek, húszéves voltam. — Egy nagy aeélkést láttam a kezében, mit dolgozik" avvfit? — En kaparós vagyok. A gépekről, a hengerről le kell vagdosni a rácsavaródott kertderköcot. — Nehéz munka? — Az, nehéz és fárasztó, nem tolonganak érte az emberek. Jól sikerült brigád a miénk. Nem azt akarom mondani, hogy mi vagyunk a gyárban a legelsők, vannak jobbak is, de nem kell félnem, hogy valaki elkésik, vagy esetleg italozik, fegyelmezetlenkedik. Ilyen nálunk nincs. Noszogatni sem kell az embereket sémmire sem, szívesen járnak társadalmi rendezvényekre is. Ne vegye dicsekvésnek, de három kivételével mindenki elnyerte már a Kiváló Dolgozó kitüntetést, van aki kétszer is. Két társammal együtt a Könnyűipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést is megkaptuk. A munka mennyiségét a gép teljesítőképessége szabja meg. — De száz százalék alatt soha nem teljesítünk, hiszen az már előbbre a téesz szekere. Meglehetősen primitív körülmények között gazdálkodtak, néhány lófogat, bivaly, s egy-két Hoffertraktor volt birtokukban. A termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesítésekor, 1961-ben a Petőfi mellett két nagyobb téesz is alakult. Az egyik az Ezüstkalász, a másik a Rózsa Ferenc nevet kapta. Már az első év utón egyesült a Petőfi és az Ezüstkalász, újabb egy évre rá pedig a Rózsa Ferenc tagsága is úgy döntött, ezután közösen gazdálkodjak a forráskúti határban. Akkor már több volt a traktoruk szégyen volna, meg a kereseteket is megnyirbálná. Mi a fonósoltnak adjuk át a kártolt anyagot. Ha rossz anyagot küldünk, átjönnek és á szemünkbe mondják, veszekednének velünk. Ezt nem szeretjük. — S önök hogyan szólnak viszsza, ha gyengén előkártolt anyagot kapnak a távoli telepekről? — Erről jobb nem beszélni, bár a vajhártiaktól megfelelő minőséget hoznak. Mi kihozzuk az anyagból azt, ami csak lehetséges. — A termelésen kívül mit tesznek? — A művelődésben nem állunk rosszul. Mindenki szedet olvasgatni, könyvtári tagok' vagyunk, is a régi ekék és lovas kocsik mellett. Üjabb traktorokat, kaptak 1964-ben, amikor a gépállomás megszűnt. Ettől kezdve a gazdálkodás eredménye évről évre javult. Egy holdon 1964-ben már 7,2 mázsa búza, 34,7 mázsa burgonya, 11,6 mázsa kukorica termett az alacsony aranykoronás földeken. Hozzákezdtek az új, korszerű szőlő- és gyümölcstelepitésekhez is. Először 70 hold szőlőt és 46 hold őszibarackot ültettek el. Ezt újabb 103 szőlő. 40 hold kajszi, 8 hold körte és 15 hold alma telepítése követett. Csomagolószínt, hűtőházat, garázsokat, műhelyeket, darálót és fűrészüzemet ls építettek. Elkezdődött a tehenészeti telep beruházása is, ami 1974-ben készült el. szívesen járunk művészeti és ismeretterjesztő előadásokra. Amióta festőművészek járnak hozzánk és elmagyaráznak sok mindent, egyre többen benéznek a kiállításokra. Igen szeretjük Jakucs professzor előadásait. Van, aki iskolába jár, közöttük én is. — Mit tanul? — Textilipari szakközépbe járok, másodéves vagyok. — Talán elkívánkozik a kártolóból? r- Rossz felfogásnak tartom, hit valaki csak azért tanul, hogy íróasztal mellé ülhessen. Ma még nehéz volna megmondani, hogy mi lesz a gyárban, akár a kártolóban is tíz év múlva. Lehet, hogy éppen szükségem lesz a nagyobb szakképzettségre. Pipicz Mihályné párttagsága mellett az alapszervezet vezetőségi tagja, legutóbb beválasztották a vállalati _ pártbizottságba, az üzemi Vöröskeresztben is tisztséget visel, s mosolyogva megjegyzi, hogy a gyár KST-csoportjának a titkára. — Nem kívánkoznak tisztább, nyugodtabb, könnyebb munkahelyre? — Mondhatnám, hogy igen, da akkor hazudnék. Mi már kártQlós szívvel érzünk, és kártolás fejjel gondolkodunk. Azt hiszi, hogy akik itt dolgoznak évtizedek óta. azok elmennének a műanyagba? Nem. Még csak azt se mondhatom, hogy félnének az újtól, de ezt is meg lehet szeretni, még akkor is, ha tényleg pocsék munka. Nagy erő az idő, mely összekovácsolta ezt a társaságot. Mi tiszteljük és becsüljük egymást, haragosdit soha nem játszunk. A brigádnapló harmadik kötetét írjuk. s szeretnénk elnyerni a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést, mivel az aranyat kétszer megszereztük már. GAZDAGH ISTVÁN A javuló eredményekre felfigyeltek a szomszédos Üllés község lakói ls, ahol 1971-ben már veszteségesen gazdálkodott a he4