Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

DMJEH Hétfő, 1978. április 3. 24 te -ft Nem! Non! No! Nein! Nyet! M iben hasonlít egy korsó sör felhajtása és a neutron­bomba robbanása? A kor­só mindkét esetben megmarad — ezt a keserű, kegyetlenül Ironikus vi-cet még csak élezte, hogy egy neves nyugati politikus mondta pártjának kongresszusán. A ka­rikaturisták eeruzahegyén is megszülettek az N-bomba szatiri­kusán figyelmeztető képel, meg­tervezték feltalálójának szobrát (a talapzaton csak egy szemüveg és egy kalap látható), s megjele­nik a modern háláitáncvízió — épen maradt városok épületeinek erkélyén, gyárak gépel között, ro­bogó autók volánjánál csontvá­zak... Az új, úgynevezett „tiszta bomba" gyártásának terve világ­méretű tiltakozóhullámot váltott kl az emberek millióinak köré­ben. Utcai plakátok, nagygyűlé­sek, tiltakozófelvonulások, mil­liókra rúgó aláírások, felhívások sora mond nemet a „tisz i bom­ba" piszkos szándékaira. Ennek a világméretű folyamatnak része­ként rendezték meg a közelmúlt­ban Amszterdamban azt a nem­zetközi tlltakozófórumot és nagy­szabású tömegdemonstrációt, melyen a magyar küldöttséget dr. Antalffy György egyetemi tanár, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem rektora vezette. (— Az elmúlt iv őszén egy mmszterdami egyetemista kezde­ményezésére neutronbomba-elleni akció kezdődött Hollandiában, mely rövid időn belül népmozga lommá terebélyesedett. majd nemzetközi politikai fórummá nőtt. Az amszterdami tanácskozás ci demonstráció központi gondo­lata éi a „minden ország népei­hez és kormányaihoz'' intézett felhívás lényege: Állítsátok meg a neutronbombát! Ezen a lavina módjára gyorsan terebélyesedett nemzetközi akción huszonhét or­szág ét kilenc nemzetközi szerve­zet 1500 delegátusa vett részt. Nem képviseltek pártokat, szer­vezeteket. a küldöttek egyéni vé­leményeiket mondták el három nagy témakörben a plenáris ülé­seken és a szekciókban. A három téma — a neutronbomba és a fi­zika. orvosbiológia; a neutron­bomba és az erkölcs, etika, vala­mint a neutronbomba hatása a nemzetközt kapcsolatokra — a tu­dományos munka, a felvilágosító tevékenység és a tiltakozás leg­fontosabb területeit ölelte föl. A nemzetközi fórum mellett nagy­szabású tömeg felvonulást is ren­deztek (képünk ezen az amszter­dami tömegtüntetésen készült.) A hét kilométeres úton mintegy öt­venezres tömeg gyűlt össze. A szervezett tömegmegmozdulás, a spontán tiltakozás és szolidaritás a legkülönfélébb módokon nyil­vánult meg. Sok ezren figyelték a felvonulást az utak mentén, a környező házak ablakaiban. Min­denütt plakátok, szellemes is kegyetlenül mellbevágó rajzok, a tiltakozás és meghökkentés ere­deti formái. Nem véletlen ez. Az utca emberét megdöbbenti a ne­utronbomba oyártásit kiagyalók cinikus felelőtlensége, foglalkoz­tatja az új fegyver veszélye. Ide­gesiti és feszültséget kelt. aggó­dást szít — s elemi erővel tör fel bennük a tiltakozás.) Az új fegyver dossziéjára közel húsz éve került fel az N betű. A Pentagon tudósai azóta dol­goznak az új bomba tervein. Neutronfegyver egyelőre nincs, de a tervek készek. A „tiszta bomba" képmutató cégére mögött cinikus kegyetlenség lapul, mert „a neutronfegyver nem hagy ma­ga után vért", csak csontokat s az épületek, utak, ipari objektu­mok sértetlenek maradnak. A „leghumánusabb fegyverként" reklámozzák, hiszen csak az em­bereket pusztítja el, akik nagy kínok között, lassan halnak meg. A hidegháború új hullámának ábécéjében az N az A és a H után következik. A hagyományos atombomba esetében a magok belsejében levő „elektromos ru­gók" külső hatásra hatalmas erő­vel és energiát felszabadítva szét­feszítik a magot: a hidrogénbom­bánál az tamomagot sajátos égésre késztető hidrogénburok veszi kö­rül: neutronbomba robbanásakor sejtromboló, elektromos töltés nélküli neutron, és gammasugár­zás hat. amely áthatol az anyagon anélkül, hogy annak energiát ad­na le. tehát kizárólag az élőlé­nyeket pusztítja. Nem véletlenül nevezik ezt az új fegyvert felelő­sen gondolkodó közéleti személyi­ségek. kiváló tudósok, neves mű­vészek, egyházi személyiségek, az Ifjúsági mozgalom vézetől „a jó­zan értelem hajótörésének", „az emberi gondolkodás erkölcsi tor­zulásának". „bűnnek az emberiség ellen", melyre „nincs boosinat"! (— A második világháború óta nem fenyegette az emberiséget a neutronbombához hasonló ve­szély. A plenáris ülésen elhang­zott hozzászólásomban elmond­tam, hogy ez a terv semmibe ve­szi azokat a hatalmas nemzetközi politikai erőfeszítéseket, amelyek a fegyverkezés ellen, a leszerelé­sért és enyhülésért szálltak sikra, s lassan, de mind bizonyosabban eredményekkel kecsegtetnek. Ka­tonai szempontból az új fegyver felbillenti a patthelyzetet, alacso­nyabbra állítja a hagyományos és az atomháború közötti küszöböt, súlyos erőfeszítésekre készteti azokat az országokat. amelyek ellen a fegyver irányul. Termé­szetesen az erkölcs, az etika és a jog nevében is tiltakozunk a neutronfegyver ellen, mely nél­külöz minden felelősséget, s cini­kusan ..tiszta bombaként", „hu­mánus fegyverként" emlegetik az N-bombát. Hangsúlyoznunk kell a tudósok felelősségét. Aki méltó erre a névre, annak korunkban — amikor milliók halnak ében, világméretű járványok pusztíta­nak, mind több a környezetszen­nyezési ártalom, amikor fogyóban a világ energiakészlete — az em­berért. az emberiségért kell dol­goznia. A nemzetközi jog a 103 éve született Háaai Egyezmény értelmében megtiltja biológiai fegyverek, mérges gázok, s más, olyan tömegpusztító fegyverek al­kalmazását, melyek a sebesültek szenvedését súlyosbítják, halálu­kat elkerülhetetlenné teszik. Vé­leményem szerint a Hágai Egyez­mény konvencióiba a neutron­bomba is bevonható. Amerikai tudósok ennek ellent mondanak. Ha az ő álláspontjuk győzne, ak­kor most kell kidolgozni új, köte­lező érvényű nemzetközi szabá­lyokat-a neutronfegyver alkalma­zása ellen. Az N-bombaval kap­csolatos minden döntésért a sze­mélyi, erkölcsi felelősséget nem lehet áthárítani tanácsadókra, testületekre, bizottságokra, sze­mélyen kivüll tényezőkre.) A neutronbomba-elleni világ­akció a békemozgalom három év­tizedes történetének egyik legna­gyobb vállalkozása. Nemrégiben Romes Csandrának, a Béke-világ­tanács főtitkárának javaslatára az 1978-as évet az N-bomba be­tiltásának évévé nyilvánították. Nem lehetünk közömbösek, elné­zőek akkor, amikor napi egymil­liárd dollár fecsérlődik el a föl­dön fegyverkezésre, amikor a nukleáris fenyegetés árnyéka ve­tődik mindennaojainkra. amikor a felhalmozott tömegpusztító esz­közök képesek lennének többszö­rösen ls elpusztítani az egész em­beri civilizációt. Tiltakozásunk abból a humánus alaotörvényből sarjad, hogy nálunk legfőbb érték az ember! A béke építőinek, har­cosainak és védelmezőinek, a til­takozók millióinak szótárában a neutronbombával kapcsolatban minden nyelven az N az első be­tű: Nem! Non! No! Nein! Nyet! TANDILAJOS Béke velünk! Szeretné az emberiség az ágyúgolyót? Soha ennyit nem gyártott belőle. Hány ország van a világon, ahol éhség emészti meg az embereket? A nagy statisztikák megmond­ják. Hiányzik kenyérből az a falat, ami egy nappal további életet adhatna, de fegyverből ott sincs hiány. Földbe ha­rapnak az emberek, mert éhez­nek, vagy azért, mert golyót kapnak a hátukba. Fegyver és kenyér? Egyik ellene van a másiknak. Nálunk béke van. Ágyúgolyót mondtam az előbb, de rosszul mondtam. Az elszabadult pokol lett a lehet­séges hadviselés eszköze. Hoz­zá képest az ágyú akár a béke múzeumába is bekerülhetne. Mióta mondjuk, hogy annyi robbanóanyagot gyártott már ez a század, annak is az utolsó három évtizede, hogy az egész földet el tudná pusztítani. Az­óta nem számoljuk, hányszor lenne elég a teljes pusztulás­hoz, mert a hideg számítás itt bolond észre vall: amit egy­szer elpusztítottak, még egy­szer úgysem lehet. Nálunk béke van. A gombnyomásos háború árnyékában és elhárításénak reményében élünk. Hétfejű rakéták léptek a mesék hétfe­jű sárkánya helyébe. Ha tüzet fújnak ránk. kő kövön nem marad. Hadúr elméje annyira elborult, megváltónak már azt hirdeti, aki egy suhintásra úgy tudja emberek millióit a földre dönteni, hogy a házak épen maradnak. Neutronglóri­ával rajzolhatnánk az úi meg­váltót véres száj nélkül, ro­mok nélkül. A puszta léttől, az életben maradás fáradal­maitól akarnak megváltani bennünket a hamis próféták, amikor elkezdik humánus fegyvernek mondani, amihez a legvadabb barbár nem merne hozzányúlni. Nálunk béke van. Nincs ember, aki ennek az egy szónak — BÉKE — a sú­lyát és értékét meg tudná mérni. Harminchárom évvel ezelőtt azt jelentette. hogy ha­zánk földjén lövészárokban nem lapulnak emberek, nem üvölt sziréna. Aki följött a pincéből, a nap felé fordíthat­ta arcát. Most? Űj generáció nőtt föl, a minden idők legna­gyobb háborújáról személyes élménye nincs, de a kiloton­nák rémét ki tudja számítani. Boldog generáció! Harminc­három évet élhetett háború nélkül. Apáink-nagyapáink legszebb álmukban sem hihet­ték. hogy gyermekeik-unokáik napi szókincséből kikopik a hadiárat, és hogy a puskához odafagyott embert azért nem tudják elképzelni, mert az át­lőtt ember képét is kombiná­ciós ésszel szerkesztett műso­rok hozzák csak eléje, és azt ők fotelból nézik, ha izgalom­ra éheznek. Aki a Don-ka­nyarban, esetleg Győr vagy Budapest bombázásánál ezt jövendölte volna, a még élők lázas fejű népbolondítónak tartották volna, és nem biztos, hogy élni hagyják. Himnuszt, hozsannát kellene kiáltanunk, ha mindezt végig­gondoljuk. Azért nem kiáltunk, mert ahogy a gyermek termé­szetesnek tartja, hogy fölnő, ugyanúgy tartja természetes­nek a társadalom is, hogy ed­dig eljutottunk. Legalább egy évben egyszer, április első napjaiban nézzünk vissza, és lássuk njeg. honnan indultunk. Akkor is, ha azt mondjuk, le­hetetlen. hogy Ilyen mélyen lehetett valaha ésszel élő em­ber. Hogy volt kor, amikor az ember annyira aljasult hogy seregestől irtotta társait. Honnan jöttünk és mivé Te­hetnénk — ez a két tétel fo­roghat eszünkben, ha mostani helyzetünket fölmérjük. A sö­tétből jöttünk, ahol az ember­ség gyönge lángját ls erőszak fújhatta el, és a még nagyobb sötétbe mehetnénk, ha nem tudnánk megállni két lábun­kon. Sem a volt-nál. sem a Ichct-nél nem beszélhetünk csak magunkról. Sorstársunk lett az is. akit kontinensek választanak el tőlünk, az is, aki más istent imád, az is, aki más elméletre esküszik. Nálunk béke van. mert meg­tanultuk. hogy nkarni kell a békét. Megtanultuk, hogy egy lépést sem engedhetünk ott ahol kemény kiállásra van szükség, és mindenképpen en­gednünk kell. ahol a józan ész azt kívánja. Szélcsendben élünk, szoktuk mondani, mert napról napra látjuk, máshol a viharok máig zúgnak. Kicsi lett a világ, de nincs olyan perc. hogy valahol ne dühöng­ne az aljas erőszak, és ne pusztulnának azok, akiknek a mi nyugalmunk elérhetetlen ábránd. A történelmi napok emléke mindenkit arra késztet, vegye észre, mekkora utat tettünk meg. és hol vagyunk most. Ne csak kifelé nézzünk azonban, nagy előrelépésünk regisztrá­lása mellett vegyük észre azt is. mi magunk hol állunk. Tu­dunk békében élni földrésznyi szomszédainkkal, de mindig teljes a béke lépcsőházi szom­szédunkkal ls? Tudunk áldo­zatot hozni az egész nemzet nyugalmáért de föl tudjuk-e függeszteni munkatársaink idétlen- nyomorgatásét? Le­mondtunk az erőszakról, de el tudjuk-e viselni, hogy valami nem úgv történik, ahogy mi akarjuk? Annyi lehetőség nyílt ki előttünk, választani alig tudunk, miért költöztet­jük be akkor családunk köré­be a félelmet? A sok nyitott ajtó közül miért éppen a kocs­máajtón lépnek be annyian, olyan gyakran és olyan tar­tósan. hogy generációs gon­dunk lett az embert silányító, emberséget mocskoló alkohol? Futószalagon mondják ki bí­róságainkon a válást, mert föl­égetjük magunk mögött a hi­dat. A béke várva várt álla­potában elkezdünk állhatatla­nok lenni magunk korábbi választásához? Elterveztünk valamit — családi békénket —. és nincs türelmünk meg­valósítani? Ha a világ legnagyobb po­litikusainak egyetlen leckeként azt adjuk, hogy józan fejjel gondolkodjanak, és higgadtan döntsenek iövönkről. ehhez kellene igazítanunk^a magunk fejét is. A kis atom és a nagy kozmosz ugyanolyan természe­ti törvények szerint mozdul, a nagy emberiséget és a hoz­zá képest igen kicsi egyént ugyanaz a törvény kormányoz­hatja. Egyetlen célunk lehet, hogy a tiszta eszme, a huma­nizmus igazgassa földünket. Tartós béke csak így lehet. Ugyanez a humanizmus se­gíthet hozzá bennünket ahhoz, hogy kicsiben is. otthonunk­ban is béke legven velünk. Harminchárom évünk legna­gyobb belső aiándéka. hogy ez a lehetőség is előttünk áll. Akinek ereje van hozzá, bol­dog lehet. Rajtunk múlik, hogy béke és boldogság együtt járjon. HORVÁTH DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents