Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

VasSroap, T978. április 30. r J ^ r i r szólásra M

iben legyünk bátrak? — teszi föl a kérdést Hofi Géza a Ludasban. Jónevű humoristáink közül ki ezt, ki azt válaszolja. Árkus József imigyen felel: Abban a kék munkaruhában. A buzdítás nem vicc. Közéletünk egyik legkomolyabb instrukciója. A szólás, a véleményalkotás szabadsága: jog. Évek óta tanuljuk, hogyan kell élni vele. Bátorítjuk szólásra az embereket. De mi történik, ha a tanácsot megfogadják? Beszéltem mér gyári munkással, aki azt mondta: „Persze, jártathatom a számat, de minek. Nem érdemes." Szólt a brigádvezető szubjektivizmusa ellen. Az eredmény: többedmagával már nemcsak • kávézó partnerek közül maradt kl, hanem a premizáltak névsorából is. A szocialista jelzőt viselő brigád holmi háborús tűzfészekhez lett hasonlatos. Aholis tudvalevő — nem a termelő munka az egyedül üdvözítő elfoglaltság. Az idős ember csaknem két évtizeden át szerszámokat forgató keze tollforgatésba kezdett Beadványokat írt a megfelelő helyre: hidegek a lakások, s ha meleget nem is, zajt annál inkább ont a kazán. Harmincan írták alá a panaszt: attól a címzettől azóta sem érkezett válasz. Ojabb levelek ide. Oda. amoda, az újság szerkesztőségébe is. onnan telefonok, újabb levelek: a zaj egy időre tompult, a hideg maradt. Bátorítsam szólásra ezt a kálváriát járó, fáradt embert, aki már megszámlálhatatlan kék munkaruhát elnyűtt? Fölösleges, hisz elmondani elmondta, amit akart. Véleménye meg olyan, amilyen ... Amilyen a szólását követő válasz, vagy az orvoslás. S ebben osztozik vele a ház 30 lakója, a kis közösség. véleményük a köz véleményének egy része. Tömegközlekedés. Hajnalban kelő, gyereket vonszoló, majd kék munkaruhát öltők szolgálója. Hivatását akkor tölti be. ha ura és parancsolója kényét-kedvét teljesíti. Félreértés ne essék: utasai nem légpárnás, luxusberéndezésfl szerelvényeken kívánnak riviérlai nyaralásra suhanni. Ennél szerényebbek. Napirendjük, egész életrehdjük — otthon, a munkahelyen és a kettő között zajlik. Már az is kényük-kedvük szerint való lenne, ha a koránkeléstől bódultan nem kellene gyalogolniuk többet a megállóig, mint korábban tették: ha nagyobbacska gyermekeiket nem kényszerítené forgalmas Utakra a megállók távolsága, s ha maguk választhatnák a villamost vagy az autóbuszt, aszerint. melyikkel érnek gyorsabban célba. A közéleti demokráciát tápláló tettet törvénnyel biztosítja társadalmunk. Az Országgyűlés tavaly megalkotta a panaszok, közérdekű bejelentések és javaslatok intézéséről szóló törvényt, amely április 1-én lépett hatályba. A törvény célja a szocialista demokratizmus szélesítése, a lakosság bejelentéseinek, javaslatainak hasznosítása, azaz a lehetőség megteremtése, hogy a dolgozó emberek tömege bekapcsolódhassák az államéletbe. Éltünk-e ezzel a lehetőséggel? A megyei tanácshoz tavaly 3200 közérdekű bejelentés, javaslat, illetve panasz érkezett április l-től. Nem több, mint korábban. A beadványoknak mintegy 50 százaléka azonban közérdekű, s a panaszok között is Igen kevés az egyéni sérelem. A tanácsi ügyintézéssel kapcsolatban már kevesebben reklamálnak. Ha valaki a tanácshoz küld bejelentést, javaslatot, ügyét „diszkréten" kezelik, személyi érdekvédelmét biztosítják. A határidők sem adtak okot általában az elégedetlenségre, az engedélyezett 30 napot legtöbbszőr betartják az ügyintézők. Hatvan nap hosszabbításra van lehetőség, de fegyelmi felelősségrevonás követi, ha túllépi a hivatalnok. Gyakran előfordul, hogy 15 nap múlva választ küldenek, Hódmezővásárhelyen ez már gyakorlat. Hol mondhatja el élőszóbán észrevételét, javaslatát, Kiss István. Nagy Péter. A közérdekű bejelentések kétharmada tanácstagi beszámolókon hangzik el, fogadóórákon. falugyűléseken, vagy városokban társadalmi szervezetek megbeszélésein. Sajnálatos azonban, hogy csökken a tanácstagok interpellációs kedvé. Sokan vannak azok is, akik még mindig nem tudják, hova, melyik intézményhez forduljanak, ezért is szaporodott a kelleténél lassabban a bejelentések száma a törvény megjelenése óta. Leveleket küldenek több helyre is, lehetőleg a legmagasabb vezevtő címére, remélve a lelkiismeretesebb intézést. De a boríték hosszú vándorútra indul, s végül csak az illetékes ügyintéző asztalára kerül. Sokat segít a népfront felvilágosító munkájával, de ez önrpagában kevés. Hasznos lenne, ha az ügyfélszolgálati irodákban ki-ki elolvashatná, milyen ügyek melyik osztályra, ügyintézőre, illetve melyik intézményre tartoznak. Így elkerülhető lenne sok időt rabló, tettet késleltető levélküldözgetés. A korábbi tapasztalatok szerint gyakran késedelmesen vagy egyáltalán nem is válaszoltak egyes vállalatok a hozzájuk továbbított bejelentésekre. Hogy hol vannak társadalmi méretű gondjaink, az is lemérhető a bejelentések, javaslatok, panaszok témájából. A közvélemény szeizmográfja szerint is a műszaki, kommunális ellátás területén van tennivalónk bőven, aztán a mezőgazdaság és a kereskedelem házatáján és a szervezési, igazgatási feladatokban, azaz főleg lakásügyekben. A közérdekű bejelentések, javaslatok, észrevételek tehát meghallgattatnak a tanácsoknál .S nemcsak meghallgattatnak. A „bátor" szószólók elérték, hogy Szentesen négy autóbuszváró épült, betiltották a színházban a szeszes ital árusítását, Szegeden módosult a Fiatalok Otthona rendjét szabályozó tanácsrendelet és vizsgálják, miként lehetne szervezettebb a garázsépítés. Sok közhangulatot befolyásoló „kis ügy" ís megoldódott: utcák, közkifolyók, közvilágítási lámpák javítása, árukínálat bővítése stb. Persze, ami a tanácsi költségvetésből nem; futja, azzal ezután sem történik csoda. A pénz sokszor gátat szab a fejlődésnek. De az ésszerű indok, a tisztességes, netán egyetértő magyarázat is meggyőzheti a bejelentőt. Hisz közös kasszából gazdálkodunk. Az őszinteség hiánya, egyegy válasz stílusa, az. üggyel való bánásmód ls belefojthatja a szót, a bátorságot áz emberbe, legyen akár kék vagy fehér köpenyben. Márpedig a bátortalanság, a némaság igénytelenséget Is szül. Ez pedig a tett, s fejlődésünk halála lenne.' CHIKANF ÁGNES Nagy László Májusi rózsa Elvette tőlem a lángot, szívénél gyermek érik, járja a bánya-világot, kormos a lába térdig. Fürgén csak két szemé győz a síkon, meredek dombon. Nehézkességével Ő a földön lépkedő sólyom. Éjjelek, nappalok jönnek, jajgat s mosolyog, mintha ölében lenne a földnek minden öröme, kínja. Sápadt az asszonyka, már a gyermekért csatáz nyíltan, mégveti azt. aki szánja, szóljatok hozzá vígan. Kínjai tornyát sikítva dönti, ha eljön az óra, s akkor világra Virít a legszebb májusi rózsa. Kassák János rajza Turbók Attila Tavasz jön Tavasz Jön, hű szó évszaka, május,' gyöpön az eb már száguld kerengve. bokrok tövében pirul a lányarc, érik az apró japán cseresznye. Asszonyom várom, munkából megjön, hasát kezével kacsozva óvja, fütyül reá a tömeg, a hajsza, örömöm mégslncs elmaszatolva Areán a foltok barnába dőlnek, orráról eltűnt a piszeség, lábán vászoneipő, bokáig zárva, viszi a terhet, jaj viszi még. Harmadíziglen öröm a lépte, halott apám, anyám helyett őbenne érik a télre fittyet hányó Igyekezet. 9 eszrevetelei B.ij B. úr olasz vendéglős, a magyar ételeket, italokat és a csinos nőket dicséri. Szavait hallva, egy bennszülött idegenforgalmi propagandista talán zavarba jönne, mert olyan elmésen, találóan jellemzi a tájjellegű finom falatokat és a látnivalókat. Még a honpolgár is kedvet kap az „újra felfedezéshez". Aztán témát vált, a munkanélküliségről, a terrorizmusról beszél, meg hogy nálunk nyugalom van. Mostanában leginkább azért szeret Ide járni, mert nem kell félni az utcán, nem kell tartani attól, hogy elrabolják, rálőnek vagy felrobbantják. B. úr észrevételeit a honi társaság a legnagyobb közönnyel hallgatja és a közállapotokra mondott dicséretei a levegőben hatástalanul pukkannak szét. Érthető is ez egy kicsit, mert ami neki érdekes, ami egy külföldinek felfedezhető, az a bennszülöttnek megszokott és természetes. Bár ez esetben másról van szó. Észrevételei mégsem múlnak el megjegyzés nélkül. Egy igazgató szól közbe félig komolyan, félig tréfásan nevetve, túlságosan ts nagy a nyugalom". B. úrnak ez a mondat nem kis fejtörésre és csodálkozásra ad alkalmat. Én már sejtem, hogy az igazgató hova akar kilyukadni. Nem először hallom, elég sok felelős fórumnak, tanácskozásnak visszatérő témája az állampolgári fegyelem. De az igazgató észreveszi, hogy szavait félreértik, ezért pontosabban fogalmaz: „Sokan visszaélnek azzal, hogy az állam garantálja a teljes foglalkoztatottságot, senki sem kerül azért az utcára, hogy rosszul végzi a munkáját." Ekkor eszefnbe jut egy másik vélemény, amit régebben hallottafn, ünnepi beszédében egy párttitkár mondta: ... kicsit elkényelmesedtünk, elvtársak. A sors szerencsére úgy hozta, hogy hónapokon keresztül ismerkedhettem a vállalali vezetők örömével, gondjával és bajával. És akkor bizony nagyon sokszor eszembe Jutottak B. ür, az olasz vendéglős mondatai. Mert a foglalkoztatottság kérdése nap mint nap terítékre került. Néhány indulatos igazgató ismételgette, magyarázta: ...ha néhányan ott állnának a kapuban munkára várva, akkor lenne fegyelem!!; Volt, aki kimutatta, a munkaerőhiány csak látszólagos, mert nagyon sok intézménynél fölösleges tíz-húsz vagy száz ember munkája. Jobb munkaszervezéssel, az aktatologatás megszüntetésével a létszámot lehetne csökkenteni, és a munkafegyelmet fokozni. A szélsőséges nézetekben anynyi Igazság van, hogy a létbizonytalanság, a félelem a teljesítményeket valóban növeli. De társadalmi viszonyaink között ilyen áron senki nem kívánhatja és követelheti az eredményeket. A szocializmus céljaival ellentétes az Ilyen eszköz, hiszen a mi világunk mindenkinek garantálja a tisztességes megélhetést, a biztos kenyerei. Mert csak így lehet emberi módon élni, a holnapot. a holnapulént tervezni, a harmonikus életet megteremteni. Nem kis cél ez, hiszen sokan áldozták ezért életüket, Azt, hiszem, ezek a fejezetek mindenki előtt ismerősek a történeletnkönyvekből. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy például Z. igazgató miért ideges, miért nyugtalan, amikor közeledik a disznóvágás ideje. Mint nyáron a napsütés, annyira természetes, hogy ekkor vagy a nagy ünnepek környékén a munkahelyekről igazolás nélkül sokan távol maradnak. Nem tudom, kiszámolta-e már valaki, hány millió forint Veszteségét okoz, amikor sok ezren önkényesen meghoszszabbítják az ünnepeket Például húsvét előtt egy művezető ismerősöm taxival járta a házakat, és magas prémium ígéretével próbálta rábeszélni munkatársait, ne kezdjék el még a pihenést, mert akkor fuccs a negyedévi exporttervnek. Persze nem lehet észrevétlenül hagyni N. esztergályos megjegyzéseit sem, aki mindig megfogadja, többet nem vállalja a túlórázást gondoskodjon a főnök időben anyagról. Mindig megfogadja, de mégis, mikor kérik, tisztességgel helytáll. Z. beosztottnak is igaza van, joggal neheztel a főnökére, mert az 2 ezer forintos postát csinál. Ha idejében elküldi a levelet a minisztériumba, akkor csak 20 forintba került volna a „fuvar". Mivel az utolsó pillanatban jutott eszébe, az Igazgatói személyautó vitte azt a bizonyos borítékot. Mercedeszszel levelet küldeni Az öreg mester panaszkodik a fiatalokra, és úgy érzem sok kérdésben igaza van. Az ifjabb nemzedék, a tizen-, húszon- és harmincegynéhány évesek mar ebben a társadalomban nőttek fel, kissé „üvegházi" körülmények között. Dolgozni nékik is kell, nem is erről van szó. El lettek volna kényeztetve? Nehéz erre válaszolni. A fiatalok már olyan körülmények között nevelkedtek, hogy nem voltak kiszolgáltatva munkaadójuknak. Aki vasfegyelmet, pontosságot követelt, mert ellenkező esetben az utcára tette a dolgozót. A fiatatok az Ilyen esetekről csak hallhattak. és ahogy az idősebbek magyarázzák, az élet ezért sem tette keménnyé őket. Nem hiszem, hogy csak erről lenne sző, de kétségtelen, a lezserség, a fegyelmezetlenség elég gyakori. A demokratikus jogok pedig nem arra valók, hogy visszaéljenek velük. Ma mindenkinek biztös a kenyere, s ez igen fontos szociális vívmány. Gondoljuk csak meg, társadalmunknak milyen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a gazdasági szerkezet szükségszerű változásait saját bőrén senki se érezze. Pedig ftz élet parancsa: a gazdaságtalanul termelő Üzemeket, vállalatokat be kell zárni. Nem egyénem kettő, hanem sok intéZmány került ilyen helyzetbe. Az átállás huszonnégy óra alatt IS befejeződhetne. De milyen ára lenne ... feltehetően egyéni sorstragédiák kísérnék a változásokat. Ezért az átállás lassú, szakaszos, mindnyájunk közérzete és egzisztenciája érdekében. Nyugalom és csehd van. Hogy miért? Erről mi sem feledkezhetünk meg. bár néha hajlamosak vagyunk erre, és olykor egy olasz vendéglős juttatja eszünkbe. HALÁSZ MIKLÓS