Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
A fasizmus végnapjai Magyarországon Az Iparosodottság térképén a megyék területét betöltő jelzések az egy lakosra jutö ipari állóeszköz-állományt mutatják, a fekete, szürke és sraffozott kockák a megyék szocialista iparában foglalkoztatottak ágazati (nehéz-, könnyű- és élelmiszeripar) megoszlását, a fekete körök pedig a városokban foglalkoztatott ipari dolgozók számát. A mezőgazdasági fejlettség térképén látható jelek: zz egy hektár termőterületre jutó üzemi termelési érték a tsz-ekben; a fekete oszlop a traktorsürüséget, a pontozott oszlop a műtrágyafelhasználását, a srafirozott oszlop az 1 bektár termőterületre jutó 1976. évi mezőgazdasági beruházás értekét mutatja. <; ruiiMWTTSK tnkm «?; i mi •» #« #« A termelőerők / változó térképe A z ország gazdaságföldrajzi térképét az ipar termelőerőinek folyamatos gyarapodása évtizedről évtizedre újjárajzolta. A felszabadulás előtti időkből örökölt térképet az jellemezte, hogy az ipar több mint a fele — még az élelmiszer-feldolgozás is — a fővárosban összpontosult, s ami nem ott volt, az is egyenlőtlenül helyezkedett el. Éspedig Észak-Magyarországon, a Sajó völgvében, Észak-Dunántúlon Győrött és környékén. Elvétve ugyan, az ország egyéb részeiben is volt ipar — szén-, olaj- és bauxitbányászat, az Alföldön malom- és cukoripar —, amely elsősorban energiahordozókat. alapanyagokat, félkész termékeket állított elő. Ez az ipari térkép még 1950-ben is hiteles volt, hisz az újjáépítés akarvaakaratlanul a régi állapotokat rekonstruálta. A szocialista iparosítás a kezdettől és tudatosan törekedett az ipar termelőerőinek racionális területi fejlesztésére, ám a természeti erőforrások elhelyezkedését nem hagyhatta figyelmen kívül. 1950—1980 között elsősorban az ország északi részében, egyidejűleg keleti és nyugati irányban haladt az iparosítás. A Dunántúlon — a Balatontól északra — létrejött a bauxit-timföld-alumínium és a nehézvegyipari bázis, ettől északabbra, már a Duna men'én éoítőanvag-, műszálgvártó és kőolaife'dolgozó ioar. Budapesttől keletre főként az észak-magyarországi, a borsodi iparvidék izmosodott, ahol a rekonstrukciók bővítették a bánvászatot. a kohászatot, a gépgyártást. az Ű1 beruházások pedig megteremtették a körzet villamosenergia-. építőanyag- és nehézvegyiparát. A hatvanas évek elejére a magyar ipar új erővonalai a Balaton—Budapest—Miskolc ipari tengely mentén, de főként attól északra bontakoztak ki, az ettől délebbre fekvő területeken az ipar térhódítása, előrehaladása kisebb mértékű volt. De már ez is mérsékelte az ipar Budapestcentrikusságát. Az elmúlt több mint másfél évtized során az ipar már több irányban terjeszkedett, s a legerőteljesebben a Balaton—Budapest—Miskolc ipari tengelytől déli é3 délkeleti irányba. Erre ösztönzött a szénhidrogén-termelés fokozatos áthelyeződése az iparilag kevésbé fejlett alföldi lelőhelyekre, amit érthetően nyomon követett az új ipari üzemek telepítése. Mint természeti erőforrás, a víz is tevőlegesen befolyásolta az iparfejlesztést és -telepítést. Az ipartelepítés mind a Duna, mind a Tisza mentén már csak a déli országrészek felé haladhat, szemléltető példa erre az első atomerőmű telephelye is. A szocialista iparosítás kezdeti szakaszában a munkaerő ment az iparhoz, később az ipar települt a munkaerőhöz. Napjaink ipari térképe már nem mutat Budapest-centrikusságot, hisz a főváros részesedése az ipar termelőerőiben kevéssel múlja felül lélekszám szerinti arányát. (Aránya az ipari dolgozók létszámában 28,5, az ipar állóeszközeiben 24 százalék.) Az ipari potenciál területi elhelyezkedése ma már megközelítően arányos és egészséges. (Abszolút értelemben sohasem lehet arányos, mert az ellent mondana a természeti erőforrások elhelyezkedésének.) A központi regionális körzet vezető szerepe az iparban ma már több szempontból is vitatható, példának okáért a technikai felszereltség mutatója mind az észak-dunántúli, mind az északmagyarországi körzetekben lényegesen kedvezőbb. Az ipar termelőerőinek területi átrendeződése egyébként nemcsak a főváros és a vidék, hanem város és falu összefüggésben is módosította a helyzetet. A magyar ipar jelenleg mintegy 1,7 millió munkást és alkalmazottat foglalkoztat, s közülük mintegy 400 000-et a községekbe települt ipar. Az ipari fejlettség kiegyenlítődése — noha ez korántsem teljes és maradéktalan — a munkaerőgondokban is kifejeződik. A gyakorta elhangzó megállapítás — Budapesten csökken az ipari dolgozók száma, vidéken még növekszik — pontosításra szorul, mert újabban a vidéki városok jelentős részében — általában a felsőfokú központi szerepkörű városokban — is apad az ipari létszám, ennek ellenkezője csak a közén- és kisvárosokban, nagyközségekben tapasztalható. A termelőerők és teljesítmények a népgazdaság másik alapvető ágazatában, a mezőgazdaságban is gyarapodtak — a mezőgazdaság állóeszközvagyona például 1960 óta több mint háromszorosára nőtt —, ez azonban a mezőgazdaság korábbi területi' erőviszonyait nem módosította alapvetően. Az ágazat fejlettsége — eszközellátottsága, egységnyi termőterületre jutó bruttó jövedelme — Pest, Komárom és Csongrád megyében legkedvezőbb. Ezeket követik az alföldi megyék. A fejlettség másik pólusán Somogy, Zala, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén helyezkedik el A gazdaság termelőerőinek racionális fejlesztése é3 elhelyezése, a különböző régiók, megyék gazdasági fejlettségének közelítése és kiegyenlítése nemcsak a szűkebb értelemben vett ipar- és mezőgazdaság-fejlesztési politikának követelménye és célja. Szorosan összefügg ez az életszínvonal-politikával is. Ahogy népgazdasági szinten sem lehet az életszínvonalat a termelőerők fejlettségétől, a termelés növekedésétől elszakadva növelni, ez az összefüggés, kapcsolat területi vetületben is fennáll, érvényesül. A gazdasági fejlettség regionális és megyei szintkülönbségéinek csökkenése a jövedelmi viszonyokban is tükröződik, az átlagkeresetek összege a hat gazdasági körzetben és a 19 megyében szűk határok között tér el a népgazdasági átlagtól. A gazdasági fejlettség régiók és megyék közötti kiegyenlítése bőköpsnyegű fogalom; a területfejlesztés' olyan objektumai is ide értendők, mint a lakás, a kommunális ellátás, a szolgáltatás, az üzlet-, az oktatási és egészségügyi hálózat stb. Aligha tagadható, hogy a termelőerők területi átrendeződése közepette e tekintetben is érvényesült az arányos fejlesztés követelménye. Ebben a vonatkozásban azonban még korántsem jutottunk addig, mint a termelőerők fejlettségének közelítésében. G. L 1944. szeptember 23-án este 22 óra 30 perckor jelentette a Kossuth rádió, mely akkor még külföldről, Moszkvából sugározta adásait a magyar népnek: „Arad eleste után az orosz haderő Makó, Szeged és Békéscsaba irányába nyomul előre. Magyarország hélyzete napról napra katasztrofálisabbá válik, a déli irányból haladó oroszok már csak fele akkora távolságban állnak Budapesttől, mint a Kárpátoknál harcoló magyar csapatok." Másnap, 1944. szeptember 24_én 14 órakor a londoni rádió magyar adása így hangzott: A magyar történelemnek ebben a legvégzetesebb órájában a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló londoni Magyar Tanács a következő sürgős üzenetet küldi magyarországi honfitársainak: — A magyar határon a Vörös Hadsereg! Lakatos (1944. aug. 29én őt nevezte ki Horthy kormányzó miniszterelnökké — K. E.) nyíltan beismerte, hogy az ország védtelen az Egyesült Nemzetek túlnyomó erejével szemben ... Lakatos azonban elmulasztotta, hogy levonja az ebből a válságos helyzetből adódó következtetéseket. Tudja, hogy a helyzet reménytelen, mégis kész a magyar katonák tízezreit feláldozni a Vörös Hadsereg elleni meddő küzdelemben. A Lakatoskormány még ma is a halogatás kétkulacsos politikáját folytatja, márpedig határozottságra és gyors cselekvésre van feltétlenül szükség... A magyar haderőnek csatlakoznia kell az Egyesült Nemzetek haderőihez, a németek üldözésére és megsemmisítésére. Mindez több mint hét hónappal azután történt, hogy Hitler csapatai megszállták Magyarországot. Röviden az 1944. március 19-i német megszállás következményei: 1. Horthy kormányzó hajlandó volt meneszteni a hintapolitikát folytatott Kállay-kormányt, mely kormány egyrészt kiszolgálta a németeket nyersanyag- és ipari termékek szállításával, másrészt titkos tárgyalásokba bocsátkozott a szövetségesekkel a háborúból való esetleges kiugrás érdekében; 2. Horthy és az új, a Sztójay-kormány beleegyezett abba, hogv a magvar csapatokat a keleti fronton újból bevessék az első vonalban, vagy más szóval azt. hoev a magvar katonák megszálló feladatok helyett részt vegyenek a harcokban: 3. Horthy szabad kezet adott a S'tójay-kormánynak a zsidókérdés radikális megoldására, azaz a faivédelmi t'rvénvek alánján zsidónak minősített magvar ál'amoolgárok gettókba zárására, majd deportálására. Amikor 1944. szeptember 23-án a Vörös Hadsereg első egységei elérték az ország délkeleti részén — Battonya, Elek, Gsanádapáca, Királyhegyes térségében a magyar határt —, az ország lakosságának döntő többsége már világosán látta, tudta, hogy a hitleri Németország ezt a háborút elvesztette, és hogy a német fasiszták oldalán folytatni a harcot — egyszerűen esztelenség. De a magyar uralkodó osztályok vezető politikusai csak nehezen és késlekedve vonták le a helyzetből adódó következtetéseket. Bethlen István gróf, aki 1921-től 1931-ig volt az ország miniszterelnöke, 1944. június végén javasolta ugyan Horthy kormányzónak a Sztójay-kormány felváltását egy olyan új kormánnyal, mely képes lenne a háborút „íelikvtdálni" — olyan gyorsan, amilyen gvorsan csak lehet, de a kormányváltozásra csak maid mástól hónappal később, Románia k'"gi-ása után ke-ült sor. és még akkn- is úgy nróbá'trk Tavíro-ni, e'i-kn- 's ar-a tö-eke-űek. hogv e'ko-ül'ők a r"-"V';e*unióval a va—íi+ieo tó-gvaiásn'-pt. Amik— ->edig bn—-ú buvrvv-a 19*3. «•——»te--'i^n— pn áp TTn—elkiüdtó i-z-rSf-MMiíJ ' V " " Z. V. a „, n — — — —— — —morrVíítí-í-p ^ 7 044 október 11-én végül is aláírták az antifasiszta koalíció három vezető hatalma, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia által megállapított fegyverszüneti egyezményt, Horthy semmit sem tett a fegyverszünet sikeres meg valósi tásá. ra. Milyen kötelezettségeket vállaltak — a kormányzó felhatalmazása alapján — a kormányzó megbízottai? A legfontosabb: Magyarország szakít a náci Németországgal, csatlakozik az antifasiszta koa. lícióhoz, és fegyvereit a hitleri haderő ellen fordítja. De sem Horthy, sem a magyar királyi vezérkar nem óhajtott fegyveres harcot kezdeni a németek ellen. Így történt, hogy amikor 1944, október 15-én, vasárnap, amikor a munkások, munkaszünet lévén, nem dolgoztak a gyárakban, Horthy kormányzó a rádió útján közzétette a fegyverszüneti proklamációt, a németek, nyilas cinkosaik segítségével, órák alatt könnyűszerrel meghiúsították az elő nem készített fegyverszüneti kísérletet. E német akciót Win. ckelmann tábornok, az SS magyarországi főparancsnoka é» Veesenmayer budapesti német követ készítette elő — közvetle. nül Hitlertől kapott parancsok alapján. Szálasi Ferenc, a Hungarista Mozgalom vezére 1944. október 16-án vonult be — német Tigristankok fedezete mellett — a Királyi Várba, november 4-én, miután „nemzetvezető" elnevezéssel új államfői méltóságot kreáltatott a maga számára, az országgyűlésben letette a hivatalos esküt, A náci Németország Szálasi uralomra juttatásával mindenesetre elérte, hogy a nyilas rendszer az ország minden mozgósítható személyi és anyagi erőforrását a háború folytatásának szolgálatába állította. Az „eredmény" — a rideg számók, tények tükrében: Részben vagy egészben elhurcolták 415 gyár, üzem és műhely berendezését, felszerelését. Vízi úton 576 uszályhajón 135 ezer tonna, vasúton 60 ezer vagon árut és nyersanyagot hurcoltak ki az országból — arra nézve, hogy az országutakon, teherautókon, szekéren és „lábon" mennyi értéket vittek ki, nem folyt anyaggyűjtés... De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Harmadik Birodalomba vagy a nácik uralma alatt levő területre „került" 26 000 személvgépkocsi, 5600 tehergépkocsi. 30 000 motorúti személy- és 33 481 teherkocsi, 13 személyhajó, 111 uszályhajó, 3 tengerjáró hajó, 28 vontatóhajó, 66 csavargőzös... De 1944 őszén már volt egy másik Magyarország is. A ? elszabadult városokban, községekben a nep maga vette kezébe a hatalmat — a népi szervek, a nemzeti bizottságok útján. És 1944. december 21-én Debrecenben öszszeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, mely megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, hadat üzent a náci Németországnak, és megkezdte egy új ország alapjainak lerakását. Jelképes — és nem véletlen —, hogy 1945. március 15-én, ami—or a leghevesebben dúlt a balatoni védelmi csata, Debrecenben a nép kormánya elfogadta a nagybirtok felosztásáról és a dolgozó parasztság kezébe juttatásáról szóló rendeletet. A gyárakban az üzemi bizottságok ellenőrző, irányító tevékenysége érvényesült, az írók, a művécek, a tudósok tudásukat, tehetségüket a néo szolgálatába állították — nagv volt a feladatiúj országot kei'eít ... KARSAI ELEK W7l>6UDUl(l FEIIETTSÍ6 TttÜUTl Kftt 33000 1900) 21001 30001. B-Joe.i' SWOO JMOO Jí?«8f) I í