Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

6 MAGAZIN Vasárnap, 1978. épriTIs 30. Népesedésünk viSagban Beszélgetés dr. Szabady Egonnal, a demográfiai tudományok doktorával, a KSH elnökhelyettesével A népesedés — azaz, mennyi nyerek születik, milyen az egyes korosztályok aránya, s végül ls hogyan alakul a lélekszám, hogy csak néhány Ide tartozó kérdést említsünk a sok közül — általában figyelmet kelt. Ezúttal is u/ért kerestük fel dr. Szabady Egont, a demográfiai tudományok doktorát, a KSH elnökhelyettesét, hogy segítseh áttekinteni népesedési helyzetünket az ujabb adatok tükrében. Beszélgetésünkben figyelemmel voltunk egy viszonylag ritkábban érintett körülményre, hogy tudniillik milyen helyet foglal el a magyar népesedés a világban. — Ehhez mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a fejlődés hasonló szakaszában levő országokban a népesedés kérdései ls többnyire hasonlóak, bár megvannak, hatnak a nemzeti kulturális és földrajzi sajátosságok ls. Ilyen értelemben a népesedésről szőlván ls beszélhetünk a fejlődő országok csoportjáról, a gazdaságilag fejlett kapitalista országokról és a gazdaságilag fejlett európai szocialista országokról. A fejlődő országok csoportja, amelyben a világ népességének több mint kétharmada él, alapvetően befolyásolja Földünk népesedését. annál is Inkább, mert e?ek a népeit-már huzamosan az ügynevezett második demográfiai robbanás Idejét élik. Más szávai, rohamosan csökkent a halandóságuk, hagyományos életmódjuk azonban alig változik, ami magas szinti) termékenyseggel és ugrásszerű népességnövekedéssel, számos országban yfszonylagos túlnépesedéssel iáf együtt. Az első demográfiai hullám egyébként az iparilag fejlett országokban zajlott le, a múlt században. Nem szabad megfeledkeznünk a kormegoszlásról sem. A fejlődő országokban a népességnek mintegy 40 százaléka 14 évesnél fiatalabb, szemben a fejlett világgal, ahol — akárcsak nálunk — ez csupán 20 százalék körül mozog. Az előbbi maga után vonjH a magas termékenységet, emez, éppen ellenkezőleg, úgynevezett demográfiai tehetetlenséggel jár együtt — Mi. a helyzet a gazdaságiiét! fejlett országokban? — Hozzávetőleg tízéves eltérés mutatkozik a tőkés és a szocialista országok népesedési jelenségeiben. Amikor nálunk a legalacsonyabb volt a termékenység — az tt)80-as évek elején —, ott születési hullám mutatkozott, most nálunk fokozódott a termékenység, ott viszont erős a visszaesés. Ami az egyes országokat illeti, talán Franciaország érdemel elsősorban figyelmet, hiszen köztudomásúan az elsők között foglaikoztattn erősen a népesedés kérdése. Es noha magas a családi pótlék, valamint adó. és egyéb kedvezmények is varinak, közeledik ahhoz a mélyponthoz, ahol mér kélségessé válik az egyszerű reprodukció, azaz n»: eriolt népességszám megőrzése. A Német Szövetségi Köztársaságban ugyancsak Igen alacsony a születési arány. Európaban először, évekkel ezelőtt, éppen a két Németország került abba a helyzetbe, hogy a halálozások száma nagyobb az újszülöttekénél. Kedvezőtlenné vált a kormegoszlás is, az elöregedés Ugyanis meghaladja az európai átlagot. Megjegyzem, hogy több európai országban okoz aggodalmat a nagyon alacsony termékenység cs a • bizonytalanság, vajOn a népesség mai száma huzamosabb ideig fenntartható-e. Más a helyzet Dél-Európában, ahol a termékenység, mondhatni, hagyományosan jóval magasabb, és ilyen természetű gondok nem merülnek fel. Végül Is, olyan természetű népesedéspolitikai rendszer. amilyen más-más módon a szocialista országokban érvényesül, nyugaton nincs. — Mi jellemzi az európai szocialista országok népesedéspolitikáját? — Ennek megválaszolásához a társadalompolitikáról kell először szólni. Ez ugyanis nemcsak áz egyének és családok gazdasági és társadalmi helyzetének javítására, valamint az egyéni szabadság intézményes biztosítására törekszik — ami Európa-szerte kihat a népesedési helyzetre és hozzájárul a termékenység csökkenéséhez —, hanem messzemenően bevonta a nőket a gazdasági életbe és lehetővé tette egyenlő jogaik gyakorlati érvényesítését. Az általánossá lett nőt munkavállalás. a falun élők és a mezőgazdaságban dolgozók számának rohamos csökkenése, a nagy mértékű városiasodás pedig a termékenység csökkenését vonta maga után. Az így kialakult helyzet különböző jellegű népesedéspolitikai intézkedéseket tett szükségessé. Ezek célja egyes országokban az. hogy különböző juttatásokkal és más előnyök nyújtáséval javítsák a többgyermekes családok helyzetét Emellett a legtöbb szocialista országban nagy figyelmet fordítanak arra is, hogy mindenki száméra biztosítsák a családtervezést, a szabad döntést elősegítő szolgáltatásokat és a születésszabályozáshoz szükséges gyógyszerek, gyógyászati eszközök hozzáférhetőségét. A népesedéspolitika ésa társadalompolitika céljai Ilyen módon szorosan összefüggnek egymással, egyrészt a gyermeknevelés terheinek részbeni átvállalásával, másrészt a családok, szabad döntési jogának biztosításával együttesen segítik elő a kívánt színvonalú népesedést A szocialista országokban a háború után 1950 és 54 között érte el a születések aránya a maximumot. Ezután előbb lassú, majd gyors csökkenés következett. A jelenlegi adatokat vizsgálva, Lengyelországban. Romániában és Csehszlovákiában 19 ezreléknél nagyobb az élve születettek aránya. Ez a viszonylag magasabb arény más-más okokra vezethető vissza: a falusi lakosság magasabb száma, adminisztratív intézkedések és erőteljes állami támogatás egyaránt fellelhetők közöttük. A szovjet és a jugoszláv arányszám 18 ezrelék körül morog. ez után következik a miénk — miután az 1975. évi 18,4 ezrelékről 18 ezrelék alá esett —, majd a bolgároké 18,5 ezrelékkel, és messze ez után az NDK-é, 11,8 ezrelékkel.1 Ezzel párhuzamosan a termékenységi arányszámnak — tehát n 15 és 49 év közötti nőkre jutó élve születések számának — vizsgálata ahhoz az általános következtetéshez. vezetett, hogy hn a népesség nagyságát és korösszetételét kedvezően kívánjuk befolyásolni. akkor a születésszám bizonyos növekedése és a jelenleginél valamivel nagyobb termékenységi szint mindenképpen kívánatos. A demográfiai helyzet különbözősége következtében azobban a népesedési politika a szocialista országokban is másmás módon Valósul meg. Közös jellemzője a család Védelme, Tartós vonatkozása továbbá a családtervezés. Ezen nem csupán a izületésszabályozást értjük, hanem azt. hogy a gyermekek a házaspárok tudatos magatartasa révén szülessenek meg, és akkor, amikor azt a szülők a legalkalmasabbnak találják. A cél a népesség lassú, természetes szaporodása. — Milyen a hazai népesedési intézkedések hatása? Es milyenek a további kilátások? — A csúcsot 1975-ben értük el, 194 ezer élve születéssel. 1977ben ez már csak 178 ezer volt. Mindenesetre, 1974 óta 20—40 ezerrel magasabb a születések száma, fnlnt korábban. Számításaink szerint, e többletnek mintegy a nagyobbik fele tudható be a népesedéspolitikai intézkedéseknek. másik fele pedig annak, hogy ezekben az években léptek a korábbi demográfiai hullám leányai szülőképes korba. Ez pedig átmeneti hatás, aminek éppen az ellenkezőjével kell számolnunk a továbbiakban, Mert ez után lépnek szülőképes korba az 1958—1973 közötti évek csekély létszámú nemzedékének leányai. A legfontosabb tehát az, hogy a visszaesést, amennyire lehetséges, mérsékeljük, és ezzel enyhítsük a húsz évenként ismétlődő túl erős demográfiai hullámzást.. Annál is inkább, mert ennek következményei a kórházi szülészeti ágyaktól kezdve az Iskolázáson és munkába álláson át, egészen a nyugdíjazásig, állandóan változó, hullámzó követelményeket és igényeket hívnak életre, amiket nem könnyű kielégíteni. Mindazonáltal népesedéspolitikánk céljai, mint ismeretes, szerények. De hadd tegyem hozzá, nem csupán az elmült néhány évre szóltak, hanem hosszú távra, a következő „szűk esztendőkre" is. Ideálunk továbbra is a két-három gyerekes család. Figyelmet kíván. hogy meglehetősen elterjedt az „egyke". Hogy a házasságok öt-hat százalékában nincs gyerek, az orvosilag elfogadható arány. Az Milliók munka nélkül * mér kevésbé, hogy a házasságok 28 százalékában csak egy gyermek érkezik, és ez elsősorban a növekvő városi lakossagra jellemző. Holott a második, vagy azon túl a harmadik gyerek azokban a családokban is kívánatos lenne, amelyeknek anyagi és egyéb körülményei a negfetelő neveltetést egyébként lehetővé te. szik. Számításaink szerint egy 18 éven aluli gyermek neveltetése ma 2100 forintba kerül havonta, amiből ezret (400-at készpénzben, 600-at különböző juttatások formáiéban) az állam vállal magéra. A születő gyerekek 90 százalékát különben ma is a kereső anyák hozzák világra. A kormegoszlás is nagyobb figyelmet érdemel. Nevezetesen az. hogy 19 százalékra nő a hatvan éven felüliek aránya, a 18 évesnél fiatalabbaké pedig 20 százalék alá süllyed. A születésszám majd a 90-es években emelkedik újból, amikor anyává lesznek az elmúlt termékenyebb években született leányok. És miután a 40 —60 éves férfiak halandósága romlott, s általában is folytatódik az „elöregedés", az ezer lakosra jutó halálozást arány emelkedésére ls számítanunk kell. Mindezek következtében lesznek évek, amikor a halálozások száma meg fogja haladni az újszülöttekét. Mindent összefoglalva: a most kialakuló tendenciák szerint az ezredforduló Idején mintegy It milliós népességgel számolhatunk ami a jelenlegihez képest 3 százalékos növekedés. — Vépttl vessünk még egy pillantást ds egész emberiség népesedésének jövőjére. — Lényeges változás a már említett irányzatokban nem várható. Tehőt. ha lesznek ls a családtervezésnek bizonyos világsikerei. a korösszetétel mlntt jelentős születési arány csökkenésre az emberiség az elkövetkező néhány évtizedben hem számithal. így aZ ezredfordulón körülbelül 8 és fél milliárdnyi lesz a vüág népessége. Nincs ugyan akadálya, hogv a termelés, mindenekelőtt élelmiszerekben, hasonló ütembeh növekedjék, újabban Valamelyest javult is e tekintetben a helyzet, De hogy ez. valóban megvalósul-e, az áltól függ. milyen lesz az ehhez szükséges gazdasági és társadalmi fejlődés a világban és áz elsősorban erintett régiókban, országokban. A

hatvanas években, amikor a nyugat-európai fejlett tőkés országokban „gazdasági csodá"-ról beszéltek — volt nyugatnémet, OIHSZ, sőt japán „gazdasági csoda" — úgy tűnt, hogy az ipari tartaléksereg. a tömeges munkanélküliség a fejlett kapitalizmusra többé már nem jellemző. S bár a tőkés Világ és gazdaság az elmúlt egymásfél évtizedben sem volt mentes a rendszerint több esztendeig tartó visszaesésektől, vitathatatlan .hogy. a foglalkoztatottság szintje, az aktív keresők népességhez viszonyított aránya magasra emelkedett. A mai valóság már korántsem ilyen Idillikus. Néhány héttel május elseje előtt a második világháború utáni Időszak egyik legnagyobb munknsmegmnzdulására került sor Nyugat-Európában. Az Európai Szakszervezeti Szövetség, amely a fejlett tőkés országok — a Közös Piac és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás — szakszervezeteit tömöríti, 18 országban 50 millió dolgozót mozgósított a fokozódó munkanélküliség elleni fellépésre. Ezekben az országokban ugyanis ,1978 tavaszán már hét millió volt a munkanélküliek száma. A tőkés országok kormányai sem tagadják — legfeljebb az adatokat próbálják szépíteni —. hogy tömegméreteket öltött a munkanélküliség. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elmúlt év végi jelentésében csupán az iparilag fejlett tőkés országokra 15 millióban adta meg a munkanélküliek számát. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentésébeh a fejlődő országokról ls szó esik; ezekben az országokban a jelentés készítői 300 millió (Ara becsülték a munkanélküliek, illetve az időszakosan fogkilköztatottak számát. Áz Iparilag fejlett tőkés országok majd mindegyikében megközelítette a munkanélküliség a második világháború utáni csúcsszintet. A munkanélküliség növekedése és állandósulása a fejlett töltés országok strukturális gondjaival, nehézségeivel is összefügg. A munkanélküliek többsége — munkás, ipari dolgozó. A fejlett tőkés országok gazdaságstruktúrája — jó részt az elmúlt évtizedekbeni fejlődés eredményeként jelentősen módosult: a mezőgazdaság részesedése az aktív keresők és a foglalkoztatottak számában alig néhány százalék, az iparban viszont a technikai fejlődés és a racionalizálás, a termelékenység növekedése következétben általában csökkent a munkahelyek száma. A foglalkoztatás kiterjesztésére, növelésére nincs mód, mert a legutóbbi válság a legfejlettebb országokban is felszínre hozta egyes iparágak — általában a textilruházati iparok, a vaskohászat, a hajóépítőipar, — nemzetközi versenyképességének meggyengülését, s a problémák megoldásának tőkés módszere a további racionalizálás és a munkahelyek egy részének megszüntetése. Japánban például az öt legjelentősebb acélgyártó vállalat, amelynek 58 kohója van, 18 nagyolvasztóját állította le. Nem hagyható figyelmen kívül az sem —, s ez majd minden fejlett tőkés országra általánosítható —, hogy az iparban a munka termelékenysége esztendők óta erőteljesebben nő, mint a termelés, s hogy az Ipari beruházások nagyobbik része racionalizáló Jellegű. munkást pótol és nem munkahelyet teremt. Tagadhatatlan, hogy a tömeges munkanélküliségben ezúttal demográfiai okok is közrejátszanak. Sajátos jellemzője a mostani munkanélküliségnek, hogy főként a fiatal generációkat sújtja, H közös piac országaiban a munkanélküliek egyharmada fiatal, s korántsem fehér holló a munkanélküli diplomás. A tömeges munkanélküliség néhány esztendeje a tőkés országok vezetőinek majd minden csúcstalálkozóján napirendért szerepel, legutóbb a közös plae áprilisi koppenhágai csúcstalálkozóján ls, ahol a kilencek a gazdasági növekedéB gyorsítására, ösztönzésére, tettek egymásnak ígéretet. Ennek üdvözítő voltában — úgy tűnik — a tagországok sem bíznak, mert különkülön megközelítően azonos jellégü módszereket dolgoztak ki. Félreértés ne essék: nem a munkanélküliség csökkentésére, felszámolására, hanem állandósulásának elvlselhetőségére. üj jelszó született: a munka jobb elosztása. Azaz a munkaidő rövidítése, a munkaszüneti napok növelése, a túlórák csökkentése, a nyugdíjkorhatár leszállítása, a továbbtahulési lehetőségek kiterjesztése s ahol lehetséges a több műszakos munkarehd beszüntetése. Ezeket a módszereket, amelyek legfeljebb a munkanélküliség statisztikáját javítanák csak a szakszervezetek fogadták kedvezően, a tőkések annál kevésbé, mert véleményük szerint versenyképességüket, manőverezési lehetőségeiket rontaná A munkanélküliség — szűkebb értelemben gazdasági kategória, a tőkés gazdaság tartozéka, elkerülhetetlen • jelensége. Am a munkásszolidaritás ünnepén ki kell lépnünk a gazdaság szférájából, s arról is beszélni kéli, hogy a létbiztonság, a munkához való jog, csakúgy mint az élethez való jog, alapvető emberi jog, amely minden munkaképes korú embert megillet. Ennek érvényesülése nem lehet a prosperitás, avagy a gazdasági receszszió függvénye. A munkához való jog maradéktalanul csak a szocialista országokban — az. emberiség egyharmadánál — érvényesül, másutt a tőke érdekei dominálnak. A tőke a fellendülés időszakában még távoli földrés l is magához vonzza a munkaerőt — az utóbbi években például az olajexportáló országokban nőtt a vendégmunkások serege —, gazdasági nehézségek esetében azonban munka nélkül hagyja, annak konzekvenciáit a munkaerőre hárítja. Szélesebb horizonton arról sem feledkezhetünk meg, amire a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése utal: az évszázad végéig legalább 1 milliárd munkahelyet kellene létesíteni ahhoz, hogy leküzdjük a fejlődő országokat sújtó teljes és részleges munkanélküliséget, hogy a munkához való jog világméretekben is valósággá váljék. GARAM VÖLGYI ISTVÁN dn; Nyomdászok tüntetnek az elbocsátások ellen Nyugat-Berlinben I ( t