Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

6 i Szombat, 1978. április 1: Brigádvezetők tanácskozása A DÉMÁSZ kiváló brigádjai Tegnap, pénteken délután küldöttértekezletet tartottak a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szocialista brigádvezetői. Megvitatták és értékelték a kitüntetésre pályázó kollektívák múlt évi tevékenységét. A tanácskozást Vajda György, a vállalat igazgatója nyitotta meg és röviden ismertette a DÉMÁSZ 1977. évi gazdasági eredményeit. Méltatta a szocialista munkaverseny jelentőségét, majd megköszönte a brigádok jó munkáját, mely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy elnyerjék a Kiváló Vállalat megtisztelő címet. A küldöttértekezlet résztvevői megállapították, hogy a vállalati értékelő bizottság körültekintően készítette el javaslatát a kitüntetendő brigádokról. Sándorfi Tibor, a Kooperációs brigád vezetője hozzászólásában kiemelte, hogy ez az újszerű értékelés egyben támpont is a többi brigádnak a jövő feladatait illetően, hiszen megismerhették egymás munkáját, vállalásait, és hasznos tapasztalatokat szereztek. A küldöttek a Vállalat Kiváló Brigádja címre javasolták a mórahalmi Ságvári, a bácsalmási Komarov, a sze gedi Hitelesítő, valamint a Törekvés szocialista brigádot. A Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja címet szavazták meg az Ifjúsági brigádnak. Arany brigádérmet kap a békéscsabai Május 1. és a nagykőrösi Fénycső brigád. A tanácskozás utolsó napirendi pontjaként Regéczy Leó, a tervosztály vezetője foglalta össze az értékelés tapasztalatait. Történetiség a tudományokban és a gyakorlatban A Magyar Történelmi Társulat Szegeden rendezte meg idei vándorgyűlését. Az elmúlt napokban a megyei tanács székházában lebonyolított országos tanácskozáson a történettudomány és a társadalomtudományok kavcsolatáról, eredményeik közös felhasználási lehetőségeiről tárgyaltak a kutatók. A három központi előadás, a közgazdaságtan, a szociológia, a művészettudományok, valamint a történettudomány viszonyát taglalta, a témakörökhöz számosan hozzászóltak. A vándorgyűlés célja az volt, hogy az előadásokkal és a vitákkal segítsék a társadalomtudományok interdiszciplinális együttesének kialakítását. a jobb együttműködés elvi és módszertani lehetőségeinek meghatározását. Másrészt: kutatók és oktatásügyi szakemberek közösen gondolkodjanak a történelemtanítás korszerűsítésének módjairól. A tegnap befejeződött vándorgyűlés munkájáról Hanák Pétertől, az MTA Történettudományi Intézetének osztályvezetőjétől kértünk tájékoztatást: — A vándorgyűlés témáját Is abból a meggondolásból választottuk, hogy a társadalomtudományok egységét közös jellemzőjük, a történetiségük biztosítja. Ez az egység elvi jelentőségű, valójában természetesen öná'ló tudományágakról, a társadalomtudományok egymás mellettiségé/ől van szó. Aligha létezik azonban tudományos vagy gyakorlati cél, amelyhez egyetlen tudományág eredményei révén lehetne eljutni. Hogy példát mondjak: a tervgazdálkodás megvalósításában különös fontosságú a közgazdaságtudomány, de nem nélkülözhető a történelmi megalapozottság sem. A tudományágak közötti együttműködés tehát elkerülhetetlen, tanácskozásunk főként elméleti útmutatásokkal igyekezett ennek lehetőségeit föltárni. — Mindazonáltal kétféle gyakorlati feladat megoldásához is segítséget próbáltunk nyújtani. Az egyik szorosan kancsolódó az előbb mondottakhoz: napjainkban egyre jelentősebb a történettudomány eredményeinek felhasználása a jelen és * a jövő tennivalóinak meghatározásában. Míg sokáig egyszerűen csak példatárnak használták a történelmet, még a jövőt formáló politikusok is, ma jövőprogramunk kialakításakor messzemenően figyelembe veszik a történelmi tapasztalatokat. A szociológusok is megvizsgálják a múltbeli életmintákat, ezek jelenlegi továbbélését is, vagyis megalapozottan gondolkodnak a szocialista tendenciájú életmód konkrét tartalmáról. A másik gyakorlati szempontunk az volt, hogy segítsünk egy új középiskolai tantárgy alapvonalainak, tartalmának kialakításában. Ez az úgynevezett történelmi-társadalmi ismeretek, amelyben főleg a történettudomány, a közgazdaság. a szociológia és a művészettörténet eredményei integrálódnak. — Milyen konkrét lehetőségeket látnak a történészek a társadalomtudományok egymást átható együttműködésére? — Kétféle lehetőség kínálkozik. Az egyik: team-ben dolgozni, a társtudományok képviselőiből munkacsoportokat létrehozni. A mára kialakult szervezeti viszonyok között azonban ennek számos akadálya van. A másik, máris élő forma: azonos kutatási témákat a különféle tudományágak kutatói önállóan dolgoznak fel. így kutatják nálunk több tudományág képviselői a felvilágosodás témakörét, vagy , A monarchia kultúrája a századfordulón" című témakört. S.E. w w Megbeszélés az idegenforgalomról Háromnapos munkaértekezleten értékelték Moszkvában a szovjet és magyar idegenforgalom vezetői a két ország közötti turizmus alakulását. A Szergej Nyikityin, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Idegenforgalmi Tanács elnöke vezette küldöttségek áttekintették a két ország közötti idegenforgalmi együttműködésről az 197G —1980-as időszakra kötött kormányközi megállapodá: •végrehajtását. A megbeszélésről Valenytir. Lebegyev, a Szovjet Idegenforgalmi Főigazgatóság elnöke, az Inturiszt igazgatóságának elnöke és Szurdi István, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke jegyzőkönyvet írt alá pénteken Moszkvában. Pártnap a Szegedi Nemzeti Színházban A Szegedi Nemzeti Színház társalgójában pártnapot tartott tegnap, pénteken délután clr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára. Hallgatóit időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről tájékoztatta, majd válaszolt kérdéseikre. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett világgazdasági változásokról szólott bevezetőben; a tőkés válság okairól, s annak népgazdaságunkra gyakorolt hatásáról. A legfejlettebb tőkés országokat stagfláció jellemzi. Ez például a munkanélküliség nagymérvű felszaporodásához vezet. Szólt a világpiaci árarányok változásairól is, melyek kedvezőtlenül érintenek bennünket. Ezeket a hatásokat a magyar gazdaság azonban ki fogja védeni ötödik ötéves terve során. Dr. Komócsin Mihály elemezte életszínvonal-politikánk alakulását is, melyet az jellemez, hogy a jövedelmek továbbra is dinamikusabban növekszenek, mint az árszínvonal. Különböző áríajták változásaival bizonyította, hogy jól érvényesülnek az árszabályzók, s biztosítják azt, hogy a különféle változások nem jelentenek hátrányt a dolgozókra. Elmondta, hogy az ötödik ötéves terv első két esztendejében sikerült túlteljesíteni például a lakásépítési tervet ^ helyi példát is hozva pedig, hogy növelni tudtuk a számunkra fontos exportot. Gazdaságunk alapvető helyzete azonban nem javult lényegesen. A következő évek szívós munkájára van szükség ahhoz, hogy az ötödik ötéves terv végére megteremtsük a kívánt arányokat. Ezt elsősorban azzal érhetjük el, hogy több konvertálható terméket gyártunk, s exportunkat volumenében növeljük. Dr. Komócsin Mihály hallgatói ezután kérdéseket tettek fel. Érdekes volt megfigyelni, hogy a művészek — a közhiedelemmel ellentétben — milyen intenzív érdeklődést mutatnak a gazdasági élet problémái iránt. Megkérdezték például: hogyan lehetséges az, hogy a mezőgazdaságnak és a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparnak komoly gondot okoz egy, a tavalyihoz hasonló nagy termés. A megyei pártbizottság első titkára válaszában kifejtette hogy a mezőgazdaság tárolóés az élelmiszeripar feldolgozó kapacitása valóban szűkös. Ugyanakkor megemlítette, hogy a probléma megoldására például Szegeden is történtek már intézkedések. A konzervgyárban nagy teljesítményű feldolgozó gépsor készül. Kíváncsiak voltak arra is, hogy vajon a cserearányok romlása tartós tendenciának tekinthető-e a világkereskedelemben. Igen — hangzott a válasz —, és erre nekünk fel kell készülnünk. Nagyon sok tartalékot kell mozgósítanunk, hiszen exportálható termékeink a kedvezőtlen áru kategóriába tartoznak. Szó esett persze azokról a gazdasággal összefüggő napi dolgokról is, melyekkel lépten-nyomon találkozik az ember. A színháziak persze legjobban arra voltak kíváncsiak, hogy mi a megyei pártbizottság első titkárának véleménye a Szegedi Nemzeti Színház jövőjéről. Köztudomású, hogy az öreg színházépület veszélyessé vált, így felújítása elodázhatatlan. Dr. Komócsin Mihály erre a kérdésre válaszolva abbeli véleményének adott kifejezést, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a következő évek nehezebb körülményei között is zavartalanul dclgozhassék a társulat, s a technikai nehézségek, valamint az a tény, hogy más helyen kell előadásaikat meg tartaniuk, ne akadályozza őket művészi munkájukban. Elmondta, hogy a tervezők és az építők pártfeladatként vállalták a bábáskodást a színházrekonstrukció fölött. Előre nem látható akadályokkal azonban így is számolni kell, hiszen az, hogy a színház tartófalai milyen állapotban vannak, az igazából csak akkor derül ki, amikor a rekonstrukció tényleges munkálatai megkezdődnek. Végső búcsú Ortuiay Családtagjai, barátai, munkatársai, a magyar tudományos élet képviselői kísérték utolsó útjára pénteken Ortutay Gyula akadémikust, országgyűlési képviselőt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökét, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnökét, az MTA néprajzi kutatócsoportjának igazgatóját. A Mező Imre úti temető díszravatalozójában a gyászdrapériával bevont, koszorúkkal övezett ravatalnál nárt- és állami életünk, a Magyar Tudományos Akadémia vezetői, tudományos életünk jeles kénviselői álltak dísző-séget. Több diplomáciai képviselet vezetője is lerótta kegyeletét. Az Elnöki Tanács, az országgyűlés és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Bognár József akadémikus búcsúzott az elhunytéi. A többi között megállani totta: Ortutay Gyula politikusként, állam- és kormár.yférfiként is maradandót alkotott. Történelmi jelentőségű érdeme volt az általános iskola reformjában, amelyre a magyar köznevelés és közművelődés többi összetevőit is bizton lehetett építeni. Ezen az alapon elindulhatott a tervezés, az alkotás és a ben pedig az alapszervezet minden tagjának megvan a meg a helye, szerepe, teendője. Így mutatkozik meg a mindennapi gyakorlatban az. hogy a pártszervezet a gazdasági, gazdaságoolitikai feladatok megoldását elvi-politikai eszközökkel irányítja. Az elvi irányítást azonban nem lehet, nem szabad szembeállítani a konkrétsággal, az operativitással. Nem mondhatjuk. hogy ez vagy az — mert a kettő együtt kell. hogy jellemzője legyen az alapszervezeti munkának. Hiszen ezen a szinten az elvi kérdések is mindig konkrét formában merülnek fel. s konkrét megoldást igényelnek. A konkrétság követelménye azonban nem jogosítvány arra, hogy a pártszervezetek a gazdasági vezetők helyett, illetve a gazdasági vezetés módszereivel és eszközeivel dolgozzanak. Átmenetileg például megoldhatnak gondokat, ha maguk sürgetik és politikai kapcsolataikkal élve. megszerzik a feldolgozás számára a hiányzó nyersanyagot. De tartósan mégis csak a hatásköriieg illetékes gazdasági vezetőktől kell igényelniük a megoldást, szükség esetén felvetve akár a személyes felelősséget is az esetleges mulasztásokért. A pártszervezet alapvető feladata minden ilyen probléma jelentkezésekor, hogy a tartós megoldás útjait keresse, egyengesse. Ez csak akkor lehet ereimánves, ha a problémákat marxista módon -vizsgálják, vagyis nem feledkeznek meg a valóságosan érvényesülő és a cselekvést meghatározó érdekekről. A párthatározatok elfogadtassa és megvalósítása csak úgy lehetséges, ha eközben állandóan munkálkodnak azon. hogy az egyéni és csoportérdek összhangba kerüljön az általános érdekkel, kifejezze azt. Ha ezek között figyelemre méltó, lényeges az eltérés, akkor a megoldás céljából jelezniük, kezdeményezniük kell. Kialakulhat ilyen helyzet például a termelési szerkezet átalakítása kapcsán, amely egy sor helyen új követelményeket támaszt, a munkahely, a munkakör megváltoztatását, esetleg új szakma e'sajátítását is igényli. Az ilyen esetekben a népgazdasági érjek érvényesítése körültekintő munkát igényel, amelynek lényeges eleme a különféle érdekek feltárása, összehangolása, rangsorolása. A gyakorlatban tehát a politikai és a szakmai feladatok nem határolódnak el élesen egymástól. A kettő összekapcsolódása, kölcsönös feltételezettsége határozza meg a pártszervezet és a munkahelyi vezetés kapcsolatának tartalmát is. Nem egyszer úgy teszik fel a kérdést, hogy ki vezet az adott területen, ki k<nek van alárendelve. Ügy vélem, már magának a kérdésnek ily módon való feltevése is helytelen. Igaz, akadnak objektív és szubjektív okok, amelyek ilyen „optikát" adhatnak a kérdésnek. Az egyszemélyi vezetés konkrét és határozott intézkedésekben fejeződik ki, a pártszervezet elvi-politikai irányító tevékenysége viszont általában kevésbé „kézzelfogható". Ez olyan látszatot kelthet, hogy a munkaterület igazi „gazdája" a gazdasági, intézményi vezető, s a pártvezetés mögéje szorul. E látszatot csak erősíti, ha néldául a felsőbb párts-erv kép-, iselője is mindig az igazgatót, vagv az elnököt keresi meg a munkával összefüggő kérdésekben. s nem a párttitkárt, a pártvezetőséget. Valójában azonban Bt nincs, nem lehet szó valamiféle egyirányú alárendelődésről. .A pártszervezet, mint kollektíva és annak választott vezetősége, tisztságvirelői nincsenek a munkahelvi vezetőnek alárendelve, az nem utasíthatja őket semmiféle döntés, állásfoglalás meghozatalára. Ha a munkahelyi vezető tagia pártunknak, a párt életében semmivel sincs több joga. mint bármely más párttagnak, s kötelességei is azonosak. De akár párttag, akár pártonkívüli, mint a munkáshatalom megbízottja, politikai felelősséget visel a gondjaira bízott területen folvó munka egészéért. S ezt a felelősséget nemcsak a felsőbb szervek előtt viseli, hanem az adott egység kollektívája előtt is. E felelősség elsősorban nem formális jogi keretek között érvényesül, hanem mindenekelőtt abban testesül meg. hogy a vezetőnek élveznie kell az ott működő pártszervezet politikai bizalmát. Az alapszervezet tehát nem úgy érvényesíti helyileg a párt vezető szereoét, hogy csorbítja a munkahelyi vezető jogkörét, önállóságát, s őt megkerülve, vagy ő ellenére intézkedik olyan kérdésekben, amelyek megoldása reá tartozik, az ő feladatköre, hatásköre. A párt állásfoglalásainak érvényesítésében számára a legfőbb eszköz a politikai bizolam kifejezésre juttatása. Megadja ezt a bizalmat minden vezetőnek, amíg azok a párt politikája alaDján. annak szellemében dolgoznak, és megvonja mindazoktól, akik nem így végzik munkájukat. Márpedig e politikai bizalom nélkül senki sem tölthet be vezető tisztséget. beosztást. Népköztársaságunkban ezt minden áU ami szerv, intézmény tekintetbe veszi, és szem előtt tartja. Ha így értelmezzük ezt a kérdést, azt kell mondanunk: megvannak a szükséges feltételek ahhoz, hogy a oá"talapszervezetek betöltsék hivatásukat. megfeleljenek rendeltetésüknek. A tapasztalatok arról tanútkodnak, hogy tevékenységük e feltételek között mind eredményesebb. Egyre több részükről a jó kezdeményezés, ötlet, elgondolás, s ezek támogatásra is találnak. Erősödő öntevékenységük fontos szereoet iátszik abban. hogy továbbra is eredményesen oldjuk meg a fejlett szocia'ista társadalom építésében előttünk álló politikai feladatokat. JAKAB SÁNDOR, az MSZMP KB osztályvezetője Gyulától politikai küzdelem az „emberközpontú" szocialista közi művelődésért, az új szocialista értelmiség kialakításáért. Ugyanakkor a tudománynak, a néprajznak is avatott mestere volt. Az Akadémia nevében Márta Ferenc akadémiku:t az MTA főtitkára mondott búcsúbeszédet: — Ortutay Gyula távozás* — mutatott rá — fájdalmaa vesztesége az egyetemes tudományosságnak, a magyar tudományos életnek, Akadémiánknak. Életművének egésze, alkotásai is messzemutató tanulságok hordozói. Személyében történelmi sorsfordulónk időszakának egyilc kiemelkedő tudósától, politikusától, pedagógusától búcsúzunk. A barátok, a családtagolt, az egykori munkatársak nenéven Baráti Dezső, irodalomtudós idézte Ortutay Gyula emlékét. Ortutay Gyulát a sírkert tudós-parcellájában helyezték örök nyugalomra. Ortutay Gyula sírjánál elhelyezték az útnak indító város, Szeged koszorúját is. A tisztelet virágait a város képviseletében Bányainé dr. Birkás Mária, a szegedi városi tanács elnökhelyettese, az egykori alma mater nevében pedig dr. Csukás István egyetemi tanár, a JATE Bölcsészettudományi Karának dékánja helyezte el a kiváló tudós sírján. Dicséret a megrendelőtől Dicsérő oklevelet kapott három magyar vállalat a Szovjetunióba szállított cipők és különböző bőrdíszműáruk jó minőségük elismeréseként. A szovjet megrendelő, a Raznoexport külkereskedelmi egyesülés képviselője a Bonyhádi Cipőgyár, a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat, valamint a Pécsi Kesztyű és Bőrdíszműipari ISZ kollektívájának nyújtott át elismerő oklevelet azon a tanácskozáson, amelyet a Bőripari Tudományos Egyesületnél szervezett a Tannimpex.