Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

6 i Szombat, 1978. április 1: fiatalokról ^fiataloknak V Kedves Eva és Ádám! Nagyon megörültem ujjongó leveleteknek. Ugye, hogy előbb­utóbb minden kialakul?! Néhány hónapja az esküvőtökön még a legvakmerőbb reményeitekben sem szerepelt az önálló lakás, akkor még csak egy albérletről ábrándoztatok. Szívből helyeslem azt az clhatározástokat is, hogy vidékre mentetek. S hogy ezzel a lépéssel nemcsak mindketten álláshoz jutottatok, hanem lakás­hoz, igazi, saját otthonhoz is, az különösen jó. Azt kéritek a levélben, hogy adjak tanácsot, mit szerezzetek be elsőként a lakásba, lehetőleg úgy, hogy ne kerüljön sok pénz­be. Ha most üresedett meg, ak­kor lehet, hogy a tapéta már el­használódott, piszkos. Ebben az esetben nézzetek szét a MÉH-te­lepeken. Talán ott is kapható az, amit itt, Budapesten, a Szentend­rei ütőn lehet fillérekért besze­rezni; textilgyárak papírt hasz­nálnak nyomott jersey minta ké­szítésekor, az anyag között ve­zetve, ami átveszi a textil mintá­ját. Ezt adják el hulladékként. Újságpapír alapozással ugyanúgy kell felragasztani, mint a rendes tapétát Ami a berendezést illeti: min­denek előtt ágyra van szüksége­tek. Nézzetek szét a helybeli sportboltban vagy méginkább a műanyagszaküzletekben. A sport­boltokban bevont, különféle mé­retű kemoingmatracot lehet kap­ni. A műanyagboltokban pedig bevonat nélkül, méretre, külön­böző vastagságút Azt is eldönt­hetitek, ha vásároltok, hogy szé­les, franciaágyszerű elrendezést vagy inkább két különálló, kes­kenyebb heverőt akartok-e. Ha a szükséges méretet duplán ve­szitek meg, akkor magasabb ágy­hoz juttok, azonkívül vendégágy­hoz is, ugyanis, ha szállóvendég érkezik, szétszeditek. Ülőbútornak szerezzetek be kockaformájú kis ládákat, ame­lyet műanyag, habszivacs lappal lefedtek, s ugyanilyen textillel bevontok. Az ülőhely fölé a fal­ra hasonló mintás textillel be­vont párnácskát akaszthattok. Az asztal lába lehet egy nagyobb láda, teteje egy gyalult asztallap. A szekrényt nem igen lehet bar­kácsolni, De ha van egy nagy kamra, azt kiképezhetitek szek­— Judit néni úgy hagyta ná­lunk az ósdi sublótot, a jókora szilvalekváros csuprokat, mint páratlan, felbecsülhetetlen érté­kű ereklyéket A csuprokat Jó ideig rakosgattuk egyik polcról a másikra, majd a sublóttal együtt felvittük őket a padlásra. Néni­kénk néhányszor célozgatott az értékes holmikra, megnyugtattuk, jó helyen vannak. — Amikor Andrisék összeháza­sodtak, s albérletbe költöztek, nekik adtuk a roncs sublótot. Andris kipofozta, hetekig babrált vele, míg sikerült megerősítenie. A felesége lefestette, most abban tartják a kislány ruháit. Judit néni évekig nem emlegette a sublótot, már azt hittük, el is felejtette. Tévedtünk. Nemrég bejelentette, hamarosan elküld valakit érte. Talált rá egy hó­bortos régiséggyűjtőt. Sejtelme­sen megsúgta, a 800 forintot ne­künk ajándékozza, hisz a fiata­loknak minden fillér számít. — Aznap éjszaka le sem huny­tuk a szemünket. Hogyan mond­juk meg Judit néninek, hogy nincs meg a sublót? A felesé­gem kitalálta, ha nénikénk meg­erkezik, fogadjuk azzal: a gye­rek eltüntette a padláskulcsot. rénnyé, ahol kötélen lógnak a fogasok, s hátul polcon az egyéb ruhanemű. Ebben az esetben persze az élelmiszernek kell más helyet keresnetek. Ennyi „bútor" mellett aludni, ülni, enni, rakodni már tudtok. Azt hiszem, nincsen ennél ol­csóbb megoldás! Várom beszámo­lótokat, hogyan sikerült! K. S. Te jó ég. ezzel a malacpofá­val nem szeretnék találkozni az utcán. Pedip ma ki kell csípnem magamat, elvégre egy KISZ-titkár a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésen nem jelenhet meg akárhogy. De amíg habozok, elfordulha­tok ... Ezek az ősz hajszálak... Hiába, ha az ember negyven­két évesen KISZ-titkár, nehe­zen leplezheti a kályhaezüstöt. Szinte kötelező a farmer, a brillantin. Persze ez nem vé­letlen, hisz az alapítás óta már 21 év telt el. s azóta csak tan­folyam — egyhetes, kéthetes, háromhetes, egyhónapos, négy­hónapos* félé.'Qs, kétéves —, csak protokoll — előadásokon, ünnepségeken, koszorúzásokon, névadókon, elnökségekben —, csak szervezés — társadalmi munka, politikai vitakör. KISZ-iskola. előadóest, irodal­mi színpad, disco (ja. az nem!'. Most is: fogadalomtétel, be­számoló taggyűlés, vezetőség­választás, vita arról, hogyan éljünk?, koszorúzásra szerve­zés, VIT-vetélkedő. Jaj. Man­cika kiértesítette-e a ?:iSZ-ta­gokat, hogy munkaidő után Görbe tükör taggyűlés?! Nyugdíj előtt nem mindig megbízható a titkár­nő... S akkor az ember olvassa a minősítésében: nem fejlődött kellőképpen .., Elvesztette a kapcsolatot. a tömegekkel... Nem talália meg a hangnemet az új KISZ-tagokkal.,. (Hogy találnám meg. mikor a lá­nyom, aki most lett KISZ-tag. a taggyűlésen leszavaz, mert otthon megpofoztam, amiért kekiruhában akart menni a felvonulásra.) Hát a karrierem nem vala­mi fényes. Huszonegy év óta KlSZ-titkárnak lenni nem ép­pen jutalomutazás. Bár sokan annak hiszik. Egy ilyen nagy vállalatnál nincs olyan hét, hogy össze ne ülne az üzemi négy-öt-hat-nyolc-tizenkét szög... S ez szöget üt a fe­jembe: ifjúság nélkül tényleg nem történhet semmi ebben az országban, csakhogy med­dig tart az ifjúság? Olvastam 45 éves fiatal költő verseit, láttam 12 éves úszó-világbaj­nokot. 50 éves ifjúsági veze­tőt és huszonéves politikust. Van-e hát befogható határa az ifjúságnak?! Mert úgy vé­lem, egy bizonyos: a staféta­botot kettőnek egyszerre nem lehet markolni. Mert annak vaev bukás, vagy diszkvalifi­kálás a vége, vagy földre hull a bot. Mindegyik végzetes le­het... > De jó is volna annyi év után visszatérni a régi szak­mába. Te jó isten, mi is az én szakmám? Meg kéne keres­ni a diplomát, abban biztosan benne van. No, elég a habozásból, ta­lán már magától távozik a borosta, s a 42 is visszafordul 24-re. A kislányom is toporog, át kéne adni a fürdőszobát. S ma tényleg KlSZ-taggyülés, s én tényleg titkár vagyok.., De hogy lehet április elsejére tenni egy beszámoló és veze­tőségválasztó taggyűlést? Ször­nyű kényszerképreteket szül. Tandi Lajos Zsuzsa, Zorán és a közönség Koncz Zuzsa A pop-zene világában év vé­ge felé több népszerűségi lista is készült. De majdnem mind­egyiken ugyanaz a női és férfi szólóénekes került az első hely­re: Koncz Zsuzsa és Zorán Szte­vanovity. Velük és róluk beszél­gettünk, abból az apropóból, hogy nemrég fejeződött be hosszú, közös vidéki előadókör­útjuk, — Erzel-e különbséget, sajá­tosságot, a fővárosi és a vidéki közönség között7 — Az igazi különbség nem a közönségben van — mondja Zsuzsa —, hanem sokszor a fel­lépések körülményeiben. A kö­zönség egyformán értő és lelkes mindenhol, amit sajnos a hely­Á sublót Amíg elő nem kei ül, nem mehe­tünk fel a lomtárba. A kulcsot gondosan eldugtuk, s igyekeztünk elterelni a néni figyelmét, ered­ménytelenül, szerencsétlensé­günkre a gyereket beavattuk a titokba. Megbeszéltük vele, hogy Judit néni előtt ki sem ejti " a padlás szót. Mondanom sem kell, tervünk nem vált bé. A felesé­gen nem győzte befogni a gye­rek száját. A padlásra persze nem mentünk fel. de ezzel csak kevés időt nyertünk. Ujabb ál­matlan éjszaka után kiagyaltam, kérek kölcsön pénzt, tehertaxit fogadok, s arra az időre, amíg Judit néni megnézi, elkérem Andr.iséktól az ócska bútordara­bot. A régiséggyűjtőt majd a feleségem leszereli, megbeszéli vele, hogy az a roncs nem ér pénzt. Elővigyázatosságból másik haditervet is kidolgoztam; mi­vel vissza már nem kérhettük az elajándékozott sublótot, arra gondoltam, veszek egy ugyan­olyat. A bizományiban találtam is hasonlót, csak nem volt 600 forintom. Már-már rászántam magam, kérek a nénikénktől köl­csön. aztán letettem róla. Egy­szerűbb, ha azt mondjuk, be­ázott a padlás, és elrohadt a Zorán béli szervezőkről nem mindig le­het elmondani. — Hol jártatok e koncertkör­úton? — 1977. utpisó negyedévében 50 helyen — veszi át a szót Zo­rán. — Zsuzsa külön fellépett még vagy 25 községben is. Ami jóleső látvány volt: sokszor a legkisebb határmenti kisközség­ben is modern kultúrház várt. — l9?8-ban is lesz közös tur­nétok? — Az idén nem — mondja Koncz Zsuzsa —, mert március közepéig lengyel úton vettem részt, majd stúdiókban dolgozom: ké­szül a tizenegyedik nagyleme­zem is. Ezenkívül csehszlovákiai és romániai fellépéssorozat is matuzsálemi kort megért fiókos szekrény, ki kellett dobni. A fe­leségemmel összevesztünk, ő en­gem okolt a bonyodalmakért, mert én javasoltam annak ide­jén, hogy ajándékozzuk Andri­séknak a sublótot. — A vígjátékba illő történet nem várt fordulatot vett, kide­rült: az öcsém tréfált meg ben­nünket. Ö vette rá a nénikén­ket, hogy hozakodjon elő a sub­lót eladásával. Mindig tudtuk, nagy vagány az öreglány, de hogy ilyen dörzsölt, nem is sej­tettük. Nemrég vendégségben volt Andriséknál, s felismerte leánykori hozományát. Akkor ha-. tározták el az öcsémmel, meg­viccelnek bennünket. A tréfán mindenki jól mulat a családban, mi viszont nem tudtunk nevet­ni. A családi hahotázás közepet­te csengettek, meghozták a régi bútort, amit a feleségem hirde­tés útján vásárolt. Felvittük a padlásra, gondosan letakartuk, holnap feladunk egy apróhirde­tést: „Régiséggyűjtők figyelem! ötfiókos régi sublót eladó, eset­leg írógépért elcserélhető". Ahogy az öreglányt ismerem, vá­laszol a hirdetésre. Lk Zs, vár rám, és Balaton körüli nyá­ri túrnét tervezek. — És Zorán tervei? — Mindenekelőtt a következő nagylemez. Hogy jobb legyen, mint a tavalyi. Jobbnak kell lennie, ha nem akarjuk azt, hogy ránkfogják: véletlen volt... — És hol láthat legközelebb a közönség? — Észak- és kelet-magyaror­szági körútqp, időnként távoli, kis falvakba is eljutok, közös műsorban ezúttal Cserháti Zsu­zsával és Eszményi Viktóriával. Igaz, nem minden műsorom az Országos Rendező Iroda szerve­zése, de ennek oka is van: ki­sebb településekre különböző gazdasági okok miatt sokszor nem éri meg az ORI-nak, hogy mű­sort szervezzen Én pedig oda is szeretnék eljutni. — Hol lépsz fel a közeljövő­ben? — Néhány állomás: Nyéklád­háza, Böcs, Sátoraljaújhely, Tég­lás, Debrecen, Tokaj, Hajdúszo­vát, Fehérgyarmat, Csenger... — Ilyen koncertút során van alkalmatok a tapson és az arco­kon mért hatáson kívül más/éle kapcsolatot teremteni a közön­séggel? Zsuzsa válaszol előbb: — Ilyen fellépéskor beszélgetni időhiány miatt nehéz. Ha egy klubba csak beszélgetni hívnak, örömmel megyek. Budapesten erre persze többször nyílik al­kalom, idő — de ha hívnak, máshová is szívesen megyek. És Zorán? — Én is inkább klub-beszél­getéseken mérem le a közönség reagálását. A koncerten inkább arról tudok meggyőződni: érdek­li-e az eljötteket az, amit csiná­lok? Ha csend van a nézőtéren, amíg énekelek, és zaj, ha befe­jezem, azt jelzi: jól, jót adunk elő. Még valamire jó egy-egy ilyen fellépés, illetve ezek so­rozata: mondjuk, van egy 12 számos nagylemezem. De hogy a 12 dalból melyik az igazi, az a lemezboltban nem derül ki. Ott „egyben veszik meg",.. Fellépés­nél viszont pontosan mérhető. — És a tavalyi nagylemezed­nél, koncertkörutadnál mi volt a tanulság? — A közönség szívesen fo­gadta az őszinteséget. Sokan kérdezték: az életemről szól ez a lemez? Bizonyos értelemben: igen. Hiszen a fő szövegíró, Du­sán, a testvérem. És ha valaki ismer, tudja a gondolataimat — ő igen. Így szinte minden szó, ami a lemezen elhangzik, az enyém is. És ez nem mindenki­nek adatik meg a pop-világban. Én is sok olyasmit énekeltem már kényszerűségből, amihez „semmi közöm se volt". Mosta­nában sokat járom a klubokat, hónom alatt egy szál gitárral, és számaimról beszélgetek: a leg­kellemesebb meglepetés, hogy sokan olyah áttételes dolgokra is ráéreztek a lemez szövegével kapcsolatban, amit csak titok­ban mertünk remélni. És amit nem vártunk: az „Apám hitte" című dalnál az emlékezetes „Metronóm" bemutatón még a szakma semmin sem csodálko­zó „profijai" is meghatódtak. Jólesett. Sz. J.L Áprilisi família A mi családunknak már a ve­zetékneve Is bolondos, mint a hó­nap, mely névadónk: Április. Hát még, ha a rokonság keresztneveit elsorolom, mik ki nem derülhet­nek ... Itt vagyok mindjárt pél­dának én, a Hugó utónevü csa­ládfő. Hogy engem mennyien ug­ratnak elsejei névnapomon! Édes öcsémet meg ekképp csúfolják: vedd meg Áron, féláron. Ikerpá­runk tagjai, nem oda Buda és nyusziszívü Richárd is csak tör­ténelmi hangulatú nevükkel tud­nak némi tiszteletet parancsolni magukyak, de már két nappal odébbi Vincénknek kijut a mó­kából: Vince, tele tán a pince? Vilmos, aki egyébként cirmos, meg Hermán, hárman voltak Dé­nessel, akik ménessel rendelkez­tek nagybátyáink sorából, s az előkelő Erhardot megelőzve, min­dig nyertek a bolton, akarom mondani Zsolton. Tizenegyedikjei) unokám, Leó leóbégatta volna a csillagokat is az égről, ha nem figyelmeztettük volna: kihúzod a gyufát. Gyulát meg, aki meghozta a (tök)gyalut, ide-oda küldözgette Ida nénénk, de Tibor csíbor-csípése leállította az akciót. Anasztáziával, ttz anesz­téziával tudományosan is foglal­kozó nagynénivel elszívtak egy­egy Csongor szivart, s a volt Ru­dolf téri halászcsárdában ittak egyet Andrea tanti egészségére, mert éppen 18-a volt. Hogy őt a névnapján nem köszöntötte fel senki, zsörtölődött Is Emma. mondván: „emmán mégiscsak sok". Zivatar és Tivadar közeleg­vén feléjük, elcsitulva pletykáltak tovább. Ezen az alapon rád, Konrád, szavunk sem lehet — vallanám meg csín-Csilla lányom férjénekl a méla Béla név hordozójának —. mert te magad vagy az igaz­gyöngy, igaz. György? „Már késő a vallomás" — szólna közbe Márk, s egyetértően bólintgatna hozzá Ervin, Darwin legjobb ma­gyar tanítványa. Családunk arc­képcsarnokából már csak néhá­nyan hiányoznak, szerencsére Zi­ta, aki vita nélkül nem bír ki egy órát. kiküldetésben van. így az­tán Valéria megspórolhat egy valériánát, s Áprilisi Péter, ki tiszta még, mint az éter. sem ta­nulhat semmi rosszat. Hacsak fel nem karolja őt áprilisi famíliánk utolsó, már nem eléggé ifjúsági súlycsoportú, de azért bolondozás­ra még kész tagja, aki tisztes csa­ládnevünket eldobván, mostaná­ban így ír alá mindent: Pálfy Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents