Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-28 / 99. szám

4 Péntek", 1978. április 28. 5 postaláda társszerzőnk az olvasó Igen gyakran kapunk levelet olvasóinktól, amelyben lakásügyeik megoldásahoz kérik segítségünket. Mint azt már többször megírtuk — bár gondjaikat messzemenően megértjük és szivünk szerint segítenénk is —, nem vagyunk illetékesek. Az ilyen jellegű leveleket mi is csak a lakás­gazdálkodási hivatalhoz tudjuk továbbítani. Emberi tett — jó szó Anti természetes a kőznek, mindannyiunknak, az néme­lyeket külön cselekedetre késztet. Gondolatokat vetnek papírra az emberek a Jó szó­ért, a kötelességért D. I. (Dobó n. 41.) olvasónk két Ismeretlen hölgynek köszöni meg szívességét akik április 22-én délután felvitték laká­sára elveszett Igazolványát és lakáskulcsát Gyuláról hozott levelet szerkesztőségünknek a posta, amelyben Kádas Józsefné fe­jezi ki háláját a Szegedi Or­vostudományi Egyetem fog­ós szájsebészeti klinika or­vosainak, nővéreinek lelkiis­meretes munkájukért Amint Írja, születésétől fogva kelle­metlenségei voltak, és a ba­ján csak plasztikai műtéttél segíthettek. Ezért évek óta Jár Szegedre, itt kereste gyó­gyulását, és megtalálta, ami­ért külön köszönetét fejezi ki a műtétet végző adjunktus­nak. Ugyancsak az egészségügy dolgozóinak cselekedete buz­dította írásra régi levelezőn­ket, Kovács Mihályt, Dalos utca 8. szám alatti lakost Rajta a III. kerületi tanács­nál dolgozó egészségügyiek segítettek. Utcák, fák, virágok... Életmentő szolgálat ­telefonon Azzal is kezdhetném, hogy Szegeden miért nincs még ez a szolgálat? A civilizált országokban — sajnos, hazánkban is — az öngyilkosság társadalmi jelenség, és a humánusan gondolkodó emberek számá­ra korunk egyik nagy gond­ja. A tenniakarás hozta létre az ötvenes évek elején a telefonon hívható első lelki segélyszolgálatokat A szolgálatokat az IFOTES — a Telefonszolgálatok Nem­zetközi Szövetsége — fogja össze. Az 1972-es évben már tagja) között 318 állomás volt, de mind az állomások száma, mind a hívások szá­ma állandóan növekszik. A szocialista államok kö­zül Csehszlovákiában, Len­gyelországban már évtize­des múltjuk van a telefon­szolgálatoknak. Prágában például húsz ügyelő van, külön Ifjúsági részleg, ro­hamkocsi és rohambrigád, Lengyelországban a na­gyobb városokban van egy­egy jól képzett csoport. A Szovjetunióban a közeljövő­ben alakul meg a szervezet Magyarországon Debrecen­ben jött létre az első sür­gősségi telefonszolgálat, Lel­ki Segély Telefonszolgálat néven, és éjjel-nappal mű­ködik. A budapesti Lelki El­sősegély Telefonszolgálat 1973. április 24-én kezdte meg működését Győr Lel­ki Segélyszolgálata hétfőn, szerdán, csütörtökön, pénte­ken működik 17 órától 22 óráig, ez idő alatt a MENCS helyiségében személyesen is fogadják a tanácskérőket Pébsett & O. S. a szolgálat neve, és este 7 órától reg­gel 7-ig hívható. Statisztikai adatok bizo­nyítják, hogy Szeged ön­gyilkossági aránya maga­sabb, mint Debrecené, Győ­ré és Pécsé. Már ez is in­dokolná egy ilyen humánus szolgálat megszervezését Szegeden is! Az anyagi befektetés el_ enyésző. Helyiség kell hoz­zá, ami megoldható, egy te­lefonvonal, orvosok, főleg pszichiáterek, de mindenki segíthetne, akinek csak egy kis köze van ehhez a prob­lémához. Javaslom, hogy még eb­ben az évben, Semmelweis születésnapjára Szegeden ls szervezzük meg ezt a ne­mes célú szolgálatot Mivel itt életről van szó, ezért ja­vaslom a Telefon Életmen­tő Szolgálat — TÉSZ — el­nevezést. Vagy hosszabban: Szegedi Telefon Életmentő Szolgálat — SZETÉSZ — meghatározást Dr. Veress Sándor Szeged, Bécsi krt 37—39. Többed magával kér támo­gatást Nagyi Istvánné Móra­városból (Kaszás u. 13.). Ut­cájukban a járda közepén ta­valy kábelt fektettek. Bedúr­ták ugyan a gödröt a mun­kások, visszarakták a téglá­kat is, de az idővél lesüp­pedt Mostanra a téglák már eldőltek és egy másik kis­arok szalad végig a járdán. A* ott lakók félnek, ha jön a nyári zápor, nemhogy jár­ni nem lehet de még a fa­lakat is rongálhatja a vfz. Szóltak a tanácstagnak, de ez ideig maradt minden, ahogy eddig A 80 éves asszony le­velét az utcabeliek is alá­írták. Az Illetékesek konkrét vá­laszát kéri Tanácsné Veszel­ka Mária (Szatymazi u. 33), a szanálásról szeretne többet tudni. Amint levelében jelzi, nem tud eligazodni a dolgo­kon: „Elkezdték a házak sza­nálását, és most a tudomá­somra jutott, hogy hónapo­lcig szünet következik. A Gergely, illetve az Ilona ut­ca jobb oldalán egy szakasz, a bal oldalon (a mi oldalun­kon) három szakasz kisajátí­tása van még hátra. Az utca végén bontják a házakat, nagy részük már a földdel egy szinten van. Tovább­folytatás egyelőre nincs. Sze­retném kérdezni, miért ez az ugrálás. Szervezetlenségnek tartom, amikor egy helyen elkezdenek valamit, miért nem viszik végig. Környé­künkön nagyon sokan nem lakást kérnek, hanem épít­kezni szeretnének. Pénzüket beleölték egy csomó felszere­lésbe, mint ml is, hogy a nyá­ron vagy ősszel költözünk. Ennek ellenére meg kell venni a téli olajat (20 hóna­pos gyermekem van), ami szintén pár ezer forintot ki­emel a zsebünkből. De még édesanyámnak is szénről, fá­ról kell gondoskodni. Egyál. talán azt sem értem, az itt élőket miért nem tájékoztat­ják, akár hivatalos formá­ban is. Mindenki csak talál­gat, bizonytalanságban él, akárkihez fordulunk, mind mást mond (Itt a hivatalos szervekre gondolok)." Balogh Andrásné (Gyöngy­virág u. 17.) a kóbor kutyá­kért aggódik: „Az ember szi­ve elszorul, ha látja, nap mint nap az Északi város­rész még be nem épített te­rületein, valamint Fodortelep környékén, s Tarjánban nyol­casával, tízesévél összeverő­dött, lesoványodott, éhes, agyoncsigázott állatokat A környék szanálásával megint nagyon megszaporodtak, mert volt gazdáik elhagyták őket Érthetetlen, hogy annyi ké­rés, clkkezés után sem képes a tanács ezt a dolgot megol­dani. Egyenesen nevetséges, elrendelik az ebzárlatot, de senki sem törődik vele, hpgy a rengeteg szerencsétlen Jó­szág csavarog az utcákon." Olvasónk még javaslatot ls tesz, hogy az Állatvédő Egye­sület toborozzon tagokat a kutyák védelmére. A város rendjéért, tiszta­ságáért fogott levélírásba Nagy László (Csanádi u. 13.). Örömmel látja, hogy min­denfelé takarítják a házakat, utcákat, tereket, mégis van egy apró bosszúsága. Szeged idegenforgalmi kapujához, a nagyállomáshoz kevesli az erőt. Levélírónk szerint a Hattyas- és a Ballagitó sorra ráférne a csinosítás, ha más­ként, nem, társadalmi mun­kában Aki vonattal jön Sze­gedre, először is ezen a ren­detlenségen akad meg a sze­me. Mások, kőztük Tóth Ist­vánné (Tisza L. u. 33.) már a meglevőt mentenék. Hosszú sorokban ecseteli, hogy előt­tük milyen „kegyetlenül el­bántak" a virágokkal, fákkal. Fájó szívvel kellett tűrnie, hogy az emberi jó szándék építgette szépet nem becsü­lik mások. K. J. Felsóvároson a gar­zonlakásban lakik, s nem ér­ti, miért álltak le a Csillag téren a parkosítással, hiszen még kora tavasszal odahord­ták a homokot, igaz, a gye­rekek örömére, de a szülők bánatára. Vívódás után Sokára szánta rá magái K. E.-né felsővárosi olva­sónk — amint írja —, amíg javaslatával felkeresett ben­nünket Azt kérné, és úgy érzi, többen is ezt tennék, hogy szombatonként írja meg az újság — a Délma­gyarország —, melyik áruk lesznek 20 százalékkal olcsób­bak a Centrum-hétfőn. Ez sokaknak kényelem lenne és hét végén eldönthetnék, ér­demes-e befáradni a köz­pontba, vagy sem. Talán még a tülekedés is elkerülhető lenne Megvallja, az ötletet a Hajdú-Bihar megyei Napló­ból ollózta. Azt szeretné, ha megkérdeznénk a Centrum Áruház Igazgatóját, mit szól­na hozzá? Tápéról érkezett a másik levél, amelynek Írója kérte, hallgassuk el nevét, nehogy rossz szemmel nézzenek rá a boltban, ahol vásárolni szokott Vele történt esetek sora serkentette levélírásra. Már máshol is járt panaszá­val, de a választ kevesellte. így fordult hozzánk. Sajnála­tunkra, mi sem biztathatjuk sok jóval, mert az apró visz­szaéléseket nagyon körülmé­nyes és nehéz felderíteni, bi­zonyítani. Mindenképp egyet­értünk javaslatával, hogy minden boltban legyen (jó állapotban) ellenőrző mérleg. A parkrongálók újabb tet­teit tűzte tolla hegyére egyik tarjáni olvasónk, amikor be­számolt az esti sétáján látot­takról. A Stefánián mentek keresztül, amikor figyelmesek lettek a földből kihúzott pad­ra Kíváncsi rá olvasónk, kik ezek az erős legények, akik fölös energiájukat így pró­bálják levezetni. Van-e mód­ja a hasonló esetek megaka­dályozásának? Ügy tudja, két tanú szükséges, hogy a ron­gálókat elfogják. Mindez ne­hézkes, hiszen ilyenkor soha sincs látótávolságban olyan ember, aki vállalkozna ható­ság előtt. is elmondani a lá­tottakat. Azt kérdezi, lehet­ne-e másként büntetni a te­rek, parkok vandál rongálóit ? Válaszol az illetékes Sorokban Kétségbeesetten fordul hoz­zánk özv. Terhes Istvánné (Tápé, Rév u. 61). A régi temető környékén történik olyasmi, ami bántó. „A fia­talok éjszakánként a teme­tőben ordítoznak, a lakók meg a Sárgagödörbe tilalom ellenére is hordják a szeme­tet." Dr. Janóczki Lászlóné a Bizományi Áruházban vásá­rolt készletet, és csak két hét múlva bontották fel. Ki­derült, nincs benne minden. Visszavitte a csomagot, de reklamálását nem vették fi­gyelembe. Kérdi, jogos-e ez? A Ptk. szerint levelezőnknek nincs igaza. A Kálmány L. u. 15. szám alatt lakó olvasónk hiányolja a buszokon, villamosokon a vezetővel beszélgetni' tilos feliratot. Sokszor tapasztalta, hogy sokan beállnak a fülke­ajtóba, beszélgetnek a sofőr­rel, vezetővel. Szerinte ez el­vonja a figyelmet a forga­lomról. Április 7.-1 Postaládánkban Porfelhőben címmel Idéztük B. T. levelének egy részét, amelyben szóvá teszi a vil­lamoskocsik ablakainak „tisz­taságát" is. A cikkre dr. Vár­halmi Károly, a Szegedi Köz­lekedési Vállalat igazgatója válaszolt: „Az észrevétellel kapcsolatosan az alábbiakat tudjuk közölni. Sajnos, a le­vélírónak igaza van. Vállala­tunk minden reggel üzem­kezdetkor tiszta villamos­kocsikat állít forgalomba. Az úttest közepére helyezett vil­lamospályák azonban a. köz­úti forgalomtól hamar poro­sak lesznek és Így a rajtuk haladó villamoskocsi is. Ugyanis a megállóhelyre ér­kezve a felkavart port at, ajtók nyitásával magába szívja. Az utastér ennek kö­vetkeztében tele lesz porral, ami elviselhetetlenné teszi az utasok és a vezető ott tar­tózkodását és egyben szeny­nyezl az üléseket, a padlót... A .poros helyzet' megszünte­tése végett vállalatunk az il­letékeseknek már több alka­lommal jelzett." Egy héttel később, április 14-én tette szóvá rovatunk­ban Fejes Pálné kiskundo­rozsmai olvasónk, hogy apró­jószágok tesznek kárt a do­rozsmai temetőben. Reagálás­ként a Szegedi Városgazdál­kodási Vállalattól Sisák Géza főmérnök és Babos Ferenc szolgáltató osztályvezető alá­írásával érkezett válasz: -A panasztevő ügyét ismerjük. Meg kell jegyeznünk, hogy mások által az évek folya­mán hasonló jellegű panasz vállalatunkhoz nem érkezett Az tény, hogy a temető gond­noka jószágokat tart, de zárt baromfiudvarban. Azt, hogy egyes alkalmakkor kiszökött néhány baromfi, nem vitat­juk. A cikk nyomán ls, most ismételten intézkedtünk a baromfiállomány biztonságo­sabb tartására, hogy a leg­csekélyebb panaszt is elke­rüljük." ' A múlt héten jelent meg Nyaktörő csapda címmel fényképes írás, valamint egyik olvasónk közvilágítás­sal kapcsolatos panasza. Mindkettőre a DÉMÁSZ Üzemigazgatóságától érkezett válasz, Hörömpő József íizemígazgató-helyettes és Gazdag János osztályvezető aláírásával: „Azonnal intéz­kedtünk, s illetékes kiren­deltségeink a nyitott gödröt, mely balesetveszélyes volt, betemették és fűmaggal be­szórták, illetve a Bártfai ut­cai közvilágítást (3 db izzó­csere) kijavítottuk a cikk, il­letve fénykép megjelenése napján. Ezúton köszönjük a bejelentők észrevételét, mi­vel cimüket nem ismerjük, s kérjük, a jövőben bejelen­tésüket a 14-022-es telefonon közvetlenül tegyék meg." összeállította: Majoros Tibor Továbbtanulás beiskolázás Intézetünk a Csongrád me­gyei és a Szeged megyei vá­rosi Pályaválasztási Tanács­adó Intézet évek óta felmé­rést készit a továbbtanulási szándékról. A szándékot a továbbtanulásra jelentkezők által első helyen megjelölt iskola, pálya, szakma alap­ján vizsgáljuk minden év­ben, a március 20-i állapot alapján. Az intézet munkatársai többek közt ezeknek a szán­dékoknak a helyes irányba terelésén, kívánatos arányok kialakításán fáradoznak. E tevékenység során a tény­anyagok ismertetésén kívül feladatunk a továbbtanuló gyermekek és a szülők felé az agitáció, a tudatformálás. Ez utóbbi á legnehezebb fel­adataink közé sorolható, s eredménye csak lassú, szívós, következetes munka alapján évek múlva jelentkezik, de jelentkezik és konkrétan mérhető. A tudatformálás célja esetünkben az, hogy az egyes pályák, szakmák ér­tékítéletét a megfelelő hely­re tegyük. Nagyon sok szü­lő, s tanuló idegenkedése a fizikai pályáktól abból fa­kad, hogy nem ismerik kel­lően az egyes szakmákat, pá­lyákat Elképzelni sem tud­ják, hogy a technika fejlő­dése, a munkamegosztás mi­lyen óriási változást hozott, és a korábbi nehéz fizikai munkát igénylő szakmák egész sorában már szó sincs nehéz fizikai munkáról, vagy a korábban koszos, szennyes munkakörülményekkel járó pályák zöme elfogadhatóvá alakult át, s a megyében is egyre nő a „fehér köpenyes" fizikai munkahelyek száma. Különösen nehéz feladat a tudatformálás a szellemi és a fizikai pályák összehason­lítása, helyes értékítélések kialakítása terén, s ha gyér a szülők ismerete a mai fi­zikai pályákról, hajlamosak túlbecsülni a szellemi pályá­kat. Nehéz velük megértet­ni, hogy a mai fejlett techni­ka magasan képzett, széles látókörű szakmunkásokat igényel, akiknek tudása, életformája alig, vagy egy­általán nem különbözik a szellemi középkáderek tudá­sától, életformájától. Azt megértik, hogy a pályavá­lasztás életvitel, életforma­választás, aminek alapját a kereset adja, de valósággal becsukják a szemüket, ha egy szakmunkás és egy szel­lemi foglalkozású család la­kását, gépkocsi, tv, családi ház stb. tartós fogyasztási­cikk-ellátottságát összeha­sonlítva különtpéget nem, vagy gyakran a szakmunkás­család javára láthatnak. „Más az azért" — mondják, amikor az érveik elfogynak. Valóban, más, de nem olyan értelemben, ahogy egyes szü­lők értik. Látnunk kell, s a szülőkkel láttatnunk kell, hogy a fiatalság alkotó mun­ka iránti Igénye, vonzódása nagyobb, mint egy középsze­rű hivatal iránti vágya. S ta­lán ezen a téren sikerült is­mét előrelépnünk, amit bi­zonyít, hogy Csongrád me­gye 8. általános iskolát végző tanulóinak 47,5 százaléka je­lölt meg első helyen szak­munkásképző iskolát. E szám az előző években jóval ala­csonyabb volt. S ha figyelembe vesszük, hogy a gimnáziumokból és szakközépiskolákból helyhi­ány miatt sokan átmennek szakmunkásképző iskolákba, a részarány 50 százalék fö­lötti megyénkben. A tenden­cia pedig biztosítja azt a célkitűzést, mely szerint 1980_ra a szakmunkásképző és a szakmunkásképző szak­középiskolákba a végzős diá­kok 58 százaléka iratkozzék be. E számokhoz tartozik még azon örvendetes tény is, hogy a megyénkben 226 fő­vel nőtt a 8. osztályt ez év­ben végzők száma. 1977-ben 4484, most 4710 fő 8. osztá­lyos tanuló végez. A tovább­tanulni nem szándékozók száma évről évre csökken. 1975-ben például még közel 300 fő volt, ez évben szá­muk 181 fő és ez 3,8 száza­lékot tesz kL' Természetesen továbbra is sok tanulónak kell módosí­tani szándékát azok közül, akik a gimnáziumokba vagy szakközépiskolákba jelent­keztek, de férőhely hiánya miatt bejutni nem tudtak, vagy a szakmunkásképző is­kolák valamelyik „divatos" szakmáját jelölték meg első és második helyen is. A gimnáziumokba és a szak­középiskolákba 3198 tanuló jelentkezett továbbtanulásra, a férőhely ezen intézmé­nyeknél 2550. Tehát 648 vég­ző 8. osztályos tanulót kell még az eddigi jelentkezése­ken túl a szakmunkásképző intézetek felé irányítani. A szülőknek — gyakran a ta­nácsunk ellenére — helyte­len választás esetén sem kell azonban kétségbe esni, mert a megyében végző minden továbbtanulni akaró 8. osztá­lyos diákot a szakmunkás­képző intézetekbe fölvesz­nek. De milyen szakmára? A szakmák értékítélete is eltérő, de változik is. A né­hány évvel korábbi divat­szakmák közül egész sor ma már nem az, és megfordítva a mai divatszakmák sorrend­je is változik, de egy biz. tos, a fejlett szocialista tár­sadalom egyre gyarapodó anyagi, technikai eszközei mellett a szakmák presztízse csak közelíthet Ha figye­lembe vesszük, hogy a ma szakmát választó 2024-ben fog nyugdíjba menni, addig pályát is változtathat, a szakmák presztízse közötti különbség viszont biztosan csökken. A szakmunkáskép­zők 2440 tanulói helyére 2559-en jelentkeztek. A hi­ányszakmák tervszáma szin­te korlátlanul növelhető. Az itteni túljelentkezés és a gimnázium — szakközépis­kolai túljelentkezések szá­mára a megye minden szak­munkásképző iskolájában van még hely. A szakmunkásképző isko­lák, valamint a Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet rész­letes információval várja a beiskolázásnál érdekelt szü­lőket (Szeged, Április 4. útja 26—28., I. em.) Felvi­lágosítást tudunk adni a megyében oktatott összes szakmák további beiskolázá­si lehetőségeiről, tanácsadás­sal segítjük a tanulókat és szülőket Dr. Kapás Pát a Csongrád megyei és Szeged megyei városi Pályaválasztási Intézet igazgatója Hajóroncsok Több mint 500 hadihajó és teherhajó roncsai hever­nek a Szovjetuniót övező tengerek fenekén. Többsé­gük még a második világhá­ború idején süllyedt el: ki­emelésük a kellő technikai eszközök hiányában eddig lehetetlen ' volt Leningrád­ban nemrég vízre bocsátot­ták a Vityáz nevű új óriás úszódarut, amely 1600 ton­nát képes felszínre emelni, azaz teljesítménye ötszörösen felülmúlja a korábban hasz­nált szovjet úszódaruk ka­pacitását. Munkába állításá­val legelőször a Finn-öböl és a Balti-tenger partja mentén kezdik meg a ron­csok kiemelését.

Next

/
Thumbnails
Contents